Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-10 / 34. szám
1988. február 10., SZERDA \ NOGRAD 3 Kondenzátorokból milliók ,* 9 A KŐPORC balassagyarmati gyáregységében az elmúlt évben kilencvenhatmillió forint értékben gyártottak tárcsa-, fólia- és csőkondenzátorokat, az Elektromodul részére. Az 1988-as év első negyedévében a tervek szerint tizennyolc- millió forint értékben mintegy tizenötmillió darab elektromos alkatrész készül a gyáregységben. Szalagmunkában ezüstözik az asszonyok a csőkondenzátorokat. A parányi alkatrészek forrasztása pontos és időigényes munkát követel; —Rigó Tibor felvételei— Növekedett a termelés Élénk építőanyagkereslet Az építőanyag-piacon — a várakozással ellentétben — a szokásos év elejei visszaesés helyett ' januárban is élénk maradt a kereslet, ezért az iparág üzemei tovább növelték erőfeszítéseiket az igények kielégítésére. A tégla- és cserépipar több mint 20 gyárában például átütemezték és meggyorsították a tervezett nagyjavításokat, általában 4—5 nappal hamarabb befejezték ezeket a munkákat, hogy minél több időt fordíthassanak a termelésre. Így téglából 80 millió darabot, az egy évvel ezelőttinél 48 százalékkal többet gyártottak januárban, tetőcserépből pedig 24 százalékkal növelték a termelést. A vasbetonelem- ■gyártó üzemek dolgozói a keresett födémgerendákból tíz százalékkal bővítették a termelést, s összesen 550 ezer méternyit készítettek ebből a termékből. A cementtermelés csaknem 20, a mészgyártás pedig megközelítőd 50 százalékkal haladta meg a múlt év januári teljesítményt. Az építőanyag-ipar az idén a termékek túlnyomó részénél kiegyensúlyozott ellátással számol. Az előzetes tárgyalások alapján a lakos, ság és a közületi igények kielégítésére 1700 millió kisméretű téglának megfelelő falazóanyag szállítására kötnek szerződést. Tetőfedő anyagokból viszont továbbra is szükség van importra, legalább tízmillió négyzet- méter ilyen termék beszerzésére keresnek lehetőséget a szocialista országokban. A hosszú lejáratú államközi megállapodások szerint az idén is 750 ezer fonna cementet importálunk a szocialista országokból, ami a hazaival együtt fedezi az igényeket. Ezenkívül a kereslet kielégítésére és a választék bővítésére egymillió négyzetméter burkolóanyag, legalább 50—60 ezer darab belső ajtó, 2,5 millió négyzetméter húzott üveg és 15 —20 ezer tonna mészhidrát importját készítik elő. Kerámiafejlesztések Romhányban Nem tétlenkednek a Rom- hányi Építési Kerámiagyár fejlesztői: hamarosan két új termékkel is megjelennek a vásárlók előtt. Már a szerszámokat készítik az új rusztikus, piskóta alakú, ívelt padlóburkoló csempe gyártásához. A húsz és harminc centiméter él- hosszúságú burkolólapok színezettek, de nem mintásak lesznék. Idén várhatóan 200 ezer négyzetmétert gyártanak belőle. Szintén 200 ezer négyzet - méter gyártását tervezik — s már a gyártási kísérletek is folynak — a 20x25-ös csempéből. A dekorált, színezett, valamint háttérde- korral és matricával ellátott csempét több színben fogják készíteni. KOKSZ IGEN, DE MILYEN? Tekintélyes mennyiségű koksz érkezett Lengyelországból, ám a minősége kívánnivalót hagy maga után. É sajnálatos tény egyrészről alighanem hosszabb ideig tartó tárgyalásokat, esetleg pert eredményez az árcsökkentés mértékéről, másrészt aggódással töltheti el a lakosságnak azt a nem elhanyagolható hányadát, amely koksszal fűt. Mégsem igaz, hogy bejáródott az a konstrukció, amelynek működési zavarai egy éve súlyos kokszhiányt okoztak Magyarországon? Emlékezzünk csak: az 1986—87-es telet nagy nyugalommal várták az ipari és a háztartási koksz felhasználói, hiszen olvasták az illetékesek nyilatkozatait, miszerint koksz lesz bőven, több is a kelleténél. Működik már a Dunai Vasmű összesen 10 milliárdért megépített új kokszolóműve, továbbá szerelvényszám érkezik majd tüzelő Lengyelországból, a szovjet kontingens terhére. A problémák a minőséggel kezdődtek. A beérkezett koksz nem olyan volt, mint amilyennek lennie kellett volna. Később aztán már ilyen tüzelő sem érkezett. Főleg Borsod iparában okozott ez súlyos károkat, és szerte az országban tüzelőhiányt. A dunaújvárosi kokszolómű csak keveset segíthetett a bajokon, mivel nem volt elegendő kokszolható szene. Fel kellett szabadítani az állami tartalékokat. A mostani, hosszú ideig szokatlanul enyhe tél sok energiahordozót takarított meg az országnak. Az illetékesek szerint kokszból nemhogy hiány, hanem éppen fölösleg van. A Tüzép fulladozik a kokszhegyek alatt. Igaz, a Dunai Vasmű kokszolható szén hiányában most is jóval kevesebbet termel a lehetségesnél. Kapacitását bérkokszosí- tással igyekszik lekötni, de ez akár sikerül, akár nem, nem a hazai kokszkészleteket gyarapítja. Ám az import nő, a koksszal teli szerelvények rendre befutnak. Csak a minőség hibádzik. Ügy, mint az egy évvel ezelőtti rossz emlékű tél beköszöntekor. Lehet, hogy az idei tél nálunk most köszönt be igazán. M. M. Ahogyan a pártalapszeyezetekben látják Napjaink közérzete Sok a kétkedő kérdés manapság. Azoké a kérdéseké, amelyekre még a legjobb indulattal is nehéz lenne megnyugtató választ adni. A pártalapszervezetekben még élesebben vetődnek föl a kérdőjelek, s a politika nem térhet ki a válaszadás elől. Milyen a párttagok hangulata, közérzete? ök maguk miként élik át napjaink változásait? A cselekvésre serkentés avagy a befelé fordulós a jellemzőbb? Ezekről a témákról váltottunk szót egy-egy üzemi, termelőszövetkezeti, kereskedelmi és értelmiségi pártszervezet titkárával. — Kettős arcot mutat a kép nálunk: megtalálható egyrészt az elbizonytalanodás, a kétségbeesés, másrészt pedig a remény a kilábalásra, a stabilizálódásra — magyarázza a Salgótarjáni Ötvözetgyárban a helyi pártbizottság titkára, Márton József. — Decemberben rekordteljesítményt értünk el a termelésben, túlteljesítettük export,tervünket, s a,z importkiváltásban is jelentős eredményeket könyvelhettünk el. Ez a dolgozók 85 százalékánál a borítékban is „megérződött”, ami kétségtelenül javította a közérzetet. Másrészt, megfelelően előkészítettük az idei esztendőt, van munkánk, megélhetési forrás. — Akkor mi a gond? — Az emberek fejében sok a tisztázatlan kérdés. Például, nem értik a bruttósítást, az adózási szabályokat. .. de kifogásolnak olyan dolgokat is, hogy miért emelkedtek ilyen nagymértékben egyes fogyasztási cikkek órai, s egyáltalán mi várható az elkövetkező hónapokban... Nem egyszerű pártmunkát jelent ezek tisztázása, értelmezése, ami csak a műveltség gyarapításává}, a föl- készültség javításával, szervezettebb pártélettel érhető el. — Most zajlanak az elbeszélgetések a gyárban. Vannak-e kilépők, ha igen, miért hagyták el a pártot? — A százöt fős szervezetből hárman maguk kérték tagsági viszonyuk megszüntetését, egynek pedig az alapszervezeti vezetőség javasolta a szakítást. Nyilvánvaló, hogy a nagyobb feladatokat csak egy aktívabb m bban a kis portásfülké” ben, amelyet Hugyag határában a major bejáratánál építettek fel az ügyeletes portásoknak, hihetetlen mi minden belefér. Nem a kályhára, meg az asztalra és a heverőre gondolok, hanem a termelőszövetkezetet foglalkoztató tömérdek gondra. Ügy hiszem, ez fokozottan igaz akkor, amikor Bállá Mihály a soros kapuőr. ö mindent tud, ami a szövetkezetben történik. Még nincs évtizede, hogy a szövetkezetbe került, addig to vasútnál szolgált. Alacsony, vékonyka ember, fe^ hér hajjal és sápadt arccal. A szeme is kutató. Mondja is: — Ilyennek kell lennie egy portásnak! Amíg mindenről, ami a látogatóját illeti, nem győződik meg, addig senkinek egy tapodtat sem a kapun belülre, és egy szó nem sok, annyit sem u tsz dolgairól. Ha ezt viszont rendben találja, akkor a kedvétől függően megnyilatkozik. Az a szava járása, ha minden rendben a látogatója körül: — Akkor gratulálok és kérdezzen... tagsággal tudjuk elvégezni, s ehhez szükség van a „sorok rendezésére”. e A ceredi termelőszövetkezet párttitkári posztján múlt év tavaszán kényszerváltásra került sor: akkoriban sorra maradtak el a taggyűlések, a rendezvények, rend- szertelen volt a pártélet... A tagság úgy döntött, hogy az elnökhelyettest, Kis Simon 7Győzőt bízza meg a titkári teendők ellátásával. — átmenetileg — igazít ki a titkár —, hiszen nem helyes, ha a gazdasági és a politikai vezetés egy kézben van. Megjegyzi, hogy a politika és a gazdaság szétválasztását nem csupán országos szinten, hanem helyben is el kell végezni. — Mindemellett, úgy gondolom, egyikkel sem vallottunk szégyent: fellendült a pártélet, szervezetté vált a mozgalom, a gazdaságban pedig fennállásunk második legjobb évét zártuk! — Tehát jó a hangulat... — Raliznak semmiképp sem nevezhetném, jóllehet napi gondjaink jócskán vannak, dehát ez az élet termé- sz'etes velejárója, nem? Nagy feladat számunkra, hogy olyan gazdálkodást folytassunk, amely ellensúlyozza azt az ötmillió forintos negatívumot, amit az új szabályozási rendszer jelent nekünk. De úgy érzem, ebben a vezetői és dolgozói gárdában megvan a képesség arra, hogy ismét jó évet zárjon. e — Kipihenték már magukat a kereskedelmi dolgozók? — kérdem Mucsina Jánost, a -Nógrád Kereskedelmi Vállalat negyvenhat fős pártalapszervezetének titkárát, a Pécskő Áruház igazgatóját. — Nagyjából kifújtuk magunkat, ám jött az újabb feladat, az átárazás. Meg kell mondanom, sok fölösleges adminisztrációval jár mindez, *iem is értjük, miért kell négyszer annyi energiát belefektetnünk, noha lehetne egyszerűbben és gyorsabban is. Dehát a szabály az szabály. — Nyilván az elmúlt hónapok nagy tempója miatt kevesebb energia jutott a pártéletre.---------1""1------------------7---------S zéttárja rövid karjait, felkínálva a portásfülke melegét, mert onnét messze szétlátni a birtokon. Az Ipoly felé lapuló földeken át a határon túl, a kékkői hegyekig. Most még alszik a határ, csak a karámod belül lődörögnek a tehenek és a mmmmmmrntmmmmmimmmmmmmeimmm n portásfülkében frissen született borjak. A karámon kívül, de még a major kerítésén belül ócska gépek szerteszéjjel, gazdátlanul. Még elviselt traktor- gumik is, és használt fóliazsákok. Ami szépet mutat a jószág, iazt úgy csúfítja ez a látvány. Bállá Miska felpattan: — Nem szép? Hát nem is szép! De mi volt itt az elmúl t évben. Tehén-, borjúhulla Mgyén-hátán. Most ilyen nincs... Pördül egyet a portásfülké— Egyáltalán nem! Ha valamikor, akkor most szükség volt arra a bizonyos kommunista öntudatra, ösz- szefogásra, hogy tisztességgel elvégezhessük a munkánkat. Nem maradt el egyetlen rendezvényünk sem, megtörténtek az elbeszélgetések is, s mindezekre munkaidő után kerítettünk sort. Ami a közhangulatot illeti: nagy a várakozás. Bizony, a szó igazi értelmében vett kereskedésre van szükség ahhoz, hogy megálljuk a helyünket. Nagy terveink vannak. o A Nógrád megyei közművelődési intézmények pártalapszervezetének titkára. Domonkos Alajos, régi, tapasztalt pártmunkás. — Bármennyire is szeretnék, sok jót nem tudok mondani. Az értelmiségiek körében, legalábbis nálunk, meglehetősen pesszimista a hangulat — mondja. — Sok összetevője van ennek, az értelmiség szerepének általános társadalmi megítélésétől kezdve az öt és fél ezer forintos átlagfizetésig. Alap- szervezetünk nyílt szellemű, kvalifikált, jó fölkészültségű tagokból áll, akik nem rejtik véka alá a véleményeiket bátran kritizálnak. A gond csak az, hogy gyakorta ezen túl nem jutunk: a kritika pedig önmagában nem old meg semmit, cselekedni, tenni is kell. Az az igazság, hogy ez az utóbbi szemlélet inkább az idősebb nemzedékben lelhető fel, mintha ok világosabban látnák, hiszen tapasztalták is, hogy a dolgok ön maguktól nem változnak meg. — Elvezetett ez a párttal való szakításhoz is? — Egyetlen fiatal döntött úgy. hogy nem kívánja tagsági könyvét megújítani. Ez az o szuverén joga. De sajnáljuk, hogy a könnyebbik megoldást választotta. ☆ E négy helyszín természetesen nem fejezi-fejezheti ki azt a közhangulatot, közérzetet, amely napjainkat általában jellemzi. Ám, kétségtelenül jelzi: a pártban elevenebb politizálásra van szükség. Hogy hangulatunk kevesebbszer legyen „szomorkás”. .. Tanka László ben, vet egy hasábot a tűzre, az asztalon rendezi a vacsoráját, a jókora liba- combot, a kenyeret, a savanyúságot és magyarázza derűs hangod: — Ez a szegény portás vacsorája — és nevet. Aztán rákezdi, de halkan, mintha titkolózna, hogy bajban van az őrhalmi tsz, és saccolja, hogy tízmilliónál is több a veszteség. Na de majd... — Még mondaná, de feltűnik a falu felől egy kis teherautó. Balia Mihály lezárja a beszélgetést: — Amott jön az állattenyésztő, azzal beszéljen. EU fordul és köszönti a gazdát. S mondja Ivádi, Zsoltnak, hogy elpusztult egy tehén. Az if elrántja a vállát, mert mi ez ahhoz képest, hogy az eltnúlt évben sok hullott el belőlük. Ügy tűnik, az állat- tenyésztő és a portás ebben nagyon egyetért. Sőt még abban is, hogy lesz még Őrhalomban jó termelőszövetkezet, aminek a hugyagiak is, meg a csitáriak is örülni fognak. Hát még ez a büszke tartású kisember, Bállá Mihály, a tanyagazda. Bobál Gyula
