Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
«« SZILVESZTERI KÜLÖNKIADÁSUNK Külföldi kép szolgálatunk jelenti Lapzártakor érkezett: Nagy erők felvonultatásával keresik valahol Közép'Európában az életszínvonalat (baloldali képünkön). Legfrissebb információink szerint tárgyalások folynak a Pentagonnal egy kiszuperált korszerű repülőgép megvásárlásáról, mely a tervek szerint Cered és Zabar között, heti két alkalommal, menetrend szerint közlekedik majd. (jobboldali felvételünkön) A járatok sűrítésére az esetleges igényeknek megfelelően van lehetőség — A Salgótarjáni Városszépítő Egyesület által a Pa- lócz Imre téren felállított fenyőfának csodájára jártak a megyeszékhely lakói és vendégei. Az egyesület szilveszterre újabb meglepetéssé! rukkol elő. A Tanácsköztársaság téren felállítanak egy-egy banán- és datolyafát, illetve az elégedett népművelő mpnutnentális bronzszobrát. — Üjabb postahivatalokat kíván építeni Mátranovákon a Magyar Posta. Nerr hivatalos forrásból szivárgott ki, hogy elképzelésüket lakossági pénz segítségével kívánják megvalósítani, s az időpontot is meghatározták: a fiókokat MMCMLXXX- VlII-ben adják át az adófizetőknek. — Teljesítette idei széntervét a Magyarországi Szénbányák Trösztje, Tiszán inneni, Dunán túli művei, Borsod—Heves—Nógrád vidéki üzemeinek salgótarjáni bányamúzeuma. Két ládára való „Fekete gyémántokat-' adtak el mongol turistáknak, orosz nyelven. Nagyot ugrott ezáltal a gazdálkodó egység tugrikbevétele. NÉZŐPONT Clszabtuk, hát elszabtuk... kódost már elhiszem, és bizonyítottnak tudom, hogy nálunk baj van a mértékrendszerrel. A mérték és a ridszer körül sincs minden rendben, mármint a mértékek kalmazásának a rendszerével. Röpke két hét alatt jöt- m rá mindezekre. Kár volt hát 23 évig koptatgatnom a ilönféle méretű iskolapadokat. Megvilágosodásom első állomása egy rémekbe szabott idióinterjú, ameiy a Luca-székekónt készülő salgótarjáni ircsházáról szólt. Bevallom, örültem egy kicsit, mert ás így külső szemlélőként látni nap mint nap az épitke- s alakulását. És egészen más már így beavatottként szem- lődni. Ehhez hallani kellett a szövevényes magyarázgatásokat a itáridök módosulásáról, a szabványok, a tűzvédelmi elő" ások változásáról és a csillagászati méretűre növő költ" gvetés összegéről. Értelmezésem szerint nem a terv volt hibás, hanem a menet közben — az oly hosszúra nyúlt, eneteiés alatt — megváltozó ilyeivolyan szabványok. De. ível mindig a főhatóságnak van igaza, így mégiscsak itt ablak el valamit. Elszabtak? Elszabta? Elszabták?... gyan melyik ..szabász'’ mesterlevelét kérhetjük vissza a bás vizsgamunka miatt? Aztán következett a Gorkij-lakótelepi Petőfalvi Lajos ItElános Iskola esete a tanácssal A túlzsúfolt intézmény lortpályarészét tervezték megrövidíteni tíz méterrel. Ha vízvédelmi töltés építéséről lenne szó, mégcsak megérteim. De nem, garázsok számára kanyarítanák ki ezt a idiágszíj-parcellányi földdarabot. Vajon, az iskola épült ssz helyre, vagy a lakótelep tervezésénél számították el agukat az illetékesek? Valószínűleg a colstok, a fejes maizó, a körző vagy a szögmérő apró rovátkái defor- álódtak hajdanán. Igaz, ezek a lélektelen tárgyak nem ■hetnek figyelembe gyermek-emberközpontú normaitivá" it. S most frissiben itt a napokban műszakilag átadott me- ei könyvtár épülete. Ügy hírlik, itt sem voit minden ndben a kréta, akarom mondani a műszaki előírások be- ntása körül. Már fogni sem tudom mire. kire a hiányosgokat. Mert a konkrét felelős a bevált gyakorlat szerint is személytelen. Látom magam előtt az évszázadokkal ezelőtt épült száll,vos elrendezésű városokat. Vaskos falú katedrálisok. mplomok. várak, kastélyok, római kori vízvezetékek és ak dacolnak az idővel, kiállják a próbát. S megfelelnek modern kor elvárásainak, a mai követelményeknek is. álunk, napjainkban még fel sem épült a létesítmény — igaz, hogy az viszont nagyon hosszú ideig tud készül" —. máris idejétmúlttá válik. Gyorsan változó világunk bája ez: az értékek és a mértékek számára nem jut élendő idő a stabilizálódáshoz. Cgy városháza, egv iskola, egy könyvtár kis ügy. De “ ezek az ügyek sémák. Ma itt. holnap ott bukkan fel jelenség. Ügy látom, valahol ..mértéket" vesztettünk. Buzafalvi Győző (VICC) M1AISC Politikai foglalkozáson kér• di a tiszt: — Tizedes elvtárs, vart magánál egy mai NÓC- RÁD? — Jelentem, van. — Remek. És mi van benne? — Jelentem, szalonna. O O O A fiatalasszony pirulva és szemlesütve rebegi a férjének: — Drágám, nemsokára hárman le'étünk. — Igazán, kedvesem? — kérdi megindultan a férj. — És biztos vagy benne, drágám? — Egészen biztos. Most írta a mama, hogy elsején hozzánk költözik. O O O A kiküldetésen lévő férfi este bizalmasan megkérdi a szállodai portást: — Nem vagyok ismerős ebben a városban. Mondja, van itt valami éjszakai élet? — Szokott lenni, de tegnap este fölutazott a fővárosba... O O O A hosszú hajóúton a fér) tengéribeteg lett. A feleség próbálja vigasztalni, kedveskedik neki, szórakoztatja: — Odanézz, drágaságom! — mondja a férjének. — Milyen szép tengerjáró úszik el itt mellettünk! — Nem érdekel. Akkor szólj legközelebb, ha autóbuszt látsz! PERTEREMBEN Vélemény Az éjjeli örvend Nógrád megyei, törzsökös szívem: író született! A televízió hajnali főműsorában mutatta be a Zagyva-parti Puli Lászlót remekbeszabott termelési regényének tévéfilmváltozatát. Az Írót és a művet nem szükséges bemutatni a honi olvasónak. Puli generációk erényeit egyesíti magában; jellemzője a fiatalos lendület, az öreges nehézkesség, a minden korban képes megújulási készség, az optimizmus és a pesszimizmus, az ékesszólás és a parlagiság. Igazi korunk gyermeke ő. Mindig van önálló véleménye, főként akkor, ha már előtte többen elmondták. Az éjjeli című műve az idei esztendő meglepetése volt. Zseniális többszólamú- ság jellemzi a művet, és szerencsére ezt a tulajdonságot a tévés adaptáció is megőrizte. A gyanútlan olvasónéző első pillanatban egy bizonyos edényszerű, ágy melletti alkalmatosságra gondol, amit tele kell csinálni. Hamarosan kiderül azonban, hogy ez tévedés, ezt az éjjelit már teleizélték. A történet főhőse, az anyagilag agyonbecsült művezető kissé drasztikusan, de találóan és kifejezően adja tudtunkra: „Ebben az éjjeliben nekünk már nem terem babér. Csináljunk mást!” A tapasztalt szaki felhívása még időben érkezik — mellesleg ez a konfliktus veleje —, és a gyáriak váltani tudnak. Az éjjeliedény helyett éjjeli pillangót kezdenek gyártani, mert a piackutatók felmérései szerint ebből még nincs elég sem a hazai, sem a külföldi piacokon. Dacára a széles körű választéknak, a jövedelmező, furtonfurt emelkedő áraknak. A Puli által álmodott gyár olyan éjjeli pillanigókat gyárt — s ezzel verhetetlenek a világpiacon —, amelyek nem szállnak le minden virágra, válogatnak maguk is. így aztán beszélhetünk, forintos, rubeles, koronás, dolláros, zlotys stb. pillangókról, attól függően, hogy mire programozzák be a terméket. Bizonyára nem vagyok egyedül: nekem nagyon tetszett Az éjjeli című izgalmakban és gondolatokban bővelkedő produkció. Fényes bizonyítéka, hogy vannak még tartalékaink, és ha rákényszerülünk, mozgásba is tudjuk hozni azokat. A rendező, Puli Lajos — az író unokabátyja — érti s dolgát. Hasonlóképpen a színészek, akik között Puli ugyan elvétve akad, de valamennyien Zagyva-partiak. S talán nem árulok el titkot, ha bevallom: magam is Zagyva-parti vagyok. Sulyok László Álmodtam A víz is kiver, ha rágondolok: azt álmodtam, hogy a tisztára suvickolt reggeli gyors másodperc pontosan indult. Még előbb a pénztáros megkérdezte, hogy dohányzófülkében kívánok-e utazni, mert kezemben meglátta a füstölgő bűzrudacskát. Konyakkal ugyan nem kínált, de elmesélte. hogy melyik állomáson szerezhetem be a reggelimet, — ha megéhezem —, az itóká’mat —ha megszondázom —, s a cigarettámat — ha pöfékelhetné- kem támad. Mondom, a víz is kivert... A vonat — ezek után természetesen — egy atomóra pontosságával csusszant be a célállomásra, ahol előzékeny kezek segítették le csomagomat. A peron szélén taxisofőrök, Volánirodák ügynökei lesték a pillantásomat: vajon melyik közlekedési eszközzel kívá- nak eljutni úticélomhoz. Végül is eg.y magánfuvarozó mellett döntöttem, aki mosolyogva cipelte vagy száz méteren keresztül a motyómat, mígnem a kényelmes gépkocsihoz értünk. Bent lágy zene andalított,* ő pedig arról mesélt, hogy a tiszta jövedelme meghaladja a havi húszezret, s ezért — méltányosságból — két év múlva alapítványt kíván tenni az árván maradt gyermekek zenekultúrájának fejlesztése érdekében. Neki legfeljebb havi ötezerre van szüksége a megélhetéshez, a többit erre szánja. Üjabb vonatom indulásáig még két óra szabad időm maradt, mire ő felajánlotta, hogy megismertet városa nevezetességeivel. Benyomott egy kazettát, s tetszés szerint választhattam, hogy angol, orosz, vagy német nyelven kivá- nom-e hallgatni az ismertetőt. Végezetül bekanyarodott a pályaudvarra, ahol segített a jegyváltásban is, majd kellemes ünnepeket kívánva, nem fogadta el a borravalót, „önnek az ÁFA után is ennyiért!” — tette még hozzá, majd könnyes szemmel intett búcsút. A jegykezelő ezen a vonalon is előzékeny és udvarias volt, s megkérdezte, hogy meg akarom-e tartani a lyukasztás során kihulló pöttyöt, mert az jogos tulajdonom. „Vigye csak haza a gyereknek, hadd játsszon vele!” — jegyeztem meg, mire ő felírta a címemet és megígérte, hogy cserébe a jóságomért három kívánságomat teljesíti. „Beérem én eggyel is” — szabadkoztam, és megkértem, hogy meséljen egy történetet, amitől álomra szenderülhetek. „Volt egyszer egy pontatlanul induló vonat, melynek piszkos ablakaiból a peronig sem lehetett kilátni...” — Ébredjen már, az' Istenit magának! Hát meddig rugdossam még? Vagy azt hiszi, hogy felteszem magát a vonatra... Azt úgysem éri el — nálam: most nem két órát késett, csak másfelet. (—th) Keveri Elek eseie egy ke revei id Nem eleget szerelmeske- det fekve kereveten Kevert Elek, Etesen, Remetehegy negyvenegy, erre fel bement egy berendezett terembe s elcsent egy kerevetet. Kedden nem lehetett ez eset, mert mentek Debrecenbe, de elege lehetett, ezzel, nem tetszhetett esetleg e menetrend, mert leteremtett egyet egy fejesnek, s ez feljelentette. Rendezte egy ezressel e tettet Kevert Elek, s mert elseje eltelt egy hete, elkeseredett, s bevett egy feles kevertet. De ezzel nem lelkesedett fel, s benyelt hetet egyszerre. Mellette delejes leheletet rebegett szerelme, s nem tehette meg, feine rezzenjen erre, remegve tett eleget keze e cselekedetnek, melyet fentebb emlegettem. Emelkedett kedvvel eleredt egyenest — mellette kedvese —, egy berendezett termet meglesett, s reteszt leverve besettenkedett december este, cserepek felett leereszkedve. Nem lelt kerevetet, mert egy emelettel feljebb kereste, s meglepte egy szen- deregve fegyelmezett fegyveres „teremfelettes”, de ezt Kevert Elek sebesen ie- fegyverezte, s egy emelettel ■ lejjebb ereszkedve meglelt egy kerevetet. Belefeledkezett, teljes ereje bevetve, felvette, s mert kedvese szeme lebegett benne, elcsente. Szerelme epekedve leste, Elek nem tekergeti, kerevettei elejbe esett. — Gyere be! — rebegte Eleknek, s kerevetre lehe- veredett. De ez e percben nem lehetett meg, mert megjelenít egy „rendes” fegyveres, s ezzel Kevert Eleknek befellegzett. Perterembe vezetve elmerengve szemezett, s eme elcsent kereveten feszengett, melybe belefeledkezett, de bele nem temetkezhetett, s le nem heveredhetett. Hetven hetet nem fek- het kereveten szerelme mellett Kevert Elek — rendelkeztek e perben. Helyette hetven hetet fegyenctele- pen kesereghet. ZSELY ENDRES Optimista Z’Z’... „Ne féltsetek: féllábon megélek jövőre!” „Lesz mit felvennem...” „S ha megkívánom, nőm is!” Képek: B b:
