Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-16 / 13. szám
1988. január 16., SZOMBAT NOGRAD 3 Nem hűl a lű Kazáron Lendületesen indult az esztendő a Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységében. Tavaly az utolsó napon még exportküldeményeket raktak a szállítókamionba, az idei első napon pedig újra az NSZK-beli vevő részére varrták a BENTON fantázianevű terméküket. Az első rakomány azóta útnak is indult mintegy 8000 darab jogging-szabadidőruhával az igényes vevőhöz. A több műszakban dolgozó lányok, asszonyok keze alatt jóformán nincs ideje kihűlni a varrótűnek, szapora munkájuk a tavalyihoz hasonlóan az idén is eredményeket szül. És ez nem a kávé miatt lesz így. amit a szalag mellett ülők műszak közben is. vígan hörpintgetnek! —kulcsár— Kétmillió kilométer — baleset nélkül Az igazi szerelem A már-már éjszakába illő koromsötétben inkább csak sejtem, mintsem látom a nyerges Rába meg-megcsilla- nó díszléceit. Jó nyomon vagyok hót, s mert a hozzám szűrődő neszek alapján gazdáját is itt sejtem, végleg győz a remény: megtaláltam Bucsek Károlyt, a Nógrád Volán kamionosát. Hetek óta keresem. Valamikor december közepén — Bréma és Salgótarján között — léphette át a minden eddiginél bűvösebben hangzó kétmillió kilométert, baleset- mentesen gyűjtögette őket. — 1949 óta ülök a volán mögött —, mondja mosolyogva — de csak évekkel később, 1954-bén kezdték ezt a versenyt. Attól kezdve számolják az enyémet is: mostanra gyűlt össze. Jószágai között találom a város fölötti garázssoron: Dundi kutya meg Cirmi épp olyan jó! megférnek itt egymás mellett, mint a gyöngyös tyúk meg a naposcsibe. Meséli, hogy egv időben állandóan vele volt egy kacsa. Ügy követte őt a városi aszfalton is. mintha oda teremtette volna a jó isten. Megint máskor Pajtás, a tacskó utazott rendszeresen a „jobb egyesben". Helyettesítette — ha szükség volt rá — az autódudát, vagy őrizte a kocsit, míg gazdija lepihent egy-egv órácskára. Idősebb embernek gondoltam. Öszes hajú, szűk szavú, nagy darab embernek, aki épp azért szegődik tán az örökösen végtelennek tűnő magányos utakra, mert jobb szereti társaság nélkül. Szó sincs róla: nagy tévedéseim egyike ez. Igaz, öszes hajú, nagy darab is: de hatalma®, emberhez méltó szíve van. Soha barátságosabban ne fogadjanak, mint itt, s hogy Dundi nekem is helyet szorít maga mellett a fotelban, csakhamar fölengedek, házigazdám mesélni kezd, én meg gyorsan elfelejtem, miért is jöttem valójában. December végén jött haza Nvugat-Németországból. Karácsony előtt közvetlenül kiküldték még egy útra: tavaly negyven fordulót csinált a Hannover—Bréma—Hamburg úton. Számoljon csak: 3600 kilométer oda-vissza! A kocsi órája többet mutat a 140 ezernél, s mindez nem egész egy éve, tavaly február óta. De volt idő, mikor a svédekhez járt: Suadsvall- ba, a világ tetejére: ott akár 7 ezret is futhatott egyetlen hét alatt. Még mindig hihetetlen a 2 millió? Fölhagyok a kétkedéssel, nem tamáskodom tovább: ámulatba ejt azonban ennek az embernek a teherbírása. Mikor pihen egyáltalán? — Fáradok. Már érzem, hogy fáradok. Tizenöt év alatt, mióta külhonba járok — a fél világot összejártam már. Egyik kezemen megszámolom. hol nem voltam még Európában. Kétszeresen, háromszorosan annyit dolgoztam mint más, esetleg kényelmesebb társam. Bizony, már akár nyugdíjba is szívesen elmennék. Fiatal ember, ötvennégy lesz szeptemberben. Nem kerülhetem el, rákérdezek. Eredeti mestersége a villanyszerelés. A garázs lomjai közt valóban felismerem ennek egy-eg.v emlékét, de magam is látom, hogy igazi szerelemmé mégiscsak a kamion vált. Mielőtt