Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-16 / 13. szám
IRODALOM L endvai néni a magos konyhaszéken Ült- Kenyeret evett, és egy széles öblű kék pettyes csészéből forralt tejet ivott hozzá. Ez volt a reggelije. A fél liter tej nagyobbik fele még a tűzhelyen gőzöi- gött. Meleg illata betöltötte a konyhát. Ebédet csinál belőle. Vagy vacsorát- Tejbegrízt fahéjjal, vagy krumplifőzeléket habarékkal. A fehér tejeszacskó ott száradt a kopott zománcú falikút csapján, tisztára mosva. Néha teli - tömte tollal, mint egy apró babapárnát, és elsüllyesztette a sötét kapualjban álló nagy szürke kukák mélyén. Többnyire tésztákat evett. Túróval, mákkal, lekvárral- Olykor egy-egy kis krumplit, főzeléket. De legjobban mégis a húst szerette. A gyenge húst pörköltnek. Kevés zsírral, hagymával, paprikával — öregecske, válogatós volt a gyomra is: hetven éves—, de már négy napja nem jutott hozzá. Letakarította a kockás terítővei borított konyhaasztalt. A csészét, a tányérkát a kék mosogatótálba tette. A kenyér rágós héját, meg a tegnapról megmaradt szikkadt szeletkéket gondosan összeaprította. Kivett egyet a kredencben gyűjtögetett tejeszacskók közül és belesöpörte. Kicsivel mindig több kenyeret vett. mint amire szüksége volt- Délelőttönként sétálni ment a közeli parkba. Elüldögélt a nagy bokor mögött a pirosra festett pad sarkán. Elnézegette a homokban játszó gyerekeket, s 'közben a kenyérdarabkákat szétszórta a galamboknak- Azok meg jöttek éhesen, csapatostul, nagy szárnysuhogással. Mintha angyalok serege érkezneGyakran álmodta, hogy egyszer, ha meghal, nagy szárnysuhogással galambok ereszkednek le érte az égből. Szürkék, veresek, tarkák, riadt szeműek- De innen sose álmodta tovább. Valami konok ellenkezés megakadályozta benne- Szeretett élni. Szerette, ahogy felkél a Nap- Ahogy az utcák, a parkok megtelnek fénnyel és meleggel. A fák zöldellnek. A fiatal pázsit buján nyújtózik el a bokrok alatt. Az emberek jönnek-mennek. A gyerekek felnőnek, kicsinosodnak- A csivitelő lánykák megha- sasodnak. Telelesznek gonddal, aggodalommal- Mint Szókéné is. a szomszéd fiatalasszonyka. A függőfolyosó visszhangzott a két gyereke kiabálásától. Talán épp vásárolni indultak- A nagyobbik kislány megkapaszkodott az ő nyitott ablakának párkányán. Két szép gesztenyebarna szeme bemosolygott rá. — Szia, néni! Apró kezében a rongybaba, amit még ő adott neki- Kicsit már kifakult, elkoszolódott. és féloldalra lógott a feje, de ki nem adta a kezéből. Régen ilyeneket csinált a kézműipari vállalatnak, összevarrta, kitömte, fillére• A Központi Sajtószolgálat 1987. évi pályázatának III. díjas alkotása tárca-kategóriában. két keresett rajta. Bohócokat, nagyszemű lincsibabákat, később esetlen kajla állatfigurákat, ahogy a divat változott. Ennek a nyugdijából élt. Fizette a lakást, villanyt, fűtést, házmestert- Volt még néhány belőlük a férje ágyán. Az unokáknak tette el valamikor. De a fia meghalt- A lányáról meg évek óta nem hallott semmit. Kanadában élt- Ahogy legutóbbi levelei egyikében írta; az ötvenedik és hetvenedik szélességi fok között szaladgált a boldogsága után. Odament a gyerekhez. Apró pisze orrához nyomta az orrát- Csodára hiányoztak az ilyen meleg gesztusok. Amíg a férje élt, még jutott belőle. Mert kedves, érzékeny, talán túlontúl is érzékeny ember volt a férje. Itt dolgozott a postánál. Könyökvédős hivatalnok, aki mindig nagyon igyekezett, sokat idegeskedett, de mintha a pénzt sose körülötte osztogatták volna. Egy évet se élvezett a nyugdíjából. A gyerek fintorodva ráncolta össze az orrát és hátralépett— Neked krumpliorrod van! — mondta. — Neked meg pisze. — Nem is-.. A fiatalasszony közben odaért a kisebbik gyerekkel. Olyan volt, mint a nádszál. Divatos, lezser pulóver lógott rajta- A szeme karikás, fáradt. Vállán a család minden gondja. A férje késő estékig dolgozott, hogy bírják a rezsit, meg valami magukra is jusson- Egyszeregyszer otthagyták nála a gyerekeket, és ez a nagyobbik a karjában aludt el. — Maga már takarít, Lendvai néni? Én még most megyek vásárolni.