Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-11 / 35. szám

2 NOGRAD 1988. február 11., CSÜTÖRTÖK Az Országgyűlés ipari bizottságának ülése (Folytatás az 1-es oldalról.) bői kettő befejeződött. A Tatabányai és a Mecseki Szénbányáknál, valamint a soroksári vasöntödében fo­lyamatban van a szanálási eljárás, a közelmúltban hoz­tak döntést a Péti Nitrogén Művek helyzetének rendezé­séről. Az államtitkár a szanáló szervezetről elmondta, hogy az együttműködik a vállala­tokkal, az államigazgatási szervekkel^ de néhány eset­ben rugalmatlanság tapasz­talható, lassú a helyzetfel­tárás. A munkát konzulens vállalatok szakértői segítik, hogy a megítélés minél tár- gyilagosabb legyen, de Hor­váth Ferenc célszerűnek tar­taná, ha a szervezet lehető­séget kapna a más területen még életképessé tehető üze­mek megvásárlására, hogy azokat a rendbetétel után „eladhassák”. Az idei esztendőről szól­va kiemelte, hogy a gazdái* kodás feltételrendszerében bekövetkezett változások a nehéz pénzügyi helyzet fo­galomkörét is átértékelik. A gazdálkodók kiadásainak a jövőben a rendelkezés­re álló pénzmennyiség és nem a mérleg szerinti vesz* Államalapító királyunk, I. István halálának 950. évfor­dulója alkalmából — a ró­mai katolikus egyház kez­deményezésére, a Magyar Tudományos Akadémia tá­mogatásával — Szent Ist- ván-emlékbizottság alakult szerdán, a Parlamentben. A megemlékezéssel kapcsolatos teendők koordinálására ala­kult testületet az Ország- gyűlés elnöke, Sarlós István vezeti, alelnökei: Berend T. Iván, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke, Kál­lai Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnöke és Paskai László esztergomi érsek, a magyar katolikus püspöki kar el­nöke. Tagjai sorában a po­litikai, a társadalmi, az ál­lami, a tudományos, a kul­turális és a művészeti élet vezető személyiségei, egyhá­zi szervezetek vezetői kap­tak helyet. Sarlós István az alakuló ülésen hangoztatta: a tes­tület azt kívánja elérni, hogy a megemlékezéssoro­zat méltó legyen első kirá­lyunk életművéhez. Továb­bi cél, hogy a határainkon (Folytatás az 1. oldalról.) sonlóan a lakosság véle* ményének kikérésével tör­tént. A kérdőíveket több mint négy és fél százan töltötték ki, ami azt jelenti, hogy minden tizedik rétsági lakos bírálta, vagy dicsérte a szövetkezetét. A Börzsöny Áfész mun­káját tanácsülés értékelte, amelynek előterjesztését a fogyasztói tanács is véle­ményezte. A összesített köz­vélemény-kutatás erősen kritizálta az üzletek eladói­nak kultúrálatlan magatar­tását, s a boltok környéké­nek és elárusítóterének tisztaságát. A vizsgált témákat — a fogyasztói tanács ülését kö­vetően — valamennyi eset­teség, vagy alaphiány szab határt. Így a pénzügyi hely­zet fokmérője is a fizető- képesség, annak megőrzése, vagy hiánya. A vitában felszólaló Bíró Miklós képviselő (Szabolcs- Szatmár megye) jelezte, hogy a megyében korábban is tízezrek ingáztak, és most sók ezren munka nélkül vannak. Lékai Gusztáv (Hajdú- Bihar megye) szerint eddig minden esetben csak tüneti kezelés történt, a probléma gyökeréig senki nem jutott el. Az iparirányításnak idő­ben észre kellett volna ven­nie a gondokat. Dudla József (Borsod- Abaúj-Zemplén megye) sze­rint a felszámolással egy­idejűleg kellene értékalkotó, új munkahelyeket kialakíta­ni. Szatmári Lajos (Veszprém megye) arról tájékoztatott, hogy a szénbányáknál és a nitrogénművekben tapasz­talt helyzet rendkívül rossz hangulatot teremt a megyé­ben. Lotz Ernő (Borsod-Abaúj- Zemplén megye) sürgette az iparvállalatokat, hogy ne várjanak felszólításra, s maguk kezdeményezzenek belül és kívül élő magyarok azonosuljanak az évforduló gondolataival, erősödjék bennük a hazához való ra­gaszkodás gondolata, a ma­gyarságtudat, a nemzeti összetartozás érzése — mondta. A bizottság titkára, Kar­dos József történész ezután vázolta az ünnepségsorozat programját. Eszerint az augusztus 20-i központi ün­nepség színhelye Székesfe­hérvár lesz, s István király­ról megemlékeznek Eszter­gomban, Pécsett, Egerben, Kalocsán és történelmi em- léhelyünkön, Öpusztaszeren is. E napon ünnepélyes kül­sőségek között megkoszo­rúzzák a Halászbástyán lé­vő Szent István-szobrot. Az országos jelentőségű rendez­vények mellett a községek­ben és a városokban helyi megemlékezések kínálnak alkalmat az évforduló meg­ünneplésére. Az emlékbizottság követ­kező ülését márcus elején tartja, a testület akkor dönt a részletes programról. (MTI) ben megküldték az illeté­keseknek és a megyei neb- nek. Az értékelést követően az idei munkatervet fogadták el a tanácskozás résztvevői, amely szerint 1988-ban két lakossági fórumot is ren­deznek. Az elsőre májusban kerül sor, s ezen a felvá­sárlói áraknak a kistermelői kedvre gyakorolt hatását vi­tatják meg, míg november­ben a munkaidőn túli ügy­intézés lehetőségei és gya­korlata lesz a téma. A rét­sági fogyasztói tanács ülé­sein többek között az iskolai tanszerellátás helyzete és a fogyasztói áraknak a har­minc éven aluli fiatal csa­ládok életkörülményeire való hatását is értékelik. alapos helyzetelemzést sa­ját üzemeikben. Gasparik János (Komá­rom megye) elmondta, hogy a Tatabányai Szénbányák­nál hat hónapos szanálási eljárás' folyt, de a végle­ges szerződés még mindig nincs aláírva. Juratovics Aladár (Csong- rád megye) következetesebb vizsgálódást sürgetett a fel­számolások során, mert sze­rinte még mindig nem elég világos, hogy mihez viszo­nyítják a veszteségeket. Gágyor Pál (Budapest) inkorrektnek tartotta, hogy a bankok „menet közben” emelik a kamatlábakat, mert ez tovább rontja a vállalatok helyzetét. Horváth Ferenc vitazáró­jában kitért arra, hogy a minisztérium a kollektív irányítású vállalatok felett csak törvényességi felügye­letet lát el. Az iparpolitikai koncepció megvalósításáért és az iparirányításért az egész kormányzat — mun­kamegosztás alapján — fe­lelős. Kifejtette, hogy a nép­gazdaság elemi érdeke a sze­lekció gyorsítása és törvény- szerű, hogy a gyengébben gazdálkodó szervezeteket megszüntetik. Béketanácsi eszmecsere Mindenki számára nyitot­tak voltak az ajtók az Or­szágos Béketanács évzáró- évnyitó ülésén, amelyet szerdán tartottak a Ma­gyar Tudományos Akadémia székházában. Az ország minden tájáról érkezett több száz békeaktivista rész­vételével megtartott nyilvá­nos eszmecserén az OBT a magyar békemozgalom ta­valyi tevékenységének ösz- szegzését, illetve az idei munkaprogram megvitatá­sát tűzte napirendre. A brigádvezetőt néhány­szor pénzbüntetéssel sújtot­ták. Az általa apróbbnak vallott biztonságtechnikai, munkavédelmi hiányosságo­kért. a munkásszállás egész­ségügyi fogyatékosságai mi­att. Szentségei is eleget az öreg, hogy még a KÖJÁL is őt molesztálja. A legnagyobb „sérelem” tavasz elején érte. A válla­lati tanács döntése alapján nem kapott nyereségrészese­dést. — Ez a gazemberség! — fortyogott a gazda. — Tőlem vonják meg a nyereséget, tőlem, aki a lelkemet teszem ki a gazdaságért. Nekem — mint valamikor a bánya — a szőlő az életem. Hetven óta járok ide. Emlékszem ar­ra az időre, amikor ezeken a földeken még kukorica volt, búza meg akácoser­dő. .. Ötször küldtek el Gyöngyösre, hogy megtanul­jam a szőlőmunkát. Bentla­kásos tanfolyamokra, tovább­képzésre jártam. Ezt a sző­lőt én telepítettem. Igaz, én csak hat elemit jártam, tisz­telem is az iskolázottakat, de ha valamiben bizonyta­lanok, vagy valamit nem tudnak, akkor azt tőlem kér­dezik meg. Suttyomban, hogy az emberek ne hall­ják. .. És nekem nem adnak nyereséget!... Mert hiányzik hatszáz kukoricászsák. De mondd meg, mit tegyek? Az embereken is segíteni kell. Ha nincs otthon elég zsák­juk, ott hagyom náluk, majd visszahozzák. Csak hát nem vagyunk egyformák... Az­tán azt is ellenem fordítot­ták, hogy a körteszüret utol­só napján az emberek nem nagyon igyekeztek, minden­ki a haza pakoláson mester­kedett. Mintha tehetnék én róla. Ott se voltam. Enge­Szent István- emlékbizottság alakult Hi a helyzet Rétságon? Elmélyültek a szovjet és a lengyel nép kapcsolatai Ezt állapította meg szer­dán Moszkvában tartott ta­lálkozóján Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtit­kára és Marian Orzechowski, a LEMP KB PB tagja, kül­ügyminiszter. Rámutattak, hogy a kapcsolatok fejlesz­téséhez kedvező távlatokat nyit a szovjet—lengyel ideo­lógiai, tudományos és kul­turális együttműködésről a két párt vezetői által alá­írt nyilatkozat. Ezzel kapcsolatban Mihail Gorbacsov hangsúlyozta: fontos a két ország és nép közötti kapcsolatok törté­nelmének tanulmányozása. E kapcsolatok történetében nem kevés példája van an­nak, hogy a forradalmi és demokratikus erők kölcsö­nösen segítették egymást a fasizmus elleni harcban, a szocialista építésben. Voltak a történelemben negatív mozzanatok is. A konkrét kérdéseket nem szabad ki­szakítani az események me­netéből, nehogy az egyik féligazságot újabb váltsa fel. A szovjet vezető nagyra értékelte a kétoldalú kap­csolatok fejlődését, s hang­súlyozta: jelenleg nagy je­lentősége van annak, hogy az SZKP és a LEMP, a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság barátságá­nak erősítésére vonatkozó politikai döntések beépülje­nek- a fejlődő együttműkö­dés gyakorlatába politikai, gazdasági, ideológiai, diplo­máciai és más területeken egyaránt. Az ENSZ-megbízott szerint Megvalósul az afganisztáni megállapodás Nagyon közeli a megálla­podás a szovjet csatiatok afganisztáni kivonulásának ütemtervéről — jelentette ki kedden éjjel Genfben Diego Cordovez, az Afga­nisztán és Pakisztán között közvetítő ENSZ-megbízott. — Már szinte kész a meg­állapodás a csapatkivonás ütemtervéről, és nagy a va­lószínűsége annak, hogy Genfben erről létrejön a tényleges megállapodás is — hangoztatta az ENSZ- megbízott. Rámutatott, hogy nagyon kicsi a különbség a szovjet ajánlat —, mely szerint 10 hónap alatt von­nák ki a csapatokat — és a pakisztáni igény között (eszerint a kivonás 8—9 hó­nap alatt menne végbe). Cordovez bátorítónak ne­vezte, hogy a Szovjetunió elfogadta azt az elképze­lést, amely szerint a csa­patkivonás első szakaszai­ban több katona távozna Afganisztánból. Amerikai terv — izraeli fogadtatás A megszállt területekről Az izraeli külügyminisz­térium szóvivője szerdán nyilvánosságra hozta a meg­szállt területekre vonatkozó amerikai tervezet részleteit, de már az első nyilatkoza­tokból kitűnik, hogy az ér­dekeltek — különböző okok-, ból — általában elutasítják az elgondolást, amelyről Richard Murphy amerikai külügyi államtitkár kedden, illetve szerdán tájékoztatta az izraeli vezetőket. Még az elképzeléseket a jelek sze­rint támogató Simon Peresz külügyminiszter is kijelen­tette, hogy a terv számos vonatkozásban hiányos, il­letve tisztázásra szorul. Az izraeli szóvivő szerint a terv értelmében április kö­zepén „nemzetközi égisz alatt” röviden megnyitnák a közvetlen tárgyalásokat Izrael, valamint egy jordá- niai—palesztin küldöttség között a megszállt területek­re vonatkozó „átmeneti meg­állapodásról”. Izrael szíve­sen látná, ha Szíria is csatlakoznék — mondta a szóvivő. Az „átmeneti meg­állapodás” keretében de­cember és 1989 február kö­zött helyi választásokat tar­tanának Ciszjordániában és Gazában. Izraeli illetékesek szavaiból kitűnt, hogy ez az „átmeneti megállapodás” a palesztin lakosságnak há­romévi időszakra biztosíta­na önkormányzatot. Peresz külügyminiszter, akinek saját szavai szerint „nincsenek különösebb fenn­tartásai” az amerikai terv­vel kapcsolatban, azt han­goztatta, hogy az elgondolás sorsa a szovjet—amerikai tárgyalásoktól függ. Tücsökhegedű az éjszakában (4.) déllyel hazamentem, és egy asszonyt bíztam meg a fel­ügyelettel, magam helyett. Sajnos őrá nem hallgattak az emberek. Akármit szólt, kért tőlük, nem teljesítették, egyesek még legyintettek is rá, leintették... De én nem hagyom annyiban! Jani bácsit bántják a tör­téntek, gyötrődik, sopánko­dik. — Tudod, az a baj, nagyon ismernek már engem a gaz­daságnál. Sőt kiismertek. Látják, hogy szeretem azt, amit csinálok, érzik, hogy számíthatnak rám, és visz- szaélnek vele.., Mindegy, nem sokáig csinálom már. Elég volt. Tiszta idegbolond lettem — szakad fel ajkáról egy mély sóhajtás. — Csak hát még egy kis ideig dol­goznom kell. A kiegészítésért. Háromezer-kétszáz- forint a nyugdíjaim. Ha az itteni ki­egészítéssel összejönne az öt­ezer forint, rögtön abba is hagyom, annyival kiegyez­nék. A folyosóról férfiak han­goskodása hallatszik be. A bandagazda utánanéz az okának. A mosdóban négy kapatos férfit talál. Trágár történeteket mesélnek nagy- fennen, pukkadozva. Vágni lehet odabent a füstöt. Ci­garettázni ugyanis csak itt, ebben a helyiségben és a társalgóban lehet. — Csendesebben vigadja­tok, emberek! — inti jobb­ra beosztottjait a gazda. — Negyed tíz van. Menjetek aludni! Elég a jóból. Aki ilyenkor vigad, az holnap nem akar dolgozni. Jani bácsi a brigádjából mindenkit tegez, korra, nem­re, foglalkozásra való tekin­tet nélkül. Öt mindenki, még az idősebb asszonyok is bácsizzák. Kivéve a saját generációjabeli férfiakat, meg a szoknyás népség ro- kontagjait. A Tanár meg­szokta, hogy visszategezi mindazokat, akik tegezve szólítják, legyen az illető bármilyen korú. A brigádve­zetővel szemben azonban er­re képtelen volt. Kezdetben ugyan tett rá kísérletet: — Ismeri a csendőrper­tut, Jani bácsi? — tudako- lódzott az öregtől, aki alapo­san meghökkent a kérdésen.-T- Nem. Hát az meg mi­csoda ? — Az, amit maga csinál. Tegezi az embereket, azok meg magázzák... Vissza le­het magát egyáltalán tegez­ni? Az öreg gondolataiba süly- lyed: — Hát vissza lehet ép­pen. .. De módjával, csorba ne essék a tisztességen! A brigádvezető lefekvés előtt benéz a társalgóba, a WC-fülkékbe. A férfiaknak kettő van belőlük. A lát­vány felborzolja a gazda idegeit. Egyszer már ugyan­is nagyon megjárta. Évek­kel ezelőtt történt. Korsze­rűtlen körülmények között laktak az egyik közeli pusz­tán, és a kinti, hagyományos árnyékszéket valaki lerondí­totta. Ment ki éjszaka az öreg, sötétben, mert nem ta­lálta az elemlámpáját, és ráhuppant a piszokra. — Utálatosak — tapad ne­ki az ittas embereknek. — Lehugyozzák az ülőkét. Mi­lyen emberek vagytok, Iti? Mint az állatok! Oltsátok el a cigarettát, aztán gyorsan menjetek... Fél óra múlva csend üli meg az összes szobát. Csak a faház padlózata alá, a hor­dott, döngölt földbe befész- kelődött tücskök csapnak óriási zenebonát. Talán a közeledő időváltozást érzik? Ki tudja. Mindenesetre ala­posan próbára teszik az álomba igyekvő vendégmun­kások türelmét. (Folytatjuk) Sulyok László

Next

/
Oldalképek
Tartalom