megérkeztem, akkor is vele foglalkozott: holnap kettes szemlére viszi. Illő hát, hogy rendben adja át a műhelynek. Kamionoséletl... Történeteket hallok balese-. tekről, veszélyhelyzetekről, kamionos pilóták helytállásáról. Lerobbant december közepén, a Szlovák-érchegy- ségben egyszerűen üzemképtelenné vált a kocsi fékrendszere az egyik csúcson. Nem volt mese, kiugrott a fülkéből, s a plató alól kiszedegetve. a még be nem gyorsult kerekek alá dobálta az ékeket: .megfogta a kocsit. Kamionoséletl... Rendszeresen vállalja a kétkezi rakodást, tenyerének láttán szégyenlősen igyekszem elrejteni a sajátomat. Nem tagadja, szépen keres. Csak a fordulókért kapott jutalma is többre rúg. mit az én egész évi keresetem. Szavamra, mégsem irigylem tőle. Mesternek szólítom, s büszke vagyok rá, hogy bizalmába fogadott. Utak és utak!... Járt az osztrákoknál, a lengyeleknél, meg ki tudja még, hány országban ezeken túl is. Jó néhány nyelven megérteti magát, de legszívesebben a svédekhez ment. Nemcsak az emberek miatt! Csodálatosan szép tájakon vezethette a gondjaira bízott Skodákat és Rábákat, s ha valamiért, hát csak ezért kezdem sajnálni, hogy nem váltam magam is kamionossá... Pilótaélet!... Egyetlen bánata csak, hogy ritkán, s akkor is rövid időre láthatja feleségét, meg az otthonát. A gázrezsón paprikás készül: számos hobbijának egyikeként ő maga főz idehaza is. Ellenkeznék, de hiába. Engedni kényszerülök a szíves invitálásnak, s míg kanalazunk némán, rácsodálkozom megint a laikusok naivitásával, s tisztelettel adózom előtte: kétmillió kilométert hajtott — baleset nélkül... Hubai Grúbcr Miklós ■»ARTIUIUIUKAIUK MEGÚJÍTÁSÁÉRT m / Irta: Petrovszki István, az MSZMP KB osztályvezetője C_ — a napokban jut el a. pártszervezetekhez a Titkári tájékoztató című kiadvány legújabb száma, amely a párt vezető szerepéről és a politikai intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló téziseket tartalmazza. A Politikai Bizottság azzal a szándékkal és kéréssel bocsátja pártvitára az anyagot, hogy a kommunisták ismerjék meg, beszéljenek, vitatkozzanak róla, és javaslataikkal, véleményükkel segítsék a Központi Bizottságot a lehető legjobb állásfoglalás kialakításában. A XIII. kongresszus politikai állásfoglalása alapján a Központi Bizottság már 1985- ben úgy döntött, hogy munkabizottságot választ saját soraiból e téma vizsgálatára és a teendők kidolgozására. A szakértők és a politikai vezetők széles körének bevonásával folytatott munka eredményeként fogalmazódtak meg a tézisek, amelyek — a részletek felvázolása nélkül — jelzik a párt és a politikai intézményrendszer megújításának irányait. A párttagok és a politika iránt érdeklődő pártonkívüliek joggal kérdezhetik, hogy miért csak most adják ki ezeket a téziseket, hiszen azok témája már régóta közbeszéd tárgya; illetékesek és illetéktelenek írnak, szónokolnak róla, a párttagok pedig nem tudják mihez tartani magukat. Kétségtelen tény: jobb lett volna korábban megjelentetni, de a munka üteme ezt nem tette lehetővé, és a nem eléggé kiérlelt javaslatokkal komolytalanság, mi több felelőtlenség lett volna a párt tagjai elé állni. Ugyanakkor a sajtóban megjelent jó szándékú publikációk — még ha nem is a párt álláspontját tükrözték — sok tekintetben hozzájárultak a párton belüli gondolkodáshoz is. Mit várunk a pártvitától? Mindenekelőtt azt, hogy erősítse vagy cáfolja azokat a szándékokat, amiket a tézisek tartalmaznak, másrészt javaslatokat, elképzeléseket várunk a politikai célok, irányok konkrét megvalósításához. Amint az a dokumentumból kiderül, a fő cél a párt munkájának megújítása, a vezető szerepének erősítése. Miután a párt képezi a szocialista politikai intézmény- rendszer legfontosabb és egyben meghatározó elemét, centrumát, a párton belüli változások kihatnak az intézményrendszer más elemeinek, az állami, társadalmi szervek és szervezetek működésére is, eg.vben feltételezik annak változását, fejlődését. A politikai intézményrendszer fejlesztése, működésének módosítása nem öncélú. Nem is azért történik, mert valami külső, szubjektív akarat erre kényszerít bennünket. A fejlesztést a szocialista építés objektív körülményeinek változásai indokolják. Megváltoztak a szocializmus építésének külső és belső feltételei. , A változások rendező elve: tovább kell fejleszteni és szélesíteni a szocialista demokráciát és demokratizmust, ezen belül min- denékelőtt a pártdemokráciát. Még inkább fel kell szabadítani az emberi alkotóerőt, mint legfőbb tartalékunkat, lehetővé tenni az újat, a jobbat akaró és alkotni tudó szellemiség érvényesülését és értékesülését, amélyék nélkül nem képzelhető el a szocializmus további eredményes építése. Hazánkban négy évitizeddel ezelőtt a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó nép került hatalomra. A két munkáspárt egyesülésével létrejött marxista—leninista párt, mint a hatalmat gyakorló osztály pártja, vállalta és átvette az ország vezetését, és politikai programjává avatta az új típusú társadalom, a szocializmus építését. Az 1956-os ellenforradalom leverése után, az MSZMP szakított a korábbi évek ■ torz politikájával, helyreállította a pártélet lenini normáit, az államéletben a törvényességet. Határainkon túl gyakran többre becsülnek bennünket barátaink és ellenfeleink, mint amennyire mi önmagunkat. Az utóbbi időben mutatkozó valóságos gondjaink ezeket a történelmi vívmányokat nem feledtethetik senkivel, és főleg nem engedhető meg, hogy azok kérdőjelezzék meg eredményeinket, akik mindezért vajmi keveset tettek. Ezért világossá és egyértelművé kell tenni: Magyarországon továbbra is a dolgozó nép fogja gyakorolni a hatalmat, és saocia- iizmus épül. Szó sem lehet a polgári társadalmi rend restaurálásáról. Ennek megfelelően a dolgozó nép marxista—leninista pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt gyakorolja a történelmi hivatásából adódó társadalomvezető szerepét, és ennek nem lehet alternatívája a polgári értelemben vett többpártrendszer! Mint alapokon, ezeken áll a szocializmus épülete, és ezért ezeket csak szilárdítani lehet! Szükség van viszont az új követelmények által kívánt megújulásra, a más módon való munkálkodásra — az előbbi példánál maradva — a szociaLizmus épületének komfortosabbá tételére, korszerűsítésére. A társadalom tagjainak nagy többségével egyetértve — ezért akarnak fáradozni a kommunisták — ez a párt szándéka. Mindenekelőtt a pártnak kell alkalmasabbá tenni önmagát arra, hogy irányítani tudja ezt a folyamatot. Arra van szükség, hogy . mindinkább politizáló, politikát alkotó és formáló és ne operatív „ügyintéző" párt legyünk. Ehhez lényegesen fejlesztenünk kell a pártdemokráciát. Érdemibben kell beavatnunk a párttagságot, a pártszervezeteket a politika alakításába azáltal is, hogy a központi döntéseket megelőzően széles körű párt vitákat kezdeményezzünk a lehetséges alternatívákról. Gyakorlattá szükséges avatni a párton belüli felelős vitát, elismerve azt a tényt, hogy a párt tagjainak is, csakúgy mint a közéletben aktívan részt vevő pártonkivü beknek van és lehet eltérő véleménye egy-egy jelenség megítélésével vagy a megoldás módjával kapcsolatban. Az érdemi javaslatokat nem csak meghallgatni, de a döntéseknél figyelembe is kell venni. Ugyanakkor fenn kell tartani a döntést hozó testületnek azt a jogát, hogy felelősségük tudatában egyes véleményekkel ellentétben js dönthetnek, de azok meghallgatása nélkül nem. A pártdemokráciának lényeges eleme, egyben a pártegység alapvető feltétele, hogy a többség akarata jusson érvényre. A döntések előtt nélkülözhetetlen a vita, de legalább ennyire fontos a döntések egységes képviselete és végrehajtása. Tudatosítanunk kell, hogy a párt tagjainak nem csak joga, de kötelessége is az eltérő vélemények kifejtése, ütköztetése a pártfórumokon, mint ahogy kötelessége a hozott döntések, határozatok képviselete, megvalósítása. Ez ma nélkülözhetetlen feltétele a párt hadrafoghatóságának, ütőképességének, és aki ezt nem tudja vállalni, az jobban teszi, ha — állampolgári jogainak sérelme nélkül — kilép a pártból, és párton kívüli szimpatizánsként támogatja politikánkat. Fejlesztésre vár a párt belső működési mechanizmusa is. A demokratikusan megal- 'kötött pártpolitika keretei között fokozott önállóságot igényelnek és kapnak az irányító pártszervek és alapszervezetek. Fel kell oldanunk a "felesleges kötöttségeket, a szervezeti élet túlszabályozottságát, radikálisan szakítani a formalizmussal és a papírtenger- ,rel küszködő bürokratizmussal. El kell érnünk, hogy minden alapszervezet maga döntse el — működési területének politikai szükségletei szerint — mikor és mivel foglalkozik. — Az alapszervezetek legyenek élő kommunista közösségek, amelyeket emberi, elvtársi szálak fűznek össze, és amelyeknek politikai jelenléte működési területükön folyamatosan érzékelhető. Legyenek nyitottak politikai munkájukban és a környezetük is érzékelje, valósághűen ismerje, hogy a kommunisták mit akarnak, mit képviselnek. Az irányító pártszervek kötelessége, hogy minden eddiginél több tartalmasabb és gyorsabb információval (és nem csak kötelező feladattal) lássák el az alapszervezeteket. A pártmunka fejlesztésének feltétele és egyben következménye is, hogy a politikai intézményrendszer minden egyes eleme — a pártpolitika fő céljainak megfelelően és annak valóra váltása érdekében, a törvények keretei között — önállóan és .felelősen tegye a dolgát. Ez egyaránt vonatkozik az Országgyűlésre, a kormányzatra, a helyi tanácsokra és gazdasági vezetésre, valamint a társadalmi és tömegszervezetek központi, területi és helyi szervezeteire. Eredményes választások bizalmát élvező működésük nélkülözhetetlen feltétele, hogy szüntelenül az állampolgá- •rok, illetve tagságuk demokratikus kontrollja alatt dolgozzanak. A párt politikai befolyásoló, irányító munkájának szükségességét az említett szervek önállóságának fejlesztése nem zárja ki. A módszernek azonban itt is változnia kell. Elveinknek megfelelően: politikai befolyásolásunkat a különböző szervezetekben dolgozó kommunisták útján gyakoroljuk. Felértékelődik tehát a különböző testületekben a kommunista csoportok (frakciók) szerepe. Érdemi működtetésüktől, az alapvető kérdésekben tanúsított egységes fellépésüktől egyre kevésbé tudunk eltekinteni. Ezért nagyon lényegessé válik a kommunista csoportok rendszeres érdemi tájékoztatása, összefogása, munkájuk folyamatos értékelése mind a pártbizottságok, mind pedig az alapszervezetek tevékenységében. anva§ feletti vitának KIKUluOTT nincs határideje és nincs kötött formája. Mindezt a pártszervek és -alapszervezetek maguk dönthetik el. Mivel azonban a témát a Központi Bizottság a közeljövőben napirendre kívánja tűzni, nagy segítség lenne a pártszervezetek véleményét, javaslatait február első felében megismerni és hasznosítani.
