Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-07 / 56. szám
2 NOGRAD 1988. március 7., hétfő Össznépi vitára kerül Elkészült a szovjet szövetkezeti törvény tervezete A Szovjetunióban nyilvánosságra hozták a szövetkezeti törvény tervezetét, amelyet össznépi vitára bocsátanak. A vasárnapi lapokban közzétett tervezet részletesen szabályozza a szövetkezetek működésének gazdasági, jogi és szervezeti feltételeit, rögzíti a belépés önkéntességének és a gazdálkodó egységek önállóságának elveit. A szövetkezetek az állami vállalatokkal együtt a szovjet gazdaság alapvető láncszemeit alkotják — állapítja meg a dokumentum, és hangsúlyozza, hogy az állam a szövetkezetekben rejlő hatalmas lehetőségek feltárása érdekében ösztönzi és támogatja a szövetkezeti mozgalmat, biztosítja az állami és szövetkezeti szektor egyenjogú együttműködését. A törvénytervezet tág teret biztosít a szövetkezetek két fajtája, a termelői, illetve fogyasztási szövetkezetek működéséhez. A szövetkezet működését a közgyűlés irányítja, amely elnököt, vagy elnökséget választ. A szövetkezetek egyesüléseket is alakíthatnak, amelyek szövetkezeti bankokat is létrehozhatnak. A tervezet kimondja, hogy kizárólag a szerződés az a jogi és gazdasági dokumentum, amely szabályozza a szövetkezet viszonyát más vállalatokkal. Emellett a szövetkezet lényegében saját maga szabja meg árait, igaz, azoknak tükrözniük kell a ráfordítást, de a minőségi követelményeket és a piaci keresletet is. A nyereséget a szövetkezet önállóan osztja fel; a szövetkezet elmaradó nyereségét az állam megadóztatja (kedvezményként általában öt évre előre megszabják az adókulcsot), s a tagok jövedelmét nem korlátozzák, viszont progresszívan megadóztatják. A jótékonysági és más alapok számlájára átutalt összegek adómentesek lesznek. A szövetkezeti tagoknak az állami alkalmazottakkal azonos szociális biztosítósban lesz részük. A nagyobb szövetkezetek közvetlen export-import tevékenységet is folytathatnak, a többi szövetkezet pedig a megfelelő külkereskedelmi szervezeteken keresztül bonyolíthat le ilyen forgalmat, de a határ menti kereskedelemben minden szövetkezet közvetlenül részt vehet. Az állami levonások után megmaradt valutabevétellel a szövetkezet rendelkezik, s lehetőség nyílik vegyes vállalatok állapítására (a KGST- országokkal pedig ezen túlmenően nemzetközi egyesülések és szervezetek alapítására). A tervezet kitér az egyes szövetkezeti formák (mező- gazdasági,' ipari, szolgáltatási, fogyasztási) sajátosságaira is. A mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó részmegállapításai, összhangban vannak a január elején nyilvánosságra hozott új kolhoz- alapszabály-tervezettel, s a tervezet egyben intézkedik arról is, hogy a kolhoztagok országos kongresszusát legalább ötévente össze kell hívni (mint ismeretes, a VI. kongresszusra — csaknem húsz évvel a III. kongresz- szus után — még a hónap folyamán sor kerül). Az ipari és szolgáltatási szövetkezetekre vonatkozó fejezetekből kiderül, hogy semmiféle korlátozás nem vonatkozik a belépni szándékozókra. Az állam lépéseket tesz annak megakadályozása érdekében, hogy a szövetkezeteket magánvállalkozói tevékenységre, a szövetkezeteket bérmunka leplezésére használják fel. Pánik Krakkóban — cáfolat A lengyel rádió és tv cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint Krakkó fölött az egészségre káros, mérgező felhők lennének. A PAP lengyel hírügynökség közleményben biztosította a lakosságot arról, hogy semmi alapja nincs az aggodalomnak. Pénteken Krakkóban szélsebesen terjedtek el a híresztelések a mérgezett felhőkről. Az egyik változat szerint vegyi anyagok kerültek a levegőbe. Egy másik változat fertőző radioaktív anyagokról szólt, amelyek egy csehszlovákiai atomerőműben történt állítólagos szerencsét" lenség következtében jutottak volna a levegőbe. A híresztelések nyomán a városban valóságos pánik tört ki. A környezetvédelmi hatóságok és az atomfizikai intézet mérései azonban egyértelműen megállapították, hogy sem vegyi, sem pedig radioaktív szennyeződés nincs. Befejeződött az EK-külügyminiszterek értekezlete Az európai közösség (EK) külügyminiszterei a hét végén az NSZK-beli Konstanz- ban megtartott kétnapos nem hivatalos összejövetelükön a fő figyelmüket a bécsi utótalálkozó problémakörére fordították. Kötetlen, határozathozatal nélkül befejeződött véleménycseréjükön egyidejűleg szóba került az EK-hoz közeledni kívánó államok kérdése, továbbá a dél-afrikai és a közel-keleti helyzet. Hans-Dietrich Genscher, nyugatnémet külügyminiszter, az EK miniszteri tanácsának soros elnöke vasárnap délután bejelentette: a külügyminiszterek március 22-én Brüsszelben kívánják körvonalazni hivatalos álláspontjukat a helsinki folyamat részét alkotó bécsi utóértekezlet eredményes befejezése tárgyában. Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter szerint a Kelet kevés hajlandóságot mutat arra, hogy hatékonyan tárgyaljon az emberi jogok területén való változtatásokról. A találkozó nyugatnémet köreiből származó jelentések szerint bírálta az NDK-t és Csehszlovákiát az utóbbi napokban történt állítólagos őrizetbe vételek miatt. A miniszterek egyebekben megvizsgálták azt a lehetőséget, hogy az EK 1992-ig megvalósítandó úgynevezett nagy belső piacának létrehozásával összefüggésben miként alakíthatnának ki szorosabb viszonyt harmadik országokkal, így Norvégiával, Ausztriával, Kanadával és Máltával. Minthogy az Izrael által megszállt arab területeken tovább romlott a helyzet, Genscher közölte: az EK részéről is újabb erőfeszítésékre lesz szükség a tárgyalásos rendezés előmozdításáért. Dél-Afrikára vonatkozóan, most sem érintették gazdasági rendszabályok lehetőségét, de közölték: tiltakozni kívánnak az apartheidrendszernek a fekete többség jogait tovább csorbító rendszabályai ellen. Franciaország Hármas verseny Az elnök harcmodora vissza is üthet Vetéiytársak a választási plakáton: balra Barre, jobbra Chirac Ha igazak a párizsi politikai suttogások, néhány napon belül ki kell derülnie, hogy ki lesz az-április 24-én és május 8-án esedékes francia elnökválasztások harmadik nagy jelöltje. Fura és különös helyzet; ez a bizonyos harmadik nagy valószínűséggel a következő hét esztendőben az államfő lehet, és mostanáig mégis bizonytalan a személye. Éppen a szocialisták kiszemeltje hiányzik. Hz elnök felelőssége A rejtély valójában pem olyan titokzatos, mint amilyennek látszik. Senki sem fog meglepődni, ha Mitterrand előáll, és bejelenti indulását. Sőt, az ellenkezője volna szenzáció. Ha pedig így van, miért halogatja szinte az utolsó pillanatig a színvallását, miért feszíti a pattanásig az idegeket? A magatartásának taktikai oka van. Mitterrand május 20-ig hivatalosan köztársasági elnök. Ez a rang méltóságot, előnyt biztosít a számára vetélytársaival szemben, ha viszont máris csatasorba lépne, ugyanolyan küzdővé válnék akárcsak konzervatív ellenfelei. Ameddig lehet őrzi tehát a kiváltságait. Ez a harcmodor a valóságban vissza is üthet. Bárhogyan alakuljanak is a közeli hetekben a közvéleménykutatási számoszlopok, Mit- terrand-nak indulnia kell, mert ha más képviselné a választók előtt a szocialista színeket, hatalmas hátránynyal indulna. Nincs immár idő „fölépíteni” egyéb politikust, biztos vereségesély- lyel vágna neki a küzdelemnek. Ez pedig . a szocialista pártot legalább hét évre megfosztaná a hatalom gyakorlásától. A felelősséget a mai elnök nem vállalhatja magára. Valószínűleg nem is kell neki, mert csaknem minden előrejelzés őt tekinti a választások várható győztesének. A szavazási rendszer kétfordulós. Az első menetben csaknem tucatnyi vetélkedőre számítanak, akik között ott lesz két kommunista színekben föllépő is: André Lajoinie, a párt hivatalos jelöltje és Pierre Juquin, akit egységbontó törekvésekkel vádolva kizártak az FKP-ból. Ez a megosztás egyéb okokon kívül is valószínűleg a minimálisra csökkenti mindkettőjük lehetőségeit, tíz százalékon alul maradnak. De ugyanígy jár a többi jelölt is, hiszen a szabályok szerint a második fordulóban csak ketten mérkőzhetnek meg. Közülük kerül ki az új —, vagy a régi — államfő. Az egyik bizonyosan Mitterrand lesz, a jobboldal vetélkedője teljesen bizonytalan. ök ketten vívnak párharcot. Kormányfők párharca A konzervatív táborból elsőként Chirac miniszterelnök jelentkezett, a magát gaulle- istának valló PRP pártalakulat színeiben. Kezdetben eléggé nagy volt a hátránya, mert kéteszrtendős kormányfői tevékenysége kevés igazi sikert mutathat föl. A munkanélküliség ha nem is növekedett nem csökkent lényegesen, és ha Franciaország általános gazdasági helyzete rossznak nem is mondható, a megélhetési viszonyok nehezek. Két hónapos választási hadjárata alatt Chiracnak azonban sokat sikerült ledolgoznia a hátrányából, és kilátása lehet rá, ő szerez majd jogot megvívni Mitterrand-nal a második menetben. De nem sok választja el ettől a másik jobboldali politikust, Raymond Barre egykori kormányfőt sem, aki öt éven át volt az egykori elnök, Gisoard d’Estaing munkatársa- ö keserves, hosszú munkával, a konzervatív koalíció másik nagy pártját, az UDF-et sorakoztatta föl maga mögé, és az a szándéka, hogy győzelme esetén új nagy kormányerőt teremt belőle. Ha a két konzervatív jelölt eddig meghirdetett programját összehasonlítjuk, nem nagy különbséget fedezhetünk föl közöttük; mindkettő a kapitalista szabad vállalkozás támogatását állította törekvéseinek a középpontjába, és mindkettő arra hivatkozik, hogy ő képviselné igazán az ötödik köztársaságot megalapító de Gaulle tábornok eszméit. A közvélemény-kutatások legfrissebb kimutatásai szerint csupán néhány százalék választja el őket egymástól, csak az utolsó pillanatban dőlhet el, melyikük kap közülük jogot arra, hogy a második fordulóban Mitterrand-nal megmérkőzzék. Taktikák ás esélyek Voltaképpen maga Mitterrand erre játszik. Két jobboldali ellenfele — véli ő — kölcsönösen egymást gyöngíti, és ha azt állítja is, hogy becsületegyezséget kötött, nem osztja meg a jobboldal egységét, Chiracnak és Barre-nak más választása nincs, mint a másikat bírálni, támadni. Csakhogy ez a taktika önmagában kevés Mitterrand-nak az üdvösséghez. Éppen késői harcbaszál- lása nem ad neki lehetőséget részletes programja meghirdetéséhez, és kérdés, elég- e csupán a nagyobb társadalmi egyenlőséget hirdetni. Ez egyúttal kétségeket ébreszt Mitterrand ■ győzelmének a bizonyosságát illetően is. Pillanatnyilag ő látszik a nagy esélyesnek, de a közhangulat akár az utolsó pillanatban is megfordulhat, ellenfelei a hátrányukat ledolgozhatják a közelgő két hónapban. Ez a bizonytalanság teszi igazi, mondhatni vérbeli küzdelemmé az elnökválasztási hadjáratot, amelvnek az eredménye az utolsó pillanatig kétséges. Várkonyi Tibor---- diai kommentárunk • In gajáratban Alig ért véget George Shultz amerikai külügyminiszter második közel-keleti tárgyalássorozata, máris a harmadikat kezdték szervezni a State Department diplomatái. Az ingajáratban lévő politikus céljairól azonban erősen megoszlanak a vélemények. Az egymást gyors egymásutánban követő két körutazás során Shultz tárgyalt a válságban érintett országok vezetőivel. A PFSZ-szel szemben keményedő amerikai politika és a múlt hét végén nyilvánosságra jutott washingtoni rendezési elképzelések szerint a palesztinok önálló állama nem kerülhet szóba, s az összehívandó nemzetközi konferencia csak keretet adna az Izrael és az arab országok közti kétoldalú tárgyalásokhoz. Az Egyesült Államokban és Izraelben Shultz békemissziójáról nyilatkoznak a szóvivők, s Egyiptomban maga Mubarak elnök mondotta „bátorítónak” az új amerikai tervet. Más arab személyiségek viszont arra hívták fel a figyelmet, hogy a külügyminiszter csak a palesztin tiltakozási kampány lecsillapítására, Izrael fokozódó nemzetközi elszigeteltségének enyhítésére törekszik. Az amerikai terv, amelyre Samir március közepén esedékes tengerentúli utazásáig, tehát alig tíz nap leforgása alatt kell válaszolniuk az érintetteknek, gyakorlatilag a korábbi washingtoni elképzelések felújítását jelenti. Az izraeli jobboldaltól és személy szerint Samir miniszterelnöktől „túl sokat” követelőmig az arab országoknak túl keveset ígér. A megszállt területek visz- szaadásáról folytatandó tárgyalások ködös ígérete nem feledtetheti a palesztin probléma megoldatlanságát, s Szíriában, Jordániában és Egyiptomban jól tudják, hogy ennek a kérdésnek a rendezése nélkül nem lehet szó békéről a Közel-Keleten. 1988. az Egyesült Államokban mindenekelőtt az elnök- választás éve. Az Izraellel szimpatizáló üzleti körök és szavazói réteg befolyása felértékelődik, muszáj tehát energikusnak látszó kezdeményezéseket tenni — az igazi pozíciók megmásítása nélkül. Másrészt hamarosan, talán már a nyár elején parlamenti választások lesznek Izraelben is, s akkor talán egy Samirnál rugalmasabb politikus foglalhatja el a miniszterelnöki bársonyszéket. Washington listáján tehát nagyon hátul szerepel —, ha egyáltalán szerepel — a válság enyhítése, netán megoldása. Bármilyen hangzatos szavak hangozzanak is el az újságírók és a közvélemény számára, ezek nem takarhatják el az ingajárat igazi indítékait. (Horváth Gábor) Elnökválasztási hadjárat A francia jobboldalon sokasodnak a felhívások, hogy ha Francois Mitterrand-t újraválasztják elnökké, a mai jobboldali többség utasítsa el vele a kormányzati együttműködést, á „társbélet” folytatását. Az elnök pénteken a tv- híradóban kijelentette, hogy már meghozta döntését és hamarosan közli is honfitársaival, hogy kéri-e újra támogatásukat az ország vezetéséhez. Mitterrand környezetéből azt szivárogtatják ki, hogy március utolsó tíz napjában jelenti be pályázását. Előbb találkozik még Helmut Kohl nyugatnémet kancellárral a Fekete-erdőben és valószínűleg ellátogat Spanyolországba. A bennfentesek szerint kampányának fő témái az európai integráció építése, a társadalmi igazságosság és a szakképzés fejlesztése lenne. Bums kinevezése A washingtoni törvényhozás szenátusa ellenszavazat nélkül jóváhagyta Reagan elnök döntését, amelynek alapján William F. Bums tábornok tölti be a fegyverzet-ellenőrzési és -leszerelési hivatal vezető posztjátBums Keneth Adelmant követi az igazgatói székben; Adelman röviddel a tavaly decemberi csúcstalálkozó után vált meg tisztségétől.