-. Lendvai néni ránézett a faliórára. Ráért még készül- lődni— Hagyja itt a gyerekeket! Gyorsabban megjárja. A fiatalasszony örömmel kapott rajta. — Na. pocok?! Itt maradtok? — fordult a kezét szorongató kisebbikhezA pocoknak szólított dun- di kislány csodálkozva nézett az anyjára. Azután ta- gadóan megrázta fürtös kis fejét. — Nekem menni kell tyo- kit vásárolni! A nagyobbik még mindig bosszúsan dörgölte az orrát, és tüntetőén elindult a lépcsőház feléA folyosó túlsó végéről idehallatszott Csapóné érdes, tolakodó hangja. — Megyünk pénzt költeni, Szókéné?! A fiatalasszony félig visz- szafordu-lva bólintott és elindult. — Lendvai néni becsukta az ablakot- Nem szerette ezt a nagyhangú, minden lében kanál embert. Ez még a mások fazekába is képes belenézni. Mi fő? Mit főz? Hogy aztán a másik szomszédnál kibeszéljeFogta a portörlő rongyot, s elindult a szobába. Szer rette a tisztaságot. Minden napra beosztott valamit- Porszívózás, mosás, vasalás. Az öltözködésre külön ügyelt. Neki nem szabadott elhanyagolt, szutykos öregembernek látszani- Bele iS halt volna. A portörlést a sarokban kezdte a televíziónál. Politúrozott, szép kávájú készülék volt. Sajnos már ez is öregecske. Hol ez, hol az romlott el benne. A szerviz már nem is vállalta. Szókéné férje jött át javítgatni. Szerencsére mindig megtalálta a bibijét. Ö meg nézhette a kedvenc műsarait. A jókedvű, mindig mosolygós bemondónőket. Az okos riportereket, akik a felhős homlokú minisztereket faggatták. A holnapról beszéltek- Kibontakozásról. A következő három és öt évről. Ami a magafajta minden napnak örvendő öregembernek olyan megérthetetlenül messze volt. Egy időben, amikor még érdekelte, hogy merre élhet a lánya, folyton az útifilmeket nézte- Alaszkáról, a nagy tavakról, a sziklás tengerpartról. Látott ott egy fura embert. Ült a sziklahasadékban, és az előtte repkedő madarakra vadászott- Huss! Lendítette ki a hosszú nyelű hálót. Odahúzta magához. Kiemelte a cseppnyi jószágot- Megrántotta a nyakát, és beledobta a hátizsákjába. Valahogy el is ment tőle a kedve. Ha kérdezte, mivel tartozik a javításért, alkatrészért, Szőke csak legyintett a nagy kezével. Nem érdekes. A bontóban guberálta. Nem szerette ezt a kifejezést. Talán mert szerette ezt a fiatalembert, és ez a szó mindig a téren látott lon- csos öregembereket juttatta eszébe. A szemétládákban guberáltak. Ha találtak valami értékesíthetők hamarosan már egy üveg borral ültek a padra. Aztán addig ittak, amíg volt, vagy ameddig horkantva el nem dűltek a pádonMire végigért az ágyvégeken, a szekrényen. el is fáradt. Hol volt már az az idő, amikor egész nap meg nem állt! A férje most is úgy mosolygott rá a fényképről, mint régen. Mintha azt mondaná: Te sose fogysz ki a munkából-.. De tiszta, pedáns öregasszonynak is tartotta mindenki ! Lassan készülődnie kellett. Megmosdott. Fölvette a fehér blúzát, aminek olyan fodros kis előkéje volt- Hozzá a palackzöld kosztümöt és a kis kalapját. Karjára akasztotta a barna műbőrtáskáját, aztán elindult. A kapuban Szókénével találkozott' Mellette a gyerekek csokit majszoltak. Kezében apró kishálóban élelem, szájában tengernyi panasz. — Nézzen ide, Lendvai néni! Alig vettem valamit, és oda van négyszáz forintomBosszúsan ingatta a fejét. Apró kis ajkai szinte eltűntek az arcáról. — Nem is tudom, hogy tud megélni abból a kis nyugdíjából! Lendvai néni halványan mosolygott- Hogyan is..: Ügy. hogy az ő pénztárkönyvének kiadás rovatában a hús helyett is kenyér áll. Dehát ilyesmiről nem beszél szívesen az ember. — Mondja nem éhezik maga néha? — kérdezte Szókéné ijedten— Ugyan már! Nézzen rám! Alacsony termetű, telt öregasszony volt. A szervezete kitűnően hasznosított minden táplálékot. Talán így úszta meg a háborút, az igazi nélkülözést is— Jól áll magának ez a ruci, Lendvai néni. Csak az az ormótlan táska nem megy hozzá. Legközelebb meglepem egy ilyen kis divatos vacakkal! Jó lesz? — kérdezte a csöpp szájú fiatalasszonyka— Á..- Nem fér abba semmiMegindult a park felé. Oda. ahol a két szürke tor- nyú ház, mint vigyázba merevedett poroszló vigyázott egv kis terecskét. Az úton sárga kavics- A sűrű bokrok közé ékelődött apró benyílókban piros padok. Leült, a barna táskát a lába mellé tette. Hátradőlt és körülnézett- Távolabb egy réveteg, borostás arcú férfit látott. Kezében hosszú nyakú borosüveg. Savanyú ábrázatot vágott miután meghúzta- Látszott, hogy ma még semmit sem evett. Megigazgatta a kalapját, és elővette a műanyag zacskót. A torony körül már köröztek, egyre lejjebb ereszkedtek a galambok. Lassan szó- rogatni kezdte maga köré a kenyérdarabkákat- És a tarka tollú begyes kis jószágok nagy szárnysuhogással lehuppantak mellé. Kurrogtak, kapkodtak, csipegettek. Némelyik a lábáig merészkedett, mintha a kezéből akarna enniLassan fölegyenesedett. Mélyet szippantott az átmelege- dő őszies levegőből. Egy zöld cserje gyenge ága hajolt az arcához- Körben csend. Csak a villamos távoli zakatolása hallott. Belemarkolt a zacskóba. Mindkét kezét lenyújtotta- Amelyikben a kenyér volt, kinyitotta. Amikor a vörösbe- gyű gerle odakapott, hirtelen bezárta. Megrántota a nyakát. ahogy a madarásztól látta- Aztán a táskába tette. Zelei Attila GALAMBPOSTA FODOR ANDRÁS: MACSKA A KERTBEN Kertem naponta látogatja, lakja egy karcsú szénfekete macska. Néz rám gyanakvó borostyán szemmel: mit akar itt ez az ember? Nem érti, miért jöttem ide, az ilyen gazda nem jó semmire. Gyümölcsért nem mászik a fára, a füvet sem maga kaszálja, csak tesz-vesz, járkál hallgatag, vendégeket se fogad: KAZINCZY ÉS KORA Kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban Kazinczy Ferenc dolgozószobája Nagyszabású vállalkozásának második f ot;du lópont - .iához érkezett a Petőfi Irodalmi Múzeum. Annak idején lapunkban is beszámoltunk arról, hogy a múzeum Bevezető a magyar irodalom világába címmel sorozatot indított, amelyben a kezdetektől — látványos formában, dokumentumokkal szemléltetve — mutatja be a magyar irodalom emlékeit. A múlt év tavaszán az első kiállítás irodalmunk kezdeteitől az 1750-es évekig szólóan részletezte a reneszánsz és a barokk kor magyar irodalmi életét. A sorozat második, Kazinczy és kora című kiállítása időrendben 1750-től 1820-ig dolgozza fel az irodalom- szervezésnek, a kulturális élet átszerveződésének évtizedein. Elsősorban Kazin- czyt és körét, illetőleg a Kazinczy ellen csoportosuló mozgalmakat mutatja be. Ez a kor az irodalmi csoportok kialakulásának a szellemi élénkülésnek nagy korszaka: folyóiratok indulnak, szín- társulatok szerveződnek. Fontossá válik az országgyűlésekhez kapcsolódó politikai és irodalmi élet. Teret kap a szabadkőművesség. Szóhoz jutnak a diákönkép- ző körök, az olvasókabinetek és az irodalmi szalonok. Művelődéstörténeti megközelítéssel az irodalom középpontba helyezésével öt tárgykört ölel föl a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása: bemutatja Ráday Gedeon, Csokonai, Kazinczy, a dunántúli írók (Berzsenyi, Kiss János, Kisfaludy Sándor, Pá- lóczi Horváth, Dukai Takács Judit) és a pesti írók (Vitkovics, Szemere, Kölcsey, Virág Benedek, Kultsár István) irodalmi publicisztikai működését és emberi jellemzőit. Néhány teremnyi dokumentum részletesen foglalkozik a hazai színházi élet, a közművelődési egyesületek és a könyvtárak fejlődésével, az iskolák és a miagyar nyelvű tudományosság helyzetével is. A könyv- és folyóirat-kiadás kapcsán esik szó a cenzúráról, és e korszak jellegzetes irodalmi tettéről, a nyelvújításról. Kéziratok, könyvek, első kiadások, korabeli folyóiratok lapjai, írók és költők levelei, naplói és följegyzései, személyes tárgyai és öltözékei töltik meg a vitrineket. Számos rajz és metszet bizonyítja, hogy e kor irodalmárai a szépművészetekkel is magas színvonalon foglalkoztak. És ott vannak a teremben a korszak neves képzőművészeinek — Donát János, Ferenczy István —alkotásai is. A Petőfi Irodalmi Múzeum gazdag tárlatát számos országos múzeum, könyvtár, levéltár és egyházi gyűjtemény anyaga egészíti ki. és mégis minden éjszaka világos a veranda ablaka. Bizony — úgy véli — haszontalan élek, nem lennék jó egerésznek... De ha már gondja lettem egy cicának, én sem adom föl béketaktikámat. Ha dolgaimról így töprenkedik, tisztelnem kell az ö kétségeit. Szerzett jogában jobb ha meghagyom: üljön a hársfa előtti pádon. Ahogy nem hívtam, el se kergetem, míg neki tetszik, lakjon itt velem, hisz el-elkéne társnak olykor, ki nem karmol, nem is dorombol, egy magabízó, szuverén barát, ki lám, nem hagyja megfogni magát.
