Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-25 / 20. szám
1988. január 25., HÉTFŐ NOGRAD 3 Sok vagy kevés-e a mérnök? ff.J Az utolsók között Európában A felsőfokú végzettségű műszaki értelmiség aránya igen dinamikusan nőtt az elmúlt 40 esztendőben. Számuk 1949-ben még csak 11 ezer volt, napjainkra pedig több mint 160 ezer. Jelentős intellektuális erőt képvisel hazánkban a diplomás műszaki értelmiség, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez a nagyszámú társadalmi réteg a tudásfedezet, a kulturális tőke (a tudás időt állósága, konvertálhatósága, a nyelvtudás, kreatív és innovatív képességek és készségek) szempontjából korántsem homogén csoport. A diploma mögött álló tudás minőségének teljes körű és folyamatos javulását ilyen óriási mértékű mennyiségi növekedés mellett lehetetlen is biztosítani. Ezért aztán a diploma mögött álló tudásfedezet hiánya, vagy a megszerzett tudás hasznosulásának gyengeségei miatt sokszor elégedetlenkedünk a műszakiak által nyújtott produkcióval. Tette ezt Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke is az új év első napján adott interjújában, mikor hangot adott az értelmiségi réteg elégtelen anyagi és erkölcsi elismertségének, hozzátéve ...... sajn os a teljesítménye is meglehetősen alacsony.” TELJESÍTMÉNYASZÁLY Talán a nagyarányú mér- nöksűrüség okozza ezt a régóta tartó teljesítményaszályt? Lehet, hogy nem egyetemi végzettséget igénylő feladatok kazlait kell elhordani a mérnököknek, és a napi rutinfeladatoktól nem tudnak hozzáférkőzni a tudomány műveléséhez? Vagy talán nem vagyunk elegen ahhoz :— nincs meg a műszaki társadalom kritikus tömege •—, hogy érdemi változást tudjunk elérni a műszaki fejlesztés meggyorsításában? Kételyeinket ösz- szegezve gyakran feltesszük azt a kérdést, hogy a kutatási és műszaki fejlesztési feladatokat, a gazdaság fejlettségét tekintve sok, vagy kevés a mérnökök száma hazánkban? Hajlamosak vagyunk bonyolult világunkban erre a nagyort összetett kérdésre leegyszerűsített válaszokat adni. A két kézenfekvő válasznak egyaránt megvan a maga tábora. Vannak, akik azt állítják, sok, mivel a meglévő mérnöktársadalmat sem tudjuk mérnöki munkával foglalkoztatni. Hivatkoznak például arra, hogy a 35 év alatti mérnökök fele maga is úgy véli, csak részben hasznosítják tudását. A fiatal mérnökök közül minden hatodik-hetedik azt állítja, hogy megszerzett ismereteit egyáltalán nem tudja munkahelyén hasznosítani. A kérdésre választ kereső tábor másik fele — a hazai statisztikákra, nemzetközi összehasonlításokra, vagy a nagyszámú álláskínálatokra hivatkozva — kevésnek tartja a mérnöklétszámot, a műszaki diplomát szerzők létszámát és arányát Magyarországon, és vészharangokat kongat. Különösen a műszaki egyetemekre, főiskolákra jelentkezők és felvettek számának csökkenése, illetve az üres padsorok láttán hajlamosak erőteljesen dörömbölni az oktatás- tervező intézetek ajtóin. A számok hűen mutatják az elmúlt években lezajló folyamatokat. A 70-es évek végén megállt a műszaki felsőoktatásba felvettek számának növekedése, és csökkenő folyamat vette kezdetét. 1980-ban még 29 ezer volt a műszaki egyetem és főiskolák hallgatói létszáma. Napjainkra ez 5 ezerrel csökkent. MIT MUTAT A PRESZTÍZSRANGSOR? Persze látni kell azt is, hogy nemcsak a műszaki főiskolák iránt csökkent az érdeklődés, hanem az egész felsőoktatás iránt. Míg 1975-ben 107 ezer, 1980-ban 101 ezer fő volt a felsőoktatási hallgatói létszám, 1985-ben márcsak 99 ezer, a csökkenés a műszakiaknál a legjelentősebb. Nagyfokú egybeesés figyelhető meg a felsőoktatás iránti érdeklődés csökkenése és a demográfiai helyzet alakulása között. A felvételre jelentkezők száma követte a demográfiai hullámokat, és ez igaz a műszaki pályák esetében is. Kis létszámú korosztályokból értelemszerűen kevesebben kívánnak továbbtanulni, mint egy nagyobb létszámú korcsoportból. A műszaki egyetemi, főiskolai hallgatói létszám erőteljes csökkenésében ezen túlmenően nyilván közrejátszik az is, hogy a 70-es évek második felétől jelentős mértékben nőtt a felső- oktatás felvételi keretszáma, nőtt tehát a jelentkezés előtt álló fiatalok választási lehetősége. A nemzetközi tendenciákkal egybeesőén az érdeklődés viszont nem elsősorban a műszaki pályák iránt növekedett meg. Mindent egybevetve sem lehetünk azonban elégedettek a felsőoktatásban részt vevő, főleg a műszaki egyetemekre, főiskolákra járó hallgatói létszám alakulásával. Magyarországon a 20— 24 éves korú lakosságra vetített fajlagos hallgatói létszám más országokhoz viszonyítva ránk nézve rendkívül kedvezőtlen képet mutat. Ebben a népességcsoportban nálunk a felsőfokú oktatásban részt vevők aránya 14 százalék. Ugyanez az arányszám a Szovjetunióban 21, Ausztriában 24, NDK-ban 29, Finnországban 32, Svédországban 38, az USA-ban 58 százalék. Szinte hasonló eredményt kapunk, hogyha a 100 ezer lakosra jutó mérnökök számát tekintjük. Ebben a rangsorban is szinte az utolsó helyet foglaljuk el az európai nemzetek sorában. ÜRES PADSOROK AZ EGYETEMEKEN Amikor a műszaki pályák iránti érdeklődés csökkenésének okait keressük, gyakran azt a leegyszerűsített magyarázatot fogadjuk el, hogy csökkent a mérnöki munka presztízse, ezért fokozatosan visszaesett a műszaki pályák iránti érdeklődés. A presztízs csökkenésével magyarázzuk tehát azt, hogy egyre kevesebb fiatal választja hivatásának a mérnöki pályát. Az ilyen vélekedésekben én két ellentmondást látok. Az egyik az, hogy a presztízs az emberek .tudatában élő, a különböző foglalkozások egymáshoz viszonyított helyzetét kifejező értékítélet, összetett dolog. Több objektív és szubjektív tényező együttes függvénye. Nem mondhatjuk ezért, hogy szoros kapcsolat van a presztízs és a műszaki felsőoktatási intézményekbe jelentkezők száma között. A presztízst befolyásoló elemek között éppúgy helyet kap a mérnöki foglalkozással összefüggő kereset és a hatalom, mint a mérnöki munka gyakorlásához szükséges tudás, vagy a társadalom számára nyújtott hasznosság. Az értelmiségi foglalkozások 1-t.ől 20-ig terjedő presztízsrangsorában a mérnöki foglalkozás — az egyetemi tanár, kórházi orvos, körzeti orvos, fogorvos, állatorvos mögött — az előkelőnek számító 6. helyet foglalja el. A presztízs alapján a mérnöki foglalkozás megelőz olyan szakmákat, mint például a gyógyszerész, ügyvéd, tanító, színész, újságíró, vagy szociológus. A másik ellentmondásnak azt tartom, hogy, aki a műszaki pályák csökkenő presztízséről beszél, az feltételezi a mérnöki szakmák egykori magas presztízsét. Ismereteim szerint a mérnöki szakma presztízse sohasem volt túl jó, a presztízsrangsorban aligha foglalt el a mainál jobb helyet. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy kizárólag a műszaki pályákkal kapcsolatos presztízzsel a mérnöki pályák iránti érdeklődés csökkenése, illetve hullámzása alig magyarázható. Sok, vagy kevés a mérnök? Dr. Henczi Lajos, az MTESZ főtitkárhelyettese Következik: Túlképzés helyett alulioglalkoz- tatottság Zárszámadás előtt kJ fi I rill« Muszáj volt vállalni... Muszka Istvánné, a nógrádi termelőszövetkezet főkönyvelője amikor megtudja, hogy az 1987. évi gazdálkodásról kívánok információkat szerezni, félig kedélyesen, félig komolyan mondja: — Hogy miért nem hallgattam az orvosra és mentem volna haza... Nem sokkal később megenyhül, enged a kérésnek, majd dr. Eszes József termelési elnökhelyettes társaságában a közelgő zárszámadási beszámoló „előéletét” — jellemző tényeit — próbáljuk tömören gondolatokba foglalni. Amikor nem lehet — Minden ágazatnak megvan a saját évi terve, amely magába foglalja többi között az árbevételhez felhasználható összes költségeket, beleértve az átalánydíjas elszámolás alapján tevékenykedő mintakészítő részleget is — ismerteti a gazdálkodás alapvető kiindulópontját dr. Eszes József. — Ezt azonban megelőzi a kölcsönös egyezkedés, hogy a közösbe is jusson valami — folytatja az előbbieket a főkönyvelőnő. — Ilyenkor én vagyok az ütközőpont, a rossz, és igazuk is van, mert nekem kell kimondani a nemet, amikor egyesek fantáziájukat szabadjára engedik, elfeledkeznek a szigorúbb gazdálkodás fontos követelményéről: az ésszerű költséggazdálkodásról. .. — Ha indokolt, akkor év közben, a kialakult egyezséget lehet korrigálni — mondja az elnökhelyettes. — Például az alaptevékenységhez akkor is kell pluszpénzt adni, ha az nem hozza a kívánt eredményt. A múlt évben a tervezettnél több költség merült fel a növénytermesztési ágazatban. Többlet- kiadást jelentett a repülőgépes vegyszerezés, a napraforgóban jelentkező kártevők elleni védekezésre szánt ösz- szeg, de sokba kerültek a vasárnapi műszakok is. A felsoroltak miatt romlott aiz ágazat nyereségpozíciója. — És mivel biztat az állattenyésztés? — Négymillió veszteséget okozott. Három éve mondogatjuk már, hogy fel kéne számolni a szarvasmarha-állományt. Eddig azért nem került erre sor, mert szerencsénkre más ágazatok mindig kigazdálkodták az ott jelentkező veszteségét. Erre a lehetőségre a jövőben már nem lesz módunk. Meg kell próbálkoznunk valami mással. Addig azonban nem lépünk, amíg meg nem teremtjük a nekünk megfelelő legjobb megoldást, — hangsúlyozza dr. Eszes József. Szavaival egyetért a főkönyvelő asszony is. Az alaptevékenység költséggazdálkodással kapcsolatos gondjait tetézte még az is, hogy emelték a különböző növényvédő szerek, tápok árát is. Mivel ezekre is szükHarmos Józsefné és Varga Ferenc a termelőszövetkezet hűtőházában készítik szállításra elő a málnával telt dobozokat. Mészáros Istvánné exportra kerülő málnát csomagot. Képek: Kulcsár sóg volt, a főkönyvelő asz- szony nem mondhatott nemet. — Az élelmiszer-ágazatban sem jöttek be teljesen a múlt év eleji elképzelések sem. Például a málna felvásárlása 18 millió forint plusz- költségbe került, mert a tervezett 34 forint helyett« 64 forintért vásároltuk fel kilóját. Kénytelenek voltunk az árfelhajtó-felvásárlók sokasága által ugrásszerűen megnőtt árat megadni, hogy valamelyest közel kerüljünk elképzeléseinkhez, — hangsúlyozza a termelőszövetkezet elnökhelyettese. — Muszáj volt vállalni a pluszkiadást — állítja Musz~ ka Istvánné, — akit kollégái csak Erzsikének szólítanak, — mert jelentős kötelezettséget vállaltunk tőkés- export-többletszállításra. Ennek megfelelően több mint duplájára növeltük a nyugati exportot. — Nemcsak a málnánál szenvedtünk vereséget, hanem a bértárolással kapcsolatos elképzeléseink is csak részben valósultak meg. A vállalt 2000 tonna halból csupán 1200 tonna érkezett be a hűtőtárolóba — egészíti ki az előbbieket dr. Eszes József. Visszaállt a korábbi állapot E nem éppen szívderítő, nyereséget apasztó tények után önként adódik a kérdés: mi hozott akkor nyereséget az elmúlt esztendőben? — Az ipari ágazat — válaszolja egyértelműen a termelési elnökhelyettes. — Jó évet zártak. Pedig az első fél évben nekik is volt gondjuk. Átmenetileg akadozott a munkaellátottság. A második fél évben aztán jól bejött nekik minden. Erőteljesen felgyorsították a munka tempóját. Az előzetes számítások szerint az 1987. évi nyereség termelésében visszaállt a két évvel ezelőtti állapot: az ipar adja a nyereség 70—80 százalékát. — Nyereségünket növelte még az állami elvonások csökkenése. Például a korábban fizetett 70 százalékos adó 35 százalékra mérséklődött — mondja Muszka Istvánné. — Végeredményben miként zárják akkor a tavalyi esztendőt? — Érdekeltségi alapra ugyanannyi jut 1988-ban, mint azt megelőzően. Mivel van nyereségtartalékunk, abból annyit veszünk el, amennyi szükséges a múlt évi tervezett összeg eléréséhez. Egyébként az árnyékok már év közben is érzékelhetőek voltak. Annyi biztos, hogy az 1987-es esztendő kevésbé volt olyan sikeres, mint amilyen az előző volt — állítja nem valami szívderítő hangon a főkönyvelő- nő. aki ezután az 1988. évi elképzeléseket szorgalmazó kérdésemre a következőket mondja: Hegismételjük... — Az alaptevékenységben a termelési tervet 5,2 százalékkal kívánjuk növelni. Űj termékek kerülnék ki az ipari ágazatból, emeljük az élelmiszeriparból származó bevételt. Árbevételünket az 1987. évi szinten kívánjuk megismételni jobb költséggazdálkodással. Erre kényszerítenek bennünket a köz- gazdasági szabályozók. Így hát az idén is jó néhányszor kell majd nemet mondanom — vélekedik Muszka Istvánné. Mert a gazdálkodásért elsősorban ő felel. Venesz Károly Kísérleti munkaszervezeti forma F Uj termékek, technológiák az SVT-ben A főmunkaidőben végzett munka ösztönzőbb elismerésére kísérleti munkaszervezeti formát alkalmaznak ez évtől a hódmezővásárhelyi székhelyű Fémtechnika Vállalatnál. A nagyobb egyéni teljesítmények elérésére, a dolgozók tehetségének, tudásának, szorgalmának, szervezőkészségének maximális kibontakoztatására három autonóm munkacsoportot hoztak létre a csongrádi, a szentesi és az egyik hódmezővásárhelyi részlegüknél. Ezek maguk választották meg vezetőiket. A csoportokban dolgozó hatvan ember a vállalattól kapott gépeken, anyaggal, a vállalat által kitűzött határidőre gyártja a fémből készült ajtókat, ablakokat, tartályokat és más fémipari cikkeket, önállóan szervezik meg a munkát, határozzák el, hogy a kapott feladatot hány, s milyen képzettségű dolgözóval oldják meg. A késztermékre egy tételben kapott bért pedig kinek-kinek érdeme szerint osztják el. Az idei gazdasági feladatok megoldása fontos feltételének tekintik a belső tartalékok feltárását, hasznosítását a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban. A szervezeti rendszer folyamatos korszerűsítése, a belső munka- és üzemszervezés javítása mellett a piaci feltételekhez való rugalmas alkalmazkodáshoz alapvetően szükséges a folyamatos gyártás- és gyártmányfejlesztés. A vállalat nemrégiben jóváhagyott fejlesztési tervében kiemelt helyet foglal el egy új üzemrész megvalósítása. Még az elmúlt év végén aláírták a szerződést, ezzel megvásárolták az Egri Finom- mechanikai Szerelvénygyártól az olajadagolók gyártásához szükséges gépeket és licenced A gyártás csak 1989-ben indul, de az üzemet még az idén le kell telepíteni. Felmerült egy alumíniumöntöde létesítése is, mert az egriek 1990-ben már nem szállítják a szükséges alumínium- öntvényeket. Az anyag- és energiatakarékos technológiák meghonosítását célozza egy új zománcozóeljárás bevezetése. Ennek lényege, hogy a korábbi két beégetés helyett csak egyszer kell az anyagot a kemencébe küldeni. Labirinttömítéssel kívánják pótolni a samottozást, amely áz anyagmegtakarításon túl minőségjavulással is jár. A jelenleginél modernebb, biztonságosabb polisztirolhabos eljárással csomagolják majd a készülékeket, ennek megvalósítása a fejlesztési terv fontos fejezete. A gyármányfejlesztés legfontosabb feladata egy új gáz- és elektromos tűzhelycsalád elkészítése. Ez az immár öt éve gyártott Karancs tűzhelycsaládot váltja majd fel. A készülékek között várhatóan olcsóbb, egyszerűbb is lesz, de kínálnak majd programvezéreit, minden igényt kielégítő, luxusváltozatot is. Alakulnak az osztrák piacra szánt toldaléktűzhely tervei is. A konyhabútorok közé modulegységként illeszthető készülék a háztartási hulladék elégetésére szolgál. Dolgoznak a konstruktőrök egy gáztüzelésű, grillezésre is alkalmas termék fejlesztésén, valamint a Servant szilárd tüzelésű kályha 7 kilowattos és sugárzóablakos változatán. A tervek szerint a Salgó helyett a Novotherm tűzhelyeket szállítják a boltokba.
