Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-20 / 16. szám
OnAOT jr ^I % OrL/M* “V*__ Találkozó a Pamír-táborban Utánpótlás-nevelés Osztrák alpinisták edzés közben Az idei szezonban a Pa- mír nemzetközi alpinistatábor rekord számú vendéget fogad. 17 országból közel 500 alpinista sereglett össze a „világ tetején”. A Pamír-tábor ma már igazi alpinista-viiágközpont. Az alpinisták álmai között szerepel a 7 ezer méter körüli csúcsok, a Kommunizmus-, a Lenin- és Korzsenyevszkij-csúcs megmászása. Angol, bolgár, cseh, francia, NDK-beli, olasz, osztrák, spanyol és svájci alpinisták indulnak a csúcsok meghódítására, A szezon kezdete előtt a külföldi vendégek sokoldalúan felkészültek, ellenőrizték a különböző útvonalakat, felderítették a legve-, szélyesebb részeket. Hírek, események Rég nem látott nagy számban gyűltek össze a városi diáksportbizottság hívó szavára Salgótarján és körzete iskoláinak tanulói a diákolimpia városi asztalitenisz-döntőjére. A hosszúra nyúlt verseny —, melyen a különböző korcsoportokban összesen 158-an indultak — bebizonyította, hogy megfe- \lelő szervezéssel sok gyereket lehet „elcsábítani” az asztalitenisz-versenyekre is. Eredmények, középiskolák, IV. korcsoport, fiú egyéni (18 ind.): 1. Ivanics Péter, 2. Fábián László, 8. Kurinka János (mind Bolyai) és Molnár Csaba (211. Sz. ISZI). Leány egyéni (12 ind.): 1. Csák Andrea, 2. Mecser Ágnes (mindkettő kereskedelmi), 3. Papanitz Katalin és Dobrádi Petra (egészségügyi). Fiúcsapat (7 ind): 1. Bolyai (Ivanics, Kurinka), 2. 211. ISZI (Molnár, Mátyus), 3. Madách (Turányi, Pisák). Leánycsapat (4 ind.): 1. Kereskedelmi (Csák, Mecser), 2. Egészségügyi (Papanitz, MaruzS). V. korcsoport, fiú egyéni (8 ind.): 1. Burai Attila (gépipari), 2. Szabó Gábor, 3. Solymosi Zoltán (mindkettő Bolyai) és Tóthmihály Z ól tán (211. Sz. ISZI). Leány egyéni (4 ind.): 1. Tóth Vera, 2. Mezei Ildikó (mindkettő gépipari), 3. Szászi Mária (211. Sz. ISZI). Fiúcsapat (3 ind.): 1. Bolyai (Szabó, Solymosi). Leánycsapat (2 ind.): 1. Gépipari (Tóth, Mezei). Általános iskolák, I. korcsoport, fiú egyéni (6 ind.): 1. Marcsok Zoltán, 2. Jeney Ádám. 3. Juhász Tamás (mindhárom Petőfi). Leányok (4 ind.): 1. Pócsa Szilvia (Petőfi). II. korcsoport, fiú egyéni (41 ind.): 1. Fábián Máté (Gagarin), 2. Kállai Tamás (Lovász),- 3. Pintér Róbert (Gagarin) és Bolyós László (Beszterce). Lányok (4 ind.): 1. Vezér Noémi (Gagarin), 2. Varga Boglárka (Litke), 3. Gemza Zsuzsa (Petőfi). Fiúcsapat (6 ind.): 1. Gagarin (Fábián, Pintér), "2. Beszterce (Bolyós, Marczin- kovics), 3. Litke (Bánszegi, Márton). Lánycsapat: 1. Petőfi (Fancsik, Gemza). III. korcsoport, fiú egyéni (45 ind.): 1. Kocsa Krisztián (Lovász), 2. Kállai Norbert (Madách), 3. Bukó Gábor és Vendel Szabolcs (Gagarin) Leány egyéni (9 ind.): 1. Nyerges Krisztina (Petőfi). 2. Szamosi Zsuzsanna, 3. Hegedűs Andrea, 4. Glemba Tímea (mindhárom Gagarin) Fiúcsapat (9 ind.): 1. Madách (Kállai, Schön), 2. Gagarin (Bukó, Vendel), 3. Petőfi (Szendrődi, Juhász). Lánycsapat (3 ind.): 1. Gagarin (Szamosi, Glemba, Hegedűs). Nyilasi hosszabbít, Bene Norvégiában Magyar sportolók külföldön Néhány éve gyerekjáték volt felsorolni azokat, akik sportolóként vagy edzőként külföldre szerződtek. A magyar ,,vendégmunkások” száma igencsak megszaporodott: jelenleg csaknem 250- en ténykednek a határokon túl. közülük edzőként mintegy 150-en keresik kenyerüket. E hét elején 16 új, vagy szerződését meghosz- szabbítani akaró ügye várt elintézésre. Schneider Jenő, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal személyzeti főosztályvezetője elmondta: — Ez a szám állandóan nő, ami jelzi, hogy felfokozott az érdeklődés a külföldi munkavállalás iránt. Január hónap egyik érdekessége : ismét Észak- Európába szerződik Bene Ferenc. Nem játékosnak, hanem tabdarúgóedzőnek megy Norvégiába. A 76- szoros magyar válogatott, az Ű. Dózsa egykori gólzsákja korábban járt már Skandináviában, a nyolcvanas évek elején Finnországban játszott profiként. Most intézik az Ü. Dózsa egy másik egykori sokszoros válogatott labdarúgójának, Dunai Antalnak az ügyét. Ez már csak formaság, mert a Spanyolországban rendkívül népszerű magyar edző még a múlt év végén Murciába utazott, hogy a helyi első osztályú csapatot megpróbálja megmenteni az I. osztálytól való búcsútól. Az ÁISH főosztályvezetője azt is megemlítette, hogy Nyilasi Tibor, a Ferencvá- ros, majd az Austria Wien sztárja hosszabbít, vagyis továbbra is marad a bécsi csapatnál. A magyar labdarúgás képviselői mellett más sportágak reprezentánsai is készülnek külföldre. A hölgyek közül például a Bp. Spartacus kézilabdázója, Oszvald Magdolna Olaszországban kívánja folytatni pályafutását. Bejek Gézá- né. a magyar női tornasport ismert mestere továbbra is Dél-Koreában ed- zősködik. Ugyancsak szerződést hosszabbít az Izraelben vízilabdát oktató Kiss Egon és az NSZK-ban edzősködő egykori teniszező, Baranyi Szabolcs. Utóbbi kollégája, Jancsó Antal szintén a Német Szövetségi Köztársaságba készül, és odaszerződik öttusaedzőnek dr. Salamon Gábor is. A többnyire családostól együtt utazó magyar edzők és sportolók a világ több mint húsz országában ténykednek manapság, megtalálhatók Amerikában és Afrikában, Ázsiában és Európában. Zömük Európában kapott állást. Jelentős „felvevőpiac” Kuvait is, ahol 25 magyar edző dolgozik. Az arab országban ténykedik tavaly szeptember óta Schmutz István gyúró, aki a kuvaiti atléták mellett fáradozik. A külföldön dolgozó magyar edzők és sportolók havi átlagbére körülbelül 1560 amerikai dollár. Persze, akad, aki ennél kevesebbet, van aki jóval többet kap. Mindent a maga idejében A közelmúltban találkoztam egy ismerősömmel. Vidéki lévén, ritkán utazik a fővárosba, minden szál szőkébb hazájához, egy kisvároshoz köti. A harmincöt esztendős, fiatalos külsejű tanár múlt nyáron véglegesen szögre akasztotta fut- ballcipőjét, és visszavonult az aktív játéktól. Természetesen, ez a hír nem takar semmiféle szenzációt, de a fiatalemberről tudni kell, tehetsége alapján akár a válogatottságig is vihette volna Ám a körülmények kedvezőtlen alakulása miatt végül is csak a másodosztályú szintig sikerült eljutnia. Űgv gondolom, pályafutásának tanulságaiból okulni lehet és kell is. Ismerősöm az általános iskolában hamar kitűnt társai közül gyorsaságával, cselezőkészségével, labdakezelésével. Azonban igazi megmérettetésre kevés alkalma adódott, ugyanis az iskolában a kézilabdázás volt az uralkodó sportág. Egyesületbe pedig azért nem jelentkezett, mert a szakköri foglalkozások a délutáni órákra estek. A vékonypénzű csatárjelölt, a későbbiek során tanulmányait egy olyan középiskolában folytatta, ahol inkább a kosárlabdázást és az asztaliteniszt támogatták, így a négy év megfelelő labdarúgóképzés nélkül telt el. Ennek ellenére az érettségit követően egy élvonalbeli csapat leigazolta. Több ifjúsági és tartalék bajnoki mérkőzésen igazolta képességeit, de legfeljebb egy félidőt bírt erővel, és technikai fogyatékosságok is jelentkeztek időnként a játékában. Asztalitenisz NB I. ÉGSZÖV HEDOSZ— Nagybáfonyi Bányász 16—9 Kiskunlacháza, 100 néző, v: Kádár, Pálffy, Almási. Gy.: Marosffy 5, Romhányi és Kocsis 4—4, Jancsa 3, ill. Rubi 3, Salamon és Matlári 2—2, Ivanics és Frank 1—1. Nem a legjobb előjelekkel utazott a mérkőzésre a nógrádi gárda. Salamon hosszú kihagyás után lépett újra asztalhoz, s a kiskunlachá- zi terem sem a legideálisabb a védőjátékosok számára... A szerencse gyorsan elpártolt a bányászfiúktól: szoros küzdelemben, háromjátszmás találkozókon szenvedtek gyors egymásutánban négy vereséget. Ez a különbség végig megmaradt a két gárda között, sőt a hazaiak ezt növelték is, így alakult ki a végeredmény. A következő fordulóban — január 23-án — Szegeden a Móra Tsz ellen lépnek asztalhoz a nagybátonyiak. Kövendi József: — Megint olyan mérkőzést játszottunk, melyen sorsdöntő állásokban, a harmadik szettben mi veszítettünk. Ennek meg kell keresni az okát... Egy év alatt viszont sokat fejlődött, már-már számításba vették az első keretnél. De közben felvették egy felső fokú tanintézet nappali szakára, így megintcsak kevesebbet edzett, és alacsonyabb szintű bajnokságban kergette a továbbiakban a labdát. Itt is felfigyeltek góllövő tudományára, így nem csoda, hogy diplomájának kézhezvétele után útja újra az élvonalba vitte. De nem sokáig ringathatott hiú álmokat ismerősöm, mert hamar kiderült róla, tehetség ide vagy oda, nyolc év alatt bizony rosszul sáfárkodott értékeivel. Az alacsony hatékonyságú edzésmunka legfeljebb csak arra volt elegendő, hogy szinten tartsa tudását. Utána hiába próbálkozott és próbálkoztak vele, az élvonalban nem tudott gyökeret ereszteni. Bizonyára nem ő az egyetlen, aki elveszett a labdarúgás számára. Hogy miért? Mert a sportolók fejlődésében vannak olyan életkori szakaszok, amelyekben valamelyik testi képesség előnyösebben fejleszthető. Szakemberek véleménye szerint a tehetség a belső és külső tényezők egymásra hatásának folyamatában, az edzésfolyamatban ismerhető fel. Az igaz, hogy néhány tulajdonságuk kevésbé befolyásolható, mint a testmagasság, a gyorsaság és a döntésképesség, ám a belső tényezők többsége — erő, állóképesség, technika, testméreti jellemzők, személyiségvonások — jól fejleszthetők. Ismerősöm középiskolás korában ugyan naponta több órát sportolt, sportolgatott, ám intenzív edzésmunkát bevallása szerint nemigen végzett. Most, utólag belátja, a rendszeres tanulás és a sportolás kölcsönösen is erősíthették volna egymást... Tanult ismerősöm tehát a labdarúgásban nem ismerte fel, hogy nem lehet egyetemre menni, ha nincs meg az általános iskolai bizonyítványa, a középiskolai végzettségről nem is beszélve. Ám ehhez szorosan hozzátartozik: meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy az általános iskolások minél előbb megyei és országos szintű versenyrendszer részesei lehessenek. (Az ÁISH csak a 7. és a 8. osztályos gyerekek számára írt ki nagypályás országos bajnokságot.) Örömmel olvastam arról, hogy az MLSZ ifjúsági bizottsága is törekszik erre, mintegy harmincezer(i) új focistát szeretnének bevonni a labdarúgás vérkeringésébe a jövő tanévtől. Tervüket az MLSZ elnöksége kedvezően fogadta, a pénzügyi alapok előteremtése — egymillió forint — véleményem szerint nem szabad, hogy gondot jelentsen. Az utánpótlásalap megteremtése ennyi pénzért szinte ingyen lenne, gondoljunk csak arra, ma ennél jóval többe kerül egy első osztályú focista. Egyébiránt a jövő útja, mint ahogy azt az ifjúsági bizottság is javasolta, a megyei kollégiumok létrehozása lehet. A gyerekek így közel maradhatnának a szülői házhoz, és szervezett keretek között sajátíthatnák el ata- nulnivalókat. Ezáltal bizonyára emelkedne a megyei bajnokságok nem éppen magas színvonala is.< E. P. A. Á NÓGRÁD totótippjei, 4. hét í. Como—Juventus 1 X 2. Empoli—Sampdoria 1 X 3. Roma—Ascoli 1 4. Torino—Avellino 1 5. V erona—Fiorentina 1 X 6. Bari—Padova 1 2 7. Bologna—Barletta 1 8. Brescia—Arezzo 1 X 9. Catanzaro—Piacenza 1 X 10. Cremonese—Triestina 1 X 11. Geona—Modena 1 12. Messina—Atalanta X 13. Parma—Lecce 1 2 14. Pescara—Internazionale X 15. Taranto—I.azio 2 16. Udinese—Sambenedettese 1 Góltotópályázat Elmúlt heti pályázatunkra 339 darab szelvény ér- > kezett be. A két mérkőzés végeredménye: Verona— Róma 0—1, Modena—Udinese 0—0 volt. Két találatot öten értek el, közülük az alábbiak nyertek 10—10 darab totószelvényt: Fekete András, Nemti, Kossuth u. 61., Görbicz László, Salgótarján, Játszó u. 8., Sándor Zoltán, Mátraterenye, Zagyva u. 5. Góltotó I. TORINO—AVELLINO végeredmény: 2. BOLOGNA—BARLETTA végeredmény: NÉV: LAKCÍM:
