Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-19 / 15. szám

1988. január 19., KEDD NOGRAD 3 A kohászatban és a síküveggyárban Újításokból: 45 milliós haszon Gyakran halljuk: ennél, vagy annál a termelő egy­ségnél pang, sőt visszaesett az újítómozgalom. Az ösz- szeállításunkban szereplő két vállalatnál viszont ép­pen fordított irányú a fo­lyamat, s az itt dolgozók tavaly megvalósított ötletei összességében több mint 45 millió forint hasznot ered­ményezett a munkáltatók­nak. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a múlt eszten­dőben 483 javaslatot adtak be az új iránt érdeklődök, s ez 130-cal kevesebb, mint az azt megelőző évben volt. Az újítások mérséklődésé­nek oka, hogy a hideghen­germű Quartó hengerlőgé- pének felújítása és korsze­rűsítése miatt nem hirdet­ték meg aészokásos újítási hónapot. A munkálatok ugyanis roppant lekötötték a szakembereket, aligha ér­tek volna rá újítgaitni, ám az újítási hónapok során benyújtott ötletek nagyon hiányoztak a végelszámo­láskor. A bevezetett 396 újítás azonban tizenkettővel ha­ladta meg a korábbi eszten­dő hasonló mutatóját. Ez azt igazolja, hogy a kohá­szok jobban átgondolták öt­leteiket és csak azokat dol­gozták ki, amelyek nagy valószínűséggel a gyakor­A Nógrádi Szénbányák­nál a múlt évben egy sor intézkedést hoztak a gazdál­kodás javítása érdekében. Többek között önigazgatási, vállalkozási jellegű munka- csoportot hoztak létre a szorospataki aknában. A cél az volt, hogy erősítsék a dolgozók aktivitását, kezde­ményezőkészségét, növeked­jen a teljesítmény, javuljon a kitermelt szén minősége, csökkenjenek a költségek. Nos, a kísérlet kiálLta a gyakorlat próbáját. A bá­nya vezetésével szerződést kötött Széchenyi István frontfejtő szocialista brigád, az akna egyetlen ilyen kol­lektívája, csaknem 172 ezer 900 tonna szenet küldött fel­színre, s ezzel Szorospatak túlteljesítette tervét. Végle­ges adatok ugyan még nin­csenek, de bizonyos: az ár­Tízezer törzs Az idei enyhe tél kedve­zően . befolyásolta a kísérle­ti búzák fejlődését a Gabo­natermesztési Kutatóintézet szegedi növényházában, ahol !már megkezdték az október elején vetett, sárgára érett kalászok betakarítását. A tenyészedényekben a világ különböző tájairól származó növényeket — mintegy tíz­ezer búzatörzset — nevel­nék. A téli hónapokban a hiányzó napfényt és mele­get mesterséges megvilágí­tással pótolják. Eddig —az időjárás jóvoltából — alig feleannyi villanyenergiát használták fel, mint más években. A kalászokat most olló­val vágják jy, s az intézet szakemberei már a klíma- házban szelektálnak; ellen­őrzik a növények fezárának magasságát, fejlődését, a levelek állását, formáját, a kalászok telítettségét. latban is alkalmazhatók. A javaslatok csaknem egyhar- mada a munkavédelmi hely­zet megszilárdítását segíti. Sok újítás járul hozzá az anyaggal és az energiával való takarékossághoz, a ter­melési technológia jobbítá­sához, a karbantartás javí­tásához. . Két újítást találmányi szintűnek ítéltek meg az il­letékesek, s felterjesztették azokat elfogadásra. Mindkét jelentős újítás a kisterenyei feldolgozó gyáregységben született és egyaránt az új típúsú állványrendszerre vo­natkozik. Az SKÜ-ben bevezetett ötletek közel 24,2 millió fo­rint megtakarítást jelentet­tek, vagyis az elért 170 mil­liós nyereség 15 százalékát biztosították. Ez az összeg csaknem 600 ezer forinttal! több az előző év megtaka­rításánál. Az újítók is job­ban járták mint korábban, hiszen kétmillió forintot meghaladó díjat vettek át. A javaslatok megvalósításá­ban közreműködők 116 ezer forintot tehettek zsebre. A salgótarjáni síküveggyár minden eddiginél nagyobb hasznos eredményt köny­velhet el az újítók jóvoltá­ból: az összeg csaknem el­éri a 21,3 millió forintot. Jellemző a példa nélküli előrelépésre, hogy eddig 9,7 bevétel több millió forinttal haladja meg az előirányzot­tat. A bányászok is megtalál­ták a számításukat, hiszen a legjobban dolgozók 30—40 százalékkal több pénzt vi­hettek haza, mint szeptem­bert megelőzően, az auto­nóm munkacsoport megala­kítása előtt. Kiss Antal brigádvezető és társai elégedettek az egy­összegű elszámolás előnyei­vel, ezért már aláírták az ez évre szóló megállapodásit. Vállalták 161 ezer 500 tonna szén kitermelését, s egy ton­na után 143 forint 80 fillért kap a csapat. A munkana­pok száma 285. Vagyis is­mét magasabbra állították a mércét a brigád előtt, de úgy véljük: tagjai ezúttal sem verik majd le a lécet. Az üvegházakban, illetve a szabadföldi parcellákon folyó kísérletek, nemesítések összehangolásával évente há­rom búzanemzedéket tudnak felnevelni, lényegesen lerö­vidítve ezáltal az új fajták előállítási idejét. A tudományos kutatok fő törekvése, hogy az intenzív gabonatermesztési program­ba illeszthető búzákat állít­sanak elő. Munkájuk ered­ményességét bizonyítja, hogy az elmúlt hónapókban három új búzájuk kapott ál­lami fajtaelismerést. Ezékre egyaránt jellemző a magas termöképesség, az időjárás­sal és a betegségekkel szem­beni ellenálló képesség, va­lamint az, hogy mindenben megfelelnek a sütőipari kö­vetelményeknek. A legújabb fajták vetőmagjának el sza­porítását az idén kezdik meg tenyészkertjeikben, il­letve az intézettel kapcsolat­ban álló gazdaságokban. millió forint volt az ilyen formában elért megtakarí­tás és nyereség. A siker a dolgozók új iránti érdeklődésének, ki­tartó, lelkes munkájának, a szakvéleményezők korrekt­ségének és lelkiisjneretessé- gének, a közreműködők se­gítőkészségének köszönhe­tő. A gyár és az Üvegipari Művek vezetői is jó part­nerek voltak, a feltételek biztosításával támogatják az újítómozgalmat. A múlt évben a korábbi­nál hárommal több, 67 öt­letet vetettek papírra a sík­üveggyáriak. A hasznosí­tott újítások száma is nö­vekedett néggyel 1986-hoz képest és 42 volt. Az öt­letgazdák száma tizenhat­tal, 114-ire gyarapodott. Az előző időszakhoz viszonyít­va több a fizikai és a nem fizikai beosztású, valamint a nő újító, ugyanakkor a harminc éven aluli ötlet­adók száma csökkent. Dí jazásban 89 dolgozó ré­szesült. Újítási díjként 927 ezer forintot fizetett ki a gyár. több mint kétszeresét a tavalyelőttinek. „A javas­latok kivitelezését 82-en se­gítették, s együttvéve 89 ezer forintot kaptak. Esz­mei alapon értékelt, tehát a gyakorlati hasznát lenem mérhető újítások után 101 ezer forintot vettek fel az ötletemberek. Újjáépítenék a Hűtőtechnika gyártécsarnokát Üj gyártócsarnokot épít­tetett a tatai Hűtőtechni­kai Szövetkezet az 1986 má­jusában, gondatlan hegesz­tés következtében leégett műhelye helyett. A 3 000 négyzetméteres épület váz- szerkezetét példás gyorsa­sággal készítette el és szál­lította a helyszínre a Du­nai Vasmű. Ezt követően láttak hozzá a kivitelezés­hez a Komárom Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szakemberei. Vállalásukat határidőre és jó minőség­ben teljesítették, alig egy év alatt. A szövetkezet dolgozói ezután kezdték el a 20 mil­lió forintos költséggel meg­épített csarnokban az ugyan, csak 20 millió forint érté­kű gépek, berendezések be­szerelését. Ezeket — egy svájci csőhajlító gép kivé­telével — a szövetkezet a győri Rabomatik Tervező- iroda dolgozói közösen ter­vezték, s a szövetkezet kí­sérleti üzemében gyártot­ták le. Az új gépek telje­sítménye mintegy 20 szá­zalékkal nagyobb, mint a tűzben megsemmisülteké volt. Nagyfokú automati­záltságuk futószalagszerű termelést tesz lehetővé. A léghűtő-gyártósoron sikeres volt a próbaüzem, s néhány nap múlva megkezdődik az ütemes termelés., A konden­zátor-gyártósor készültsége 60 százalékos; ez az első negyedév végén áll munká­ba. A tatai szövetkezet há- gvományos termékei, a kü­lönböző méretű ipari hűtők gyártása mellett az idén újdonsággal is piacra lép. A tavaly BNV-díjat nyert szalagos fagyasztóalagút- ból ötre kapott megrende­lést. Ez a gép apró szemű gyümölcsök és aprított zöld­ségek tartósítására alkalmas. Másik új gyártmányuk az óránként 6 tonna kapacitású, úgynevezett dobozos alagút, amely a baromfifeldolgozó gépsorokhoz kapcsolható; e típus első darabját február­ban Kisvárdán helyezik üzembe. Konzerv-, hús- és hűtőipari célra egyaránt al­kalmas. Bevált az egyösszegű elszámolás Sikeres kísérlet a szorospataki aknában Búzát aratnak Szegeden II wewo kifogástalan minőseget kér Nyomasztó tömegben zúdí­tották megrendeléseiket a partnerek a Páva Ruhagyár mótraterenyei üzemére — az új esztendő első munkanapja óta megállás nélkül zakatol­nak a varrógépék. Ez jó do­log, megnyugtató helyzet. A pávás asszonyok azon­ban egyáltalán nem nyugod­tak. A szalagok mellett fe­szült a hangulat, az emberek idegesek, féltik —, s nem alaptalanul — a pénzüket. Az ellentmondás nagyon is hétköznapi okra vezet­hető vissza. Az igényit te­kintve a bőség zavarával küszködő üzem ugyanis a januárra esedékes rendelése­ket oly apró szériákra kapta, hogy még a kis tételekhez egyébként régóta edződő mát- raterenyeiek is elképedtek. A 2—300 darabos sorozatok közt már csúcsnak számít a 800 darabból álló tétel — és negatív rekordnak a mind­össze 111 darabot kitevő. Márpedig ahány széria, any- nyi átállás, annyi betanulás, és — annyi teljesítmény­visszaesés ! Az apró' tételek rendelésé­ben a „fő bűnös” a svájci Brand cég, mely egyébként megbízható, jó partnere a Pávának, s nem egyéni faksznijából eredően, ha­nem saját piaci viszonyait figyelembe véve kérte a sok kis szériát. A svájcinak a Kemerovo- és a Lovász-sza­lag dolgozik, ha úgy vesz- szük, ezzel most ők húzzák a rövidebbet. Kovács Istvánná, a Keme- rovo-szalag munkamódszer­átadója: — Ma van, ugye, január közéjjé. A mostani fazonnal együtt már hatszor álltunk át! Tudja, mit jelent ez ne­künk ? ötven-hatvan száza­lék fölé nem kerül a szalag teljesítménye! A kétrészes, csíkos női ru­ha már csak a kelme tulaj­donságai miatt is meggyötri a varrónőket. A trikószerű anyag nyúlik, könnyen meg­pattan, felfut rajta a szem, a szélé visszapöndörödik. De ebből legalább több mint hétszázat csinálnak. .. A kö­vetkező tételi alig haladja meg a 350 darabot. — Azzal két és fél nap alatt készen leszünk — le­gyint Kovácsné. — Lefut az egész, még imielőtt begyako­rolnánk. Fokozza ä varrónők bi­zonytalanságérzetét, hogy a bruttósítással párhuzamosan új bérformára tért át á Pá­va. Jól járnak vele? Ráfi­zetnek? Efelől az első jelzést csak a februári fizetéskor kapják meg. Földi Istvánná műszaki ve­zető: — Az egyedi darabbér he­lyett a teljesítményen ala­puló órabéres számfejtésre váltottunk át. Egyszerűbb módszernek ígérkezik, s ta­lán valamelyest csillapítja a kerese ti ngadozásoka t. A frissen megállapított órabéreket még nem kapták kézhez a dolgozók, aki csak tehette azonban, már bele­kukkantott az árkusokba. Murányi Istvánná varrónő, szakszervezeti bizalmi: — Az enyém 28 forint kö­rüli. Százszázalékos telje­sítménnyel tehát napi 224 forintot keresek, s ez nem is olyan ross* Tavaly nem mindig jött össze ennyi. — Eszerint nincs oka ide­geskedésre? — Már hogyne volna! Épp most jövök az irodáról. Meg­mondtam, adjanak a telje­sítményünkre még valamit, hiszen fele jjénzt csak nem vihetünk haza! Aíi tehetünk arról, hogy ezekkel a mun­kákkal egyszerűen nem tu­dunk produkálni?! — És mit mondtak? — Hát, hogy megpróbál­nak harmincszázaléknyit rá­tenni. ötven- vagy nyolcvan­százalékos jJénz, mégsem mindegy! Másnak se, neki se. Mu- rányinénak jjéldául azért nem, mert manapság egy 17 éves fiút etetni, ruházni nem csekélység. Ha nem visz ha­za kurtább összeget a tava­lyitól, akkor ás át kell gon­dolni a családi költségve- (tést, hiszen a bolti árcédu­lák nincsenek tekintettel a Páva szériáira. Azt viszont a műszaki ve­zetőtől tudom, hogy a mun­kájuk iránti keresletet új típusú bedolgozói hálózat ki­építésével iparkodnak mara­déktalanul kielégíteni. Fog­lalkoztatási szempontból el­látatlan vidékeken, állami támogatást is igénybe véve, újabb és újabb önállóan dol­gozó bedolgozócsojjortot ül­tetnek gép mellé. A „kinti­ek” egy-egy munka indítá­sához szakmai segítséget kapnak, a továbbiakban azonban jobbára magukra kell hagyatkozniuk. Még az Aggtelek környéki falvakban is a Pávának varrnak az asszonyok! — A muszáj nagy úr — szögezi le az aranyigazságot Földiné. — Ha mi nem tud­juk szavatolni a határidőt, a vevő máshoz fordul. Szövet­kezethez, vagy az olcsó mun­ka révén újabban feljövő portugál terhelőkhöz, vagy ki tudja hova? így aztán a ben/ti üzemben dolgozó 150 ember mellett további 160- an öntötték fel a jjávás mezt — szerte az egész északi or­szágrészben újabb üzemnyi kapacitás jött létre. * Ha kedd, akkor megkez­dődik a nyugatnémet Bogner cég technikusának rendes he­ti munkaiideje. Délelőtt ki­lenckor Helmuth Welz már a szalagok közt jön-megy, s apróra, színéről-visszájáról ellenőrzi a kosarakban levő darabokat, Kotroczó Zoltán­ná, a Hámán Kaltó-szalag ve­zetője a nyomában járva csak azt figyeli, biccent-e a mün­cheni úr, avagy mondandója van. A szalag egyetlen mun­kahelyénél akadt közölniva­lója. — A nyakkör elszegése ráncos, a csíkok sem pasz- szolnak — mutatja Welz. A szalagvezető asszony azon­nal dönt: a kisebb hibát va­salással hozzák helyre, a többinél újraszabatja a sze­gőpántot. A Bogner céget egyébként nemcsak nálunk, hanem Nyu- gat-Európa-szerte a legigé­nyesebb vevők egyikének tartják. Helmuth Welz: — Drága holmikat áru- Junk, tiszta sor, hogy igé­nyesnek kell lennünk. Ügy gondolom, meg is fizetjük az ejatra minőséget. — ön naponta ellenőrzi a gyártást. Emellett München­ben is darabonként vizsgál­ják meg a Pávától érkezett terméket. Nem túlzás ez? — Nem. Még csak nem is dupla munka. Én itt a ja­vítható hibákait keresem, s nem veszek kézbe minden egyes félkész darabot. Ott­hon pedig a végellenőrzés folyik, de már darabonként! Mint mondtam, tőlünk min­den egyes ruha csaik kifo­gástalan minőségben juthat a vevőkhöz. — A müncheni rostán hány Pávás termék akad fenn? — Ó, szinte semmi. Az arány az egy százalékot sem éri el. 4 Tizenegy órakor villámér­tekezletet tartanak a könyv­tárban a brigádvezetők, sza­lagvezetők. A kérdés: ho­gyan legyen ezután a mun­kaverseny? Mi módonle- ' hetne kiszűrni a homlok- egyenest különböző feltétele­ket az egyes szalagok között? Az mégsem igazságos, ha az apró sorozatokat gyártó sza­lag még a versenyben is rosszul jár! Válasz egyelőre nincs, öt­let annál (több. Kapkodás nélkül, biztos háttérrel ke­reshetik meg a legjobb meg­oldást, hiszen a legfonto­sabb, a munka — megvan. Szendi Márta Murányi Istvánné: „Épp Most jövök a* irodáról.” Helmuth Welz: „Drága holmikat árulunk, igé­nyesnek kell lennünk.” Kovács Istvánné: „Le­fut a tétel, még mielőtt begyakorolnánk.” Megnyugtató helyzet — feszült hangulat Faksznis a vevő?

Next

/
Oldalképek
Tartalom