Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-23 / 70. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON TELEXEN ÉRKEZETT... „Füstös" képek Emléktábláink tükrében A pest-budai nagy árvíz Korabeli ábrázolás a nagy árvízről Pesten és Budán többtu­catnyi olyan emléktáblán akad meg a sétálgatok sze­me, amelyek szinte a meg­szólalásig hasonlítanak egy­másra. Egyikükön is, mási­kukon is ugyanaz a nyíl, és a kéz, amely a nyíl által jelzett vonalra bök; azt jelzi, milyen magasságban csapdosott most százötven esztendeje a Duna árja. Másfél száz éve ugyanis ■annak, hogy az akkor még álig-alig megzabolázott folyam kilépett a medréből, és 1838. március 13-án, 14- én és 15-én 1300 holdnyi te­rületet elfoglalt fővárosunk mai területéből. Roppant, ereje tört, zúzott: az akkori Pest 4250 házából 2280 pusz­tult el. Óbudáfl pedig 770 épületből alig 270 maradt meg. Ami az emberéleteket illeti, ezek kioltásáról máig nincs pontos adat. Van aki azt mondja, hogy ugyan­annyian fulladtak meg, mint ahány éve kiöntött a Duna, azaz százötvenen, mások vi­szont csak 122-re taksálják az áldozatok számát. A jeges ár amilyen gyor­san jött, ugyanolyan sebe­sen távozott. Nyomai és emlékei azonban mélyen be­vésődtek a lakosság tudatá­ba, szívébe, mind a módo­sabb háztulajdonosok, tehe­tősebb polgárok, mind az egyszerűbb nép fiai köteles­ségüknek 'érezték, hogy e természeti csapásnak emlé­ket állítsanak. Éppen csak visszahúzódott a két várost elválasztó fo­lyam, máris felkerültek a házfalakra az emléktáblák, rajtuk a vízszintet jelző nyílformákkal meg a reájuk bökő kézfejekkel. Ahány kődarab, annyi be­tűforma. annyi nyelv, , jel, vésett Itt egy szép mintájú latin szöveg mondja, hogy á szokásosnál hány centimé­terrel nőtt meg nagyobbra a vízszint; amott németül rögzítették ugyanezt; ismét másutt pedig héber betűk­ből silabizálhatja ki a ret­tenet adatait, aki ezt a jelrendszert ismeri. Az árvízi emléktábláknak aligha van avatottabb isme­rője Rajna Györgynél, a Bu­dapesti Városszépítő Egye­sület szoborcsoportjának ve­zetőjénél. A legjobb tehát, ha az ő tanácsai nyomán vágunk neki a szemleútnak. Kezdjük sétánkat Budán, ott is a Fő utca 41. száma alatti kolostorépületnél. Itt egyrészt egy igen jó álla­Mintha a tegnapi nap eseményeiről beszélgetnénk a bátonyterenyei Vasdobos Pállal, olyan részletességgel eleveníti fel a már történel­minek tekinthető időket. Azt a napot, amikor negyven évvel ezelőtt, 1948. február 23-án, Kisterenyén megala­kították a Magyar Szabad­ságharcos Szövetség — az MHSZ jogelődje — helyi szervezetét. — A népkerti kastély egyik emeleti termében öt- venen-hatvanan gyűltünk össze az alakuló ülésre. A szervezés motorja Domon. kos Ferenc volt, aki legfő­képp a partizánbarátok és a volt hadifoglyok bajtársi ■szövetségének tagjaiból to. borozta az alakuló ülésre a kisterenyieket. De jöttek mások is . . . Hogy miért volt fontos akkor a szövetség lét­rehozása? Azért, mert ak­koriban kezdődött a nép­hadsereg Szervezése, és elő •kellett készíteni a fiatalokat arra. hogy ha bevonulnak a hadseregbe, tisztában legye, inek néhány alapfogalommal. Amolyan előképzést kap­janak még itthon fegyver- használatból, tereptanból, harcászatból. Vasdobos Pál akkor 24 éves volt, s mindjárt őt vá­lasztották a kisterenyei alapszervezet titkárának, pótban megmaradt véset- ben gyönyörködhetünk, más­részt meg az az adat is hiteles, amit a számok mon­danak. Nevezetesen a 202 centiméter igaz, hiszen ezt az emeletes házat egy kis árok veszi körül, amelynek talajszintje még a feltöltés előtti állapotokat mutatja. A szintén budai Corvin térre ' érve az ottáni 2. szá­mú házon már a 269 centi­méteres'ceikwctmsgasság je­le a nyíl és a kéz; itt bi­zony ilyen mély volt az a háromnapos tenger. Átsétál­va a. Lánchídon, elballag­hatunk aztán a Százéves étteremhez, ahol odakint is, odabent is megmaradt egy- egy ilyen árvízi emléktábla. Onnan pedig a Rákóczi út egyik ékességéhez, a Szent Ró- kus-kápolnához érdemes to­vábbmenni, mert annak falán ismét csak egy olyan jelzés maradt meg, amely még a feltöltés előtti idők­re emlékeztet. Jelenleg negyven főváro­si ház falában látni árvízi emlékjelet. Soknak tűnik ez pedig katona sem volt. Vas. utasként szolgált akkoriban, és elkerülte a behívás, a háború utolsó heteinek zűr­zavarában pedig már „ki­húzta" az időt a felszabadu­lásig . . . — De nem maradtam ki­képzés nélkül én sem. A következő évben két hóna­pos századparancsnoki tan. folyamon voltam Nógrád- gárdonyban, ahová az or­szág minden részéből küld­ték a szövetség helyi titká­rait, vezetőségi tagjait. Na­gyon hasznos tanfolyam volt ez, elméleti kérdésekkel is­merkedtünk, és igen sokat gyakorlatoztunk. Hogy milyen ismereteket szerzett Vasdobos Pál a nógrádgárdonyi képzésben, azt jelezheti, hogy Kistere­nyén a szabadságharcos szö­vetség létszáma egyre gya­rapodott. Oly annyira, hogy a községi szervezet mellett létrejött egy másik is, a vas. utasoké. a szám, mégis kevés: a múlt században, de még a századforduló után is ennél jóval több helyen lehetett a hajdani kőfaragók, vas­öntők munkáiban gyönyör­ködni. A nagyvárosi építke­zések során azonban itt is, ott is csákányt emeltek a megjelölt falakra, és az olyan meghatóan kevés szövegű emlékeztetők, mint az „ár-wissz" vagy a tör­melék köBér~v«gv az -élel­mes gyűjtők birtokába ke­rültek. A múzeumok és más közgyűjtemények pedig csak akkor gyarapodtak egy-egy ilyen táblával, ha véletle­nül éppen a városvédők va­lamelyike bukkant rájuk, s adta tovább őket a kiscelli múzeumnak, vagy a nem­régen alapított esztergomi víztörténeti gyűjteménynek. ☆ A pest-budai árvíz 150. évfordulója alkalmából ki­állítás nyílt a Budapesti Történeti Múzeumban Jog­szakadás és a Duna kiára­dása Pest-Buda 1838 címmel. A. L. — Jó gárda jött össze a vasútnál. Lövészettel, kato­napolitikával foglalkoztunk a szövetségben: itt bővíthet, ték ismereteiket a katona­viseltek is az utóképzések során. Másképp kellett itt szervezni a munkát, mint a községbelieknél, mert a vas. utasoknak más volt a mű­szakbeosztása. Ezért döntöt­tünk úgy, hogy a kilencven- órás kiképzést egyhuzam­ban tartjuk meg: harminc, egv vasutas áldozott fizetett szabadságából tíz napot er­re 1950 májusában. Kap­tunk egv szakaszra való egyenruhát, és napi kilenc órát gyakorlatoztunk, nem­egyszer éjszakai terepen. Az igen jó, bajtársias légkör miatt sokan a mai napig is emlegetik az együttes gya­korlatozást. Az indulás éveinek len­dülete maradt meg mára is leginkább Vasdobos Pál em. lékeiben, ami érthető. Nem­sokára ott kellett hagynia a A szlogeneket jól ismer­jük: „A dohányzás káros az egészségre!” „Füst nélkül kellemesebb!”... és sorakoz­tathatnánk tovább a figyel­meztető felhívásokat, az in­tő-óvó intézkedéseket, kam­pányokat. Ehelyett úton-útfélen „füs­tös” képekkel találkozunk. Állítólag a személyes pél­damutatás is szülhet a köz­vetlen környezetben szép eredményeket. És a rossz példa kiválthat dacreakciót. Az orvos mondja, hogy ne dohányozzak, ő meg köz­ben az egyik cigarettát gyújt­ja a másikról. Ha neki sza­bad, nekem miért ne? A kérdés jogos. ☆ Vágjunk azonnal a köze­pébe! — Főorvos úr, dohányzik? — Már nem. de valami­kor aktív dohányosnak szá­mítottam. — HogvEyn szokott rá? — Akkoriban Tolnában végeztem kísérleti munkát, emlékszem a legapróbb- fal­vakban végeztünk tüdőszű­réseket. Ehhez meg kellett nyerni a tanácselnököt, a falu vezetőit, ezért mindig tartottam magamnál repici- garettát, hogy a vendégei­met meg tudjam kínálni. Közben én is elpampogtam néhányat. Hát így. — Nem látott ellentmon­dást a szívvel-lélekkel vég­zett tüdőgyógyászi munkája és a személyes cselekedete között? — Sokszor az észérveket leküzdik az alattomosan fel­törő vágyak. — Hogyan szokott le? — Egyik napról a másik­ra. Azt mondtam: többet Vegyszerek helyett talajlakó fonálférgeket alkalmaz a Soly­mári Rozmaring Tsz a növényi kártevők ellen. A szabadalmaz­tatott új eljárás lényege, hogy a talajban természetes körül­mények között előforduló fo­nálférgek bizonyos fajtáit nagy mennyiségben elszaporítják, s «‘/.eket a parányi élőlényeket bejuttatják a termőföldbe. A fonálférgek elpusztítják a kár­tékony rovarokat, majd fölös mennyiségük maga is elpusz­tul, és ezzel helyreáll ,a bioló­giai egyensúly. A kísérletek so­rán egyebek között sikeresen vették fel a harcot a fonálfér­gek segítségével a növényházak egyik réme, az aknázólégy ellen. vasutat. A tanácsok meg­alakulásakor tanácselnök­nek választották Kistere­nyén, és ezután egészen nyugdíjazásáig „tanácsi em. bér" volt. Megjárta S/.é- csénv, Pásztó, Mátraszele. Kazár tanácsait, különböző beosztásokban dolgozott. — Soha nem szakadt meg a kapcsolatom a szövetség­gel. Különösen szívesen em­lékszem vissza a mátrasze- lei MHSZ-klubra, ahol olyan émberek jöttek össze, akik szerették a lövészetet. Ka­záron a tartalékosklub titkára voltam egy ideig. Szépen beindult itt a klub­élet, s a hetvenes években a honvédelmi versenyeken két csapatot is tudtunk szervezni a község klubtag­jaiból. Négy éve vonult nyug­díjba Vasdobos Pál. Azi mondja, a nyugdíjaséletben is vannak — nem kevés — gondok, de amikor az MHSZ valahol szóba kerül, úgv érzi, őt is emlegetik, róla is szó van, noha az utóbbi időben kizökkent a szövetségi munkából. Az alapító tagokat, köz­tük Vasdobos Pált is, az MHSZ megalakulásának 40. évfordulója alkalmából ju­bileumi emlékéremmel tün­tették ki. Zs. A. nem. Szerintem csak így le­het. A fenti beszélgetés alanya, dr. Ferenczi György, a nóg­rádgárdonyi tüdőgyógyinté­zet igazgatója, sok tragédiá­val találkozik a munkája so­rán. Olyan esetekkel, ame­lyek jelenleg még meghalad­ják az egyetemes emberi tu­dás mértékét. — Intézetünk 160 ágyas tüdőgyógyintézet. Vannak ná­lunk tbc-sek, asztmások, kró­nikus bronhitisben szenve­dők és — sajnos — egyre nő a tüdőrákosok aránya. Ez utóbbi betegség kialakulá­sában fő szerepet játszik a dohányzás, és a gyógyítás lehetőségei korlátozottak. A pipa és a szivar kevésbé kártékony, mert annak a füstjét nem szívják le, a ci­garettánál a- papír, mint égéstermék, fejti ki káros hatását a nikotinnal együtt. S ha már az emberi szer­vezet tűrőképességénél tar­tunk, bámulatos, hogy meny­nyire igazodik a civilizációs rossz szokásokhoz. Mert ahogy Ferenczi György tü­dőgyógyász mondja: — Tulajdonképpen két ci­garetta elszívása elvileg már halálos dózis. Ám a szerve­zetünk ráállt, hogy lebontsa a nikotint, ezért éljük túl az elszívott napi egv-két doboz cigarettamennyiséget is. Kérdés, hogy meddig? ☆ Rossz szokások, beidegző­dések. — Érdekes megfigyelni egy-egy csoport dohányzási ritmusát. Ha a körben va­laki rágyújt, a többi utána — ha kívánja, ha nem — automatikusan nyúl a ciga­rettáért. Az alkoholfogyasz­tás, a kávéivás szoros tarto­zéka a füstölés. Ilyenkor még az is pampog, aki egvébként nem szokott. Na és a tanácskozások, a hiva­talos összejövetelek! Bár ezekről a helyekről egyre inkább kiszorítják a dohány­zást. A főorvos gyakran tart is­meretterjesztő, egészségügyi felvilágosító előadásokat do­hányzásról, egészséges élet­módról, amelynek eredmé­nyét kézzelfoghatóan mér­ni nem lehet. Amit pedig a saját intézetében lát, tapasz­tal, az éppen az eredményte­lenséget sugallná. — Van azért sikerélmé­nyem is. Harmincöt év alatt összejött kettő, a felvilágo­sító előadásaim hatására. Az egyik: a szécsényi Ipoly Bú­torgyárban beszéltem arról, hogy a dohányzás mennyire káros a magzat fejlődésére, későbbi életére. A második sorban mozgolódás támadt. A terhes kismama a zsebé­ből átnyújtotta a cigaret­tát a mellette ülő férfinak. Attól kezdve nem dohánv- zott. A másik élményem a szécsényi horgászegyesület­hez kötődik. Üléseztünk. Be­széltünk a halak. a vizek egészségéről, közben nem láttuk egymást a füsttől. Felszólaltam. A magunk egészségéről miért nem be­szélünk? A legközelebbi ülésre — egy év múlva — késve érkeztem. A terem le­vegője kristálytiszta volt, a dohányosok csak a folyosón, a szünetben gyújtottak rá. Engem az ilyen apró örömök is éltetnek és adnak továb­bi lendületet a becsülettel végzett munkához. Kiss Mária Vegyszer nélkül Elűzött madarak Természetszerető ember vagyok, csaknem minden szabad időmet a „terepen” töltöm, immár ötven esz­tendeje járom az erdőket. Eközben számtalan olyan jelenséggel találkozom, amely nem egyeztethető össze az okos, rendszerben gondolkodó természetvédelem­mel. A salgói természetvédelmi területről például nem­csak lucfenyőket vágnak ki, hanem a gyérítések so­rán „eltűnt” a helyéről néhány évszázados tölgy is. Csodálom, hogy a fakitermelésből nem tudják ki­vonni a védett területeket, fakitermelést végeznek, új erdőket telepítenek ezeken a helyeken is. Ha ez így van, akkor mitől természetvédelmi az, amit an­nak nevezünk? Erdőtelepítés nemcsak a salgói természetvédelmi területen folyik. A~ Medves erdeiben például oly „jól” sikerült a fakitermelés, hogy az öreg ligeterdők, az odvas fák kivágásával több madárfajt tettek földön­futóvá. Áldozatul esett a macskabagoly, a kék ga­lamb, a fekete harkály, a szalakóta, a szürke és zöld küllő és más, odúkban költő erdei énekesmadár. A madarakon túl a nagy testű bogarak is megsíny- lik a fakitermelést. A szarvasbogár, a hőscincér, az orrszarvú bogár és az aranyos rózsabogár idős fákba rakja petéit, lárvái ott fejlődnek ki. Alig-alig látni már belőlük érdéin,kben! Talán nincs már rájuk szükségünk? Egyre-másra tűnnek el az óriás odúlakó fekete hangyák is, pedig ezek egyben táplálékul szolgálnak a harkályféléknek. Vitathatatlan tény, hogy némely madárfajnak éppen az erdő sűrűjére van szüksége. Példa erre a Medves erdeiben költő három kislégykapó pár, már költőhelye gyérítése után soha nem tért oda vissza. Szinte hallom az illetékesek válaszát: a fakiter­melés népgazdasági érdek. És az erdő lakóinak fennmaradása nem az? A salgói várhegy, aKis-Salgó, az eresztvényi idős bükkös és a zagyvarónai vár­hegy szolgál utolsó menedékéül a másünnen fakiter­meléssel elűzött madaraknak. Legalább ezek marad­janak meg úgy, ahogy vannak! Ma még talán nem késő — néhány év múlva az lesz. Ha tovább folytatódik mindenütt az erdők rit­kítása, unokáink már csak könyvekből ismerhetik meg a sűrűk élővilágát. Remélem, ezt senki nem akarja. Száz évnél idősebb fa ma már alig van a megyé­ben, kíméletre már csak ezért is rászorulnak. A fiatal erdőkbe pedig hiába raknak mesterséges fészekodú­kat, ezekben nem költenek az idős erdők madarai, a csúszkák, a fakúszók, az örvös légykapók. Varga Ferenc, a Magyar Madártani Egyesület alapító tagja Alapító tag volt negyven éve „Kaptunk egy szakaszra való egyenruhát"

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom