Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-07 / 288. szám
1987. december 7., HÉTFŐ NOGRAD 3 Minőségi körök a tűzhelygyárban A legapróbb ötletet is megbecsülik... — Olajkályhák fűtőhengerét hegesztjük, ami nem nevezhető éppen kisasszony- munkának — mondja Pozs- gai Attiláné, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár hidegüzemi gyáregysége Március 8. Szocialista Brigádjának vezetője. — Ráadásul tizenöt-húsz kilométert kell gyalogolnunk a műszak alatt, mert a gyártás során háromszor fuvarozzuk a fűtőhengereket a tőlünk ötven lépésnyire lévő peremezőgépek- hez és vissza. Többször is javasoltuk már, hogy települjenek a peremezők a munkaterületünk közelébe, ne kelljen olyan sokat mászkálnunk és cipekednünk. Végre megfogadják a tanácsunkat. . . Kísérőnk, Panyik Béla, a gyáregység technológiai osztályának vezetője magyarázza: — Megszüntetjük a szétszórtságot, úgynevezett zártciklusú gyártást alakítunk ki. Motoros hengeresítőgé- pet is üzembe helyezünk, ezáltal lényegesen csökken majd a kézi munka. Könv- nyebb lesz tehát az asszonyok dolga, remélhetően javul a minőség, növekszik a teljesítmény. Kuris Isivánné hozzáteszi: — Nekünk úgy mondták: több pénzt is vihetünk haza. Ámbár panaszra most sincs okunk, hiszen egy jólsikerült hónapban túlórával a nyolc-tízezer forintot is megkeressük. Egyszóval: mindenki jól jár a változtatással. De miért nem jobbítottak már eddig is a munkaszervezésen?! Nos, az a véleményünk, hogy ez idáig nem volt olyan égetően szükség a lehetőségek kiaknázására, mint manapság. A követelmények egyre nagyobbak a gyáregységgel szemben, pénz jóformán nincs beruházásra, marad tehát az adottságok teljesebb hasznosítása — Az idén a tervek értelmében 225 ezer gázkészüléket, olaj- és hagyományos tüzelésű kályhát, valamint rezsót állítunk elő — közli Bacsa Tivadar gyár-egységvezető. — A jövő évben viszont már 260 ezer berendezést kell készítenünk. Üj gépekre alig ■ futja a pénzünkből, muszáj a szellemi javainkkal jobban gazdálkodnunk. Egyébként is az a véleményem, hogy nem lehet mindent csak az anyagiakkal megoldani. A gyáregységben két évvel ezelőtt új kezdeményezéssel állt elő a vezetés: japán mintára alakítsák meg a minőségi köröket! Személy szerint Bacsa Tivadar volt az ötlet zászlóvivője, s az elképzelésekről és a történtekről most így beszél: — A minőség javítása kollektív munka. Ahhoz, hogy kiváló terméket gyártsunk, mindenkinek a maga posztján kifogástalan munkát kell végeznie. Különböző okoknál fogva hiba mindig volt és lesz, de a selejtes alkatrészt nem szabad továbbengednünk a termelési láncban, a hiba elkövetőjének ki kell javítania a bakiját. Mégpedig azért, hogy kiváló legyen a kész gyártmány. Ehhez lelkiismeretességre. tulajdonosi szemléletre, a hiányosságok feltárására és megszüntetésére van szükség. Ehhez nyújthatnak segítséget a minőségi körök. Mély lélegzetvétel után így folytatja: — Induláskor a művezetőket bíztuk meg a minőségi körök munkájának vezetésével, de ők nem lelkesedtek a gondolatért. Igaz, túlságosan sokirányú a munkaköri elfoglaltságuk. Jelenleg a technológusok fogják össze a minőségi körök tevékenységét. azért is, mert nekik teljesebb a rálátásuk a termelés egészére, s jobban van idejük elmeditálni egv-egy műszaki problémán. A dolgozók legapróbb ötletét is megbecsüljük, hasznosítjuk, hiszen azok hozzájárulnak a termelési feladatok végrehajtásához. Az ötletadó jogosan érzi: rá így is számítanak, adnak a véleményére, s a saját munkáját meghaladó mértékben befolyásolja a tervek teljesítését. Ugyanakkor jól felfogott érdeke is mindenkinek a hiányosságok kijavítása, a termelés növelése, mert a gyártási lánc elején és végén dolgozók egyformán a hibátlanul elkészített termékek után kapják a fizetést. A gyáregységben bevezették a gáztűzhelyek és az olajkályhák szalagszerű szerelését. Utóbbira tavaly szeptemberben került sor, s azóta kétszeresére, 60—70- ről, 120—140-re növekedett a napi gyártási darabszám. Közelebbi példa: két hónapja ésszerűbbé és gyorsabSÍ1É§Í — bá tették a tűzhelyállványok gyártását, mégpedig úgy, hogy ötletek alapján összevontak műveleteket. Az eredmény: közel 40 százalékkal mérséklődött a normaidő, másszóval: növekedett a teljesítmény, javult a minőség. Három hete kezdték meg a Servant-kályhák előállítását, hasonlóképpen szalagrendszerben, s felfektettek egy füzetet, melybe bárki beírhatja az észrevételét, a javaslatát. Máris vannak a gyártást felfuttató ötletek. .. — Gyáregységünkben ösz- szesen 14 minőségi kör létezik — adja tudtomra Panyik Béla. — Munkaterületenként és műszakonként egy-egy. Az itteni tevékenységet sehol sem dokumentáljuk, nincs szükség felesleges papírmunkára. Havonta- kéthavonta tartunk megbeszéléseket. Azzal kezdtük az eszmecserét, hogy személyre lebontva elmondtuk: mit, miért csinálnak, hogyan kell az adott munkát a lehető legjobban elvégezni, miképpen illeszkedik a részfeladat az egészhez. A munkás így felmérheti saját fáradozásának jelentőségét, elmondhatja, mi akadályozza őt a gyártás mennyiségi és minőségi kívánalmainak teljesítésében. Nem utolsósorban javaslatot tehet a gondok orvoslására. Rövid szünetet követően az osztályvezető megtoldja az elhangzottakat: — Ezek a megbeszélések felérnek egy-egy továbbképzéssel. Tulajdonképpen azok is, mert videóról levetítjük a gyártási folyamatokat, s jómagam magyarázatot fűzök a látottakhoz. A megbeszéléseket egyébként új gyártmány bevezetésekor, illetve új dolgozók felvételekor sűrítjük. A jelszavunk: jobban, olcsóbban, többet termelni! A követelmények sorrendjét a piac diktálja. .. Kolaj László Sajtónap, 1987 D ecember 7-e, a Vörös Újság megjelenésének évfordulója — a magyar sajtó napja — természetes alkalom arra, hogy hazánkban az újságírás, és az újságíró-társadalom helyzetére rávilágítsunk. Azok közé tartozom, akik szívesen merítenek a sajtóból, akik várakozásbeli kíváncsisággal terítik maguk elé a legfrissebb lapszámokat. Akik — Ady meghatározását kölcsönvéve — a sajtó éltető és munkáló funkcióját nap nap után számon tartják. Persze a kérdés évről évre ismétlődik: mi történt a tavalyi sajtónapi ünnepségek, a koliegális koccintás után? Nyugodt lélekkel állíthatom, az eltelt esztendő során szép fejlődés mutatkozott. Lapjainkra, s az újságírás minden műfajára egyaránt érvényes a fokozódó aktivitás, egyszersmind a gyors, a hiteles és a pontos tájékoztatásra törekvés. Változatlanul emelkedőben van a képek, mint információhordozónak a jelentősége, szembeszökő, a grafikai és tipográfiai megoldások terjedése. És talán még egyet: úgy találom, hogy lapjaink többel törődnek az olvasók szórakozási igényének kielégítésével, nőtt a szép újságok, folyóiratok aránya. Végezetül, de távolról sem az utolsó sorban említem meg. hogy találkozhattam a pályán most induló, tehetséges fiatalok figyelmetkeltő írásaival is. Ez jelzi, hogy van utánpótlása a magyar újságírásnak. Mint szakszervezeti tisztségviselő, örömmel. látom, hogy az üzemi lapokat ma szívesebben olvassák, mint régebben, hogy a megyei lapok kelendősége úgyszólván a csúcsra jutott, és a színes folyóiratok között pedig alighanem versenyről vagy versengésről lehet már beszélni. Szívesen utalok rá, hiszen ez szakszervezetünk álláspontja: a magyar újságírás emelkedőben van. amit a fentieken kívül a 157 milliós eladott példányszám szintén kellőképpen alátmaszt. Az offenzív helyzethez képest nem kis csalódás, hogy az újságírók bér- és jövedelmi pozíciójában — több mint egy évtizede — alig-alig mutatkozik előrehaladás. Ami ma van, nem megnyugtató. Romlott az újságírók egyéni felkészülésének és továbbképzésének lehetősége, aggasztóvá vált az egészségügyi összkép, a moralitás. Mint különleges szerepet betöltő értelmiségiek, sem az előképzettség, alkalmasság, hivatás anyagi elismerésében nincsenek elismert helyen, sem á foglalkozás társadalmi presztízsében. Mindez nem lankadó erőfeszítésre készteti szakszervezetünket, de az olyan tekintéllyel rendelkező társadalmi partner- szervezeteket is, mint a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Lapkiadók Egyesülése, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége. Ezekben a napokban javában tart a lap- strulkitúra-elemzés. Ami eddig döntéssé érett, abban szakszervezetünk érvényesíteni tudta a tagoktól befutott kérdéseket. Igaz, sok mindenben ezután lesz még döntés. Én ezekből azt tartom a legfontosabbnak, hogy a szerkesztőségeknél maradjon elegendő pénz a bér javításra, a műszaki fejlesztésre, és a munkakörülmények javítására. Szakszervezetünk kiáll az utánpótlás megőrzéséért, a társadalmi befolyás növeléséért is. Szembenézünk azzal, hogy a lapstruktúra- korszerűsítés szaporíthatja a szakszervezeti érdekvédelem feladatait. Természete sen nem csak a kormányzat síkján. Ügy gondolom, az újságíró-alpszervezetek választott tisztségviselőitől is határozottabb magatartásra lesz ezután szükség, minden egyes esetben, minden egyes dolgozó ügyében. A bérérdekvédelmet az első helyen kell tartanunk, a sok megoldásra váró probléma között. Amikor lapstruktúra-kor- szerűsítésről beszélünk, ezeket nem tarthatjuk mellékesnek. Az újságírás köztudottan, a legnyíltabb pályák között is az első világszerte. Nem szabad, de talán nem is lehet minden mozzanatát szabályozni. Az újságíró csak úgy lehet a demokrácia munkása, ha megbízunk képzettségében, és felkészültségében: ha politikus jelenlétét tesszük mérlegre — kinyitva az éppen friss lapot, elolvasva és meg is értve barátunk és kollégánk sorait. Mert az újságíró sok millió magyar állampolgár barátja, sőt családtagja, aki a kellemest és a kellemetlent egyaránt elénk tárja, nem engedve, hogy bárki is szűk álomvilágba zárkózzék be. Magam nehezen lennék meg ilyen társak nélkül. Így várom a napilapokat, hét múltán pedig a családom által kedvelt színeseket és folyóiratokat. Hiszen az olvasás gyönyörködtet és tanít (még a fel-felbukkanó hibák is, amelyekről most ne essék szó), informál és a beszédtémák tömegét adja. A társadalom ügyeit elvállaló homo politicus közben gondokkal vívódik, magánemberként igényeinek lajstromát ellenőrzi, napi problémákkal küszködik. Tudom, kevés azt mondani, hogy az újságírók nagy többségének igaza van. De tudnia kell az újságírónak is, hogy a szak- szervezet nem visszakozott a feltételek javításának képviselete terén. Cs. Nagy Lajos, a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezetének főtitkára IKARUS-ok a tengerentúlra Próbaút San Franciscóban Az IKARUS Karosszéria- és Járműgyár — a MOGÜRT és a Hungarian Bus Export közvetítésével — kooperációs keretszerződést kötött az egyesült államokbeli Union City Body Com- pany-val. Eszerint — ameny- nviben az amerikai piacon igény mutatkozik magyar autóbuszok vásárlására — külföldi partner készre szerelné az odaszállított félkész IKARUS-okat. A magyar járműgyárnak már korábban is volt üzleti kapcsolata a tengerentúli országgal, a hagyományos 200-as típusosaládhoz tartozó csuklós városi buszokból adtak el jó néhányat amerikai cégeknek. Az új, 400-as típusú buszból a közelmúltban kettőt San Franciscóba szállítottak kipróbálásra, azóta ott járja az utakat. Amennyiben a próbák sikerrel járnak, a most kötött szerződés alapján mód nyílik arra, hogy már 1988-ban húsz új városi IKARUS-buszt szereljenek össze az amerikai cégnél, s azután akár évi több száz jármű kivitele is lehetővé válhat. Az elképzelések szerint az amerikai cég építené a járművekbe a motort, a sebességváltót és a tengelyeket. A nemrég kifejlesztett új típusból egyelőre csak svéd és angol cégek vásároltak. Ezekbe az országokba jövőre is szállítani kíván a magyar autóbuszgyár. (MTI) Új univerzális számítógép Az „ESZ—1007” típusú, új szovjet univerzális kisszámí- tógép +10 "C és +50 "C közötti hőmérsékleti tartományban is működőképes. A hasonló komputerek többsége igen kényes: számukra pontosan meghatározott mikroklíma szükséges. Az „ESZ—1007” olyan számítógépes hálózatokhoz alkalmas, amelyek nagy számú, egymástól több száz kilométeres távolságban találha4ó komputert egyesítenek. A gép az ilyen hálózatok gócpontjaiban az összeköttetések kommunikációs központjaként, valamint gyors intellektuális processzorként — az információk elsődleges osztályozására és feldolgozására — használható. Ezeknek a feladatoknak a megoldásához nincs szükség a szuperkomputerek műveleti gyorsaságára, ezért • az „ESZ—1007” másodpercenként 100 ezer művelet elvégzésére képes. Nagy a gép üzembiztonsága: néhány ezer üzemóra. Az „ESZ—1007” elektronikus információs rendszerekben, nagy számítóközpontok programjainak javítására, robotok és ipari technológiai folyamatok irányítására is felhasználható. A gép alkalmazásával automatizált munkahelyeket lehet létrehozni mérnökök és tervezők számára, valamim megoldható rugalmas automatizált termelési rendszerek megteremtése is. Borisz Jermolajev, a moszkvai Elektronikus Számítástechnikai Központ igazgatóhelyettesének véleménye szerint a megbízható és olcsó „ES2Á-1007” tervezett gyártása lehetővé teszi, hogy már a közeljövőben ellássák a szovjet piacot kisszámító- gépekkel. A gép funkcionális lehetőségei arra ösztönöznek, hogy új komputerhálózatokat hozzanak létre. Dacolva hideggel, széllel, sietős ütemben dolgoznak« téli hét végeken is « Nógrárf Me gyei Tanácsi Tervezőéi Építőipari Vállalat szakemberei a salgótarjáni (zagyvapáffalvai) Déryné utca 27 es számú épület kivitelezésén A munkát verseny- tárgyaláson nyerték el, a szerződésben vállalt kötelezettségeik teljesítése érdekében szombaton és vasárnap is két műszakban szere lik az előregyártott elemeket. Képünkön Rigó János betonozó-brigád- ja a felső szinten munkálkodik. —kulcsitr — ■ ■ +.' +
