Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-19 / 67. szám

Nógrád természetvédelmi területei

M ADÁCH-EMLÉKFA

Nemrégen adta hírül az MTI — Kató Sára szécsényi régész kutatásai alapján — hogy Csesztve ötezer éves település.

A mai Csesztve dimben- dombon épült, alig 10 kilométerre Balassagyarmattól.

De az archeológiái szenzációnál is korábbi — és legalább olyan jelentős — a falu irodalomtörténeti nevezetessége: 1845—1853 között itt élt a Tragédia világhírű szerzője, Madách Imre. A falut anyai ágon örökölte a Majthényiaktól. A kúriába fiatal házasemberként költözött át Sztregováról. A csesztvei kastélyépület és az akkor 8 holdas őspark, gyümölcsös intim színhelye volt Madách életterének, feleségével Fráter Erzsivel az oldalán. A költő édesanyja, Majthényd Anna is velük lakott, innen vitte keresztelni elsőszülött unokáját.

Az irodalomtörténetből ismert a költő és családja sorsának további alakulása, a családi idill tragikus vége. Mégis ahogyan Sőtér István Tragédia-tanulmányában olvashatjuk, itt, Csesztvén alakult ki Madách- ban az Éden élménye, amely Az ember tragédiájában olyan fontos szerephez jut. Ugyancsak a csesztvei környezetben jött létre Madách lírai költészetének jelentős része. Ahogy a fáma tartja — ma is látható — kedvenc hársfája alatt sokat és szívesen üldögélt.

A génius loci — a hely szelleme — ma is elevenen él a kastélyban. A kúriát nagyon szépen és stílszerűen helyreállíttatta a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, a XIX. századbeli kúriák és közintézmények hivatalosan előírt és használt színeiben (sárga, fehér színű falak, sötétbarnára pácolt ?jtók, ablakok, még a park fakapuja is) pompázik, a maga nemes egyszerűségében.

Az egykori kastély ma múzeumként várja a látogatókat. Az eredeti berendezéséből — családi öröklések miatt — keveset látni, úgyszintén a költő tárgyi emlékeiből. (Többet a balassagyarmati Palóc Múzeum Madách-szobájában.) Viszont nagyszerű élményt nyújt a Farádi Veres Izabella nagyméretű festménye, amely azt a kedves jelenetet örökíti meg, amikor Madách a vanyarci kúria parkjában, Veres Pálné és férje társaságában részleteket olvas fel Az ember tragédiájából.

Minden évszakban rengetegen keresik fel nemcsak hazánkból, de külföldről is — Japántól Kanadáig — a látogatók, a Ma- dách-rajongók a csesztvei kúriát és a parkot. Sokan érdeklődnek Madách emlékfája iránt is. Nemes Nagy Ágnes költő szerint: „tölgy- magasnyi fájdalom”.

Amikor kint jártunk, egy budapesti üzem kollektívája nézegette a tárlókat, színháztörténeti plakátokat, és hallgatta kíváncsian a jól képzett, nagy irodalmi műveltséggel rendelkező „háziasszonyt”.

Egyedné Ricsei Anna könyvtáros hangulatos tárlatvezetését. Madách Imre és többi testvérének halála után az egyetien túlélő testvér, Károly örökölte a csesztvei birtokot, ahová Sztregováról elhozatta idős, beteg, gondozásra szoruló édesanyját, Majthényi Annát, (őt és drámaköltő fiát is azonban Alsó-Sztregován temették el.), aki 1886-ban halt meg, 94 éves korában,

A nagy parkhoz, a fákhoz, s kiváltképpen Madách fájához független kertészt is alkalmazhatnának ennél a nagy forgalmú kúriamúzeumnál. Kertbarátok magyarázták, hogy rendkívül fontos a fák megfigyelése, rendszeres kezelése. Szinte naponta kell rájuknézni. akárcsak a gyepre, a virágokra. Idejében szükséges a beavatkozás, mert ha elszárad egy gally, azt azonnal el kell távolítani — így csk kis sebet ejtünk a fán. Egy látogató mesélte, hogy évekkel ezelőtt százszámra látott fagyöngyöt a fákon. Szép nevük ellenére, ezek pusztítják a fát. Talán az az egyméteres törzsátmérőjű feketediófa is így pusztult ki.

A megyei múzeumok igazgatósága a kúriával — mint múzeummal — példásan törődik, s ilyen rendet tart a gondnok házaspár is, de a park, a természetvédelmi terület gondozása mintha meghaladná az erejüket, képességüket.

A NÓGRÁD 1964. szeptember 20-i számában olvastam egy riportot, amely a költő halálának centenáriumára való lázas készülődésről számolt be. Akkor még élt Madách Aliz néni, a kúriában lakott és az emlékszabáknak volt a gondnoka, de mellette ott volt még Guth Sándor bácsi, a család egykori párádés kocsisa is. Az ő kezében volt a park őrzése, gondozása.

A cikk beszámol arról is, hogy kint a kúria parkjában gondos csesztvei asszonykezek szorgoskodtak. Ügy látszik, akkoriban jobban szívügye volt a falunak is a Madách-kúria és a gyönyörű park. Ma hiányolom a múzeum körül kialakult kis falusi közösséget.

Megnyugtat viszont, hogy a természetvédelmi megyei bizottság védetté nyilvánította Madách fáját. A mát- raterenyei erdészettől évente két alkalommal kijönnek szakemberek, hogy rendbe tegyék a fákat. Hoznak madárodúkat és ' virágpalántákat is. A fa elé kihelyeztek egy jól olvasható figyelmeztető táblát is: „Fát kivágni, ágait letördelni, vagy bármi módon károsítani tilos!” (Igaz, egyszerűen csak le van téve a földre, kissé „csálén” áll, ha lábakra helyeznék esztétikusabb lenne!) De nem csak a költő fája, az egész park is természetvédelmi terület.

Talán szerencsésebb lenne, ha Balassagyarmat venné át a természetvédelmi patrcnus szerepét, nemcsak a földrajzi közelség miatt... Madách kultuszának évtizedes hagyományai vannak Balassagyarmaton, ebbe szépen beleiillenék a természetvédelmi kötelezettség is. A kényszerű hivatali szűkmarkúságot az emberi tényezők talán innen könnyebben tudnák ellensúlyozni. Élnek itt kiváló erdőügyi és kertész szakemberek, hivatásos természetvédők, akik bizonyára megtalálnák, megkeresnék a megoldást a jelentkező gondokra, problémákra

Elekes Éva

BACSÓ PÉTER ÉLETMŰVE

Amikor 1946-ban megkezdte főiskolai tanulmányait, még színházi rendező akart lenni. De Radványi Géza óráinak élménye, barátjának és évfolyamtársának, Makk Károlynak hatása átcsábította a filmrendezéshez. Odáig azonban még hosszú volt az út: csak 1964-ben készítette el első önálló játékfilmjét. A filmgyári dramaturgián kezdte pályáját, eredményesen.

Néhány évig alig került ki olyan magyar produkció, amelynek forgatókönyvéhez valamilyen módon ne lett volna Bacsó Péternek köze. Szabóné, Nyugati övezet, Mese a 12 találatról, Édes Anna, Két félidő a pokolban — hogy csak a legismertebbeket említsük.

Minden iránt érdeklődő, színesen mesélő, jó humorú ember — alighanem édesanyjától, Palotai Boristól örökölte ezeket a tulajdonságait. Amelyeket bőven kamatoztatott alkotásaiban. Saját forgatókönyvéből rendezte fiatalokról szóló első filmjét, a Nyáron egyszerűt. Ezzel nemcsak az új pályára való átállást vállalta — a sikeres forgatókönyvíródramaturg rendezői bemutatkozását —, de első filmje főszerepeire ismeretlen amatőröket mert szerződtetni.

S jöttek sorra a Szerelmes

TANDORI DEZSŐ:

biciklisták, a Nyár a hegyen, a Fejlövés, A tanú (amelyet elkészülte után több mint tíz évvel mutattak be), meg a többiek. Jöttek a kitüntetések, hazai és külföldi fesztiváldíjak. Témái változatosak, ami mindig a legjobban foglalkoztatja — ahogy egyik kritikusa megállapította — a hétköznapok demokratizmusa.

S miközben sorra forgatta sikeres filmjeit, tanított a főiskolán, filmgyári alkotócsoportot vezetett. A Szikrázó lányokkal musicalrendezőként mutatkozott be. S egyre jobban élvezhettük szatirikus vénáját. A téma tehát hasonló: társadalmi, de a műfaj változik. És sikert hoz, mint például a Te rongyos élet.

