Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-05 / 287. szám

1987. december 5., SZOMBAT NOGRAD 3 * Kisebb termőterületen változatlan átlag A burgonya kórképe ___________—._____:„i ______:■■■■ ■■■■■■■■■■■■ . S :. . ; ^ - . :■ :: ~ : M ondják, a burgonya a magyar ember második ke­nyere. Esszük sütve és főzve, levesnek és főzeléknek, pap­rikásain és sajáténak, köret­nek és önmagában..,, de nem folytatom. Jól képzett szakácsnak kellene lennem, hogy felsorolhassam a bur­gonyából és a burgonyával készíthető étkek sokfélesé­gét. Vagyis fontos, ám nem kevésbé problémás kultúrnö­vényről van szó. Mert azt is mondják, ne­künk, magyaroknak két esetben is gondot okoz a burgonya: amikor sok van belőle és amikor kevés. Ha bőséges a termés, a burgo­nya a termelők nyakán ma­rad, illetve az önköltségnél olcsóbban kénytelenek azt elkótyavetyélni. Ha kevés te­rem belőle, akkor ugyan ma­gas az ára, ám az alacsony hozam miatt nem térülnek meg a ráfordítások. A termelők a veszteségre rendszerint úgy reagálnak, hogy a következő évben ki­sebb területen vetnek bur­gonyáit. Ennek következmé­nyeként újfent csökken a termés. Mindezt a vásárló pénztárcája sínyli meg, tud­niillik többet kell fizetnie a burgonyáért. Köztudott, az idén a szük­ségesnél kevesebb a burgo­nya hazánkban. Ennek ne­gatív hatását mi, vevők már­is tapasztalhatjuk, hiszen a piacon 14—18 forintot is el­kérnek a krumpli kilójáért. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de minden bi­zonnyal lesz még ez drágább is... Felére csökkent a termőterület Miért nem termett elegen­dő a közkedvelt gumókból? Kizárólag a kedvezőtlen idő­járást kell-e ezért hibáztat­nunk, avagy vannak ennek más okai is? Milyen össze­tevőkre vezethetők vissza az immár visszatérő mizériák? Nos, az alábbiakban meg­próbáljuk felvázolni a bur­gonya kórképét. Elöljáróban két adatot közreadunk. Magyarországon 1976-ban mintegy 90 ezer 100, 1986-ban már csak 43 ezer 700 hektáron termesz­tették az Arperikából szár­mazó kapásnövényt. Tehát tíz év alatt a termőterület kevesebb, mint a felére csök­kent. A mezőgazdasági nagy­üzemekben erőteljesebb, a kistermelésben mérsékeltebb volt a termesztői kedv lany­hulása. — Nógrádban nagyjából hasonló folyamat játszódik le, >: .‘lilt ois—'.ószerte — köz­li dr. Halai Ignác, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője. — A Központi Sta­tisztikai Hivátr.I jelentése ér­telmében, megyénkben 1975- ben 4649, 1986-ban mindösz- sze 2311 hektáron termeltek burgonyát. Az idén tovább zsugorodott a terület, az elő­zetes jelzések szerint 2106 hektárra. Ezen belül a nagy­üzemek részesedése 1531-ről 410 hektárra mérséklődött a tizenegy év alatt. A kister­melők által müveit föld ará­nyát tekintve kevésbé, 3118- ról 1696 hektárra fogyott. Jelenleg Nógrádban már csak hat termelőszövetkezet foglalkozik burgonyatermesz­téssel. Ezek az örhalmi Ha­zafias Népfront, a Szügyi Madách Imre, a Drégelypa- láraki Szondi György, az Ér­sekvadkerti Magyar—Cseh­szlovák Barátság, a Szécsé- nyi II. Rákóczi Ferenc és a Varsányi Üj Kalász Terme­lőszövetkezet. A felsorolt üzemek tömörülnek a Palóc- táj^ Burgonya Termesztési Társaságba. A laza érdekszö­vetség 1973-ban alakult, s a gazdaságok szaporító vetéste­rülete azóta kevesebb, mint egynegyedére csökkent. A társaság gesztora az őrhal­mi mezőgazdasági üzem, melynek elnöke Rados János. — Községünkben több év­tizedes hagyománya van a burgonyatermesztésnek — je­lenti ki az ifjú szakember. — Sajnos, nálunk is ugrássze­rűen zsugorodik a földterü­let. Termelőszövetkezetünk négy évvel ezelőtt 400, az idén mindössze 170 hektá­ron termelt krumplit. A ház­tájiban viszont ugyanezen idő alatt 150-ről 219 hektár­ra gyarapodott a vetésterü­let. Üzemünknek egyébként fontos növénye a burgonya, hiszen az ágazat árbevételé­nek 40 százalékát kellene hoznia. Cserháti Zoltán, a szügyi 'termelőszövetkezet elnöke is arról beszél, hogy náluk is mindinkább teret veszít a burgonya: — Az idén már csak ve­tőburgonyát ültettünk, ötven hektáron. Az étkezési burgo­nyát a háztájiban termesztik, s a vetésterület 130 hektár körül állandósult. Csökken a hozam, növekszik a költség Miért esett vissza a bur­gonya termesztése hazánk­ban, s ezen belül megyénk­ben az üzemekben? Ennek oka a jövedelmezőségben ke­resendő. — Tavalyi adatok állnak rendelkezésemre — kezdi válaszát az osztályvezető, majd így folytatja: — Esze­rint országosan 12 ezer 400 forint nyereséget hozott a burgonya hektáronként. Ez­zel szemben megyénkben csaknem 12 ezer fórint volt a hektáronkénti, s több mint 17 millió forint a nagyüze­mek összesített ágazati vesz­tesége. A termelőszövetke­zetek közötti szóródás ter­mészetesen számottevő, ám azt leszögezhetjük: azokon a helyeken mérséklik jobban a burgonya termelését, ahol nagyobb a ráfizetés. Mit mondanak minderről a felkeresett két termelő- szövetkezetben? Elsőként halljuk Rados Jánost! — Tavalyelőttről 4, tavaly­ról 1,1 millió forint a bur­gonya miatti áthúzódó vesz­teségünk. Ehhez jön még az idén 9 millió forint, amely a tervezettnél kisebb termés­ből, szaknyelven: hozamér- ték-csökkenésből származik. Cserháti Zoltán követke­zik : — Három évvel ezelőtt 2 millió, tavalyelőtt 3 millió, a múlt évben 7 millió forint volt a burgonyatermesztés­ből adódó ráfizetésünk. Az idén is veszteséges az ága­zat. Minek tudható be, hogy or­szágosan nyereséges, me­gyénkben veszteséges a bur- gonyatermesztés? Jogos á kérdés, mert dr. Halaj Ig­nác szerint Nógrád a har­madik-negyedik helyen áll a megyék között a burgonya- termelés adottságai alapján. — Két fő okot említek — feleli az osztályvezető. — Az egyik: országosan növekszik, nálunk csökken a hozam. Hazánkban 1975-ben nagyjá­ból 12,6 tonna, Nógrádban 15,3 tonna burgonyát taka­rítottak be hektáronként. A múlt esztendőben az orszá­gos átlag már 22,1 tonna volt, míg megyénkbe!? alig változott, lí>,7 tonnát tett ki. Egyenesen döbbenetes, hogy nagyüzemeinkben ez idő alatt 21,2-ről 16,4 tonnára mérséklődött az átlagos ter­més. A kistermelésben eközJ ben 12,4-ről 15,5 tonnára nö­vekedett a hozam! Rövid töprengés után így folytatja az osztályvezető: — A burgonyatermesztés veszteségességének másik oka a költségek drasztikus emel­kedéséből adódik. Országosan a múlt évben 105 ezer, me­gyénkben 122 ezer forintra rúgott a hektáronkénti rá­fordítás. A különbség szem­betűnő, s hozzáteszem: nem indokolt. Az adatok termé­szetesen a nagyüzemi burgo­nyatermesztésre vonatkoznak, mert a kistermelésben jóval kisebbek a kiadások. Igaz, a kistermelő általában önma­ga, vágy legfeljebb a hozzá­tartozóival közösen dolgozik, s a kézi munka a jellemző. Elmarad tehát a bér- és a gépköltség, nincsenek járulé­kos költségek. Meglazult a szakmai fegyelem Dr. Halaj Ignác kifejti: az eredmények romlásához hoz­zájárult, hogy megyénk egyik-másik termelőszövet­kezetében nem éppen gon­dos gazda módjára foglal­koznak a burgonyával, je­lezve: meglazult a szakmai fegyelem. A műtrágya ható­anyagban mért hektáronkén­ti felhasználása 1981—1985. között 520-ról 431 kilo­grammra esett vissza. Ha­sonlóképpen kevesebb szer­ves trágyát szórnak ki a föl­dekre. Ott sem használják ki az öntözési lehetőségeket, ahol erre mód nyílik. Holott érdemes öntözni, hiszen a szécsényi tsz-ben ennek kö­szönhetően értek el az idén 30 tonnás hozamot. A nö­vényvédelem szakszerűsége is kívánnivalót hagy maga után, ráadásul a növényvé­dő szerek hatékonysága is romlott. Mindemellett a sza­porítóanyagok biológiai érté­ke is rosszabb a tudomány állása szerinti elvárhatónál. — El kell ismernem, ná­lunk is sok a mulasztás — jegyzi meg Rados János. —' Éppen ezért a jövőben gyö­keres változtatásokat hajtunk végre a burgonyatermesztés­ben. Kezdjük a rendcsinálást azzal, hogy olyan vezetőket bízunk meg a feladattal, akik megfelelő szakmai hozzáér­téssel bírnak és szeretik is azt, amit csinálnak. A minő­ségi munkának kell előtérbe kerülni. Visszatérünk a régi termesztési technológiára. Bevezetjük a mélyszántást, az altalajjavítást, a zöldtrá­gyázást. Egyéb téren is. mindazt szándékunkban van megadni a krumplinak, ami hozzájárulhat a termés nö­vekedéséhez. Utoljára emlí­tem, dé nem utolsósorban: el kell érnünk, hogy a kö­zösségi érdek megelőzze az egyénit. Nem engedhető meg, hogy a tsz-tagok meggazdá- godjanak a burgonyából, ez­zel szemben üzemünket vesz­teségessé tegye a krumpli! Mély lélegzetvétel után az elnök ezeket mondja: — További, tőlünk függet­len intézkedésekre is szük­ség van. Arról van szó, hogy a gépek beszerzéséből, a műtrágya, a vetőburgonya vásárlásából adódó költségek jóval nagyobb mértékben emelkedtek a krumpli eladá­si áránál. Az étkezési burgo­nya ugyan szabadáras, ám a vetőgumók mesterségesen le­szorított áron értékesíthetők. Most az a visszás helyzet állt elő, hogy a minőségileg jobb vetőanyag olcsóbb, mint a kevésbé igényes étkezési burgonya. De csak idehaza, mert Hollandiából tavaly 25 forint 90 fillérért vettük meg a vetőanyag kilóját. Egy hek­tárra pedig közel 30 mázsa vetőgumó szükséges, s ez már 75 ezer forintot tesz ki. Ehhez jönnek az egyéb ki­adások. A gépeink elavultak, újakat kellene vásárolni. De miből vegyünk? A vélemé­nyem: értékarányos árakat kell kialakítani, s hogy ne csak a termelő kockáztasson, ezért be kell vezetni az úgy­nevezett intervenciós árat. Ami azt jelenti, hogy ga­rantált áron garantált a meg­termelt burgonya átvétele. Megalakult az érdekképviseleti egyesülés A jövő évtől számottevő változások várhatók a bur­gonyavonalon. Egyfelől a vetőgumó ára is szabadon mozog majd, a kínálat és a kereslet függvényében. Más­felől megalakították a Solá- num Burgonya Termesztő Rendszert, amely az ország legszámottevőbb termesztési társaságainak érdekképvisele­ti egyesülése. A Solánum széles körű feladatokat lát majd el, kezdve a kutatás­sal, a fajták megválasztásá­val, folytatva a termesztés irányításával, a termelés és a piac összehangolásával, s befejezve a megfelelő áron való értékesítéssel. — Már-már ott tartottunk, hogy felhagyunk a burgo- nyatermesztéssel. Aztán mé­gis úgy döntöttünk, hogy a jövő évben 90 hektáron ter­mesztünk vetőburgonyát. A későbbi évekre vonatkozóan nagyon bízom a változások­ban. Az is egyértelműen kedvező lesz a nagytermelők számára, hogy a vetőmagter­meltető vállalat meghitelezi a burgonyát, s így a kiadás abban az évben jelentkezik, amikor a termésből árbevé­telre teszünk szert — így Rados János. — Abba akartuk hagyni a burgonyatermesztést. Mégis úgy határoztunk, hogy 16 hektáron ültetünk vetőgu­mót. Ha rendeződik az ár­kérdés, folytatjuk a burgo­nyatermesztést — mondja ki a végső szót Cserháti Zol­tán. — Nem szabad engedni, hogy a hagyományokkal és eszközökkel rendelkező me­zőgazdasági nagyüzemek fel­hagyjanak a burgonya ter­melésével. Márcsak azért sem, mert akkor nem lesz vetőgumó, s a kistermelők nem tudnak majd mit el­vetni — sommázza a véle­ményét dr. Halaj Ignác. Mi azt szeretnénk, ha egy év múlva a burgonya kór­képe helyett a burgonyater­melés bízató körképével je­lentkezhetnénk e hasábokon. Kalaj László Helyköziből helyijárat Nem csökkent az elhasználódott autóbuszok aránya Évente 60 millió utast szál­lít helyi, helyközi és külön­járatain a Nógrád Volán 300 autóbusza. Ez évben folytat­ta buszparkja felújítását: 25 új járművet vásárolt és az év végéig is vár még néhá­nyat. Ezek zömét a helyközi já­ratokon állították forgalom­ba, a többivel pedig a BKV- tól a korábbi években vásá­rolt. nullára leírt, de for­galombiztonsági szempontból még megfelelő autóbuszokat cserélik le. Az idei beszer­zésekkel sem sikerült azon­ban csökkenteni a nullára leírt eszközök magas, 40 szá­zalékos arányát. Az év folyamán több hely­közi autóbuszjárat vált he­lyijárattá, illetve közlekedik helyijárati tarifával. Ezen vonalak nagy többségén ugyanis a ménetsűrűséget nem változtatták, csak a vi­teldíjat csökkentették. Árbe­vétel-kiesést a vállalatnak ez nem okozott, mert a válto­zások központi intézkedésre történtek és az emiatt jelen- kező árbevétel-kiesést ál­lami költségvetésből pótol­ták. Nem így a szeptember 14-től Nagybátony—Kistere- nye között közlekedő új he­lyijáratnál. az itt jelentkező árbevétel-kiesést ugyanis a bátonyterenyei tanács vál­lalta magára. Ez évben folytatták az autóbusz-megállók elhelye­zésének vizsgálatát. Ható­sági döntés alapján csak­nem 100 megállót helyeztek át, lakossági igénybejelentés alapján pedig 7 alkalom­mal változtatták meg a bu­szok megállási helyét. En­nél természetesen több éolt a kérés, de az effajta mó­dosítások nem csupán a szál­lítóvállalaton, hanem a köz­lekedési hatóságon, jelen esetben a megyei tanács köz­lekedési osztályán és a helyi tanácson is .múlnak. Az elin­tézetlen kérések nagy több­sége ez utóbbi szűkös anya­gi helyzetén rekedt meg, hi­szen az új megállót a ta­nács saját forrásából építi ki. A menetrendben is több változtatást hajtottak végre. A helyi tanács és a megyei tanács közlekedési osztálya által közvetített lakossági kérések figyelembevételével alakítják ki a jövő évi. má­jus 29-től érvényes menet­rendet. A BRG Mechatronikai Vállalat 2. számú tszécsényi gyár­egységében az év közepétől használnak mikroszámítógépet. Különféle ügyviteli feladatok rögzítésére és az anyagszük­séglet nyilvántartására szolgál a modern berendezés. Ké­pünkön Ispán ;Zoltánné és Beszkid Andor a technológiai alapdokumentációt rögzíti. Újra keresett a kötvény Változás tapasztalható a kötvénypiacon: november vége óta Ismét sokkal töb­ben vásárolnak lakossági kötvényt, mint ahányan el­adnak. A legnagyobb forgalmat lebonyolító pénzintézet, a Budapest Bank Rt. ügyve­zető igazgatója, Járai Zsig- mond, az MTI munkatársá­nak elmondotta: a kötvéhy- piacon számottevő az élén­külés, a Budapest Bank Rt. jelenleg már naponta 20— 25 millió forint értékű köt­vényt ad el. Megváltozott a szeptemberben és október­ben kialakult kedvezőtlen irányzat, amikor a kötvény- tulajdonosok túl akartak ad­ni értékpapírjaikon. Azok a befektetők, akik korábban alacsonyabb kamatozású kötvényeket vásároltak, sza­badulni igyekeztek azoktól, hogy megvehessék a maga­sabb kamatozású OTP-köt- vényeket. Így a Budapest Banknál jelentős — több mint másfél milliárd forin­tos — készlet halmozódott fel. A kialakult helyzetre rea­gálva a Budapest Bank Rt. meghirdette az úgynevezett határidős árfolyam-garan­ciás kötvényvásárlási ak­ciót. Ennek lényege, hogy a bank a nála vásárolt és az általa kijelölt kötvényeket meghatározott idő — 3—12 hónap — elteltével, előre megszabott áron vásárolja vissza. Sikeresnek bizonyult a kezdeményezés, a vártnál jóval többen veszik igénybe a bank új szolgáltatását. A pénzintézet szakemberei tár­gyalásokat kezdtek a lakos­sági kötvények kibocsátóival, is. Ennek eredményeként eddig 28 kibocsátóval álla­podtak meg 1—4 százalékos kamatprémium fizetésében. Nőtt a kamatprémiumot ígé­rő értékpapírok kereslete, de vásárolják a hagyorriá; nyos, 11 százalékos kama­tozású kötvényeket is, mivel ezekhez általában a névér­téknél olcsóbban lehet hoz­zájutni. Így a vételi árhoz viszonyítva ezeknek a ho­zama is eléri, illetve meg­haladhatja a 12 százalékot. A bank készleteit egyéb­ként az is növelte, hogy októberben és novemberben 14 új vállalati kötvényt hozott forgalomba. Várha­tóan a kibocsátási kedv jö­vőre mérséklődni fog. A januártól forgalomba hozott értékpapírok kamatai után ugyanis adót kell fizetni, s ez megdrágítja a vállalatok számára a lakossági erő­források igénybevételét. Elsősorban a jól jövedel­mező gazdálkodóik vállalkoz­hatnak majd új kötvények forgalomba hozatalára, mi­vel csak ők tudják megfizet­ni a megemelt kamatokat, amelyek már tartalmazzák az értékpapírok hozadéka után fizetendő 20 százalékos jövedelemadót is. I i A látszat olykor csal: itt sok a burgonya, ám valójában ’ kevés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom