Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-26 / 73. szám

SPORT X SPORT * SPORT 4L Búfelejtő lesz a Stécé nyírségi kiruccanása Az SKSE vezető edzője hazai sikereket tippel Meglehetősen elkeseredett hangulatban találkoztak hét­főn az SBTC csapatának já­tékosai. A Komlótól elszen­vedett kiütéses vereség vi­selte meg a játékosok han­gulatát. A hibák értékelése után úgy tűnik, túltette ma­gát az együttes a vasárnapi sokkon. Ennek egyik bizta­tó jele szerdán, a hétközi edzőmérkőzésen is jelentke­zett, hiszen a Váci Izzó el­len 4—4 arányú döntetlent ért el a csapat. Gondot jelentett, hogy Si­mon belázasodott a héten, a szerdai edzőmérkőzésről is hiányzott, s Kovács Béla is kénytelen volt kihagyni egy edzést. Öröm viszont, hogy mindketten rendben vannak, vállalják a játékot. A keret Liptákkal egé­szült ki. A tarjáni középpá­lyás három sárga lapja mi­att nem lehetett ott a Komló elleni találkozón, holnap azonban ismét az együttes rendelkezésére áll. — Arra hívtam fel a fi­úk figyelmét, hogy a Komló elleni eredményünk nem mérvadó. Ilyen hibákat min­den csapat elkövethet. Ezt kell könyörtelenül kihasz­nálnunk nekünk is Nyíregy­házán. Ügy érzem lelkileg is sikerült felráznunk a társa­ságot, ezért bízom a pont­szerzésben — mondta Répás Béla vezető edző. * ☆ Erre a hétre Horváth Gyu­la, az SKSE vezető edzője adta le tippjeit lapunknak. Horváth Gyula A fiatal szakember neve évek óta összeforr Salgótar­ján labdarúgásával. Jelenle­gi klubjában ismerkedett meg a sportággal. Első ed­zője Ménich Sándor volt, majd az SKSE-t az öblös- üveggyár csapata követte. A klub fúziója után a hatos mezt felcserélte a kispad- dal, s a szakmai munkának hódolva a gyermekek neve­lésével foglalkozott. Az STC- utánpótlás szakágvezetője- ként tevékenykedett, a lab­darúgóosztályok beindítójá- nak egyik szervezője, egyik mozgatója volt. Két éve a felnőttek között próbál szerencsét. Első éve nem sikerült, hiszen az SKSE búcsúzni kényszerült az NB III-tól. Idén azonban négy ponttal vezet csapata a me­gyei bajnokságban, s osztá­lya bajnokesélyese. Horváth Gyula tippjei: Nyíregyháza—SBTC (1): kevés az esélye annak, hogy egy hét alatt kiheverje a Stécé a múlt vasárnapi sok­kot. A nyírségi csapatot ott­honában esélyesebbnek tar­tom. Romhány—Hatvan (X): Mindkét együttes jól szere­pel a bajnokságban. Pont- osztozkodást várok. Síküveg—Recsk (X): Az utóbbi években békés dön­tetleneket hozott a két csa­pat egymás elleni találkozó­ja. Most sem lesz más­képp (?)! Gyöngyös—Nagybátony (1): A gyöngyösieknek egyértelmű céljuk a feljutás, így csak a győzelem elfogadható szá­mukra. Edelény—Bgy. HVSE (X): Ha a gyarmatiak az utóbbi hetek agresszív játékát meg­ismétlik, „pontosan” térhet­nek haza a borsodi városból. Megyei bajnokság: SKSE —ÖMTE 1, Bércéi—Palotás 1, Balassi—örhalom X, Szé- csény—K.-lapujtő 1, Salgó Öblös—Kisterenye 1, Érsek- vadkert—Szőnyi SE 1, Nóg- rád Volán—Nézsa X, Pásztó —Mátranovák X. ☆ A megyei LASZ fegyelmi bizottságának határozatai: 2 bajnoki mérkőzéstől el­tiltva: Szita Sándor (Szé- csény). Három sárga lap mi­att nem játszhat: Rigó Fe­renc (SKSE). (p. 1.) SAKK Gál (Nógrád Volán) jól szerepel a tavaszi fesztiválon A budapesti tavaszi fesztivál nemzetközi nyílt sakkversenyé­nek mezőnye túljutott a félidőn. A BEAC-sportcsarnokban na­ponként 401 sakkozó ül asztal­hoz, köztük 12 nagymester, több nemzetközi mester és 183 újonc, akiknek nincs nemzetközi ér­tékszámuk. utóbbiak számos meglepetést okoztak, „nem tisz­telve” ellenfeleiket. A verse­nyen egyébként 20 hölgy is ját­szik. Az 5. forduló után már csak 2 szovjet versenyző, Bara- jev és Dohoján, valamint a csehszlovák Pribyl százszáza­lékos, ők vezetik a mezőnyt S—5 ponttal. Nógrád megyéből sajnos „csak egy legény van talpon”, Gál Gábor, a Nógrád Volán mester, jelöltje, aki eddig remekül sze­repelt. Vereséggel kezdett ugyan, kikápott Vargától (BEAC), aztán két győzelem kö­vetkezett Cynolter (Mereszjev SE) és Weder (NSZK) ellen, majd két partija — Czeglédi (DUTEP) és Römer (NSZK) el­len — döntetlenül végződött. Gál teljesítményének értékét nö­veli, hogy az utóbbi három ver­senyző értékszáma 2300 Élő-pont volt. így az 5. forduló után az N. Volán mesterjelöltje három ponttal dicsekedhet! A nagyszabású torna egyik eseménye volt, hogy a Palóc ősz ’88 sakktorna főszervezője, Koltányi Imre munkatársaival kiosztotta a nemzetközi verseny Ízléses szórólapjait. A színes borítóval ellátott, angol és né­met nyelvű prospektus, amely a balassagyarmati nyomdában készült, s a grafikát Horváth Zoltán tervezte, két nap alatt egy szálig eltűnt. Ez nagy szó, mert itt a versenyen egymást licitálják a rendezők, mindenki kínálja, népszerűsíti a saját versenyét Debrecentől Csopa­kig, Balatonberénytől Siklósig. A gyarmatiak tornája iránt máris nagy az érdeklődés. A hét slágerei DÉTÁRI. Derült égből villámcsapásként hatott a hé­ten a hír, miszerint a nemzetközi futballpiacon leg­jobban jegyzett labdarúgónk, Détári Lajos távozni kíván az Eintracht Frankfurtból. Olvashattuk Wolf­gang Kraus menedzser, Karlheinz Feldkamp edző nyi­latkozatát, de megszólalt az ügyben a játékos fele­sége, Andrea asszony, az após, Komora Imre, mi több — a szállingózó hírek cáfolatául — Détári ál- lítólagos új klubja, a Juventus vezérigazgatója is. A legilletékesebb, maga a labdarúgó a sportnapi- lap pénteki számában tárta ki szívét rajongói előtt. Ügy tűnik — az általa elmondottak alapján —, nem volt, nincs Détári-ügy. Csupán felfújták egy nyilat­kozatát. Ugyanakkor gyanítom: ha továbbra is jól játszik és teljesítményével a menedzserek érdeklő­désének középpontjába kerül, lesz még Détári-ügy. Csak más előjellel! BLOHIN. A lassan veteránnak számító szovjet lab­darúgó átigazolásának körülményei —, ha egyáltalán létrejön — meglehetősen furcsák. Korábban arról beszéltek, hogy az Újpesti Dózsába igazol a volt aranylabdás, később aztán kiderült: „kacsa” volt az egész. Januártól újabb Blohin-kérdés izgatja a szur­kolókat. Vajon Ausztriába szerződik-e a Dinamo Kijev játékosa? Ügy látszott, hogy a labdarúgó ténylegesen az oszt­rák bajnokság másodosztályában, a Steyr csapatában rúgja majd a pettyest, s már várták is bemutatko­zását, amikor szenzációként hatott a bejelentés: Biohint nem engedik el! Hét közben újabb fordulatot vett az ügy, bár jómagán kételkedem abban, hogy a hét végén nyélbe ütik az üzletet. A híradások a kö­vetkezőt közölték: „Oleg Blohin március 25-én, 18.30 órakor az Aeroflot gépével Bécsibe érkezik.” A telex feladója a Szovjet Labdarúgó Szövetség volt... Gyanítom, a Blohin-ügy napokon belül lezárul. Mondjuk úgy, hogy játékengedéllyel a kezében, már a hét végi fordulóban bemutatkozik új klubjában. KAKASKODÓK. Jugoszláviában egymás anyját szidták kilencven percen keresztül a játékosok, míg­nem a Rád—Pristina mérkőzés befejezése után el­szabadult a pokol: majd huszonkét játékos ökölvívó- csatája következett. Ennek a rendőrök vetettek vé­get. Bár, nem történt hasonló bokszpárbaj a szerdai Vasas—Honvéd MiNK-találkozón, a tudósítások arról számoltak be, hogy nem éppen békés légkörű volt a (találkozó. A játékvezető úgy osztogatta a sárga és piros lapokat, mintha kártyapartit játszottak volna a Fáy utcában. S, ami feltűnt: a labdarúgók nem egy­más szüleit szidták, hanem egymásra —, no és a bíróra — nehezteltek. Igen, ilyen a foci! Ha valakit dicsérnek, napokig melldöngetve jár, ha pedig elmarasztalják, ujjal mu­togat a másikra. Utóbbi tett-tettek helyett mást kellene csinálni: sportszerűen küzdeni, csak a játékkal ■törődni a pályán. V. I. Csillagos ötöst érdemelnek a Petőfi DSE sífutói Harminc aranyérem és ami mögötte van A gratuláció akár az egész tarjáni csapatnak is szól­hatna. Holéczy Tibor (balra) a Magyar Sí Szövetség főtitkára Horváth Jánosnak gratulál. Ludányi Viktória, Vadas Szilvia, Lengyel Ágota (bal­ról jobbra): a serdUlő II. korosztály csapatversenyei­ben öt aranyérmet szereztek. Az előzetes várakozást fe­lülmúlva, a korábbi eszten­dők sikereit is túlszárnyalva szerepeltek az 1988. évi or­szágos bajnokságokon a sal­gótarjáni sífutók. Ma már a szakemberek sem vitatják — így nyugodtan elmondhat­juk —, hogy az St. Petőfi DSE sífutó-szakosztálya a legeredményesebb a sportág honi mezőnyében. E kijelen­tés megerősítésére íme a tar- jániak idei országos bajnoki helyezéseinek listája: har­mjnc arany-, huszonnyolc ezüst-, tizenhat bronzérem, nyolc negyedik, kilenc ötö­dik, hat hatodik helyezés! ☆ A Nógrád Megyei Tanács Petőfi Sportegyesületének sí­futó-szakosztálya tavaly áp­rilisban került a salgótarjá­ni Petőfi Sándor Általános Iskola diáksport-egyesületé­hez. A szakosztály átirányí­tását elsődlegesen az indo­kolta, hogy a sífutók kilenc­ven százaléka a Petőfi isko­la tanulója, a DSE megala­kításával pedig lehetőség nyílott versenysportcsoport létrehozására. A megyei sport-szakigazgatási szerv hozzájárulásával és támogatá­sával kerülhetett sor a szakosztály diáksport-egyesü­leten belüli működésére. A sífutók „áthelyezésével” egyidejűleg a megyei taná­csi alaptámogatás pénzössze­ge, a létesítmények és az összes felszerelés is a DSE- hez vándorolt. Ezek a felté­telek pedig olyan alapokat jelentettek, amelyekre bát­ran lehetett — és lehet — építeni. Az sem mellékes, hogy — bár a szakosztály nem a tanács sportegyesüle­téhez tartozik — a DSE az­óta is sok segítséget kap tő­lük. A diáksport-egyesület ve­zetése — élén az agilis, sí­futókörökben is jól ismert és elismert Földi László ügy­vezető elnökkel —, valamint az iskola tantestülete — Cze- ne Gyula igazgató időt és fáradságot nem kímélő szer­vezőmunkájának köszönhető­en — a működés feltételei­nek további javítására töre­kedett. A Magyar Sí Szövet­ségnél sikerült új, az % esz­közállományt segítő síléce­ket vásárolniuk, minimális áron. Ennek jelentőségét csak azok tudják, akik ismerik a sífutólécek, -cipők, -botok meglehetősen borsos árait. De az iskola és a DSE veze­tése — széles körű társa­dalmi összefogással, a spor­tolók szüleinek segítségével — bővítette galyatetői síhá­zukat is. Az új épületrész mellett parkosítási munká­kat is végeztek. ☆ Valószínű, hogy a Petőfi DSE sífutógárdája az az egye­düli sportcsoport az ország­ban, mely diáksport-egyesü­leti színekben a hazai élme­zőnyhöz tartozik. Bár más városokban is léteznek — más sportágakban — DSE- versenysportcsoportok, az országos bajnokságokon közel sem terem ennyi babér szá­mukra. S amiben — felte­hetően — csúcsot tartanak a petőfisek: negyvennyolc igazolt versenyzőjük mind­egyike szerzett valamilyen érmet az idei országos baj­nokságokon ! Ami a legörömtelibb: a harminc aranyérem majd háromnegyedét az utánpótlás­korosztály versenyzői sze­rezték. Biztató tehát a jö­vő, nem kell attól tartani, hogy évek múlva bajnoki el­sőség nélkül maradnak a tar- jániak. A sikerek viszont újabb kimagasló teljesít­ményre kötelezik őket! Tud­ják ezt jól a DSE-ben, mi­ként azt Is, hogy az idei Vincze István vezető ed­ző, a szakmai munka mindentudója. csúcsteljesítményt nehéz lesz megismételni. Néhány évvel ezelőtt első­sorban Galbács Judit, Be- reczki Brigitta, Horváth Já­nos, Géczi Tibor neve fém­jelezte a tarjáni sífutást. Kö­zülük Galbács hátat fordí­tott a sportágnak, társai vi­szont még mindig ott ülnek a trónon, remélhetőleg so­káig! S már jelentkeznek a legfiatalabb trónkövetelők, köztük Tóth Klára, Kolláth Éva, Ipacs László, hogy az érmet éremre halmozó ser­dülőket és ifjúságiakat ne is soroljuk tovább. Nem csak Tarjánban, ha­nem a síszövetségben is elis­merik az itt folyó kiváló szakmai munkát. Ezért kap­tak bizonyítási lehetőséget külföldi viadalokon is a DSE sífutói. A serdülőválogatott tagjaiként tízen jártak nem­zetközi versenyeken: Auszt­riában és Olaszországban. A felnőttválogatott színeiben Horváth és Géczi Ausztriá­ban Világ Kupa-futamon, Bereczki és Tóth Klára Fran­ciaországban a biatlon-vi­lágbajnokságon versenyzett. De a felkészülési időszakban — a hó nélküli évszakok­ban — az NSZK-ban, Auszt­riában és Bulgáriában kere- kessí-versenyeken is részt vettek a tarjániak. ☆ Érdemtelenül maradnának ki a Petőfi DSE sífutóinak értékeléséből mindazok, akik nem a pályán, hanem mel­lette, valamilyen úton-módon részesei a bajnoki sikerek­nek. Az elsők között kell em­lítenünk az edzői gárdát: Vincze Istvánt, Bolla Lászlót és Vadas Istvánt, akik szak­mai munkájukkal megala­pozták a sikereket. Nem ki­sebb a szerepük a DSE pár­toló tagjainak, azoknak a szülőknek, akik — az éves tagdíjon kívül — anyagi hoz­zájárulásukkal, a gyerekek utaztatásában, napi költsé­geinek hozzájárulásával lehetővé tették az ed­zőtáborokban, a verse­nyeken való részvételüket, s — már a korábbiakban em­lített — társadalmi munká­jukkal tevékeny részesei vol­tak a galyatetői síház bőví­tésének. Csak érdekesség­ként: tizenháromezer társa­dalmi munkaórát végeztek! S akkor még nem szóltunk az iskola tanárairól, nevelői­ről, a pedagógusközösség­ről, akik szívügyüknek te­kintve a DSE sífutóinak si­kereit, szintén többletmun­kát vállaltak a gyerekek képzésében, nevelésében. A sífutóknál az elkövet­kező hónapokban csendes időszak következik. Az élet persze nem áll meg: futó-és kondicionálóedzésekkel — szünet nélkül — készülnek a következő versenyidény bajnokságaira. Az eredmé­nyek kötelezik őket: továb­bi jó szereplésre, a tarjáni sífutás hagyományainak ápolására. Vaskor István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom