Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

SPORT

X

SPORT

SPORT

Ragályos az angol kór

Sok országban a szurkolók úgy látszik nőm tanultak semmit az 1985. évi ■labdarúgó BEK-döntőn történtekből, amikor a Heysel- stadionban emberek vesztették az életüket. Akkor, a Liverpoolból érkezett nézők kezdték a verekedést, aminek az angol klubok európai kupákból való kizárása lett a következménye.

Az „angol kór" —, sajnos — 1987-ben tovább terjedt, s az esztendő úgy vonul be a sportág történetébe, mint az az év, amikor a pályákon már nem a labdarúgás volt a legfontosabb. A hírügynökségek szinte- hétről hétre botrányos esetekről számoltak be, különösen Hollandiában, Olaszországban és Spanyolországban találtak követőkre az angol huligánok. Két belga kriminológus tanulmánya szerint pedig már odáig fajultak a dolgok, hogy nemzetközi bűnszövetkezet szervezi a rendbontásokat.

Igaz, néha a játékosok is rossz példát mutattak. A Benfica—Partizán Tirana BEK-találkozón négy albán játékost kellett a pályáról leküldeni. míg a Rangers— Celtic skót bajnokin három válogatott labdarúgó viselkedett úgy, hogy a kiállításon kívül még rendőrségi feljelentés is lett az esetből.

Át. esztendő legnagyobb vihart kavaró eseteiből készített összefoglalót az APA osztrák hírügynökség:

Hollandia:

— A márciusi Den Haag— Ajax bajnokit a játékvezető idő előtt lefújta. Az ok: a nézőtéren tömegverekedés tört ki, amelyen több tucatnyian megsebesültek.

— Az októberi Hollandia— Ciprus EB-selejtezőn egy pályára bedobott füstbomba megsebesítette a vendégkapust, Haritut. A találkozó eredményét megsemmisítették, újrajátszást rendeltek el.

Jugoszlávia:

— A novemberi Hajdúk Split—Olympique Marseille KEK-mérkőzésen egy könnygázbomba 20 nézőt sebesí" tett meg.

— A Hajdúk Split—Crve- na Zvezda bajnoki találkozó után huligánok egy csoportja * megtámadott és kirabolt szurkolókat, autókat rangúit meg. A rendőrség 38 embert vett őrizetbe.

Olaszország:

— A Pisa—Napoli és a Juventus—Cesena bajnokik eredményt megsemmisítették, mert a nézők mindenféle tárgyat hajítottak be a pályára, Sangnin, a Cesena játékosa meg is sérült.

— A Milan—Róma összecsapáson Tancredit, a vendégek kapusát két petárda találta el, életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg.

Spanyolország:

— Az áprilisi Real Madrid—Bayern München BEK- mérkőzésen valóságos petárdazápor zúdult a pályára. Az UEFA az eset után betiltotta a stadiont.

— Novemberben az At* letico Madrid szurkolói megrongálták a Real buszát: Hugo Sanchezt, a Real mexikói játékosát pedig egy kupamérkőzésen pezsgősüveggel fejbe dobták. Sebét 11 öltéssel kellett összevarrni.

Szovjetunió:

— A Dinamo Kijev— Szpartak Moszkva összecsapás után a pályaudvaron a kijevi rendbontók botokkal, üvegekkel és téglákkal támadtak a vendégek szurkolóira.---- ☆

B

ár, az APA hírügynökség erről nem tesz említést, sajnálatos, hogy magyar pályákon, illetve mérkőzések után is történtek rendbontások. Az 1987-es esztendőben akadtak bajnoki, kupa- és válogatott találkozók, amelyeken néhány, viszonylag csekély számú néző okozott gondot a rendezőknek, és szükségessé vált a rendőrség közbeavatkozása is. Szerencsére azonban nem ez a jellemző a magyar szurkolókra.

Samaranch üzenete

Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke újévi üzenetet küldött a jövő évi szöuli olimpia rendezőinek.

„Ahogy belépünk az új esztedőbe, s közelebb kerülünk szeptember 17-hez, a játékok megnyitójához, mind biztosabb vagyok abban, hogy a 24. nyári olimpia a versenyek történetében a legtöbb országot vonzza

majd — hangzik az elnöki üzenet. — Meggyőződésem, hogy az olimpia az egész sportvilágot egyesíti a jóakarat szellemében."

Park Seh Jik, a szöuli olimpiai szervezőbizottság (SLOOC) elnöke hasonló szellemben nyilatkozott szerdán, az üzenet kézhezvétele után.

Nők—férfiak: döntetlen

Befejeződött az a brüsz- szeli sakktorna, amelyen a világ négy legjobbnak tartott sakkozónője vívott nyolcfordulós körmérkőzést négy férfival. A végeredmény azt mutatja, hogy a hölgyek legalábbis egyenértékűek a férfiakkal — jóllehet, az „erősebb nemet” meglehetősen középszerű versenyzők képviselték — ugyanis összesítésben mindkét fél 16 pontot szerzett.

A DP A hírügynökség az utolsó, 8. forduló eredményei közül csak kettőt közöl. Ekkor az utolsó helyen álló svéd Pia Cramling sötéttel legyőzte a nyugatnémet Eric Lobront, s a szovjet Nona Gaprindasvili is megszerezte a teljes pontot az angol William Vat- son ellen. Polgár Zsuzsa utolsó fordulóbeli eredményéről nem érkezett jelentés.

Az egyéni sorrend érdekessége: az első és a második helyet nők foglalják el, az ex- és a jelenlegi világbajnok révén. A magyar résztvevő. Polgár Zsuzsa az utolsó előtti, 7. helyen végzett.

A végeredmény: 1. Nona Gaprindasvili 5, 2. Maja Csi- burdanidze (szovjet) 4,5,3— 6. Eric Lobron, Maxim

Dlugy (amerikai), William

Watson. Luc Winants (belga) 4—4, 7. Polgár Zsuzsa 3,5, 8. Pia Cramling 3 pont.

A DPA jelentése az ugyancsak Brüsszelben zajló mesterversenyről is említést

tesz. Kiemeli a két fiatalabb Polgár-nővér, Zsófia (13) és Judit (11) nagyszerű szereplését. Mindketten legyőztek már egy-egy férfi nagymestert, s három forduló után Judit egyedül

vezeti a mezőnyt százszázalékos teljesítménnyel.

„Addig nem hagyom abba, amíg ilyen

játékosok

futballoznak..."

Egy esztendeje találkoztunk. Akkor egy Datsun 1800-assal gurult be a szerkesztőség elé. Az autó az FC Malley Lausanne svájci klub tulajdona volt és Kovács István, az SBTC egykori üdvöskéje, a lausanneü egyesület idegenlégiósa ült volánnál.

A napokban újra Salgótarjánban futottunk össze. Ezúttal egy legújabb kiadású Opel Kadettból szállt ki a sokak által ismert labdarúgó. A vadonatúj 1987-es gyártású gépkocsi saját tulajdona. Kovács újra itthon van, végleg hazatért a hel- vélek földjéről. Jelenleg — bár játékengedélye még nem érkezett meg — a Bp. Vasas játékosa.

Amikor 1986. hasonló időszakában beszélgettünk, egy teljesen elégedett, a profivilág előnyeit mesélő labdarúgó számolt be mindennapjairól. Kovács büszkén mesélte az FC Malley csapatánál betöltött kulcsszerepét, újságcikkekkel illusztrálta, menynyire kedvelik és mennyire a figyelem középpontjában áll. Ma más a helyzet! Hazajött, búcsút intett a profi- világnak. v

— Ügy hírlik, elzavarták a‘ 11. osztályú svájci klubtól. Igaz ez?

— Nem. Nem küldtek el, én kértem szerződésem felbontását.

— Miért?

— Idén október 9-én magához rendelt a klub elnöke. Kérte, mutassam meg útlevelemet. Amikor meglátta, hogy kéthetente hazajárok, úgy döntött, hogy december 13-ig magánál tartja ezt. Ebben az esetben két hónapig nem jöhettem volna haza. Ezt nem bírtam volna ki a család nélkül. Nyomban közöltem, inkább a szerződésbontást választom.

— Gyors elhatározás volt.

— Már néhány kint töltött hónap után vágyódtam haza. Hiányzott a család. Az asszony, a gyerekek. Hiába beszéltünk szinte mindennap telefonon ez az „élő kapcsolatot” nem pótolta. Ezért döntöttem úgy, hogy hazatérek. Még október 9-én vonatra ültem, hazajöttem, s október 12-én már a Vasasnál edzettem.

— A családot miért nem vitte magával Svájcba?

— Nem akartam megbolygatni feleségem és gyerekeim életét, s anyagilag is rosszabbul jártam volna, hisz a családot az én fizetésemből kellett volna eltartani.

— Tatán keveset keresett?

— Nem. De ha az ott kapott pénzt a megélhetésre költjük, szinte garas nélkül jövök haza. így meg legalább összekuporgattam valamit.

— Mennyi volt a fizetése?

— Svájci viszonylatban kevés, magyar forintra átszámítva viszont sok. Nem jártam tehát rosszul. Tizennégy hónapos idegenlégióskodásomnak köszönhetem többek között, hogy hozzájutottam a magyar piacon egymillió-kétszázezer forintot érő Opelhez is.

— Svájci kiruccanása bizonyára a legjobb üzlet volt pályafutása alatt. Vajon magyarországi klubcseréinél — mert ezekből bőven volt — jól járt?

— Természetesen. Mindenki tudja, hogy egy-egy átigazolásnál jelentős összeg üti a labdarúgó markát. Én sem voltam kivétel, anyagilag mindig jól jártam.

— Miért nem ment akkor a Ferencvárosba, hisz egykor oda is hívták?

— Mert ott csak Fradi-szí- vet ígértek. Ezért pedig nem lehet semmit sem venni a boltokban.

— Az NB I-es Tatabányától viszont visszaigazolt Salgótarjánba, egy, a másod- osztályú létéért küzdő csapathoz.

— Segíteni hívtak és jöttem. Engem minden a megyeszékhelyhez köt: a család, a" barátok és a foci is. Itt lettem NB I-es labdarúgó, tagja a bronzérmes együttesnek. Ügy gondoltam, any- nyival tartozom nekik, hogy segítsek a kiesés elkerülésében.

— Mit kapott ezért az átigazolásért?

— Ígéreteket. Visszatérésem után csapatkapitány lettem. Fél . szezonban rugdostam a gólokat, hogy rengeteg gólpasszomról ne is beszéljek. Végül benn maradt az SBTC. Néhány egyesületi vezető megkapta ezért a kitüntetést és a magas pénzjutalmakat, a labdarúgóknak ígért prémium kifizetése azonban elmaradt. Csupán én — a Stécé szurkolói szavazásának legjobbja — kaptam elismerést: egy kéthetes bükfürdői beutalót.

— Később újra otthagyta az SBTC-t.

— 1985 tavaszán az akkor NB I-ben szereplő Eger SE- hez igazoltam. A Stécé 200 ezer forintért adott el fél évre. Egri vendégszereplésem alatt is a bánya állományában maradtam, innen kaptam a fizetésemet...

— Ugyanennek az évnek az őszén már a Síküveggyár összeállításában találtuk nevét.

— Bonyolult történet ez. Amikor visszatértem Egerből, Répás Béla Nagybátony- ba hívott, a területi csapathoz. Szívesen mentem volna, s szándékomat bejelentettem az SBTC-nél. Az egyik vezető közölte, hogy ebben nekik nincs üzlet, menjek inkább a Síküveggyárhoz. Végül idekerültem, a Stécé pedig újra zsebre vághatott értem 150 ezer forintot.

— S még mindig a bánya alkalmazottja volt?

— Nem sokáig. Bár megígérték, hogy státusomat megtartják, átigazolásom után néhány héttel behívattak. Az égjük vezető közölte: maradhatok a bányánál, s Tiribesen a föld alatt biztosítanak nekem munkalehetőséget. Én meg azon nyomban azt válaszoltam: erre majd akkor kerül sor, ha a bányában muskátli virágzik az ablakban. Egy hét múlva kikértem a munka- könyvemet.

— Ügy tűnik, nem szerették a Stécénél, pedig sokat tett a csapatért.

— Én úgy fogalmaznék, hogy nem mindenki kedvelt. Pedig a mendemondák ellenére én becsületesen éltem, pénzt fcsak a labdarúgással kerestem. Nekem nem építettek a bányamentők palotát,

de még holmi vállalkozásokból sem részesültem bizonyos százalékokban. Az is köztudott, hogy egy szurkoló 1985-ben — a nyilvánosság előtt — addig „okoskodott”, míg becsületsértési pert indítottam ellene. Ezt megnyertem, így az egész ország előtt bizonyíthattam tisztaságomat. Elégtételt kaptam sérelmeimért.

— Sérelmek ide, sérelmek oda harminchárom évesen a Vasas újra igényt tartott a játékára, s tulajdonképpen ennek a hívásnak köszönheti, hogy belekóstolhatott a profivilágba.

— Az angyalföldiek megkerestek, én pedig boldogan mondtam igent hívó szavukra. A Síküveggyár készségesen kiadott, az SBTC pedig újra bejelentkezett a Vasasnál. Ha jól emlékszem 50, de lehet hogy 75 ezer forintot még itt is kaptak értem. Tehát rövid két éven belül háromszor adtak el. Még szerencse, hogy Svájcba nem jöttek utánam.

— Keserűséggel beszél az SBTC-röl. Sok sérelem érte a fekete-fehéreknél?

— Én mindent mindenkor megtettem a.Stécéért. Ennek ellenére olyan pofonokat kaptam, amelyeket nem lehet elfelejteni. Amikor 1975- ben például a Vasashoz iga- zdltam, a klubvezetés csak úgy írta alá az átigazolási lapot, hogy lemondok tanácsi kijelölésű szövetkezeti lakásomról. Amíg nem intéződtek a budapesti lakásproblémáim, addig feleségem 800 forintos gyeséből, anyósom jelentős anyagi segítségével éltünk. . .

— Ha októberi visszatérésekor hívja az SBTC, magára öltötte volna újra a fekete-fehér mezt?

— Amíg ilyen vezetés van a klubnál, addig nem.

— A Vasas igényt tart játékára. Mennyi időre kötelezte el magát a kék-fehéreknél?

— Másfél éves szerződést kötöttünk. Harmincöt éves vagyok, érzek még magamban annyi erőt, hogy az NB I- ben újra letegyem névjegyemet. Az évek alatt sem gyorsaságomból, sem ruganyosságomból nem vesztettem. Ahogy elnézem a mezőnyt, nincs szégyenkeznivalóm. Addig nem hagyom abba, amíg ilyen játékosok futballoznak. . .

— Tehát előfordulhat, hogy megdönti a legendás Matthews csúcsát?

— ötvenegy éves koromig azért nem akarok focizni. Ha azonban a Vasasnál le- jáf a szerződésem, s jelenlegi kondícióm és egészségem megmarad, akkor még néhány évig azután is folytatom.

— Mikor láthatjuk újra a pályán?

— Tavasszal minden bizonnyal mert a Mally által kért hétezer dollárt a Vasas januárig kifizeti értem.

Így nem lesz további akadálya szereplésemnek. De a szombati NB I_es bajnokik után vasárnaponként az SBTC hazai találkozóira is kijárok majd, mert a fekete-fehér színt még mindig szeretem. És megveszem rendszeresen a belépőjegyet is, nehogy valakik a szememre vessék: ez a Kovács már megint rajtunk élősködik!

Vaskor István Fotó: Bencze Péter