Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-02 / 52. szám

1988. március 2., SZERDA NÖGRÄD 3 Díszített üvegkehely Kedveltté vált » vevők körében a festéssel és csiszolással egyaránt díszített üvegkehely, amely a salgótarjáni öblösüveggyár legújabb termékei közé tartozik. A haza! piac mellett határainkon túl Is ér­deklődnek a kombinált eljárással készülő po­harak iránt. Képünkön Radios Sándorné fes­ti az exportárut. __kj— Építési igény es lehetőség Egyensúly — kérdőjelekkel Hogy valaiki bizakodással vagy aggódással kezdte az új évet, az személyes ügye. Egy egész népgazdasági ágazat nem lehet sem op­timista, sem pesszimista. A hangulati elemeknél sokkal objektívebb korlátok és gaz­dasági feltételek szabják meg az egész ország ipará­nak, köztük az építőiparnak mozgásterét. A legfontosabb az, miként alakul hazánkban a fizető­képes kereslet a munkájuk­ra. Ennek felméréséhez fi­gyelembe kell venni a kö­zelmúlt adatait. Az évtized fordulójától 1985-ig annak voltunk tanúi, hogy folya­matosan csökkent az igény, valójában a beruházásokra fordítható pénz. Nem válogathatnak Ez azt hozta magával, hogy javultak a megrende­lők pozíciói, hiszen az épí­tővállalatok már nem válo­gathattak a jó és a jobb megbízás között. Tíz évvel ezelőtt a kivitelezők több mint 35 milliárd forint ér­tékű munkát utasítottak el azzal, hogy nincsen rá sza­bad kapacitásuk. A piaci viszonyok fokozatos erősödé­sével lassan egyensúlyba ke­rült az igény és az építő­ipari teljesítőképesség. Miközben átrendeződtek az erőviszonyok, a beruházá­si kereslet csökkenése mel­lett is megnövekedett a fenntartási munkák aránya. A megrendelők számára egyre fontosabb lett, ki vég­zi el a többiek ajánlatánál olcsóbban, pontosabban, jobb minőségben a munkát. Az utóbbi két évben a szabályozók szabadabb utat engedtek a beruházásoknak, ezért érzékelhetően növeke­dett ismét az építési igény. Különösen tavaly igyeke­zett minden beruházó el­költeni a pénzét, megkötni a szerződést a kivitelezővel. A népgazdaság lehetőségei­nek ismeretében azonban azt keli mondani: a tavalyi jó esztendő kivételnek te­kinthető, és nem várható, hogy rohamosan gyarapod­na a beruházásra fordítható források összege. Hal van már a tavalyi hó? Egyes számítások szerint az idén körülbelül olyan helyzet várható, mint 1985- ben, amikor a szocialista szervek 200 milliárd forint­nyi összeget invesztáltak a beruházásokba, a magán- szektor pedig körülbelül 50 milliárdnyit. Az előzetes információk azt sejtetik, hogy a közle­kedés, a vízgazdálkodás, a posta és a távközlés beru­házásaira több pénz jut, mint korábban. De a koráb­bi nagy megrendelő, a mezőgazdaság már kevesebb munkát tud adni és az épí­tőipai* saját fejlesztései is a felére csökkennek a hat év­vel korábbinak. Hol kereshetnek és talál­hatnak munkát a régi ve­vőktől elszakadó kivitele­zők? Az egyik biztosnak látszó út a magánszektor, de ez csak azok számára járható, akik a korábbi években alkalmassá tették termelési szérkezetüket és gépparkjukat a nagyipari munkától alapvetően külön­böző magánmegrendelések­re. Akik már a nyolcvanas évek elején elkezdtek a ki­sebb vevők felé fordulni, azok jó lóra tettek, mert a lakosság azóta folyamatosan több pénzt költ saját beru­házásainak finanszírozására: még 40 milliárdot sem ért el ez az összeg 1979-ben, és tavaly már meghaladta az 50 milliárdot. Ha verseay — legyen verseny Ám akik nem olyan sze­rencsésék vagy ügyesek, hogy kiaknázhatnák ezt a jelentős anyagi forrást, azok sem feltétlenül mennek csődbe. Említettük, hogy egyensúly­ba került a kereslet és a kínálat, tehát nem attól kell tartani, hogy nem lesz munka, hanem attól, hogy nem éppen olyan, amire al­kalmasak az egyes vállala­tok. Ezt a tendenciát vették észre és használták ki a kisszervezetek, amelyek nemcsak pótolják az időköz­ben kiesett termelési volu­ment (a nagyvállalatok kö­zül sokan állnak ingó lába­kon), hanem mást kínálnak a piacon, mint amit a meg­rendelők korábban megszok­tak a nagyvállalatoktól. A nem építőipari szerve­zetek is az idő alatt növel­ték termelésűiket — 1979­hez képest 1,4 millárd fo­rinttal —, miközben a kivi­telező építőipar hagyomá­nyos szervezeteinek telje­sítménye 44 milliárd forint­tal csökkent. Az adatok is igazolják, hogy az országos építési kí­nálatot alkotó kivitelezők között jelentősen módosul­tak az arányok: az állami vállalatok és szövetkezetek súlya 60 százalékról 41-re csökkent, miközben a nem épitőipari szervezeteké 25- ről 30-ra, a kisvállalkozáso­ké pedig 10 százalékra növe­kedett. Ha ehhez hozzátesz- szük, hogy a piac nagyobb részén komoly verseny és vállalkozás van, nem kell sajnálkoznunk a tendencia miatt. Sz. K. Jórészt saját erőből Hol, mit szerelnek? Megyénkben és a szomszé­dos Heves egy részében dol­gozik a Villamos Berendezés és Elektronikai Vállalat Nógrád megyei kirendeltsé­ge, amely 14 millió forint árbevételt ért el a múlt esz­tendőben. A maroknyi kol­lektíva legjelentősebb mun­káját a Salgótarjáni Ötvö­zetgyár keverőüzemének vil­lamos szerelése jelentette. Ezekben a hetekben a sal­gótarjáni síküveggyár szó- daleí'ejtőjének villamos szerelése ad elsősorban el­foglaltságot a szakem­bereknek. A munka be­fejezése után nem lesz szük­ség a lapátolásra, levegő se­gítségével juttatják majd el az őrlemény formájú alap­anyagot a tartálykocsikból a silókba. A Szécsényi II. Rákóczi Ter­melőszövetkezet — zárszám­adó közgyűlési határozatá­nak megfelelően — csaknem annyit költ a gazdaság fejlő­dését segitő műszaki-techni­kai színvonal emelésére, a gazdaságosságot elősegítő el­képzelések megvalósítására, mint amennyi nyereséget 1987-ben elért. Az 1988. évi beruházásra és fejlesztésre szánt 53 mil­lió forintból 15 milliót kép­visel az állami támogatás. Az alaptevékenység fejlesz­tését, korszerűsítését segíti a tejtermelés technológiájá­nak modernizálása, a gabo­natárolás és -szárítás jelen­legi felszereltségének javí­tása. Az ipari ágazatban min­denütt kapacitásnövelésre is sor kerül. Az öntödében új formázótechnológiát vezet­nek be, amely 7—8 új ter­mék gyártását teszi lehetővé. Gépesítik az anyagmozga­tást. öt új fröccsöntő gép be­állításával indítják a terme­lést az új ludányhalászi mű­anyagüzemben, ahol 40—50 embernek biztosítanak fo­lyamatos munkát. Egy fran­cia licenc meghonosításával korszerűsítik és bővítik a csomagológép-gyártást. mm Miért léptek ki a pártból? — Nem könyörögtünk senkinek! Lelkiismeretére, meggyőződésére bíztuk, akar-e továbbra is a párt tagja lenni vagy nem — mondja az üzemi párttitkár, s nagyjából ez az alapállás volt a jellemző másutt is. Az elmúlt hetekben zajlot­tak le azok a személyes elbeszélgetések, amelyek után némelyeknél végül is föltették a kérdést: együtt vagy külön? Bátonyterenyén a 2840 párttag közül valamivel több mint 120-nak szűnt meg a tagsági viszonya, ará­nyaiban pár százaléknyi — mégis nagy figyelmet érde­mel. — Sokrétűek az okok — említi Lonsták Vilmos, a városi jogú nagyközség pártbizottsági titkára, —, kezdve az egészségügyi gondoktól a családi problé­mákon át a párt politikájá­val kapcsolatos kifogáso­kig. öt esetben pedig a he­lyi pártvezetőség javasolta a törlést. Azt kértük az el­beszélgetést végzőktől, hogy nagy felelősséggel, korrek­ten, az emberi tényezők maximális figyelembevéte­lével, a párt érdekeit szem előtt tartva járjanak el. Két helyszínt magunk is megkerestünk, s két ellen­tétes tapasztalattal talál­koztunk. Amikor a Ganz Acélszer­kezeti Leányvállalat mátra- terenyei gyárában előzete­sen tudakozódtak a közhan­gulat felől, a pártvezetőség tagjai attól tartottak, hogy a szanálási hírek okozta el­bizonytalanodás a létszám- csökkenésben is alaposan érezteti majd a hatását. — Az emberek gondolko­dásában a szanálás szó egyet jelent a létbizonytalanság kilátásaival, sokakban a régi idők bányai szanálásai elevenedtek fel, amikor- is emberek százait eresz­tették szélnek. Aztán az el­beszélgetéseken tisztáztuk, hogy ez nem a csőddel, a felszámolással azonos, ha­nem, igaz nem kis terhet jelentő fizetésrendezésről, új megváltozott gazdálko­dási feltételekről van szó. Ez némiképp megnyugtató­an hatott, s Befolyásolta a politikai munkát is — fog­lalta össze Bakos Sándor (titkár, majd hozzáfűzte: — Őszintén szólva, több kilépés kezdeményezésére számítottam, mind a tagok, mind pedig a pártvezetősé­gek részéről. öten kérték tagsági vi­szonyuk megszüntetését, háromnak pedig a pártve­zetőség javasolta. Azonban ez utóbbi három azt kér­te, hadd kapjanak még egy lehetőséget a bizonyításra... — Mind az öt párttag­gal magam is elbeszélget­tem — folytatta Bakos Sán­dor —, s nagyon érdekes tapasztalatokat szereztem. Egyikük tételesen kimu­tatta, milyen megélhetési gondokkal küzd, nyíltan megmondva, hogy a tagdíj fizetése is nehézséget je­lent számára. Magas lakás­törlesztés, gyerekek neve­lése, szerény fizetés... szó­val, bármennyire is sajnál­tam, él keillett fogadnom ér­veit. Két volt párttagunk azt sérelmezte, hogy nem kapott fizetésemelést, ami­re én csak azt tudtam vá­laszolni, hogy ez nem lehet alku tárgya, azért mert va­laki párttag, nem jár fize­tésemelés! Egy másik dolgo­zónk külföldre szerződött, az ötödik kilépő pedig nyug­díj előtt álló, bejáró, aki a szervezeti élet eseménye­in nem tudott részt venni, s ezen nem kívánt változtat­ni. A párt rendezvényein való részvétel kötelesség, így ez alól sem adhattunk felmentést. Novemberben még 91 fő­ről adtak létszámjelentést a Kisterenye-bányatelepi- ek, most csak hatvanhét­ről... — Ez bizony 24 fős csök­kenés — jegyezte meg Ma- tusik Jánosné alapszerveze­ti titkárnak. — Tizennyolcnak szűnt meg a tagsága, a többiek átigazoltak, vagy időköz­ben elhunytak. Volt kel­lemes és kellemetlen csa­lódás — folytatta. — Ar­ról van szó, hogy azok, akik egészségi okok miatt nyu­godt lelkiismerettel kérhet­ték volna a kilépést, nem kérték. Itt van például a 86 éves Bazsó néni, aki a mizserfai szociális otthon­ban él. Azt mondta, beszélt a fiával, s ő fizeti helyette a tagdíjat, csak nehogy úgy kelljen lezárulnia ennek a szép életútnak, hogy anya­gi nehézségei folytán sza­kítson a párttal.. Egy má­sik idős ember, súlyos be­teg volt, mondta érzi a ha­lálát, nem érdemes számára új tagsági könyvet kitöl­teni. Szegényt a múlt hé­ten temettük el.. • Volt, aki megvakult a szemére... — És kik okozták a kel­lemetlen csalódást? — A fiatalok — felelte gondolkodás nélkül. — ök, akik még alig bizonyítottak valamint, meghátráltak a ne­hézségek előtt. S inkább a könnyebb megoldást válasz­tották: szakítottak a mozga­lommal. Köztük pedagógus, pártvezetőségi tag, megfele­lő anyagi viszonyokkal rendelkező... Érdekes volt a tagság reagálása, ami­kor bejelentettem taggyű­lésen a kilépéseket. Azt mondták, akik különféle mondvacsinált okokra hi­vatkozva mondtak búcsút, azok igazából nem is vol­tak párttagok. Inkább le­gyünk kevesebben, de hit­tel, tenniakarással, elköte­lezettséggel telve. A tapasztalatok összegzé­se még nem ért véget, a példák is kiragadottak, eset­legesek, nyilván nem jel­lemezhetik az általános helyzetképet. Annyit azon­ban minden bizonnyal je­leznek: egyfajta próbaté­tel ez. Az ember és a moz­galom számára egyaránt. Tanka László Perifériára szorulva Az állattenyésztés juhá­szati ágazatában tavaly or­szágosan elmaradtak a várt eredmények, a nagyüzemek­ben tovább csökkent a tenyésztési kedv, amit a kistermelés némileg növekvő teljesítménye csak kismértékben tudott el­lensúlyozni. Az elöregedett állomány frissítése vontatot­tan halad, a juh,tejtermelés­ben nem sikerült megvaló­sítani a széles körű fejlesz­tést, gondok vannak a gyap­jútermelésben is. Minden jel arra mutat, hogy az 1986- ban hozott központi intéz­kedések nem hoztak fellen­dülést. Az okai között sze­repelnek ma is a felvásár- lásiár-viták. a gazdaságokban elégedetlenek mind a gyap­jú, mind a tej felvásárlási árával. Bizonytalan a húspiac is; a fejlesztési költségek csak kis hányadát fedezi az álla­mi támogatás. Végül, kihal­tak a juhászdinasztiák, ma egyre kevesebb a jó szakem­ber. Mindennek következté­ben, például Hajdú-Bihar- ban a nyolcvanas években kétszázezerrel csökkent az állomány száma, Baranyában évente két-három gazdaság számolja fel juhászatát, Bács- Kiskunban. ahol korábban jól boldogultak a juhásza,tök, ma veszteségesek­Juhtenyésztés Nógrádban A gazdálkodás perifériá­jára szorult Nógrádban is a juhtenyésztés. Míg a ju­hászaiból származó bevéte­lek jelenleg nem érik el az állattenyésztés összes bevéte­leinek hat százalékát, az állattenyésztési veszteségek egynegyede ebből az ágazat­ból származik. A juhtenyész­tés gyors romlását jelzi, hogy a nógrádi mezőgazdasági nagyüzemek juhállománya ma alig egyharmada az 1980. évinek. A termelőszövetkezeti szakemberek a sorvadás okát mindenekelőtt abban látják, hogy a nyolcvanas években nemcsak a korábbi kedvez­mények, támogatások szűn­tek meg, de a folyamattal párhuzamosan gyors ütem­ben emelkedtek a tartási költségek. Csökkent emiatt a gazdaságok közösségi, de a juhászaiban foglalkoztatot­tak egyéni érdekeltsége is. Ezért ma csaknem lehetet­len a hozzáértő, lelkiisme­retes, állatszerető juhászok utánpótlása. Tíz Nógrád megyei mező- gazdasági nagyüzem ren­delkezik ezer anyajuh körü­li állománnyal. Különböző utakon igyekeznek javítani juhászatuk eredményeit, hi­szen a tavaly eladott 355 tonna bárányhús. a közel 90 ezer liter tej közvetlenül, vagy közvetve fontos export­bevételi forrás, amiről nem szándékoznak lemondani a jövőben sem- A Litkei Ipoly Tsz-ben, ahol 1987-ben is egymillió forint veszteséget okozott a juh tartás, úgy próbáltak segíteni magukon, hogy az ezerötszáz anyajuh­ból ezerkétszázötvenre öt­éves szerződést kötöttek a tsz által meghirdetett pá­lyázatra jelentkezett öt ju­hásszal. A közös gazdaság 300 forintot kap jószágon­ként, a tartási költségeket a juhászok állják. A kishár- tyáni tsz háromezres anya- juhállományát fokozatosan ezerhatszázra csökkentette. Ennek köszönhetően a hoza­mok megnövekedtek mind tejben, gyapjúban, mind sza­porulatban ; megszűnt a ko­rábbi, évente egymillió forin­tos veszteség. A tejhozam növelése érdekében keletfríz kasokkal kereszteznek ezer magyár merinói anyaállatot, ezek megfelelő szaporulata’ a következő ötéves terv máso­dik felére — a jelenlegi át­lag húsz literrel szemben hatvan liter tejet ad. Cere- den — pályázat útján elnyert huszonegymillió forintos be­ruházásból — olyan tartás- technológiáit alakítanak ki, amellyel tartósan biztosítha­tó egy anyajuh százharminc- százalékos szaporulata. Nagy- bárkányban Boréba kosokkal szeretnének átörökíteni olyan tulajdonságokat, amelyek nagyobb bárányszaporula­tot eredményeznek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom