Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIV. ÉVF., 26. SZÁM ÁRA: 1.80 FT 1988. FEBRUÁR 1., HÉTFŐ Beszélgetés a besztercebányai kerületi politikai iskola igazgatójával (3. oldal) Közművelődési árszemle (4. oldal) Edzői pályára készülnek (7. oldal) Konstruktív elégedetlenséget is kíván a reformpolitika! Fiatal közgazdászok találkozója Salgótarjánban Fejti Györgyöt hallgatják a fiatal közgazdászok. Bencze Péter felvétele Megduplázták a tervezett eredményt Zárszámadás a Ceredvölgye Mgtsz-ben Simon István elnök beszámolóját hallgatják a küldöttek. Dobák Miklós zárszavá­val tegnap véget ért Salgó­tarjánban a fiatal közgaz­dászok nyolcadik alkalom­mal megrendezett országos találkozója. A Magyar Köz- gazdasági Társaság Ifjúsági Bizottsága mellett részt vál­lalt a programok szervezé­sében a KISZ KB Értelmi­ségi Fiatalok Tanácsa is. A kétnapos eseménysorozat szombati programján részt vett Géczi János, az MSZMP KB tagja, a Nógrád me­gyei pártbizottság első tit­kára, Devcsics Miklós, a megyei tanács elnöke, va­lamint Kenienes Ernő ál­lamtitkár, az MKT főtitká­ra. A meghívottaknak Ro­masz Adolf, a megyei ta­nács elnökhelyettese mutat­ta be szűkebb pátriánk ter­mészeti-gazdasági viszonya­it, majd Fejti György, az MSZMP KB titkára tartott előadást politikai intéz­ményrendszerünk fejleszté­séről. Fejti György a találkozó címére utalva — „Terhek, tervek, lehetőségek a ma­gyar társadalomban és gaz­daságban” — rámutatott: a terhekről valódi mértéké­nek tisztázása, a tervekről realitásának érzékelhetősé- ge és a lehetőségekről a jö­vő tisztán látása érdekében szükséges beszélni. Majd hangsúlyozta: a politikának ezekben a feszültségekkel terhes éveiben nem a „gőz­leeresztő” szerepet kell vál­lalnia, hanem meg kell te­remtenie az összefüggést a gazdaság sikere és a társa­dalom liberalizmusa között. Az 1968-as reformtörek­vések lefékeződésének oka­it boncolgatva rámutatott, hogy sajátos nemzetközi összefüggések, hatások mi­att gazdaságunk bajait he­lyi terápiával kezeltük, s nem hoztunk átfogó intéz­kedéseket annak tartalmi és formai szintézisére. Az­az politikai intézményrend­szerünk megragadt a szo­cialista fejlődés éveiben ki­alakított szerkezetében, s emiatt nem volt képes kö­vetni és koordinálni a gaz­daságban végbement válto­zásokat. Mint említette, a kibontakozás élén továbbra is a pártra hárul a vezető szerep, de reformgondolat nemcsak a pártban szület­het. Célunk az — mondot­ta —, hogy létrehozzuk azo­kat a feltételeket, amelyek között megvalósulhat az át­menet a „nép megbízásából gyakorolt hatalomból” a „nép által gyakorolt hata­lomhoz”. A politikai intézmény- rendszer tervezett változá­sainak stratégiájáról szólva Fejti György mindenekelőtt a pórt, az állami, a kor­mányzati szervek, a tömeg­szervezetek, tömegmozgal­mak és az állampolgárok közötti világosabb munka- megosztás szükségességét hangsúlyozta. A funkciók szétválasztása révén meg­szűnhet az a beidegződés, miszerint a konkrét ügyek­ben a pártnak kell az utol­só szót kimondani. A de­centralizálást azonban csak oly mértékben lehet végre­hajtani, amilyen az „alul­ról” jövő ellenőrzés. Egyet ért a konstruktív elégedet­lenség gondolatával, hiszen ebben felhajtó erő rejlik, s ezt nem nélkülözheti a reformpolitika. Szólt az ér­dekintegráció kérdéséről is, (Folytatás a 3. oldalon.) A tagság nyolcvan küldöt­tének jelenlétében szombatom tartotta zárszámadó küldött- gyűlését az új ceredi falu- ház nagytermében a Cered­völgye Mgtsz. Ott volt a gazdaság számadáson Havas Ferenc, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettese, Sán­dor László, a salgótarjáni városi pártbizottság első tit­kára és Miklós Zoltán or­szággyűlési képviselő. Tiszta lelkiismerettel, nyu­godtan foglalhattak helyet a teremben a tagság küldöt­tei, hiszen a tavalyi munká­ról inkább az elismerés, mintsem a számonkérés je­gyében készülhetett el a (mérleg. A tsz négy évtizedes fennállása óta az elmúlt év­ben a második legnagyobb nyereséget érte el, a tagság szempontjából azonban — miután ebből minden előző­nél több jutott a személyes jövedelmek emelésére — az 1987-es esztendő bizonyult a legsikeresebbnek. Mi minden húzódik meg a kiemelkedő eredmény mö­gött? Ezt elemezte beszámo­lójában Simon István, a szö­vetkezet elnöke. A gyenge őszi kelések, a hosszan tar­tó tavaszi fagyok, majd a nyári aszályos idők a ceredi völgyet sem kerülték el. Ép­pen ezért csak részben sike­rült teljesíteni az áru- és a takarmánynövény termesz­tésében tervezett előrelépést, a hozamok emelését. Ahhoz viszont már szakmai fogya­tékosságok is hozzájárultak, hogy a határ képe a „virág­zás” nem kívánatos jeleit is mutatta. A betakarítás azon­ban minden addigitól szer­vezettebben, eredményeseb­ben folyt, s ezáltal a gazda­ság az előzőek miatti kiesé­sekből nagyon sokat pótol­ni tudott. A búza hozama rekordot ért el, s nincs pa­naszra Ok a szálas és tö­megtakarmányokat illetően sem. A ceredi állattenyésztési ágazat szarvasmarhatar­tással, s juhászattal is fog­lalkozik. Több mint figye­lemreméltó a juhászat ered­ményessége. Akkor, amikor megyeszerte a gazdaságok zöme iparkodik megszaba­dulni a juhászattól, illetve különféle módokon próbálja veszteségeit csökkenteni, a cerediek nemcsak megtartot­ták a juhállományt, hanem mind a bórányszaporulatban, mind a nyírási átlagban igen jelentős fejlődést értek el! Igaz, kedvező feltételeket kí­náltak ehhez a piaci lehe­tőségek, ezeket azonban alig­ha tudták volna kihasználni megbízható szakemberek, illetve a technológia tökéle­tesítésének híján. Érezhető a tavalyi előrelé­pés az erdőgazdálkodás ered­ményességében is. Kivált az erdőművelési munkáknak köszönhetően az üzemi rang­sor első helyére kerültek vele. Ugyanakkor figyelmeztető jel, hogy a gazdaság ipari tevékenysége az elmúlt év­ben nem váltotta be a hoz­záfűzött reményeket. Meg­határozónak bizonyult e kedvezőtlen tényben a kőbá­nya termeléskiesése miatti jövedelemcsökkenés, noha hosszú időn át éppen a kő­bányászat volt a szövetkezet egyik legbiztosabb jövede­lemforrása. Az alacsony fel­dolgozottság következtében minimálisra csökkent a kő iránti kereslet, a feldolgozó (Folytatás a 2. oldalon.) Munkásfiatalok vers­es prózamondó versenye lz ifjúsági törvénv így latja a KISZ Salgótarján, várossá nyil­vánításának 50. évfordulója alkalmából, 1972-ben hirdet­ték meg először a munkás- fiatalok országos vers- és prózamondó versenyét. A kezdeményezés hagyománnyá vált, fiatalok ezrei vettek részt az évek során ezen a versengésen, amelyet több országos és Nógrád megyei társadalmi és tömegszerve­zet, intézmény jS patronál a Szakszervezetek Nógrád Me­gyei Tanácsával az élen. A szakszervezeti mozga­lom, a kezdetektől fogva fontosnak tartotta az általá­nos és szakmai műveltség emelését, amelynek egyik hathatós eszköze a művészeti értékek terjesztése volt. Az irodalom, a könyv népszerű­sége mindig is előtérben állt, hiszen kimeríthetetlen tár­házai a tudásnak és a szóra­kozásnak, s az sem mellé­kes, hogy a könyvek min­denki számára talán a leg­könnyebben hozzáférhetők. E gondolatok jegyében nyi­totta meg Vincze János, a Szakszervezetek Nógrád Me­gyei Tanácsának titkára szombaton Salgótarjánban a munkásfiatalok VIII. orszá­gos vers- és prózamondó versenyének megyei váloga­tóját, amelynek az ÜM Sal­gótarjáni öblösüveggyár Kossuth Művelődési Háza adott otthont. Az idei ver­seny a Nagy László emléke előtti tisztelgés jegyében zaj­lott. A megyei válogatóig el­jutott 21 fiatal (szakközépis­kolások, fizikai dolgozók és termelésirányítók) két mű­vel készült fel; ezek egyike kötelezően Nagy László al­kotásaiból került ki. A ver­sengés első félidejében a kötelezőt mondták el a fia­talok, s a zsűri a továbbiak­ban a legjobbnak bizonyult 11 versenyzőt kérte fel a második mű tolmácsolására. — A meghirdetők magasra tették a mércét, amikor Nagy László műveinek előadását határozták meg, akit olvas­ni sem könnyű, érthetően tolmácsolni pedig nagyon nehéz — mondta dr. Csong- rády Béla, az MSZMP Nóg­rád Megyei Bizottságának osztályvezetője, a zsűri' el­nöke az értékelés során. A továbbiakban kifejtette: — Bár a versenyzők többsége nem felelt meg a magas szintű követelménynek, eré­nyük, hogy Nagy László köl­tészetének gazdagságát meg­mutatták, s a továbbjutók­nak sikerült a költemények hangulatát, gondolati mély­ségét visszaadniuk. (Sajnála­tos azonban, hogy a költő üzenetei csupán a verseny­zők érzelméig, értelméig ha­toltak, hiszen a zsűri tagja­in, a meghirdetők _egyiké- nek-másikának képviselőin kívül csupán féltucat kísérő volt jelen. Az ottlévők szá­mára azonban mindenkép­pen élmény volt a szombati esemény, s talán ez sem ke­vés, különösen napjainkban, amikor az emberi kapcsola­tokról, felszólító módban kell beszélni.) A háromtagú zsűri dönté­se alapján végül Csordás Pétemé szülésznő, Kerek Gábor technológus, Kovács Szilvia szakközépiskolás és Gyüre Mariann szabadidő­szervező jutott az áprilisban sorra kerülő országos dön­tőbe, amelynek tétje nem ki­csi, hiszen az itteni első öt helyezett egyenes ágon jut­hat a Ki mit tud televíziós válogatóra. A Minisztertanács és a KISZ KB vezetőinek közel­múltban lezajlott találkozó­ján megállapodás született arról, hogy a kormány még az idén ifjúságpolitikai fel" adattervet dolgoz ki és elő­készíti az ifjúsági törvény korszerűsítését. A döntés hátteréről Nagy Imre, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára adott tájékozta­tást. — Az ifjúsági szövetség és az ifjúsággal foglalkozó intézmények, szervezetek folyamatosan munkálkodtak az ifjúsági törvény korsze­rűsítésének előkészítésén. Az ifjúsági szövetség ál­láspontja az — fejtette ki Nagy Imre —, hogy nem új ifjúsági törvényt kell alkot­ni, mert a fiatalok jelenle­gi helyzetének jobbítása nagyrészt állami feladat, a gondok orvoslása pusztán jogi eszközökkel nem lehet­séges. Az ismert problémák — a bérezési rendszer kor­szerűtlensége, a foglalkozta­tásban jelentkező hátrányok a lakáshelyzet folyamatos romlása, a gyermekvállalás, és — nevelés terheinek nö­vekedése — perspektíva­vesztést jelenthetnek „ az ifjúság szántára. Ennek kö­vetkezménye : az elkesere­dettség, a kiábrándultság pedig máris tapasztalható az ifjúság körében. A fia­talság az a társadalmi • ré­teg, amelynek nincsenek még tartalékai, emellett az ifjúság társadalmi szerepe, érdekérvényesítési pozíciói gyengültek. Ezért nem ele­gendő a jogi szabályozás. Ezért van szükség a kor­mány ifjúságpolitikai fel­adattervére, amely a stabi­lizációs időszak állami fel­adatait rögzíti. — Az ifjúság helyzetének javításához szükség van alapvető társadalmi szemlé­letváltásra, új prioritások meghatározására és érvé­nyesítésére is. Ezt szolgál­hatja a feladatterv; elké­szítése pedig támpontokat adhat az ifjúsági • törvény korszerűsítéséhez. Az ifjúsági szövet­ség véleménye szerint en­nek a törvénynek nem az ifjúsággal kell foglalkoznia, hanem az állam ifjúsági tevékenységével. A fiata­lokkal szemben vállalt kö­telezettségeit kell jogsza­bályi keretbe foglalnia, ga­ranciákat nyújtva arra is, hogy az ifjúság élhessen a jogaival.

Next

/
Oldalképek
Tartalom