Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-04 / 29. szám
1988. február 4., CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Hűség a munkahelyhez Ha valaki elégedett a munkahelyével, aligha keres újat a kaland kedvéért, így tartja ezt Kososé Jánosné, is az írószer Szövetkezet salgótarjáni üzemegységében, ahol már huszonkettedik esztendeje látja el teendőit. Ké- pttnkőn a háztartási készülékekhez szükséges jelzőlámpák exportmegrendelésén dolgozik munkatársaival, csoportvezetője Szilveszter József elégedett teljesítményével.-kulcsár—- ffiBWii ni iiüi 111111 m Változások — döcögő évkezdettel A népgazdaság szintű gazdálkodásnak sajátos mozgástörvénye, életritmusa van. Ennek egyik, esztendőről esztendőre visszatérő megnyilvánulása, hogy lettlégyen az év első hónapjának időjárása kivételesen zord, mint tavaly, avagy kivételesen enyhe, mint ezúttal, januárban a gazdaság életritmusa lelassul. Január minden vállalat, gazdaság számára az évzárás és az újra való felkészülés időszaka. S az utóbbinak már évtizedek óta nemcsak a termelés anyagiműszaki ellátásáról való gondoskodás, hanem az is szerves része, amit a szőkébb és tágabb közgazdasági környezethez való alkalmazkodásnak nevezhetünk. Tulajdonképpen ez a munka — a vállalati szándékok, lehetőségek és kötelezettségek egyeztetése az új esztendő közgazdasági-pénzügyi szabályozóival — jól begyakorolt rutintevékenységgé vált, amely csak akkor okozott némi gondot, amikor a szabályozóváltozások — általában az ötéves tervek váltásakor — alapvetőek, avagy az éves módosításoknál szélesebb körűek voltak. (A VI. és VII. ötéves terv váltásakor a szabályozók módosítása, beállítása csak korrekciós jellegű volt.) ÚJDONSÁGOK _________SOKASÁGA________ E gyébként az évkezdés ritmusát az is befolyásolhatja, hogy a már hónapok óta köztudott — hivatalos és informális tájékoztatókban meghirdetett — változások konkrét mértékeiről késve születnek a döntések, s a hivatalos lapokban — a közlönyökben — való publikálásuk jócskán átnyúlik az új esztendőre. Ebben az esztendőben az évkezdés adottságai gyökeresen eltértek a tipikustól. Az a közgazdasági környezet, amelybe 1988 januárjában kerültünk —, s nemcsak a gazdálkodók, az intézmények, hanem társadalmunk egésze is — olyannyira eltér a korábbitól, hogy a változások mélysége, átfogó volta tekintetében méltán hasonlítható 1968-hoz. Ebben az írásban azonban nem gazdaságtörténeti emelkedettséggel és nézőpontból kívánunk foglalkozni a kétségkívül nagy jelentőségű változásokkal; kizárólag az érdekel bennünket, hogy a majdan — a közel- és távoljövőben — előnyösen, a kívánt irányban munkálkodó közgazdasági újítások miképp hatottak az évkezdésre. Január termelési és értékesítési, import- és exportadatai, teljesitményei még nem ismeretesek, nem tudjuk pontosan, exakt módon, hogy a népgazdasági szintű gazdálkodás reálfolyamatai milyen mértékben estek visz- sza. Az viszont már bizonyítható, hogy szerfelett döcögő volt az évkezdés, elsősorban a vállalatoknak okozott gondot, s új értéket nem produkáló többletmunkát. Nem is kell a dolgok mélyére ásni. hogy megállapíthassuk: a vállalati, intézményi tevékenység normális menetrendjét megzavaró többletmunkák zömét az új adó- és árrendszerre való átállás okozta. Lehetséges, Hogy e változtatások kidolgozói szűkebb értelemben vett saját munkájukat a múlt évben be tudták fejezni, ám a végrehajtók és az alkalmazók — a vállalatok, a gazdaságok, az intézmények, a kisvállalkozók és a személyi adózásba bevont milliók — minden tekintetben való felkészítésére már nem futotta az idejükből. De még arra sem, hogy kellő időben —, s ez 1987 decembere lett volna — rendelkezésre álljanak a nélkülözhetetlen segédletek, nyomtatványok. KÜLÖNMUNKÁK - IDŐHIÁNNYAL S téved, aki azt hiszi, hogy a késedelem és a kapkodás csak a nyomtatványboltok előtt sorjázó kisvállalkozókat sújtotta; a gazdálkodó szervezetek és a költségvetésből finanszirozott intézmények sem jutottak egykönnyen azokhoz a terjedelmes termék- és cikkjegyzékekhez, amelyek az átárazással kiegészített leltározáshoz szükségeltettek. Mert nemcsak a szemünk láttára, a kiskereskedelem bolthálózatában folyt leltározás és átárazás, ezt a munkát az ország minden raktárában el kellett végezni. Az új esztendő első munkanapjától a gazdaság minden ágazatában, a nagy- és a kisszervezeteknél egyaránt kapkodás, időhiány, bizonytalanság volt érzékelhető, s ebben a légkörben a gazdasági vezetők figyelmét, munkaidejét a rendkívüli gondok és a feladatok kötötték le. Az anyag-, a termelőeszköz-beszerzésnél, a saját termelés értékesítésénél már az általános forgalmi adóval kellett kalkulálni, számlázni; azután ott volt a bruttósítás, amit minden munkáltatónak minden munka- vállalójára külön-külön kellett elvégeznie. A nyugodt munkát zavaró körülmények az olyan előkelő munkahelyeken is érződtek, mint a tudományok művelésével foglalkozó kutatóintézetek, amelyeknek költségvetésből származó büdzséjét a szükséges takarékosság olyannyira megkurtította, hogy kutatási programjaikat, kutatóik létszámát kénytelenek a pénzügyi forrásokhoz igazítani. S folyamatban van az államigazgatás, a kormányzati munka és apparátus korszerűsítése, amely ezek háttérintézményeire is kiterjed. Naivitás lenne azt feltételezni, hogy az átszervezés, a korszerűsítés kellős közepén az állam gazdaságirányító munkája zavartalan, az átalakulóban levő szervezetek és a majdani hatáskörüket, rangjukat még nem ismerő emberek legfőbb gondja az ügyek gyors intézése. Az évkezdet bomba- meglepetését az újabb bankvita szolgáltatta. Azért az újabb, mert ezt megelőzően a kereskedelmi bankok arról vitatkoztak a Magyar Nemzeti Bankkal: időszerű a devizamonopólium átértékelése, s a kereskedelmi bankok feljogosítása devizaügyletekre. Ez a vita a bankok magánügye volt, ám az újabb, amely január derekán robbant ki, a vállalatokat is közelről érintette. Az történt, hogy a jegybank az év elején jócskán lefaragta a kereskedelmi bankok hitelezési lehetőségeit, s azok ennek arányában mondták fel a vállalatoknak nyújtott hiteleket, okozván ezzel újabb és váratlan nehézséget az egyéb jellegűekkel amúgy is túlterhelt vállalatoknak. NEHÉZ FOLYTATÁS Aligha csodálható, hogy a gazdasági felépítményben — az általános forgalmi adó alkalmazására való felkészületlenség, a bruttósítás nehézségei, a fontos szabályokat, rendelkezéseket, végrehajtási rendeleteket tartalmazó közlönyök késedelmes megjelenése stb. stb. — jelentkező problémák, hiányosságok, időzavarok, kapkodások minden eddiginél döcögősebbé tették az évkezdetet. A vállalatok jelentős része csak látszattervekkel rendelkezik, s a vezetésnek az a fő törekvése, hogy a sok-sok változás várható vállalati hatásait kiismerje, hogy azután ahhoz szabja ! cselekvését. S az sem Csodálható, hogy a sok mindent meg- és átélt vállalati vezetők többségének gazdasági közérzete kifejezetten rossz. Mert az is a döcögő évkezdés nehézségei közé sorolandó, hogy az induló termelői árszint fittyet hányt a modellszámításokra, s az adók megszüntetése fejében nem 5—6 százalékkal, hanem csak 1 százalékkal csökkent, ami annyit jelent, hogy termelésünk nemzetközi versenyképessége — az árak, a termelési költségek nézőpontjából — egy fikarcnyit sem javult. Nem végeztünk közvélemény-kutatást abban a vonatkozásban, hogy mit várnak a gazdálkodó szervezetek vezetői 1988-ban? Amaz a megsejtésünk, hogy válaszaik eképpen hangoznának: a folytatás még nehezebb lesz! G. I. Gazda váltásokká I Huszonheiedik éve igazgató ■■■ ' v / ■ ■ ' ■■■■> - ■ ' ■... ...... ■ ■ ■ . ° S’//' — Nehéz, vagy könnyű ebben a beosztásban dolgozni? — Sok dologtól függ. Figyelembe véve a realitásokat, azt mondhatom, hogy jelenleg nem különösebben kapaszkodtak érte — vélekedik Káposzta Antal, a Forcon Szerszámipari Vállalat érsekyadkerti gyárának igazgatója, aki immár hu- szonhetedik éve látja el ezzel a beosztással járó megmegújuló, egyre nagyobb fel- adátokat. ☆ Ez időszak alatt négy gazdája volt a kollektívának, Ezekből melyiket tartja a legjobbnak? — Nem kötelező udvariasságból, esetleg hátsó gondolatoktól vezérelve, nemcsak a magam, hanem a kollektíva számára is, mind anyagilag, mind erkölcsileg a jelenlegi a legjobb. Mint mezőgazdasági gépészmérnök, nem tudom elfelejteni azt az időszakot sem, amikor a mezőgazdaság különböző területein dolgoztam, csaknem húsz évig. Visszapillantva a megtett útra, az akkor nehéznek tűnő időszak mára nagyon megszépült. Most sem tagadom, hogy a mezőgazdaság most is közel áll a szívemhez. ☆ — Ennyi ideig miként bírta ebben a beosztásban? — Amit vállaltam, azt tisztességesen, nem méricskélve az időt, igyekeztem a legjobb tudásomnak megfelelően elvégezni. Talán ezzel magyarázható, hogy minden gazdaváltáskor velem szemben fel sem merült á kérdés: — máshová kívánsz-e menni? Valószínű, az előbbihez az is hozzájárult, hogy 1960 óta minden évben eredményesen gazdálkodtunk. Olyasmi előfordult, hogy a tervezett eredménytől valamivel elmaradtunk, de veszteségről szó sem lehetett. így hát az új gazdák mindig szőröstül-bőröstül átvettek bennünket. ☆ — Folytassuk azzal, hogy a Forcon Szerszámipari Vállalat milyen új feladatot jelentett az ön számára? — Merőben újat. nagyobb előrelépést a szervezésben, magasabb műszaki tudást a szerszámgép- és alkatrész- gyártásban. Az új követelmények befogadásában, teljesítésében sokat segített, hogy a vállalat vezetői az első évben 60—70 dolgozót fogadtak a központban, ahol megtanították őket az új szakmai előírások maradéktalan teljesítésére. Visszatérve hozzánk, a kapott ismeretek birtokában taníNyugodtan, megfontoltan válasz oltották meg az új technológiára, a szakmai követelményekre társaikat. Akkoriban a legnagyobb gondot a szakmunkáshiány jelentette. Még abban az esztendőben hoz- zákezdtünk az iparitanulóképzéshez, az esztergályos- és az általános géplakatos-szakmákban. Azóta sem hagytuk abba. Jelenleg szakmunkás- gondjaink nincsenek, sőt, a tervezettnél nagyobb követelmények teljesítésére is képesek vagyunk. ☆ — Ha önnek nem okoz gondot, akkor beszéljünk a kudarcokról, az esetleges megtorpanásokról és a csalódásokról. Volt ilyen? — Sehol sem fűzik kolbászból a kerítést. Olyan kilátástalan helyzetben viszont eddig még nem voltam, hogy ne találjam meg a kiutat, a számomra legmegfelelőbb megoldást. Valószínű, ebben sokat segített és segít nyugodt természe-J tem, az hogy igyekszem a reám bízott feladatban jól elmélyülni. Vallom, hogy mindenkor —, bármilyen helyzetről legyen szó —, elsősorban csak magámra támaszkodhatok, s meggyőződésem, hogy a rossz után egy idő múlva bekövetkezik a jó. Ez azonban nem jelenti azt, hogy odahaza a feleségem ne vette volna észre, hogy gondokkal, problémákkal küszködök. Egyébként szerencsés fickónak érzem magam, mert alkotó szellemű, jó szakmai felkészültségű kollégákkal, munkástársakkal dolgozom együtt, s mindig a teljesítés igényével kezdünk hozzá a feladatokhoz. Eközben a kollektíva kritikusan vizsgálja a vezető munkáját. ☆ — Milyen érzéssel fogadja a dolgozók kritikai megjegyzéseit? — Elvem, hogy az igazgató egyedül és kizárólag nem érthet mindenhez, szüksége van társainak véleményére. Ebben megerősít engem az, hogy számtalan esetben olyankor ugrott be a régóta keresett és a legcélravezetőbb megoldás, amikor a munkások joggal kifogásolták egy-egy akut probléma megoldását. Azt viszont nem állítom, hogy tetszene, ha lépten-nyomon bírálnának, mert akkor nagyon rosszul kellene dolgoznom, illetve dolgoznunk. ☆ — Mivel biztat az új esztendő? — Jobb reményekkel indulunk, mint az előző évben. Az idén 143 millió forint termelési érték előálli- tására vállalkozunk. Buktatókra azonban továbbra is számítanunk kell. Ide sorolhatom az import megoldatlanságát. Mégsem ez jelenti a legnagyobb gondot. A piac jelzése szerint sürgősen terméket kell váltanunk. Külföldi licenc alapján már hozzákezdtünk a szerszámbefogó műszaki feltételeinek előkészítéséhez. Felfutást tervezünk a több változatban készülő szerszámtartó kövekből is. A házi barkácsolók részére pedig két típusban szúró fűrészlapokat gyártunk majd. Ez utóbbiakkal tőkésimportot váltunk ki. ☆ — Nem vesci tolakodásnak, ha megkérdem: miként ismerték el eddigi eredményes vezetői munkásságát? — Túlzottan nem kényeztettek el. Nagyon régen egy Kiváló dolgozó kitüntetést kaptam, a Kiváló munkáért miniszteri elismerés átvételére pedig új gazdánk tartott érdemesnek. Most, hogy szóba hozta a témát, bevallom, hogy időnként én is megkérdeztem magamtól: a jó munkán kívül mi kell még a magasabb erkölcsi elismeréshez? ☆ Káposzta Antal felszólalt a balassagyarmati városi pártbizottság legutóbbi ülésén. ahol a testület az elmúlt évi feladattervvel kapcsolatos munkát vitatta meg és jelölte ki az idei irányokat. Gondolatait a következőkkel fejezte be: — Nem beszélni, magyarázkodni, hanem az eddiginél még hatékonyabban kell dolgozni mindannyiunknak. Erre van most szükség. Mi nem várunk semmiféle újabb, felsőbb noszogatásra, a magasabb követelmények teljesítése érdekében. Venesz Károly Hetente 30 bála szalmát használnak fel Szurdokpüspökiben a Béke TermeWszö* |j| vetkezet tehenészetében. — bp —•
