Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

1988. január 2.,SZOMBAT NOGRAD 3 & Az év utolsó tőkésexport-szállítmánya az SKÜ bátonyte- renyei feldolgozó gyáregységéből. A hosszvarratos acélcsőből 22 tonna került a kamionba. — bp — Nyitottak maradnak a lökéspiaci igényekre Pár évvel ezelőtt inkább a kényszer, zna pedig az előnyös helyzetfelismerés, s az ebből adódó előnyök ösz­tönzik a Budapesti Finom­kötöttárugyár budapesti köz­pontját, a tőkéspiaeok erő­teljes nyitása felé. Elképze­léseik megvalósításában meghatározó szerepet szán­tak és szánnak a balassa­gyarmati kollektívának, akik leszámítva a kezdeti időszak nagy kínokkal, keservekkel, feszültségekkel teli idősza­kát, ma már az üj követel­ményekhez való igazodást természetes követelménynek tartják. A balassagyarmati kollek­tívát 1987. első fél évében el­ért jó tőkésexport-eredménye- iért vezérigazgatói dicséret­ben részesítették. Most, az óév zárásakor az új eszten­dő elején önként adódik a kérdés: rászolgáltak-e az újabb elismerésre? — Gyárunk, éves 200 mil­lió forint árbevételi tervét, s ezen belül a tőkésexport- előiránvzatát teljesíti, illetve túlteljesíti. A tőkéspiacokra 21 százalékkal több áru ke­rült, mint ahogy ■ év elején terveztük — vág a téma közepébe Béres József, á gyár főmérnöke. — Lényegében régi vevőinknek, az osztrá­koknak, franciáknak és a nyugatnémeteknek szállítot­tuk a kívánt divatos termé­keket. Örömmel mondhatom, hogy eddig még nem kaptunk vissza egyetlen szállítmányt sem... Tőkésmegrendelőink közüj a francia cég már je­lezte, hogy idén, 1988-ban, hajlandó többet vásárolni és magasabb árat adni termé­keinkért. Nem lenne teljes a kép, ha a siker okait kutatva hallgatnánk az egyik leg­fontosabb hajtóerőről, a jól kialakított, anyagi ösztön­zésről. — A tőkésexportra dolgo­zó szalagokon az asszonyok, lányok általában 30 száza­lékkal többet keresnek, mint másutt. Két évvel ezelőtt még csak a „kiválaszottak" kaptak megbízást a tőkés­termékek gyártására, ma pedig minden szalag alkal­mas erre. Az igazsághoz tar*L tozik, hogy a „kiválasztot­tak” körének bővítésében az igen szűkre szabott határ­idők kényszere is közreját­szott. De jótékonyan hatott a szélesebb körű ráhangoló­dásra a gyár üzletpolitiká­jában történt előnyös váltás: a korábbi bérmunkát 50 százalékban felváltotta a saját anyagból készített di­vatos termékskála. Hogyan látják önmagukat „lent” az üzemben? — A minőségi követelmé­nyek úgy változnak, ahogy a megrendelők és azok kí­vánságai. Az NSZK-céíg ap­rólékos munkát kíván, a francia fazonok előállítása valamivel kedvezőbb hely­zetet biztosít számunkra. Aki tőkésexportgyártásra kap megbízást, az tudja, hogy nincs semmiféle engedmény. Egyébként a nagyobb köve­telmények teljesítése, a ki­adott normába, munkaidőbe jól belefér — hangsúlyozza Herczeg Istvánná műszakve­zető. — Odáig jutottunk, hogy ma már mindenki szí­vesen vállalkozik a nyugati megbízatások teljesítésére. — A dolgozók hajtanak, mert látják az értelmét — kér szót Haskóné Ónodi Éva, a technológiai csoport veze­tője. — Mi pedig azzal se­gítünk nekik, hogy a jó elő­készítés után, a munkafolya­mat minden fázisára jobban odafigyelünk... A jobb kereseti lehetőség mellett jelenleg megtisztel­tetés tőkésexportra dolgozni kapcsolódik a beszélgetés­be Demény Ferencné szalag­vezető. A képességtől és a szorgalomtól függően 3500— 6000 forint között váltakoz­nak a keresetek. A múlt év elején, amikor nagyobb szé­riákat gyártottunk — például a franciáknak 15—20 ezer- darab szoknyát, nadrágot — akkor 7—8000 forint is volt fizetéskor a borítékban. — Amíg korábban kizá­rólag bérmunkát végeztünk, s nekünk diktálták a feltéte­leket, az idén már saját alapanyagunkból készített di­vatos modellekből rendellek jelentős mennyiségben — egészíti ki az előbbieket Herczeg Istvánné. A jó irányú változásokat, a megváltozott gondolkodásmó­dot és magatartást érzékel­tető tényeket Petykó Istvánná Kiváló Munkáért elismerés­sel jutalmazott varrónő sza­vaival zárjuk le. — Itt mindent érdemes csinálni — tapint a lényeg­re. — Nekem eddig i,s mindegy volt, mit varrók: 27 éves varrodai múltam alatt csak kifogástalan minőségű terméket adtam ki kezeim­ből. Hogyan tovább? — kér­dem a főmérnöktől. — Nehéz esztendő előtt állunk. Termékeink árait a kormány intézkedésének megfelelően csökkentenünk kell, a késztermékhez szük­séges vásárolt alapanyag nagy részét importból szerezzük be. ami egyre jobban drá­gul, mérséklődik a szocialis­ta export rubelszorzója, a belföldi piac pedig szűkül. Csupán annyit v mondhatok, hogy 1988-ban is nyitottak maradunk a tőkéspiacról ér­kező követelményekre. (ve) Átrendeződés az építőiparban t Az építőiparban 1987-ben folytatódott a strukturális átrendeződés, amelynek leg­fontosabb jellemzője az épí­tési szervezetek számának növekedése. Így az esztendő végén az előző évinél már 50 százalékkal több, össze­sen 1400 építési — kivite­lezési, tervezési, beruházási, kutatási — szervezet műkö­dött az országban. Az épí­tési kereslethez, tehát a szo­kásosnál több, de kisebb építési feadathoz igazodó­an csökkent a nagyvállala­tok létszáma, ugyanakkor fokozódó mértékben ala­kultak kisvállalkozások. A nagyobb vállalatoktól egy év alatt 17 500 dolgozó távo­zott, s ebből megközelítően 12 ezer gyarapította a kis­szervezeteket, mintegy 5 és fél ezer pedig elhagyta az ágazatot. A hagyományos építőipari vállalatok és szö­vetkezetek termelése 2,4 százalékkal visszaesett az előző évihez viszonyítva, így részesedésük az országos építésből 38 százalékra csökkent. Az építési kereslet és kí­nálat 1987-ben összességé­ben kiegyenlített volt, sőt egyes térségekben, illetve szakmákban kínálati több­let alakult ki és erősödött a vállalkozók közötti ver­seny. így a kivitelező szer­vezetek szerződésállomá­nyának több mint egyne­gyedét versenytárgyalás alapján kötötték meg. Az ily módon elnyert megbízá­sokkal 37,5 milliárd forint értékű munkát vállaltak el. 15 százalékkal többet mint egy évvel korábban. ELDÖRDÜLT it STARTPISZTOLY |k| ehéz esztendő köszöntött ránk. Ha jól *" belegondolunk, egy korszak végét je­lezte az 1987-es esztendő; 1988-ban a koráb­bitól eltérő módon keli nemcsak élnünk, hanem dolgoznunk is. Már néhány hónapon belül meg kell indulniuk az évek óta várt kedvező folyamatoknak: az ipari struktúra­váltásnak, az exportképesség fokozódásának, a hatékonyság növelésének. Régóta ismert célok ezek, de a kormány­nak az utóbbi hónapokban hozott rendele­téi, az Országgyűlés által jóváhagyott tör­vények a korábbinál sokkal erőteljesebben terelik erre az útra a népgazdaságot. Mind­ez azonban csak keretéül szolgálhat a vál­lalati gazdálkodásnak. Hiszen előre nem tervezhető, hogy ki, mikor ismeri föl a meg­változott piaci helyzetet, és talál rá az alkal­mazkodás stratégiájára. A szabályozók módosítása évről évre ha­sonló helyzet elé állította a gazdálkodókat, de 1988-ban a korábbinál sokkal nagyobb mérvű változásra számíthatunk. Az általá­nos forgalmi adó bevezetése átrendezi az árarányokat, az ezzel párhuzamosan csökke­nő támogatások pedig a vállalati eredmé­nyeket. Azok a vállalatok kerülnek élre, amelyek eddig nem, vagy alig kaptak köz­ponti segítséget. A korábban jónak tartott vá Illád átokról ped ig kiderülhet, hogy ered­ményük főként a központi támogatásból szár­mazott. Képletesen szólva tehát eldördült a start- pisztoly, és az első, talán legnehezebb aka­dály a kereskedők előtt áll. A fogyasztási cikkek mintegy 90 százalékának megváltozott az ára január elsejével, az ünnepnapokat te­hát főleg munkával és nem pihenéssel töl­tötték. Az átárazás csak egyszeri, igaz óriási munka, ám hamarosan annak más hatásait is érezhetik. Megváltozik a kereslet szerke­zete, egyes termékekből többet, másokból kevesebbet kell rendelniük, e piaci infor­mációkat pedig minél gyorsabban a terme­lőkhöz kell juttatniuk. Ugyanez megy végbe majd a termelői szférában, ahol az általános forgalmi adó bevezetése egvrészt a termelői árak csök- ____________/________________________________ k entését hozza magával, másrészt —, amint már említettük — a korábbitól merőben el­térő feltételeket teremt. S, már nem kerül­nek mesterségesen hátrányba a kisvállalko­zók sem, hiszen az adórendszer semleges. Erősödik tehát a piaci verseny, s egyre ne­hezebb lesz a rossz minőségű termékeket itthon eladni. Az általános elvek mellett azonban a test­re szabott, vállalati szintű stratégiákat rövid és hosszú távra kell összeállítani. Egy ilyen nagyarányú változás után csak olyan cégek maradhatnak talpon és indulhatnak fejlő­désnek, amelyek a lehetőlegpontosabban és minél gyorsabban fölmérik, hol a helyük a piacon. Mi az, amire szükség van moist, és milyen termékeket kell kifejleszteniük a kö­vetkező évek igényei szerint. Az évek óta sok helyen alkalmazott ki­várás taktikája, a tartalékolás valószínűleg kevés lesz a megváltozott körülmények kö­zött. Az egyre szigorodó szabályozás évről évre kevesebb támogatást nyújt a lemara­dóknak. A tartósan veszteséges cégeknek pedig szembe kell nézniük a fölszámolás, a megszűnés lehetőségével. A nyereséges cégek viszont a korábbinál nagyobb lehe­tőséget kapnak a fejlődésre, a némileg csök­kenő adóterhek és az eredményektől függő adókedvezmények révén az átlagosnál több pénz marad náluk, amit fejlesztésre fordít­hatnak. A technikai megújulás ma már elenged­hetetlen része a prosperálásnak, évek óta el­avult gyártmányokkal aligha lehet több nye­reséghez jutni. Sőt egyre inkább eladhatat­lanná válnak ezek a termékek a konverti­bilis elszámolású és a szocialista piacokon is. I\ váltás tehát mikroszinten is elkerül- heteden. Ám egyetlen esztendő alatt nem számíthatunk nagy horderejű változá­sokra, látványos vállalati eredményekre. A megalapozott stratégiával rendelkező, csak a saját lehetőségeiket reálisan számításba vevő cégek mondhatják majd el magukról egy év múlva, hogy megvetették a lábukat az átformálódott piacon. L. M. Övék a szó... Munkával kezdték az új évet 1988. január elseje. Ami­kor e sorok papírra kerül­nek. mindössze tucatnyi órá­ja búcsúztattuk el az óévet és köszöntöttük az új esz­tendőt. Aki csak teheti, pi­hen. Ám az újságírónak dolgoznia kell, s tudja, hozzá hasonlóan még sokan erre kényszerülnek. Az aláb­biakban azok szólalnak meg, akik munkával kezd­ték az új évet. Szokolszky István műve­zető 1973-tól keresi kenye­rét a salgótarjáni síküveg­gyárban és tíz éve tartozik a húzóüzem gárdájához. — Egyedül a mi üzemünk termel elsején. A délelőtti műszakra negyvenen jöt­tünk be, ez nagyjából a szo­kásos létszám. Nyolc gép­pel húzzuk az üveget, a ki­lencediket holnap helyez­zük majd üzembe. Mivel az üveggyártás folyamatos mun­ka, számunkra természetes, hogy ünnepnap is dolgo­zunk. A napi 28—30 ezer négyzetméter üveget min­denkor le kell gyártanunk. A múlt esztendőben átépí­tettük a kemencét, az idén a gépi berendezések felújí­tása következik. Ezzel együtt is jó évet remélek. Pasikó Péter, a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek energiafőosztályának mű­vezetője immár két és fél évtizede tartozik a kohá­szok kollektívájához. Ebből következően meg nem tud­ná mondani, hányszor kel­lett szeretteit magukra hagynia húsvétkor, kará­csonykor, vagy éppen szil­veszterkor. — Ami feladatunk a ter­meléshez szükséges energia előállítása, illetve szétosz­tása. A mai műszakon ti­zenhármán jöttünk be dol­gozni. Csend van. hiszen csak 4-én reggel kezdődik meg igazándiból a gyártás. Kedvező évet zárt vállala­tunk, s ehhez mi is hozzá­járultunk. Hiszen naponta például legalább 500 tonna gőzt kell megtermelnünk, s több mint 90 ezer kilo­watt villamos energiát szük­séges szétosztanunk az egy­ségek között. Akkor még nem is szóltam a vízről és a sűrített levegőről. Raj­tunk, energiásokon az idei esztendő sikere sem fog múlni. Lengyei Miklósné tíz év­vel ezelőtt jegyezte el ma­gát a vasúttal, a salgótar­jáni külső pályaudvaron forgalmi átmenesztő. — Az érkező és induló tehervonatok fuvarlevelé­nek naplózása, a kocsik to- vábbmenetének jelentése, vagyis a zavartalan szállí­tás biztosítása a teendőm. Most nyugalom van, más­kor viszont 500—600 vagon is áthalad az állomáshelye­men. Hogy ma is dolgoz­nom kell? Aki elkötelezte magát a vasútnál, annak azt vállalnia kell. Vállal­tam. . . Paragi Jenő, a Salgótarjá­ni Ötvözetgyár elektri- kusa. A munkaköri köte­lessége egy mondatban: ő felel az energiaellátásért az adott műszakban. — Tavaly is munkával kezdtem az évet, akárcsak most. Folyamatosan terme­lünk, nem állhatnak le az elektromos kemencék. Ügy dolgozunk ma is, mintha hétköznap volna. Az enge­délyezett villamos energia 26 megawatt, ezze] kell gaz­dálkodnom. Zavartalanul kezdtük az új évet. s bí­zom benne: gyárunk jobb esztendőt zár majd, mint a tavalyi volt. Hz év első napján a Salgótarjáni Ötvözetgyárban Bencze Péter képriportja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom