Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-04 / 54. szám

7 Délidő az erdészetben — bp — megkérdezte Miért csúfítják el a városképet Balassagyarmaton ? Két nyelven, azonos célokért Berkenyén „Itt vagyunk otthon" — Sok jó állapotban lévő földszintes épületet bontot­tak le Gyarmat főutcáján, hogy azokat modernekkel váltsák fel, most mégis egy földszintes barakkot építenek az OTP-vel szemben. Mi­ért? — fordult a kérdéssel szerkesztőségünkhöz Soós Géza balassagyarmati lakos. A városi tanács főépíté­sze, Moór Mátyás válaszol: — Teljesen jogos olvasó­juk felvetése, ám pár szó­ban nem lehet rá válaszol­ni. A városi tanács a hús­ellátás javítása érdekében, a jelenlegi építkezés helyén hajdanvolt épületet a PE- NOMAH Húsipari Vállalat rendelkezésére bocsátotta, hogy azt felújítva, ott hús­boltot nyisson. A felújítási munkálatok megkezdése után derült ki, hogy az épü­let falait kiirthatatlan gom­babetegség támadta meg, sőt még az alap alatt lévő föl­det is ki kellett cserélni, nehogy az úi falak megfer­tőződjenek. Ám sem a ta­nácsnak, sem a húsipari vál­lalatnak nincsen annyi pén­ze, hogy új épületet épít­sen, csak a felújításra áll­tak rendelkezésünkre a pénzügyi lehetőségek. — S milyen megoldást ta­láltak? Hiszen már meg­kezdődött a bontás? — Amennyiben sikerül vállalkozót találnunk, aki ezen a területen modern lakásokat hajlandó építeni, úgy folytatni lehet a mun­kát. — Hogy áll ma a helyzet? Van vállalkozó? Eredményes az együtt­működés a szátoki elöljáró­ság, valamint a lakosság és a tereskei tanács között. A héttagú elöljáróság Vi- gyinszki Vendel vezetésével a többi között megszervezte a víztársulatot, gondosko­dott arról, hogy a szociális segélyekre kifizetendő ösz- szeg az arra leginkább rá­— Egyelőre az OTP elvi hozzájárulását bírjuk, hogy itt lakásokat épít. Készíttet­tünk egy tanulmánytervet, miszerint — a maszek vi­rágüzlet és a húsbolt közöt­ti, valamint a jelenlegi Vo­lán iroda helyén — a föld­szinten üzlethelyiségek, az emeleten és a padlástérben pedig lakások épülnek majd, amennyiben az OTP-vel végleges megállapodást kö­tünk. — Hogyan lehetséges az. hogy a falak gombásodása csak a munkálatok megin­dulása után derült ki? — Természetesen a mun­kálatok előtt megvizsgáltat­tuk a ház állapotát, ám az ilyen betegségre, csak a bel­ső vakolat teljes eltávolítá­sa után és az aljzat felbon­tása után lehet fényt derí­teni. — Mikorra várható, hogy a tervben szereplő épület elkészül? — Konkrét határidőt mon­dani ma még lehetetlen. Ám én nagyon bízom ben­ne; a pontos tervek elké­szítése után semmi akadá­lya, hogy a 90-es évek ele­jén már álljon a városkép­be illő, szép épület. A beszélgetés után Moór Mátyástól kaptuk a hírt: megszületett a megállapo­dás az OTP-vel. Az építke­zés három ütemben történik majd. Elsőként a húsbolt feletti lakások szerkezetét kelll elkészíteni ahhoz, hoev a bolt a tervezett határidő­re, augusztús 20-ra nyithas­son. (— hr —) szorulóknak jusson, s javas­lataikat figyelembe vették a község határában lévő gyep­területek hasznosításakor. Gyümölcsöző kapcsolatot alakítottak ki a település tár­sadalmi és tömegszervezetei­vel, s életképességüket bi­zonyítja, hogy a községfej­lesztést segítő társadalmi munkák szervezéséből meg­határozó szerepet vállalnak. Felújítások a szombathelyi püspökvárban Felújítják a szombathelyi püspökvár egyik legszebb termét, a Sala Terrenát, az egykori első magyar régé­szeti múzeumot, amelynek freskóit az 1700-as évek vé­gén Dorfmeister István ké­szítette. Az Országos Mű­emléki Felügyelőség helyi építésvezetőségének szak­emberei helyreállítják a te­rem külső és belső szigete­lését, kijavítják a padoza­tot, majd a restaurátorok keze nyomán