Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-03 / 28. szám
NÓGRÁDI táj iim in Cp------TELEXEM- ÉRKEZETT... 4^ S algótarján korszerű családi házakkal beépített lakóövezete a Korvin Ottó úton. —kép: kj— Takarékos öregek Talány: hogyan lehet háromezer forintos —, vagy még annál is kevesebb —• nyugdíjból 200—250 forintot félretenni ? Márpedig az idős emberek OTP-taka- rékbetétkönyve ezekről az apránként összerakott betétekről tanúskodik. Tízezer forintokat képesek így ösz- szegvűjteni: van, aki csak a létbiztonságát erősíti vele, más a temetési költségekre rakja félre pénzét, hogy majd ezzel se okozzon gondot gyermekeinek. Megint mást az előrelátása kényszeríti pénzének takarékos beosztására, mert, ha a kis nyugdíjat havonta egy fillérig elkölti, akkor nem lesz miből beszerezni a téli tüzelőt, vagy tavasszal kifesteni a lakást, esetleg előre nem látható kiadásokat fedezni. Hány családban fordul elő, hogy hónap vége felé elfogy a háztartási pénz, s akkor kihez lehet fordulni kölcsönért ? Természetesen a nagyszülőkhöz, akik ilyenkor elmondják a tanmesét: „Az én időmben megtanultuk becsülni, jól beosztani a fizetést, ma meg egyszer hopp, máskor kopp, pedig a hónap első napjaiban is úgy kell élni, mint sokadika táján, csak annyit engedhet meg magának az ember, amennyi a keresetéből arányosan futja!” Azért a szekrény felső polcának mélyéből mindig előkerül a pénzesdoboz, s a felnőtt gyerekek zavartan átveszik „a kék-, vagy zöldhasút”. Az öregek arcáról ilyenkor leolvasható: még mindig én segítek, és nem én szorulok rájuki. ..” Ügy érzi, ez is egy bizonyossága annak, hogy szükség van rá, nélkülözhetetlen a családban. Magyarországon a nyugállományban levők hetven százaléka évente 24 ezer— 48 ezer forint nyugdíjból él. A kispénzű embert körülményei is leleményessé, találékonnyá teszik. Máig sem tudom, hogy amikor a negyvenes évek végén, ha esténként olvasni akartam, anyám mindig rámszólit: „Ne rontsd a szemedet!” — vajon, valóban a szemem világát féltette, vagy a villanyszámlára gondolt? Természetesen duzzogtam, de ma már megértem, mint azt a nyugdíjast is, aki a nylon- szatyrot kimossa, s addig használja, míg el nem szakad a füle, s a tal'lérnyi szappandarabkákat ' nem dobja el, összetapasztja, így egy grammja se megy kárba. Sokan gúnyolódnak az öregek kuporgató, gyűjtögető szokásain, mivel a régi holmiktól nem tudnak megválni, mondván, hátha jó lesz még valamikor. Kétségtelen, nehéz anyagi helyzetükből is; ered ez a mentalitás, legtöbbször a szükség diktálja, hogy takarékoskodjanak. Az öregek megtanulták becsülni mindazt, amiért fiatalkorukban keményen megdolgoztak. Éppen ezért egyáltalán nem kell sértésnek venni, ha hibáinkra jóindulatúan megjegyzést tesznek. Nem volt bántó az az eset sem, amely előttem játszódott le az élelmiszerbolt pénztáránál: a fizetni akaró fiatalasszony tárcájából kipottyant az aprópénz, iskoláskorú fia már hajolt volna érte, de anyja rászólt: „hagyd, csak tízfilléres volt!” Ekkor a mögöttük álló idős asszony felvette, és a gyerek kezébe adta: „Tedd csak el, fiam, lehet, hogy éppen ez hiányzik majd a fagyi árából, akkor pedig nem kapod meg”. Hát igen, tanulhatnánk az öregektől, s nem árt, ha felelevenítjük a régi, mostanában alig hallható mondást: aki a kicsit nem becsüli, a nagyot sem érdemli. Ennek tudatában, talán köny- nyebben túljutunk a szűkre szabott éveken. ÁIDSinformációs szolgálat Magyarországon a legfrissebb jelentések szerint AIDS-vírussal 148 ember fertőződött meg, közülük nyolcán a kialakult betegség stádiumában vannak, s hárman meghaltak a betegség következtében. Mivel az AIDS még gyógyíthatatlan betegség, s megelőzésének egyetlen segítőeszköze a felvilágosítás, ezért a Magyar Hírlap rendszeres információs szolgálatot indít az AIDS-szel. kapcsolatosan, a közérdeklődésre számot tartó eseményekről, tudnivalókról. Egyúttal lehetőséget kíván nyújtani az olvasóknak arra, hogy kérdéseket tegyenek fel, s ezekre az információs szolgálat rendszeresen válaszol. Mint ismeretes, tavaly novemberben Magyar AIDS- alapítvány néven társadalmi alapítvány jött létre a betegség hazai elterjedésének megelőzésére. Az alapítvány vagyona a vállalatok és a magánszemélyek adományai révén az első két hónapban 2 millió forint fölé emelkedett. Korunk pestise, az AIDS, amely 9 hónaponként megduplázza áldozatainak számát, leginkább a homoszexuálisokat, a prostituáltakat és a kábítószer-élvezőket veszélyezteti. De veszélyben vannak a fiatalok is. Az alapítvány főleg e négy csoport körében kíván felvilágosítómunkát végezni. Az Állami Biztosító támogatásával elkészült mintegy 50 ezer példányban az a felvilágosítóanyag, amely a rizikócsoportok tagjaihoz szól. A rádió Napközben című műsora az alapítvánnyal együttműködve, rövidesen foglalkozni kezd az AIDS megelőzését szolgáló témákkal. Az alapítvány vagyonából támogatják egy AIDS-tár- gyú film elkészítését is. A közeli napokban az AIDS veszélyére figyelmeztető matricákat hoznak forgalomba. A kórházi látogatás uj rendjéről: Orvosok, betegek, hozzátartozók Február elsejétől Salgótarjánban, a megyei kórházban megváltozott a látogatás ideje. A korábbi évekhez hasonlóan, ismét hetente háromszor kereshetők fel a betegeik, s ehhez másfél óra áll a látogatók rendelkezésére. Mi indokolta ezt a lépést? Hogyan fogadták a változást az intézmény dolgozói, a betegek és a hozzátartozók? Lukács Józsefné, a sebészet fiatal főnővére épp végez adminisztrációs teendőivel, amikor keresem, s a kollektíva nevében így fogalmazza meg véleményét: — Kétségtelen, hogy az osztály rendjének megtartását, a betegek gyógyulását mozdítja elő, ha nem özö-nli el nap mint nap a kórtermeket a látogatók hada. Ellenben a másfél órát kissé hosszúnak találjuk, összetorlódnak a tennivalók. Az osztály egyik kórtermében hasi műtét után lábadozó nőbetegek fekszenek. Legyengültek, kimerültek, az idősebbek türelmetlenül kíváncsiak. A naponkénti látogatásról, s az új formáról kevés szóval, de annál többet mondanak: — Ki kívánja azt a sok látogatót?! Elég lenne kevesebb is! Az ötödik emeleten, az egyik gyermekágyas szobában a salgótarjáni Oláh Ferencné ágyán pihenget. Könyökére támaszkodik, arcán a megkönnyebbült-boldog merengés kifejezése: ma már háromnapos a kisfia !ö alig várja, hogy délután négy óra legyen: — Ha gyakrabban jönnének, még jobban örülnék. Ma is úgy várom, hogy láthassam a férjemet és az anyukámat. Dr. Péteri László urológus is elmond néhány gondolatot : — Ahol műtött betegek vannak, mint például nálunk is, fokozottan fontos, hogy legalább a műtét napját teljes nyugalomban töltse a páciens. Sajnos, ez nem mindig valósul meg, az aggódó hozzátartozók jó szándékú, de értelmetlen magatartása miatt. A látogatás ilyenkor nem más, mint zaklatás. A betegek emiatt be- lázasodnak, többet mozognak, mint szabad lenne, s így napokkal meghosszabbodik a gyógyulásuk. A kisdedosztály most feltűnően csendes, a kicsik délelőtti alvásukból most ébredeznek. Itt Várszegi Sándorné a beszélgetőpartnerem, aki ápolónő. — Mi csak éljenezni tudjuk az új rendet — szól, s egy mélyet sóhajtva érzékletesen adja elő tapasztalatait: — Talán el sem hiszi, mi játszódik itt le délután négytől ötig. Vannak olyan gyerekeink, kikhez nyolcán, tízen érkeznek egyszerre. Hozzák az otthoni mindenfélét, süteménytől kezdve, a gyümölcslevekig, holott mindenkinek elmondjuk, hogy csak kekszet és gyümölcsöt hagyhatnak itt. Az egyik üvegfalú, parányi kórteremben a kétévesforma kisgyerek rácsos ágya körül ott forgolódik az anyuka. Kezében kistányér, s elszántan, kitartóan emelgeti a kiskanalat az étvágytalan fiúcska szájához. Az ápolónő követi pillantásomat, s megjegyzi: — Ez a módszer sem célravezető, mert mikor már végre kezdenek bennünket megszokni, megjelenik a szülő, s akkor vége, a gyerek ismét bizalmatlan velünk. A látogatás után pedig az egy-három éves kisded csupán azt látja, hogy itt volt az anyu, az apu, és most nincs. S ők ezt nehezen fogadják el, sírnak, nyugtalanok. Megpróbálnak kimászni az ágyukból, veszélyeztetve testi épségüket. Ilyenkor nem használ a biztató szó, a simogatás sem. Némelyikük csak nyugtató hatására csitul el. Várszegi Sándorné töpreng, hogy folytassa-e még. A szemetes, napraforgómaggal teleszórt folyosókat még nem is említette. Szereti a hivatását, s ezekről a dolgokról nem tud felindultság nélkül beszélni, ö a gyógyulást szolgálja, az elmondottak pedig nehezítik azt. Kádárkuti lstvánnéval és Matuz Antalnéval a reumatológián találkoztam, ök inkább a rokonok, a családtagok szemszögéből közelítik meg a témát: — Nem várjuk mi, hogy gyakran itt legyenek, hiszen költség, fáradtság az. Nem mintha nem szívesen látnánk a hozzánkvalót, de megvan nekik is a maguk baja. Tóth Lajossal is a földszinti folyosón váltunk szót. Akihez igyekszik, a felesége, nagybeteg. A lába sietve vinné előre, de a szíve nehéz. — Amíg lehetett, itt voltam mindennap — szól, s a hangja közönyösen cseng. —• ö örült is, meg nem is. Ha mégis egyszeregyszer otthon maradtam, nem találtam a helyem. Ügy látom, ebben az állapotában jobb szereti, ha nem háborgatják. Látja, ilyen az ember, elrejti a fájdalmát. Dr. Pethő Ferenc, a kórház-rendelőintézet helyettes főigazgatója válaszában utal az előző látogatási rend hátrányaira, amelyek az intézményt és a betegeket egyformán érintették. — A kórház higiéniás állapota, a betegek nyugalma, gyors gyógyulása látta kárát a hozzátartozók mindennapi idejövetelének. A nyújtott idővel pedig azoknak szeretnénk kedvezni, akik későn végeznek a munkával, illetve messziről utaznak. Mihalik Júlia Tízezerféle géptípus A mezőgazdasági- és élelmi- szeriparigép-gyártással foglalkozó húsz iparvállalat, továbbá az ilyen berendezéseket is előállító további mintegy tíz gépipari üzem részben saját erőforrásainak felhasználásával, részben világbanki hitellel kívánja meggyorsítani termelési szerkezetének korszerűsítését. Átfogó felmérés után kialakították a legfontosabb fejlesztési irányokat. Ennek megfelelően a mező- gépgyártásban főleg a nehéztraktorok, talajművelő gépek, szemes- és tömeg- takarmány-termesztési rendszerek, gabonabetakarító gépek és adapterek, növényvédelmi és anyagmozgatási eszközök, illetve részegységek előállítását korszerűsítik. Az élelmiszer-ipari gépek közül elsősorban a malom-, a konzerv-, a sütő-* és a Húsipari, a tejipari, valamint a csomagolás- technikai berendezések gyártásának növelését tervezik a következő években. A mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozó ipar legalább tízezerféle géptípust alkalmaz. Ezek közül az ipar ezerféle mezőgépet és négyezerféle élelmiszer- ipari berendezést állít elő, évente összesen több mint 20 milliárd forint értékben, ami a teljes gépipari termelés 7—8 százalékát adja. Az itthon gyártott gépek fele exportra kerül, háromnegyed részben a szocialista, egynegyed részben a konvertibilis elszámolású piacokra. Az idén egyebek között takarmánykeverőket és -tárolókat, vágóhidakat, illetve malmokat szállítanak Algériába, Indiába, Kínába és Nigériába. Az idén is folytatódnak a külföldi cégekkel kialakított alkatrész- gyártási együtműködések. Az Ipari Minisztérium vállalati eredményösszesítéséből kitűnik: ebben a vállalati körben jelenleg egyetlen veszteséges üzem sincs. A gyárak ugyanis folyamatos fejlesztőmunkával korszerűsítették eddig is termékeiket, így megőrizték versenyképességüket a külpiacon, de belföldön is. A mezőgazdasági felhasználók ugyanis — a többi ágazattól eltérően — viszonylag szabadon vásárolhatnak külföldi gépeket, ha az itthoniak nem megfelelőek. Ez pedig olyan versenyhelyzetet teremtett, amely rá- kényszerítette a gyártókat a szervezettebb, jobb minőségű termelésre. Az „aranyszőrű tatárantilop"- kísérlet A mostani idény folyamán, az úgynevezett aranyszőrű tatárantilop vadászatában nagy méretekben új kísérletet próbálnak ki a kazahsztáni Bet- pak—Dalin vadgazdaságban. Ennek az a lényege, hogy a tatárantilopokat hálókkal fogják be. A gazdaság egyik brigádja egyetlen puskalövés nélkül 4,5 ezer tatárantilopot fogott be. Ez természetesen kevesebb annál, mint amennyit lőfegyverrel el lehet ejteni. Viszont természetvédelmi szempontból nyilvánvalóan jóval elfogadhatóbb ez a módszer. A brigád csupán két motorkerékpáron mozogva be tudja terelni a hálókba a tatárantilopokat, majd kiválasztják a legfejlettebb példányokat, a fiatalabbakat pedig újra szabadon eresztik a sztyeppére. Az eddigi módszer szerint az aranyszőrű tatárantilopokat éjjel reflektorokkal elvakították és karabéllyal lőtték ki. Eközben több ezer olyan állat is elpusztult, amely méreten aluli volt, köztük sok fejletlen antilop is. Az új kísérleti módszer fontosságára való tekintettel ennek a vadgazdaságnak csökkentették az idei évre vonatkozó tatárantilop elejtési tervét. ÚJ RAKTÁR Űj, ezer négyzetméteres raktárépület készült el az Állami Nyomda pásztói gyáregységében. A létesítmény elsősorban az alapanyag raktározására szolgái, de lehetőség van a hulladékok tárolására is. Ezen kívül szociális feladatokat is ellát, hiszen öltözőt, zuhanyozót alakítottak ki, ami a gyáregység közeli sportpályának használatát teszi kényelmessé. Helyt kapott az épületben egy tárgyalásokra, közösségi rendezvényekre, klubfoglalkozásokra alkalmas terem is.
