Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

* Hit várnak 1988-ban? Emlékek, emberek, történetek Christiansen (balra) pihenője. Ezúttal Iába nincs az asz­talon, igaz a felvétel nem a Kastély Szálló éttermében, hanem a hallban készült. Nem panaszkodhattak a ta­valyi esztendő sikereire a magyar szakvezetők, sporto­lók és a szurkolók sem. Leg­kiválóbb versenyzőink szen­zációs eredményeikkel öreg­bítették tovább a magyar sport hírnevét. Kis hazánk számos nemzetközi viadalnak adott otthont, s a rendezés­ben is jeleskedtünk. Ebből Nógrád megye is kivette ré­szét. A korábbi évektől el­térően 1987-ben minden ad­diginál több nemzetközi sportesemény házigazdája volt megyénk. összeállításunkban néhány verseny egy-egy érdekessé­gét. nógrádi vonatkozású eredményeit elevenítjük fel. Olyanokat, amelyek hiányoz­tak a tudósításokból, a szín­falak mögött történtek. A sakkozó A Szilákon rendezett fér­fi egyéni sakkvilágbajnoki zónaközi döntőn az amerikai Larry Christiansen nem tar­tozott a Kastéy Szálló sze­mélyzetének kedvencei közé. A jól megtermett, birkózó alkatú fiatalember igazán otthonosan mozgott a ver­seny színhelyén. Kiváltképp az étterem idézhette számá­ra Los Angeles-i otthonát: az étkezések közben gs után ugyancsak „elengedte” ma­gát. . . A barátságos, harsány hangú nagymester rendsze­rint kényelmesen elhelyez­kedett székében, majd lábát az asztalra helyezte. Beszél­getései közben kenegette ke- ' nverét, néha azonban az ab­roszt sikerült megvajaznia és lekvárral színesítenie. Hogy teljes legyen a sze­mélyzet öröme a szamovár csapját is rendszeresen nyit­va felejtette. így az alá he­lyezett pohárból szép lassan folydogált a tea — a térí­tőre. A szálló személyzete gyor­san cselekedett. A verseny kezdete után néhány nappal — miután kiderült Christian­sen szokásrendszere — egy felszolgáló hölgyet állítottak a nagymester asztala és a szamovár mellé... Az autó- versenyzők A rn'üp-spnrt külön világ. Magyar viszonylatban szinte mindegyik jegyzett duó ama­tőr alapon, a klubok mini­mális támogatásával verse­nyez. Az autósok az egyes viadalokon a bőrüket viszik a vásárra, mert bizony egy­egy gyorsasági szakaszon könnyen ott hagyhatja az ember a fogát... Az idegi feszültség, a fo­kozott koncentrálás ellenére a versenyzők többsége vi­dám természetű. A IV. Mo- gürt—Salgó Rallie edzésein ezt a magyar válogatott pá­rosai bizonyították is, élü­kön a szóvivő és mindenki által kedvelt Dudással, akit az autóstársadalom egysze­rűen Kokónak becéz. Valahol Parádsasvár köze­lében, az egyik gyorsasági szakasz kezdetén Kokó több versenyzőtársát is leállítva kényelmesen helyet foglalt az út melletti dombon. Vagy húszán várták — előre dör­zsölve a tenyerüket — mi­kor érkezik az útelágazáshoz az első edzését tartó egyik bolgár páros, s milyet bu­kik majd a kilencvenfokos kanyarban. Feszült várakozás után megérkeztek a bolgárok, s igazán lassú tempóban vet­ték az életveszélyes kanyart. A magyarok hiába várták tehát a nagy bukást! Vissza­ültek gépeikbe, hogy aztán nem sokkal később, az egyik kettős a gyorsasági szaka­szon — valamelyik éles ka­nyarban — találkozzék egy hatalmas fával. . . A bolgá­roknak persze nyoma sem volt a karambolnál, ők nem vártak erre, csak autóz­tak. .. Á diákok Hosszú esztendők óta az úttörő-olimpiák téli ver- senyszámaiban a legeredmé­nyesebb csapatok közé tar­tozott Nógrád megye válo­gatottja. Az 1987. évi sátor­aljaújhelyi olimpiára a ko­rábbinál kevesebb remény­nyel utaztak diákjaink. Az esélytelenek nyugalmával mentek, aztán mégis kiváló eredményeket értek el: szin­te hullott a sok aranyérem a nógrádi gyerekek nyakába! A sportpályákon láthat­tunk már sírva és nevetve örülőket, vidám és szomorú veszteseket, mégis ezek a gyerekek úgy tudtak örülni és búsulni, ahogy a nagy profik sem. Aki esélytelennek számí­tott és nyert — sírt örömé­ben. Aki esélyesnek számí­tott és nem nyert — mond­juk a második helyen vég­zett — sírt bánatában. A versenyek végén egy ku­pacban, egymás nyakába ugráltak a megyénket képvi­selő diákok. Méltán örültek: arattak! No nem búzát, ha­nem nagy sikereket. Olyano­kat. amelyeket az úttörő­olimpiák története megőriz. Á toliforgatók Mi újságírók sem tétlen­kedtünk 1987-ben. Nemcsak tudósítottunk a rendezvé­nyekről, esetenként aktív fő­szereplők voltunk. t Az 1987-ben első alkalom­mal megrendezett Plajbász Kupa kispályás labdarúgó- bajnokságon — melyet a me­gyei napilapok munkatársai­nak írtak ki — egészen ki­válóan szerepeltünk. A te­rületi viadalról 3. helyezett­ként jutottunk be az orszá­gos döntőbe. Bár az esztergomi finálén akadozott csapatunk gépeze­te, egy percig sem fért két­ség ahhoz, hogy a legjob­bak közé tartozunk. A har­madik helyért vívott talál­kozón szoros csatában ma­radtunk alul, így a negye­dikek lettünk, s 19 megyei napilap közül ez igazán fi­gyelemre méltó eredmény! Az idén csak jobb jöhet! Á teniszév „leg"-ekben Bulyovszky Dezső, a Sal­gótarjáni Síküveggyár SE társadalmi elnöke: — Ilyenkor év elején a sportvezetőt elsősorban az a kérdés foglalkoztatja, milyen anyagi feltételekkel számol­hat. Ezért mindenekelőtt, azt várom, hogy a legrövi­debb időn belül tisztázódja­nak a sporttal kapcsolatos legfontosabb gazdasági kér­dések. Így a finanszírozás területén, valamint az egye­sület és a bázisvállalat egy­máshoz való viszonyában. — Egy egyesület munká­ját mindenkor a pályán elért eredmények minősítik. Labdarúgócsapatunktól azt várom, hogy jelenlegi pozí­cióját megtartva kiharcolja a másodosztálybeli szerep­lés jogát. Hasonló eredményt várok a jó létesítményfelté­telekkel rendelkező teke- csapatunktól. Női kézilab­dázóinktól pedig azt. hogy NB ILes csoportjukban mindenkor kiegyensúlyozott, megbízható középmezőny­beli szereplésre legyenek képesek. — Feltétlenül előre aka­runk lépni az utánpótlás­nevelésben. Azon fárado­zunk, hogy minél több te­hetséget tudjunk felszínre hozni, akik produkciójából hosszú távon profitálhatunk. Ezért egyesületünket sze­retnénk minél vonzóbbá tenni a fiatalok előtt, hogy még többen találják meg nálunk az egészséges test­mozgás örömét. Farkas Szabolcs, Salgó­tarján Városi Tanács ifjú­sági és sportosztályának ve­zetője: — Azt várom, hogy a sport végre megtalálja igazi helyét a társadalmi érték­rendben. egységes szemlélet alakuljon ki szerepének megítélésében. A diák- és szabadidő-sport teljes kibon­takozásának leszünk tanúi. Szeretném, ha a jó koncep­ciók kidolgozása mellett — amiben eddig se szenved­tünk hiányt — végre a gya­korlati megvalósításban is előre lépnénk. Ez a jelen­legi gazdasági helyzetben, mikor egyre kevesebb anya­gi eszköz jut a sportra, csak új. korszerűbb szemlé­letmóddal. széles körű ösz- szefogással, az erők egyesí­tésével lehetséges. Semmi ér­telme a korábbi gyakorlat szerinti toldozgatásoknak. mert látszateredményekkéi nem jutunk előre. Üj lendü­letet kell adni az egész gé­pezetnek, meg kell teremteni a szabadidő-sport széles alapjait. Már gyerekkorban meg kell szerettetni a rend­szeres testmozgást, hogy megteremtődjenek az olyan egészséges társadalom alap­jai, amelyben kevesebbet kell a betegek gyógyításá­val foglalkozni. . . — Megyénk versenysport­jától azt várom, hogy idén végre elkezdődik egy kibon­takozási folyamat. Ehhez azonban alaposabb kivá­lasztó munkára, hatékonyabb utánpótlás-nevelésre van szükség. És mindenkor meg kell becsülni értékeinket, hogy a tehetséges fiatalok ne kívánkozzanak máshová. Tóth László, Pásztó Városi Tanács ME1SO sportfelügye- löje: — Végtelen örömmel és megnyugvással tölt el az a tény. hogy az olimpia eszméje nem vált ismét, a politikai célok áldozatává, és több mint egy évtized után ismét teljes értékű lesz a versengés. A világ spor­tolóinak legnagyobb sereg­szemléjétől azt várom, hogy tovább erősíti a népek kö­zötti barátságot, magas színvonalú versenyeivel so­káig emlékezetes marad és további híveket toboroz a sportnak. Bízom abban, hogy versenyzőink — közöttük a nógrádi olimpikonok — eredményes szerepléssel to­vább öregbítik hazánk sport­ban elért hírnevét. — Saját munkám során azt szeretném tapasztalni — és remélem, nem lesz hiú ábránd —, hogy a gazdasági életben bekövetkezett válto­zásokkal nem csökkennek jelentősen a sportra fordít­ható anyagi eszközök, így Pásztó és körzete is meg tudja tartani legalább azo­kat a kondíciókat, amelyek —, bár duskálásra nem ad­tak lehetőséget — némileg biztos alapot teremtettek az eddigi munkához. — A diáksport teljes ki­bontakozására számítok. Ar­ra. hogy alapfeladatán túl egyre többet tud vállalni az utánpótlás-nevelés e terüle­tén. mert a megélhetési gondokkal küszködő egyesü­letek ezt egyedül már nem képesek megoldani. Czene Gyula, a salgótar­jáni Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója: — Azt várom, hogy végre nem csak beszélni fogunk az ifjúság rendszeres test­edzésének fontosságáról, ha­nem a gyakorlatban is te­szünk érte valamit, és a di­áksport végre a társadalmi értékrendben is a megfelelő helyre kerül. Azok az edzők, sportvezetők, pedagógusok, akik a munka döntő részét magukra vállalják, érde­meik szerint lesznek megbe­csülve. Ennek a megyei ta­nács már a múlt évben is kézzel fogható jelét adta. ezért remélem, hogy az idén még jobban kiteljesedik ez a folyamat. — Mint a városi diák- sportbizattság elnöke, mun­katársaimmal együtt azon fáradozom, hogy a diák- sportkörök és -egyesületek belső adottságainak, lehető­ségeinek lehető legteljesebb kihasználása mellett kiala­kítsunk egy olyan egységes, iskolák közötti versenyrend­szert — elsősorban a leg­népszerűbb sportágakban, így labdarúgásban és ko­sárlabdában —, amely jelle­génél fogva alkalmas lesz arra, hogy nagy tömegben mozgósítsa a fiatalokat és mindennapossá váljon a ve­télkedés, ezáltal állandóan hangos legyen az iskolaud­var és környéke. — Nagy jelentőségű dön­tésnek tartom, hogy részt veszünk az olimpián. A sportesemény rangját azt hiszem, nem kell külön mél­tatnom, ezért csak annyit, hogy egy esetleges jó szerep­lés hatalmas lendületet ad­hat a diáksportnak, példa értékével nagyon sok, ma még kevésbé aktív fiatal számára kedvet teremthet a rendszeres testmozgáshoz, vagy akár a versenyszerű .sportolással járó erőfeszíté­sek vállalásához. Hranek Sándor, az SBTC válogatott ökölvívója: — Mint szerte a világon minden sportolónak, nekem is legfőbb vágyam. hogy egyszer olimpián képvisel­hessem hazám színeit- Azt hiszem, erre most adódik az utolsó lehetőségem. hisz lassan már 28 éves leszek. Remélem, hogy harmadszori nekirugaszkodásra végre be­teljesül az álmom. Tagja vagyok a hattagú, szűkí­tett utazókeretnek. Ez azonban mesterünket, Papp Lászlót ismerve korántsem jogosít fel automatikusan a repülőjegyre. A korábbinál is több munkára van szük­ség. hogy megtartsam jelen­legi pozícióm. Ha pedig si­kerül kijutni, minden tőlem telhetőt megteszek • azért, hogy méltóképpen képvi­seljem hazánk színeit és di­csőséget szerezzek Salgó­tarjánnak. — Már eldöntött ténv, hogy az olimpia után — ott bármilyen eredményt érek el — sportágat váltok. Átlépek a kick-boxosok tá­borába. Ügy érzem, Szöul után már át kell adni a helyet a fiataloknak. Vi­szont annyi tűz van még bennem, hogy új sportágam­ban, akár már az idén meg­rendezésre kerülő Világ Ku­pán is figyelemre méltó eredményt érjek el. 'Ehhez nagy előnyt jelenthet ököl- vivómúltam. És nem utolsó­sorban van egy olyan ter­vem. hogy itt Salgótarján­ban is meghonosítom a sportágat egy szakosztály keretében. Emellett azonban nem hagyok fel az ökölvívással sem. versenyeken továbbra is az SBTC rendelkezésére állok. Balás Róbert Az NSZK teniszszövet­ségének kéthetente megje­lenő lapja, a DTZ decem­ber végén rendszeresen számba veszi az év legjelen­tősebb eseményeit, össze­gyűjti a „leg'-eket a sport­ágban. Az 1987-es összeál­lítás érdekességei (a felso­rolás természetesen kissé el­fogult, nyugatnémet „szem­üvegen'’ keresztül készült): A legtöbb tornát nyertek: férfiak : Stefan Edberg (svéd), Ivan Lendl és Miloslav Mecir (csehszlovák) 7—7, Mats Wilander (svéd) és Tim Mayotte (amerikai) 5—5. nők : Steffi Graf (nyugatnémet) 11, Chris Evert (amerikai) 5. Martina Navratilova és Pam Shriver (amerikai) 4— 4. A legtöbb pénzt keresték: férfiak : Ivan Lendl 2 003 656 dollár Stefan Edberg 1 587 467. Miloslav Mecir 1 205 326. nők: Steffi Graf 1 063 785 dollár, Martina Navratilova 932 102, Chris Evert 769 943, Az év siker játékosa: Steffi Graf. A ' 18 éves brühli játékos 77 mérkőzé­se közül 75-öt megnyert, 11 viadalon diadalmaskodott, köztük a párizsin és a Mes­terek Tornáján. A világ- raglistán az élre került, s nem hivatalos világbajnok­nőnek választották. Az év nagy visszatérője: A nyugatnémet Sylvia Ha- nika. A 27 éves, balkezes játékos, aki 1982-ben meg­nyerte a Mesterek Torná­ját is, makacs sérülése mi­att 1986 végére a 100. hely­re esett vissza a világrang­listán. Idén azonban hónap­ról hónapra tört előre, s a 14. helyen zárta az évet. Az év rekordja: Az NSZK—Egyesült Álla­mok kiesési osztályozó Da­vis Kupa világcsoportjában (a nyugatnémetek 3—2-re legyőzték az amerikaiakat), Becker a kupatörténelem leghosszabb, 6 óra 39 per­cig tartó mérkőzésén verte McEnroe-t. Az év kudarca: Boris Becker wimbledoni szereplése. A legutóbbi két év férfi egyesének győztese idén már a 2. fordulóban kikapott a szinte névtelen ausztrál Peter Doohantól. Becker egyébként egész év­ben gyengélkedett, a világ- ranglistán a másodikról az ötödik helyre esett vissza. (MTI) Kiváló hóviszon.vok mellett hódolhatnak ked véne sportjuknak a sízés szerelmesei a Len- gyel-Tátrában. Zsúfoltak a Zakopane és kő rnyéki sífelvonók. Sok magyar turista keresi fel a lengyel kisvárost ezekben a napokban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom