Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-26 / 48. szám

2 NOGRÁD 1988. február 26., PÉNTEK 4 Megélénkült a békeszerető erők aktivitása Andrej Gromiko előadása az Országgyűlés külügyi bizottságának ülésén Csehazlonökio : Á februári győzelem 40. évfordulója Andrej Gromiko a világ- politika főbb problémáit, a robbanásveszélyes régiók helyzetét áttekintve, a szov­jet politikus mindenkelőtt azt hangsúlyozta, hogy ko­runk legégetőbb feladata a béke megőrzése, a nukleáris veszély elhárítása. A szo­cialista országok közösségé­nek állásfoglalása e kérdés­ben régóta ismert: békesze­rető politikájukkal, a béke megszilárdítását szolgáló ja­vaslataikkal a baráti orszá­gok bizonyítják, hogy a há­borús veszély elhárításának legkövetkezetesebb erői. A Legfelsőbb Tanács El­nökségének elnöke ezután azokról a változásokról szólt, amelyek kedvezően hatottak a nemzetközi légkör alaku­lására. Mint mondta, ezek sorából kiemelkedik a kö­zepes és a rövidebb ható- távolságú nukleáris rakéták megsemmisítéséről szóló szovjet—amerikai megálla­podás, amelyet Mihail Gor­bacsov decemberi washing­toni látogatása alkalmával írtak alá. Az emberiség most azt várja — emelte ki Andrej Gromiko —, hogy mielőbb ratifikálják ezt a történelmi jelentőségű meg- álLapodást. A szovjet Veze­tő reményét fejezte ki, hogy az új lendületet vett párbe­széd újabb jelentős megál­lapodások kimunkálása előtt nyitja meg az utat. Ez­zel kapcsolatban mindenek­előtt a stratégiai támadó­fegyverek csökkentéséről folyó genfi szovjet—ameri­kai tárgyalások sikeres be­fejezésének fontosságát emelte ki. A Szovjetunió mindent megtesz e tárgyalá­sok sikere érdekében; az eredmény az Egyesült Álla­mok hozzáállásától függ — szögezte le. Andrej Gromiko megelé­gedéssel szólt arról, hogy világszerte megélénkült a különböző békeszerető tár­sadalmi erők aktivitása. A nukleáris fenyegetéstől és az erőszaktól mentes világ megteremtését zászlajukra tűző mozgalmak tevékeny­ségének további lendületet adott a szovjet—amerikai rakétamegálilapodás. E moz­galmak olyan célokat tűz­nek maguk elé, amelyek minden nép érdekeinek meg­felelnek. Szükséges a politikai akarat A többi csehszlovák város lakosaihoz hasonlóan a brséiak Is nagygyűlésen támogatták a kommunista párt követeléseit. A Varsói Szerződés orszá-* gai már több ízben kifejez­ték, hogy készek részt vál­lalni a hagyományos fegy­verzet csökkentését szolgáló megállapodások kimunká­lásában — mondta a to­vábbiakban, s állást foglalt amellett, hogy az új fegy­verzetkorlátozási megálla­podásokban a rakétaszerző­déshez hasonlóan — az egyezmények végrehajtásá­val kapcsolatos ellenőrzési kérdéseket is oldják meg. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy amennyiben megvan a politikai akarat, ezek' a kér­dések is megoldhatók — tet­te hozzá. A szovjet politikus ezután a világ különböző régióinak helyzetét elemezte. Elsőként a Perzsa-(Arab-) öböl helyzetével foglalkozott. Az Irán és Irak között im­már hosszú évek óta folyta­tódó értelmetlen háborúról szólva leszögezte: a Szovjet­unió vezetése mindkét fél­nek őszintén kifejtette állás­pontját a konfliktusról; tel­jes határozottsággal ismertet­te Iránnal azt a felfogást, hogy a véres konfliktust elő­idéző nézeteltéréseket politi­kai eszközökkel, tárgyalóasz­tal mellett szükséges megol­dani. Andrej Gromiko ugyanakkor sajnálatát fejez­te ki, hogy jelenleg még nem jött létre a két ország közötti béke kölcsönösen el­fogadható alapja. Ügy tűnik — fűzte hozzá —, hogy az Csütörtökön a szibériai Kemerovo testvérmegyénk­ből négytagú mezőgazdasági szakszervezeti küldöttség érkezett megyénkbe. Veze­tője Likov Leonyid Nyiko- lajevics az agráripari komp­lexumok szakszervezeté­nek megyei titkára. Tagjai: Bujmov Anatolij Jegorovics, Arhipov Vlagyimir Konsz- tantyinovics és Csernova Nagyezsda Nyikolajevna. A küldöttséget Ágner Gyu­la, az SZMT vezető titkára fogadta, majd felkeresték a megyei pártbizottságot, ahol Szalai László, a megyei pártbizottság titkára adott tájékoztatást a megye idő­szerű gazdasági, politikai és ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak ismételten megfelelő lé­pést kell ténnie a konfliktus megszüntetésére. Andrej Gro­miko kitért a ’háború egy másik összefüggésére is; a térségbe vezényelt külföldi haditengerészeti erők önma­guk is jelentős fenyegetést jelentenek, s nemcsak az arab országok számára. Moszkva amellett foglal állást, hogy az ENSZ Biztonsági Taná-- csónak határozatával össz­hangban, haladéktalanul ren­dezzék a robbanásveszélyes helyzetet a Perzsa-(Arab-) öbölben. Az öbölből fonják ki a régióhoz nem tartozó országok hadihajóit, s az ENSZ haditengerészeti erői­vel biztosítsák a hajózás sza­badságát. A Szovjetunió nagyra értékeli, hogy ebben a kérdésben a Varsói Szerző­dés tagállamai egységes ál­láspontot képviselnek. A közel-keleti helyzetet értékelve Andrej Gromiko hangsúlyozta, hogy a térség mindaddig puskaporos hordó marad, amíg Izrael nem vo­nul ki a megszállt arab te­rületekről, s amíg a palesztin kérdés nem nyer valódi ren­dezést. Ezzel összefüggésben elégedetten szólt arról, hogy a közel-keleti nemzetközi konferencia összehívására vonatkozó szovjet javaslat mind nagyobb támogatásra talál az arab országok köré­ben, s a NATO-országok is növekvő megértést tanúsíta­nak e kérdés kapcsán. A társadalmi tennivalóiról, a- megoldásra váró problémák­ról. Ezután felkeresték a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalatot, ahol Sarló Béla igazgató kalauzolásával üzemlátogatáson vettek részt. A program szerint pénte­ken — ma — megismer­kednek a palotáshallmi ter­melőszövetkezet életével, majd megtekintik a sziráki Kastély Szállót. Szombaton Ágner Gyulával folytatnak eszmecserét a megye, szak- szervezeti életéről és az idő­szerű tennivalókról. Időt szakítanak a bükkszéki bá­nyászüdülő meglátogatá­sára is, ahol az aktuális kérdésekről váltanak szót. konferencia megrendezésé­nek kulcsa az Egyesült Álla­mok és Izrael kezében van. Most tőlük függ, összehív­ják-e a tanácskozást, vagy sem — szögezte le. A szocialista országok szo­lidárisak Afrika azon álla­maival, amelyek immár hosz- szú évek óta a dél-afrikai fajüldöző rezsim fenyegetésé­nek árnyékában élnek. A szo­cialista közösség országai a jövőben js fellépnek az apartheidrezsim és annak ag­resszív politikája ellen — mondotta a továbbiakban. A karib-tengeri térség helyzetét értékelve rámutatott: az im­perialista körök évek óta a beavatkozás politikáját foly­tatják Nicaraguával szemben; céljuk a népi hatalom meg­semmisítése. A Szovjetunió támogatta és támogatja az úgyneve­zett Contadora-folyamatot, amelyben maga a Nicaragu­ái ■ Köztársaság is aktívan részt vesz. Afganisztán helyzetének rendezése érdekében a Szov­jetunió az afgán kormánnyal kötött megállapodásnak megfelelően elvi politikai döntést hozott csapatainak kivonásáról. A Genfben fo­lyó afgán—pakisztáni tár­gyalások sikeres befejezését szolgáló döntések értelmében 1988. május 15-én megkez­dődik a szovjet csapatok ki­vonása, s az alakulatok 10 hónap alatt hagyják el tel­jesen Afganisztánt. Ezt az’ ütemtervet abból kiindulva szabták meg, hogy márci­us 15-ig létrejönnek a ren­dezést szolgáló megállapo­dások — hangsúlyozta And­rej Gromiko. Az ázsiai térségről szólva A kapcsolatok fejleszté­sét szolgálja az a törvény­hozó munka is, amely a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsában folyik. Ennek cél­ja, hogy a szovjet törvény­kezést és az adminisztratív rendelkezéseket az úgyneve­zett humanitárius területen összhangba hozzák a nem­zetközi kötelezettségekkel és normákkal. Mint ismeretes, a Szov­jetunió egy, humanitárius kérdésekkel foglalkozó nem­zetközi konferencia összehí­vását javasolta Moszkvában. Ez a konferencia — mondta Andrej Gromiko — lehető­séget teremtene arra, hogy széles körű, konstruktív párbeszédet folytassanak a humanitárius kérdések tel­jes köréről; új lendületet adna az összeurópai eny­hülési folyamatnak, s a kap­csolatokat minőségileg új (Folytatás az 1. oldalról.) Bevezetőben emlékeztetett arra, hogy az eddig meg­rendezett országos elméleti konferenciákon fontos kér­déskörök szerepelnek; így a kapitalizmus mai vonása­it elemezték, majd a szocia­lizmus hazai tapasztalatairól tanácskoztak a résztvevők. Ebbe a sorba illik a békés­csabai rendezvény is, amely­nek témája nem kevésbé átfogó a korábbiaknál, s időszerűségét sem szükséges részletesen indokolni. — A nyolcvanas években a világban gyors, ellent­mondásos hatásokat kiváltó változások zajlottak le, me­lyeknek szinte mindegyike kiemelte: a vlagyivosztoki javaslatoknak megfelelően a Szovjetunió a kapcsolatok fejlesztésére törekszik az ázsiai—csendes-óceáni tér­ség államaival. Hasonlóan kiemelt figyelmet fordít az északi térség helyzetének alakulására. A Szovjetunió­nak e régióval kapcsolatos álláspontját az úgynevezett murmanszki kezdeménye­zések fogják össze, s ugyan­csak az együttműködés fej­lesztését szolgálta a Legfel­sőbb Tanács két házának felhívása is, amelyet Észak- Európa, az Egyesült Álla­mok és Kanada parlament­jeihez, törvényhozóihoz in­téztek. Andrej Gromiko Végezetül Európa sorsának alakulásá­ról szólt. A kontinens viha­ros történetét felelevenítve leszögezte: közös európai otthonunkat úgy kell együtt építenünk, hogy ne legyen kitéve a megsemmisülés ve­szélyének. E gondolattal kapcsolatban mindenek­előtt annak a megállapodás­rendszernek a jelentőségét hangsúlyozta, amely a má­sodik világháború eredmé­nyeként kialakult területi realitásokat rögzíti. Mint mondotta, ez az európai béke épületének sarkköve. Ezzel összefüggésben han­goztatta: hogy a Szovjetunió és a baráti szocialista or­szágok minden európai ál­lammal készek fejleszteni kapcsolataikat a politika, a gazdaság és a kultúra terü­letén egyaránt. Ez a kon­taktusok minden fajtájára, a hivatalos kapcsolatokra és a különféle társadalmi szer­vezetek együttműködésére egyaránt vonatkozik. szintre emelné. A szovjet javaslathoz való viszonyt úgy is lehet tekinteni, mint a humanitárius problémák­kal kapcsolatos jobbító szándék sajátos próbaköyét. Andrej Gromiko végezetül a Szovjetunió nagyrabecsü­lését tolmácsolta azért a tevékenységért, amelyet Ma­gyarország folytat a béke és a nemzetközi biztonság megőrzéséért, támogatva a Szovjetunió békekezdemé­nyezéseit. Ezt bizonyította a közelmúltban közzétett hárompárti kezdeményezés, amelyben az MSZMP, a Finn Szociáldemokrata Párt és az Olasz Szocialista Párt az atomfegyverrel nem ren­delkező államok közös fel­lépésére szólított fel a nuk­leáris veszély, a hagyomá­nyos fegyverzet csökkenté­séért, az európai bizalom és együttműködés erősítésé­ért. (MTI) tartalmaz erkölcsi, illetve az erkölcs és a világnézet ösz- szefüggéseibe ágyazódó problémákat. Hiszen pél­dául erkölcsi értelemben is új megközelítés tette lehe­tővé az emberiség legna­gyobb kérdése, a háború és béke reményt keltő gyakor­lati-politikai megközelíté­sét — mondotta. A Központi Bizottság osz­tályvezetője arról is szólt,1 hogy mai szocialista társa­dalmunkban biztosnak hitt értékek, tételek kérdőj éle­ződnek meg, s igényelnek mélyebb elemzést, komo­lyabb szembenézést. Az el­múlt időszak magyarországi pártvitái a tapasztalatok sze­rint nagy számiban tartal­1948 februárjában olyan események játszódtak le Csehszlovákiában, amelyek döntő politikai összecsapás­hoz vezettek a társadalom továbbfejlődése kérdésében. Igaz, az összecsapás nem véletlenül kezdődött. A csehszlovák nép arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy a burzsoázia 1938—39-ben, Csehszlovákia sorsdöntő nap­jaiban csődöt mondott, nem volt képes megoldani sem a társadalmi, sem a nem­zetiségi kérdést. A dolgozó nép az 1945. évi felszaba­dulás után megtette az el­ső lépéseket az új, igazsá­gos társadalomhoz vezető úton. 1948 februárjában pe­dig nem csupán megvédte ezt az utat, de tovább ve­zette a szocializmus építésé­ig­A folyamat mozgatója Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja volt. A szocializ­mus történetében először sikerült a munkásosztályt uralomra juttatni a polgári demokrácia fejlett hagyo­mányaival rendelkező, fej­lett tőkésországban, mégpe­dig vérontás nélkül. A kommunista párt a szo­cializmus felé a békés utat választotta. Ez a békés út mégis forradalmi osztály- harcot jelentett. A párt azonban széles körű támo­gatást kapott a lakosság ré­széről. Az 1946-os parlamenti választásokon a kommu­nisták országos viszonylat­ban az összes szavazat 38 százalékát kapták. (Csehor­szágban 42, Szlovákiában 30 százalékot.) Az alkotmányo- zó nemzetgyűlés legnagyobb politikai pártjává lett, 114 mandátummal. A szociálde­mokratákkal együtt 153 mandátumuk volt, vagyis abszolút többségük. Ennek megfelelően az ország tör­ténetében először — kom­maztak mind az ideológia, mind a politikai intézmény- rendszer kérdései kapcsán ilyen belső konfliktusokat, tisztázási, változtatási igényt. Szeretnénk, ha a tanácsko­zás résztvevői segítenének e kérdések átgondolásában, el­méleti feldolgozásában, s a kialakuló álláspontok maj­dani képviseletében, az ér­tékek megszilárdításában — hangsúlyozta. Ezután bevezető előadá­sok hangzottak el. Elsőként Pataki Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Aka­démia pszichológiai intéze­tének igazgatója tartotta ineg referátumát „Marxista emberfelfogás — szocialista humanizmus” címmel. munista elnököt választottak a kormány élére. A február utáni politikai fejlődés az 1945—48. között elért forradalmi vívmányok­ra épült. Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának IX. kong­resszusán, 1949 májusában, fő feladatnak a szocializ­mus anyagi-műszaki meg­alapozását állították. A párt mindenekelőtt a termelőerők, a nehézipar kifejlesztésére törekedett —, ez volt az első ötéves terv programja. 1950- ben a mezőgazdasági szövet­kezetek száma 4000 volt. Két évvel később a szocialista szektor a termőföld 43 szá­zalékát művelte meg, ebből a termelőszövetkezetek 30 százalékot képviseltek. A kollektivizálás gyakorlati* lag 1959-ben fejeződött be. Külön gond volt az 1948- ig elmaradott Szlovákia ipa­rosítása, a szlovák nemzet valóságos egyenjogúsítása érdekében. 1948-ban ugyan­is az ipari termelésnek 87 százaléka még Csehország­ban összpontosult. Most, a 80-as években Szlovákia részvétele az iparban már megközelíti a 30 százalékot. A párt XVII. kongresszu­sa 1986 márciusában lezár­ta a szocialista építés fon­tos szakaszát az 1948. feb­ruári kezdettől a mai fej­lett szocializmusig. A XVII. kongresszus óta érezhető az intenzivitásra törekvés: bevezetik a számítástechni­kát, az elektronikát, a robo- tizálást. Fokozatosan átala­kul az ipar szerkezete, el­sősorban az anyag- és ener­giaigényes termelés háttér­be szorításával. Szabad utat kapnak a nagyobbb szak- képzettséget, tudást, minősé­gi munkát követelő ipar- - ágak, a kiemelkedő műszaki paraméterekkel rendelkező termékek. Az 1986—90-es ötéves tervben a beruházás elsősorban már az üzemek korszerűsítését célozza, ki­emelve a feldolgozóipar hasznosságát. Ma az ifjúság 40 százalé­ka szerez érettségit gimná­ziumban, szakközépiskolá­ban, vagy kiemelt szakmun­kásképzőben. A mezőgazda­ságban a fiatalok 94 száza­lékának megfelelő szakkép­zettsége van. Az egész ifjú­ságnak több mint 15 száza­léka iratkozik be az egye­temre, főiskolára, ahol a hallgatóknak majdnem 60 százaléka munkás-, vagy szövetkezetiparaszt-gyerek. Az 1948-as februári győ­zelem után, a szocialista építés negyven éve alatt, hála az emberek óriási és önfeláldozó munkájának, a nehézségek, a hibák és a tévedések ellenére, hatalmas mű épült fel. Csehszlovákia ma a társadalmi osztályok és rétegek közötti egyetér­tés országa, amely él a szo­cialista rend előnyeivel. Gáti István Kemeroyói szakszervezeti küldöttség érkezett megyénkbe Országos elméleti tanácskozás Békéscsabán Köszönet a támogatásért

Next

/
Oldalképek
Tartalom