megújulnak a freskók is. A tervek szerint jövő ősszel megnyitják a megszépült termet a nagy­közönség előtt. A helyreál­lítás költsége mintegy 3 millió forint. A püspöki kápolnában már befejezték a mennye­zeti freskó restaurálását. A volt szemináriumban — ma leánykollégium — a hely­reállítást a tető felújításá­val kezdték a műemlék-fel­ügyelőség munkatársai, itt a jelenleg üres Dorfmeister- terem restaurálásához is ha­marosan hozzáfognak. A felújítás után a teremben könyvtárat rendeznek be. A püspökvár mögötti rom­kertben az idén is folytatják a római kori romok, épület­maradványok helyreállítá­sát, a szabadtéri múzeum március 1. óta újra látogat­ható. Nem mondható el uevanez a romkertben levő mozaikteremről. Nyugat- Pannónia legnagyobb össze­függő mozaikfelületét jelen­leg csak üvegablakon át te­kinthetik meg az érdeklődők Növekvő üdítőital­gyártás Az idén a tavalyinál több üdítőital készül hazánkban. Szénsavas italokból 2,5—3 százalékkal többet palac­koznak, mint 1987-ben, és ennél is jobban növelik a szörpök gyártását. A MÉM- ben elmondották: az év ed­dig eltelt időszakában több üdítőital fogyott, mint egy évvel korábban. A gyárak már készülnek a nyárra, az idegenforgalmi szezonra, sok helyen tart a gépek, gép­sorok karbantartása. Új palackozóüzem is készül ezekben a hetekben. Az üzemek közül néhány­ban termékváltásra kerül sor idén. A Badacsony Vidé­ki Pincegazdaság győri üze­mében megszüntették a Már­ka üdítőital gyártását és a gépek felújítása után —terv szerint májusban — áttér­nek a Schweppes üdítőitalok készítésére. Az üzem évente mintegy 6,5—7 millió litert gyárt ebből az italból, amely hazánkban az elmúlt évek­ben vált népszerűvé. Eddig a Budapesti Likőripari Vál­lalat (BULIV) és a Békés Megyei Üdítőipari Vállalat készítette ezt az üdítőt. A három üzem együttvéve már mintegy 27 millió liter Schweppest palackoz évente, amelyhez az alapanyagtöbb­letet az angol cég folyama­tosan leszállítja. A győri üzem munkába állásával javítják a dunán­túli megyék ellátását. Kü­lönben a fővárost ellátó BULIV is változtat eddigi gyakorlatán: a kispalackok töltéséhez használatos új címkézőgépet állítanak üzem­be, és így a literes palackok mellett a 2 decis üvegek for­galomba hozatalát is meg­kezdhetik. Az üdítőital-ellátást javít­ja. hogy a Kisvárdai Szesz­ipari Vállalatnál új, órán­ként 24 ezer palack töltésé­re alkalmas gyártóüzemet adnak át a nvár elejéig, eb­ben az -üzemben Coca-Colát és Sztár üdítőket gyártanak­„Kit érdekel Berkenye, ez a megye határán levő kis falu? Itt nem történik sem­mi. Az itt élők nem a leg­szegényebbek, de nem is gaz­dagok. Nincs semmi neveze­tesség, nem született itt hí­res ember, nem volt se or­szágos botrány, se országos siker színhelye sohasem. Itt nincs semmi érdekes”. Ha a látogató kérdezőskö­dik akár az utcán, akár boltban, ilyen és ehhez ha­sonló válaszokat kap. Vágj csak egyszerű vállrándítá­sokat, meg furcsálkodó pil­lantásokat: ugyan mit keres itt az idegen? Egy rövid séta a faluban tüstént „furcsaságok”, vagy legalábbis szokatlan jelensé­gek tömegét kínálja. Példá­ul a falu határában épül az egészséges ivóvizet szállító gerincvezeték. A középülete­ken, intézményeken kétnyel­vű felirat adja hírül, hogy Berkenyét német nemzetisé­giek lakják. Amit a helybe­liek éppoly természetesnek vesznek, mint azt, hogy ta­valy új vegyesboltot, büfét építettek jelentős társadal­mi összefogással. Hogy itt ne történne sem­mi? Ne lenne érdekesség? Legföljebb a történéseknek a híre nem megy messzire, akár a helybeliek tartózko­dásából, vagy szerénységé­ből, akár más okból. — Sok levél érkezett ma? — kérdezem a Petőfi utcá­ban Molnár Istvánná pos­tást­— Tizenöt-húsz darab minden nap akad. Inkább újságokkal van megrakva a táskám. A legtöbb munkám a nyugdíj fizetésekor van. Sok az idős ember a 628 lel­ket számláló faluban és mi­re mindenkihez eljutok, ké­ső délután van. Meg aztán elmegy azzal is az idő, hogy mindenkivel szót kell válta­nom. hiszen ők már nemcsak a pénzt, hanem ezt is elvár­ják. A körzetesítésekkel Berke­nye Nógrád társközsége lett. — Annak idején úgy gon­doltuk, hogy az öttagú elöl­járóság jól tudja képviselni a falu érdekeit — —mond­ja Kovács Béla elöljárósági tag, a vegyesbolt vezetője. — Ám a két tanács egyesí­tése után inkább a szék­Takarékszövetkezet az otthonteremtésért A Cserhátvidéke Körzeti Takarékszövetkezet a múlt évben 66 lakást értékesített, csaknem 46 millió forint ér­tékben. A pénzintézmény vezetői az idén is közel ugyanennyi lakás megvá­sárlását és eladását terve­zik. A megvett lakásokat saját erőből szándékozzák felújítani és korszerűsíteni, s ennek érdekében építő­ipari részleget hoznak létre. Kölcsönösen előnyös vál­lalkozásról van szó. Jól jár­nak azok az idős házaspá­rok, vagy egyedül élők, akik el akarják adni a lakásu­kat. Jól járnak azok a fia­tal, gyermekes családok, akik otthonra vágynak. Vé­gül jól jár a takarékszövet­kezet is, hiszen az így elér­hető idei nyeresége legalább 500 ezer forintra rúg majd. A pénzintézmény azáltal is segítségére akar lenni az otthonnal nem rendelkezők­nek, hogy önálló családi há­zakat és társasházakat épít­tet. Balassagyarmaton már épülnek ilyen könnyűszer­kezetes, előregyártott ele­mekből készülő társashá­zak. Már az idén sor kerül­het Szügyön és örhalmon is családi, vagy társasházak' építésére. helyközség gyarapodott, csi- nosodott. Ebből aztán gyak­ran voltak konfliktusok a közös tanács és az elöljáró­ság között. Ügy tűnik, az a kérdés is megnyugtatóan megoldódott a közelmúltban. Aztán szóba kerül a köz­ségfejlesztés. Rossz a víz, magas a nitráttartalma? Megszervezik a vízműtársu­lást és az idén már egészsé­ges ivóvíz lesz a lakások­ban. Mindenki benne volt abban is két évvel ezelőtt, hogy új boltot kell építeni. A lakosság célrészjegyeinek jegyzése mellett, jelentős ér­tékű társadalmi munkával segítették a vegyesbolt és a büfé kivitelezését. Az épület alapjának lerakása, a falak felhúzása önkéntes munká­ban készült' A rétsági Bör­zsöny Áfész szakemberei­nek csak ezt követően kel­lett a különböző szakipari munkákhoz kezdeni. Az ered­mény, hogy ma már egy százhuszonhárom négyzet- méter alapterületű, korszerű üzlet várja naponta a vá­sárlókat. Szépítették a kör­nyezetüket is. Az idén uta­kat szeretnének felújítani, csaknem 700 ezer forint költ­séggel új köntösbe öltöztet­ni az iskolát. S, hogy ez mennyire nem nagyralátó, hanem reális szerénységgel, mégis merész jövőbenézés- sel megtervezett fejlődés, ar­ra bizonyíték: a lakosság nemhogy egyetért ezzel, de még inkább bátrabban kez­deményez. Végül is az történik, amit a helybeli nép akar. Maga teremti hozzá a pénzt, a le­hetőséget pedig a mostani te­lepülésfejlesztési politika nyújtja. Ha nem hangzana kétértelműen, azt lehetne mondani, ügyes emberek a berkenyeiek. Igen sokáig tör­ték a fejüket a falu veze­tői, hogy miként tudnák talp­ra állítani a nemzetiségi község kulturális életét. A jól működő német nemzeti­ségi kórus kezdeményezé­sére ezen a területen is meg­találták a megoldást. Igaz, ehhez olyan megszállott em­berekre is szükség volt, mint a Laczhegyi pedagógus-há­zaspár.-”T \ — . Tavaly decemberben megalakítottuk a falukultú­ra szabadidő-társaságot — mondja Laczhegyi János a társaság elnöke. — Az a célunk, hogy szervezzük a község kulturális tevékenysé­gét. Ápoljuk a nemzetiségi hagyományokat. Egészséges életformát alakítsunk ki és minden korosztálynak spor­tolási lehetőséget teremtsünk- Jelenleg 172 tagja van a tár­saságnak. A rövid időszak alatt több sikeres rendezvé­nyünk volt. Közülük kiemel­kedik a sváb bál, a nyug­díjasklub működése, huszon­egy résztvevővel német nyelvtanfolyam indult. A fa­lu határában sípályát épí­tettünk felvonóval, társadal­mi munkában, melyet eddig még nem sikerült kihasznál­nunk. A zavartalan működéshez szeretnék a megfelelő tárgyi feltételeket is megteremteni. Ehhez mindenekelőtt egy tá­gas épületre lenne szüksé­günk. Rendezvényeinket a jelenlegi művelődési és pártházban bonyolítjuk le, melyet már most kinőttek. Ezért társadalmi összefo­gással bővíteni szeretnék, ám ennek akadálya van. Az évtizedek óta közművelődést szolgáló épületet — most, hogy végre élettel töltik meg — meg kellene vásárolni 350 ezer forintért. Az igények kielégítése érdekében lehet, hogy a vásárlás mellett dönt a társaság. Pedig ennek az összegnek más helye is len­ne. Egy kis autóbusz véte­lét tervezik, mely a sporto­lók, az amatőrcsoportok és a nyugdíjasok szállítását szolgálná. Semmi rendkívüli és érde­kes nincs Berkenyén? Csak annyiban igaz ez, hogy az itt élő emberek tö­rekvő, szorgalmas nép fiai- lányai, akik nem ajándékba kapják a boldogulásukat, s így igazán van, miért be­csülniük, s tesznek is érte minden erejükkel. Mert, aho­gyan az utcán megfogalmaz­ta egv idős bácsi: „Ott jó élni, ahol az ember otthon érzi magát. Mi itt vagyunk otthon”­Surányi János # Tudod, egy olyan igazi, meleg ott­honra vágyom — mondja ü húsz­esztendős Ilonka, nála alig idősebb barátnőjének. — Miért, nála­tok nem fűtenek? — kérdi döbben­ten a másik. — Nem úgy ér­tem. .. — Mi az, hogy nem ügy érted? — Hát nem ér­ted, hogy értem? — Nem értem, hogy érted, de most már ne adj fel rejtvényeket. Ilonka kicsit ke­serűen elmosolyo­dik: — Hát úgy ér­tem, hogy anyám ne a fáradtságtól megkeseredetten Meleg fészek fogadjon, apám pedig ne félig mó- lésan jöjjön haza, s azután nap mint nap elkezdődjék a perpatvar. — Hát nálatok mindig így megy? — Mindig. És Sanyi most meg­kérte a kezemet. — De hát ezt nem is tudtam, hogy már ennyire lennétek, azt hit­tem, hogy te a Pistát szereted. — Persze, hogy öt szeretem, de ő még nem akar nősülni, és a Sa­nyi megkérte a kezemet. — És akkor mi van? — Hozzáme­gyek. — De hát miért, ha nem szereted? — Hát nem ér­ted? El akarok szabadulni ott­honról, szeretnék egy igazi, meleg otthont. — És Sanyival az lesz? — Hát, nem is tudom■.. (Lehet, hogy húsz év múlva el­hangzik egy ha­sonló párbeszéd, s akkor majd Ilonka lánya ' mondja ugyanezt a barát­nőjének. ..) (sárdi) Szátoki kezdeményezések Kerítésszimbólum Nem tudom, mekkora kárt okoztak már a nyúlkáló ke­zek a salgótarjáni öblösüveggyárnak. Azt sem tudom, va­jon törődik-e valaki egyáltalán ilyesmivel, hiszen a raktá­rukat védelmező (?) kerítésen arasznyi rések nyíltak, s mö- gülük karnyújtásnyi távolságban végig letarolva a konté­nerek .polcai. A .kerítés tövében üvegtörmelék, az eső «elől védett stószokról 1 levágva a nejlon, felszaggatva a papír­doboz. Az egyébként a patakparton haladó ösvény a rak­tárhoz érve lekanyarodik, s közvetlenül a megcsúfolt drót­sövény mellett visz, míg a korábbi gyalogutat lassan be­növi a fű... Valamiféle hallgatólagos megállapodás is megfordult már a fejemben, miszerint ez valamilyen anyagi (talán szo­ciális) juttatás az erre járóknak a gyártól. Hiszen a bejá­ratnál portásfülke áll, ami éjszakai ügyeletre enged követ­keztetni... Csupán azt furcsállhatják az érintett járókelők, hogy bizonyos csomagokat sűrű és ép rács takar, másokat pedig csak egy — kerítésszimbólum. Csak nem az eladha­tatlan termékeket teszik ide? romhónyi—bábéi

Next

/
Oldalképek
Tartalom