Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-26 / 21. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. . . TELEXEN ÉRKEZETT. . .

Például Szí rákon

A kastélyturizmusról

Magyarország területén mintegy 2000 vár, kastély és kúria található. Közülük mintegy 650 áll műemlékvédelem alatt, ami távolról sem jelenti, hogy a többi ne képviselne építészeti, történelmi értéket. Hogy ezek az értékék megóvandók, azt ma már senki sem vitatja. Hogy kinek kellene őket megóvni, arra nem ilyen egyértelmű a válasz. Mint ahogy arra sem, hogy milyen célra.

A Hét vár, öt kastély elnevezésű kiemelt kormány- program keretében az Országos Műemléki Felügyelőség viseli a gondját a budai, az esztergomi, a visegrádi, a veszprémi, az egri és a sárospataki várnak meg a soproni városfalaknak. Erre, meg a gödöllői, az edelényi, a fehérvárcsurgói, a majkpusztai, továbbá az óbudai Zichy- kastély állagmegóvására, illetve felújítására a folyó ötéves tervidőszakban 675 millió forintot költhet. Persze, csak olyan ütemben, ahogy a költségvetésnek rendelkezésére áll ez a pénz.

A felújított épületeknek természetesen új funkciót kell találni, mégpedig megjelenésükhöz méltót. Milyen hasznosítás kerülhet szóba? Alkotóház, könyvtár, kulturális és oktatóközpont. Az eddig erőteljes vállalati közreműködéssel helyreállított kastélyépületek szolgálnak ilyenekre példával. Csakhogy e funkciók a mi körülményeink között csak viszik a pénzt, nem hozzák. Márpedig egy-egy leromlott kastély már addig is épp elég pénzt vitt el. amíg sikerült ismét használhatóvá varázsolni.

Leginkább kézenfekvőnek tetszik a szálloda- és vendéglátó-ipari hasznosítás, ami ráadásul előnyösen kombinálható a vállalati reprezentációval, esetleg szimpóziumok, konferenciák rendezésével. Ilyenformán működik például a Taurus által helyreállított éá üzemeltetett seregélyes! kastély, a Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet tulajdonában álló sziráki kastély, vagy a Pécsi Állami Gazdaság és az IBUSZ közös vállalkozásában felújított pécs—üszögpusztai

kastély, hogy csupán néhány példát említsünk.

A fentiekkel együtt ma már 23 szálláshelyként használható kastély van az országban különböző vállalatok és intézmények tulajdonában. Ezek igen különböző színvonalú 'szolgáltatásokat., kínálnak, ahogy az árak is mutatják: a turistaszállás jellegű egervári kastélyban (Zala megye) 320 forintba kerül egy szoba, a szirákiban 2400- at kell fizetni egy lakosztályért éjszakánként

Feltűnő, "hogy a helyreállításra és üzemeltetésre vállalkozók közül hiányzanak a nagy szállodaipari vállalatok. Ők ugyanis nemzetközi gyakorlatuk birtokában már jól tudják, hogy a kastélyszállók vendégköre jócskán eltér a városi és üdülőhelyi szállodákétól. Következésképp értékesítésük is már technikát kíván.

•Külön megnehezíti az értékesítést, hogy a kastélyok többnyire gyenge infrastruktúrájú területeken fékszenek. Ilyen körülmények között nemcsak a vendégek vonakodhatnak a felkeresésüktől, hanem ■— és ez .akár még a nagyobb gond is lehet — roppant nehéz odavinni a kellő szakképzettségű személyzetet. Emellett a kastélyhelyreállítás és -átalakítás nem csekély költségein kívül áldozni kell a vízhálózat, az odavezető út kiépítésére, a parkra, sport- és egyéb szabadidő-létesítményekre — mindezt pedig igencsak igényes vendégek szintjéhez kell szabni. S akkor ott van még a telefon, amit hazánkban sok helyütt pénz-- zel meg sem lehet fizetni.

Feltehetőleg ilyen okok miatt nem tülekednek a befektetési lehetőségért külföldi cégek sem — pedig részvételükre nemcsak az anyagiak, hanem a szakismeret okán is szükség lenne. Bár itt történt már valami: A Vas Megyei Vendéglátóipari Vállalat a közelmúltban szerződést írt alá egy norvég céggel a balogunyomi,-a cell- dömölki és a szelestei .kastély renoválására és közös idegenforgalmi hasznosítására. Az idén alakult Kas- télv-Tourist Kisszövetkezet pedig valamennyi magyarországi kastélyszálló értékesítésére keres külföldi partnert. Ám mindeme törekvések és az Országos Műemléki Felügyelőség lelkes menedzselő munkája együttesen is csak akkor járhat ^ikerrel, ha a jövőben még több lesz az ötlet és a lelemény a kastélyok hasznosításában.

Az elmúlt évek sikerei azt bizonyítják: még ez a több évtizedes gond is megszüntethető, ha nincs hiány élelmességben és találékonyságban.

É. I.

Leletmentés

Nagymaros

térségében

A Nagymaros (Gabcsiko- vo) vízlépcső építési ütemének felgyorsulása miatt át kellett szervezni a térségben végzendő feltárási munkálatokat. Természetesen nem csak római koriakat, hanem korábbi, illetve későbbieket is. Ezért az itt feltárható leletek megmentése érdekében együttműködési szerződést kötött a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat. Az OVIBER tízmillió forinttal segíti a munkát. Képünkön: A már restaurált anyag egy része az esztergomi múzeum raktárában.

Szállodája lesz a Volánbusznak

Jövőre már kétcsillagos

Eddigi tevékenységétől merőben eltérő üzleti vállalkozásba fogott a Volánbusz, az egyik legnagyobb hazai személyfuvaroz ó vállalat: megvásárolta és szállodává alakítja az építőipari szolgáltató vállalat Szentendrei úti munkásszállóját.

A háromszintes épület 17 millió forintba került, a Volánbusz további 8 millió forintot fordít a ház korszerűsítésére, berendezésére, a szállodai szolgáltatások feltételeinek megteremtésére. Az első szakaszban csak a legszükségesebb átalakításokat végeztetik el, s így április 1-jétől — egyelőre szerény körülmények között — már fogadhat vendégeket az új szálloda. Őszszel bezárják a kapukat, s a téli hónapok alatt a mostaninál jóval komfortosabb, kényelmesebb szobákat alakítanak ki. Jelenleg 70 vendég számára van hely a többségében két-, illetve háromágyas szobákban, a tisztálkodásra szintenként közös zuhanyozóban van lehetőség.

A jövő szezonban már kétcsillagos szállodaként várja a vendégeket az új ház. Csökken a szobák száma, ám valamennyiben lesz zuhanyozó. Ételbárt, presszót építenek, s kialakítanak egy negyvenszemélyes k onf erenc i a t er m et, ahol — főleg télen — bentlakásos tanfolyamokat, továbbképzéseket lehet tartani. Az árak mérsékeltnek mondhatók: a kétágyas szoba 460, az egyágyas pedig 300 forintba kerül majd egy éjszakára.

Az új hotelt — melynek egyelőre nincs neve — az Omnibusz utazási iroda üzemelteti majd, saját szállásként „építi be’’ programajánlataiba. Az utóbbi időben mind többen keresik az olcsóbb szálláshelyeket — kevés ilyen van a fővárosban — ezért a szálló gazdái arra számítanák, hogy mindig lesz elegendő vendég. A gazdaságossági elemzések szerin három-négy év alatt megtérülnek a befektetések.

Vállalkozás — Karancsságon

Ezen a hideg, barátságtalanul zord délelőttön szemmel láthatóan morózus hangulatban, elintézendő, és még át nem nézett, vaskos aktacsomók között találom Gréczi Zsoldos Miklóst, a karancssági közös tanács vb- titkárát. Bosszankodása — magyarázza rosszkedvűen — nem személyek ellen szól. A vége nincs hivatali iratok, utasítások, összesítések, módosítások, vagyis az évkezdés összetorlódott, szövevényes papírmunkái kötik gúzsba hetek óta minden figyelmét. S, most, akár az energikus emberek többsége a feszült tempójú, „néma” szellemi munka után, felszabadultan engedi szabadjára mondandóját. Jó hallgatni a már kevésbé dörgős, Ízes szavakat: temérdek a gond, a baj, de úgy, jó, mert akkor történik valami. Mi is az, ami történik?

A múlt évben új gyógyszertárral gyarapodott a község. A már korszerűtlen régit megkapta a tanács, s mivel az még használható, tervbe vették az átalakítását, felújítását.

— Fogorvosi rendelővel és idősek klubjával szeretnénk meglepni a falut — mondja a titkár. — Az igény — talán mondanom sem kell — hosszú évek óta együtt él az emberekkel. Tanácsi fórumokon hangot is kapott mindez, csak a valóra váltás késlekedett. Bár kerestük a megoldás lehetőségét, a megvalósításnak mindig gátat szabott az a horribilis ösz- szeg, amibe például egy új építmény került volna. A helyi termelőszövetkezet segít áthidalni a nehézségeket, ingyen, saját busszal viszi be gyerekeinket a fogászatra.

Ennyi a történet a kínálkozó alkalomig. Onnan aztán kezdetét vette a munka. A tervkészítés az első ajánlat szerint 175 ezret vitt volna el, később már százezerrel kevesebbet. Végül^ ezret kért érte az a valaki, kinek nevét bizonyára jól megjegyezték az időt rabló utánjárással elfoglalt tanácsiak.

A kivitelezésnél a szécsé- nyi költségvetési üzem jött szóba, végül — talán furÁlDS-világhelyzet

A gyógyszerre

még várni kell

öt és tíz millió között van jelenleg az AIDS-vírus hordozóinak száma a világon — közölte Jonathan Mann, az Egészségügyi Világszervezet AIDS elleni küzdelemre létrehozott különleges programjának vezetője az „Epidemiologie monitor” című amerikai orvosi lapnak adott nyilatkozatában.

Megállapította: bár az országok döntő többsége most már adatokat szolgáltat az AIDS-vírus előfordulásáról, a WHO a betegség terjedésének igazi méreteiről még mindig csak megközelítő adatokkal rendelkezik. Szerinte Európában vagy Észak-Ameriká- ban a közeljövőben nem kell tartani a betegség tömegméretű elterjedésétől.

A szervezet tevékenysége során abból indul ki, hogy az AIDS-ellenes gyógyszerre még legalább 5 évet várai kell — mondta és kifejezte meggyőződését, hogy az orvos- tudomány jelenlegi állása mellett, szociális és politikai akarattal, valamint világméretű összefogással az AIDS legyőzhető.

csának tűnik — a kisiparosok ajánlatát ítéltük kedvezőbbnek — idézi tovább a történteket a titkár.

— Még elmondani is hosszú, hogy az anyagbeszerzés milyen kacskaringós úton-módon ment, s még ma is hiányzik jó néhány dolog. A nyílászárók megvétele már-már lehetetlennek bizonyult, nem a választék miatt, hanem mert egyáltalán nem lehetett kapni. Válaszfaltégláért pedig el kellett menni Egerbe. A fogorvosi szék, a műszerek több mint félmillió forintba kerültek. Az ácsmunkát november vége felé kezdtük, de épp itt a gazdája — mutat a belépőre — hadd mondja ő el, mit végzett.

— Balassagyarmaton kis ügyességgel olcsóbb palához jutottunk, igaz, munkát kellett szánni a kiválogatásra, mert nemcsak azt néztük, melyik kerül kevesebbe — mondja Ujj József ácsmester. — A helyzet azt diktálta, hogy havas, hideg időben javítsam a tetőt, utána aztán —, ha nincs nagyon hideg, lehet csinálni odabent a többit. December közepére, mire mindennel elkészültem, elállt az eső, beköszöntött a jó idő — teszi hozzá fejét ingatva, visszaemlékezve akkori bosszankodására.

Az épület, ahol főként a hét végeken dolgoznak, a falu központjában áll. A kéményén gomolygó füst jelzi : ma is folyik a munka. A két kőműves, Becskereki Károly és Nagy Lajos épp a hajópadló felszedésével foglalatoskodik. Várunk kicsit, míg a por alábbszáll, aztán végigjárjuk a hosszú, sok helyiségre tagolt házat. S, közben engem is beavatnak a tervekbe:

— Itt lesz a váróhelyiség, mellette pedig a kezelő, a mosdókat ide szeretnénk. Ezt az átjárót itt megszüntetjük, befalazzuk — mutatnak a hatalmas, tátongó lyukra, s onnan kezdődik majd az otthon, öltözővel, pihenővel és étkezővel, s persze még más kiegészítőkkel. Csempével és pévécével burkoljuk a padlót, a vizesblokkokat. A külső, torná- cos rész sem maradhat meg eredeti állapotában, kisebb tárolóhelyiséggé alakítjuk egy részét.

Van pince, kert, az utóbbit az ősszel rakták rendbe. A csatornákat már felszerelték, a cserépkályhákat is frissen rakták.

Gréczi Zsoldos Miklós, a lelkesítő látottakhoz-hallot- takhoz még szükségesnek tart elmondani néhány gondolatot:

— Nem áll szándékomban elkedvetleníteni senkit sem, de még nem rendelkezünk a teljes felszereléssel, a pénzünk pedig fogytán. Igaz, a falu kész segíteni társadalmi munkával, de erre majd csak a végső simítások idején kerülhet sor. A kisiparosok munkájukon, fizetségükön túl is vállalnak, hiszen vannak köztük ságiak, is, de egy ilyen vállalkozáshoz igen sok pénz kell. Az emberek között járva-kelve azért látom: jó érzéssel tölt el mindenkit,, ami most történik, ha nehezen is, de épül, gyarapszik a falu.

M. J.

Amivel élünk...

A Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat litkei üzemében folyamatos a munka. Januárban várhatóan 10 ezer nagy és 8 ezer zsúrtortalapot készítenek.

Balassagyarmaton a Pcnomah Húsipari Vállalatnál 77 ezer sertést és 7 ezer szarvasmarhát vágnak, dolgoznak fel évente.

fotó: Bencze Péter