Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-11 / 8. szám

CDODT • k opnnT orUH 1 * wn ■ ———-----—­v-_ Mátradrog nemzetközi teniszverseny Rajt kedden kilenc órakor Az idei esztendő első nagy — megyénkben rendezett — nemzetközi versenye kedden kilenc órakor kezdődik a salgótarjáni városi sport­csarnokban. A Schirman (NDK-beli)—Tóth (MTK- VM) férfimérkőzéssel induló tenisztorna öt napon át nyújt kellemes időtöltési lehetősé­get a sportszerető közönség­nek. Keddtől szombat estéig nonstop műsort láthatnak az érdeklődők. A szocialista or­szágok minden esztendőben megrendezésre kerülő hagyo­mányos teniszkörversenyé­nek magyarországi állomá­sán megyénk székhelye a házigazda. A viadal legfőbb anyagi támogatója a pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság, ezért kapta a küzdelemsoro­zat a MÁTRADROG nevet. A több minit tíz éve in­dult sorozaton általában a szocialista országok legte­hetségesebb utánpótláskorú teniszezői vesznek részt. Né­hány korábbi győztes jelen­leg már hazája legjobbjai közé tartozik a felnőttek kö­zött, sőt egyesek előkelő he­lyen állnak a nemzetközi ranglistákon is. Az idei érdeklődés az elő­ző évektől valamivel szeré­nyebb, azonban jó néhány ki­váló sportoló is rajthoz áll. Itt lesz a magyar körver­seny 1984. évi győztese — éppen Balassagyarmaton ren­dezték akkor a viadalt — az NDK-beli Emmrich, aztán a román Dragu, a lengyel Ka- czynski és a Bp. Honvéd szí­neiben versenyző, nagy te­hetségnek tartott Piiski. A női mezőny legismertebb já­tékosai: Pecheanu (román, ö döntőt vívott 1985-ben Sal­gótarjánban), Listowska (len­gyel) és Túri Zsuzsa (ma­gyar), az MTK-VM tenisze­zőnője. A rendezők felkészültek a verseny zökkenőmentes le­bonyolítására. A versenybí­rói teendőket az St. Lendület SE, az St. Petőfi SE és a Ba­lassagyarmati HVSE verseny­zői látják el. Az érdeklődők a délelőtti mérkőzéseket in­gyen tekinthetik meg. A be­lépőjegyek a selejtezők dél­utáni találkozóira 10 (diákok és nyugdíjasok) és 20 (fel­nőttek) forintba kerülnek. Az elődöntőkön és a döntőkre a jegyek ára 15, illetve 30 fo­rint. A verseny első napján fér­fi mérkőzésekre kerül sor. A keddi selejtezők párosítása: Schirman (NDK)—Tóth (MTK-VM), Emmrich (NDK) —Nagy (BKSK), Fekete (Ü. Dózsa)—Dénes (DKSK), Iwansky (lengyel)—Kerekes (BSE), Dragu (román)— Krasznai (BSE), Velcz (BSE) —Maisé (román), Petrányi (Ű. Dózsa)—Kaczynski (len­gyel), Baráthosi (BSE)—Püs- ki (BHSE). A női verseny első játék­napja szerda. A selejtezők párosítása: Ried (MTK-VM) —Scheider (NDK), Pecheanu (román)—Farkas (Ű. Dózsa), Listowska (lengyel)—Zsoldos (Bp. Spartacus), Zlka (Ü. Dó­zsa—Martin (román), Futács (BSE)—Túri (MTK-VM). Va­ter (NDK)—Kocsis (BSE), Báthori (Bp. Spartacus)— Verdeska (lengyel). <ry) W Gyarmati siker a HEH Kupán Az elmúlt hét végén a misikolci városi sportcsar­nok adott otthont az immár hagyomány Focifarsang ren­dezvénynek. Ezen serdülő-, öregfiú-, valamint női mér­kőzéseket láthatott a közön­ség. A program színesítése érdekében a szervezők ezút­tal is helyet biztosítottak a MÉH Kupa területi döntőjé­nek, melyen négy serdülőfiú­csapat indult. A Nógrád megyei selejtező győztese,, a balassagyarmati Dózsa György Üti Általános Iskola jól szerepelt a viada­lon- Taskó András tanítvá­nyai bejutottak a döntőbe, s bár az első helyet eldöntő mérkőzésen 7—2 arányban alulmaradtak a szerencsi ál­talános iskolásokkal szemben, végeredményben a második helyet szerezték meg. A MÉH Kupa végeredmé­nye: 1. Szerencs Általános Iskola, 2. Bgy. Dózsa Alt. isk., 3. Eger 6. Sz. Ált- Isk., 4. Gyöngyös 3- Sz. Ált. Isk. (A harmadik helyért: Eger— Gyöngyös 8—4). Á világ sportja — sorokban Bréma: A nemzetközi női röplab­datorna meglepetése, hogy az elődöntőben az Európa- bajnok NDK-t magabiztosan, 3:1 arányban verte az Ura- locska Szverdlovszk csapata. Szerdán Budapesten az Új­pesti Dózsa ellen lép pályá­ra a szovjet klubcsapat, BEK-negyeddöntőn. Denver: Visszaszerezte tavaly el­vesztett országos bajnoki cí­mét Debi Thomas (20), az Egyesült Államok 1986-os vi­lágbajnok műkorcsolyázó­nője- A bajnokság szombati napján nagyszerű szabadkor­csolyázásával — amelyben egy ritkaságnak számító, két triplaugrást tartalmazó kom­binációt is bemutatott — biztosan utasította maga mö­gé a tavalyi győztes Jill Trenaryt (19). Párosban a Watson, Oppegard kettős harmadszor egymás után lett bajnok. Sydney: Az ausztrál Kerry Saxby világcsúcsot állított fel az 5000 méteres gyaloglásban, 20:55.76 perces idővel. Az ausztrál atlétanő a szovjet Olga Kristop 1984-ben fel­állított 21:36.2 perces ered­ményét adta át a múltnak. Ariit: Szombat után vasárnap is halálos kimenetelű baleset történt a Párizs—Dakar rallye-n. A sportesemény 10 éves történetének huszadik áldozatát jegyezhették fel. Mint ismeretes, szombaton a holland Kees van Loenverijn borult fel kamionjával és lelte halálát a gépjárműben. Vasárnap a francia Patrick Canado autója robbant fel egy borulás után- A balesetet a pilóta nem élte túl. C '• r r I ozofia jo eselyei Szófiában járt a NOB kéttagú vizsgálóbizottsága, hogy szemügyre vegye az 1994-es téli olimpiai játékok megrendezésére pályázó bol­gár főváros előkészületeit. Dr. Jacques Rog, a Belga Olimpiai Bizottság alelnöke és Hans Jungwirt, az Oszt­rák Olimpiai Bizottság főtit­kára elutazásuk előtt sajtó- értekezleten ismertették be­nyomásaikat- • Dr. Jacques Rog: —„Le­nyűgöző volt az az aktivitás, amelyet a szervezők részéről tapasztaltunk e rövid láto­gatás alatt. Nagyszerűek a létesítmények. Szófia jó esé­lyekkel rendelkezik a rende­zés jogának elnyerésére. Hans Jungwirt: — Ha csak az én szavazatom döntött volna, Szófia már az 1992-es téli olimpia jogát elnyerte volna. A Piri**—Dadfcar-rallie-n —, amelyen a hét végén egy holland kamionversenyző fel­borult él életét vesztette — a csehszlovák Tátra-kamtonok 1» indultak. Néhányat közülük az 1987-ben Magyarországon rendezett Hungarocamion Truck GP Eu* rópa-hajnoki futamon — bemutató közben — megcsodálhattak a hazai sportbarátok is. Felvételünk ezen a rendezvényen készült. • -»-RT-*- . Gondolatok az utánpótlásról A labdarágás a legnépszerűbb sportágak egyike a kis­iskolások körében. Teremben és szabadtéren is szinte minden gyerek szívesen kergeti a labdát. Labdarúgásunk válság­ban van. Ezen a tényen az sem változtat, hogy váloga­tottunk időnként elfogadható teljesítményt nyújt és ezzel eltakarja a felszín alatti súlyos gondokat. A sportág helyzetének hű tükre a kü­lönböző szintű bajnokságok — köztük az NB I. és NB II. — évről évre csökkenő színvonala. Nem túl derűs jövőt sejtet, hogy évente növekvő számban szűnnek meg utánpótlás-nevelő bá­zisok, kis csapatok. Szá­mottevően csökken az is­kolás korú focisták száma is. Az álomból való ébredést jól érzékelteti, hogy amíg az 1986-ban tartott első or­szágos labdarúgó-értekezle­ten elsősorban a „nagyok” szerződtetéséről, külföldi eladásáról, forintmilliók kör­forgásáról volt szó, addig a második országos tanácsko­záson már az annyira óhaj­tott felemelkedés letétemé­nyesei, a legkisebbek prob­lémái kerültek reflektor- fénybe. — Igen... igen! Régóta tudjuk, hogy gond van az utánpótlás-neveléssel, de mi­korra várhatóak az égetően szükséges intézkedések? — morfondíroznak többen a tanácskozás kapcsán. Való­ban lépni kell. Kérdés, hogy merre és főleg kiknek? Er­re nem adott érdemleges választ az országos tanács­kozás sem. Zalka András írásos elő­terjesztésében hangsúlyozta, hogy elavultak az egyesü­leti és szakosztályi model­lek, gyenge az egysületek- ben a szakmai munka szín­vonala, újratermelődnek a nevelési (morális) problé­mák, az edzők munkájában eluralkodott a „mának élés”. A fenti megállapítások kétségkívül helytállóak. A színvonalas szakmai elemzés néhány megállapításával azonban — alulnézetből, a felhalmozódott helyi tapasz­talatok birtokában — nem lehet egyetérteni. Mit is mond a továbbiak­ban a tekintélyes szakem­ber? Szerinte a magyar lab­darúgás jövőjét, az utánpót­lás-nevelést, rövid távon il­lúzió az iskolai labdarúgás­ra építeni, hiszen az általá­nos iskola jelenleg a közok­tatás egyéb gondjait sem képes megoldani. A megala­kult DSK-k, és DSE-k mű­ködése is többnyire formá­lis. Véleménye szerint az iskolai labdarúgás még az ezredfordulón is legfeljebb tömegsportfunkciót fog be­tölteni. Szerinte még évti­zedekig a sportegyesületek adják a merítési bázist az élvonal számára. Kétségtelen, hogy a léte­sítménybeli — a személyi, és nem utolsósorban a pénz­ügyi — feltételrendszer első­sorban az egyesületeknél áll rendelkezésre. Látnunk kell azonban, hogy az utóbbi időben olyan nagymérvű torzulás következett be a labdarúgás körüli értékrend- szerben (az egyesületeknél is), amely rendkívül kedve­zőtlenül befolyásolja a sport­ág jövőjét. Alacsony tudásszintű, kép­zetlen felnőtt labdarúgók körül forintmilliók forognak, miközben az utánpótlásra csökkenő figyelem irányul. Jobbára csekély tisztelet­díjért, szerény tudással, gyér szakmai-pedagógiai isme­retekkel rendelkező edzők „képezik” az utánpótlást. Természetesen neveli a jövő focistáit (itt Salgótarjánban is) néhány megszállott ki­tűnő szakember, többnyire azonban a háttérbe szorítva, különösebb figyelem, erköl­csi és anyagi elismerés nél­kül. Sajnos, a szakosztályok vezetőségi tagjai szinte ki­zárólag a „nagyok” körül foglalatoskodnak. Ügy fo­galmazhatunk, hogy a sport- egyesületek mostani műkö­dési mechanizmusába, hi­erarchiájába nem fér be­le — lényegében idegen test — a legkisebbekkel való foglalkozás. A felemelkedés szempont­jából nem túl biztató, hogy az MLSZ és a különböző szintű szakszövetségek tevé­kenységi rendszerében is csupán a különböző prog­rambeszédekben, nyilatko­zatokban van rangja, meg­felelő helye az utánpótlással való megkülönböztetett törő­désnek. Érdemleges, konkrét elképzeléssel nem találkoz­hatunk. Zalka András tehát talán túl optimistán ítéli meg a sportegyesületék helyzetét, vagy nem elég bátor meg­fogalmazni, hogy az iskolák még nem, az egyesületek már nem alkalmasak a je­lenlegi érdekeltségi rendszer­ben az utánpótlás-nevelés feladatainak megoldására. Nincs tehát stabil bázisa, gazdája a legkisebbekkel való foglalkozásnak. Mit lehet, mit szükséges ilyenkor tenni? Az egyesü­leteket, mint hagyományos bázisokat kellene olyan helyzetbe hozni, hogy ér­demes legyen az utánpót­lással foglalkozni? Talán. De a jelenlegi fel­tételek között ez nem köny- n.yű feladat. Napjainkra sok feltétel alaposan megválto­zott. Így például a legfonto­sabb tényező, a gyermek- anyag hiánya komoly gond­ként jelentkezik az egyesü­leteknél. A jelenlegi helyzetből mindenképpen kiutat kell keresni, mégpedig nem túl kedvező anyagi feltételek között, amikor a labdarú­gásra is kevesebb pénz jut. A rendelkezésre álló esz­közöknek azonban az eddi­gieknél lényegesen nagyobb hányadát kellene a legki­sebbek képzésére fordítani. Indokolt ezzel kapcsolatban eloszlatni azok ellenállását, akik a mostani szerény ered­mények ellenére is jól meg­élnek a labdarúgásból. Az illetékesek megbarát­kozhatnának azzal a gon­dolattal, hogy a leginkább járható út az iskolák, a mozgásban lévő diáksport felé történő bátrabb nyitás. A gyermekanyag az iskolá­ban rendelkezésre áll. Olyan átfogó érdekeltségi rendszer kidolgozása szüksé­ges, amely ösztönzi a peda­gógusokat, a labdarúgó-szak­embereket, a tömegeket megmozgató diákfociban való munkálkodásra. Tapasztalataim szerint az iskolák — a kétségte'anüt meglévő problémáik ellené­re, (amennyiekhez az eddi­gieknél több segítséget kap­nak) — képesek az után­pótlás-nevelés bázisává vál­ni. Természetesen nem tel­jesen átvéve az egyesületek feladatait. A jelenlegi sanyarú hely­zetben ösztönözni kell min­den életképesnek látszó kez­deményezést. Szerencsére ma már találkozhatunk ilyenekkel is. Nem lebecsü­lendő például annak a tu­catnál is több iskolának az úttörő jellegű munkája, ahol a sportegyesületekkel együtt­működve labdarúgóosztályok szervezésével és működteté­sével fáradoznak. (Sajnos, a labdarúgás irányítóinak kü­lönösebb figyelme, érdeklő­dése nélkül.) Az sem lenne szentségtö­rés, ha a focisulikat az MLSZ szakmai segítségben, anyagi támogatásban ré­szesítené. Az életképes kez­deményezéseket szerencsés lenne felkarolni, stabilizálni. Vagyis azon mindenképpen túl kellene jutni, hogy mű­ködésük néhány megszállott focibarát lelkesedésén múl­jon csupán. összegezve: annak felis­merése már megtörtént, hogy a labdarúgásban minő­ségi változás csak az után­pótlás-nevelés hatékonyab­bá tételével képzelhető el. A felismerés azonban önmagá­ban kevés, a szükséges in­tézkedéseket is meg kell ten­ni. Mindenekelőtt az érde­keltségi rendszert úgy átala­kítani, hogy érdemes legyen a legkisebbekkel foglalkozni. Nemzeti sportunk, a labda­rúgás felemelkedése ugyanis csak az utánpótlás megkü­lönböztetett kezelése esetén képzelhető el. Czene Gyula Keddtől kézilabda Világ Kupa Rangos tornával kezdi idei szereplését a világbajnoki ezüstérmes, magyar férfi­kézilabda-válogatott. A csa­pat ma reggel Koppenhága és Malmö érintésével a svéd­országi Tyringe-be utazik a Világ Kupára. Kapusok: Hoffmann Lász­ló, Oross Tibor, Bíró Imre. Mezőnyjátékosok: Iván­csi'k Mihály, Kádár Zoltán Gyurka János, Putics Jenő, Siballin Jakab, Marosi László, Bordás József, Kakas János, Lehel Géza, Horváth Gábor, Szabó László, Kontra Zsolt, Kovács Mihály. A Világ Kupa műsora: A csoport: Svédország— Spanyolország, kedd, Ma­gyarország—NSZK, kedd, Svéd ország—Magyarország, szerda, NSZK—Spanyolor­szág, szerda, Magyarország —Spanyolország csütörtök, Svédország—NSZK, péntek. Helyosztók szombaton, elő­döntő és döntő vasárnap. Totóeredmények A totó 2. heti játékszeivényén szereplő mérkőzések eredményei: 1. Ascoli—Pescara 2-1 1 2. Como—Verona 1-1 X 3. Juventus—Milan 0-1 2 4. Napoli—Fiorentina 4-0 1 5. Pisa—Sampdoria 0-1 2 6. Roma—Torino 1-1 X 7. Bologna—Atalanta 4-0 1 8. Brescia—Lazio 0-0 X 9. Catanzaro—Lecce 0-0 X 10. Cremonese—Padova 2-0 1 11. Genoa—Barletta 1-1 X 12. Messina—Piacenza 0-0 X 13. Parma—Triestina 0-0 X Pótmérkőzések: 14. Empoli—Avellino 0-0 X 15. Taranto—Modena 1-0 1 18. Udinese—Arezzo 1-1 X

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom