Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-10 / 34. szám

NOGRAD 1988. február 10., SZERDA Üj szakasz a washingtoni szerződés ratifikálásának folyamatában Uj áttörés előtt Az idén mindannyian távozhatnak! — helyiek búcsúztat­nak szovjet katonákat. Üjabb szakasz nyílt meg a KHR—HHR-szerződés szovjetunióbeli ratifikálá­sának folyamatában. Ked­den megtartották e témá­ban első együttes ülésüket a Legfelsőbb Tanács két házának külügyi bizottságai. A tanácskozást megnyitó Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB, KB-titkár, a bi­zottsági tagok mellett üd­vözölte Csehszlovákia és az NDK képviselőit —, akik­nek országát közvetlenül is érintik a szerződésben fog­laltak. Mint Ligacsov beje­lentette;- értesítették az érin­tett nyugati országok dip­lomatáit is. Ilyen jellegű vitára először hívtak *meg külföldi újságírókat. A te­remben megjelentek azok a szakértők, akik részt vet­tek a szerződés előkészítésé­ben. A KB tikára szólt azok­ról a levelekről, amelyeket a szovjet párt- és állami vezetéshez küldtek az or­szág állampolgárai, hangot adva kérdéseiknek, aggodal­maiknak. A megalapozott Bush a harmadik helyen Bár az iowai párttanács­kozásokon a választásra jo­gosultaknak csak kis része, összesen mintegy 220 ezer szavazó vett részt, az ame­rikai tömegtájékoztátásj eszközök igen nagy figyel­met szentelnek az eredmé­nyeknek. A televíziós háló­zatok többórás helyszíni közvetítéseket sugároztak, megszólaltattak minden nyertest és vesztest, a lapok nagy betűs címekkel, az első oldalon számolnak be az el­sősorban a további ver­senyfutás szempontjából je­lentős eredményekről. A kommentárok egyértel­műen azzal foglalkoznak a legtöbbet, hogy George Bush alelnök csak a harmadik helyre került a republiká­nus jelöltek sorában és meg­előzte őt a szélsőjobboldali nézeteket .képviselő, volt te­levíziós prédikátor, Pat Ro­bertson. Waldheim nem mond le Kurt Waldheim, osztrák köztársasági -elnök értésre adta, hogy továbbra sem szándékozik lemondani tiszt­ségéről. Ilyen értelemben nyilatkozott azután, hogy hétfőn este az osztrák kor­mány által megbízott nem­zetközi történészbizottság átadta Franz Vranitzky kan­cellárnak és Alois Mock al- kancellárnak a Waldheim háborús múltjáról készített 200 oldalas jelentését, majd ennek főbb megállapításai­ról az osztrák államfőt is tájékoztatta. A jelentés ed­dig nyilvánosságra hozott részleteiből kiderül: a bi­zottság nem látja bizonyí­tottnak, högy Waldheim ■> a második világháború idején, részt vett volna náci hábo­rús bűncselekményekben. kérdések megnyugtató vá­laszokra várnak — mondta. Rátérve a Legfelsőbb Ta­nács két házának külügyi bizottságai előtt fekvő ter­vezetre, Ligacsov kijelentet­te: — Nem hihetjük, hogy a leszerelés magától halad előre. Feladatunk most a szerződés elemzése, követ­kezményeinek, hatásainak gondos számbavétele. Ezután Sevardnadze kül- ügy- és Jazov honvédelmi miniszter tartott beszámo­lót a szerződésről. Széles nemzetközi együtt­működés eredménye a wa­shingtoni szerződés — mond­ta beszámolójában Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, kitérve a bonni kormány konstrukti vitására. Sevardnadze kitért arra, miért kell egyenlőtlen rheny- nyiségben megsemmisíteni­ük rakétákat a szerződő feleknek. Utalt azokra a történelmi okokra, amelyek miatt e téren aszimmetria alakult ki. A lényeg — (Folytatás az 1. oldalról.) felismerve döntött a kor­mány az új intézménytípus megalakításáról, amely a család egészével foglalkozik, s munkájában a megelőzés­re helyezi a hangsúlyt. A népi ellenőrzés 1987-ben zárult vizsgálata szerint az eddig létrejött családsegítő központok működésükhöz megteremtették a nélkülöz­hetetlen alapfeltételeket, ám felszereltségük — még egyes megyéken belül is —'igen különböző — hangoztatta. Gondként jelezte, hogy a központok dolgozóinak kép­zése nem megoldott, s az országos továbbképzés je­lenlegi rendszerét elégtelen­nek tartják, örvendetes vi­szont, hogy e központok működését tág keretekbe foglalták, mozgásterük lehe­tőséget ad a helyi jellegze­tességek fokozottabb figye­lembevételére. Keresik helyüket... A központok szolgáltatásai az elmúlt években fokoza­tosan bővültek, s nőtt .azok száma, akik problémáik megoldására útbaigazítást, jogi tanácsadást kérve ön­szántukból keresték fel az új intézményt. A központok fontos szerepet játszanak a családok segélyezésében, a pénz kiutalásának folyama­ta gyorsabb, mint a tanácsi ügyeknél. A családsegítő köz­pontok még keresik helyüket az intézményrendszerben, nem tisztázottak ugyanis pon­tosan működési, irányítási, szervezeti, jogi és pénzügyi lehetőségeik. A KNEB elnöke hangoz­tatta: abban, hogy az ere­deti elképzeléseket nem si­került maradéktalanul tel­jesíteni, a legkevésbé a köz­pontok hibáztathatok. A né­pi ellenőri vizsgálat szerint az elmaradásnak sokkal in­kább oka, hogy a kormány- határozat előkészítése kíván­nivalókat hagyott maga után, az alakuló központok kevés útmutatást, segítséget kaptak feladataik kimunkálásához, s az indokoltnál jóval több dolog eldöntését bízták rá­juk, illetve helyenként a tanácsok sem voltak meg­felelő partnerek a közpon­tok helyének megtalálásában. A családsegítő központok nehézségei végül is abból erednek, hogy az új intéz­hangsúlyozta Sevardnadze —, hogy egyik félnél se ma­radjon egyetlen ilyen fegy­ver sem. Szóit a sokat, vitatott brit és francia rakétákról is. E két ország vezetői kinyil­vánították készségüket, hogy bekapcsolódnak a nukleáris leszerelés folyamatába, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok megkezdi a fegy­verzetek csökkentését. Az egész megállapodást meg­hiúsíthatta volna a merev ragaszkodás a brit és a fran­cia rakéták bevonásához már az első szakaszban. Mivel a Szovjetunió nem engedheti meg a szerződés megsértését, vagy a végre­hajtás kijátszását, az ellen­őrzésnek olyan részletes és alapos rendszerét dolgozták ki, amilyent a világ eddig nem ismert. A leszerelés egyéb kérdéseiről szólva re­ményét fejezte ki, hogy Shultz külügyminiszter moszkvai útja elősegíti a hadászati támadófegyverek csökkentéséről szóló szerző­dés előkészítését. ménytípus a szükséges, át­fogó szociálpolitikai reform- koncepciónak csupán egye­düli elemeként jelent meg változatlan intézményi, irá­nyítási környezetben. Ballai László végezetül szólt arról, hogy a kormányhatározat szerint a családsegítő köz­pontok végleges működési rendjének kialakítását, az országos hálózat fokozatos kiépítését 1986 júliusában meg kellett volna kezdeni, a kísérleti szakasz azonban a mai napig sem zárult le. Ne váljon bürokratikussá A vitában felszólalók kö­zül többen ez utóbbi gondo­lathoz kapcsolódba szorgal­mazták a kísérleti szakasz mielőbbi befejezését, ám fi­gyelmeztettek' arra, hogy a központok létrehozásának csak ott van értelme, ahol kellően szervezett intéz­ményhálózatra épülhet. Rá­mutattak annak fontosságá­ra, hogy az új intézmény ne váljon bürokratikus szer­vezetté. Mivel a központok munkájának eredményessé­ge csak hosszabb távon lesz mérhető, számolni kell azzal, hogy az úS szervezet­nek róják fel az egészség­ügy, illetvé a szociálpolitika megoldatlan problémáit, ho­lott azok már régóta fe­szítő gondjai a társadalom­nak — emelte ki az egyik felszólaló. Mások arról be­széltek, hogy a központok- ■ nak teljes gazdálkodási ön­állóságot kellene kapniuk. Ezzel kapcsolatban felve­tették: meg kellene hatá­rozni azokat a szolgáltatá­sokat, amelyek ingyenesek a patronált családok részére, s azokat, amelyekért eset­leg térítési díjat lehetne megállapítani. A családsegí­tő központoknak ezzel lehe­tőségük nyílna szert tenni legalizált bevételi források­ra, amelynek egyebek kö­zött jelenleg a rendezetlen jogi és pénzügyi helyzet szab gátat. A konferencián szinte minden felszólaló sürgette a központok jogi szabályozásának rendezé­sét, munkájának segítésére szakmai-módszertani köz­pont létrehozását, s az ott dolgozók képzésének megol­dását. (MTI) A következetes elvi poli­tika, az érintettek érdekei­vel számoló magatartás, a realitásokat számba vevő új gondolkodásmód ismét világ- politikai jelentőségű megálla­podást hozott elérhető közel­ségbe. Az ésszerű kompro­misszumok feltárására és vállalására való készség nyomán csak az utolsó simí­tásokra és az aláírásra vár az á szerződés, amelynek révén meg lehet oldani a több mint nyolc éve létező afgán kérdést. Mihail Gorbacsov hétfői nyilatkozata és Nadzsibullah telévíziós beszéde azt tudat­ta a világgal, hogy ha Géni­ben — az ENSZ-főtitkár sze­mélyes képviselőjének köz­vetítésével folyó közvetett tárgyalásokon — Afganisz­tán és Pakisztán képviselői március 15-ig aláírják a gya­korlatilag végleges formába öntött megállapodásokat, ak­kor május 15-én megkezdőd­het, és tíz hónap alatt le is bonyolódhat az Afganisztán­ban tartózkodó szovjet csa- pattesitek teljes kivonása. A rendezési folyamat fel- gyorsulásának előzményeihez Ronald Reagan a részlete­ket kívánja megismerni Mi­hail Gorbacsovnak. a szovjet csapatok Afganisztánból tör­ténő kivonásáról hétfőn elő­terjesztett új tervezetével kapcsolatban. Ezt maga az elnök mondotta hétfői, vi­déki útján újságíróknak adott egymondatos nyilatko­zatában, ezen túlmenően azonban nem volt hajlandó nyilatkozni. Reagan szóvivő­je, Mariin Fitzwater kije­lentette: a szovjet állásfog­lalás „pozitív lépésnek tű­nik, de meg kell ismerni a részieteket is”. Az első — a televíziós hír­adókban és a rádiókban el­hangzott — kommentárok szerint az új szovjet terve­zet — közölvén a szovjet csapatok kivonásának kez­detét és időtartamát — meg­felel az Egyesült Államok hirdette elképzeléseknek. Washington korábban ezt nevezte a legfontosabb fel­tételnek ahhoz, hogy meg­állapodás jöjjön létre az af­ganisztáni rendezésről, és az Egyesült Államok is meg­tegye a szükséges intézkedé­seket a kormányellenes erők katonai támogatásának meg­szüntetésére. Az amerikai külügyminisztérium egyes szakértői szerint a legfonto­sabb fennmaradó kérdés most a nemzeti megbékélés megvalósításának módozata, a szovjet előterjesztés azon­ban e téren is „első benyo­másra elfogadható” megol­dásokat tartalmaz. A francia külügyminisz­térium kedden üdvözölte a szovjet csapatok Afganisz­tánból való kivonásának ütemtervét, de hozzátette, hogy véleménye szerint a tartozik, hogy Afganisztán élére új vezető került, aki nevének változásával is érzé­keltette egy politikai folya­mat érésének szakaszait. A Nadzsibullahként született, majd kezdetben csak pártpo­litikusként tevékenykedő ve­zető az egyszerű Nadzsib mozgalmi nevet használta, de a mostani eredményekéi megalapozó nemzeti megbé­kélési folyamat részeként visszavette az eredeti Nad­zsibullah (Allah jámbor gyermeke) nevet, jelezve, hogy immár az ország egész népének vezetőjeként kíván tevékenykedni. Az általa jegyzett nemzeti megbékélé­si program célja az ország- építő együttműködés nem­csak a progresszió erőivel, de még azokkal is, akik ed­dig — olykor fegyveresen — szembenálltak Kabul törvé­nyes kormányával. A Genfben aláírásra váró dokumentumok rendelkez­nek egyebek között az afgán —pakisztáni viszony fő ele­meiről, a belügyekbe való beavatkozás beszüntetéséről, a Pakisztánban élő menekül­tek hazatéréséről. Nyilatko­politikai megoldás csak az ellenforradalmárokkal való megegyezéssel képzelhető el. Francia megítélés szerint „nyitásról van szó, ami el­vezethet a nyolc éve tartó véres konfliktus politikai megoldásához. Mindazonáltal világos, högy ennek a kezde­ményezésnek csak akkor van igazi értelme, ha egy minden érdekelt fél által el­fogadható ideiglenes kor­mány alakul, mert végleges megoldás nem jöhet • létre az ellenállás részvétele nél­kül” — fejeződik be a fran­cia nyilatkozat. Az NSZK kormánya üd- - vözli Gorbacsov főtitkárnak azt a bejelentését, amely sze­rint a Szovjetunió május 15- én kész megkezdeni katonai alakulatainak kivonását Af­ganisztánból — jelentette ki kedd délután Friedhelm Ost államtitkár, a bonni kabinet szóvivője. Az államtitkár egyben re­ményét fejezte ki, hogy ez a bejelentés érezteti majd ha­tását az afganisztáni kérdés­ről az ENSZ-főtitkár egyik helyettesének közvetítésével megkezdett genfi tárgyalá­sok mostani folytatásakor, és a Szovjetunió hozzájárul az afganisztáni probléma gyors politikai megoldásá­hoz. A szóvivő kormánya vé­leményét ismertetve olyan el nem kötelezett, független Afganisztán fontosságát emel­te ki, amely mindenfajta ide­gen megszállástól mente­sülve maga dönthet politikai sorsáról. Mihail Gorbacsov nyilat­kozata megerősíti azt a re­ményt, hogy gyorsan rendez­ni lehet az afgán problémát. zatában Gorbacsov is utalt ró, és Nadzsibullah is be­szélt róla, hogy csak a tér­ség békéjének erősítését se­gítené, ha a másik szomszéd, Irán is tevékenyen bekap­csolódnék a rendezésbe, hi­szen politikai szerepénél, az Afganisztánban is hivatalo­san elismert iszlám egyház súlyánál fogva Iránnak nagy szerep' jutna a térség hely­zetének normalizálásában. A megállapodás kidolgozá­sában meghatározó szerep jutott annak a szovjet kül­politikának, amely a Szov­jetunióban ; néhány éve ki­bontakozóban lévő forradal­mi hatású belső változások nyomán átalakítja a világ sorsáról vallott nézeteket is. Moszkva külpolitikájának alapvető feladata továbbra is a belső építőmunka ked­vező nemzetközi feltételei­nek szavatolása. E cél el­éréséhez a legfontosabb a békés, biztonságos világ megteremtése. Tavaly őszi cikkében Gor­bacsov a biztonságos világ’ megteremtésének programját felvázolva azokról a kölcsö­nös és egyetemes összefüg­gésekről írt, amelyek figyel­men kívül hagyása politi­kusi felelőtlenség. A világ- politikában kétségtelenül meghatározó súlyú szovjet— amerikai csúcstalálkozók na­pirendjén éppen ezért sze­repeltek az egyetemes biz­tonsággal összefüggő egyéb kérdések is. Közéjük tartozik az afgán válság rendezése is. Ha Genfben aláírás kerül a válságot lezáró szerződések­re, az esemény, jelentősége megint több lesz, mint csu­pán egy zaklatott sorsú nép és térség békéjének megte­remtése. Reményt kelt, hogy más- válságok rendezésében is követhetp az út: elvi po­litikával, rugalmas" magatar­tással. egymás véleményének meghallgatásával és tiszte­letben tartásával kiolthatok a veszélyes tűzfészkek. Mi, a magunk részéről ké­szek vagyunk fokozni erőfe­szítéseinket a mindenre ki­terjedő rendezés érdekében — jelentette ki kedden. Isz- lámádban tartott sajtóérte­kezletén Zain Nurani pakisz­táni külügyi államminiszter. A pakisztáni politikus kö­zölte: osztja Mihail Gorba­csovnak azt a véleményét, miszerint jelentős esély van arra, hogy az ENSZ-főtitkár személyes képviselőjének közvetítésével folyó afgán- pakisztáni tárgyalások leg­közelebb sorra kerülő for­dulója a záróforduló lehet. Zahir sah, volt afgán ki­rály környezetének egy tag­ja jó jelnek minősítette, hogy a szovjet vezető kö­zölte a csapatkivonás határ­idejét. Az emigrációban élő volt uralkodó munkatársa szerint csak akkor lehet majd ítéletet mondani a dolog jelentőségéről, ha a jó szándékot tettek is kö­vetik. A meg nem nevezett politikus utalt rá: a szov­jet vezetés feltételül szabta a csapatkivonáshoz, hogy megegyezés szülessék Genf­ben, az afganisztáni helyzet rendezését célzó tárgyaláso­kon. A szovjet nyilatkozat az utolsó akadályokat is félre­gördítette az afgán kérdés politikai rendezésének útjá- ból — állapította meg ked­di számában a Rudé Právo című csehszlovák lap. Ez egyben azzal is kecsegtet, hogy fordulat következik be a helyi konfliktusok meg­oldásának módjában; az af­ganisztáni rendezés például szolgálhat más térségek szá­mára — állapította meg a Rudé Právo cikke. Konferencia a családsegítő központokról Mihail Gorbacsov bejelentésének visszhangja

Next

/
Oldalképek
Tartalom