Aztán egy n igyon-nagyon emberi gesztus. A halálosan beteg Őze Lajossal kezdi forgatni a Hány az óra, Vekker urat, amikor majdnem biztosra vehető, hogy nem tudja vele befejezni. Így is lett. A mozikban már a Jordán Tamás alakította Vekker úr került, de őze Lajosnak megadatott — bár embertelen kínokat kiállva — szinte az utolsó pillanatig az alkotás boldogsága.

Bacsó Péter az idén töltötte be 60. életévét. Sem rajta, sem munkáin nem látszik meg a kora.

A Réai Idők Fordítójának verseiből A MÁSOK ÚTJAI

A mások útjai, miket keresztezünk, érintetlenül is, vagy nem is tudva róluk, váratlan hír nyomán meg-jelzödnek nekünk, és a találkozás akármijét lerójuk: miféle híradás foglalhatja magába e néma tartományt, melyről a képzelet szökellte sem közöl se szót, se láthatásra alkalmas képeket, köröz csak téveteg: elgondolni, ki-mit, ki-hogy és ki-mi-célra, egyszerre szédület fogja el a merészet, fel- és lefokozás kétféle földkaréja utaztat semmibe, résszé tépvén egészet: így gondolhatjuk el, ki az, ki nem vagyunk, ki „a másik”, s talán szét is kell bomlani mind a jelenbeli képzetnek, mert magunk’ vagyunk kénytelenek valósnak vallani: de akkor, messze tűnt idők mélyeiről kezd felbukkanni csak valami ismerösség, és mintha feledés nem volna semmiről, érezzük, ugyanoly kép-másunkat, s előbb még: előbb, mint hirtelen magunkká-változásunk, és ha jól lel szivünk, kezdeményekre lel, melyeknek másai vagyunk, mind-mi-a-másunk, s mintha vinne egy út, mely van, mert menni kell.

BESZÉLŐ HÁZAK

A gyógyítás kápolnaképei

Szívesen beszélnék magam is valamilyen csodáról, de nem tehetem, hiszen egyes vélemények szerint ma is él az a balassagyarmati ácsmester, aki valamikor az ötvenes években az egykori káp^lnafalat és freskót kímélő elmés megoldással elkészítette a gyarmati kórházi kápolna álmennyezetét máig tartó gerendázatot. Az a munkás, aki kórházi alkalmazottként lábával megtámasztja alattam a létrát — azon mászok feljebb, beljebb zseblámpával a kezemben —, azt mondja cihelődésemet figyelve odalent:

— Nagyon értett a munkához az, aki azt a gerendázatot csinálta. Jó megoldás, én mondom! Seholsem vágott rést a freskós falban, a boltozatban. .. Pedig megtehette volna azt is, ki kérte volna rajta számon akkoriban. . . ?

A gyér fényű lámpa bevilágít a boltozatos (alulról teljességgel elfalazott) nagy résbe, derékig behajlok a kápolna mennyezetét elöl síkban leválasztó fal kibontott résén ót. Magam is látom, s csodálom csendesen a teljes pompájukban megőrződött freskókat a boltíveken. Kamarás József, ma is dolgozó kórházi nyugdíjas, balassagyarmati helytörténésztől tudom, aki eredeti fotókat is őriz a régi kápolnáról, képeiről, freskóiról, hogy a gyógyítás biblikus eredetű-ihletésű történetének jelenetei láthatók amúgy körben a ma még teljes sötétséggel borított, eltakart falakon.

Egy lombtalan ágon madár ül, jobbra nőalak barokkos vonalai; a színek csodálatos épsége mindenképpen szembetűnő, a többi részletet felhalmozott törmelékhegyek takarják. Lekászálódom a létráról és beállók magam is a kápolnanézőre segítségül hívott munkások és Kiss Ferenc gyarmati kórházi műszaki vezető társaságába — azt találgatjuk közösen, hol húzódhatták a vincés, más néven irgalmas nővérek (Szeretet lányai) kápolnájának falai?

A kórházi bejárattal szem- ben-keresztben álló épületről van szó, amely 91 évvel ezelőtt a kórház átadásának nagyszabású ünnepségein már állt másik hat társával együtt. (Pavilonrendszerben épült fel hosszas előkészület, gyűjtés és összefogás után a kórház.) Ez, a legutóbbi időkig szemészetként,

s részben más-más osztályoknak is helyet nyújtó masz- szív épület eredetileg is a nővérek számára készült az emeleti részén, alul pedig gazdasági részlegek kaptak helyet 1897-ben.

Rudolf trónörökös már halott volt, Ferenc József két lánya közül Mária Valéria akkoriban ment férjhez; a város negyvenezer forint alapítványt tett és díszes feliratot készíttetett (albumot), amelyben kifejezte óhaját, hogy Mária Valériáról nevezhessék el majdan a kórházat, ami annak rendje- módja szerint meg is történt. A kor általános gyakorlatához igazodva a gyarmati kórházban is szolgáló női szerzeteseket hívtak, bár a korabeli ellenzék éppen ezzel kapcsolatban támadta az építés- ben-átadásban felelős Török Zoltán alispánt, hogy ugyanis késve hívta be Grácból, a hozzánk legközelebb eső vincés kolostorból a tizenkét nővért, s ez is hátráltatta az átadást.

Elcsitultak azután a hullámok szinte az átadás ünnepélyes perceiben, amikor elismeréssel említődött néhány máig ismert név, azo- ké, akik különösen sokat tettek, hogy Nógrád megye első korszerű közkórháza felépüljön; Madách Pál (a költő öccsének, Károlynak és a negyvennyolcas mártír Cser- nyus Emánuel lányának, Emmának fia) Komjáthy Anselm (Komjáthy Jenő költő, a mai magyar társaság névadójának apja) Scitovsky János és mások neve tiszteletet ébresztett még az ellenzék soraiban is.

Egyébiránt az 1897. december 20-i ünnepélyes megnyitás „a kórházi kápolna meg- áldásával vette kezdetét," ahogy erről a helytörténész Kamarás József a 12-es számú megyei múzeumi füzetekben 1965-ben megemlékezett. Máskülönben elég kevés adat található az ötvenegy! évig áldozatos, önkéntes és ingyenes munkát végző, a gyógyítást és az emberi felépülést is sokoldalúan segítő vincés nővérekről.

Közülük egy ma is él Balassagyarmaton. Az ő visszaemlékezésének kis részlete mindenképpen idekívánkozik. A nővéreknek a fővárosban, a Ménesi úton volt rendházuk, ott voltak azok a tanfolyamok is, amelyeket minden irgalmas nővérnek el kellett végezni, mielőtt szolgálatba állt valamelyik gyógyintézetben. Az idősebbek emlékeznek rájuk; jellegzetes két ágban előre-fel- felé hegyesedő fehér, kikeményített anyagú fejvisele- tük sokunk emlékében élhet ma is.

A névadó Páli (de Paul) Szent Vince szülei francia szegényparasztok voltak, fiukat kicsi korától papnak szánták. Papi pályáját alulról kezdve jutott el már 1617-ben egy karitatív egyesület — betegek ápolása — megalakításáig. Legjelentősebb alkotása a később róla is említett irgalmas nővérek (Szeretet lányai) rendjének kimunkálása. Balassagyarmaton egészen a rend megszűnéséig (1948) szolgáltak az irgal- masok, a vége felé Ciprianna nővér volt a főnökük, emlékeznek még Matild, Severa,

Benedicta, Vincencia, Zsófia, Immaculata, Elvira és Irén nővérekre is.

Irén nővér a bombázások alatt a konyhából kijövet a kórház udvarán halt meg, szolgálat közben bombare- peszektől halálra sebzetten, nem lehetett megmenteni. Négykor keltek a nővérek, fél hatkor már a betegek között voltak, utána a kápolnában miséztek kórházi káp- lánukkal.

A régi pavilon mostani rekonstrukciója természetes módon vetette fel a gondolatot, hogy a sokak által elveszettnek, lerontottnak hitt, ám teljes épségben megmaradt és eddig az álmennyezettől eltakart kápolnai freskókat és magát a kápolnát helyre kell állítani! Szolgálhat irodai vagy más reprezentatív célokat — s ebben, úgy tűnik, teljes az egyetértés a város, a kórház és a megyei-országos műemléki szakemberek között. A freskók alkotója Márton Lajos színvonalas, szép munkát alkotott itt a húszas években, amúgy képei láthatók például Kálión, az ottant templomban is •—, amint erről a minap Kozár Gyula kállói kanonok említést tett, de van képe a Don Bosco lelkészség templomában is.

A gyógyítás képei napvilágot látnak.

T. Pataki László