Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-19 / 15. szám
1988. január 19., KEDD NOGRAD 3 A kohászatban és a síküveggyárban Újításokból: 45 milliós haszon Gyakran halljuk: ennél, vagy annál a termelő egységnél pang, sőt visszaesett az újítómozgalom. Az ösz- szeállításunkban szereplő két vállalatnál viszont éppen fordított irányú a folyamat, s az itt dolgozók tavaly megvalósított ötletei összességében több mint 45 millió forint hasznot eredményezett a munkáltatóknak. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a múlt esztendőben 483 javaslatot adtak be az új iránt érdeklődök, s ez 130-cal kevesebb, mint az azt megelőző évben volt. Az újítások mérséklődésének oka, hogy a hideghengermű Quartó hengerlőgé- pének felújítása és korszerűsítése miatt nem hirdették meg aészokásos újítási hónapot. A munkálatok ugyanis roppant lekötötték a szakembereket, aligha értek volna rá újítgaitni, ám az újítási hónapok során benyújtott ötletek nagyon hiányoztak a végelszámoláskor. A bevezetett 396 újítás azonban tizenkettővel haladta meg a korábbi esztendő hasonló mutatóját. Ez azt igazolja, hogy a kohászok jobban átgondolták ötleteiket és csak azokat dolgozták ki, amelyek nagy valószínűséggel a gyakorA Nógrádi Szénbányáknál a múlt évben egy sor intézkedést hoztak a gazdálkodás javítása érdekében. Többek között önigazgatási, vállalkozási jellegű munka- csoportot hoztak létre a szorospataki aknában. A cél az volt, hogy erősítsék a dolgozók aktivitását, kezdeményezőkészségét, növekedjen a teljesítmény, javuljon a kitermelt szén minősége, csökkenjenek a költségek. Nos, a kísérlet kiálLta a gyakorlat próbáját. A bánya vezetésével szerződést kötött Széchenyi István frontfejtő szocialista brigád, az akna egyetlen ilyen kollektívája, csaknem 172 ezer 900 tonna szenet küldött felszínre, s ezzel Szorospatak túlteljesítette tervét. Végleges adatok ugyan még nincsenek, de bizonyos: az árTízezer törzs Az idei enyhe tél kedvezően . befolyásolta a kísérleti búzák fejlődését a Gabonatermesztési Kutatóintézet szegedi növényházában, ahol !már megkezdték az október elején vetett, sárgára érett kalászok betakarítását. A tenyészedényekben a világ különböző tájairól származó növényeket — mintegy tízezer búzatörzset — nevelnék. A téli hónapokban a hiányzó napfényt és meleget mesterséges megvilágítással pótolják. Eddig —az időjárás jóvoltából — alig feleannyi villanyenergiát használták fel, mint más években. A kalászokat most ollóval vágják jy, s az intézet szakemberei már a klíma- házban szelektálnak; ellenőrzik a növények fezárának magasságát, fejlődését, a levelek állását, formáját, a kalászok telítettségét. latban is alkalmazhatók. A javaslatok csaknem egyhar- mada a munkavédelmi helyzet megszilárdítását segíti. Sok újítás járul hozzá az anyaggal és az energiával való takarékossághoz, a termelési technológia jobbításához, a karbantartás javításához. . Két újítást találmányi szintűnek ítéltek meg az illetékesek, s felterjesztették azokat elfogadásra. Mindkét jelentős újítás a kisterenyei feldolgozó gyáregységben született és egyaránt az új típúsú állványrendszerre vonatkozik. Az SKÜ-ben bevezetett ötletek közel 24,2 millió forint megtakarítást jelentettek, vagyis az elért 170 milliós nyereség 15 százalékát biztosították. Ez az összeg csaknem 600 ezer forinttal! több az előző év megtakarításánál. Az újítók is jobban járták mint korábban, hiszen kétmillió forintot meghaladó díjat vettek át. A javaslatok megvalósításában közreműködők 116 ezer forintot tehettek zsebre. A salgótarjáni síküveggyár minden eddiginél nagyobb hasznos eredményt könyvelhet el az újítók jóvoltából: az összeg csaknem eléri a 21,3 millió forintot. Jellemző a példa nélküli előrelépésre, hogy eddig 9,7 bevétel több millió forinttal haladja meg az előirányzottat. A bányászok is megtalálták a számításukat, hiszen a legjobban dolgozók 30—40 százalékkal több pénzt vihettek haza, mint szeptembert megelőzően, az autonóm munkacsoport megalakítása előtt. Kiss Antal brigádvezető és társai elégedettek az egyösszegű elszámolás előnyeivel, ezért már aláírták az ez évre szóló megállapodásit. Vállalták 161 ezer 500 tonna szén kitermelését, s egy tonna után 143 forint 80 fillért kap a csapat. A munkanapok száma 285. Vagyis ismét magasabbra állították a mércét a brigád előtt, de úgy véljük: tagjai ezúttal sem verik majd le a lécet. Az üvegházakban, illetve a szabadföldi parcellákon folyó kísérletek, nemesítések összehangolásával évente három búzanemzedéket tudnak felnevelni, lényegesen lerövidítve ezáltal az új fajták előállítási idejét. A tudományos kutatok fő törekvése, hogy az intenzív gabonatermesztési programba illeszthető búzákat állítsanak elő. Munkájuk eredményességét bizonyítja, hogy az elmúlt hónapókban három új búzájuk kapott állami fajtaelismerést. Ezékre egyaránt jellemző a magas termöképesség, az időjárással és a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, valamint az, hogy mindenben megfelelnek a sütőipari követelményeknek. A legújabb fajták vetőmagjának el szaporítását az idén kezdik meg tenyészkertjeikben, illetve az intézettel kapcsolatban álló gazdaságokban. millió forint volt az ilyen formában elért megtakarítás és nyereség. A siker a dolgozók új iránti érdeklődésének, kitartó, lelkes munkájának, a szakvéleményezők korrektségének és lelkiisjneretessé- gének, a közreműködők segítőkészségének köszönhető. A gyár és az Üvegipari Művek vezetői is jó partnerek voltak, a feltételek biztosításával támogatják az újítómozgalmat. A múlt évben a korábbinál hárommal több, 67 ötletet vetettek papírra a síküveggyáriak. A hasznosított újítások száma is növekedett néggyel 1986-hoz képest és 42 volt. Az ötletgazdák száma tizenhattal, 114-ire gyarapodott. Az előző időszakhoz viszonyítva több a fizikai és a nem fizikai beosztású, valamint a nő újító, ugyanakkor a harminc éven aluli ötletadók száma csökkent. Dí jazásban 89 dolgozó részesült. Újítási díjként 927 ezer forintot fizetett ki a gyár. több mint kétszeresét a tavalyelőttinek. „A javaslatok kivitelezését 82-en segítették, s együttvéve 89 ezer forintot kaptak. Eszmei alapon értékelt, tehát a gyakorlati hasznát lenem mérhető újítások után 101 ezer forintot vettek fel az ötletemberek. Újjáépítenék a Hűtőtechnika gyártécsarnokát Üj gyártócsarnokot építtetett a tatai Hűtőtechnikai Szövetkezet az 1986 májusában, gondatlan hegesztés következtében leégett műhelye helyett. A 3 000 négyzetméteres épület váz- szerkezetét példás gyorsasággal készítette el és szállította a helyszínre a Dunai Vasmű. Ezt követően láttak hozzá a kivitelezéshez a Komárom Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szakemberei. Vállalásukat határidőre és jó minőségben teljesítették, alig egy év alatt. A szövetkezet dolgozói ezután kezdték el a 20 millió forintos költséggel megépített csarnokban az ugyan, csak 20 millió forint értékű gépek, berendezések beszerelését. Ezeket — egy svájci csőhajlító gép kivételével — a szövetkezet a győri Rabomatik Tervező- iroda dolgozói közösen tervezték, s a szövetkezet kísérleti üzemében gyártották le. Az új gépek teljesítménye mintegy 20 százalékkal nagyobb, mint a tűzben megsemmisülteké volt. Nagyfokú automatizáltságuk futószalagszerű termelést tesz lehetővé. A léghűtő-gyártósoron sikeres volt a próbaüzem, s néhány nap múlva megkezdődik az ütemes termelés., A kondenzátor-gyártósor készültsége 60 százalékos; ez az első negyedév végén áll munkába. A tatai szövetkezet há- gvományos termékei, a különböző méretű ipari hűtők gyártása mellett az idén újdonsággal is piacra lép. A tavaly BNV-díjat nyert szalagos fagyasztóalagút- ból ötre kapott megrendelést. Ez a gép apró szemű gyümölcsök és aprított zöldségek tartósítására alkalmas. Másik új gyártmányuk az óránként 6 tonna kapacitású, úgynevezett dobozos alagút, amely a baromfifeldolgozó gépsorokhoz kapcsolható; e típus első darabját februárban Kisvárdán helyezik üzembe. Konzerv-, hús- és hűtőipari célra egyaránt alkalmas. Bevált az egyösszegű elszámolás Sikeres kísérlet a szorospataki aknában Búzát aratnak Szegeden II wewo kifogástalan minőseget kér Nyomasztó tömegben zúdították megrendeléseiket a partnerek a Páva Ruhagyár mótraterenyei üzemére — az új esztendő első munkanapja óta megállás nélkül zakatolnak a varrógépék. Ez jó dolog, megnyugtató helyzet. A pávás asszonyok azonban egyáltalán nem nyugodtak. A szalagok mellett feszült a hangulat, az emberek idegesek, féltik —, s nem alaptalanul — a pénzüket. Az ellentmondás nagyon is hétköznapi okra vezethető vissza. Az igényit tekintve a bőség zavarával küszködő üzem ugyanis a januárra esedékes rendeléseket oly apró szériákra kapta, hogy még a kis tételekhez egyébként régóta edződő mát- raterenyeiek is elképedtek. A 2—300 darabos sorozatok közt már csúcsnak számít a 800 darabból álló tétel — és negatív rekordnak a mindössze 111 darabot kitevő. Márpedig ahány széria, any- nyi átállás, annyi betanulás, és — annyi teljesítményvisszaesés ! Az apró' tételek rendelésében a „fő bűnös” a svájci Brand cég, mely egyébként megbízható, jó partnere a Pávának, s nem egyéni faksznijából eredően, hanem saját piaci viszonyait figyelembe véve kérte a sok kis szériát. A svájcinak a Kemerovo- és a Lovász-szalag dolgozik, ha úgy vesz- szük, ezzel most ők húzzák a rövidebbet. Kovács Istvánná, a Keme- rovo-szalag munkamódszerátadója: — Ma van, ugye, január közéjjé. A mostani fazonnal együtt már hatszor álltunk át! Tudja, mit jelent ez nekünk ? ötven-hatvan százalék fölé nem kerül a szalag teljesítménye! A kétrészes, csíkos női ruha már csak a kelme tulajdonságai miatt is meggyötri a varrónőket. A trikószerű anyag nyúlik, könnyen megpattan, felfut rajta a szem, a szélé visszapöndörödik. De ebből legalább több mint hétszázat csinálnak. .. A következő tételi alig haladja meg a 350 darabot. — Azzal két és fél nap alatt készen leszünk — legyint Kovácsné. — Lefut az egész, még imielőtt begyakorolnánk. Fokozza ä varrónők bizonytalanságérzetét, hogy a bruttósítással párhuzamosan új bérformára tért át á Páva. Jól járnak vele? Ráfizetnek? Efelől az első jelzést csak a februári fizetéskor kapják meg. Földi Istvánná műszaki vezető: — Az egyedi darabbér helyett a teljesítményen alapuló órabéres számfejtésre váltottunk át. Egyszerűbb módszernek ígérkezik, s talán valamelyest csillapítja a kerese ti ngadozásoka t. A frissen megállapított órabéreket még nem kapták kézhez a dolgozók, aki csak tehette azonban, már belekukkantott az árkusokba. Murányi Istvánná varrónő, szakszervezeti bizalmi: — Az enyém 28 forint körüli. Százszázalékos teljesítménnyel tehát napi 224 forintot keresek, s ez nem is olyan ross* Tavaly nem mindig jött össze ennyi. — Eszerint nincs oka idegeskedésre? — Már hogyne volna! Épp most jövök az irodáról. Megmondtam, adjanak a teljesítményünkre még valamit, hiszen fele jjénzt csak nem vihetünk haza! Aíi tehetünk arról, hogy ezekkel a munkákkal egyszerűen nem tudunk produkálni?! — És mit mondtak? — Hát, hogy megpróbálnak harmincszázaléknyit rátenni. ötven- vagy nyolcvanszázalékos jJénz, mégsem mindegy! Másnak se, neki se. Mu- rányinénak jjéldául azért nem, mert manapság egy 17 éves fiút etetni, ruházni nem csekélység. Ha nem visz haza kurtább összeget a tavalyitól, akkor ás át kell gondolni a családi költségve- (tést, hiszen a bolti árcédulák nincsenek tekintettel a Páva szériáira. Azt viszont a műszaki vezetőtől tudom, hogy a munkájuk iránti keresletet új típusú bedolgozói hálózat kiépítésével iparkodnak maradéktalanul kielégíteni. Foglalkoztatási szempontból ellátatlan vidékeken, állami támogatást is igénybe véve, újabb és újabb önállóan dolgozó bedolgozócsojjortot ültetnek gép mellé. A „kintiek” egy-egy munka indításához szakmai segítséget kapnak, a továbbiakban azonban jobbára magukra kell hagyatkozniuk. Még az Aggtelek környéki falvakban is a Pávának varrnak az asszonyok! — A muszáj nagy úr — szögezi le az aranyigazságot Földiné. — Ha mi nem tudjuk szavatolni a határidőt, a vevő máshoz fordul. Szövetkezethez, vagy az olcsó munka révén újabban feljövő portugál terhelőkhöz, vagy ki tudja hova? így aztán a ben/ti üzemben dolgozó 150 ember mellett további 160- an öntötték fel a jjávás mezt — szerte az egész északi országrészben újabb üzemnyi kapacitás jött létre. * Ha kedd, akkor megkezdődik a nyugatnémet Bogner cég technikusának rendes heti munkaiideje. Délelőtt kilenckor Helmuth Welz már a szalagok közt jön-megy, s apróra, színéről-visszájáról ellenőrzi a kosarakban levő darabokat, Kotroczó Zoltánná, a Hámán Kaltó-szalag vezetője a nyomában járva csak azt figyeli, biccent-e a müncheni úr, avagy mondandója van. A szalag egyetlen munkahelyénél akadt közölnivalója. — A nyakkör elszegése ráncos, a csíkok sem pasz- szolnak — mutatja Welz. A szalagvezető asszony azonnal dönt: a kisebb hibát vasalással hozzák helyre, a többinél újraszabatja a szegőpántot. A Bogner céget egyébként nemcsak nálunk, hanem Nyu- gat-Európa-szerte a legigényesebb vevők egyikének tartják. Helmuth Welz: — Drága holmikat áru- Junk, tiszta sor, hogy igényesnek kell lennünk. Ügy gondolom, meg is fizetjük az ejatra minőséget. — ön naponta ellenőrzi a gyártást. Emellett Münchenben is darabonként vizsgálják meg a Pávától érkezett terméket. Nem túlzás ez? — Nem. Még csak nem is dupla munka. Én itt a javítható hibákait keresem, s nem veszek kézbe minden egyes félkész darabot. Otthon pedig a végellenőrzés folyik, de már darabonként! Mint mondtam, tőlünk minden egyes ruha csaik kifogástalan minőségben juthat a vevőkhöz. — A müncheni rostán hány Pávás termék akad fenn? — Ó, szinte semmi. Az arány az egy százalékot sem éri el. 4 Tizenegy órakor villámértekezletet tartanak a könyvtárban a brigádvezetők, szalagvezetők. A kérdés: hogyan legyen ezután a munkaverseny? Mi módonle- ' hetne kiszűrni a homlok- egyenest különböző feltételeket az egyes szalagok között? Az mégsem igazságos, ha az apró sorozatokat gyártó szalag még a versenyben is rosszul jár! Válasz egyelőre nincs, ötlet annál (több. Kapkodás nélkül, biztos háttérrel kereshetik meg a legjobb megoldást, hiszen a legfontosabb, a munka — megvan. Szendi Márta Murányi Istvánné: „Épp Most jövök a* irodáról.” Helmuth Welz: „Drága holmikat árulunk, igényesnek kell lennünk.” Kovács Istvánné: „Lefut a tétel, még mielőtt begyakorolnánk.” Megnyugtató helyzet — feszült hangulat Faksznis a vevő?