Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-23 / 45. szám

Középiskolai könyvtárak Érdekek és humanitás Muzeális gyűjtemények A becslések szerint nap­jainkban több tízezerre te­hető azoknak a muzeális értékű könyveknek, köztük könyvészeti és művelődéstör­téneti ritkaságoknak a szá­ma, amelyeket a nagy múl­tú hazai középiskolák könyvtáraiban őriznek. Az iskolai nyilvántartások eset­legessége miatt azonban nincsenek pontos adatok e dokumentumokról, így nagy részük elveszettnek tekint­hető a kutatás, a nemzeti kultúra számára. Mint azt az Országos Pe­dagógiai Könyvtár és Mú­zeumban elmondták, e könyvtárakban csaknem 280 ezer kötetet találtak, s kö­zülük több mint 10 ezer 1800 előtti kiadású magyar és 1600 előtt megjelent kül­földi mű. Felfedeztek kó­dextöredékeket, 18 ősnyom­tatványt és olyan köteteket is, amelyekből csupán egy­két példány ismeretes az országban. Az 1870 előtti értékes, és csaknem telje­sen feltáratlan kéziratok száma több mint 60 ezer lap, de az 1870 utániak szá­ma is meghaladja a 10 ezer lapot. Az iskolai muzeális gyűj­teményeknek csaknem a teljes állománya feltáratlan, feldolgozatlan. Bár az el­múlt években rendelet sza­bályozta az iskolai muzeális gyűjtemények feltárását és védelmét, s több útmutató és tanfolyam adott segítsé­get az ehhez kapcsolódó feladatokhoz, a jogszabályok végrehajtása meghaladja az iskolák, illetve fenntartóik anyagi lehetőségeit. A gon­doktól néhány iskola úgy próbál megszabadulni, hogy — figyelmen kívül hagyva a jogszabályt — a gyűjte­mény egy részét átadja mú­zeumoknak, egyetemi tan­székeknek, vagy eladja an­tikváriumoknak. Az iskolai nagy értékű gyűjtemények helyzetének, gondjainak megoldására az OPKM — a Művelődési Mi­nisztérium könyvtári osztá­lyával, valamint az Orszá­gos Széchenyi Könyvtárral karöltve — a közeljövőben átfogó programot dolgoz ki. Miként elmondták, ennek fontos lépése egyebek kö­zött egy átfogó, országos nyilvántartás készítése lenne. Á metszés ábécéje A Mezőgazdasági Kiadó az idei mezőgazdasági könyvhó­napra jelentette meg Czáka Sarolta—Valló László A metszés ábécéje című köny­vét. A téma nagyon idősze­rű, hasonló jellegű munka magyar nyelven még nem je­lent meg. A szakkönyvek többsége ugyanis csak egy-egy növényfajta termesztés­technológiájával, fajtakér­déseivel és metszésmódszeré­vel foglalkozik. Elsősorban kertbarátok­nak, kiskerttulajdonosoknak készült ez a könyv. Azoknak, akik kertjében vegyes össze­tételű gyümölcsfajok, dísz­fák, díszcserjék és örökzöl­dek találhatók. A metszést illetően nagy a tanácstalan­ság, különös tekintettel az újabb művelésmódokra, a zöldmetszés elterjedésére, a biológiai kertművelésre stb. A legfontosabb alapelveket, gyakorlati fogásokat, a legis­mertebb növények metszé­sét közli a szerzőpár, de ezekkel kapcsolatban egyéb teendőkre is kitérnek. Az anyag négy fejezetből áll. Az első a metszéshez szükséges alapismereteket, a beavatkozás biológiai alap­jait tárgyalja. Miért kell metszeni, mit metsszünk, mit ne, mikor, milyen esz­közökkel és hogyan kell a sebeket kezelni? A második fejezetben a gyümölcsfák és gyümölcstermő bokrok met­szését (fajonként), a külön­leges metszésmódokat, a zöldmetszést, a kiegészítő el­járásokat közli a két szerző. A harmadik témakör a szőlő metszése. A negyedik feje­zet a díszfák és díszbokrok alakítómetszését és ritkí­tását, a rózsák, az örökzöl­dek, a fenyő metszését tár­gyalja. Az írók arra töreked­tek, hogy áttekinthető, jól használható, a témakört ki­merítő mű kerüljön ki ke­zük alól. Országos játékpályázat Új játékok, játékszerek, társasjátékok, játszótéri elemrendszerek készítésére országos pályázatot hirde­tett a kecskeméti Szóráka- ténusz Játékmúzeum, a Kiss Áron Magyar Játéktár­saság, valamint a Magyar Úttörők Szövetsége. Az Ál­lami Ifjúsági és Sporthiva­tal, az Ipari, illetve a Mű­velődési Minisztérium, a Népművészeti Egyesület és az Országos Közművelődési Központ által támogatott pályázaton életkorra, foglal­kozásra, iskolái végzettségre való tekintet nélkül bárki részt vehet, egyénileg és csoportosan egyaránt. A pá­lyaműveket — zárt boríték­ban mellékelt névvel és címmel — jeligésen kell beküldeni június 30-ig a következő címre: Szóraka- ténusz Játékmúzeum (6000 Kecskemét, Gáspár A. u. 11. Telefon: 76.20-332). Bővebb felvilágosítást is itt lehet kérni. , Magyar—belga együttműködés Álgatenyésztés Csongrádban Ahol a falak leomlottak Az életük egy nagy kérdő­jel. Amikor kikerülnek az állami gondozásból, a védő­szárnyak kötelékéből, tanács­talanul bóklásznak a világ­ban. Hogyan kezdjék megva­lósítani elképzeléseiket, vá­gyaikat? Kihez fordulhatnak útmutatásért, támogatásért? Minduntalan falakba ütköz­nek. Mert hiányzik belőlük a családi élet adta melegség, a praktikus, gyakorlatias gondolkodás biztonsága. És egyre növekszik a bizonyta­lanság érzése a több helyen tapasztalható kézlegyintések láttán: állami gondozott? Mit kezdjünk vele? Becsületükre váljék, hogy merték őszintén bevallani, kezdetben önző érdekek ál­tal (is) keresték a kapcsolatot az akkor még Salgóbányán működő gyermek- és ifjúság­védő intézettel, később a kis- terenyei nevelőotthonnal. Munkaerőhiánnyal küszkö­dött a gyár. Úgy gondolták, ha sikerül kinevelni a je­lentkezők közül akár csak öt-hat szakmunkást, az már fél siker. De az érdekek mel­lett már ekkor felfedezhető volt a kezdeményezés huma­nitárius oldala, mert arról is gondoskodott a vállalat ve­zetősége, hogy a gyerekek életkezdéséhez megfelelő kö­rülményeket teremtsen. — A szénbányáktól átvett fürdőépület emeletén alakí­tottunk ki két-három ágyas, úgynevezett szolgálati szobá­kat, ahol a volt állami gon­dozottaknak ingyenes szál­lást, ellátást kínáltunk, ök cserében vállalták azt, hogy tehetségükhöz, adottságaik­hoz mérten szak- vagy beta­nított munkásként elsajátít­ják a vasasszakma fogásait, beilleszkednek a gyári kol­lektívába — emlékszik visz- sza a tíz évvel ezelőtt tör­téntekre Daily i István, a Ganz acélszerkezeti leány- vállalat mátraterenyei gyára személyzeti és oktatási osz­tályának vezetője, a kezder ményezés egyik fő patrónu- sa. Azt is megsúgja: az igaz­gatójuk nagyon embercent­rikus, nélküle talán már ré­gen lefújták volna e bukta­tókkal teli vállalkozást. Mert mi történt? A gyere­kek jöttek mentek. Volt, aki gyenge fizikumára hivatko­zott, mások beilleszkedési za­Ahol a falak leomlottak... * 5 akik megmaradtak? * Fényképalbum varokkal kínlódtak, elérhe­tetlen vágyakat hajszoltak. Hiába az ingyen szállás, az anyagi támogatás, egy jó szakma megszerzíésének re­ménye — kifejletlen vagy éppen elferdült értékrendjük tovasodorta őket. Néhányuk Pesten próbált szerencsét. Aztán visszatértek lerongyo­lódva, elzüllve a kapaszkodók nélküli életből. — Tíz év alatt stabilizáló­dott a létszám. Az induló húsz gyerekből tizenegynek sikerült gyökeret ereszteni, öten kitanulták a vas- és fémszerkezetlakatos-szakmát, de a betanított munkások sem elégedetlenek. Jelenleg hat katonánk van, most vár­juk őket vissza, egy fiunk pedig a napokban vonul be. Figyelemmel kísérjük a ma­gánéletüket is. Mi mindenre kellett őket megtanítani ? Amikor hozzánk kerültek fo­galmuk nem volt, mennyit ér a pénz, mibe kerül egy kiló kenyér. A fizetésüket napok alatt elszórták. Drá­ga magnókat, ruhákat vásá­roltak, később potom pén­zért elherdálták. Próbáltuk rávenni őket a takarékosság­ra, az egyszeri betanulási tá­mogatást — 12—16 ezer kö­zött mozog — igyekeztünk betétkönyvbe tétetni. Siker­telenül. Szívesebben tartják maguknál az összespórolt pénzt, szinte gyönyörködnek benne. Egyszóval, sok türe­lem kell hozzájuk, hiszen va­lójában lelki sérült ember­kékről van szó, akik közül többen soha nem találkoztak a szüleikkel. Talán ezért is vonzódnak a saját otthonhoz, a családi tűzhely melegéhez. Ennek megvalósításához igyekszik előfeltételeket te­remteni a gyár. Nem ered­ménytelenül. Ketten a lakó­telepen élnek, megnősültek, egy fiatalember pedig a kö­zelben vásárolt régi családi házat. — Minden gyerek törté­netét ismerem, mindegyikről van otthon fényképem. Tíz éve élek közöttük, takarítok rájuk, ha kell eligazítom őket — mondja Bodor Jó- zsefné, a srácok Aranka né­nije, aki a takarításon túl társadalmi pártfogóként is figyelemmel kíséri lakóit. Büszkén mutatja végig az új fürdőépületben berende­zett, kényelmes kétágyas szo­bákat. Tavaly költöztek ide. A konyhában villanytűzhely, három hűtőszekrény, mosó­gép, centrifuga és minden, ami egy háztartásban szüksé­geltetik. Az ellátás továbbra is ingyenes. A társalgóban pingpongasztal, távirányítós színes tv. — Okítottam én őket min­denre. Nem tudtak mosni, képtelenek völtak egy rán- tottát összehozni. A szobák­ban mindig csatatér uralko­dott — meséli Aranka néni, aztán büszkén hozzáteszi. — Most már hét végeken főze­léket, paprikás krumplit főz­nek, húst sütnek. Szépen él­nek. Azt sem mondhatom, hogy kocsmáznának, hogy rosszabbak lennének a csalá­dokban felnőtt gyerekeknél. A huszonnégy éves Molnár Feri sűrűn bólogat a beszél­getés hallatán. 1981-ben ke­rült a Ganzba, betanított lakatos. — Persze hogy örültem en­nek a lehetőségnek. Albér­let, vagy munkásszálló he­lyett ingyenszoba. Jó brigád, havonta háromezer forint a borítékban. Vettem magam­nak magnót, levelezek a ne- velőszüleimmel — ilyenekkel töltöm a szabad időt. Már sikerült nyolcezer forintot összespórolni, hiszen csak a kajára kell kölfenem. Mi a vágyam? Egyszer talán meg­nősülök, lesz majd saját csa­ládom. De addig itt kitartok, mert kapaszkodó nélkül a magamfajta könnyen a sár­ban találja magát. Kiss Mária Magyar—belga közös vál­lalat létrehozásával alga­tenyésztésre rendezkednek be a Csongrádi Állami Gazda­ságban. Az előzményekről Köves Endre, az állami gaz­daság igazgatója elmondta: a liége-i egyetem algate­nyésztéssel foglalkozó kuta­tói, illetve a tenyésztői mun­kát több országban szerve­ző, összehangoló belgiumi vállalat, a Bioprex szak­emberei javasolták, hogy Csongrád város határában hozzanak létre egy alga­tenyésztő telepet. Szerteága­zó felmérés után esett a vá­lasztás az Alföldnek erre a részére, ahol rendkívül ked­vezőek az éghajlati és egyéb természeti körülmények: az algatenyésztéshez nélkülöz­hetetlen a sok napfény és az olcsó fűtési lehetőség. Csong- rádon a napsütéses órák száma évente átlagosan meg­haladja a 2100-at. A közös beruházással — mintegy százmillió forint költséggel — létrehozandó ötezer négy­zetméter alapterületű alga­tenyészet helyét a Csongrádi Állami Gazdaság kertészeti telepe mellett jelölték ki, ahol egy 87 Celsius-fokos bővizű termálkút révén ren­delkezésre áll a kellő hő­energia. Olyan algafajtát kívánnak tenyészteni, amely értékes fehérje- és vitaminanyago­kat, főleg bétakarotint, tar­talmaz. Ez utóbbi a világ­piacon keresett cikk; egya­ránt felhasználják a gyó­gyászatban, a kozmetikai és az élelmiszeriparban. A szakemberek számítása szerint a beruházás költségei — melyeket fele-fele arány­ban visel a magyar és a bel­ga fél — három éven belül megtérülnek. (MTI) Biológiailag lebomló műanyag Egy japán és egy ameri­kai vegyipari vállalat egy újgenerációs műanyagot fej­lesztett ki, melynek előál­lításához nincs szükség kő­olajra. Az átlátszó műanyag fele-fele arányban széndi­oxidgázból és etilénoxidból áll, s egyéb előnyei is van­nak: már 240 C"-on szétesik és biológiai úton lebontha­tó. Az előállítók felhasznál­hatónak tartják csomagoló­anyagnak, kerámiai kötő­anyagnak és műanyagok nemesítőszerének. Farsangolók a közgazdasági és kereskedelmi szakközépiskolában Benote Péter 'képriportja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom