Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-30 / 25. szám

fi NÓGRÁD Batonyterenyen / Munkatér ö)-pr óba A Pentamerben dolgozók sikeres évet tudhatnak maguk mögött. Manapság egyre keveseb­bet hallunk munkaerő- hiányról, a vállalatok ilyen irányú „éhsége” csillapulni látszik. Az üzemek, gyárak kapuira kitett „Dolgozókat felveszünk!” — tábla gyak­ran üresen árválkodik, s az­tán végleg lekerül onnan. A munkaerő-közvetítőknél je­lentkező kereslet-kínálat aránya vészesen az utóbbi felé kezd billenni. A sta­tisztikai adatok azt mutat­ják, hogy jelenleg három­négy munkahelyre tíz mun­kaerő jut. A foglalkoztatási struktúra alakulásában szem­betűnő, hogy véget ért a se­gédmunkások aranykora. A csekély arányú kereslet most már szakmunkásokra és ma­gasan kvalifikált szakembe­rekre irányul. o o o A foglalkoztatáspolitikai és elhelyezkedési nehézsé­gek megyénként más-más képet mutatnak, így a fe­szültségek is eltérőek. Mivel országosan először a nehéz­iparban jelentkeztek na­gyobb méretű gondok, és Nógrád arculatát is a szén­bányászat és a vaskohászat jellemzi, természetesen min­ket sem kerültek el a prob­lémák. Nézzük most Bátonytere- nyét és vonzáskörzetét. Nóg­rád megye második legipa- rosodottabb területét, ahol a várható munkaerőmozgás túlnő a helyi feladatokon. Bodor József, a bátonvte- henyei pártbizottság titká­ra így vélekedik: — A téma fontosságára való tekintettel párt-végre- hajitóbizottságunk a közel­múltban napirendre tűzte Bátonyterenye és vonzás- körzetének foglalkoztatási helyzetét. Ä hatékony fog­lalkoztatás csak a munka­erőmozgás irányának vál­tozásával és szervezett mun­kaerő-átcsoportosítással va­Szabó Ferenc lósulhat meg. Ez együtfjár a létszám kisebb vagy na­gyobb csökkentésével, ami feszültségeket idéz elő. Tes­tületünk úgy foglalt állást, hogy ezt vállalnunk kell, mert e nélkül elképzelhe­tetlen a gazdasági kibonta­kozás. Bátonyterenye ‘Városi Jo­gú Nagyközségi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága is meg­vitatta és elfogadta a tele­pülés munkaerőhelyzetéről készített előterjesztést. Sza­bó Ferenc tanácselnök sze­rint csak helyzetelmezésre vállalkozhattak, mivel ma még kiszámíthatatlan a köz­ponti szabályozók foglal­koztatásra gyakorolt hatá­sa. A térségben az előző terv­időszakban 14 ezer munka­hely volt. A Nógrádi Szén­bányák a VII. ötéves terv­időszakban legalább ezres nagyságrendű létszámcsök­kenéssel számol. a többi gazdálkodó egység azonban nem tervez jelentős lét­számváltozást. Az áktív ke­resők kétharmada egyéb­ként helyben dolgozik, az ingázók száma ötezerre te­hető, többsége férfi és ja­varészt fizikai állományú. Négyszázan keresik kenye­rüket a szomszédos megyék­ben, 170-en pedig a.távolab- biakban, főleg a nagvbárká- nyiak és a mátraverebélyi- ek. A foglalkoztatottak össze­tételében jelentős a teljes munkaidőben alkalmazottak aránya (93 százalék). Ezen belül meghatározó a fizikai Morvái József állomány (10 ezer fő), mely­nek fele szakmunkás. A be­tanított munkások száma el­éri a háromezret. Az ösz- szes foglalkoztatottak négy százalékát teszik ki a nyug­díjasok. A döntő többség, (8500-an) az iparban, építő­iparban dolgozik. A kör­zetben a foglalkoztatottak egyharmada nő. Kevés köz­tük a szakmunkás, főleg be­tanított munkások. Közü­lük kerülnek ki, szinte tel­jes egészében a részmunka- idősök és a bedolgozók. Az éves munkaerőmozgás a foglalkoztatottak 17 száza­lékát érinti. A távozók jó része azért megy el, mert nem talál szakképzettsé­gének megfelelő munkakört és nem lát perspektívát. Az úticél elsősorban a főváros, vagy a megyeszékhely. o o o A munkaerő-gazdálko­dásban fontos tényező az oktatási intézmények tevé­kenysége is. A körzetben évente 350-en hagyják el az általános iskolát. Fi­gyelmeztető, hogy emelke­dik az általános iskolát el nem végzők száma, mely potenciálisan csak az ala­csony képzettségű munka­körök (segédmunkák) be­töltésére nyújt lehetőséget. A bátonyterenyei gimná­ziumban tavaly 81 -en végez­tek. Negyvenen akartak továbbtanulni, de felvételt csak a jelentkezők fele nyert. A többiek munkába álltak. Az ipari szakmunkásképző intézetben a múlt évben 151-en végeztek, az ő elhe­lyezkedésük megoldódott. A munkaerőkereslet csök­kenése a pályakezdők elhe­lyezkedési lehetőségeit nyir­bálta meg erőteljesebben. A vállalatok a létszám-racio­nalizálás számukra leg­egyszerűbb módját: a felvé­teli korlátozást vezették be, s ez elősorban a fiatalokat sújtotta. Bátonyterenye térségében a tartósan elhelyezkedni nem képes — és talán nem is igazán akaró — munka­erő számát százra becsülik a tanács vezetői. Ezek az emberek több területen is összeütközésbe kerülnek a törvénnyel. Ezért fontolgat­ják a közhasznú munká- végzés helyi bevezetését, aminek a feltételeit meg kell teremteni. Rendkívül nega­tív hatású, hogy a körzet­ben ötvenen ingáznak a börtönből ki, illetve be. A bátonyterenyei tanács nem mond le az új munka­helyek létrehozásáról. Mor­vái József a városfejlesztési és gazdálkodási osztály ve­zetője örömmel újságolja, hogy ipartelepítésre buz­dítják a vállalatokat: épüle­tet és telket adnak hozzá. A Fűtőber üresen maradt portáját például egy buda­pesti vállalkozó kibérelte szögverőüzem létesítésére, mely 25 embernek ad majd munkát. A tanács a hely- biztosítással, a gyors enge­délykiadással is növeli az „étvágyat”. Minél gazdagabb a térség, az az itt élőknek is hasznos, mert a személyi jö­vedelemadója a tanácsot gazdagítja. A továbblépés lehetősé­gét Szabó Ferenc abban lát­ja, hogy támogatják a 20— 30 főt foglalkoztató üzemek, kisszövetkezetek létrehozá­sát. Olyanokét, melyek reá­lis szükségleteket elégíte­nek ki, s ezzel enyhítenek a foglalkoztatási gondokon is. A gazdálkodó szervek nem kapkodnak a csökkent munkaképességűek, és a nyugdíjasok után, sőt sok helyütt felmondtak nekik. Pedig ők a nyugdíjkiegészí­tő keresetről nem mond­hatnak le, és a munka szá­mukra terápia is az elma­gányosodás ellen. A tsz-ek- kel szerződnek le málnára, ribizlire. Az aktív elfog­laltság mellett pénzhez is jutnak. Az átképzések, a több szak- másítás, a képzési struktú­ra hozzáigazítása a valós igényekhez — mindez azt jelentené, hogy az Iskola az élettel halad. Mert a je­lenlegi fakultációk nem ilyenek. Gépjármű-ügyinté­zőből, gépírónőből nem kell ennyi, de lakatosra, minősített hegesztőre szűk-' ség van. O O O A tanács vezetői aggód­va figyelik a bánya gazdál­kodásáról érkező híreket, mert nem közömbös szá­mukra, hogyan alakul a jö­vőben az általa biztosított infrastruktúra. Bíznak ab­ban, nem kerül sor csopor­tos elbocsátásokra. A Nóg­rádi Szénbányák leépülése miatti gyérülő lehetőség azonban érződik a bátony- terenyeiek hangulatán. A VII. ötéves térvben az ere­detileg tervezett 320 lakás helyett csak 200 épülhet meg. Damokles kardja ott lebeg a Bányász Művelődé­si Ház és a sportegyesületek feje felett is. Mindebből nyilvánvaló a térség és a szénbányák nagy­fokú egymásrautaltsága, együttműködése. A kapcso­lat tradicionális. A Nóg­rádi szénbányászkodás a körzetben való megjelené­se óta meghatározóan vett részt a foglalkoztatásban, az arculat átalakításában, az infrastruktúra kiépítésé­ben. Dolgozóin keresztül közvetlenül hatott a szelle­mi, kulturális, sportélet fej­lesztésére, Bátonyterenye lakosainak életkörülmé­nyeire. Statisztikai adatok is alá­támasztják a fentieket. Itt , üzemel a Nógrádi Szénbá­nyák négy nagyobb terme­lési egysége, amelynek ál­lományába tartozik, a válla­lati dolgozók fele. A von­záskörzetbe települt két ter­melőegység további két­ezer embert foglalkoztat. A szénbányák munkahelye­inek 89 százaléka Bátonyte­renye térségében helyezke­dik el. Az új helyzetben a Nóg­rádi Szénbányák vezetői leszámoltak az illúziókkal és nem kergetnek délibábo­kat. Kazinczi András mű­szaki vezérigazgató-helyet­tes. diagnózisa a következő: — Dotációnkat eredetileg 370 millió forintban álla­pították meg, ezt később az Ipari Minisztérium 295 millióra szavatolta, de a Pénzügyminisztériumnak már csak 195 milliót java­solt. Ez és a gazdálkodás feltételeinek romlása azt eredményezte, hogy veszte­ség alakult ki, mely pénz­ügyi problémákat okozott. Lehet, hogy a szanálás je­lenti az utolsó mentőövet. A termelési szerkezet módo­sítására és a költségek csök­kentésére hozott intézke­déseink csak részben érték el céljukat. öt esztendő alatt 1200-zal csökkentjük a létszámot, ez Bátonyterenye térségében 700 embert érint. Cserháti József termelé­si, bér- és munkaerő-gaz­dálkodási osztályvezetőnek az a véleménye, hogy a dol­gozókon is sok múlik, csak velük közösen űzhető el a tavalyi lidércálom. A sza­bályozók arra ösztönöznek bennünket, hogy az impro­duktív területen csökkentsük radikálisan a létszámot. A nem fizikai állomány janu­ári átlaga 822, az ideális vi­szont 700—750 lenne. Ter­melő emberekre és kvalifi­kált munkaerőkre viszont szükségünk van. A hogyan tovább kérdésre tehát ez a válasz. Bátonyterenye térségé­ben viszont éppen a bánya sorsától, jövőjétől függően megváltozhat a foglalkozta­tottsági struktúra is, a körzet többi vállalatára a mozdulatlanság a jellemző. Prezenszki Sándor, a Fű­tőber munkaügyi osztályve­zetője optimista: — Fizikai létszámunk 13- mal kevesebb a tervezettnél. Minősített hegesztőket, vas- és nehézszerkezeti lakotoso- kat keresünk. A környező A tanács vezetői aggódva fi­gyelik a bánya gazdálkodá­sáról érkező híreket. üzemek hasonló profilúak, ott is ezek a gondok. Szak­képzetlenekből van jelentke­ző, de csak a produktív lét­számot akarjuk növelni. Dolgozóink fele bejár Csé- cséról, Bujákról, Mátrade- recskéről, Karancsságról és Kisterenvéről. Megtalálják számításaikaj;. Az 510 fizi­kai dolgozó átlagbére ta­A ruhagyáriak túljutottak a holtponton, most már min­denki csak a munkára kon­centrál. valy 68 ezer forint volt, a szerződéses munkával az átlagkereset meghaladta a 71 ezer forintot. Ennek ko­moly megtartó ereje van. A Salgótarjáni Ruhagyár bátonyterenyei gyárában Kérdi G.vuláné „Minden kezdet nehéz” kijelentése adja meg az alaphangot. Fodor Tibor igazgató azon kesereg, hogy 50 varrónő hi­ányzik, pedig a ruhaipari átlag fölött keresnek Bá- tonyterenyén, de nem köny- nyűipari környezetben él­nek. Riasztó az is, hogy a teljesítménynorma 40 szá­zalékkal magasabb a salgó­tarjáninál. Az átképzési tá­mogatás sem volt elég ösz­tönző. A keresetkülönbségek is felborzolták a kedélyeket, Januárra azonban úgy tű­nik véglegesen rendeződ­tek a sorok, és most már mindenki csak a munkára koncentrál. O O O A Bátonyterenye térsé­gében tevékenykedő válla­latok előrejelzése alapján a várható létszámcsökkentés 1990-ig 1600-ra tehető. Kö­zülük 300 alkalmazottat érint, a fizikaiaknál pedig az alacsonyabban képzetteb­beket engedik el. Mindezt el­sősorban a belső szervezeti struktúra megváltoztatásá­val, a természetes fluktuá­ció következtében megüre­sedett állások megszünteté­sével oldják meg. A mun­kaerőtérképet remélhető­leg nem kell túlságosan át­rajzolni. A feszültségek fel­oldásában a párt- és taná­csi szerveknek fokozott fe­lelőssége van, mivél a fog­lalkoztatáspolitikai célok csak a munkáltatókkal kö­zösen, velük szorosan, együttműködve érhetők el. Buzafalvi Győző Fotó: Bencze Péter , Próbál a bátonyterenyei kamarazenekar, de Damokles kardja ott lebeg a Bányász Műve­lődési Ház feje felett is. A NÁÉV a november 29-i határidőre nem adta át a 29 la­kást, ezért nem sikerült teljesíteni tavaly a lakásépítési ter­vet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom