Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

*

Hit várnak 1988-ban?

Emlékek, emberek, történetek

Christiansen (balra) pihenője. Ezúttal Iába nincs az asztalon, igaz a felvétel nem a Kastély Szálló éttermében, hanem a hallban készült.

Nem panaszkodhattak a tavalyi esztendő sikereire a magyar szakvezetők, sportolók és a szurkolók sem. Legkiválóbb versenyzőink szenzációs eredményeikkel öregbítették tovább a magyar sport hírnevét. Kis hazánk számos nemzetközi viadalnak adott otthont, s a rendezésben is jeleskedtünk. Ebből Nógrád megye is kivette részét. A korábbi évektől eltérően 1987-ben minden addiginál több nemzetközi sportesemény házigazdája volt megyénk.

összeállításunkban néhány verseny egy-egy érdekességét. nógrádi vonatkozású eredményeit elevenítjük fel. Olyanokat, amelyek hiányoztak a tudósításokból, a színfalak mögött történtek.

A sakkozó

A Szilákon rendezett férfi egyéni sakkvilágbajnoki zónaközi döntőn az amerikai Larry Christiansen nem tartozott a Kastéy Szálló személyzetének kedvencei közé. A jól megtermett, birkózó alkatú fiatalember igazán otthonosan mozgott a verseny színhelyén. Kiváltképp az étterem idézhette számára Los Angeles-i otthonát: az étkezések közben gs után ugyancsak „elengedte” magát. . .

A barátságos, harsány hangú nagymester rendszerint kényelmesen elhelyezkedett székében, majd lábát az asztalra helyezte. Beszélgetései közben kenegette ke- ' nverét, néha azonban az abroszt sikerült megvajaznia és lekvárral színesítenie. Hogy teljes legyen a személyzet öröme a szamovár csapját is rendszeresen nyitva felejtette. így az alá helyezett pohárból szép lassan folydogált a tea — a térítőre.

A szálló személyzete gyorsan cselekedett. A verseny kezdete után néhány nappal — miután kiderült Christiansen szokásrendszere — egy felszolgáló hölgyet állítottak a nagymester asztala és a szamovár mellé...

Az autó- versenyzők

A rn'üp-spnrt külön világ. Magyar viszonylatban szinte mindegyik jegyzett duó amatőr alapon, a klubok minimális támogatásával versenyez. Az autósok az egyes viadalokon a bőrüket viszik a vásárra, mert bizony egyegy gyorsasági szakaszon könnyen ott hagyhatja az ember a fogát...

Az idegi feszültség, a fokozott koncentrálás ellenére a versenyzők többsége vidám természetű. A IV. Mo- gürt—Salgó Rallie edzésein ezt a magyar válogatott párosai bizonyították is, élükön a szóvivő és mindenki által kedvelt Dudással, akit az autóstársadalom egyszerűen Kokónak becéz.

Valahol Parádsasvár közelében, az egyik gyorsasági szakasz kezdetén Kokó több versenyzőtársát is leállítva kényelmesen helyet foglalt az út melletti dombon. Vagy húszán várták — előre dörzsölve a tenyerüket — mikor érkezik az útelágazáshoz az első edzését tartó egyik bolgár páros, s milyet bukik majd a kilencvenfokos kanyarban.

Feszült várakozás után megérkeztek a bolgárok, s igazán lassú tempóban vették az életveszélyes kanyart. A magyarok hiába várták tehát a nagy bukást! Visszaültek gépeikbe, hogy aztán nem sokkal később, az egyik kettős a gyorsasági szakaszon — valamelyik éles kanyarban — találkozzék egy hatalmas fával. . . A bolgároknak persze nyoma sem volt a karambolnál, ők nem vártak erre, csak autóztak. ..

Á diákok

Hosszú esztendők óta az úttörő-olimpiák téli ver- senyszámaiban a legeredményesebb csapatok közé tartozott Nógrád megye válogatottja. Az 1987. évi sátoraljaújhelyi olimpiára a korábbinál kevesebb reménynyel utaztak diákjaink. Az esélytelenek nyugalmával mentek, aztán mégis kiváló eredményeket értek el: szinte hullott a sok aranyérem a nógrádi gyerekek nyakába!

A sportpályákon láthattunk már sírva és nevetve örülőket, vidám és szomorú veszteseket, mégis ezek a gyerekek úgy tudtak örülni és búsulni, ahogy a nagy profik sem.

Aki esélytelennek számított és nyert — sírt örömében. Aki esélyesnek számított és nem nyert — mondjuk a második helyen végzett — sírt bánatában.

A versenyek végén egy kupacban, egymás nyakába ugráltak a megyénket képviselő diákok. Méltán örültek: arattak! No nem búzát, hanem nagy sikereket. Olyanokat. amelyeket az úttörőolimpiák története megőriz.

Á toliforgatók

Mi újságírók sem tétlenkedtünk 1987-ben. Nemcsak tudósítottunk a rendezvényekről, esetenként aktív főszereplők voltunk.

t

Az 1987-ben első alkalommal megrendezett Plajbász Kupa kispályás labdarúgó- bajnokságon — melyet a megyei napilapok munkatársainak írtak ki — egészen kiválóan szerepeltünk. A területi viadalról 3. helyezettként jutottunk be az országos döntőbe.

Bár az esztergomi finálén akadozott csapatunk gépezete, egy percig sem fért kétség ahhoz, hogy a legjobbak közé tartozunk. A harmadik helyért vívott találkozón szoros csatában maradtunk alul, így a negyedikek lettünk, s 19 megyei napilap közül ez igazán figyelemre méltó eredmény! Az idén csak jobb jöhet!

Á teniszév „leg"-ekben

Bulyovszky Dezső, a Salgótarjáni Síküveggyár SE társadalmi elnöke:

— Ilyenkor év elején a sportvezetőt elsősorban az a kérdés foglalkoztatja, milyen anyagi feltételekkel számolhat. Ezért mindenekelőtt, azt várom, hogy a legrövidebb időn belül tisztázódjanak a sporttal kapcsolatos legfontosabb gazdasági kérdések. Így a finanszírozás területén, valamint az egyesület és a bázisvállalat egymáshoz való viszonyában.

— Egy egyesület munkáját mindenkor a pályán elért eredmények minősítik. Labdarúgócsapatunktól azt várom, hogy jelenlegi pozícióját megtartva kiharcolja a másodosztálybeli szereplés jogát. Hasonló eredményt várok a jó létesítményfeltételekkel rendelkező teke- csapatunktól. Női kézilabdázóinktól pedig azt. hogy NB ILes csoportjukban mindenkor kiegyensúlyozott, megbízható középmezőnybeli szereplésre legyenek képesek.

— Feltétlenül előre akarunk lépni az utánpótlásnevelésben. Azon fáradozunk, hogy minél több tehetséget tudjunk felszínre hozni, akik produkciójából hosszú távon profitálhatunk. Ezért egyesületünket szeretnénk minél vonzóbbá tenni a fiatalok előtt, hogy még többen találják meg nálunk az egészséges testmozgás örömét.

Farkas Szabolcs, Salgótarján Városi Tanács ifjúsági és sportosztályának vezetője:

— Azt várom, hogy a sport végre megtalálja igazi helyét a társadalmi értékrendben. egységes szemlélet alakuljon ki szerepének megítélésében. A diák- és szabadidő-sport teljes kibontakozásának leszünk tanúi. Szeretném, ha a jó koncepciók kidolgozása mellett — amiben eddig se szenvedtünk hiányt — végre a gyakorlati megvalósításban is előre lépnénk. Ez a jelenlegi gazdasági helyzetben, mikor egyre kevesebb anyagi eszköz jut a sportra, csak új. korszerűbb szemléletmóddal. széles körű ösz- szefogással, az erők egyesítésével lehetséges. Semmi értelme a korábbi gyakorlat szerinti toldozgatásoknak. mert látszateredményekkéi nem jutunk előre. Üj lendületet kell adni az egész gépezetnek, meg kell teremteni a szabadidő-sport széles alapjait. Már gyerekkorban meg kell szerettetni a rendszeres testmozgást, hogy megteremtődjenek az olyan egészséges társadalom alapjai, amelyben kevesebbet kell a betegek gyógyításával foglalkozni. . .

— Megyénk versenysportjától azt várom, hogy idén végre elkezdődik egy kibontakozási folyamat. Ehhez azonban alaposabb kiválasztó munkára, hatékonyabb utánpótlás-nevelésre van szükség. És mindenkor meg kell becsülni értékeinket, hogy a tehetséges fiatalok ne kívánkozzanak máshová.

Tóth László, Pásztó Városi Tanács ME1SO sportfelügye- löje:

— Végtelen örömmel és megnyugvással tölt el az a tény. hogy az olimpia eszméje nem vált ismét, a politikai célok áldozatává, és több mint egy évtized után ismét teljes értékű lesz a versengés. A világ sportolóinak legnagyobb seregszemléjétől azt várom, hogy tovább erősíti a népek közötti barátságot, magas színvonalú versenyeivel sokáig emlékezetes marad és további híveket toboroz a sportnak. Bízom abban, hogy versenyzőink — közöttük a nógrádi olimpikonok — eredményes szerepléssel tovább öregbítik hazánk sportban elért hírnevét.

— Saját munkám során azt szeretném tapasztalni — és remélem, nem lesz hiú ábránd —, hogy a gazdasági életben bekövetkezett változásokkal nem csökkennek jelentősen a sportra fordítható anyagi eszközök, így Pásztó és körzete is meg tudja tartani legalább azokat a kondíciókat, amelyek —, bár duskálásra nem adtak lehetőséget — némileg biztos alapot teremtettek az eddigi munkához.

— A diáksport teljes kibontakozására számítok. Arra. hogy alapfeladatán túl egyre többet tud vállalni az utánpótlás-nevelés e területén. mert a megélhetési gondokkal küszködő egyesületek ezt egyedül már nem képesek megoldani.

Czene Gyula, a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója:

— Azt várom, hogy végre nem csak beszélni fogunk az ifjúság rendszeres testedzésének fontosságáról, hanem a gyakorlatban is teszünk érte valamit, és a diáksport végre a társadalmi értékrendben is a megfelelő helyre kerül. Azok az edzők, sportvezetők, pedagógusok, akik a munka döntő részét magukra vállalják, érdemeik szerint lesznek megbecsülve. Ennek a megyei tanács már a múlt évben is kézzel fogható jelét adta. ezért remélem, hogy az idén még jobban kiteljesedik ez a folyamat.

— Mint a városi diák- sportbizattság elnöke, munkatársaimmal együtt azon fáradozom, hogy a diák- sportkörök és -egyesületek

belső adottságainak, lehetőségeinek lehető legteljesebb kihasználása mellett kialakítsunk egy olyan egységes, iskolák közötti versenyrendszert — elsősorban a legnépszerűbb sportágakban, így labdarúgásban és kosárlabdában —, amely jellegénél fogva alkalmas lesz arra, hogy nagy tömegben mozgósítsa a fiatalokat és mindennapossá váljon a vetélkedés, ezáltal állandóan hangos legyen az iskolaudvar és környéke.

— Nagy jelentőségű döntésnek tartom, hogy részt veszünk az olimpián. A sportesemény rangját azt hiszem, nem kell külön méltatnom, ezért csak annyit, hogy egy esetleges jó szereplés hatalmas lendületet adhat a diáksportnak, példa értékével nagyon sok, ma még kevésbé aktív fiatal számára kedvet teremthet a rendszeres testmozgáshoz, vagy akár a versenyszerű .sportolással járó erőfeszítések vállalásához.

Hranek Sándor, az SBTC válogatott ökölvívója:

— Mint szerte a világon minden sportolónak, nekem is legfőbb vágyam. hogy egyszer olimpián képviselhessem hazám színeit- Azt hiszem, erre most adódik az utolsó lehetőségem. hisz lassan már 28 éves leszek. Remélem, hogy harmadszori nekirugaszkodásra végre beteljesül az álmom. Tagja vagyok a hattagú, szűkített utazókeretnek. Ez azonban mesterünket, Papp Lászlót ismerve korántsem jogosít fel automatikusan a repülőjegyre. A korábbinál is több munkára van szükség. hogy megtartsam jelenlegi pozícióm. Ha pedig sikerül kijutni, minden tőlem telhetőt megteszek • azért, hogy méltóképpen képviseljem hazánk színeit és dicsőséget szerezzek Salgótarjánnak.

— Már eldöntött ténv,

hogy az olimpia után — ott bármilyen eredményt érek el — sportágat váltok. Átlépek a kick-boxosok táborába. Ügy érzem, Szöul után már át kell adni a

helyet a fiataloknak. Viszont annyi tűz van még bennem, hogy új sportágamban, akár már az idén megrendezésre kerülő Világ Kupán is figyelemre méltó

eredményt érjek el. 'Ehhez nagy előnyt jelenthet ököl- vivómúltam. És nem utolsósorban van egy olyan tervem. hogy itt Salgótarjánban is meghonosítom a

sportágat egy szakosztály keretében.

Emellett azonban nem hagyok fel az ökölvívással sem. versenyeken továbbra is az SBTC rendelkezésére állok.

Balás Róbert

Az NSZK teniszszövetségének kéthetente megjelenő lapja, a DTZ december végén rendszeresen számba veszi az év legjelentősebb eseményeit, összegyűjti a „leg'-eket a sportágban. Az 1987-es összeállítás érdekességei (a felsorolás természetesen kissé elfogult, nyugatnémet „szemüvegen'’ keresztül készült):

A legtöbb tornát nyertek:

férfiak :

Stefan Edberg (svéd), Ivan Lendl és Miloslav Mecir (csehszlovák) 7—7, Mats Wilander (svéd) és Tim Mayotte (amerikai) 5—5.

nők :

Steffi Graf (nyugatnémet) 11, Chris Evert (amerikai) 5. Martina Navratilova és Pam Shriver (amerikai) 4— 4.

A legtöbb pénzt keresték:

férfiak :

Ivan Lendl 2 003 656 dollár Stefan Edberg 1 587 467. Miloslav Mecir 1 205 326.

nők:

Steffi Graf 1 063 785 dollár, Martina Navratilova 932 102, Chris Evert 769 943,

Az év siker játékosa:

Steffi Graf. A ' 18 éves brühli játékos 77 mérkőzése közül 75-öt megnyert, 11 viadalon diadalmaskodott, köztük a párizsin és a Mesterek Tornáján. A világ- raglistán az élre került, s nem hivatalos világbajnoknőnek választották.

Az év nagy visszatérője:

A nyugatnémet Sylvia Ha- nika. A 27 éves, balkezes játékos, aki 1982-ben megnyerte a Mesterek Tornáját is, makacs sérülése miatt 1986 végére a 100. helyre esett vissza a világranglistán. Idén azonban hónapról hónapra tört előre, s a 14. helyen zárta az évet.

Az év rekordja:

Az NSZK—Egyesült Államok kiesési osztályozó Davis Kupa világcsoportjában (a nyugatnémetek 3—2-re legyőzték az amerikaiakat), Becker a kupatörténelem leghosszabb, 6 óra 39 percig tartó mérkőzésén verte McEnroe-t.

Az év kudarca:

Boris Becker wimbledoni szereplése. A legutóbbi két év férfi egyesének győztese idén már a 2. fordulóban kikapott a szinte névtelen ausztrál Peter Doohantól. Becker egyébként egész évben gyengélkedett, a világ- ranglistán a másodikról az ötödik helyre esett vissza.

(MTI)

Kiváló hóviszon.vok mellett hódolhatnak ked véne sportjuknak a sízés szerelmesei a Len- gyel-Tátrában. Zsúfoltak a Zakopane és kő rnyéki sífelvonók. Sok magyar turista keresi fel a lengyel kisvárost ezekben a napokban.