Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-19 / 42. szám

1988. február 19., PÉNTEK NOGRAD 3 Juhaszwallomas Az állatot nem lehet becsapni... Az állat a hangjáról is megismeri azt, aki a gondját viseli... — Hajnalii kettőkor keltem, hogy a zárszámadó küldött- gyűlés idejére pontosan meg tudjak jelenni. Negyed ki­lencre mindent elvégeztem az állatoknál, majd biciklire ültem, és bekarikáztam Ce- redre, az új művelődési ház­ba — kezdi a beszélgetést az ünnepi program után, a fe­hér asztal mellett Kovács Ferenc, a ceredr termelőszö­vetkezet nemrég Kiváló Dol­gozó címmel kitüntetett dol­gozója. A pirospozsgás, kel­lemes benyomást keltő em­ber, kezdetben szűkén méri szavait, később közléke­nyebbé válik. — Egyébként reggelenként hatkor kelek, este addig dolgozom, amíg kell.... Szavaiból már az első per­cekben kiérződik az állatok iránt érzett nagy szeretete. — Enélkül nincs igazi ju­hász — állítja határozottan. — Az állat a hangjáról is megismeri azt, aki gondját viseli. Korábban az egyik váltótársam nem adta meg a juhoknak, ami nekik jár. Ahogy közeledtem a hodály felé, úgy erősödött az álla­tok hangja. Ajtónyitásra mindannyian fölhördültek, s az üresen álló vizesvályú felé mentek. Az állat, ugye nem tud beszélni, de nem lehet becsapni. Aki nem kö­tődik úgy hozzájuk, mint én, az csak azt nézi, hogy a mun­kaidő minél előbb leteljen. Édesapám, akárcsak nagy­apám, aki szintén juhász volt, azt vallotta: a juhokat mindig ugyanannak az em­bernek kell gondozni, mert 'csak az érez velük együtt, az tudja, mikor, mit kér az 'állat, mi a bája, mi fáj ne­ki. — Vannak kedvencei? — Mind az. — A szólás szerint a birka buta állat... — Hogy lehet ilyet mon­dani?! — méltatlankodik. — Amikor egyszerre 15—20 bir­ka is leellik, mindegyik ki­választja a saját utódját a többi közül! Ez talán buta­ságra vall?! — Miért döntött úgy, hogy édesapja és nagyapja'nyom­dokába lép? — Beleszülettem a juhász­kodásba, de nem is volt ak­koriban más választási le­hetőségem. Tizennégy éves koromban egy nagybirtokos­nál kezdtem el dolgozni, 1945 után állami gazdaságban ju- hászkodtam, amíg a terme­lőszövetkezet; át nem vett bennünket. De nemcsak én vagyok juhász, hanem az öcsém, s a nővérem férje is — mondja némi büszkeség­gel, majd megelőzve újabb kérdésemet, munkája szépsé­géről beszél: — Csak az tud­ja, milyen nagyszerű érzés a természetben valló tartóz­kodás, a szabadban való le­geltetés, aki ezt végzi. Én szeretem a szabad életet. Biz­tos, 1 hogy sohasem tudtam volna megszokni a gyári zártságot. Nem tagadom, van neheze is a juhászkodásnak. Az elfoglaltság, a lekötött­ség egész évre szól. Nincs karácsony, húsvét, újév, mert az állatokat akkor is gondozni, etetni kell. Ezért elvétve választják a fiatalok ezt a munkát. Csupán érde­kességként említem, hogy nemrég egy volt acélgyári esztergályos állt közénk. Az apja megkérdezte: — Hát ezért taníttattalak, fiam? ö meg így válaszolt: — Na­gyon szeretem az állatokat... — Megtalálta a számítását? — Mióta Simon Pista az elnök, nőtt a keresetünk. Úgy ösztönöznek bennünket, hogy tisztességes, pontos munká­val jómagam például ha­vonta 10—12 ezer forintot meg tudok keresni telje­sítménybérben. Van 12 ház­táji birkám is. Az innen szármázó bárányszaporula­tot, súlygyarapodást, a gyap­jút ugyanúgy számolják el, mintha a közösből származ­na. Igaz, nem nyolc órát dolgozom. Elletés idején 14— 16 óráig tart az elfoglaltsá­gom. Nem panaszkodom, mert saját érdekem... — Most nagy becsben áll a jó juhász. Hívták-e más­hová dolgozni? — Igen. Nem mentem, mert itt megbecsülnek. Mind­annyian felépítettük csalá­di házunkat. — Lesz-e a juhászkodás­nak családi folytatója? — Nem. Fiam Tápiószelén tanár, a lányom pedig ke­reskedő. Talán majd az uno­kám a nyomdokomba lép. Hat hónapos, de már szere­tettel nézi a kisbárányt. Amikor egyiket-másikat öl­be veszem, rögtön ki akar­ja venni a kezemből... Venesz Károly Szögletes poharak Pénzügyi és Számviteli Főiskola Választható a szakmai felvételi tárgy A Pénzügyi és Számvite­li Főiskola esti és levelező tagozatára az 1988 89-es tan­évre felvételre pályázók kö­zül azok, akik 1983-ban vagv azt megelőzően érettségiztek és szakirányú munkaterüle­teken dolgoznak, szakmai felvételi tárgyat választhat­nak a politikai gazdaságtan, illetve a történelem helyett. A választható szakmai tárgy lehet az ipari, a me­zőgazdasági, a kereskedel­mi és a költségvetési könyv­vitel, valamint a pénz­ügyi, az igazgatási és a ke­reskedelmi ismeretek, továb­bá az angol, az orosz, a né­met nyelv és a programo­zás. A szakmai tárgyakból a felvételi dolgozat megírásá­ra — az érettségi írásbeli vizsgával egyidőben — a fő­iskolán kerül sor. A felvé­telre vonatkozóan a főiskola tanulmányi osztálya ad fel­világosítást. A tervezettnek megfelelő­en állítja elő tőkésexport­termékeit a salgótarjáni öb­lösüveggyár: február köze­péig mintegy 20 millió fo­rint értékű kemény valutá­ért készített termék jelzi a gyári produktumot. E héten is több ország ve­vőinek dolgoznak az üvege­sek. Egy ötszáz üzlettel ren­delkező USA-beli üzletháló­zat vásárlója például pa­lackokat, szögletes pohara­kat rendelt az öblösüveg­gyártól — igen tekintélyes mennyiségben. Ezen a héten hárommillió forint értékű tétel készül el belőle. Az üz­lethálózat beszerzője egyéb­ként nemcsak kézi termé­keket, hanem tömegárut is rendelt, többi között benzi­nespalackokat, ballonokat. Nyugatnémet és görög partnernek jégvödröket és üdítőspoharakat készítenek az öblösüveggyárban. A nyu­gatnémetek mellett osztrák vevőknek is gyártanak lám- pabúrát. Az elmúlt év végén helyeztek üzembe a Köporc ba­lassagyarmati gyáregységében egy új szerelő és be­mérő automata berendezést, amelyet az ott dolgozd műszerészek fejlesztettek ki. Képünkön, Keresztes Lászlóné a tárcsakondenzátorokat méri. — RT — Helyzetkép az SKÜ-bfil Nincs már hegye a szegkérdésnek . A Salgótarjáni Kohászati üzemek múlt évi legjelen­tősebb beruházása volt a hideghengermű Quarto hen­gerlőgépének felújítása és korszerűsítésé. (NÓGRAD-arehívfotó) Szándékosan nem került az SKÜ elé névelő, mivel a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben elért eredmények egyfajta megyei, szakiparági eredményt is tükröznek. Ez persze nem véletlen, Nógrád legnagyobb ipari üzeméről van szó. Köztudott, hogy a kohá­szat hosszan húzódó, sok­éves problémákkal küszkö­dik. Ilyen körülmények kö­zött nem egy esetben az is nagy eredménynek számít, ha egy vállalat túlnő a stagnálás szintjén. Az SKÜ gazdaságszerve­ző, belső iparirányító te­vékenysége sikeresen küz­dött az elmúlt évben is a kohászati „kérdőjelek” si­kert jelentő felkiáltójellé való alakításában: a nyere­ségesség továbbra sem ma­radt kipipálatlan tétel. Az év talán legnagyobb eseménye volt a gyárban a Quartó, hideghengerműi súlyponti berendezés re­konstrukciója. A hideghen­germűben ezzel tulajdon­képpen kezdetét vette egy korszerűsítő-felűjítási fo­lyamat, mellyel a jövőt ala­pozzák, illetve előrelátásu­kat bizonyítják a vezetők, a szakemberek. A dollárter­melő gyárrészleg szalag­acélja keresett cikk a felve­vőpiacokon, nemhiába épí­tenek rá hosszabb távon. A gyár történetében klasz- szikusnak tekinthető ková­csológyár az elmúlt fél év­tizedben a legsikeresebb évet zárta tavaly. Részletek he­lyett egy sokatmondó érték: 150 százalék volt az üzem nyeresége, bővülése. Igazi ünnepre azonban csak ak­kor kerítenek majd sort, ha az úgynevezett hideg- és félmelegvonalból kikerülő gyártmányok tekintetében is osztatlan lesz a siker. Az alapanyag-ellátási prob­lémák a gyárban az év fo­lyamán többször, több he­lyen éreztették hatásukat. Különösen a huzalműben fájt emiatt a vezetők, dolgo­zók feje. Sokszor bizony „alig rátartással” voltak kénytelenek termelni — ob­jektív okok, külső ellátási bizonytalanságok miatt. A pár évvel ezelőtt nagy vi­hart kavart szegkérdés élét (stílusosan: hegyét) vesztette: továbbra is egyen­letes termelési felfutást vár­nak, amellett, hogy a szeg­konstrukciót a lehetőségek szerint fejlesztésekkel is megerősítik. A legfiatalabb üzem, a bátonyterenyei feldolgozó­gyáregység szintén hozzájá­rult a pozitív összeredmény- hez „sajáterős” nyereség­képzésével. Két telepén hor­ganyzott drótfonatot, RECK- nehézállványt, illetve hor­ganyzott és bevonatlan csö­vet, továbbá a licenc lejár­táig Rapistan görgőspálya- rendszerként megismert AS- CON-pályarendszereket ké­szítik. Különösen a 21-es műút mellett „fújtak nye­reséges szelek”, ugyanis a Nagybátony felé vezető út tőszomszédságában települt üzemben gyártják a bátony­terenyei gyáregység legjö­vedelmezőbb elemét, a csö­vet. Tavaly, a tervet megha­ladóan rekordmennyiséget állítottak elő belőle. Az SKÜ tehát valameny- nyi fontos célkitűzését el­érte. A sikerek közé sorol­ható az is, hogy az anyag- és energiatakarékossági ter­vet 7 millió forinttal telje­sítette túl. Amit pedig talán az első helyen kellett volna említe­ni : a Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemek a nem rubelel­számolású export terén 12 millió 300 ezer dollár árbe­vételhez jutott. Ezzel a vál­lalat az ipari átlagot lénye­gesen meghaladó mérték­ben járult hozzá Magyar- ország nemzetközi fizetési mérlegének javításához. Benkő Mihály Megfelelő a vetőburgonya-ellátás Kedvezőtlen kilátások Az étkezésiburgonya-ellá- tási nehézségek ellenére ve­tőburgonyából megfelelő mennyiség áll a termelő nagyüzemek és kisgazdaságok rendelkezésére — erről szá­molnak be a három tájegység­ből az MTI munkatársai. Ér­tesülésük szerint ugyanak­kor a jelenlegi biztonság in­gatag: növekvő gondokat je­leznek a termesztőrendsze­rek, társaságok vezetői. A Somogy Megyei Burgo­nyatermesztési Rendszer — amely az ország étkezési- és vetőburgonya-előállításából mintegy 25 százalékkal ré­szesedik — tavalyinál jobb szaporítóanyag-ellátást ígér partnereinek. A taggazdasá­gok, csakúgy, mint a rend­szeren kívüli termesztők és forgalmazók, 1987-hez képest húsz százalékkal nagyobb igényt jelentettek be. Lénye­gében tehát olyan mérték­ben kívánják növelni az ét­kezési burgonya vetésterüle­tét, amekkora csökkenést a korábbi évek kedvezőtlen pi­aci és árviszonyai elő­idéztek. A korai burgonyák vető­gumóit már eljuttatták a tá­rolási lehetőségekkel rendel­kező termesztőkhöz, s a köze­pes és hosszú tenyészidejű fajtákból is megfelelő meny- nyiséggel rendelkeznek. Igaz ugyan, hogy a hazai ellátás érdekében a felére — kétezer tonnára — kell csökkente­niük hagyományos szlovákiai exportjukat. A Somogy megyei rendszer nagyatádi központjában úgy vélik, hogy megfelelő időjá­rás esetén 1988-ban nem is­métlődhet meg a tavalyi bur­gonyahiány, a jövőbe tekint­ve azonban kedvezőtlen hely­zetre van kilátás. Mivel a vetőburgonya alapanyaga szinte kizárólag Nyugat-Éuró- pából származik, az import- korlátozó intézkedések egyre nehezebb helyzetbe hozzák a szaporításával foglalkozó gaz­daságokat. A másik — mind a vető-, és mind az étkezési burgonya termesztését nehe­zítő — gond a géppark teljes elhasználódása. Egyelőre biztonságosan el­látja taggazdaságait és az azokhoz tartozó háztáji gaz* daságokat a Georgikon In­tenzív Burgonyatermesztési Társaság is, amelynek gesz­tora a Bakony szívében gaz­dálkodó zirci termelőszövet­kezet. Ezekben a napokban hét nagyüzem és mintegy 5000 kistermelő kapja meg tőlük a Bakonyban előállí­tott szaporítóanyagot. Bár az idén eleget tudnak tenni kö­telezettségeiknek, a gondok a Bakony hagyományos szapo- rítóanyag-tergielő körzetei­ben is érzékelhetők. Az utóbbi tíz évben felére csökkent a termőterület a hűvös hegyvonulat szántó­földjein. A termelők bizony­talannak ítélik az értékesí­tést. Ennek egyik oka, hogy alig van burgonyafeldolgozó üzem, amely jó termés ese­tében a többletet megvásá­rolná. A másik gondnak a Georgikon társaság vezetői is a vetőanyag gyorsan nö­vekvő árát tartják. A bako­nyi termelők számára Hol­landiából szerzik be azt a burgonyát, amelyből a szapo­rítóanyagot előállítják. Ezek a jó minőségű, de érzékeny burgonyafajták csak egy-két évig tartják meg tulajdonsá­gaikat, azt követően leromla­nak. A szaporítóanyagnak való burgonya importját te­hát évről évre ismételni kell. A behozatal csökkentésére, a költségek mérséklésére a Zirci Bakony Termelőszövet­kezet a közös gazdaságok kö­zül elsőnek kért nemesítésl engedélyt. A többéves ku­tatómunka már meghozta eredményét: a nagyüzemi faji­ta kísérletek ben részt vesz egy burgonyafajta-jelöltjük és további három „várako­zik” az elismerésre. Szabolcs-Szatmár megye régi, nagy hagyományú bur­gonyatermő vidékein is meg tudják oldani az idei zavar­talan vetőburgonya-ellátást. A Vetőmagtermeltető és Ér­tékesítő Vállalat nyírségi központja úgy ítéli meg, hogy erre a célra elegendő lesz a tárolókban lévő 7000 tonnányi mennyiség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom