Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-09 / 33. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. . í TELEXEN ÉRKEZETT. & *2 'j* Az Érsekvadkerti ^Magyar—Csehszlovák Barátság Termelő­szövetkezet savanyítóüzemében 35 vagon zöldséget dol­goznak fel évente. Ifjúsági információs irodák (jollxil és inikml&iwaí Húzd! Ki tudja meddig húzhatod?! Elsősorban a szakmai fel­ikészítés elhúzódása, vala­mint a szükséges berende­zések, technikai eszközök beszerzésének, illetve felsze­relésének nehézségei miatt késik az ifjúsági információs és tanácsadó irodák meg­nyitása, amelyek beindítását az év elejére tervezték — tájékoztatták az MTI mun­katársát az Állami Ifjúsági és Sporthivatalban. Miként elmondották: ked­vező tapasztalatokat sze­reztek a Flórián téri modell- jellegű iroda működéséről, ezért határozták el az ifjú­sági információs és tanács­adó irodahálózat kialakítá­sát. Az ÁISH és a KISZ KB ennek érdekében közös pá­lyázatot írt ki, amelyet 12 pályázó nyert el. Budapesten a KISZ XIII. Kerületi Bizott­sága, a X. kerületi család­segítő központ, a IX. Kerü­leti Tanács, a kispesti mun­kásotthon, valamint vidéken a Győr-Sopnon, a Somogy, a Baranya és a Veszprém megyei, valamint a pásztói, a paksi, a debreceni és a szolnoki városi tanács irodá­ját előreláthatólag az év el­ső felében, esetleg ennél is később tudják csak megnyit­ni az említett technikai okok miatt. A Budapesti Ifjúsági és Sporthivatal is vállalko­zott arra, hogy két ilyen intézmény létesítését finan­szírozza. Ezek közül az egyik a KISZ VIII. Kerületi Bizott­ságának irodája már meg­nyílt a másikat a IX. ke­rületi KISZ-bizottság ala­kítja ki és működteti majd. „Ez nem vicc, komolyan gondoljuk” — mondta a falutanács elnöke az elké­pedt svájci újságírónak. Ám a Sonntagszeitung riportere továbbra sem hitt a fülé­nek, ezért German Antha- matten, Valais kantonbeli községi elöljáró megerősítet­te: a vezetése alatt álló falu- tanács csakugyan meg akar­ja toldani néhány méterrel a településük közelében fek­vő Fletschhorn-csúcs magas, ságát. Mint kiderült, a derék svájciakat nem a nagyzási hóbort, hanem a jéghideg gazdasági megfontolás ve­zérli Mivel a Fletschhorn „csupán” 3998 méter magas, aki megmássza, nem büszkél­kedhet azzal, hogy négyez­res csúcsot győzött le. „Maga is meglepődne, ha megtudná, hány alpinista mellőz emiatt minket” —■ panaszkodott az elöljáró. Való igaz, a valaisi Alpok bőségesen szolgál négyezres Az irodahelyiségeket egyéb­ként mindenütt sikerült mór kialakítani. Az ifjúsági információs és tanácsadó irodáknak az az alapvető feladatuk, hogy az ifjúság és a már meglévő intézmények, szolgáltatások között új kommunikációs csatornát teremtve széles körben gyűjtsenek és nyújt­sanak információkat. Fontos, hogy részt vállaljanak a hoz­zájuk fordulók gondjainak megoldásában, akár úgy is, hogy eligazítják a fiatalokat: hová fordulhatnak problé­máikkal. Az irodáknak egyébként a helyi igények­hez igazodva maguknak kell kialakítaniuk információs és tanácsadási kínálatukat. Ezekben a központokban a tervek szerint lehetőségük nyílik újságok, közlönyök, folyóiratok olvasására, se­gítséget kaphatnak olyan egyszerűbb ügyek intézésé­hez, mint a lakcímbejelen­tés, tájékozódhatnak utazá­sokkal, kedvezményekkel, nyári foglalkoztatási lehe­tőségekkel, szabadidős-prog­ramokkal kapcsolatos tud­nivalókról. Ezeken kívül ta­nácsot vagy eligazítást kap­hatnak jogi kérdésekben vagy akár életvitelük kiala­kítására vonatkozóan. E feladatok teljesítéséhez jól felkészült szakemberek­re van szükség, ezért az irodák főállású információs munkatársai külön képzést ben részesülnek, míg a ta­nácsadásra szakembereket, á lakóterületi szakintézmé­nyek dolgozóit kérik fel. csúcsokkal, elég ha csak a híres, 4478 méter magas Matterhomt említjük. A kö­vetkezmény természetesen az, hogy a hegymászók rend­re ezeknek a hegyeknek vág­nak neki, nagy idegenforgal­mi bevételektől fosztva meg ezzel a kritikus magasságtól csupán két méterrel elmara­dó Fletschhorn körzetét. A falutamács egyszerű módszerrel akar segíteni a dolgon: néhány nagyobb sziklát szeretne feljuttatni a csúcsra, amely ezáltal némi­képp meg is haladná az óhaj­tott magasságot. Az egész alig kerül többe 70 ezer dollárnál, ami néhány év alatt bőségesen kifizetődne a megnövékedett idegenfort galom révén. A falutanács bízik a sikerben; Egyedül az akadékoskodó környezet­védőktől fél, de eltántoríta­ni nem hagyja magát. „Ha -kell a szövetségi bíróságig is elmegyünk” — mondta magabiztosan a tanácselnök. Három-négy éves történet ez már, sőt annál is több. Olyan régi, hogy a kezdetek homályba merültek. Csak hallomásból emlékszik egy- egy lakó arra, hogy annak idején a zene miatt tizenöt százalékos lakbérkedvez­ményt adtak az itt lakó bér­lőknek. Igaz volt vagy sem? De nem is lényeges. Annak is van már négy éve, amikor „jó szándékú” is­merős figyelmeztette az egyik bérlőt: „Hallom, benne vagy a Salgó-ügyben. Barátian ta­nácsolom, szállj ki belőle! Mert nem felelhetek a tes­ti épségedért.” Mondom, régi dolgok. Em­lékek, legendák. Elfelejtett napok. De hát kinek-kinek hogyan. ☆ Mert a lakók nem felejtet­tek. Tizenhat család aláírá­sával a Salgótarján Tanács út 2/A lakói — kiegészülve a Kállai Éva út 3. szám alat­ti néhány lakóval — a na­pokban levelet fogalmaztak és küldtek el a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­ra. Ebben azt írják, hogy többször kérték, szabályoz­zák úgy a Salgó étteremben a zárórát és a zeneszolgál­tatást, hogy az étterem üze­melése a lakók nyugalmát ne zavarja az éjszakai órák­ban. Hivatkoznak egy 1985- ben keltezett megyei fő- ügyészségi átiratra és egy megyei kereskedélmi osztályi levélre, amelyek az akkori­ban tett bejelentéseikre ér­keztek válaszul. A válaszok lényege, hogy a vendéglátó­vállalat a Salgó étteremben a zeneszolgáltatást megszün­tette és, az éttermet délután 15 óráig tartja nyitva, -s a presszót pedig 22 óráig üze­melteti. Továbbá nem vállal olyan rendezvényt, ami a la­kók nyugalmát az éjszakai órákban zavarná. A megyei főügyészség há­rom évvel ezelőtti válasza azt is közölte a lakókkal, hogy a nyugalmukat zavaró zeneszolgáltatás miatt sza­Még sokakban friss, ele­ven az emlék. Kormányzati döntések nyomán 1965-ben megkezdődött hazánkban az energiaszerkfezet korszerű­sítése, vele összefüggésben — a tervezettnél nagyobb mér­tékben — a szénbányászat visszafejlesztése. Az intéz­kedések nagy vihart kavar­tak az iparmedencében, de a határozatokat, a rendele­teket — hiszen törvényere- jűek voltak — végre kel­lett hajtani. Bezárták a ki­merülőben lévő, vagy gyen­ge minőségű szenet adó, gazdaságtalanul termelő bá­nyákat. Dolgozóik javát az ágazaton belül helyezték el, részben Nógrádban, részben az ország más bányavidéke­in. Nagy részükkel azonban nem tudtak mit kezdeni: nem vállalták a családtól való .távollétet, az elköltö­zést. Ezeket ipari munkára képezték át, hegesztők, esz­tergályosok, gyári betanított és segédmunkások lettek. Akik viszont rendelkeztek az előírt és megkívánt föld alatti szolgálati idővel, azo­kat nyugdíjazták. A mezőgazdasági idény­munka Nógrád megyei új­jászületésének volt még egy másik, lényeges, objektív feltétele: a szocialista me­zőgazdasági nagyüzemek ki­alakulása. A termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok nélkül ugyanis aligha be­szélnénk ma az „Alföldre járás” jelenségéről. A negyvenes-ötvenes, il­letve az ötvenes és hatva­nas évtized fordulóján meg­szervezett nagyüzemi közös gazdaságok számára számos ok — a gépesítettség, a munkaintenzitás alacsony foka, a korszerűtlen növényi bálysértési eljárás , indult az étteremvezető-helyéttes el­len, és a jövőre nézve nem engedélyez az első fokú ta­nácsi . hatóság záróra utáni nyitva tartást. Mostani levelükben az em­lített 16 lakás bérlői azt ké­rik, hogy az • évekkel ezelőtt leírtak szerint, jogos érde­keik megvédése érdekében, sürgősen tegye meg a szük­séges intézkedést a megyei tanács kereskedelmi osztálya. Milyen most a helyzet? Mi változott az évek alatt? Idé­zet a beadványból: Az évek­kel ezelőtti rendelkezéseket nem tartják be, továbbra is olyan hangerővel zenélnek az étteremben, hogy a zene­szolgáltatás idején a lakások­ban lehetetlen pihenni, ta­nulni, sőt jóformán megma­radni is az esti órákban. Az első fokú államigazgatási ha­tóság pedig egyre gyakrab­ban ad ki az étterem részére záróra-hosszabbítást hajnalig tartó zenés rendezvényekre... ☆ Február első péntekén este kerestem meg a közvetlenül a Salgó étterem fölötti la­kásban lakókat a Tanács út 2/A-ban. Győrfi László tavaly szep­temberben költözött ide. Azt mondja, olykor-olykor még beremeg a padló . is a zene hangerejétől s az ajtótokon tapintható a rezgés, a gyere­kek nem tudnak tanulni. r- Amikor az ember a na­pi munka után ráfigyelne a körülötte lévő világra, s ke­zébe venne egy könyvet, nem teheti meg zavartalanul a szobában a felhallatszó zene miatt, ki kell vonulnia a konyhába, ott kevésbé hal­latszik az étterem zenéje — mondja. — Két hétig, nem­régiben, esténként lementem megnézni, kiknek zenélnek olyan nagyon, öt vendégnél nem volt több az étteremben. Fogyasztásuk talán még a fűtést és a világítást sem fe­dezi. Vajon hogyan tudják ezt a ráfizetést megoldani?! Győrfiék kis szobája, ami­ben a gyerekek tanulnak a kultúrák termesztése... — miatt kevésnek bizonyult a helyben található munkaerő. A szövetkezetektől ugyanak­kor — joggal-okkal — sokat várt az ország népe, veze­tése; élelem kellett a bél­és külföldi piacokra. A gaz­daságok e kettős indíttatá­soktól sarkallva új munkás­kezek után néztek, és jutot­tak el törvényszerűen — többek között — Nógrád megyébe. ' A mezőgazdasági nagyüze­mek munkaerő-szükségletén lényegileg nem változtatott az idő, a gazdaság fejlődé­sének extenzív szakaszáról az intenzív szakaszra való áttérés. A hiány ugyanis — nyilván eltérő körülmények és javarészt eltérő okok mi­att — újratermelődött, sőt mindmáig újratermelődik. Példaként említhetjük a nyugdíjba menők, az elha- lálozottak magas számát, a szülési kedv tartós hanyat­lását, a kétkezi mezei mun­ka alacsony presztízsét, a gazdaságok oldaláról nézve: a fokozott termelési követel­ményeknek való megfelelés kényszerű és feltétlen igye­zenekari pódium fölött van. Básti Dezsőék két lakással odébb vannak ettől, de azt mondják, majdnem ugyan­úgy hallják a zenét, mintha. közvetlenül alattuk játsza­nának. — Nagy hangerővel ját­szanak és számtalanszor megszegik a zárórát is, s mikor éjfélkor tetőfokára hág a hangulat, akkor aztán a hangos zene mellé még do­bogtatják a csárdást. Képte­lenség pihenni — vélekedik Básti Dezsőné, aki már több mint húsz éve lakik itt, s egyik szószólója volt a há­rom évvel ezelőtti vitának. — A napokban magam is lementem hat-hét óra körül, de nyolc vendégnél többet egyik nap sem számoltam meg az étteremben. Hát ne­kik szól ez a nagy zene?! Hat-hét emberért hatvan- hetvenet nem hagynak pi­henni, aludni. Bástiné elmondja azt is, hogy szomszédságukból emi­att többen is elköltöztek már. Mindenki azonban nem kereshet új lakást csende­sebb helyen. Kabók Zöltánék amikór tehetik elmennek ott­honról. — Hét végeken szinte me­nekülünk a lakásból, itthon­ról megyünk pl kipihenni magunkat, mert éjfélig, haj­nalig tartó bulik, lakodalmak vannak mostanában az étte­remben. S ha az nincs is, a zene annyira felhallatszik a lakásba, hogy a televízió hangját sem lehet tőle hal­lani — meséli Kabók Zol­tán. — A mai este az külö­nös nap, kérdeztem is a fele­ségemet, ugye ma péntek van, akkor miért ez a néma csend?! ☆ A szokatlan csend oka az volt, hogy a lakók beadvá­nyát követően, pénteken este a városi tanács illetékes osz­tályáról felkeresték az étter­met s jártak az egyik lakás­ban is. S a zenekar talán éppen abban az órában hur- colkodott át az étterem má­sik oldalára, amikor Kabók kezetét. Nem kell tehát egyetlen idénymunkásnak sem tartania egyelőre attól, hogy tennivalók nélkül ma­rad. S nézzük meg az érem másik oldalát is. Miért tö­rekszik az „Alföldre”, a pa­raszti munkára a hegyvidéki ember? Kezdetben — a hatvanas­hetvenes évek váltása ide­jén — az életszínvonal nö­velése magyarázta az embe­rek törekvéseit (leszámítva a természetes, ma is ok­ként előforduló kíváncsisá­got). Akkoriban a társada­lom egészére jellemző volt a növekvő jólét, függvénye­ként a gazdaság megújhodá­sának, a saját munkának és a külföldi kölcsönöknek. A gazdagodás mértéke azon­ban némelyeket nem elé­gített ki; azokat sem, akik átlagos ütemben haladtak előre, és azokat sem, akik azt meghaladóan. Társadal­munk számára ugyanakkor elérhető lehetőségként, je­lentkezett a — még jobb — kocsi, a színes tévé, a szte­reó lemezjátszó és magne­tofon, a márkás hűtőszek­Zoltánnak feltűnt a szokat­lan csend. Tavaly júniusától étterem­vezető-helyettes a Salgóban Koplányi Jánosné: — Igazán csak kevés ren­dezvényünk van, amire kér­jük a nyitva tartás hosz- szabbítását, és általában a lakodalmakat is csak éjféliig engedélyezik. Körülbelül harminc-negyven vendégünk van esténként, kivéve ha csoportokat étkeztetünk. Sze­rintem ezen a forgalmon is van bevétel, nyereség. A zene? Nem játszanak han­gosan. Nekem még egyik lakó sem szólt a hangerő miatt. S ha szólnának csak azt mondanám a zenészek­nek, amit máskor is szok­tam: Csak finoman, hal­kan. .. Bangó Mihály gitáros és Csonka Róbert dobos hét hónapja zenélnek a Salgó étteremben. A vendéglátó­vállalat főállású zenészei. — Nekünk délután öttől este fél tízig, amíg be. nem mondjuk a zárórát, zenél­nünk kell. Ezért kapjuk a fizetésünket. A mi munkánk független a vendégek szá­mától, de egyik vendég sem panaszkodott még arra, hogy túl hangosak vagyunk. Ha pedig kétszáz vendég van, akik persze beszélgetnek is, nem játszhatunk halkan. Mégsem lehet a városból csak szanatóriumot csinálni! A salgótarjáni esti, éjszakai szórakozási lehetőségek még így is nagyon szegényesek... f * íme a mai vélemények. S bár régebben volt határozat, intézkedés, a vita még ma is ott tart a lakók és az étter­met üzemeltetők között, ahol három éve. Vagy még ott) sem. Hiszen február első szombatjára hajnali öt óráig tartó rendezvényt engedé­lyeztek. S az étterem 150 be­lépőjegyet adott el a pót­szilveszterre. .. (Riportunk témájával foffJ lalkozik a miskolci rádió ma délutáni műsora is.) Zsély András rény... A mezőgazdasági idénymunkára jelentkezők egy része — a maguk, vagy a családjuk ösztönzésére —• effélékhez akart hozzájutni. Még többeket a házépítés, a családi ház bővítése, kor* szerűsítése motivált. S, a szándékokban — nem mel­lékesen jegyzem meg — tetten érhető bizonyos ősi versenyszellem is, amely a falusi ember — főként ők vállalkoznak — gondolkodá­sát, magatartását, tetteit olyannyira jellemzi még ma is. Ez a szellem bizonyí­tani akar, olykor gőgösen, önzőn, olykor önpusztítóan. Az „Alföldre járás” fő mozgatói az utóbbi években lényegesen átalakultak. Nem a növelés a cél, hanem egyre inkább a megszerzett életszínvonal megtartása, elfogadva és hasonulva a társadalom alapvető mozgás­irányaihoz, gazdasági jel­lemzőihez, amelyek hatása alól senki sem vonhatja ki magát. Az egykor irigyelt bá­nyásznyugdíjasok lassan ma­guk váltak irigyekké, mivel nyugdíjuk évenkénti, törvé­nyes emelése korántsem tar­tott lépést az árak emelke­désével. Ráadásul a régi bá­nyászok asszonyai — meg­szokásból, nekik való alka­lom híján — nem vállal­hattak kenyérkereső mun­kát, ezért mindenütt két em­ber között oszlik me^ a já­randóság. Az aktív dolgozók, gyár- ’ban, szövetkezetben, irodán — bérből és fizetésből él­nek. Kiegészítése fokozato­san elkerülhetetlen szüksé­gesség lett. (Folytatjuk) Sulyok László A falutanács bízik a sikerben Hegymagasítás idegenforgalmi célokból SAVANY UA SZÓLÓ Bányász a földeken (2.) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom