Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-24 / 46. szám
1938. február 24., SZERDA NOGRAD-3 Síküveg exportra A salgótarjáni síküveggyár az elmúlt évet egymilliárd- ötszázmillió forintos árbevétellel és száznegyvenkétmillió forint nyereséggel zárta. Húzott síküveget töbtf mint négymillió dollár értékben exportáltak Angliába, Kanadába, az NSZK-ba és az USA-ba. A gyár az idén tíz százalékkal több üveg szállítását tervezi a tőkésországokba. Felvételeink a síküvegvágó üzemben készültek. Dolovics Tiborné és .Kovács Istvánné angol exportra kerülő üveget vág méretre. A tengerentúliak igényesek. Kézi vágással milliméternyi pontosságúra vágja az üveglapokat Kovács Katalin. Szenes László és felesége a hőszigetelő üvegeket lapolja. A Montrealba kerülő vékony üveget Magulya Pálné csomagolja konténerekbe. —Rigó Tibor képriportja— flz agrárágazat fejlesztései A gazdaságilag elmaradott térségekben fölgyorsult az élelmiszer-gazdaság és a kiegészítő tevékenység fejlesztése. A MÉM adatai »szerint az ezeken a területeken tevékenykedő 188 üzemből 140-ben kezdődött tavaly valamilyen beruházás. A mezőgazdasági fejlesztések túlnyomó többsége az állattartó telepeken valósul meg, rekonstrukció és férőhelybővítés kapcsán. Ezek a munkák kötik le az összes beruházási előirányzatnak a felét. Az ipari és az élelmiszer-ipari fejlesztések részaránya mintegy 40 százalékra tehető. Élelmiszer-ipari fejlesztésre három megyében öt induló beruházás kapott 30 millió forint segítséget a központi területfejlesztési alaptól. A helyi ipar fejlesztése és a munkahelyet létesítő beruházások indítása valamennyi térségben kiemelt program. Az elmúlt évben 24 ilyen fejlesztés kezdődött meg, összesen 67 millió forint támogatással. A kiegészítő tevékenység bővítésére, a szövetkezeti igények és az iparvállalati lehetőségek összehangolására a MÉM az Ipari Minisztériummal közösen szervezetet hozott létre. Ez mindenekelőtt az elmaradott térségekben fejti ki tevékenységét. Feladata a megrendelők és a gyártók együttműködésének segítése, az új ipari tevékenységek kialakítása, s ezáltal a jövedelem és a foglalkoztatás növelése. A felmérések szerint lehetőség van a kiegészítő tevékenység termelési értékének évente akár több milliárd forintos növelésére. Ennek irévén e térségek mezőgazdasági üzemei olyan eredménytöbblethez juthatnak, ami számukra fönnmaradásukhoz és fejlődésükhöz alapvetően fontos. «1 MUnKniUELKÜLISEG KEZELÉSE E lvileg és nagy általánosságban — ahogy mondani szokás:' országosan és ..globálisan” — semmi gond a munkaerő- piacon. A kereslet ugyan lassan csekken, és a kínálat is növekszik lassan, de a legutóbbi adatok szerint még mindig több mint 55 ezer szabad mufikalhely jut mindössze alig tízezer munkát keresőre. Csakhogy: „elvileg” és „általában” nem létezik a munkaerőpiac. Vagyis az iménti — látszólag megnyugtató — adatok semmit nem mondanak, és legfőképpen nem megnyugtatóak. Egyrészt azért nem, mert ez az 55 ezres munkahelykínálat egyetlen év alatt 26 ezerrel csökkent, s a rövidebb- hosszabb ideig munkanélküliek száma háromezerrel volt több az elmúlt év utolsó negyedében, mint egy évvel korábban. Az országosan még mindig bőséges álláskínálat ellenére is az elmúlt év végét több mint tízezer munkanélküli regisztrálásával kellett zárni, s egyre többen vannak azok, akik egy hónapnál hosszabb idő alatt sem tudnak elhelyezkedni. S azért sem lehetünk nyugodtak, még általában sem, mert a legmértéktartóbb prognózisok szerint is az év végére minimum 30 —40 ezres munka nélküli tartalék sereggel kell számolni, kikerülhetetlen következményeként a remélhetően most már egyre jobban felgyorsuló szerkezetátalakítási program végrehajtásának. A szakmunkásoknak, és általában a szakképzetteknek nincs mitől tartaniuk: annál inkább fenyegeti a munkanélküliség a szakképzetleneket, és főleg a segédmunkásokat. De ez sem általánosítható. Mert például Nyíregyházán, a legutóbbi jelentések szeriht, majdnem 400 munka nélküli szakmunkásra 89, de mellettük több mint 250 állás nélküli szellemi foglalkozásúra mindössze 20 szabad munkahely jut. És Borsodban, meg Szolnok megyében ugyancsak nagyon kiélezett a munkaerő-piaci helyzet, de például Hajdú-Biharban, Csongrádban vagy Bács-Kiskunban és főleg Budapesten még a szakképzetlenek is megnyugtatóan bőséges munkahelykínálatból válogathatnak. Ezt tudván is még nyugtalanítóbb, hogy valójában nem ismert pontosan a pillanatnyilag is munkanélküliek pontos száma, területi és földrajzi megoszlása. Az eddig idézett adatok ugyanis csak a közvetítőirodák jelzései. De hányán és hányán vannak, lehetnek, akik — állásukat elveszítve — nem keresik fel a munkaközvetítőket? Vagy azért, mert azt sem tudják, hogy ilyesmi létezik, vagy azért, mert egyszerűen röstellik, hogy munkanélküliek, s abban bíznak, hogy e hirtelen rájuk szakadt gond valóban csak átmeneti, és hivatalos segítség nélkül is megoldható. Ám tudniuk kell(ene), hogy reményeik hiábavalóak. Ezért is, és érdekükben is formálódik egyre határozottabban a munkaügyi kormányzat által szorgalmazott foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer, csak hát félő, hogy e törekvésekkel jócskán megkéstünk. Az átképzési támogatás mindaddig nem igazi megoldás, amíg a szándékolt átképzési rendszer tökéletlenül működik. A költségvetésből elkülönített foglalkoztatási alap — ösz- szegét tekintve — inkább csak kormányzati gesztus, semmint érdemleges segítség a munkanélküliek számára. A meghosszabbított felmondási idő után is járó anyagi támogatás lényegében diszkriminatív jellegű: csak azoknak — lehet, esetleg — kedvező, akiket legalább tízesével bocsátanak el a munkahelyeikről. (És milyen fura: a vállalát oknál előszeretettel élnek az egyidőben tíznél kevesebb ember elbocsátásának gyakorlatával...) És van ugye a legújabb — kísérleti jellegű — megoldás: az úgynevezett újrakezdési támogatás. A még munkaképes, ámde fölöslegles embereknek, hogy valamiféle vállalkozásba kezdhessenek, legfeljebb 150 ezer forintnyi, kedvezményes feltételekkel felvehető kölcsöntőke juttatható. Csoportos vállalkozás esetén ez az összeg valamit talán segít. Egyénenként azonban mintha nem is lenne. Végtére is: mit lehet manapság kezdeni 150 ezer forinttal?.. . Legföljebb és esetleg berendezni valami kis primitív kócerájt — feltéve, ha e kóceráj falai már állnak —, s valami nagyon kezdetleges kisipari tevékenységbe fogni, vállalva ennek a gyengécske felszerelés, a rendkívül alacsony technikai színvonal miatti megannyi kockázatát. Megoldás? Nem igazából ! Kezelhetetlennek látszik tehát a mind nagyobb arányú munkanélküliség? A kérdés valójában azért nem kérdés, mert ezt az újabb kori — és a gazdaságossági törekvésektől sajnos elválaszthatatlan — társadalmi jelenséget mindenképpen és minden körülmények között kezelni kell. Nincs vagylagos lehetőség — nincs alternatíva. Vagyis? Vagyis — mondják, s újabban megint, egyes szakemberek — kikerülheitetlennek látszik a szabályos munkanélküli-segély bevezetése. Mások meg ugyancsak ódzkodnak ettől, kimondatlanul is azért, mert a munkanélkülisegély egyszersmind elismerése lenne a teljes foglalkoztatás, mint szocialista vívmány föladásának. C sakhogy: a teljes foglalkoztatás manapság inkább csak elvi lehetőség. Feltételei nagy általánosságban és „globálisan” megvannak, helyenként, földrajzi körzetenként, szakmánként és foglalkozásokként egyre inkább hiányoznak. Ezzel a ténnyel szembe kell nézni! Rég nem időszerűek azok a — politikai színezetű — viták, hogy lehet-e Magyarországon munkanélküliség, vagy sem? Magyarországon ugyanis megjelent — és csakis növekvő mértékű lesz — a munkanélküliség. Kezelési módszereinek eszköztárához sok minden tartozik, de a munkanélküliek napi megélhetését biztosító segély nem hiányozhat ebből az eszköztárból. Be kellene látni ezt már most, mert ha ez ügyben újabb, hosszú ideig tartó — és a dolgok végkimenetelét tekintve csakis értelmetlen — viták kezdődnek, akkor ezért társadalompolitikailag ismét csak nagyon nagy árat kell fizetni. Vértes Csaba Már az idén meg kell szüntetni a veszteséget! Elkészült a mérleg és a terű szénbányává Ha latunknál A Nógrádi Szénbányáknál igazgatótanács-ülésen pontosították a múlt évi gazdálkodás mérlegét és véglegesítették az idei terveket. Amint az köztudott, fennállásának egyik legkritikusabb esztendejét zárta a vállalat, ugyanis vesztesége 251 millió forint. Annak ellenére ilyen tetemes, hogy 161 millió forint értékcsökkenési leírást elszámoltak a veszteség mérséklésére. Ennek következtében viszont 167 millió forint érdekeltségi alaphiány keletkezett. Az igazgató tanács azzal a ■megjegyzéssel fogadta el a tavalyi bizonyítványt, hogy még egy ilyen sikertelen évet nem engedhetnek meg maguknak. Tart a vállalatnál a veszteségfeltáró vizsgálat, amelynek végeredménye dönti majd el, milyen intézkedésre lesz szükség a talpra álláshoz. A bányászoknak azonban nem ezzel kell foglalkozniuk, hanem a tervek teljesítésére muszáj koncentrálniuk. Sajnos, ez az esztendő sem jól kezdődött, s másfél hónap után '27 ezer tonna a lemaradás «zénértékesítésben és 36 millió forint az adósság árbevételben. Egyre növekszik a vágathajtpk mínusza is. Az igazgató tanács jóváhagyta az idei termelési feladatokat. Eszerint 980 ezer tonna nyers- és 851 ezer tonna értékesíthető szén ki- bányászása hárul a munkás- gárdára. Ebből Kányás aknának 282 ezer, a tóaljai külfejtésnek 106 ezer, a ménkesi bányának 290 ezer, a szorospataki aknának 173 ezer tonna szenet kell adnia. Az év során 8543 méter bányafolyosót kell elkészíteniük a vágathajtóknak. A kányásiaktól 5008, a mén- kesiéktöl 3535 'méter vágat kihajtását várja a vállalat- vezetés. Mivel a fejtési mezők előkészítésében tetemes a lemaradás, külön is ösztönzik a vágathajtás növelését. A vállalat 288 millió forint termelési dotációt kapott. A kányási bányaüzemben a termelési költségek 300 millió forinttal haladhatják meg az árbevételt. A ménkesi bányaüzemben 56 millió forint mérleghiánynyal számolnak. Ugyanakkor a többi egységnek együttvéve 82,6 millió forint nyereséget kell hozniuk. Az állami dotáció és ez a nyereség ellensúlyozza majd a két termelőüzem veszteségét. A tervek szerint tehát az idén már egyenlegbe kerülnek a bevételek és a kiadások, nem lesz veszteséges a nógrádi szénbányászkodás. Adott tehát a cél a vállalatnál. A kollektívának be kell bizonyítani az életképességét. Az igazgató tanács ülésén is elhangzott: a kivárásos taktikázás ideje lejárt, mindenkitől meg kell követelni a szorgalmas, becsületes munkát. Nagyon sok múlik a különböző szintű vezetőkön. Azok a vezetők, »akik nem merik vállalni a feladatot és az ezzel járó felelősséget, legjobban teszik ha átadják a helyüket, a náluk alkalmasabbaknak. A bátonyterenyei szénmosó a Kányáson felszínre hozott tüzelőanyag kalóriaértékét jelentősen növeli. —kép: kulcsár—
