Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-19 / 67. szám
fi NÓGRÁD PaSZtOll Amikor a kevesebb több A sok év múltán ismét északon vendégeskédő alföldi barát rácsodálkozik Pásztora: „Ez a város nem az a város”. Ügy érti, nem ismer rá a településre. Valóban, újjászületett, megszépült, soha nem tapasztalt iramban változott a városkép. De hogyan tovább, hiszen mindenütt azt halljuk: kevesebb a pénz, engedni kell a tervekből. A gazdaság szorítását Pásztó is érzi, a fejlesztésre fordítható összeg a felére csökkent. Így bizony első hallásra túlzottan is optimistának tűnik a tanácselnök, Fekete Attila: — A VII. ötéves terv legfontosabb célkitűzésein nem indokolt változtatni. Eddigi elképzeléseink összességében valóra váltak, s minden remény megvan arra, hogy ugyanígy folytatódik a városfejlesztés. Ellentmondásosnak tűnik az egész, a kétkedést azonban feloldja az a magatartás, amelyet így minősítenek: vállalkozás. Első példaként a tervciklus egyik legfontosabb feladata, a lakásépítés is említhető. — Az első két évben 58 százalékra teljesítettük a lakásépítés tervét — mondja Nagy Miklósné, a városi tanács városfejlesztési és gazdálkodási osztályvezetője. — Számításaink szerint pedig az eredetileg elhatározott 419 lakással szemben körülbelül ötszáz épül majd meg az ötéves terv ideje alatt. A számok kedvező alakulására Fekete Attila ad magyarázatot: — Arról van szó,-s ez nemcsak a lakásépítésre érvényes, hogy a fejlesztés érdekében be kell vonni más szervek, vállalatok anyagi forrásait is. A magánerős építkezés mellett több otthon kerül tető alá üzleti alapon. A tanácsra ez olyan feladatot ró, hogy több jól közművesített telekre van szükség. Az OTP például úgy indulhat a beruházással, hogy teljesen közművesített területet adunk át. Fekete Attila és Nagy Miklósné segítségével készítünk egy gyors leltárt: melyek is a legfontosabb teendők a régi Pásztón és a városrészekben. S ami az utób- bikat illeti, máris érdemes egy figyelemre méltó tényt idézni a tanácselnöktől: — Nálunk az a gyakorlat, hogy nem elvesszük a pénzt a városrészektől, hanem oda visszük. Arányaiban többet kapnak a fejlesztésre, mint amennyi a fejkvóta alapján járna. A megállapítás után íme egy kis szemelgetés a feladatlistáról. A város biztonságos vízellátása érdekében a pásztó—hasznosi víztározótól még ez évben megépül a fővezeték második ütemé. Hasznoson az idén befejeződik — a tanács jelentős anyagi segítségével — a vízműtársulat szervezése, ugyanez az egyik cél Mátraszőlő- sön. Az útépítést nemcsak a településfejlesztési hozzájárulás, hanem hitelfelvétel is segíti. Ugyancsak hitel kell — több más forrás mellett — ahhoz, hogy Mátraszőlősön az új iskola révén megszűnjön a váltott tanítás. Szakítsuk meg itt egy pillanatra a feladatok sorolását. A hitel kétségtelenül a vállalkozás élesztője, de mi készteti erre a tanácsot? Fekete Attila így válaszol; — A hitelfelvétellel a saját pénzünkre alapozunk. Mégpedig abból a megfontolásból, hogy egy bizonyos összegből ma nagyobb érték hozható létre, mint később. S ennek köszönhetően nem szakad meg a városfejlesztés folyamata. A város jövőjét alapvetően meghatározó további teendők 'között említhető a gázhálózat lakossági önerős társulással való fejlesztése, ütemesen halad a kereskedelmi ellátás javítása is, s az utóbbi révén Pásztó a vonzáskörzet valóságos kereskedelmi központja. A városi kiskor- házak tovább növekvő szerepének szem előtt tartása mellett gondolnak a körzeti rendelőkre is. Teljes fogorvosi rendelő nyílt, az eddigi ellátatlan Kemerovo-lakóte- lepen pedig gyermek és felnőtt szakorvosi körzetet alakítanak ki. A tanács vezetői úgy vélekednek, hogy mindez szolgálja a városkörnyék érdekeit is, hiszen az új létesítmények enyhítik a rendelés eddigi zsúfoltságát. A fejlesztés természetesen nem azt jelenti, hogy néhány új épületben, műemlékgondozásban, üzletben kell gondolkodni. Az átfogó szemléletet jól érzékeltetik Fekete Attila szavai: — Olyan lehetőségeket kell teremteni, hogy a jó ötletekhez pénzt lehessen szerezni. Többnyire ez a pénzintézetektől lehetséges. Pásztó szervezőmunkája révén pedig ma ott tart a város, hogy az OTP mellett jelen lesz az Ecseg és Vidéke Takarék- szövetkezet, megnyílt az Általános Értékforgalmi Bank megyei kirendeltsége, a hagyományos stílusban rehabilitálandó főutca egyik szép épülete pedig otthont ad majd a'Magyar Hitelbank városi ki- rendeltségének is. S ha már vállalkozásnál és a pénzügyeknél tartunk: Pásztó az elsők között volt alapítója az Inno-line Gazdasági Társaságnak, s az igazgatótanácsnak éppen Fekete Attila az elnöke. A lakossági pénzeszközök fejlesztésbe való bevonása, a teljesen új alapokra helyezett társadalmi munkaszervezés mellett van az előbb- relépésnek egy további lehetősége is, s erről így szól Nagy Miklósné: — Érdekeltté kell tenni a vállalatokat abban, saját pénzüket úgy fektessék be, hogy az a város egészét is szolgálja. Jó példa erre a telefon- hálózat fejlesztésében való részvétel, a szükséges pénz fele már össze is jött. Itt tartunk a beszélgetésben, amikor nyílik az ajtó és belép Moóri Sándor rendezőoperatőr, valamint Forgó Csaba gyártásvezető. A Magyar Mozi- és Videofilmgyár szakemberei a Pásztó város régi históriája című kazetta francia nyelvű változatát hozzák. A jó hírrel együtt: nívódíjat kap az alkotás. — Másra is el lehetne költeni ennek az árát — mondja Fekete Attila. — A befektetés azonban jelentős haszonnal jár, s ez nemcsak anyagiakban mérhető. Moóri Sándor jó ismerője a hasonló vállalkozásoknak, s szerinte ezek jelentősen hozzájárulnak az eredettudat erősítéséhez. Mellesleg, a francia nyelvű változat nem véletlen, a szükséges formaságok után azonnal küldik Franciaországba, ahol azoknak a pedagógusoknak a felkészítése folyik, akik a pásztói gimnáziumban a francia nyelvet fogják oktatni. — Sokat várunk ettől a jelentős szellemi és anyagi befektetéstől — summázza a tanácselnök. — Azt reméljük, hogy az országos beiskolázás révén idekerülök egy része itt is marad, tovább erősödik a város szellemisége. Igen, a szellemiség, az eredettudat, a gyökerek hordozója az a tizenegy kazetta, amely már ott van az iskolákban is. A tanintézetek kapcsán sokat emlegetik a Mátraaljai Állami Gazdaságot, a vállalat jó mecénásnak bizonyul, A mindennapi munkát az az alapelv határozza meg, hogy „saját magunkért, a városért és az országért akkor cselekszünk igazán, ha jól tesszük a dolgunkat”. A több érdek azonos kezelésére Bagyin Pál műszaki igazgatóhelyettes ad példákat. — Közös érdekünk az új munkahelyek teremtése. A volt BHG megvásárlásával nemcsak 100 ember munkahelyét mentettük meg, hanem továbi negyvennek is kereseti lehetőséget teremtettünk. További munkahelyek érdekében pályázatot nyújtott be a MÁG, emellett azonban még számos egyéb ponton kapcsolódik a gazdaság és a város érdeke. A Gazdi-bolt, a teljes vertikumra való törekvés az állattartásban — tehát a tenyésztéstől a feldolgozáson át a kereskedelemig — segít a város ellátásában. A MÁG azonban alapvetően a jövőre gondol, ezért törődnek igazán sokat a legkisebbekkel. Nemcsak a patronált Dózsa iskolának ajándékozott szoborra gondolunk, sokkal többről van szó. Bagyin Pál ezt így fogalmazza meg: — A kapcsolatainkat még tartalmasabbá szeretnénk tenni. Mégpedig oly módon, hogy javítsuk az oktatás feltételeit. Következő beszélgetésünkben ismét szóba kerül egy vállalat neve, ugyancsak példaként a vállalkozásra, a tanács és a gazdálkodók kapcsolatára. Egy évvel ezelőtt átfestettek egy cégtáblát, a korábbi költségvetési üzem Városgazdálkodási és Kereskedelmi Üzemként dolgozik. S hogy nem egyszerű névcseréről van szó, azt jól szemlélteti Németh Tibor igazgató. — A szokásos tevékenység mellett elindult egy kifelé irányuló vállalkozás is. Természetesen kapcsolódunk a tanácsi beruházásokhoz is. így mi magunk építjük az öt s^akemberlakást, az orvosi rendelőt, s ha a jelentkezők összejönnek, akkor az ehhez kapcsolódó kilenc újabb lakás kivitelezői is mi leszünk. Próbatétel ez a munka, a jelek szerint azonban biztató a kezdet. A szakemberekben minőségi csere következett be, többen lemondhattak az ingázásról, s jó esély van arra, hogy az első vállalkozást határidőre, külső építőnél olcsóbban teljesítik. Az épület azonban mást is szemléltet, s erről ezt hallottuk a tanácson: — A pásztói KÖSZIG a teljes építőanyagot, ragasztóanyagot és a vakolatot in. gyen adja. Referenciaépület lesz tehát a szakemberlakások tömbje, ezzel is bizonyítandó, hogy családi házak építésére is kiválóan alkalmas ez az anyag. Az orvosi rendelőnél 20 százalékos kedvezményt ad a KÖSZIG. Az együttműködés Fekete Attila által említett jó példájában nemcsak arról van szó, hogy jó hírét kelti a beruházás a vállalat termékének. A tanács más módon is fizet. Megépítik, a KÖSZIG-hez vezető utat, így szállítás közben nem törik a teherautón a falazóblokk. A jobb út természetesen az arra lakóknak is érdeke — így tehát az erők összegzése, a viszonosság alapján mindenki jól jár. Az új néven dolgozó tanácsi vállalat nevében ott van ez is: „kereskedelmi”. Megnyitották már a gyógynövényszaküzletet, a hiányos ellátást javítandó papírszakbolt nyitását tervezik, de árultak m^r krumplit is. — Általában az a célunk, hogy színesítsük az ellátást — tájékoztat Németh Tibor. — Akciókat szerveztünk gyümölcs, zöldség, paradicsom és burgonya értékesítésére, ezekkel még a munkahelyekre is kimentünk. Az üzem természetesen nem akar konkurálni a kereskedelemmel. Vállalkozásával azonban elérte, hogy #55 Németh Tibor már az áfész is figyel rá, hiszen az említett akcióknak ármérséklő hatása is volt. Az áfészt — egészen más vonatkozásban — említi Balogh Tibor, a 4. számú választókerület tanácstagja is: — Szerintem nagyon jó fogás volt, hogy a tanács viszonylag nagy összeggel, ötvenezer forinttal, legutóbbi ülésén bevezette a tanácstagi alapot. Vizsgázik majd a tanácstag, hiszen elválik, hogy milyen a vállalkozó- készsége, miként tudjá forgatni ezt a pénzt. S hogy mit vár saját tanácstagi bukszájától Balogh Tibor? — A Majorkertben. választókerületemben, megkérdeztem az embereket, s ez alapján járdára fordítjuk, parkosítunk, s az utóbbiba az áfész is beszáll. S hogy milyen számadást várok? Szerintem az a minimum, hogy okos gazdálkodással ez az ötvenezer forintos tanácstagi alap akár háromszoros értéket is hozhat. íme,, néhány példa arra: hogyan lehet a kevésből több. Ennek a szemléletnek lehet az eredménye, hogy az esetleg néhány év múlva ismét visszatérő ismerős Pásztón nem azt mondja majd: itt nem változott semmi. Kelemen Gábor fotó: Bábel László Egy szép példa a főutca rehabilitációjára. Itt les* a Magyar Hitelbank városi kirendeltsége is. A városgazdálkodási és kereskedelmi üzem szakboltja. Űjjászüietett a városközpont: lakásokkal, üzletsorokkal Településfejlesztési hozzájárulás Is segítette a ravatalozó megépítését. KÖSZIG-anj ágból, saját kivitelezésben épülnek a szakemberlakások.
