Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-19 / 42. szám

A* ízlésesen megépített családi házak új arculatot adnak a falvaknak. — bp — Egyes egészségügyi szolgáltatások ■ f /. / ■ ír* ■ térítési dijai Mit mutat a baleseti statisztika? Kedvező volt a tavalyi év rossz az évkezdet A Minisztertanács rende­letet hozott arról, hogy az állami egészségügyi szolgá­lat gyógyító-megelőző ellá­tását kiegészítő, valamint a közegészségügyi és járvány­ügyi szolgálat tevékenységé­ben egyes szolgáltatások té­rítéskötelesek. A rendeletet a lakosság körében sokan úgy értelmezték, hogy az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvényben megfo­galmazott „ingyenesség” fo­galma változott meg, s a dí­jak alkalmazása is gondo­kat okozott — adtak tájé­koztatást a Szociális és Egészségügyi Minisztérium­ban. Hangsúlyozták: az egész­ségügyi ellátás továbbra is ingyenes. Csak azokért a szolgáltatásokért kell térítési díjat fizetni, melyeket a magyar állampolgárok ön­szántukból, magánorvosi beutalással vagy orvosi be­utaló nélkül kívánnak igény­be venni. így például a ren­delet szerint fizetni kell azért, ha valaki külföldön gyógykezelteti magát nem­zetközi egészségügyi, társa­dalombiztosítási vagy más biztosítási egyezmény ke­retén kívül. Térítést kell fizetni ak­kor is, ha magánszemélyek orvosi beutaló nélkül kí­vánják igénybe venni a ha­zai szanatóriumok és egész­ségügyi intézmények erőn­létjavító szolgáltatásait — ez 310 forintba kerül na­ponta —, továbbá ha kül­földi munkavállaláshoz, il­letve egyéni utazáshoz kér­nek egészségügyi véleményt. Az egészségügyi hatóságok álláspontja ugyanis az, hogy az egyéni külföldi munka- vállalás például jelentős ha­szonnal járó tevékenység, ezért nem indokolt, hogy az ehhez szükséges orvosi vizs­gálatokat ingyen végezzék el. Ingyenes marad vi­szont minden, a WHO által kötelezően előírt védőoltás. Napjainkban sajnos, még mindig sok embert ^szállíta­nak a detoxikálóba — ezért eddig is fizetni kellett. En­nél is többször előfordult, hogy valaki ittassága miatt megsérül, balesetet szenved. Ilyenkor többnyire kórházba szállítják, s ott az előse- gélynyújtáson, gyógykeze­lésen, ápoláson kívül auto­matikusan detoxikálják is. Ezentúl a gyógyító in­tézményekben végzett detoxi- kálásért is fizetni kell, még­pedig ezer forintot. Térítési díjat kérnek to­vábbá azokért a diagnoszti­kai vizsgálatokért is, ame­lyeket magánorvosi beuta­lásra kívánnak elvégeztetni az állampolgárok. A köz­egészségügyi-járványügyi szolgáltatásban térítésköte­les a jogi és magánszemé­lyek kezdeményezésére vég­zett szakértői vizsgálat és szakvélemény. A térítésekből származó bevétel a vizsgálatokat vég­ző intézményeket illeti meg. Az orvosi vizsgálatok dí­ja — a laboratóriumi, a röntgen- — és más vizsgála­tok, illetve védőoltások nél­kül — 350 forint. Ide tarto­zik az előírtat meghaladó munkaalkalmassági, a ma­gánkezdeményezésű külföl­di munkavállalási és uta­zási vizsgálati díj. Ehhez tehát hozzá kell számítani az esetleges röntgen-, EKG- és laboratóriumi vizsgála­tok díját. A röntgenvizsgá­latok díja egyébként ese­tenként eltérő, a fogászati röntgenvizsgálat például 150, a mellkas-átvilágítás 200, az ultrahangvizsgálat 600, a CT-vizsgálat 3000 fo­rintba kerül. Az EKG 100, a laboratóriumi (elsősorban a vérrel kapcsolatos, illetve a széklet- és mikrobiológiai) vizsgálatok díja ugyancsak 100 forint. Ezek a díjtételek érvényesek a saját elhatá­rozásból, orvosi beutalás nélkül, illetve a magánorvo­si beutalásra végzendő vizsgálatokra is. A minisz­tériumi ármegállapítás fel­sorolja más laboratóriumi vizsgálatok díjait is. Eredményes évnek tekint­hetjük a közúti baleseti sta­tisztika szempontjából 1987- et. Egyrészt azért, mert az előző évhez viszonyítva 11 százalékkal kevesebb baleset történt. Másrészt azért, mert a bekövetkezett balesetek kimenetele is kedvezőbb ké­pet mutat. Tavaly Nógrád megyében összesen 342 köz­úti baleset történt. Közülük 23 vodt halálos kimenetelű, míg 1986-ban 36 baleset vég­ződött halállal. Kevesebb volt a súlyos sérüléssel járó közúti baleset is: 1986-ban 179, 1987-ben 170 súlyos sé­rülés történt a közutakon. A múlt évben lényegesen kevesebben okoztak balese­tet ittasan: az összes bal­esetek 18,4 százalékánál volt kimutatható az alkoholos befolyásoltság. Ebben közre­játszott az is, hogy jó irány­ba változott a közlekedők magatartása a propaganda- munka hatására, de nagy részben közrehatott a rend­őri szervek aktívabb fellé­pése és a szigorúbb felelős­ségre vonás. Bevont engedélyek Mindezt mutatja az is, hogy tavaly lényegesen több ittas vezetőt szűrtek ki a közúti forgalomból az ellenőrzések­kor, mint a korábbi években. Egyötödével több járműve­zető ellen folyt büntetőeljá­rás ittas vezetés miatt, s szabálysértésért is 34 száza­lékkal több ittas járműveze­tőt marasztalt el a hatóság. A rendőrség, a bíróság és a szabálysértési hatóságok ta­valy összesen 1055 vezetői engedélyt vontak vissza, ami megközelítően 25 százalékkal több az azt megelőző évi­nél. Az idei esztendő közleke­dési szempontból — sajnos — nem indult kedvezően. Már az év első hónapjában 23 közúti baleset történt, a tavalyi 12-böz viszonyítva, tehát számuk majdnem meg­kétszereződött. Ennek egyik oka az, hogy tavaly a nagy hó és a rendkívüli időjárás miatt januárban alig közle­kedtek rrragángépjárművek, idén viszont a szinte tavaszi­as időben lényegesen nagyobb forgalom volt a közutakon. A januárban bekövetkezett nem kevés baleset másik oka, hogy lazult a közleke­dők fegyelme, ami különö­sen a gyalogosok körében, il­letve a járművezetők és a gyalogosok partnerkapcso­latában érzékelhető. Ezt bizonyítja az is, hogy a januári 23 baleset közül 10 esetben gyalogost ütöttek el. Négy gyalogosbaleset volt Salgótarján belterületén, de előfordult Balassagyarma­ton, Bátonyterenyén, Szé- osényben és Karancsalján is. A belterületeken kívül a Balassagyarmat és Szügy kö­zötti, illetve a Rétság és Borsosberény közötti útvo­nalakon volt még gyalogos­baleset. Figyeljen a gyalogos is Kijelölt gyalogátkelőhe­lyen két gyalogosbaleset tör­tént, míg az úttesten való szabálytalan áthaladás öt. a szabálytalan haladás pedig három gyalogosbalesetet okozott. Ezek közül kettő volt halálos, öt súlyos, há­rom könnyű sérüléssel járt. Esetenként megdöbbentő a gyalogosok felelőtlensége, hiszen mindkét halálos bal­eset a forgalmas úttesten való szabálytalan áthala­dás közben következett be. Az említett esetek is azt igazolják, hogy a megyében nem megfelelő a gépjármű- vezetők és a gyalogosok part­nerkapcsolata. Nem vigyá­zunk kellően egymásra, sőt, sok esetben még saját ma­gunk testi épségére sem. A balesetek megelőzésére a rendőri szervek, más illeté­kes szervekkel szoros együtt­működésben összehangolt intézkedéseket tesznek. Szi­gorúan ellenőrzik a közúti közlekedési szabályok betar­tását, és. ha szabályszegést észlelnek, szigorúan bírsá­golnak, vagy súlyosabb ese­tekben szabálysértési fel­jelentéseket tesznek. Ezen­kívül felvilágosítással és propagandával a szabályok mind jobb megismerésére és betartására ösztönzik a köz­lekedőket. E helyen is érdemes fel­idézni a közlekedési szabá­lyokat, s azt, hogy a jármű­vezetők legyenek különös te­kintettel és figyelemmel a gyalogos átkelőhelyekre. Azo­kat fokozott óvatossággal és körültekintéssel közelítsék meg, úgy, ahogy ezt a KRESZ 43. paragrafusa előírja. Jár­műveikkel ne álljanak meg és ne várakozzanak olyan helyen, ahol ezt tábla tiltja, s ahol ezzel a gyalogosok részére a szabad kilátást, rá­látást akadályozzák. A gyalogosok figyelmét pe­dig ismételten fel kell hívni arra, hogy lehetőleg csak a kijelölt gyalogátkelőhelye­ken haladjanak át az úttes­ten. Ahol pedig kijelölt gya­logátkelőhely nincs, ott a le­hető legrövidebb útszakaszt válasszák az áthaladásra. Győződjenek meg a járdáról való lelépés előtt az áthala­dás veszélytelenségéről. Váratlanul soha ne lépje­nek le az úttestre, tartóz­kodjanak minden olyan magatartástól, amely a jár­művezetőket megzavarhatja', vagy megtévesztheti. Soha­se lépjenek az úttestre — még a kijelölt gyalogátkelő­helyeken sem — a kilátást, vagy rálátást akadályozó ta­karásból, akár szabályosan, akár szabálytalanul álló, vagy várakozó járművek mö­gül. Kölcsönös tisztelet Meggyőződésünk, és ezt az élet is igazolta, hogy az alap­vető közlekedési szabályok betartásával a közúti közle­kedési balesetek megelőzhe­tők, és jelentősen csökkent­hetők a veszélyhelyzetek, de csak akkor, ha a közlekedők — járművezetők és gyalogo­sok egyaránt — kölcsönös tiszteletben tartják egymás jogait és érdekeit. Célunk, hogy a megyében váljon gya­korlattá: járművel, vagy gyalog, az úton társak va­gyunk. Gégény István, rendőr alezredes Hit keresnek itt? (11.) A nyári turnusban semmi rendkívüli nem történt, a tavasziban egy-egy sérülés és megbetegedés fordult elő. A sérülés kárvallottja egy ce- redi öregasszony volt; az egyik vigyázatlan pillanat­ban szemébe vágott a szőlő­vessző. Elborult előtte a vi­lág, de hallgatott. Zsebken­dővel nyomkodta egyre job­ban bevéresedett szemét. Va-. laki aztán szólt Veronka né­ninek, aki a kötszeresládá- ból elsősegélyben részesítette. Este nem használt a boroga­tás sem, másnap az asszony­nak be kellett mennie Komá­romba, a rendelőintézet sze­mészetére. Szakszerűen ellát­ták, és a lelkére kötötték: máskor egy percig ne haboz­zon, ha ilyesmi történik, jöj­jön azonnal, mert a szeme világába is kerülhetett volna. Persze az idős néni tétováz- gatásán nincs csodálkozni­való, más is így cselekedett volna, mivel mindenki tudja, hogy a társak nem szívesen veszik a munkából való ki­szakadást. Nem szeretik a nyafogó, problémázgató em­bert, ezért aztán a bajt le­hetőleg leplezik, egészen ad­dig, amíg csak képesek rá. A pusztai italbolt a társa­sági élet központja. Név- és születésnapokat ünnepelnek, farsangi mulatságot tartanak falai között. A Takács famí­lia — Feri fiuk vezeti a bol­tot — és barátaik a szilvesz­tert is itt töltötték. A kocsmában esténként roppant „megsűrűsödött” a levegő; magasra hágott hely­beli és idénymunkás kedve egyaránt. Megfértek egymás mellett, igyekeztek nem há­borgatni egyikük a másikát. Ámbár kivétel ebben is akadt. Rendszeres kocsmázó volt például egy apró, bajuszos emberke, aki né­hány féldeci után mind­annyiszor hallatta mély, reszelős hangját. Erre a tónusra mondják, borízű, noha az öreg mindig csak rövidet, illetve sört ivott. Ré­gi bútordarab volt a boltban, hagyták magának, igazából nem állt szóba vele senki, így hát jobbára maga-magát szórakoztatta. Egyszer a hangoskodó em­berke mellett vezetett el a pulthoz Kovács János útja, akibe belekötött, nemsokára a másik két zagyváiba is, aki társa védelmére kelt. Ordíto­zott, artikulátlanul, alig ért­hetően. Az üzletvezető és ap­jának a segítsége teremtett rendet. Egy másik alkalomal nyílt az ajtó, és egy fejkendős, idős asszony szólt oda az öregnek, menjen gyorsan, mert elkezdődött az ellés. Az öreg állattenyésztő volt szol­gálatban. Kifaggatta — már amennyire az szeszgőzös ál­lapotban lehetséges — az asszonyt a helyzetről, majd legyintett, és maradt tovább. Hasztalan kérlelte a jöve­vény, döntése megfellebbez­hetetlen volt. Kényelmesen lehajtott még egy féldecit, és csak egy jó negyed óra múl­tán ment a dolgára. Alkalmanként feltűnt a kocsmában egy ötvenes kinér zetű, kopasz férfi, sportosan melegítőbe öltözve. Tekinte­téből sütött felénk a gyűlö­let. Az öreg tehenésszel együtt szoktak beszélgetni, s nem kerteltek. Kitetszett a beszédjükből, hogy sokallják az idénymunkások keresetét, és keveslik a munkájukat. Ok — hangoztatták — ketten bekazlaznak annyi szalmát, mint amazok négyen. — Hát így áll a helyzet? — szegeztük a kérdést Ta­kács Ferencnek. — Megtűrt emberek vagyunk itt? Ros­katag vének, ügyetlen ifjon­cok? — Ne foglalkozzanak vele — nyugtatta Takács a mi embereinket. — Nem va­gyunk egyformák. Nincs mit tagadni, vannak, akik irigy- lik maguktól a sok pénzt, és a végzett munkát sem akar­ják tudomásul venni... Ne­kem öt és fél ezer forint a fizetésem, a feleségemre meg a hatodikos kislányom­ra. Maguk két hét alatt ke­resnek majdnem ennyit, mégsem sajnálom. Én nem csinálnám azt, amit maguk. Azt a brutális tempót nem lehet sokáig bírni. A tapasztalatlan idény­munkás azt hiszi, hogy a műszak, illetve a turnus vé­ge felé lazíthat. A gyárak­ban, a hivatalokban is előbb abbahagyják a munkát, mi­ért ne hagynák akkor abba itt. Ez merő tévedés, a gaz­daság — s legjobb szolgája, Jani bácsi — nem fizet hi­ába. Egyre nyugtalanabbul al­szunk éjszaka. Sajog minden tagunk, reggel fáradtan éb­redünk. Egykedvű, elkínzott, mosolytalan arcok néznek vissza mindenfelől. Ki kell vonulni a földekre, holott mindenki otthon szeretne maradni. Este újra esett. Az ital­boltban meg is jegyezte a mogorva kopasz: — Ha holnap is< esik, ak­kor kipattan a szőlő. Magá­ba szívja a vizet, és szét­pukkan, mint a luftballon. Kismancinak más a véle­ménye, persze ő más oldal­ról közelít: — Lehet, hogy rosszabb lesz a szőlőtermés, de a régi öregek szerint, ha nincs pi­henés az aratásban, akkor nem csövei a kukorica. (Folytatjuk) t Sulyok László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom