Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-05 / 287. szám

QDHDT V QPHRT QDHDT OrUrBE orun 1 OrUn 1 HL Sport és finanszírozás Pénz, pénz és pénz Közepes teljesítménnyel a középmezőnyben Nem végig volt borús az ősz A sport pénzügyeiről az utóbbi esztendőkben sokat lakottunk, de keveset tud­unk. Csa^r feltételezéseink 'oltak egy-egy játékos ke- esetéről, a klubokat íinan- zírozó üzemek, vállalatok, ntézmények támogatásainak «szegéről, arról, milyen dákon és mennyit áldoznak i sportra. Suttogtak bujta- ott, feketepénzekről, jogtar anul kiosztott összegekről •s így tovább. Ez az áldatlan illapot — várhatóan — negszűndk. 1988-ban életbe ép az új sportfinanszírozá­ii rendszer, melynek egyik ő feladata a rendelkezésre illő javak igazságosabb, óbb elosztása lesz. A gazdasági életünkben 'égbemenő változások a portban ia egyre inkább reztetik hatásukat. Az új dó- és árreform, valamint i sport pénzügyeinek tisz- ázása között szoros a kap- sojat. Alapvető kérdéssé rálik a gazdálkodás tiszta­ága, s ez alól a sport sem ehet kivétel. A jövőben udni kell, hogy mire for- itják pontosan a pénzeket, nennyit áldoznak a sportra. Az eddigi gyakorlat, a ibbcsatornás finanszírozá- i rend várhatóan megma- ad. Az egyesületek anyagi rőforrását továbbra is a özponti (állami), a bázis- állalati támogatások és a aját bevételek jelentik. E ármasságon belül azonban lényeges módosulások kö­vetkeznek be. Nemcsak a központi támogatások össze­gének értéke csökken, ha­nem a differenciálás mérté­ke is változik. Mint azt az új központi támogatásterv ,is. mutatja, a pénzek elosz­tásánál az egyes sportágak eredményességét veszik fi­gyelembe. így az alaptá­mogatás összegei csökken­nek, s az anyagi juttatások elsődleges szempontja a tel­jesítményelv lesz. Számos kérdés vetődik fel a bázisvállalati támoga­tások alakulásában. Ügy tű­nik, hogy ezék összege kö­rülbelül a korábbi szinten marad, de számottevő vál­tozások e finanszírozási csa­tornában is várhatók. Azok a cégek, amelyek minden­napi feladataik megoldásában is gondokkal küzdenek, alaposan meggondolják majd, fordítanak-e pénzt a sportra? Azoknál a vállala­toknál azonban, ahol nin­csenek gondok a termelés­sel, a gazdasági eredmé­nyekkel, bizonyára tovább­ra is lehetőség lesz a sport anyagi támogatására, mely egyben jó — és viszonylag olcsó — reklámot is jelent számukra. S, az minden­képp újdonságnak számít, hogy ä jövőben nem kerülő úton kell a sportra szánt összegeket utalni, ugyanis ez a cégek kiadási költségei kö­zött szerepelhet. S, ami a sport gazdasági megújulásá­nak egyik — a témakörhöz kapcsolódó — lényeges pont­ja: az egyesületek a jövő­ben megkapják a vállalatok­tól sportolóik bérének fe­dezetét, így nem kell buj­tatott munkakörökben, ille­gálisan foglalkoztatni a sportolókat. Jelentősen megnő a saját bevételek szerepe. Ennek növeléséhez elsősorban a vállalkozói szellem javítá­sára van szükség. Talán or­szágosan is a legjobb példák egyike a Hódmezővásárhelyi Metrdpond SE működése. A klub fenntartási költségei­nek kétharmadát vállalko­zásaiból fedezi! Megyénkben is számos példa van arra — Síküveggyár SE, Balassa­gyarmati HVSE. SBTC —, hogy sportkörök mellék­üzemágszerű tevékenységet folytatva önerejű bevételeik növelésére törekszenek, mert ez az „életben mara­dás” egyik alapfeltétele. A pénzt nehéz megszerez­ni, elkölteni viszont annál könnyebb. Az új sportfinan­szírozási rend biztosítja majd az összegek becsületes úton való megszerzését, s a hasonló módon való elkölté­sét is. Ha az elképzelések a valóságban igazolják az előzetes várakozást, elmond­hatjuk: egyesületeink gaz­dálkodásának jelszava a tiszta elszámolás, a teljesít­ményelv, a vállalkozás! V. I. Nincs gépkocsi, nincs olimpiai részvétel? Az AlSH döntése értelmében az 1988. évi téli olim­pián a férfibiatlon és -sífutás versenyszámaiban ha­zánkat egy-egy sportoló képviselheti. Ezért is biztosí­tottak lehetőséget a válogatott keret tagjainak — köz­tük a Salgótarjáni Petőfi DSE két versenyzőjének, Géczi Tibornak és Horváth Jánosnak — egy olaszor­szági edzőtáborozáson, majd az utána következő auszt­riai Világ Kupa versenyeken való részvételre. A két tarjáni fiatalember november 27-én érkezett haza kéthetes finnországi edzőtáborozásról. Ekkor ér­tesültek a Magyar Sí Szövetség döntéséről: csak azok utazhatnak Olaszországba, akik saját gépkocsival ren­delkeznek. Bár mind Géczi, mind Horváth hivatalos utazási iratai készen voltak, személygépkocsi híján nem tarthattak hét versenyzőtársukkal, akik decem­ber 2-án elutaztak az edzőtáborba. Időközben a két nógrádi sífutó intézkedett, s de­cember 10-re Isikerült szerezniük egy járművet, köl­csönbe. így utazhatnak a válogatott után, de már Ausztriába, ahol december 17-én, 19-én és 20-án biatlon Világ Kupa versenyeken bizonyíthatnak és har­colhatnak az olimpiai részvétel jogáért. Hogy miért kellett e rövid históriát papírra vetni? Csupán azért, mert adódik p. kérdés: Az olimpiai részvétel kivívásának lehetősége, az arra való felké­szülés csak egy személygépkocsin múlna? Kezdődik a teremfoci Salgótarjánban Bár a megyei bajnokság­ban még vasárnap is pályá­ra lépnek a csapatok, a lab­darúgás téli álmát alussza. Már hagyomány, hogy de­cemberben és januárban a sportcsarnok parkettjén szó­rakozhatnak a foci szerelme­sei Salgótarjánban. Az idei bajnokság ma kezdődik, hogy azután január közepéig minden hét végén programot adjon a város lakóinak. December 5. (szombat): NOTTÉV—PSZF KISZ 16.00; NSZV KISZ—Tűzoltóság 16.50; Öblös—Szénbányák 17.40; Síküveggyár KISZ— Sportcsarnok 18.30 óra. December 6., (vasárnap); Városgazdálkodás—ÁFÉSZ 16.00; Főiskola—MHSZ 16.50; SKÜ—IKV Távfűtés 17.40; Moziüzem—Vendéglátó 18.30 óra. Djra a tanulók rendelkezésére pU a salgótarjáni Jurij Gagarin Általános Iskola tan­uszodája. iA felújított sportlétesítmény testnevelésóráknak í* szabadidős-foglalkozások­nak biztosít helyet. ' Kép: TN Az SBTC szereplése Toldi Miklós szemével Nagy remények, bajnoki álmok nélkül vágott neki a Salgótarjáni Bányász TC labdarúgócsapata az 1987/88. évi NB Il-es bajnokságnak. A nyári átigazolási időszak­ban alaposan kicserélődött a játékosállomány: heten tá­voztak, hatan érkeztek. El­sődleges feladatként az új együttes kialakítása, a fia­talok beépítése szerepmit a szakvezetés célkitűzései kö­zött. A gárda eredményei is­mertek. Húsz forduló után 18 ponttal, a 13. helyről vár­ják a fekete-fehérek a ta­vaszi folytatást. Csak ösz- szehasonlításként: tavaly, hasonló időszakban 20 pont­ja volt a Stécének és a 9. helyen zárták az őszi me­netelést ... Dó kezdés Toldi Miklós vezető edző értékelésében három sza­kaszra bontotta az őszi év­adot. Ennek első része az 1—7. forduló. A tarjániak nyolc pontot gyűjtöttek eb­ben az időszakban, s ez — a csapat játékerejét ismerr ve — megfelelő teljesít­ménynek számított. — A felkészülés jól sike­rült — kezdte mondandóját Toldi. — Az augusztus 9-i rajtra kialakult a csapat, az újak közül Kiss, Simon, Zi- monyi és Kajli problémák nélkül a kezdő tizenegy tagja lett, s az ifjúságiaktól az első csapat keretéhez ke­rült Hunyás is helyet kö­vetelt magának. .— Az első hét fordulóban mind eredményesség, mind a játék tekintetében, a vá­rakozáson felül teljesítet­tünk. Hajtós, lelkes, a sike­rért az utolsó percig küzdő együttes lépett hétről hétre pályára. Elsősorban akara­ti tényezők segítették át a játékosokat a találkozók kritikus periódusain. Mélyponton A nyolcadik játéknap, a Csepelen elszenvedett 2—1- es vereség megviselte az együttest. Ezután a 13. for­dulóig tartós zuhanórepülés következett. Ebben a perió­dusban mindössze két pon­tot — a Metripond és a III. Kér. TTVE ellen —ka­part össze a fekete-fehér le­génység. A már-már a baj­nokesélyesek között emlege­tett együttes hirtelen a táb­lázat alsó régiójába esett vissza. — „Leült” a csapat, elfo­gyott az önbizalom — foly­tatta Toldi. — Hiányzott egy vezéregyéniség, aki a pályán magával ragadja tár­sait. A lelkesedés ebben a szakaszban kevésnek bizo­nyult, de a szerencse is el­pártolt mellőlünk. A Met- ripondot gólokkal kellett volna vernünk, végül örül­hettünk a döntetlennek. Sorsdöntő pillanatban li­est is hibáztunk, s szinte minden meccsen 5—6 száz- százalékos gólhelyzetet hagytunk ki. Akadozott a csapatjáték, csatáraink kép­telenek voltak betalálni az ellenfelek kapujába. Csak példaként említem: Hunyás a 13 forduló alatt 11-szer kapott játéklehetőséget, de gólt — csatár létére — nem szerzett! — A siralmas szereplés láttán, rendkívüli szakosz­tályi elnökségi ülésre ke­rült sor. Talán mondanom sem kell, hogy ez mit sem változtatott helyzetünkön, ugyanakkor az elnökség a további kemény edzésmun­ka mellett foglalt állást. Én egyébként felajánlottam, hogy szívesen fogadok olyan segítőket, akik értik a mes­terséget, s kivezetik a csa­patot a hullámvölgyből, de nem akadt jelentkező. Így Szojka Ferivel kettesben irá­nyítottuk — ha 'lehet még intenzívebben —1 az edzése­ket, s ennek meg is lett az eredménye... Feltámadás Az utolsó hét fordulóra a csapat visszanyerte formá­ját, újra szállította a ponto­kat. A jó öltözői hangulat, az egészséges önbizalom a pályán is éreztette hatását. Bár nem csillogott az együt­tes. a lelkesedés, az akarat kivezette a hullámvölgyből a tarjániakat. — Játékunkkal ugyan nem kápráztattuk el közönségün­ket, a hajrában mutatott tel­jesítményünket gyakran ju­talmazta nyiltszíni tapssal a nézősereg — mondta a ve­zető edző. — A Nyíregyháza és a Kecskemét ellen kifeje­zetten jól focizott a gárda, s ugyancsak kiválóan Komlón és ä Ganz-MÁVAG ellen idegenben. Utóbbi két talál­kozón egyértelműen a bírók fosztottak meg bennünket a pontoktól. A Mecsek-álján a 78. percig 1—0_ra vezet­tünk, közben egy szabályos gólunkat nem adta meg a játékvezető, a mérkőzés vé­gén pedig, az 1—1-es dön­tetlen után közölte játéko­saimmal. hogy: „itt nem le­het nyerni!” A Ganz- MÁVAG elleni mérkőzésnek megvan a Videofelvétele is. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy három találatunkból kettő szabályos gól volt. Ezt a játékvezetői testületnek is levetítettük, s véleményünk egyezik... A játékosok Jelenleg tizenhét szerződ­tetett labdarúgója van az SBTC-nek. Idény közben Gáspár és Gyetvai Nagybá- tonyba távozott, s jött Skoda, akit a Petőfibánya megyei I. osztályú csapatából igazol­tak. Az első kerettel edz két ifjúsági korú játékos: Kis­báb és Farkas, s ez fejlődé­sük szempontjából minden­képp előnyükre válhat. — A csapat tagjai igen hullámzó teljesítményt nyúj­tottak — értékelt Toldi. — Talán Mákos lelkesedését, hozzál'lását emelném ki. O bármilyen taktikai feladatot jól megoldott, pedig nehéz dolga volt, hisz általában az ellenfelek legveszélyesebb csa­tárait kellett semlegesítenie. A többiek” Szinte minden­kiről elmondható, hogy egy- egy kiváló teljesítmény, után egyik napról a másikra visz- szaestek. Egyéni elbeszélge­téseken kutattuk ennek oka­it, de magyarázatot nem ta­láltunk rá. Egy biztos: nem magánéletbeli kilengéseik, la­zítás miatt történtek forma­hanyatlások. — Oláh Béla leszerelt. Ve­le erősödhet középpályás so­runk, feltéve persze, ha visszajön. Állítása szerint több NB I-es és NB Il-es klub is kedvező ajánlattal kereste meg. Sajnálnám, ha nem nálunk folytatná. Kinek az érdeke? Mielőtt búcsúznánk. és megköszönném a mester ala­pos értékelését, arra kér, egy témakörrel foglalkoz­zunk még. Kérdés nélkül is mondja: — Sok kritika, bíráló meg­jegyzés éri a csapatot. Ag­gódik a város, írta egy ve­zető a klubhoz címzett leve­lében, s megkérdezte: Mi lesz a csapattal? A helyzet úgy fest. hogy az SBTC lab­darúgócsapatának szereplése ma már nem közügy. Sem edzésen, sem mérkőzés előtt, közben, vagy után sem ke­resték meg az együttest „il­letékes” helyről, hogy érdek­lődjenek, hogy szavaikkal buzdítsák a társaságot. Ta­lán mondanom sem kell, mi­lyen jó érzés lett volna ez szakvezetőknek, játékosok­nak egyaránt. De ugyanez mondható el a szakosztály­vezetésről is. Ha gond volt. jöttek a bíráló szavak, egyéb­ként meg mintha nem is léteznénk! Szóval aggódik a város! Csak azt nem tudom, hogy rajtam és közvetlen se­gítőimen kívül kinek, kiknek az érdeke, hogy ez a népszó­rakoztató játék újra régi fé­nyében csillogjon Tarjánban? Épp ezért, ha most köszö­netét kell mondanom vala­kiknek, csak a gyúró, az or­vos, a szertáros, a technikai vezető az intéző személyét emelhetem ki. Nekik még ügyük az SBTC szereplése... Vaskor István Úszóink Kubában Széchy Tamás értékelése szerint eddig igen jól sike­rült a magyar úszóválogatott olimpiai felkészülését szol­gáló kubai edzőtáborozás. A 16 élvonalbeli magyar úszó november 16-án érkezett mintegy háromhetes alapo­zásra Havannába. Széchy Tamás, akinek irá­nyításával készül a váloga­tott versenyzők többsége, az MTI-nek adott nyilatkozatá­ban elmondta, hogy az úszók naponta két edzést tartanak a csapat szálláshe­lyéről félórai autóbuszútra lévő nyolcpályás uszodában, amely a főváros egyik leg­szebb kirándulóövezetében fekszik. A kubai edzőtáboro­zás az olimpiai alapozás el­ső szakasza, amelynek célja az erőgyűjtés, a versenyzők nagyfokú terhelése. A szigetországi időjárás, amely csaknem az otthoni nyárias melegnek felel meg, igen kedvező hatással volt valamennyi versenyzőre, s ennek következtében sikerült jelentős mértékben előreha­ladni a felkészülésben, mond­ta Széchy Tamás. Kiemelte, hogy például Darnyi Tamás háromhetes influenzás meg­betegedés, Szabó József ugyancsak hosszas gyengél­kedés után érkezett Kubába, és az ő esetükben szinte sorsdöntő volt a teljes rege­nerálódás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom