Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-25 / 47. szám
1988. február 25., CSÜTÖRTÖK NOCRAD .3 Salgótarján—Lipcse— Magdeburg Szállítóberendezések bővülő exportja az NDK-ba A kistelepülések fejlesztése és gondjai Beszélgetés Romasz Adolffal, a megyei tanács elnökhelyettesével Az arányosabb településfejlesztési ípolitika érvényesítésére — la községek, köztük a kistelepülések népességmegtartó képességének erősítése érdekében — 'az 'elmúlt években több központi és '■megyei határozat született. Sok intézkedés segítette a helyi közösségek döntési önállóságát, az érdekképviselet fokozását, létrejöttek az elöljáróságok. Ma mégis a viták középpontjában áll a kistelepülések helyzete és sorsa. Az okokat kutatva kérdeztük Romasz Adolfot, a iNógrád Megyei Tanács elnökhelyettesét. Szendehelyen új utcasorok alakultak ki a mostanában épített családi házakból. Bővíteni kívánja kivitelét az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyára, amely eddig is évente mintegy ötvenmillió forint értékben exportált külszíni bányai szállítóberendezéseket a Német Demokratikus Köztársaságba. Ez a kapcsolat az idén, s a következő években nemcsak megmarad, de új elemekkel gazdagodik. Vizsgálják annak lehetőségét, hogy egy lipcsei gyárral közösen, NDK-doíkumentáaiók felhasználásával megkezdik az emelő-szállító berendezések részegységeinek gyártását, amely fokozatosan eljutna a késztermék előállításához. A magdeburgi Október 7-e gyárral tárgyalnak több iparágban hasznosítható mozgat„A jó pap is holtig tanul” — tartja a közmondás, és generációk élettapasztalatát sűríti néhány szóba. Való igaz, gazdasági és társadalmi életünk változásai olyan gyors ütemben követik egymást, amelyek alaposan próbára teszik az emberek alkalmazkodókészségét. Még inkább vonatkozik a vezetőkre ez a követelmény. Gyakran tapasztaljuk, hogy ezen múlik a siker,. nem ritka, hogy a jelenségek alapos elemzésére sincs elég idő. Bizonytalan irányokba kell elmozdulni, és az ezzel járó kockázatokat vállalni. Az Országos Vezetőképző Központban már az elmúlt években felismerték, hogy a megszokottól való elszakadás, a váltás, az új követelményekhez való gyors alkalmazkodás gyakorlást, tréninget igényel. Ezért az OVK úgynevezett vezetői készségfejlesztő tré- mingjei már többesztendős múltra tekintenek vissza. Általában ötnaposak, bentlakásosak, és mintegy 10—15 vezető gyakorolja együtt a döntéshozatalt, a teammunkát, fejleszti önmagáról kialakított ismereteit. A nyári tréninghetek során 1987-ben négy héten át — június—július hónapokban — tíz különböző tréninget szervezett az OVK Concordia laboratóriuma. A magyar «iktatók mellett kanadai taható kis szállítószalagok salgótarjáni kibocsátásáról. Az NDK-ban mindehhez felajánlották a náluk már széles körben elterjedt számítógépes tervezőkapacitást. A bányagépek iránti csökkenő hazai kereslet pótlása érdekében a salgótarjáni bányagépgyár kész akár megkétszerezni eddigi NDK-ex- portját. Ráadásul mind a kis szállítószalag, mind az emelő-szállító gép Salgótarjánban új termék, így-hozzásegít a nagyüzem termékszerkezetének megújulásához. A számítógépes tervezői együttműködés pedig felcsillantja a közös műszaki-tudományos együttműködés és fejlesztés lehetőségeit. nár is vezetett tréninget, érdekes témában a stressz kezeléséről. Tolmács iis közreműködött, de az idegen nyelv gyakorlásának lehetősége, és a külföldi módszer megismerése igen vonzóvá tette ezt a tréninget. A négy hét során érdekes témák szerepeltek a programon, közöttük a vezető időgazdálkodása, kommunikáció, a hatalom és befolyás kérdései, együttműködés. A hazánkban újfajta kezdeményezést a sajtó és a rádió is érdeklődéssel kísérte. A vezetőképzés, az egyéni fejlesztés új módszerének helyességét a külföldi tapasztalatok és a résztvevők elégedettsége is alátámasztotta. Az első évi siker nyomán az OVK Concordia laboratóriuma május 30. és június 24. között újabb nyári tréningheteket rendez. Tavaly Szí rákon tartották, ez évben a jioszvaji továbbképző intézet nyújt otthont a rendezvénynek. A korábbi témák mellett újak is szerepelnek a programban, így például kreativitás és innováció, döntéshozatali tréning, minőségi vezetés, konfliktuskezelés. Ez évben is megjelennek külföldi trénerek a rendezvényen, ezúttal amerikaiak. Nyár utolján majd beszámolunk az ez évi tapasztalatokról. Dr. Huszti Dénesné • A tömegkommunikáció gyakran ad hírt a kistelepülések önállósodási törekvéseiről. Hasonló jelenség Nógrád megyében is előfordul. Mi lehet ennek az oka? — összetett, sok tényező által motivált folyamat konkrét megnyilvánulásairól van szó. A tárgyilagos kép érdekében vissza kell nyúlni a feszültségek múltból táplálkozó gyökereihez. A megye 120 települése több mint felének a lélekszáma nem haladja meg az ezer főt, húsz törpefaluban ötszázan sem laknak. Ezekben a korösszetétel, az aktivitás, a megújulási képesség kedvezőtlenebb. A legtöbb dilemmát azok a kedvezőtlen termőhelyi adottságokkal és elégtelen közlekedési kapcsolatokkal rendelkező települések adják, amelyek a megye középső, illetve délnyugati — hátrányos helyzetű — térségében helyezkednek el. 9 A településhálózatfejlesztést befolyásoló egyes tényezők hol a folyamatok okaként, hol pedig okozataként jelennek meg. Helytálló ez a megállapítás? — Valóban így van. A településrendszerünkre ki- Jiató változásokat az iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átszervezése nyomán, illetve a vele egy időben kibontakozó nagy társadalmi mozgások idézték elő. A helyi foglalkoztatási gondok miatt felgyorsult az ingázás. Ez, valamint az életmód változása ösztönzően hatott a városba való költözésre és a megyéből történő elvándorlásra. Az elvándorlók döntő többsége a fiatalabb és a középkorú lakosságból került ki, s ez hosszú távon lényegesen befolyásolta a lakosság természetes szaporodásának lehetőségeit. A megye községeiben 1960. és 1970. között 4 százalékos, a következő tíz évben 2,3 százalékos volt a fogyás. Ugyanakkor az 5Q0 lakos alattiakban 14, illetve 16 százalékos volt a csökkenés. ® A hetvenes évek végétől lelassult az elvándorlás. Mivel magyarázható ez? — Számottevően erősödött a kedvező gazdasági és közlekedési feltételekkel rendelkező községek megtartóképessége. Ez azoknak az intézkedéseknek köszönhető, amelyek elsősorban a helyi munkalehetőségekre, a demográfiai folyamatokra hatottak kedvezően. 9 Ezek a gazdasági ösz- szefüggések. Emellett a tanácsoknál is jelentős változások történtek. — A közös tanácsok megalakulása egy időbe esett az egyéb körzetesítési folyamatokkal, a mezőgazdasági üzemek és az áfészek tőkéjének koncentrálásával, vagy az iskolák körzetesítésével. Településszerkezetünkből eredően ezek a változások Nógrádban a települések nagyobb hányadát érintették, mint az ország sok részén. E lépések nélkül ázonban falvaink sem gazdaságilag, sem infrastrukturális 1 ellátásban nem jutottak volna el a mai szintig. A tanácsok fejlesztési és intézményműködtetési tevékenységében továbbra is megkülönböztetett figyelmet kaptak a kistelepülések, ha a statisztikai számok nem is tükrözik mindig hűen a fejlődést. Amikor egy társközségben például megszűnt a felső tagozatos oktatás, mert a székhelyközségben új iskola épült, első pillanatban úgy nézett ki, hogy csökkent az ellátottság. Az igazság azonban az, hogy a gyerekek oktatása és nevelése sokkal színvonalasabbá lett. Szakszerűbb lett az igazgatási munka, a pénzalapok ösz- szevonásával pedig lehetővé vált, hogy a faluközösségek — szükségleteiket rangsorolva — közösen döntsenek feladataikról, Kétségtelen tény, hogy iskola, orvosi rendelő, szolgálati lakás építése — különösen az 1970. és 1980. közötti időben — a székhelyközségekre koncentrálódott. Ezek azonban nemcsak egy település érdekeit szolgálják. Alapelvnek az tekinthető, hogy minden egyes településen legyen meg az alapellátás, az ezt meghaladó igényeket pedig célszerűen, egy nagyobb térséget átfogóan kell kielégíteni. Ily módon érvényesül a nivellálás és a differenciálás. A kistelepüléseken 1975-től napjainkig harmadával lett több az óvodai férőhelyek száma, ma is minden helyen működik kultúrotthon, vagy klubkönyvtár. Több mint kétszeresére nőtt a közüzemi vízzel ellátott települések aránya. Ezeken a településeken a megyei átlagnál jobb a lakásellátás, sok családi ház építését kedvezményes telekkel, készpénztámogatással segítették a tanácsok. 9 A nyolcvanas évek elejétől szembetűnőbbek az eredmények. Magyarázható-e ez a községi tanácsok önállóságának, érdekeltségének fokozódásával? — Egyértelmű az összefüggés, miként a helyi kez- derrténvezések határozottabb érvényesülésével és felkarolásával, a megyei és a helyi tanácsok kapcsolatának közvetlenebbé tételével is. Elsősorban a különböző megyei és központi pályázatok mozgósítottak nagy erőket. A megyei tanács céltámogatási rendszere a vállalkozást, a helyi kezdeményezést egészíti ki. Ha már a vállalkozásról esett szó, bevezettük azt is, hogy a társadalmi munkaversenyben elért helyezés alapján a jutalom nem a közös tanácsot, hanem a települést illeti. Említeni kell a kereskedelmi hálózat, SZŐ VOSZ által is támogatott korszerűsítését: a telekellátást, az útkorszerűsítést, a környezeti kultúrát növelni kívánó tanácsi pályázatokat. A megyei tanácsi szabályozó rendszer a korábbinál arányaiban is nagyobb mértékben támogatja a községek — így a kistelepülések — fejlődését. A fejkvóta bevezetésével a fejlesztési forrás általánosabbá, de- mokratikusabbá és nagyobb mértékűvé vált. 9 A helyi tanácsok kezdeményező- és kockázatvállaló készsége eltérő, s ez differenciálja a települések fejlődését. — Engedni, sőt támogatni kell az átlagosnál kiemelkedőbb helyi kezdeményezéseket és az ebből adódó differenciálódást — ez a megyei tanács álláspontja. A társadalmi demokratizmus kiszélesedése, a tanácstestületek döntési jogainak valódi érvényesülése pedig bizonyára elvezet oda, hogy a helyi közösség megköveteli a hatékonyabb, eredményesebb szervezőtevékenységet. Ennek érdekében esetleg nem riadnak vissza a megfelelő személycseréktől sem. 9 Hogyan ítéli meg a VII. ötéves helyi tanácsi tervek alapján a székhelyközségek és a hozzá kapcsolódó kisebb települések fejlesztésének arányait? — Összességében pozitív irányú elmozdulást jeleznek a tervek, az egyes tanácsokon belüli arányok azonban jelentősen eltérnek. Jellemző ugyanis, hogy — a fejlődés folyamatát szem előtt tartva — a helyi tanácsok az egyik tervciklusban az egyik, azt követően a másik település nagyobb feladatát oldják meg, arra koncentrálnak. Van olyan tanács, ahol szinte minden fejlesztési pénz a székhelyközségben épülő iskolát szolgálja a társközségek teljes egyetértésével. Sőt, az utóbbiak még a településfejlesztési hozzájárulással is támogatják a megvalósítást. Más településeken viszont sokkal egyenletesebb elosztás ellenére is az elégedetlenség jelei mutatkoznak. A tartós egyetértésben, vagy annak felbomlásában szerepet játszik az is, hogy mennyire sikerült a’ lakosság reális törekvéseit tükröző terveket kialakítani. Egy azonban bizonyos: nem lehet a tervezést újra kezdeni, a menet közbeni korlátozó intézkedésekkel csökkentett pénzt újra elosztani. Az i.lyéh vita helyett most a tervek valóra váltására kell koncentrálni. Ügy vélem, a demokráciával, a véleménynyilvánítással együtt kell, hogy járjon a nagyobb felelősség is. 9 Számos példa bizonyítja, hogy az elöljáróságok valóságos, érdemi tevékenysége között is nagy a különbség. — Ügy vélem, sokat beszélünk a jogaikról, s annál kevesebbet a feladatukról, a felelősségükről, arról, hogy érdemben képviseljék a társközségek érdekeit a tanácsokban. Emellett azonban legyenek szervezői a cselekvő kezdeményezéseknek, közvetítsék a tanácsok döntéseit. Nagyon sok tanácsnál nem találták meg az önállóság növelésének lehetőségeit sem, miközben a lakosságra is nagyobb teher hárul. Ez természetesen viták forrása, a véleménycserében azonban az igényekkel . együtt a lehetőségeket is számba kell venni. Ha a feszültebb közhangulatban a kérdésekre nem adunk józan, higgadt választ, nem tényszerűen érvelünk, akkor ez melegágyát képezheti annak, hogy a korábban közösen elvetett törekvések és az elfojtott indulatok felszínre törnek, s nem kellően átgondolt, önállósulási törekvésekhez vezetnek. A legtöbb helyen azt teszik szóvá, hogy a tanács nem fordít elegendő figyelmet a feszültségek felszámolására, a székhélyközségek kapják a nagyobb fejlesztéseket, a társközségek háttérbe kerülnek. Ez kétségkívül összefügg azzal, hogy a tanácsok a központi források jelentős csökkenése miatt — fejlesztéseknél 1988-ban ez a 40 százalékot is eléri — kénytelenek feladataik egy részét elhalasztani, vagy módosítani. Ez érinti a helyi célokat, több területen a tehóval segített elképzelések megvalósítását is. A jó szándékú lokálpatriotizmusból táplálkozó igények elfogadhatóak, a baj ott van, hogy talán nem sikerült eléggé széles körben tudatosítani e kényszerű lépéseket. Azt sem, hogy a megyei tanács éppen a kistelepülések, a községek érdekében a városok és nagyobb tanácsok, a megyei fejlesztések rovására, a községek fejlesztési fejkvótáját az elmúlt évi szinten megr tartotta. Ezzel együtt az is igaz, hogy a kisebb, kevés pénzből megoldható problémák megszüntetésére a tanácsok nem fordítanak kellő figyelmet. 9 Végezetül: milyen lehetőségeket lát a kistelepülések dinamikusabb fejlesztésére? — A megyei tanács középtávú tervének megfelelően következetesen keresni kell a községek népességmegtartó képessége további erősítésének lehetőségeit. Ebben megkülönböztetett szerepet szánunk az elmaradott térségek fejlesztésére kidolgozott programunk végrehajtásának. Az egyik legfontosabb feladat a helyi, hely- köri gazdaságos foglalkoztatási lehetőségek bővítése. Gondolok itt az ipartelepítéstől kezdve a mezőgazda- sági, idegenforgalmi lehetőségeken keresztül a szociális gondozásig. Mindebben megnő a heljM tanácsok, a lakóközösségek kezdeményezőerejének ' jelentősége. A kétszintű irányítás bevezetése tovább növeli a községek rangját. A társulások, a városokkal való együttműködés formái is új alapokra helyeződnek. Ha szétválnának a ma együtt élő települések, éles anyagi veszteség érne mindenkit, hiszen az intézmények szétszórt fenntartása jelentős többletköltséggel járna. A mai szűkös anyagi helyzetben ennek nincs realitása. Az előttünk álló tennivalók megoldásában a terveinkben rögzített célok megtartásával, rugalmasabb formák alkalmazásával lehetünk eredményesebbek a kistelepülések fejlesztésében, az ott élő emberek helyzetének javításában is. A cél: 3 millió A NAÉV Hővill leányvállalatának zagyvarónai üzemében 3 millió forint árbevétel elérése az első negyedéves célkitűzés. Itt készülnek a lég- és fűtéstechnikai berendezések, anyagmozgató kézi targoncák, lakatosszerkezetek és a képen is látható kapcsolószekrények. Amerikai vendégelőadókkal Nyári tréning a vezetőknek Konfliktuskezelési és döntéshozatali gyakorlatok
