Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-04 / 2. szám
6 NOGRAD 1988. január 4., HÉTFŐ Új-zélandi nyulak, törpe csőrű galambok, erdélyi tyúkok A csontleletek mutatják Hobbija: kisállattenyésztés A gazda (kedvenc, fajtagyőztes tapsifülesével. Amikor belépünk a kapun, csaholó puli szalad elénk. Továbbhaladva, a betonjárdán méltóságteljesen vonuló ludak keresztezik utunkat. Aztán az udvar füvét csipegető, nagy testű, csupasz nyakú tyúkfélék tűnnek fel. Mit mondjak: a fogadtatás stílszerű. Elvégre az állatokat szerető, sőt imádó csalódnál járunk. Hegy lábánál fehér ház Mátranovák szélén, erdőborította hegy tövében lakik a 28 éves Földi Gyula, a Gödöllői Állattenyésztő Vállalat salgótarjáni kirendeltségének körzeti állat- tenyésztője. Felesége a helybeli általános iskola tanítónője. Kétszintes, tetőtér-be- építéses családi házuk nyúlánk formájával, fehér, barna színeivel harmonikusan illeszkedik a tájba. A fiatal házigazdát szerencsénkre otthon találjuk. Mint megjegyzi, olyan a munkája, hogy szabadon rendelkezik a mnkaidejével. A tágas nappaliban a kétéves Ádám éppen a kisautót berregteti, majd miután megunja, anyuka ölébe kéredz- kedik. A velünk érkezett Földi néni, a Zagyvavölgye Termelőszövetkezet portása elmegy kávét főzni, mi pedig megpróbáljuk kifaggatni az ifjú férjet hobbijáról: a kisállattenyésztésről. — Szénbányász édesapámtól örököltem az állatok sze- retetél — válaszolja érdeklődésünkre. — ö is nvula- zott, galambászott. Manapság nyugdíjasként is tart galambokat, emellett szenvedélyes horgász. Egyszóval: tőle lestem el, hogyan kell foglalkozni az állatokkal. Alig nőttem még ki a földből, de már saját nyulaim. galambjaim voltak. Kutyám volt kuvasz, majd bernáthegyi. Kizárólag olyan mesterség érdekelt, amely kapcsolódik az állatokhoz. Így lettem törzskönyvező technikus. Tiszteljük a fajtagyőztest Megisszuk a finom feketét, aztán megnézzük a nyula- kat. A középmagas, vállas, bajszos, jó kedélyű fiatalember kiemel a drótból készült ketrecek egyikéből egy jókora tapsifülest. — Benne fajtagyőztest tisztelhetünk — jegyzi meg, miközben szeretettél simogatja az állat hófehér bundáját. — A zalaegerszegi bemutatón érdemelte ki ezt a címet. Fajtája szerint új- zélandi fehér. A legszebb példányok öt kilóra nőnek, őkelme jelenleg négy kiló hatvan deka. Visszateszi a nyulat a helyére. Kisvártatva így folytatja: — Ez a legkelendőbb nyúlfajta. Tökéletes a húsformája : zömök, telt, sűrű. Jövőre, vagyis, ’88_ra ötezer vágónyúl leadására kötöttem szerződést. Háromszáznégyszáz darabot továbbte- nyésztésre is eladok. A nyúltenyésztés ötven-hat- van ezer forint hasznot hoz évente, ám a többi állat csak viszi a pénzt. Annyi baj legyen — legyint, s hozzáfűzi*: — Van. aki fölözik, lottózik, vagy kártyázik, mások lóversenyre járnak. Én kisállatokat tartok. Ez a passzióm. . . Visszamegyünk a nappaliba. Amíg a férj a szomszéd szobában fotózásra kiválaszt egy galambot, szót váltunk a feleséggel. — Jómagam is kedvelem az állatokat, ha nem is vagyok annyira a bolondjuk, mint Gyula. A nyulak tartá: sóra én beszéltem rá, igaz, nem minden hátsó szándék nélkül. A mai drága világban jól jön az a néhány tízezer forint keresetkiegészí- tés. fl landesi ludak vonulása Érkezik a ház ura, kezében féltőn tartja kincsét. — Ez egy rövid csőrű fajta — mutatja a fehér tollú, érdekes fejformájú, nagv, kékszemű, kis testű madarat. — Nehéz tenyészteni, ebből adódóan értékes. Két párért hétezer forintot adtam. Most már tíz pár galambom van. Sikerrel szerepeltem velük többi között a budapesti kiállításon. Ha jól tudom, én vagyok a legfiatalabb az országban, aki lenyésztem ezt a ritka galambfajtát. Már csak egyetlen kérdésre várok választ Földi Gyulától: honnan szerzi ismerétéit szenvedélyének szakszerű műveléséhez? — Tanulok a régebbi, tapasztalt tenyésztőktől. Bújom a szakirodalmat — feléli. Megcsodáljuk még az előszobában Földi néni festett tányérjait, elköszönünk vendéglátóinktól. Az udvaron megint csak elvonulnak előttünk a hizlalásra tartott piszkosszürke tollruhát viselő landesi ludak. A csupasz nyakú jószágok várón, talán az eleség reményében tekintgetnek ránk. — Ezeket az erdélyi tyúkokat géntartalékként tartják hazánkban — magyarázza a tenyésztő —, elsősorban egyetemek. főiskolák tangazdaságaiban. Magánszemélyként egyedül nekem van belőlük néhány. A természet csodáinak is szokták emlegetni ezeket a szárnyasokat, mert itt is télen-nyá- ron a szabadban alszanak és úgy repülnek, mint a fácánok. . . Kolaj László Fotó: Bábel László A természet csodái, á csupasz nyakú erdélyi tyúkok. ♦ A ritkaságnak számító törpe csőrű galamb. így váltunk emberré A hazai paleontológusok Magyarországon három olyan ősi lakhelyre is rábukkantak, ahol az emberré- válás folyamatának fontos bizonyítékai lapultak a föld mélyében vagy a sziklaodúkban. A leghíresebbek ezek közül Rudabánya. Kardos László fiatal kutatónk 1985- ben itt lelte meg azt a RÚD—77-es jelzéssel ellátott koponyamarad'ványt, amely egykor 10 millió éve egy emberszabású ősmajomé volt. (Az „illetőt” egyébként egy öreg nős- ténymajommal azonosították.) Ilyen léiét mindösz- sze három van a világon! Szintén igen fontos láncszemként tartja nyilván a tudományosság a nagyközönség által is jólismert vértesszőliősi leletegyüttest. Ezt az 1960-as években is jeles őslénytani szaktudós, Vértes László tárta fel. s állapította meg róla, hogy egy körülbelül 250— 300 ezer évvel ezelőtt élt előemberé lehetett. Ez az ősünk már valóban megérdemli, ha magunkhoz hasonlítjuk, hiszen kőeszközöket használt, tüzet gyújtott, és állandó telephelyén még egy köasztalt is rendszeresített az elejett vadak fel- darabolására. A harmadik hazai lelet 50—70 ezer évvel ezelőtt- ről való, 1932-ben a bükki Suba-lyukban bukkant rá Kadic Ottokár. Vastag, koponyafaláról, nagy előreug- ró szemöidökíveiről arra lehet következtetni, hogy ez az élőlény immár a Nean- der-völgyi emberként ismert csoportba tartozott, az értelmes ember egyik korai — igaz, később kihalt — típusát testesítette meg. (A suba-lyuki csontok egyébként egy felnőtt nő és egy gyermek maradványai. Mellettük pedig sok-sok olyan csonteszköz is feküdt, amely- lyel számos munkaműveletet lehetett elvégezni, vadászó, feldolgozó eszközként használni.) Az itt bemutatott három fontos leletcsoport mindeddig külön-külön Volt látható. A közelmúltban azonban a három „gazda”, nevezetesen a Magyar Állami Földtani Intézet, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Természettudományi Múzeum összefogott, és a nemzet múzeumában együttesen bocsátotta közszemlére a ru- dabánvai. a vértesszőliősi és a suba-lyuki leleteket. Ilyen paleontológiái tárlatunk még sohasem volt, s nyilván! ezt követően sem nyitnak meg sokáig ilyesmit, mert a RÚD—77-esre is, meg a másik két előember maradványaira is roppantmód vigyáznak. Nyilván nem kell hosszabban magyarázni, miért ezek a koponyadarabok, fogsor- töredékek fölbecsüilhetetle- nül értékes kincsei a hazai tudományosságnak. Különösen a legutoljára meglelt rudabányai együttes — egészen pontosan mondva az ott begyűjtött százegy csonttöredék és nyolc fog — páratlanul nagy kincs, s ráadásul olyan, amit a nemzetközi szakirodalom még nem jegyez; tud ugyan róla, de értéke szerint még nem ismert el. Hírének keltése most van folyamatban; az idegen nyelvű publikációk ezekben a hónapokban készülnek el, s jutnak majd oda mindazoknak az asztalára, akik az emberré válás folyamatát kutatják, igyekeznek egy láncolatba igazítani a mintegy 30 milliónyi év irdatlanul nagy időtömegéből fönnmaradt leleteket. A suba-lyuki állkapocs RÚD—77-es — Kudabányán megtalált koponyamaradvány Támadások a párizsi taxisok ellen Nem lesz villamosszék A párizsi taxikat nem szerelik lel „villamosszé- kekkel”. Az önálló taxisok szövetségének elnöke egy rádióbeszélgetésben elmondotta, hogy ilyenfajta biztonsági berendezést „ostobaságnak” tartana, és nem hiszi, hogy a rendőrhatóság valaha is engedélyezné így felszerelt bérkocsik üzemelését. Az idén több párizsi taxis esett utasa rablótámadásának áldozatául. A taxisok között ezután született meg az ötlet, hogy az utasülésbe nagyfeszültségű vezetékeket kellene behúzni, $ a taxisofőr támadás esetén egy pedál megnyomásával bénító erejű villamos ütést mérhetne támadójára. Az azerbajdzsán tudományos akadémia földtani intézetének tudósai szokatlan javaslattal álltak elő: annak a víznek a hömér* séketét, amely évmilliókkal ezélőtt hullámzott a bolygónkon, a tintahal segítségével határozzuk meg. Az azerbajdzsán tudósok elsőként számították ki annak a vízgyűjtőnek a pontos hőmérsékleti viszonyait, A kaliforniai egyetem kutatói olyan eljárás kidolgozásán fáradoznak, amely a rákos sejteket lézersugárral deríti fel. A sejttenyészetet két floureszkáló anyaggal jelölik meg, ezek részben a sejtfelszínhez, részben pedig a sejtmag A taxisszövetség elnöke úgy tudja, hogy a párizsi rendőr-főkapitányság egyik különleges szolgálata végzett kísérleteket így felszerelt autókkal, de igyekezett megnyugtatni a közönséget, hogy nem közlekednek maid villamosszékekkel ellátott taxik a francia fővárosban. Párizsban egyébként 14 300 taxi jár, vagyis számuk jó harminc éve szinte változatlan. A szövetség elnöke szerint a francia főváros taxiellátottsága jobb, mint Londoné, vagy New Yorké, de azon ők sem tudnak segíteni, hogy a belvárosi átlagsebesség nem tudja meghaladni a 24 kilométerest, ami csúcsforgalom idején 12 kilométeresre csökken. amely a krétakorban a Kaukázus és a Krím egy részét borította. Mint az intézet igazgatója Akii Alizade professzor elmondta, hőmérő gyanánt fejilábú puhatestűek, a ma élő kalmár- polipok és szépiák őseinek megkövesedett maradványát használták. A fosszíliák me- szet tartalmaznak, ami részletes információt nyújthat az élő őslények egykori te- nyészhelyéről. DNS-éhez kötődnek. A folyadékban eloszlatott sejtek kvarccsövön áramlanak át. A kvarccsőre irányított lézersugár kék, illetve vörös színű fényfésre, fluoreszkálásra gerjeszti a két anyagot; A „találatot” elektronikus úton elemzik. Balett- és rockcsillagok az átalakításról Két szovjet művésznő. Natal ja Besszmertnove, a Nagyszínház primabalerinája és a szovjet rock csillaga, a Bravo csoport szólistája Zsanna Agudzerova nem egybehangzó választ ad arra a kérdésié, milyen hatással van életükre a peresztrojka és a glasznoszty? Besszmertnove: A művész életében nincs olyan jelentősége. mint másokéban. Mi a Nagyszínházban mindig sokat dolgoztunk. Minek nekünk az átalakítás? Én még vasárnap is próbákra járok. A világ gyönyörű, csodás benne a zene és sok minden más. Szeretem a virágokat, és ha van egy kis időm, megyek a nyaralóba. Lehet, a nők egy részét érdekli a politika, de engem nem. A művész életében nincs semmi és senki fontosabb, mint önmaga. Agudzerova: Az átalakításnak köszönhetjük, hogy hivatásos együttes lettünk. Amikor 1983-ban megalakultunk, a rockzenének nem volt tisztelete az országban. Rendszerint csak a pincékben tudtunk próbálni. A fiatalok átmásolták a kazettákat. amelyeket mi magunk készítettünk. Másfél évvel ezelőtt viszont már lezajlott az első szovjet rockfesztivál. Ekkor törtünk be a színpadra. A fesztivál után hivatásos együttessé váltunk. A Moszkvai Filharmónia hangszereket vett nekünk, segítséget nyújtott koncertek szervezésében. Arról énekelünk, hogy változó világunkban az embereknek jobbnak kell lenniük egymáshoz. Reménykedünk, hogy így is lesz. Kréta kori „hőmérők" Rákfelderítés — lézerrel
