Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-09 / 58. szám
1988. MÁRCIUS 9., SZERDA NOGRAD 3 Másodpercenként 10 millié A Mikroelektronikai Vállalat elektronikai gyárában több éve gyártanak mérőau tornaiakat a nagy bonyolultságú integrált áramkörök ellenőrzéséhez. A fejlesztésük eredményeként gyorsabb, úgynevezett ICOMAT 125- ös mérőautomata készfii. Működésére jellemző, hogy másodpercenként 20 millió fank- cionális mérés elvégzésére képes. A gyár fejlesztőmérnöke! már dolgoznak az új í—« másodpercenként .40 millió mérésre alkalmas — méröantomata tervezésén. , . . lg (Fotó: Balaton József) Szembesítés — egy kitüntetési javaslattal (Bevezető beszélgetés) — Felhatalmazásom van arra, hogy eláruljam: néhány napon belül az ifjúsági mozgalom egyik magas kitüntetését veheti át... — Nem titok már. Ma délelőtt elmondták egy értekezleten, hogy a megyei testület döntése szerint KISZ-érdemérmet kapok. — Azt viszont bizonyára nem tudja, hogy milyen javaslat alapján. Vállalkozna arra, hogy véleményezné az önről írt véleményt? — Ha nagyon muszáj... — Kezdjük az elején! Név: Nagy Jolán. Született: 1958. január 20., Mezőtúr. Munkahelye: Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár. Beosztása: KISZ-bizottsági titkár. Párttag, tizenegy éve. — Eddig stimmel. — Most jön a neheze. „Nagy elvtársnő az ifjúsági mozgalom elkötelezett híve, a közéleti munkába már általános iskolai tanulmányai során bekapcsolódott...” — Nem tudnám pontosan megfogalmazni, mit is jelent számomra az „elkötelezettség”. Talán hitet, emberséget, optimizmust, világnézetet, szemléletet, vagy mindezt egybevéve. Valahogy úgy alakult az életem, hogy a legtermészetesebb dolog volt számomra az úgynevezett „közéleti munka”. Édesapám itt a gyárban hosszú időn keresztül kemény, nehéz fizikai munkát végzett, s emellett párttag, munkásőr, tanácstag volt. S, noha négy gyerekéről kellett gondoskodnia, mindig jutott ideje, energiája arra, hogy másokért is tegyen. Otthon egy harmonikus, demokratikus légkörben nevelkedtem, természetes volt nálunk az, hogy a gyerek is beleszólhatott a dolgok alakulásába. Lehetett különvéleménye. Ez, persze a felelősségérzetet is erősítette bennünk, nem beszélhettünk csak úgy a nagyvilágba, hanem mindig megalapozottan, érvekkel vitatkozva. — Mit kamatoztatott ebből a nagybetűs életben? — Mindig olyan embereket kerestem, akik igazi közéletet éltek, egyéniségek voltak. Ilyen volt az iskolában Stei'b Pali bácsi, aztán Éva néni, Kalocsai Ferencné, akik a Budapesti Üti Általános Iskola meghatározó személyiségei voltak szakmai és emberi értelemben egyaránt. Egy kicsit hozzájuk szerettem volna hasonlítani. Szakítsuk most félbe a beszélgetést egy gyors fénykép erejéig: illő lenne néhány külső jelzővel is bemutatni a kitüntetettet. Nos, Nagy Jolán csöndes, halk szavú, ugyanakkor határozott fellépésű nő. Azt mondják róla, hogy olykor nagyon kemény is tud lenni, szigorú és következetes. Férfiszemmel nézve kétségtelenül rokonszenves, csinos, ám nem hivalkodó; egyszerű, szerény ember benyomását keltette egyetlen találkozásunkkor. Dohányzik. Azt mondja, naponta egy dobozzal elmegy, de ebben benne van annak a sok alkalmi vendégnek a fogyasztása is, akik egy-egy percre beugranak a KISZ-irodéba. Magánélet? A nyilvánosság előtt nem szeretne erről beszélni, nem tartozik másra, Egy biztos: ismerve napi programjait vajmi kevés idő jut manapság a magánügyekre. — Na, folytassuk egy kissé hízelgő megállapítással: „munkája példaként szolgálhat sok fiatalnak”. — Hm... Ezt talán tőlük kellene megkérdezni! — Jó; más: „munkáját mindig a lekiismeretesség jellemzi.” Mit gondol, az ajánlók mit értettek ezen? — Valóban lelkiismeretesnek tartom magam. Sokat jelent szerintem az, hogy hitele legyen az embernek egy-egy közösségben. Adjanak a szavára, komolyan vegyék, s a szó és a tett között ne tátongjon szakadék. .. Rengeteget vitatkozunk a KISZ-esekkel, s nemegyszer kiderül, hogy nincs igazam valamiben. Ilyenkor nem derogál odamenni valakihez, s elnézést, bocsánatot kérni, utólag is, valamilyen jelző mi- aílj. Még fontosabb ennél, hogy ezek a viták ne öncélúak legyenek, hanem ötleteket, javaslatokat, kezdeményezéseket hozzanak a felszínre. — Menjünk tovább: „munkáját kellő hozzáértéssel végzi”. A politikai munkát nem lehet centiben, kilóban mérni, akkor honnan lehet itudni, ki mennyire ért hozzá?! — Ha kilóban, centiben nem is mérhető, de úgy gondolom a hatása kézzelfogható. Az a közömbösség, elfordulás a mozgalomtól, ami napjainkban tapasztalható igencsak figyelmeztető: baj van, változtatnunk kell, jobban kell igazodni a mához, a mai igényekhez! Hogy mennyire vagyok hozzáértő. .. nem tudom. Viszont, nagyon fontosnak tartom, hogy olyan emberek, KISZ-vezetők legyenek körülöttem, dolgozzanak velem, akik bármikor bátran a szemembe merik mondani véleményüket, figyelmeztetnek hibáimra, tévedéseimre. Azt hiszem, sok vezető azon bukik el, hogy nem működik körülötte a kontroll, nem hagyja ellenőriztetni magát. Amikor pedig erre sor kerül, már késő. Szeretném ezt elkerülni. — Ahogyan többször is átolvasom ezt a jellemzést, meg kell mondanom, nem találok benne egyetlen negatív jelzőt sem. Azért, mert egy kitüntetési javaslatba nem bírálni, hanem dicsérni kell? Vagy azért, mert ön egy hibátlan, csak kiválóságokkal rendelkező személj'? Van önnek egyáltalán hibája? — Bizonyára egy felmentési javaslat másként íródott volna. Ügy gondolom, az a természetes, ha valakit elismerésre terjesztenek föl, akkor az emellett szóló érveket sorolják fel. Hogy van-e hibám ? Rengeteg. Mondjam? — Ha megtenné... — Az egyik, hogy hamar „fölkapom a vizet”. Nagyon dühbe tudok gurulni, ha tehetetlenséget, cinizmust látók magam körül. Ha sok a beszéd és kevés a cselekvés. Aztán bizonyos dolgokban nem erős az akaratom. Itt van például a ci- garettázás... egyszerűen nem vagyok képes lemondani róla. Szóval, nagyobb akaraterőre van szükségem. De folytathatnám a mozgalmi kérdésekkel... van tehát mit javítanom! (Befejező beszélgetés) — Halló! Nagy Jolán? Elnézést, de amikor ottjártam elfelejtettem valamit. .. Gratulálok a kitüntetéséhez. — Köszönöm. Tanka László LAKÁSÁRAK Akinek nincsen még lakása, annak szá* * mára csak akkor megnyugtatók a hírek a lakásépítési piacról, ha azokban szerepel az egyetlen, a várva várt is. Sajnos, évről évre szomorúbb statisztikai grafikon rajzolódik ki a lakásépítő vállalatok teljesítménye nyomán. És ez nemcsak azokat kedvetleníti el, akik az elkövetkezendő időszakban szándékoznak új otthonba költözni, hanem azokat a pártatlan szemlélőket is, akik tudják, egy ország lakásépítése többet mutat önmagánál. Mert nem pusztán egyetlen adat a tengernyi között, hanem fejlettségünk, fejlődésünk, technikai kultúránk és életmódunk néma bizonyítványa is. 1970-től 1986-ig évenként sok százezer lakás épült fel. Tovább javíthatta volna a lakásra várók esélyeit a régi otthonok felújítása és újbóli kiutalása, de ez nem bizonyult igazán sikeresnek. A nemzetközi rangsorban mégsincs rossz helyünk, mert a száz lakásra jutó népesség száma öt év alatt 331-ről 273- ra csökkent. De ezzel sem lehetünk elégedettek, mert a gazdaság általános helyzetéből következően nem könnyebbednek, hanem éppen nehezednek a lakáshoz jutás feltéelei. Gondoljunk mindjárt a legelső problémára: miközben a lakásárak emelkedtek, a hétköznapi megélhetés is egyre többe került. Szélesebb tehát az olló. az árak és a családok pénzügyi lehetőségei, megtakarításai között. Az elkövetkező évek inflációs rátáját, a lakások szabad árát figyelembe véve az az igazság, hogy új, kész lakást venni csak keveseknek lesz módjában és hogy a lakáshoz jutás legreálisabb módja a sajáterős építés marad. Ezt az állítást támasztja alá, hogy a lakásépítő nagyvállalatok érdekeltségét csak nehezen, és csak félig sikerült megteremteni a különleges kedvezményekkel. Ezek ellenére is inkább olyan megbízást szereznek a most már szabad építési versenypiacon, ami kevesebb aprólékos munkával, és egyszerűbb kivitelezéssel jár. Ugyancsak ezt az utat választották a kisebb szervezetek, például az építőipari szövetkezetek, amelyek egy része tönkrement, másik része pedig átfestette cégtábláját. Nem mondhatjuk, hogy nincsen verseny a lakásépítésben, de korántsem olyan gazdag, mint más területeken. Az okokat elemezve egy kicsit vissza kell tekintenünk az időben. Nem is a nagyon tá- völd múltba, csak arra az időre, amikor a lakásárakat szigorúan maximálták. Ennek következtében a minőség óhatatlanul csorbát szenvedett, mert az egyre kevesebb pénzből csak úgy tudtak kijönni a kivitelezők, ha silányabb anyagot építettek be, és „takarékoskodtak” az alapterülettel is. A másik következménye pedig az volt az előre meghatározott árnak, hogy elvették az építők kedvét — precízebben fogalmazva: érdekeltségét a minimálisra csökkentették — attól, hogy korszerűbb lakásokat építsenek, és azok ára a valóságos értéket tükrözze. Ugyanebbe az irányba hatott egy másik tendencia is. A tömeges, iparszerű lakásépítés az egész országban a városokba koncentrálódik, tehát a versenyt a 'megyehatárok is korlátozták. Azzal is, hogy a helyi építőszervezetek — főleg az állami vállalatok — akkor kapták meg a különtámogatásokat, ha a lakásokat a megyeszékhelyeken építették föl. A távoli vidékeken pedig, a falvakban szükségszerűen terjedt el a magánépítkezés, a házilagos kivitelezés. Éppen ott, ahol a lakosság több anyagi erővel rendelkezik, mint a városokban, ám ennek összefogására, a szervezett lakásépítés megszervezésére nem akadt vállalkozó. Ähhoz, hogy valóságos verseny alakul- jón ki a lakásépítési piacon, arra van szükség, hogy mind több kivitelező találja meg itt érdekeltségét. Ez azonban kivédhetetlenül az árak emelkedéséhez vezet, hiszen az építőanyagok áremelkedése, az általános forgalmi adó bevezetése, a maximált árak miatt felgyülemlett jogos kivitelezői törekvések most mind egyszerre akarnak érvényesülni. A magánépítkezők sem kímélhetik meg magukat ezektől a hatásoktól, ám náluk a munkabér a legolcsóbb költség, és az egyetlen takarékossági lehetőség. S mivel több nemigen kínálkozik, ezt ésszerű választaniuk. Sz. K. Probauasarlas A sáfrányos szeklice ürügyén Balassagyarmat, Rákóczi úti magbolt. — Jó napot kívánok! Tessék mondani: kapató itt sáfrány osszeklice-mag ? — Nem, olyat mi nem árulunk. A Herbária forgalmazza, ott tessék érdeklődni. — Köszönöm. Viszontlátásra. (Fél óra múlva): — Elnézést, de biztos, hogy nem árulnak önök sáfrá- nyosszeklice-magot? Egy ismerősöm azrt mondta, hogy mindig itt szokta megvenni. — Nézze, én nyolc éve dolgozom itt, azóta nem volt. Mondom, a Herbária foglalkozik ezzelKulcsár László, a bolt vezetője mindezt teljesen higgadtan közölte. Nem gurult dühbe vásárlói butaságom és makacsságom láttán és hallatán. Sáfrány osszekíice-magot azért kezdtem ilyen makacsul keresni, mert egyik olvasónk levelet írt Mohoráról, a Mikszáth út 43-ból, hogy a főutcán lévő magboltban nagyon udvariatlanul bántak vele. — Három alkalommal jártam ott azóta, egyszer patisszonmagot vásároltam, máskor tanácstalanul bámészkodtam, harmadszor pedig sáfrányosszeklice-magot kerestem... Közben, persze, figyeltem, hogyan szolgálja ki a vevőket Kulcsár László és felesége. Nem voltak udvariatlanok; pont olyanok, mint más eladók. — Panaszkodott egy vásárló, hogy önök itt kioktatták őt, ahelyett, hogy udvariasan kiszolgálták volna. —ismertetem jövetelem valódi célját a boltvezetővel. — Nézze, én is be tudok menni úgy egy boltba, hogy két perc alatt összeveszek az eladóval! Előfordult már, hogy betért ide egy házaspár^ akik egész úton veszekedtek, ezt később hallottam, aztán meg rajtam vezették le a bosszúságukat. Ki vagyunk szolgáltatva a vevők hangulatának! — Szerintem a vevők vannak kiszolgáltatva önöknek. Nem nagyon válogathatnak a magboltok között. Akármi történik, kénytelenek idejönni, ha nem akarnak elutazni Szécsénybe, vagy Salgótarjánba — provokálom tovább. — Nem vagyunk hibásak, hogy kevés ilyen bolt van, s ezekben sem megfelelő a választék- Teljesen a vetőmagtermeltető és -értékesítő vállalattól függünk. Lehetetlen az igazi kereskedés. A vitát lehetne folytatni, de úgy gondolom, nincs sok értelme. A mai érdekeltségi (érdektelenségi) viszonyok közepette talán valóban nem reális dolog elvárni egy kereskedőtől, hogy kezét-lábát törje a vevőért. Valahol az is érthetőnek tűnik számomra, hogy mindennapi bosz- szúságaink — többek között — egy boltban — is lecsapódnak. (Nincs jogom kétségbevonni levélírónk igazát.) Egymáson vezetjük le — mondjuk, például, a hiány- gazdálkodás okozta — ingerültségünket. Persze, az is igaz, hogy az udvariatlanságra, a durvaságra az említett negatív tényezők nem adnak felmentést, sem a pult egyik, sem a másik oldalán. • V. M. „—Tudnám ajánlani a kiváló dughagymánkal és vannak itt még garmadával egyéb magok!”— kínálja az árut Kulcsár ILászlóné —kj—
