Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
SPORT V SPORT SPORT 4. Az év sportolói: Engrich Mariann, Darnyi Tamás és az öttusa-válogatott A magyar sportújságírók először 1958-ban választották meg az év legjobb sportolóit. Először a teniszező Kör- möczi Zsuzsa, a birkózó Pólyák Imre és a vízilabda~vá- logatott kapta a megtisztelő címet. Az idén harmincadik, jubileumi alkalommal tartották meg a választást. A karatézó Engrich Mariann révén nemcsak új sportoló, hanem új sportág is belépett a győztesek közé. Harminc év alatt 36 női és 186 férfi sportoló érdemelte ki az egyéni, illetve csapatgyőztes címet. A női verseny kivételével az 1987. évi választás győztesei korábban is büszkélkedhettek első hellyel. Az úszó Darnyi Tamás megismételte elmúlt évi sikerét. A csapatok között többször akadt ilyen sorozat. Az idén is nyertes öttusa-válogatott 1966-ban és 1967-ben kétszer egymás után első lett. Harmadik alkalommal az év edzőit is megválasztották, Széchy Tamás 1986 után 1987-ben is első. ☆ A nőknél a karatézó Engrich Mariann a 22. győztes. Amennyire bőség volt a férfiaknál, annyira megoszlottak a szavazások. a női verseny legjobb ja ira. Végül is az úszó Csabai Ju-" diit és a vívó Jánosi Zsuzsa lépett az első három közé. Jánosi Zsuzsa egyéni harmadik helye mellett mint csapattag is szerzett egy másodikat. A férfiaknál világbajnokok között folyt a verseny az első három közé kerülésért. Végül az Európa-bajnoki címeket világcsúcsokkal elérő Darnyi Tamás fölényesen győzött, Komáromi Tibor és Barkái Zsolt előtt. Darnyi több pontot kapott, mint az uána következő Komáromi és Bor kai együttvéve. A két világbajnoki címhez jutott súlyemelő Barsi László nem tudott az első három közé kerülni. A világbajnok öttusa-válogatott érdemelte ki az idei szavazás legmagasabb pontszámát. Utoljára 1983-ban volt győztes az öttusacsapat, amelynek akkor is tagja volt Fábián László. Először csapatgyőztes az 1985-ben már egyéni nyertes Mizsér Attila. Magasra értékelték a sportújságírók a világbajnoki női tőrcsapat teljesítményét is. A férfi kajaknégyes harmadik, mint 1985-ben. 1987 legjobb magyar női sportolója: Engrich Mariann, karatézó 327 pont, 2. Csabai Judit, úszó 279 pont, 3. Jánosi Zsuzsa, vívó 273 pont. 1987 legjobb magyar férfi- sportolója: Darnyi Tamás, úszó 586 pont, 2. Komáromi Darnyi Tamás Tibor, birkózó 296 pont, 3. Borkai Zsolt, tornász 220 pont. 1987 legjobb magyar cscr ‘pata: öttusa-válogatott (Fábián László, Mizsér Attila, Martinék János, Dobi Lajos) 684 pont, 2. Női tőrváloga- tott (Jánosi Zsuzsa, Kovács Edit. Stefanek Gertrud, Szőcs Zsuzsa, Tuschák Katalin) 450 pont, 3. Kajak négyes (Csipes Ferenc, Fidel László, Gyulay Zsolt, Kovács Zoltán) 192 pont. 1987 legjobb edzője: Széchy Tamás 584 pont, 2. ür. Török Ferenc, öttusa 353 pont, 3. dr. Parti János, kajakkenu 243 pont. ☆ A hazai sportágaik közül az egyik legfiatalabb a karate. A küzdőművészeteik versenyzői évről évre szép eredményekkel büszkélkedhetnek. Mégis meglepetés, hogv a női sportolók mezőnyében a taekwon-do stílus képviselője, Engrich Mariann kapta az újságírók szavazata alapján az „Év sportolója” kitüntető címet. A 23 esztendős karatés nyolc magyar bajnoki cím mellett szerzett már korábban egy vb-bronzérmet Skóciában, és egy harmadik, illetve két második helyezést a három évvel ezelőtti budapesti kontinensviadalon. Idén májusban ért a csúcsra. Az Athén melletti Pireuszban 27 ország 427 versenyzője rajtolt az V. taekwon-do világ- bajnokságon. A magyar női csapat erőtörésben Enigricih Máriámnál bronzérmes lett, majd az 52 kg-os súlycsoportban a Zuglói SE sportolója érdemelte ki az aranyérmet. ☆ Darnyi Tamás megérdemelten győzött újra. Nemcsak a strasbourgii Európa- bajnokságon — két arammyiall és két világcsúccsal — bizonyította, hogy jelenleg a legjobb férfiúszó a világon, hanem a bonni és a Boca Raton-i viadalon is. Mindkettőn a verseny legeredményesebb úszója volt, s 25 méteres, valamint 25 yardos medencében is a világ eddigi legjobb eredményeit érte el. Nem hivatalos hírek szerint a „World Swimming” című szaklap az „év úszójának” választotta — a magyarok közül elsőként. — Tavaly, amikor először választottak meg az „Év sportolójának” tudtam, hogy a duplázáshoz különleges teljesítményre lesz szükség — mondta a vegyesiúszás négyszeres EB-, s kétszeres vb-aranyérmese. — Ennek ellenére még az év vége felé sem voltam biztos, a dolgomban. Tudtam, hogy Komáromi és Borkai komoly vetélytárs. ☆ Az év csapata a moulins-i világbajnokságon csodával határos módon diadalmaskodó öttusa-válogatott. Világ- bajnoki dobogó legfelső, fokán utoljára 12 éve, 1975- ben állt magyar csapat. A sikercsapat tagjai így értékelték az évet: Fábián László (a világbajnokságon a csapatarany mellett egyéniben bronzérmet szerzett): —, Reméltük, hogy világ- bajnoki győzelmünk az újságírók elismerését is meghozza. Egymás között beszélgetve a női tőrcsapatot tartottuk legnagyobb vetélytár- Sunknak. Nagyon örülök a sikernek. —. Mizsér Attila: — Az újságírók közvéleményt befolyásoló szerepe igen jelentős, ezért a legnagyobb erkölcsi elismerésnek tartom az „Év sportolója” címet. — Martinék János. — Szó- mítdttam az „Év csapata” címre, hiszen ilyen bravúros győzelem után mindenki odafigyelt az öttusára. — Dobi Lajos: — Nem váltam cselkvő részese a győzelemnek. A fiúkat hajtotta, serkentette a tudat, hogy ott vagyok a nyomukban. A világbajnokságon együtt sírtunk, együtt nevettünk — ennyi a részem az aranyéremből. ☆ Széchy Tamás, a magyar úszósport világszerte elismert szakembere idén is, akárcsak tavaly, meggyőző fölénnyel érdemelte ki az „Év edzője” címet. Míg sok más sportágban világbajnokságot is rendeztek, addig Széchy tanítványai „csak” Európa- bajno'kságon szerepeltek. Darnyi Tamás és Szabó József — csakúgy, mint az 1986-os madridi vb-n — ezúttal is három aranyat nyert. Eredményük értékét a világ- s egy Európa-csúcs növeli. (MTI) Mérleg Néhány nap múlva búcsút intünk 1987- mek, s új tervekkel és elképzelésekkel kezdjük meg a következő, az 1988. évet. Elérkezett a mérlegkészítés ideje: értékeljük idei eredményeinket, szólunk gondjainkról, hogy tapasztalataink alapján jövőre szebb és jobb munkáiról adhassunk számot. A mérlegkészítés a sportot sem kerüli el. Ennek folyamatában — miként a rendszeres testmozgás, az egészséges életmód kialakításának társadalmi megítélésében is — első helyet foglal el a szabadidő-sport, fiatalok és idősebbek, dolgozók és tanulók mindennapos időtöltése. Hiba lenne szuperlativuszokban beszélni a szabadidő-sportról. Nem lehetünk maradéktalanul elégedettek a lakosság sportolási igényeivel, a különböző akciókon és rendezvényeken résztvevők számával. Ma még nem természetes igény a rendszeres testmozgás ! Ugyanakkor a fejlődés jelei mellett sem mehetünk el szó nélkül. Nézzünk csak körül szűkeb'b pátriánkban, Nógrád megyében. 1987-ben a korábbi évekhez viszonyítva számottevően több rendezvényre, sportakcióra került sor. Csekély mértékben, de nőtt a résztvevők száma. Vannak olyanok, akik nélkül szinte elképzelhetetlen egy tömeg- sportnap, legyen az akár futás, kerékpározás, labdarúgó-bajnokság, vagy egyéb más. S az ismerős arcok mellett egyre gyakrabban láthatunk olyanokat is, akik barátkoznak a sporttal, akik érzik és tudják a rendszeres mozgás egészségmegőrző helyét, szerepét... Optimistán, bizakodva tekinthetünk a jövőbe. Bár a sza bad i dő -spo r t lassú ütemben mozdult el a holtpontról, elmondhatjuk, hogy a városi, vonzáskörzeti-, megyei és országos akciók nagyot lendítettek a stagnáló állapoton. Ismerve a jövő évre vonatkozó terveket és elképzeléseket, 1988-ban talán az eddiginél is jobb eredményekről készíthetők majd a mérleget. Igazságügyi csapat ügyvédek nélkül Ki kosa rázott kosarasok Nem tudom, Balassagyarmat főutcáján, tíz megkérdezett — mondjuk tizenéves — közül, hányán tudnák megmondani: mi az Iustitia SE? Meggyőződésem, hogy senki, jó esetben esetleg egy valaki... Pedig van az Ipoly-part- ján egy Iustitia nevű sportegyesület, mely egyszakosz- tályos: férfiikosárlabda-csapa- tot működtet. Nincsenek szenzációs eredményeik, csupán léteznek. Kosarazgat- nak, méghozzá az NB II-ben, azaz, a magyar nemzeti bajnokság második vonalában... A kosárlabdacsapat 1983- ban — ideiglenesen — az utcára került... Akkoriban jött divatba, hogy egyesületek, a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva, szakosztályokat szüntetnek meg. Ez a hullám elérte a városi SE-t is, s az elbocsátó, szép üzenetet a kosarasók is megkapták. Pedig csupán — s ez a tényékhez tartozik — évi hatvanezer forintos költségvetéssel gazdálkodtak. Ezzel az összeggel nem juttatták volna csődbe a Bgy. SE-t a későbbiekben sem... Bár sem üzemek, sem intézmények nem kapkodtak az elpaterolt kosárlabda- szakosztály után, a korábbi szakosztályvezetők, a sportág szerelmesei ném hagyták annyiban. Üj mecénás után néztek. Aki keres, talál ,is, így jutottak el az Igazságügyi Minisztériumhoz, ahol évi harmincezer forintos támogatást sikerült kiharcolniuk, s ehhez — hosszas tár- gyalásók után — a megyei sportszakigazgatási szervtől még szereztek ötvenezret, összejött tehát összesen nyolcvanezer forint — azóta is ennyi az éves költségvetésük — s megalakult az új egyesület: a Balassagyarmati Iustitia SE. A csapat ingajáratszerűen közlekedik a megyei bajinök- ság és az NB II. között. A Nógrád megyei küzdelemsorozatot tartalékos együttessel, ha úgy tetszik félkézzel is megnyerik — mert annyira azért jók —, a másodosztályban viszont a pofozógép szerepe jut számukra — mert e szinthez képest annyira még nem jók. Az idén véletlenül, és óriási szerencsével kerültek be az NB II-be. Az 1986 87. évi megyei bajnokságot fölényesen nyerték, így jogot szereztek az osztályozón való indulásra. Véletlenül lehettek — volna — ott az osztályozón : a megyei szakági szövetség elfelejtette őket benevezni. Még szerencse, hogy telefonon érdeklődtek a verseny felől, s ily módon neveztek utólagosan. .. Óriási szerencsével jutottak be a másodosztályba, ugyanis az osztályozón nem volt ellenfelük! Így sok akadály nem volt — csupán a telefonos utánajárás —, hogy a most folyó küzdelemsorozatiban másodosztályú csapatnak mondhassák az Iustitiát... Hogy a kosárlabda nem a legnépszerűbb, sportág a városban, azt — a tények ismeretében — tudjuk. Hogy a sportággal, nem törődik senki, azt is. Nincsenek olyanok, akik pártfogói (lennének a kosárlabdának. Nincs tehát ügyvédjük — ha már igazságügyi csapatról van szó, használhatjuk e kifejezést. Kikosarazottak. Teremprob lémáik időszakonként jelentkeznek. A BaÖt esztendő mérlege Működésük körülményéi Nincs utánpótlás Szégyen-e és kinek a szégyene? lassi gimnázium tornatermének átadásáig a városi sportcsarnok adott helyet edzéseiknek, mérkőzéseiknek. Igaz ugyan, hogy a parkett rossz állaga és a tetőről csepegő víz nem a legideálisabb feltételeket biztosította számukra, de legalább volt hol játszaniuk. Aztán sikerült elintézni, hogy átköltözzenek a gimnázium .tornatermébe. Itt meg az a gyakran visszatérő gond, hogy egyszer a tornaterem, egyszer meg a szertár nincs nyitva. Hely és labda nélkül pedig nem lehet gyakorolni ! A csapat heti egy edzést tart. Szerdán, az esti órákban kilencvenperces tréningekre kerül sor, s ha a bajnoki találkozókat nem pénteken, hanem vasárnap játsszák, akkor pénteken is gyakorolnák, összesen tehát — maximum — heti négy és fél órára van szükségük a tornateremre. Igazán nem sok! Ezért is érthetetlen, hogy rendszeres csatát folytatnak ezért... A csapatnák négy labdája van. Nem sok, de arra elég, hogy a 10—15 játékos, az edzéseken gyakoroljon. Persze amikor a tornaterem szertárát zárva találják, akkor csak erőnléti edzésre kerülhet sor... A felsorolásból nem maradhat ki sportfelszerelésük sem. Most két garnitúrával rendelkeznék. Az egyiket még a Bgy. SE-től örökölték. Szerencse, hogy nem kellett leadniuk! Mindenki saját maga mossa a felszerelést. A mezek egyformák, a nadrágok azonban nem, mert van olyan játékos, aki újat kényszerült vásárolni. Természetesen saját zsebből... A lábbeli privát ügy, mindenki olyat használ, amilyen szimpatikus számára — legyen az Adidas, esetleg Tisza cipő —, csak a zsebe bírja... Balassagyarmat egy oktatási intézményében sem folyik szervezett kosárlabda- utánpótlás-nevelés. Csupán a Bottyán János Honvédkollégium gyerekeinek egy csoportja kosarazgat tömegsport-foglalkozás keretében. Az alapképzést az általános iskolában kellene elkezdeni. Hogy az alapos felkészülést, a rendszeres edzéseket, szakmai képzettséget igénylő kosárlabda oktatását miért nem vállalják a testnevelők, azt csak ők tudják... Rith Lajos, az Iustitia edzője ellenben már többször is felajánlotta, hogy — társadalmi munkában — vállalná után- pótláskorúak edzéseinek vezetését. Erre mindmáig nem tartottak igényt. Miként kerülnek akikor fiatalok az Iustitia csapatába? Egyedülálló úton-mód,on. A régi játékosok körülnéznek a családban, a rokonságban, netán az utca lakosai között és a lakótelepen, s akik — úgymond — kosárlabda-al- katúak, azokat elcsábítják az együtteshez. Ilyen úton ma már több fiatal szerepel- a gárdában, bár harminc, sőt negyven éven felüli standardjátékosaik is akadnak... Itt tart ma, ide jutott a balassagyarmati kosárlabda. Az a sportág, melynek bajnoki mérkőzésein, az Ipoly- parti településsel hasonló nagyságrendű városokban — is — a szurkolók ezrei buzdítják kedvenceiket, mi több: sokan be sem jutnak — hely hiányában — a találkozókra. Szégyen, ahogy ez a kis egyesület működik, no persze nem az Iustitia vezetőire, kosarasaira nézve. Ez hát a magyar nemzeti bajnokság második vonalában szereplő együttes mindennapjainak háttere. Az már vita tárgya lehet, hogy a kosarasok léte a város szégyene-e? Vagy a magyar kosárlabdáé? Mindenesetre nekem egy jobb példa jutott eszembe. Körmend, a helyi Dózsa MTE NB I-es bajnokcsapata. Azé a dunántúli városé, ahol évtizedekkel ezelőtt alig- alig jegyezték a sportágat, majd gondoltak egyet, s hogy az izgalmakra éhes „nép” se panaszkodjon, összefogtak. Ez az összefogás olyannyira sikerült, hogy ma férfiegyüttesük a magyar mezőny egyik legjobbja. (Hisz’ ezt bajnoki címük is bizonyítja.) •Félreértés ne essék! Nem arra gondoltam, hogy hasonló csodát tegyenek az Iustitia SE-nél is. Nekik nagyobb megbecsülésre, szélesebb körű városi támogatásra van szükségük. Nem országos bajnoki cím kivívása érdekében, hanem azért, hogy ne tűnjön el a süllyesztőben a várói kosárlabdasportja. » Yttksr litván
