Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-09 / 7. szám

A nögrád Magyarnándorban ~ Takarékosabb gazdálkodás — erősödő összefogás — Mi került településeink képzeletbeli karácsonyfája alá? — ismétli meg a kér­dést Sándor István, a Ma- gyarnándori Közös Községi Tanács elnöke, majd így folytatja: — Mielőtt elkészí­tenénk a. leltárt, szabad le­gyen rövid kitérőt tennem. Országunk szűkös anyagi helyzete a tanácsi költségve­tésekben is érzékelteti hatá­sát. Kevesebb a pénz, ala­posan meg kell nézni, mire költjük a forintokat. Ebből következően az egyik leglé­nyegesebb szempont a fej­lesztésekben a differenciálás. A mindössze 36 éves, de a jelenlegi beosztásában már 1979-től dolgozó tanácselnök alapos ember, készült a be­szélgetésre, s az asztalon előtte heverő feljegyzések­ből sorolja: — Tavalyelőtt a tervezett­nél kétmillió forinttal volt kevesebb az éves bevételünk. A muszáj nagy úr, s 300 ezer forint gazdálkodási előleget voltunk kénytelenek felven­ni. Mindez kihatott elképze­léseink megvalósítására, a múlt évi anyagi lehetősége­inkre. Tetézte gondjainkat, hogy ismételten mérséklőd­tek a bevételeink egymillió forinttal. Minden téren elő­térbe került a takarékosság. Ismételten és tüzetesen fel­mértük erőnket, s intézkedé­seinkkel megpróbáltuk ellen­súlyozni a pénzügyeinkben keletkezett hiányosságokat. Talán félpercnyi hallgatás után így summázza az óév eredményeit Sándor István: — Feszültségekkel ter­hes esztendőt hagytunk ma­gunk mögött. A reméltnél kevesebb, tizenkilencmillió forinttal gazdálkodhattunk. Ugyanakkor erősödött a tár­sadalmi összefogás, s a lakos­ság mozgósításából főleg a tanácstagok vették ki a ré­szüket. Mindent összevetve: tavaly is gyarapodtak közsé­geink. Ajánlom, üljünk kocsi­ba, keressük fel gazdagodá­sunk helyszíneit! Mielőtt a csaknem har­minc kilométeres útra elin­dulnánk, átsétálunk a tanács­háza szomszédságában -lévő új postára. Szeptember kö­zepén adták át rendeltetésé­nek az 1,3 millió forintba ke­rült intézményt, melynek céljára egy volt szolgálati lakást bővítettek ki és újí­tottak fel. — A régi posta alapterüle­tét tekintve ennek az egy- harmada lehetett — említi Bagyal Mihályné, a létesít­mény vezetője. — Ott egy helyiségben szorongtunk, itt külön van a küldemények felvétele, a kézbesítőterem és a távbeszélő. Heten lát­juk el a feladatunkat, s lát­hatják, igazán ideálisak a féltételek. Tíz évet kellett várnom erre az igazán szép, a funkciójának kitűnően megfelelő postára, de meg­érte. A távbeszélöszobábán az ott dolgozó ifjú hölgytől megtudjuk: a bővítés lehető­vé tette az új, 120 előfizeté­ses telefonközpont bekap­csolását. Az előfizetők szá­ma így megnégyszereződik. Crossbar-hívások fogadására is alkalmas lesz az új köz­pont. Irány a Mikszáth Kálmán út! Ütközben kísérőnk meg­említi: a 750 méter hosszú, több mint kétmillió forintba került műút megépítésével régóta vajúdó problémát ol­dottak meg Magyarnándor­ban. A költségek fedezésére egymillió forint ez évben visszafizetendő kölcsönt vett fel a tanács az úgynevezett •városkörnyéki alapból. — Az itt élő negyven csa­lád is hozzájárult a kiadások törlesztéséhez — ezt már Benkó Józsefné közli a Mik­száth Kálmán út 14. szám alatti otthonában. A fiatal- asszony óvónő, ámbár most már odahaza van, hiszen a második gyermekét várja, s 1982-től tanácstag. — Csalá­donként négyezer-háromszáz forintot fizettünk. Társadal­mi munkát is végeztünk. Nem nagyon kellett agitál­ni az embereket, mert ugyancsak szükség volt már az útra. Amikor esett, bokáig jártunk a sárban. Szóval örü­lünk a műútnak, s ha kita­vaszodik, fákat ültetünk majd a két oldalára. Elnézve a szépen berende­zett, gondos asszonyi kézről árulkodó két és fél szobás családi házat, előbújik a kér­dés: mivel gazdagodott még 1987-ben a Benkó família? — Megcsináltattuk a köz­ponti fűtést — válaszolja vendéglátónk, aki a későbbi­ekben még elmondja: férje a Galgamenti Áfész csoportve­zetője, fiuk, Csaba elsős az általános iskolában. — A portát a műúttal összekötő hidat is megépítettük. Beren­deztük a gyerekszobát, gon­dolván az olyannyira várt apróságra. Elköszönünk, s kollégám az Iskola út felé kormányoz­za gépkocsiját. Megnézzük a készülő új házakat. A ta­nácselnök háttérmagyarázat­ként megjegyzi: az ötéves tervben 60 lakás felépítésére kerül sor, s eddig tizenhatba költöztek be a feltehetően boldog lakók. A tizenhetedik lakást is már tető alá hozták a mesteremberek, s a tulajdo­nost Bérezés Mihálynak hív­ják. Mivel három gyerek cse­peredik a családban, ezért a tanács ingyen adott telket. — Pénzünk nyolcvan szá­zalékát a közösségi intézmé­nyek üzemeltetésére kell for­dítanunk — így Sándor Ist­ván. — Ugyanakkor rendkívül fontosnak tartjuk a szociál­politikai támogatás fenntar­tását. Az év során két házi szociális gondozót bíztunk meg azzal, hogy tegyék elfo- gadhatóbbá az arra rászoruló idős, csaknem magatehetet­len emberek életét. De nem­csak az öregeket, hanem a fiatalokat is segítjük. Ennek egyik formája, hogy ingyen, vagy kedvezményes áron biz­tosítunk telket az otthonte­remtéshez. Korábban csopor­tos házak épültek ebben az utcában, tavaly viszont áttér­tünk az ikerlakások építésé­re. így könnyebb a szervezés, gyorsabban, biztosabban megvalósulnak az otthonok. Átkocsikázunk a szomszé­dos, mindössze 190 lélekszá­mú Debercsénybe. Az aprócs­ka falu félmillió forintot érő ravatalozóval gyarapodott az elmúlt esztendőben. Az el­múlás éppen úgy hozzátarto­zik az élethez, miként a szü­letés, tehát szükség volt az épületre. Társadalmi össze­fogással készült el a ravata­lozó, s a község ötvenöt csa­ládja 40 ezer 500 forinttal járult hozzá a kiadásokhoz. Utunk következő állomása a hozávetőlegesén 460 lako­sú Cserháthaláp. Nem tu­dunk bemenni, így csak kí­vülről vesszük szemügyre az igazán pompázatos faluhá­zat. Az avatóünnepséget no­vemberben rendezték, s ott volt a község apraja és nagy­ja. Jelentős tanácsi támoga­tással, a művelődési pályáza­ti rendszer adta anyagi le­hetőséget is igénybe véve teremtették meg a létesít­ményt, melyhez egy régi épü­letet kellett felújítani. Hogy mást ne említsünk: könyvtár és videomozi is található a faluban. A különböző prog­ramokat a művelődési kör szervezi. Mohorán több mint ezren laknak. A múlt évben hét gyermek született a község­ben, s az óvodáskorúak szá­ma meghaladja a harmincat. Lesznek még többen is, hi­szen az idén további hét cse­csemő világra jöttét várják a kismamák. Eddig a Zichy— Vay-féle kastélyban volt az óvoda, most azonban egy volt orvosi lakást rendeztek be erre a célra. — Meg kell menteni a kas­télyt az enyészettől, ezért a tanács lemondott róla — jegyzem fel Vidámi Józsefné elöljáró szavait. A fiatalasz- szony gyesen van, egyébként asszisztens a helybeli gyógy­szertárban. — Harmincsze­mélyes szállodát rendeznek majd be a patinás épületben. Az átvevőnek kétmillió forin­tot ért meg a tranzakció. A leendőbeli, szálloda feltétle­nül hozzájárulhat majd a fa­lu fejlődéséhez. Csakhogy most nincs igazi óvodánk, ideiglenes helyen zsúfolódnak az apróságok. Feltétlenül építenünk kell tehát óvodát, ám pénzszűkében szenve­dünk. A hiányzó summa megkö­zelítően 5 millió forint. Ha­talmas összeg ez egy ilyen falu esetében. A termelőszö­vetkezet és a Drogunion Gyógynövénybegyűjtő Közös Vállalat már számtalanszor tanújelét adta a segíteni aka­rásának, de a mai pénzsze­gény világban ezek a kollek­tívák sem dúskálnak a mil­liókban. Ám ebben a helyzet­ben csakis az összefogás az egyedüli üdvözítő megoldás, s ebből minden bizonnyal kivenné részét a lakosság is. Mint ahogyan tette az általá­nos iskolához tartozó vizes­blokk építésekor. — Mindössze száznyolcvan- ezer forintunk volt anyagra emlékszik az elöljáró. — Az épület ma félmilliót érhet. A különbséget társadalmi munkával teremtettük elő. Nem volt nehéz megmozgatni az embereket, hiszen gyerek szinte minden családban van. Faluházzal természetesen Mohora is rendelkezik. Eb­ben kapott helyet a nyugdí­jasok és a fiatalok klubja épp­úgy, mint a focicsapat szer­tára. A gyakran ismétlődő rendezvényeket a művelődé­si kör szervezi. Visszaérve Magyarnándor- ba, betértünk a Cserhátvidé­ke Körzeti Takarékszövetke­zet irodájába. A pénzintéz­mény jelentős szerepet tölt be a térség jelenének és jö­vőjének alakításában. Nem kevesebb, mint 13 ezer tagja van, a részjegyek értéke 42 millió forintra rúg. — Betétállományunk 27 millió forinttal növekedett a múlt évben — tájékoztat Ho­les Imre elnök —, s eléri a 218 millió forintot. Az álta­lunk folyósított kölcsön megduplázódott az előző év­hez viszonyítva, mintegy 103 millió forintra emelkedett. Az esztendő során hetvenöt lakást adtunk el. Országosan a mi takarékszövetkezetünk forgalmazza a nyomtatvá­nyokat. A jövőről így beszél a fia­tal elnök: — Szélesítjük vállalkozási körünket. Bekapcsolódunk a háztáji termeltetésbe. Hason­lóképpen segíteni akarjuk esz­közök forgalmazásával a ház­építést. Könnyűszerkezetes társasházak építésével pró­bálkozunk Balassagyarmaton. Vállalkozunk régi lakások megvételére, felújíttatására és értékesítésére. Miként látja a jövőt a ta­nácselnök? — Sajnos, erre az évre reálértékét tekintve 40 szá­zalékkal kevesebb lesz a pén­zünk, mint tavaly volt — fe­leli Sándor István. — Több évtizedre visszamenően te­hát a legnehezebb esztendő elé nézünk. Mindannyiunk­nak össze kell fognunk, ha továbbra is gazdagodni aka­runk! Kolaj László Fotó: Bábel László Házak az Iskola fiion. A még épülő otthonban Béri czes 'Mihály ék laknak majd, HMMHHHHHIHHHHHHHHMHHHHHHHHHHIHHHi Üj faluházzal gazdagodott Cserháthaláp; Vidám! józaefné eJSIjárá u áj vizesblokk»» taatetjn. A* áj tdefoakSipont ^"ÄiWÄ ' ,* , ' s,/ Benká Józsefné iftnárotA# N*r<r íortsimzt bonyolít le * msrynrnindori tak*réfc«ÍTetke*ei Ügjrszólván ideálisak » *n«ak*feHéteiek »a áj póttá*.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom