Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-26 / 73. szám
1 A nogräd Karancslapujjtőn Hogyan süt a nap? Emlékeztető: az 1988. j február 4-i falugyűlésen Tórák Sándor tanácselnök ünnepélyes keretek közt átvette a községi közös tanácsot nagyközségi közös tanáccsá nyilvánító oklevelet. — Még a nap is másként süt azóta a falura — jegyezhetnék meg. akik szeretik az iróniát. De nem így van. Ha másként sütné, már rég felszárította volna a sarat a község föútjáról. természetes járdát szikkasztva a gyalogosoknak. amíg a rendes, betonozott is elkészül. Csak hát... ennek ellenkezőjéről nagyon könnyű meggyőződni. Az említett falugyűlést követően csupán a kevésbé tájékozott lakosok vélték; „milyen jó lesz nekünk, nagyközség lettünk, lesz itt minden, dől majd a tanácsra a pénz.” Azért hallani óvatosabb véleményeket is. sőt keserű. csalódott hangokat: „Csak flancolnak a nevekkel. Inkább járda lenne! ’ MoSt akkor tessék igazságot tenni, melyik vélemény a helytálló. Nem tudván dűlőre jutni a kérdésben. megkerestük a leginkább illetékeset, Tórák Sándor tanácselnököt. Középmagas, napbarnított férfi fogadott. Kézfogása kemény, bár a hajában már ezüstös szálak is csillognak. Kérdéseinkre felelve, bölcs mosoly- lyal az arany középutat választotta: — Nincs igaza a borúlátóknak, de azért rózsaszínnek sem szabad képzelni a világot. Még ha olyanná álmodnánk is, keserű csalódás lenne, amikor egy-két éven belül szürkévé fakulna. Most, hogy nagyközségi tanácson dolgozunk, még a korábban megengedett ábrándjainkról is le kell mondanunk. A cim egyébként csupán erkölcsi elismerés. Rang. Kézzelfogható, hogy úgy mondjam, „forintosítható” hozadéka nincs. Lehetőség a fejlődésre, de csak annyiban, amennyiben ennek feltétéleit mi magunk megteremtjük. Vagy tudunk vele mit kezdeni, vagy nem. Az illúziók eloszlatására hangsúlyoznunk kell, hogy egy huncut fillér sem járt az oklevéllel. — Mégis, miben mérhető le a változás? — Amint látni — mutatott a feltornyozott aktákra és a csilingelő telcBarta László: Arról beszéljenek, mi van a községeinkben. Tórák Sándor: Mesz- szebbre kell tekintenünk. fonra — kis híján bolondokháza lett a tanácsból. De félre a tréfát. Az a tény, hogy nagyközség lettünk, újfajta gondolkodást, merészebb és felelősségteljesebb tervezést kíván. A lélekszám növekedésével párhuzamosan emelnünk kell az infrastruktúra- fejlettségét és a tanácsi szolgáltatás színvonalát. Az új jogállás, a kétlépcsős (közvetlenül a megyének alárendelt) irányítási rendszer az eddigitől nagyobb felelősséggel jár. Megfontoltabb döntésekkel, átgondoltabb határozatokkal kell irányítanunk. — Például? — Példa erre a falu központjába tervezett egészségügyi központunk. A VII. ötéves tervben egy két munkahelyes orvosi rendelő felépítésével számoltunk. Most már egy egészségügyi központról gondolkodunk, amelyben az említett rendelő mellett négy szolgálati lakás, fogorvosi rendelő és egy kis laboratórium is heSzigcli József: Tennivaló bőven akad. lyet kap. Az épület fűtésére kazánház szolgál majd, ami a szomszédos házakat, az óvodát és a művelődési házat is ellátja. Az arányok érzékeltetésére mondom, hogy mindez százmillió forintba kerülne, s a hetedik ötéves tervünk egészére tízmillió forintunk volt fejlesztésre. De tudjuk, csak olyan beruházásba szabad belevágnunk, amelyet fokozatosan lehet megvalósítani, s ha már elkészült is, idővel tovább bővíthető, fejleszthető. — Rövidebb távon? — Az idén elköltöztetjük a Tüzép-telepet, ennek a helyére épül majd az egészségügyi központ. A főútra járda és csatorna kell, helyet keresünk Ozsgyáni Pál: A felelősség persze jóval nagyobb. az új ABC-boltnak és átalakítjuk a tanácsházát. Az épület végében rendőri irodát alakítunk ki. A megyei főkapitányság tavaly félmillió forintot adott erre a célra. Ha elkészült, egy feljárót készítünk a tetőre, hogy később, ha „csurran-csep- pen” valami, beépíthessük a tetőteret is. Itt lent ügyfélszolgálati irodát nyitunk majd. A változásod egyébként nem érintik a tanácsi dolgozók létszámát. Az idővel nyugdíjba vonuló kollégák helyett pedig felkészült, friss munkaerőket szeretnénk foglalkoztatni. o o o A tanácsháza átalakítása már megkezdődött, a hátsó falat megbontották. A tervek szerint várószobás, korszerű szociális blokkal felszerelt „kmb-s” iroda lesz itt még az idén. Az átalakítás szükségességét Szigeti József rendőr főtörzsőrmester, a körzeti megbízott iroda vezetője indokolta meg. — Nem valami nagyzo- lásról van szó. Az új irodára ténylegesen szükség van. amit az is bizonyít, hogy a megyei főkapitányság fejlesztésre fordítható éves keretét teljes egészében Karancslapujtő kapta. Most egy huszonöt négyzetméteres helyiségben szorongunk négyen. Időközben Litkén megüresedett a körzeti megbízott állása, s most azt a területet is mi látjuk el. Tennivaló akad bőven. Tavasszal egy új kolléga érkezik, akiből idővel talán litkei ,,kmb-s” lesz, ez azonban négy-hat év kérdése. Addig meg igyekszünk itt is, ott is jelen lenni. Egyszerre. Ezt jelenti nekünk a nagyközséggé válás. Egyelőre. o o o S mit jelent a változás az itt élőknek? — Hát nem valami sokat. Nincs a falunak tisztességes orvosi rendelője, tornaterme az iskolának, járdája a főutcának. Hát nagyközség ez? — Nézze, én kisiparos vagyok. Bízvást állítom, hogy a lapujtői kisiparosok mindent megtennének a községért. Pardon, nagyközségért. A tanácsnak csak meg kell szervezni a társadalmi munkát, annyit mondani, hogy orvosi rendelőt építünk, itt a lapát, ássátok az alapot. Ásnánk — mondotta Lukács László. — Egy nagyközségbe több kultúra kellene. A mozi, mondjuk jó, csak a székek kiszaggatják a nézők ruháit, s a teremben meg lehet fagyni — panaszolta Klimasz István. — Csatorna, rendelő, tornaterem — így lehetne összefoglalni, mi minden kéne hamarjában egy nagyközséghez — sorolta Oravecz József. — Ha valami értelmes célra mozgósítana a tanács, a párt, a népfront, vagy bárki más, állítom, minden jóérzésű lapujtői elmenne' társadalmi munkába. Bár ilyen egyszerű lenne. Mindenesetre úgy tűnik, a tanács számíthat a lakosság segítségére — mihelyt pénze lesz a beruházásokhoz. o o o Űj tisztségében kerestük fél a nagyközségi pártbizottság titkárát: Ozsgyáni Pált. — A létszámunk persze nem bővült, de a szervezet felépítése egy picit változott. Bővült, a feladatkörünk, és sokkalta nagyobb a felelősségünk a terület politikai irányításáért — foglalta össze a változásokat. Barta Lászlóról. a megbízott vb-titkárról senki sem állíthatja, hogy az álmodozók közé tartozik. Véleményét a változásokról^ így foglalta össze: — Még azt is megkérdezték tőlem, összevonjuk-e a három település nevét? A válaszom: nem. Arra a kérdésre pedig, hogy „és mit nyertek mindezzel a társközségek?” azt tudom felelni: most átmeneti időszakban vagyunk. Ennek végére — javuló gazdasági körülmények mellett —■ szemléletváltozást is el szeretnénk érni. A lényeg, hogy a buszon, a kocsmában és a falugyűléseken ne arról folyjon a szó, hogy mi a helyzet külön- külön Lapujtőn, Karancs- alján, vagy Berényben, hanem arról, hogy mi van a községeinkben. Bár természetesen továbbra is három faluról van szó, s mindenütt igyekszünk a lehetőségeket maximálisan kihasználni. Attól, hogy nagyközség lettünk, nem változott a gondolkodásunk iránya, csak a módja. A közvetlenül előttünk álló feladatok továbbra ig ugyanazok. Csak egyszerűen messzebbre kell tekintenünk... Mit mondhatnék erről? Mindenesetre megpróbáljuk... o o o Összegezve mégiscsak úgy tűnik, hogy még a nap is másként süt a falura. Persze, ha feltesz- szük hozzá a megfelelő szemüveget... Romhányi Tamás képek: Bábel László Csak a papír teszi?
