Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-07 / 288. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. telexen Érkezett... Akiről beszélnek rj3 űr3 Ct Fába faragott múlt Amikor belép a látogató Mede János pintérpusztai lakásába, már az előszobában meglepetés fogadja. Méretében arányosan kicsinyített cséplőgép ki faragva. de úgy a tükör előtt, hogy szinte minden vésőnyom látható rajta. A szobákba tekintve jóval több mint száz fából faragott szobor tekint vissza a lá- gatóra.' Mede János, az egykori katonatiszt. parancsnokhelyettes és a megyei kiegészítő parancsnok kicsiny konyhájában ül. Nem zavarja a látogató, mert a satu és más felszerelés hiányában lába közé szorítja a fát, s úgy alakítja szoborrá. Most éppen az Olvasónő című ülőszobrot alakítja, formálja. — Eddig csak két vésőm volt, majd egy reszelővei gyarapodott a felszerelésem, de amikor tavaly a tokaji alkotótáborban voltam, egy másik fafaragótól egy egész készletet vásároltam... Aztán leteszi a szerszámot, letörli ruhájáról a forgácsot, s invitál: nézzünk szét ketten a szobrok között. .. — Édesapám Salgópusz- tán élt, tizennyolc cseléd társaságában. Ott nőttem fel, majd az acélgyárba, a Hirsch gyárban dolgoztam. A pusztán kezdtem el faragni, apám biztatására. Először szekérrudat, lőcsöt. később már fatengelyes szekereket is alkottam. . . De jött a honvédség. Azt választottam élethivatásul. Most már hetvenhat éves fejjel özvegyemberként újra fafaragással ütöm agyon az időt. Nézem az alkotásokat. Itt benne van egy ember élete. Témáját az életből veszi. Nem rajzol, körzőt sem használ. — Ahogy belenézek a fába, úgy alakítom ■— mondja.' Van itt szövőszék, rckkaj gereblye, tilo- ló, guzsalyozó. Perceket lehet eltölteni a Juhász a nyájjal című faragásnál. De megcsodálja a néző a Vadászt, a Ráíhúzást, a Kondást, a Marokszedőt, a Magvetőt, a Gémeskutat, meg ki tudná még felsorolni a falusi életből, a fegyveres testületekből! vett témát, a fába faragott múltat. Arra azért 'büszke vagyok, hogy az alkotásomat meg lehet találni az ország minden részében, sőt a Szovjetuniótól egészen Kanadáig eljutott egv-egy művem. Kiállításom van szinte állandó jelleggel a balaton- lellei honvédüdülőben. Öz- don már kétszer voltam országos kiállításon. A harmincdarabos kiállításom anyaga éppen most érkezett haza Kecskemétről, a naiv múzeumi kiállításról. Itt hat alkotást megvásároltak. a második Rákóczi- szobrot a múzeum vette meg. Aztán a szűkebb hazámban. A kecskeméti harmadik díj elnyerése ' előtt megnézhették alkotásaimat Zagyvarónán, az acélgyári művelődési otthonban, a bányakaszinóban és másütt. Arra is büszke vagyak, hogy a XIII. országos amatőr képző- és iparművészeti kiállításon az egyéni díjazottak között is szerepeltem, csakúgy, mint itthon a megyei kiállításon Salgótarjánban. . . Nézem az alkotásokat. Mede János pedig már a holnapról beszél. Két meghívót is mutat. Az egyikre, a megyei művelődési központba. már elküldte az anyagot zsűrizésre. hiszen felkérték, hogy vegyen részt a már hagyományos karácsonyi vásáron. De már készül a Nógrád megyei amatőr képzőművészek stúdió 1988. évi kiállítására, pályázatára, hogy tovább gyarapítsa a díjakat, elismeréseket. Hiszen Mede János az élet legkülönbözőbb formáit alakítja, fába faragja a múltat... Somogyvári László Sikere volt az elmúlt héten Salgótarjánban annak a kiadványokat árusító akciónak, amely során * Móra Ferenc, a Lapkiadó, az IPV, a Népszava, és az Ifjúsági Lapkiadó Vállalatok régi i folyóiratait, füzeteit lehetett szinte fillérekért t megvásárolni. A régebben megjelent, de aktualitásukat még mindig tartó nyomdai termékek, magazinok, sokak érdeklődését \ felkeltette. Merthogy nem mindenki csak színes televízióért áll sorba!-kjRégószck a Rodcni-ió mentén A Bodeni'tónak az újabb kőkorszakból és a bronzkorszakból való és a víz alatt jól megőrzött cölöpépítményei mintegy ötezer évet éltek túl. Ám a turistáktól és vízisportolóktól kedvelt tó partjainak építményei és a környezet változása pusztulással fenyegetik őket. Nyugatnémet kutatók most próbálják menteni, ami még menthető. Egyebek között az utolsó még megmaradt nagy cölöpépítményeket ismét üledékkel borítják, és náddal ültetik be, mivel ez idő szerint nincsen pénz a feltárásukra. Ezáltal legalább megőrződnek a jövőbeli kutatás számára. Csupán a tó német partja mentén mintegy 40 000 cölöp lehet a víz alatt; ezek utat mutatnak a hajdani, mindennapi életnek ma a tó fenekén, az iszap alatt rejtőző emlékeihez, textíliákhoz, élelmiszerekhez, agyagedényekhez, háztartási berendezésekhez, csupa olyan eszközhöz, amely a legtöbb, más, hasonló korú lelőhelyen hiányzott, vagy már régen szétrohadt. Hallgatom a rádióban: Károly herceg és Diána esküvőjének reggelén olyan nyámmogva ették a lazacos szendvicset, hogy abból egy rágicsált fél darab meg is maradt, s a szemes személyzet már akkor üzletet szimatolva azt félretette, s féltő állagmegőrzés után most, novemberben árverésre bocsátotta. Akadt rá vevő is, kár, hogy nem tudni, hány fontja bánja. Ma reggel nekem is maradt egy falat margarinos kukoricáskenyerem. amit biztonság okáért, a hír hallatán, zsugorfóliába burkolva a mélyhűtőbe rejtettem. Értékét nem hercegi cimem és nyugállományom teszi maradandóvá, sokkal inkább az olyan lények, minthogy a világ közvéleménye e reggelen értesült róla, hogy a szovjet és az amerikai külügyminiszter Genfben végre sínre tette a közepes hatótávolságú rakéták leszereléséről, és megsemmisítéséről szóló megállapodástervezetet, hogy ma szerte a világon Katalin-napot ünnepelnek, hogy ma este pályára lép a Honvéd a görög Pa- nathinaikosz ellen, és hggy a meteorológusok eltalálták a főváros tegnapi középhőmérsékletét a ma reggeli híradásban. Tehát nem akármilyen reggelen haraptam belé e szendvicsbe, ami függetlenül a január 1-i áremelésektől, máris előrehozott értéket képvisel. Tervem kész: szendvicsem mélyhűtőben őrzött fosszilis maradványait januári születésnapomon jótékony célú árverésre bocsátom felköszöntőim körében. Egyelőre még vacillálok, hogy az Er- zsébet-alapra, vagy xi nemzet javára fizessem-e be a liciten szerzett forintokat, vagy netán Károly-dijat alapítsak. ... Sajnos, közölnöm kell. hogy az egészből csak a rádió hire és a nap eseményei valósak. A szendvics maradékát ugyanis tíz óra 7 perckor megettem. Már ilyen játékos az ember. Benkp Károly A mai falu festője H üt tér Szilárd festőművész kiállítása nyílt meg Salgótarjánban, az MSZMP Oktatási Igazgatóságának épületében. A tárlatot Bakonyi M. Ágnes művészet- történész nyitotta meg. A művész Szendehelyen lakik, életének természetes színtere a magyar falu jelenkori valósága, ehhez ragaszkodik problémáival és békességet, harmóniát kínáló kettősségével együtt. A tizennégy alkotását bemutató kiállítás január 7-ig tart nyitva, és 8—16 óráig látogatható. \ várható eseményei Hétfőn tanácsi végrehajtó bizottságok üléseznek; Salgótarjánban a városgazdálkodási üzem, valamint a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat munkáját értékelik; Bá- tonyterenyén az alkoholellenes bizottság tevékenységéről lesz szó egyebek mellett. Kedden a Kereskedelmi Kamara Észak-magyarországi, valamint a MTESZ Nógrád Megyei Szervezete együttes ülésen tárgyalja meg a finn gazdaságban végbement kedvező változásokat. Szerdán összeül a Balassagyarmati Városi Tanács, I elsőként a város középtávú szociálpolitikai programiát vitatja meg; a fogyasztók salgótarjáni tanácsa a melegvíz-, a táv és hőszolgáltatás helyzetét elemzi. Csütörtökön Pásztón, a tanács végrehajtó bizottsága együttműködési megállapodást köt a Gödöllői Városi Tanács Végrehajtó Bizottságával; megyei főorvosi értekezletet tartanak Salgótarjánban. Pénteken megkezdődnek a Madách Imre országos irodalmi és színjátszó napok Balassagyarmaton. Szombaton határőrvárossá avatják Szécsényt. V_______________________ ___________________J I nterjú az akupunktúráról A „nem titok” titka A MTESZ Budapest, Fő utcai székházának előadótermében több mint száz orvos volt. Aztán — bejelentés nélkül — berobbant a Tv-híradó is. Konjuktúrája van a távol-keleti gyógymódoknak. Dr. Draveczky Évával, a szünetben egy csendes szobában beszélgettünk az akupunktúrás kezelésről. Arról kérdeztem először, hogy mikor került kezébe a gyógyító tű. — A Szovjetunióban 1966- ban végeztem el az orvosi egyetemet. Ideggyógyász lettem. A diploma kiosztásakor neurológiai professzorom tíz akupunktúra tűt és néhány, oroszra fordított Dzsu'lain könyvet ajándékozott nekem. Annyit mondott csak, hogy elég jó „güzüt” lát bennem arra, hogy ezt az ősi kínai terápiát megtanuljam. Akkor nem tudtam sokat a gyógymódról. Tradicionális és kínai. Nem is vettem a kezembe a tűket. Egyszerűen nem volt bátorságom. Aztán olvasni kezdtem a kínai könyveket. • Nem úgy volt tehát, mint ahogy hírlik: néhány orvos öt-hat szórási pontot ismerve nehéz pénzekért hozzákezdett a „gyógyyítás- hoz”. Doktornő, ön mikor szúrta be az első tűt paciense talpába, vagy fülcimpájába? — Moszkvában, 1984-ben. Ekkor ugyanis újra kikerültem a Központi Reílexterápiás Intézetbe. Csodálatos idő volt. Hallgattuk Durinjan professzort, vizsgáztunk és betegeket kezeltünk. Idegi és lelki panaszokkal, gyomorfekéllyel és szívritmuszavarral, vesebántalmakkal és migrénnel. Tudja, a betegség megállapítása a legnehezebb; a diagnózis. Ezt a kínaiak a pulzus tapintásából meg tudják tenni. Senki más! Még a japánok sem. Mi is más módszerrel dolgoztunk, s dolgozunk! Moszkvában beszúrtuk a tűket a megfelelő meridiánvonal pontjaira, lerajzoltuk és bevittük a professzornak, ö változtatott, ha jobb gyógykezelési módot gondolt. . . Szakvizsgát tettem és diplomát kaptam, s ismét jöttem haza. • Milyen az ősi, tradicionális gyógykezelés és a modern európai terápia kapcsolata. Kizárják egymást? — Korántsem. Akit valamilyen betegség miatt már elkezdtek gyógyítani annak folytatni kell ezt. Mellette megkíséreljük az akupunktúrás kezelést. A beteg maga érzi, hogy egy idő után már nincs szüksége mondjuk az orvosságra. Az akupunktúra lényege: a szervezet védekezőmechanizmusát mozgósítani a betegséggel szemben. Nem mesélek magának csodaeseteket. Ez nem kuruzs- lás. De már gyógyultak meg — legkülönbözőbb nyavalyákból — betegek akupunktúrás kezeléssel. Hangsúlyozni kell azonban: nagyon nagy tudást, gyakorlatot és állandó képzést kíván a gyógymód. • Képzésről és gyakorlatról beszélt. Hogyan áll ez hazánkban, hisz az érdeklődés óriási? — Az első lépéseknél tartunk. A Magyar Biofizikai Társaság karolta fel az akupunktúra ügyét. Annak ellenére, hogy az „okítás” nem feladata, felismerte a társaság, hogy az elmélyült kutatáshoz szükség van az alapokat ismerő szakemberekre. A társaság 1986 októberétől itt a MTESZ székházában havonta egyszer előadást rendez! • Korunk pestise az AIDS, s az ettől való félelem nem befolyásolja a gyógyítást? — Nem. Hiszen vértelen és steril körülmények között dolgozom. A kínaiak hisznek abban is, hogy az AIDS gyógyítható akupunktúrával. .. Juhai Nagy János írta erről szóló könyvében; „A kínai orvosok szilárdan hisznek abban, hogy az AIDS akupunktúrával gyógyítható. A távol-keleti or- szágbaii már 1986-ban tizenhárom tagból álló orvoscsoport jött létre a betegség tanulmányozására. Vezetőjük Csen-csao professzor kijelentettte: Az AIDS a szervezet immunrendszerének betegsége. Az akupunktúra éppen a védekezőrendszerre és az idegekre hat”. R. L. Nem fogadja kegyeibe a sors a Nógrádi Szénbányák mátranováki Tóalja- akna külfejtési üzemében dolgozókat. Novemberben a kitermeléshez szükséges eszközök és a szállítókapacitás hiánya miatt akadozott a termelés. E hónap elejére ezek a gondok megoldódtak, a gépek rendelkezésre állnak, a szállítási gondok enyhítésére segítség érkezett, a békéscsabai és a Hajdú Volántól, valamint egy honvédségi alakulattól is jött a „felmentő sereg”, de a kép tanúsága szerint mégis állnak a gépek. A külfejtés területét és .környékét ottjártunkkor ugyanis sártenger borította, a járművek gumikerekei gyorsan megpörögnek, a termelés áll. Nagy szükség lenne pedig az innen kikerülő szénre, mert a megyében itt bányásszák a legjobb minőségű, jó kalóriaértékű, s főként lakossági célú fekete- gyémántot. Decemberben 17 500 tonna szén kitermelése szerepel Tólaja-akna tervében. Ennek teljesítése érdekében a hét közepén sajnos, nem tudtak még mást csinálni, mint az eget kémlelni és reménykedni a szárazabb idpben.
