Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

1988. január 16., SZOMBAT NOGRAD 3 Nem hűl a lű Kazáron Lendületesen indult az esz­tendő a Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységében. Ta­valy az utolsó napon még exportküldeményeket rak­tak a szállítókamionba, az idei első napon pedig újra az NSZK-beli vevő részére varrták a BENTON fantá­zianevű terméküket. Az első rakomány azóta útnak is indult mintegy 8000 darab jogging-szabadidőruhával az igényes vevőhöz. A több mű­szakban dolgozó lányok, asszonyok keze alatt jófor­mán nincs ideje kihűlni a varrótűnek, szapora mun­kájuk a tavalyihoz hasonló­an az idén is eredményeket szül. És ez nem a kávé mi­att lesz így. amit a szalag mellett ülők műszak közben is. vígan hörpintgetnek! —kulcsár— Kétmillió kilométer — baleset nélkül Az igazi szerelem A már-már éjszakába illő koromsötétben inkább csak sejtem, mintsem látom a nyerges Rába meg-megcsilla- nó díszléceit. Jó nyomon va­gyok hót, s mert a hozzám szűrődő neszek alapján gaz­dáját is itt sejtem, végleg győz a remény: megtaláltam Bucsek Károlyt, a Nógrád Volán kamionosát. Hetek óta keresem. Vala­mikor december közepén — Bréma és Salgótarján között — léphette át a minden ed­diginél bűvösebben hangzó kétmillió kilométert, baleset- mentesen gyűjtögette őket. — 1949 óta ülök a volán mögött —, mondja mosolyog­va — de csak évekkel ké­sőbb, 1954-bén kezdték ezt a versenyt. Attól kezdve szá­molják az enyémet is: mos­tanra gyűlt össze. Jószágai között találom a város fölötti garázssoron: Dundi kutya meg Cirmi épp olyan jó! megférnek itt egy­más mellett, mint a gyön­gyös tyúk meg a naposcsibe. Meséli, hogy egv időben állandóan vele volt egy ka­csa. Ügy követte őt a városi aszfalton is. mintha oda te­remtette volna a jó isten. Me­gint máskor Pajtás, a tacs­kó utazott rendszeresen a „jobb egyesben". Helyette­sítette — ha szükség volt rá — az autódudát, vagy őrizte a kocsit, míg gazdija lepi­hent egy-egv órácskára. Idősebb embernek gondol­tam. Öszes hajú, szűk szavú, nagy darab embernek, aki épp azért szegődik tán az örökösen végtelennek tűnő magányos utakra, mert jobb szereti társaság nélkül. Szó sincs róla: nagy tévedéseim egyike ez. Igaz, öszes hajú, nagy darab is: de hatalma®, emberhez méltó szíve van. Soha barátságosabban ne fo­gadjanak, mint itt, s hogy Dundi nekem is helyet szo­rít maga mellett a fotelban, csakhamar fölengedek, házi­gazdám mesélni kezd, én meg gyorsan elfelejtem, miért is jöttem valójában. December végén jött ha­za Nvugat-Németországból. Karácsony előtt közvetlenül kiküldték még egy útra: ta­valy negyven fordulót csinált a Hannover—Bréma—Ham­burg úton. Számoljon csak: 3600 kilométer oda-vissza! A kocsi órája többet mutat a 140 ezernél, s mindez nem egész egy éve, tavaly feb­ruár óta. De volt idő, mikor a svédekhez járt: Suadsvall- ba, a világ tetejére: ott akár 7 ezret is futhatott egyetlen hét alatt. Még mindig hihe­tetlen a 2 millió? Fölhagyok a kétkedéssel, nem tamáskodom tovább: ámulatba ejt azonban ennek az embernek a teherbírása. Mikor pihen egyáltalán? — Fáradok. Már érzem, hogy fáradok. Tizenöt év alatt, mióta külhonba járok — a fél világot összejártam már. Egyik kezemen megszá­molom. hol nem voltam még Európában. Kétszeresen, há­romszorosan annyit dolgoz­tam mint más, esetleg ké­nyelmesebb társam. Bizony, már akár nyugdíjba is szí­vesen elmennék. Fiatal ember, ötvennégy lesz szeptemberben. Nem ke­rülhetem el, rákérdezek. Ere­deti mestersége a villanysze­relés. A garázs lomjai közt valóban felismerem ennek egy-eg.v emlékét, de magam is látom, hogy igazi szerelem­mé mégiscsak a kamion vált. Mielőtt megérkeztem, akkor is vele foglalkozott: holnap kettes szemlére viszi. Illő hát, hogy rendben adja át a mű­helynek. Kamionoséletl... Történeteket hallok balese-. tekről, veszélyhelyzetekről, kamionos pilóták helytállásá­ról. Lerobbant december kö­zepén, a Szlovák-érchegy- ségben egyszerűen üzemkép­telenné vált a kocsi fékrend­szere az egyik csúcson. Nem volt mese, kiugrott a fülké­ből, s a plató alól kiszede­getve. a még be nem gyor­sult kerekek alá dobálta az ékeket: .megfogta a kocsit. Kamionoséletl... Rendszeresen vállalja a kétkezi rakodást, tenyerének láttán szégyenlősen igyekszem elrejteni a sajátomat. Nem tagadja, szépen keres. Csak a fordulókért kapott jutalma is többre rúg. mit az én egész évi keresetem. Szavamra, mégsem irigylem tőle. Mes­ternek szólítom, s büszke va­gyok rá, hogy bizalmába fo­gadott. Utak és utak!... Járt az osztrákoknál, a lengyeleknél, meg ki tudja még, hány országban ezeken túl is. Jó néhány nyelven megérteti magát, de legszí­vesebben a svédekhez ment. Nemcsak az emberek miatt! Csodálatosan szép tájakon ve­zethette a gondjaira bízott Skodákat és Rábákat, s ha valamiért, hát csak ezért kez­dem sajnálni, hogy nem vál­tam magam is kamionossá... Pilótaélet!... Egyetlen bánata csak, hogy ritkán, s akkor is rövid idő­re láthatja feleségét, meg az otthonát. A gázrezsón paprikás ké­szül: számos hobbijának egyikeként ő maga főz ide­haza is. Ellenkeznék, de hi­ába. Engedni kényszerülök a szíves invitálásnak, s míg ka­nalazunk némán, rácsodál­kozom megint a laikusok na­ivitásával, s tisztelettel adó­zom előtte: kétmillió kilomé­tert hajtott — baleset nél­kül... Hubai Grúbcr Miklós ■»ARTIUIUIUKAIUK MEGÚJÍTÁSÁÉRT m / Irta: Petrovszki István, az MSZMP KB osztályvezetője C_ — a napokban jut el a. párt­szervezetekhez a Titkári tá­jékoztató című kiadvány legújabb száma, amely a párt vezető szerepéről és a politikai intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló téziseket tartalmazza. A Politikai Bizottság azzal a szándékkal és kéréssel bocsátja pártvitára az anyagot, hogy a kommunisták ismerjék meg, beszélje­nek, vitatkozzanak róla, és javaslataikkal, véleményükkel segítsék a Központi Bizott­ságot a lehető legjobb állásfoglalás kialakí­tásában. A XIII. kongresszus politikai állásfoglalá­sa alapján a Központi Bizottság már 1985- ben úgy döntött, hogy munkabizottságot vá­laszt saját soraiból e téma vizsgálatára és a teendők kidolgozására. A szakértők és a po­litikai vezetők széles körének bevonásával folytatott munka eredményeként fogalmazód­tak meg a tézisek, amelyek — a részletek felvázolása nélkül — jelzik a párt és a politikai intézményrendszer megújításának irányait. A párttagok és a politika iránt érdeklődő pártonkívüliek joggal kérdezhetik, hogy mi­ért csak most adják ki ezeket a téziseket, hiszen azok témája már régóta közbeszéd tárgya; illetékesek és illetéktelenek írnak, szónokolnak róla, a párttagok pedig nem tudják mihez tartani magukat. Kétségtelen tény: jobb lett volna korábban megjelentet­ni, de a munka üteme ezt nem tette lehető­vé, és a nem eléggé kiérlelt javaslatokkal komolytalanság, mi több felelőtlenség lett volna a párt tagjai elé állni. Ugyanakkor a sajtóban megjelent jó szándékú publikációk — még ha nem is a párt álláspontját tükröz­ték — sok tekintetben hozzájárultak a pár­ton belüli gondolkodáshoz is. Mit várunk a pártvitától? Mindenekelőtt azt, hogy erősítse vagy cá­folja azokat a szándékokat, amiket a tézi­sek tartalmaznak, másrészt javaslatokat, el­képzeléseket várunk a politikai célok, irá­nyok konkrét megvalósításához. Amint az a dokumentumból kiderül, a fő cél a párt munkájának megújítása, a ve­zető szerepének erősítése. Miután a párt képezi a szocialista politikai intézmény- rendszer legfontosabb és egyben meghatáro­zó elemét, centrumát, a párton belüli válto­zások kihatnak az intézményrendszer más elemeinek, az állami, társadalmi szervek és szervezetek működésére is, eg.vben feltéte­lezik annak változását, fejlődését. A politikai intézményrendszer fejlesztése, működésének módosítása nem öncélú. Nem is azért történik, mert valami külső, szub­jektív akarat erre kényszerít bennünket. A fejlesztést a szocialista építés objektív kö­rülményeinek változásai indokolják. Meg­változtak a szocializmus építésének külső és belső feltételei. , A változások rendező elve: tovább kell fejleszteni és szélesíteni a szocialista demok­ráciát és demokratizmust, ezen belül min- denékelőtt a pártdemokráciát. Még inkább fel kell szabadítani az emberi alkotóerőt, mint legfőbb tartalékunkat, lehetővé tenni az újat, a jobbat akaró és alkotni tudó szel­lemiség érvényesülését és értékesülését, amélyék nélkül nem képzelhető el a szocia­lizmus további eredményes építése. Hazánkban négy évitizeddel ezelőtt a munkásosztály és a vele szövetséges dolgo­zó nép került hatalomra. A két munkáspárt egyesülésével létrejött marxista—leninista párt, mint a hatalmat gyakorló osztály párt­ja, vállalta és átvette az ország vezetését, és politikai programjává avatta az új típusú társadalom, a szocializmus építését. Az 1956-os ellenforradalom leverése után, az MSZMP szakított a korábbi évek ■ torz poli­tikájával, helyreállította a pártélet lenini normáit, az államéletben a törvényességet. Határainkon túl gyakran többre becsülnek bennünket barátaink és ellenfeleink, mint amennyire mi önmagunkat. Az utóbbi idő­ben mutatkozó valóságos gondjaink ezeket a történelmi vívmányokat nem feledtethetik senkivel, és főleg nem engedhető meg, hogy azok kérdőjelezzék meg eredményeinket, akik mindezért vajmi keveset tettek. Ezért világossá és egyértelművé kell ten­ni: Magyarországon továbbra is a dolgozó nép fogja gyakorolni a hatalmat, és saocia- iizmus épül. Szó sem lehet a polgári társa­dalmi rend restaurálásáról. Ennek megfele­lően a dolgozó nép marxista—leninista pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt gyakorol­ja a történelmi hivatásából adódó társada­lomvezető szerepét, és ennek nem lehet al­ternatívája a polgári értelemben vett több­pártrendszer! Mint alapokon, ezeken áll a szocializmus épülete, és ezért ezeket csak szilárdítani lehet! Szükség van viszont az új követelmények által kívánt megújulásra, a más módon va­ló munkálkodásra — az előbbi példánál ma­radva — a szociaLizmus épületének komfor­tosabbá tételére, korszerűsítésére. A társa­dalom tagjainak nagy többségével egyetért­ve — ezért akarnak fáradozni a kommunis­ták — ez a párt szándéka. Mindenekelőtt a pártnak kell alkalmasabbá tenni önmagát arra, hogy irányítani tudja ezt a folyama­tot. Arra van szükség, hogy . mindinkább politizáló, politikát alkotó és formáló és ne operatív „ügyintéző" párt legyünk. Ehhez lényegesen fejlesztenünk kell a pártdemok­ráciát. Érdemibben kell beavatnunk a párttagságot, a pártszervezeteket a politika alakításába az­által is, hogy a központi döntéseket megelő­zően széles körű párt vitákat kezdeményez­zünk a lehetséges alternatívákról. Gyakor­lattá szükséges avatni a párton belüli fele­lős vitát, elismerve azt a tényt, hogy a párt tagjainak is, csakúgy mint a közéletben ak­tívan részt vevő pártonkivü beknek van és le­het eltérő véleménye egy-egy jelenség meg­ítélésével vagy a megoldás módjával kapcso­latban. Az érdemi javaslatokat nem csak meghall­gatni, de a döntéseknél figyelembe is kell venni. Ugyanakkor fenn kell tartani a dön­tést hozó testületnek azt a jogát, hogy fe­lelősségük tudatában egyes véleményekkel ellentétben js dönthetnek, de azok meghall­gatása nélkül nem. A pártdemokráciának lényeges eleme, egyben a pártegység alapvető feltétele, hogy a többség akarata jusson érvényre. A dön­tések előtt nélkülözhetetlen a vita, de leg­alább ennyire fontos a döntések egységes képviselete és végrehajtása. Tudatosítanunk kell, hogy a párt tagjainak nem csak joga, de kötelessége is az eltérő vélemények kifej­tése, ütköztetése a pártfórumokon, mint ahogy kötelessége a hozott döntések, határo­zatok képviselete, megvalósítása. Ez ma nélkülözhetetlen feltétele a párt hadrafoghatóságának, ütőképességének, és aki ezt nem tudja vállalni, az jobban teszi, ha — állampolgári jogainak sérelme nélkül — kilép a pártból, és párton kívüli szimpa­tizánsként támogatja politikánkat. Fejlesztésre vár a párt belső működési mechanizmusa is. A demokratikusan megal- 'kötött pártpolitika keretei között fokozott önállóságot igényelnek és kapnak az irányító pártszervek és alapszervezetek. Fel kell ol­danunk a "felesleges kötöttségeket, a szerve­zeti élet túlszabályozottságát, radikálisan szakítani a formalizmussal és a papírtenger- ,rel küszködő bürokratizmussal. El kell ér­nünk, hogy minden alapszervezet maga dönt­se el — működési területének politikai szük­ségletei szerint — mikor és mivel foglalko­zik. — Az alapszervezetek legyenek élő kom­munista közösségek, amelyeket emberi, elv­társi szálak fűznek össze, és amelyeknek po­litikai jelenléte működési területükön fo­lyamatosan érzékelhető. Legyenek nyitottak politikai munkájukban és a környezetük is érzékelje, valósághűen ismerje, hogy a kom­munisták mit akarnak, mit képviselnek. Az irányító pártszervek kötelessége, hogy min­den eddiginél több tartalmasabb és gyor­sabb információval (és nem csak kötelező feladattal) lássák el az alapszervezeteket. A pártmunka fejlesztésének feltétele és egyben következménye is, hogy a politikai intézményrendszer minden egyes eleme — a pártpolitika fő céljainak megfelelően és an­nak valóra váltása érdekében, a törvények keretei között — önállóan és .felelősen tegye a dolgát. Ez egyaránt vonatkozik az Országgyűlés­re, a kormányzatra, a helyi tanácsokra és gazdasági vezetésre, valamint a társadalmi és tömegszervezetek központi, területi és helyi szervezeteire. Eredményes választások bizalmát élvező működésük nélkülözhetet­len feltétele, hogy szüntelenül az állampolgá- •rok, illetve tagságuk demokratikus kontroll­ja alatt dolgozzanak. A párt politikai befolyásoló, irányító mun­kájának szükségességét az említett szervek önállóságának fejlesztése nem zárja ki. A módszernek azonban itt is változnia kell. Elveinknek megfelelően: politikai befolyá­solásunkat a különböző szervezetekben dol­gozó kommunisták útján gyakoroljuk. Felér­tékelődik tehát a különböző testületekben a kommunista csoportok (frakciók) szerepe. Érdemi működtetésüktől, az alapvető kér­désekben tanúsított egységes fellépésüktől egyre kevésbé tudunk eltekinteni. Ezért na­gyon lényegessé válik a kommunista csopor­tok rendszeres érdemi tájékoztatása, össze­fogása, munkájuk folyamatos értékelése mind a pártbizottságok, mind pedig az alapszervezetek tevékenységében. anva§ feletti vitának KIKUluOTT nincs határideje és nincs kötött formája. Mindezt a pártszervek és -alapszervezetek maguk dönthetik el. Mi­vel azonban a témát a Központi Bizottság a közeljövőben napirendre kívánja tűzni, nagy segítség lenne a pártszervezetek véle­ményét, javaslatait február első felében megismerni és hasznosítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom