Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-06 / 31. szám
1988. február 6., SZOMBAT NOGRAD 3 EGY ASSZONY ÉLETE Soha meg nem szakított szolgálat Határozott gazdasági kényszert, következetes alkalmazást! Interjú Sándor Lászlóval, a salgótarjáni városi pártbizottság első titkárával Üjszcrü megközelítésben — a gazdasági kérdéseket a társadalmi környezetbe beágyazva — a politikai irányítás szemszögéből tárgyalta meg legutóbbi ülé* sén a megyeszékhely gazdasága teljesítményének elmúlt évi tapasztalatait a salgótarjáni pártbizottság. Mik a tő folyamatok, s mi húzódik meg a háttérben? Hogyan gondolkodnak minderről a megyeszékhely kommunistái, s mit kívánnak a jobbulásért tenni? Erről beszélgetünk Sándor Lászlóval, a salgótarjáni városi pártbizottság első titkárával, a testületi ülés előterjesztőjével. Végigsimitja hófehér, simára fésült haját, tekintetével a vitrinekben elhelyezet; rengeteg ajándéktárgyat nézi. Könny szökik a szemébe —, mint beszélgetésünk során nem is egyszer —. s csak annyit mond: ezt mindmind a gyermekeimtől kaptam. Mert, ha születésnap, névnap van. Pünkösdi .Já- nosné salgótarjáni otthoné-- ban, együtt van a család, egyetlen gyermek sem feledkezik meg az édesanyáról. Az ajándékok most szaporodtak. — Nem is "akármivel — emeli fel hangját az idős. 71 éves asszony. •—, A munkás. . őrség országos parancsnoka, a salgótarjáni munkásörök idei egységgyűlésén a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntetett ki ! Ez életem második kitüntetése. Az elsőt — ki tudja, már mikor —, mint nagy- családos anya kaptam. Hármasban emlékezünk, idézzük a múltat. Ilonka néni. a férje — az egykori tetőfedőniester, a Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalat alapító tagja —, s maga a krónikás. Ilonka néni kezdi az elbeszélést: — Ügy igaz az, ahogyan Borbély elvtárs fogalmazott a levelében: az én egész életem egy soha meg nem szakított szolgálat, öt fiút és három lányt neveltem fel életem párjával. Igaz szerény, de tisztességes körülmények között és mindig a szeretet gazdagságában. Szakmát adtunk'a kezükbe, kettőt — Jóskát és Máriát — még gimnáziumba is tudtuk járatni. Amire pedig külön is büszke vagyok: bennünket követtek, munkaszerető, szorgalmas, becsületes emberek lettek. Pünkösdi János és felesége mindig a nehéz sorsú emberek útját járta. Ilonka néni is nagy családban látta meg a napvilágot, s korán elvesztette édesapját. Korán megismerte az élet borúsabb oldalát. Változott az élete, amikor férjhez ment? Talán igen. talán nem. Hiszen gürcölni kellett mindkettőjüknek, hogy előteremtsék a legszükségesebbeket. — Télen itthon dolgoztam, nyáron fogtam a kötelet, a kosarat, s indultam az erdőbe. Szedtem a rozsét, gyűjtöttem a gombát, a szedret, a csipkét, hogy eladjam, hogy falatot adjak az éhes gyermekek szájába. A hajnal az erdőben talált, az estét, az éjszakát mosással töltöttem el. Hányszor sírtam át az éjszakákat! A gyermekeim megkérdezték: édesanyánk, tetszeti már enni? Én igennel válaszoltam, de befordultam a falnak, s a könnyek a torkomon csordogáltak lefelé... A második világháború sem kerülte el . a családot. Pünkösdi Jánost is szólította a behívóparancs, mennie kellett. Ilonka néni öt gyermekkel maradt hátra. Front, hadifogság és az itthon maradottaknak az éhezés. Tényleg, csak egy édesanya kéSZAKMUNKÁSOK Az országos vizsgálatok szerint a hazai szakmunkásképzés egyik jeles bázisa a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál működő tanműhely, ahol gépi forgácsolókat. géplakatosokat és könnyűfémszerkezet-lakatosokat képeznek. A szerszámokkal, gépekkel jól felszerelt csarnokban elsősorban az üzem szakmai utánpótlásáról gondoskodnak. a karbantartás. javítás, szerelés és gyártás részére biztosítják a fiatal munkásakat. pes arra, hogy ilyenkor is talpon maradjon a család. Nem mérhető akarattal, áldozattal teremtette elő a mindennapi .betevő . falatot, a ruházatot. — Még a pincében voltunk. 1944. december 24-ét írt a naptár, vajúdtam, gyötörtek a szülési fájdalmak, amikor ' meghallottam az első szovjet katona hangját. A város, Salgótarján felszabadulásával egvidőben megszületett a fiam. Jóska.. Ott leni, a pincében. . . Nem sokat változott az , életük. — Éjjel mostam, vasaltam, reggel takarítottam, s folytattam korábbi életem, indultam az erdőre fáért, gombáért.. . Tovább gyarapodott a család. Máriát, a legfíatalabbat. 1955-ben szültem meg.... És, ahogyan teltek az évek, úgy változott körülöttünk is minden. Házmester lettem a- Rákóczi utón. új lakást kaptunk, nagyobbat,« szebbet. Korábban sem sírtam, nem panaszkodtam, mindig a jóban bíztam. . . A történelem hulláma 1956- ban a Pünkösdi családon is végigsöpört. Nyolc gyerek volt akkor otthon a lakásban. Nemcsak azért, mert az apa 1945-től tagja lett a pártnak, hanem a gyermekek miatt is volt mit féltenie Pünkösdi néninek. S, ahogyan nőttek a fiúk, tudták, hol a helyük. — Egymás után vállalták a gyerekek az önkéntes fegyveres szolgálatot. József szakaszparancsnok, egyébként a kohászati üzemekben a munkaügyi osztályon csoportvezető. Sándor rajparancsnok, ő . vízvezeték- szerelő. Lajos is munkásőr, csiszoló az üveggyárban. A negyedik fiú is tizenöt évig viselte az ácélkék egyenruhát. de Ferenc betegsége miatt leszerelt... Négy munkásőrfiú a Pünkösdi -családból. Külön-kü- lön, néha együttesen szolgálat. Szolgálat, s Ilonka néninek megannyi munka és aggodalom. — Azért, ha éjszaka kopogtattak az ablakon, s riadóztatták egyiket, vagy másikat, a szorongás mindig ott volt a szívem alatt. Jaj, csak bajuk ne essék — mondogattam magamban. . . S most az ünnepségen? Amikor Lajost és Józsefet az emelvényre szólították, hogy átvegyék a Szolgálati Érdemérmet, a húsz év után, nem tagadom, megint könnyek szöktek a szemembe. De ezek már az öröm, a büszkeség könnyei voltak. . . Ezt is megértem. . . Az én aranyom mellett a gyerekeké is ott csillog. . . Idézzük a múltat. s a való jelenbe kell csöppenni. A valóságba. Hiszen a több min; hét évtized gondja és öröme kikezdte Ilonka néni és János bácsi egészségi; állapotát is. De Ilonka néni vállalta és továbbra is teljesíti az egész életére szóló, soha meg nem szakítoll szolgálatát. . . Somogyvári László — Mit von le általános következtetésként a gazdálkodás tapasztalataiból? — Biztató elmozdulásoknak lehetünk tanúi. Az üzemek gazdálkodási pozíciója erősödött, dicséretes a tőkés- export fokozásában nyújtott produktum. Megfelelőnek tekinthetjük a vállalatok nyereségét, a dolgozók jövedelmét. Ugyanakkor a műszaki fejlődésben, a versenyképesség' javulásában nem számolhatunk be áttörő változásokról, jóllehet a gazdálkodás megítélésének legfontosabb elemei éppen ezek. A tavalyi teljesítmény eszerint kielégítő starthelyzethez juttatta a megyeszékhely gazdálkodóit, a futamgyőztes pozícióját azonban korántsem kínálja számukra. — Az összegzés szerint tehát az igazán lényeges, minőségi kérdésekben nem tapasztalható átütő javulás. Ugyanakkor leszögezte, hogy a gazdálkodók ettől sokkal többre képesek. Véleménye szerint mi szükséges ahhoz, hogy végre „lapot terítsenek” az üzemek? — Valóban meggyőződésem. hogy képességeik, lehetőségeik alatt produkálnak a gazdálkodók. Tapasztalni ugyanis, hogy mindazok az üzemek, hivatalok, intézmények, melyekre erőteljes nyomást gyakorol a teljesítőn én y kényszere, számottevő tartalékot, tudnak mozgósítani. Mindebből az következik, hogy a szabályozásnak még határozottabban kell e kényszereket megfogalmazni. A hatásossághoz persze a következetesség is hozzátartozik: ne egy évre szóljon az erőteljes teljesítménykövetelmény, hanem tartós tendenciákat indítson ,el! Az pedig, aki a várakozásoknak nem tud megfelelni, nézzen szembe a szanálás, a csőd veszélyével! Visszatérve a lapok kiterítéséhez, a politikai munka támogatja a helyes gazdasági szabályozókat. erősíti is azok hatását. de helyettesíteni azokat sohasem tudia. A teljesítmény ugyanis érdek, nem pedig öntudat kérdése. Felismertetni az érdekeket. . s ráhangolni a2 eszerinti magatartásra — ez viszont már a politika feladata. — A testület előtt elmondott előterjesztésében egy helyütt aláhúzta: sok, szinte minden múlik azon, hogy tudunk-e olyan értékrendel teremteni, melyben a tudás, az értékes munka, az őszinteség, az emberi szerénység. valamint a rend és fegyelem szeretete a meghatározó. Effajta egészséges értékrendre valóban ráéheztünk már. Nem gondolja, hogy feléje egészen egyszerűen a már említett követelménytámasztás által vezet az út? — Látni kell, hogy hirdetett értékeink és a valóságos viszonyok még mindig nem fedik egymást. A munka társadalma a miénk, de az igazán kiemelkedő vállalati és személyes teljesítmény gyakran nélkülözi az öt " megillető elismerést.. Értékzavaraink nagy részében a társadalom cinkossága is tetten érhető. Kezdeményezőkészséget kérünk, ám a si- mulékony embereket szeretjük, hiszen velük igazából nincs baj. Igen. ismét a követelményekhez jutottunk el: érvényesítésük minden szinten feszültségekkel jár. De. ha már a konfliktusokat így is, úgy js vállalnunk kell, miért ne tehetnénk ezt a progresszív folyamatok javára? A követelményeket azonban a maguk teljességében értem. Noha a gazdaságiak a meghatározók, erkölcsi, pölitikai jellegűekről ugyanúgy szó van. — Az üzemek produktumát összefoglaló táblázatokból szembetűnik. hogy a teljesítmények és az átlag- keresetek közt szinte alig van logikus kapcsolat. Hogyan alakulhatott ki ez a tarthatatlan állapot? — Többféleképpen. Egyfelől a közgazdasági szabályozók és az egyedi beavatkozások tették lehetővé. Valójában ném is ezzel, van gond. hiszen áz eltéréseknek ezt a részét többnyire népgazdasági érdekek motiválják, preferált célokhoz kapcsolódik. Az már viszont egészségtelen, hogy a nagyvállalati rendszerben -dolgozó gazdálkodók — éppen a nagy- vállalati belső érdekeltségi rendszerből következően — teljesítményükhöz mérten, hol alulfizetettek bérben, hol meg túlfizetettek. Az érem harmadik oldala az, hogy egyes gazdálkodók bérpolitikájukhoz optimális teljesítményt terveznek, a bért kifizetik, ára az optimum elmarad. Ez már viszont helyi döntés kérdésé, s ha ebből komoly feszültség adódik. azzal is ott, helyben kell szembenézni. — Ugyanez a kérdés sze-1 mélyre szólóan is megjelenik. ön erről ezt mondta: „Az úiat akaró, alkotó szakmunkást, mérnököt, közgazdászt ki kell emelni a középszerűek közül, s meebe- csülésiiket teljesítményükhöz igazítani. A középszerűeket pedig középszerűen honorálni.” Eddig egyetértünk, a gondolat azonban befejezetlennek tűnik. Mi legyen ugyanis a közepestől is gyengébbek díjazásával? Csak adni lehet, elvenni nem? — A kérdés nagyrészt anyagiakkal válaszolható meg, teljés egészében azonban nem. Már most találkozunk a városban figyelmeztető jelekkel, hogy a vállalatok elsőként a leggyengébb kvalitású embereket „racionalizálják” kapun kívülre. Igaz, e folyamat elsőként a segéd- és betanított munkásokat érinti, s egyelőre őket is felszívták a közeli üzemek. A kérdés azonban mindenképpen egzisztenciális is: biztos, hogy például a rossz mérnöknek feltétlenül mérnöki beosztásban kell dolgoznia? Az őszinte válasz persze konf~- liktussal jár. tehát bátorság is kell hozzá. Ami pedig a legjobbak'díjazását illeti: az átlagos többség ma még képtelen megemészteni az élenjáró kevesek kiemelkedő honorálását. E tény is mostani értékrendünkhöz tartózik. Politikai munkánk egyik nagy feladata a fogadól^ész társadalmi háttér erősítése. — A pártbizottsági ülésen ismét szó érte a vállalatok háza elejét: nem kapcsolódtak a központi kiemelt programokhoz. Az érintettektől viszont azt hallani, kapcsolódnának ők szíves-örömest, ha látnák, mihez lehet, ön szerint e tény valóban csak nekik róható fel? — Hogy a központi programok mennyire konkrétak, mennyire nem, azon persze lehet vitatkozni. Az viszont vitán felüli, hogy a hatékony. technológiák telepítésére, a tartós anyag- és energiamegtakarítást hozó beruházásokra, a magasabb szinten feldolgozott. termékek előállítására vonzó támogatási rendszerrel párosítva kész a kínálat, ötletet, kezdeményezést azonban e körben is alig tapasztalni! A műszaki megoldásokra inkább a toldozás-foldozás, a meglevő termék csinosabb ..felöltöztetése” a jellemz.ő, ahelyett, hogy a szellemi és anyagi erőket a , fővonalra koncentrálnák az üzemek. Az igazságos minősítéshez persze az is hozzátartozik, hogv a vállalati kötöttségek (importgazdálkodás, pántlikázott pénzek! sem kedveznek a kívánatos folyamatnak. — Előterjesztésében olyan jelenségeket is pontosan címezve nevezett nevükön, melyek eddig jobbára csak az utcai közvéleményben voltak szóban forgó témák. Gondolok az új városház építésénél elkövetett elemi hibákra, vagy a vgmk-k kapcsán feltárt törvénysértésekre. korrupciós ügyekre. Hozzátette azt is: a minőségi előrelépéshez előbb ki kell takarítani. Miért a sok huzavona, késedelmeskedés, titokzatosság a sepre- getés körül? — A politika úgy tud reagálni jelenségekre, ha a tömegeket foglalkoztató kérdésekre megkeresi a választ. Ha változást akarunk, nem beszélhetünk rébuszok- ban, hiszen a megoldás egyik garanciája a hibákkal való korrekt szembenézés. Nem azért tettem szóvá konkrét ügyeket, hogy legyen min újólag csámcsogni, hanem a tanulság okából. Embereket nem akarunk fölöslegesen sérteni, jelenségeket veszünk bonckés alá. Súlyos (mulasztás esetén természetesen a személyes felelősség is felvetődik. Csak egy dologban nem kívánunk partnerszerepet vállalni: le nem zárt, tisztázatlan ügyekben tételesen nyilatkozni! Késedelmeskedés? Nos, ha volt idő éveken át gondosan megtervezni a zavarosban balászást, az alapos feltáráshoz szükséges időt sem kell sajnálnunk. Tiszta helyzetet kell teremteni, hogy a ballasztoktól megszabadulva, nyugodt légkörben foglalkozhassunk -a ránk váró. s egyáltalán nem csekély feladatokkal. — Nagy hatást gyakorolt a testületre a vezetői önmérsékletről, a nagyobb szerénységről tett megjegyzés. Valóban, e tekintetben a törvényes kereteken belül is könnyű túllőni a célon. Milyen szerepet vállal a pártbizottság abban, hogy e követelmény ne csak óhaj, hanem napi gyakorlat legyen? — Napjainkban a vezetői magatartás felértékelődésének vagyunk tanúi. A közvélemény érzékenyen reagál a vezetők életvitelére, a kollektívával való viszonyára. Az irányítási posztokon levőknek érzékelniük kell, hogy mihez' van törvényes joguk, s ezen belül hol az erkölcsi határ, ameddig a jogok érvényesítésével el lehet menni. Csak példaként: ha a vállalat eszközöket selejtez, ne a főnök legyen az első. aki potom pénzért megvásárolja! Napi gyakorlat a vállalati termékek csökkeiftett áron való értékesítése." Mintha bizony a sajátját adná a vezetői Minek a közvélemény tűrőképességét még ilyesmikkel is próbára tenni? A városi pártbizottság a hatáskörébe tartozó vezetőkkel nyíltan akar beszélni erről. Jobb az apró ügvek miatt időben szólni, mintsem elfajulásukat megvárni. — A gazdaságról szplva, az erők koncentrálását sürgette. Hogyan képzeli el ugyanezt a politikai munkában? — Komoly szándékunk, hogy összefogjuk, aktivizáljuk mindazokat, akik nagy programunk végrehajtásában feladatot vállalnak. 1 Szendi Márta A satupadba fogott anyag mindig ad feladatot Kulcsár József képei Baranyi Róbert és Molnár Tamás másodéves géplaka- Busái Zoltán, Hevér Gábor, Rostár János és társaik setosok bességváltó szerkezetével ismerkednek
