Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-31 / 308. szám

«« SZILVESZTERI KÜLÖNKIADÁSUNK Külföldi kép szolgálatunk jelenti Lapzártakor érkezett: Nagy erők felvonultatásával keresik valahol Közép'Európában az életszínvonalat (baloldali képünkön). Legfrissebb információink szerint tárgyalások folynak a Pentagonnal egy kiszuperált korszerű repülőgép megvásárlásáról, mely a tervek szerint Cered és Zabar között, heti két alkalommal, menetrend szerint közlekedik majd. (jobboldali felvételünkön) A járatok sűrítésére az esetleges igényeknek megfelelően van lehetőség — A Salgótarjáni Város­szépítő Egyesület által a Pa- lócz Imre téren felállított fenyőfának csodájára jártak a megyeszékhely lakói és vendégei. Az egyesület szil­veszterre újabb meglepetés­sé! rukkol elő. A Tanácsköz­társaság téren felállítanak egy-egy banán- és datolya­fát, illetve az elégedett nép­művelő mpnutnentális bronz­szobrát. — Üjabb postahivatalokat kíván építeni Mátranová­kon a Magyar Posta. Nerr hivatalos forrásból szivárgott ki, hogy elképzelésüket la­kossági pénz segítségével kí­vánják megvalósítani, s az időpontot is meghatározták: a fiókokat MMCMLXXX- VlII-ben adják át az adófi­zetőknek. — Teljesítette idei szén­tervét a Magyarországi Szén­bányák Trösztje, Tiszán in­neni, Dunán túli művei, Bor­sod—Heves—Nógrád vidéki üzemeinek salgótarjáni bá­nyamúzeuma. Két ládára va­ló „Fekete gyémántokat-' ad­tak el mongol turistáknak, orosz nyelven. Nagyot ugrott ezáltal a gazdálkodó egység tugrikbevétele. NÉZŐPONT Clszabtuk, hát elszabtuk... kódost már elhiszem, és bizonyítottnak tudom, hogy nálunk baj van a mértékrendszerrel. A mérték és a ridszer körül sincs minden rendben, mármint a mértékek kalmazásának a rendszerével. Röpke két hét alatt jöt- m rá mindezekre. Kár volt hát 23 évig koptatgatnom a ilönféle méretű iskolapadokat. Megvilágosodásom első állomása egy rémekbe szabott idióinterjú, ameiy a Luca-székekónt készülő salgótarjáni ircsházáról szólt. Bevallom, örültem egy kicsit, mert ás így külső szemlélőként látni nap mint nap az épitke- s alakulását. És egészen más már így beavatottként szem- lődni. Ehhez hallani kellett a szövevényes magyarázgatásokat a itáridök módosulásáról, a szabványok, a tűzvédelmi elő" ások változásáról és a csillagászati méretűre növő költ" gvetés összegéről. Értelmezésem szerint nem a terv volt hibás, hanem a menet közben — az oly hosszúra nyúlt, eneteiés alatt — megváltozó ilyeivolyan szabványok. De. ível mindig a főhatóságnak van igaza, így mégiscsak itt ablak el valamit. Elszabtak? Elszabta? Elszabták?... gyan melyik ..szabász'’ mesterlevelét kérhetjük vissza a bás vizsgamunka miatt? Aztán következett a Gorkij-lakótelepi Petőfalvi Lajos ItElános Iskola esete a tanácssal A túlzsúfolt intézmény lortpályarészét tervezték megrövidíteni tíz méterrel. Ha vízvédelmi töltés építéséről lenne szó, mégcsak megérte­im. De nem, garázsok számára kanyarítanák ki ezt a idiágszíj-parcellányi földdarabot. Vajon, az iskola épült ssz helyre, vagy a lakótelep tervezésénél számították el agukat az illetékesek? Valószínűleg a colstok, a fejes maizó, a körző vagy a szögmérő apró rovátkái defor- álódtak hajdanán. Igaz, ezek a lélektelen tárgyak nem ■hetnek figyelembe gyermek-emberközpontú normaitivá" it. S most frissiben itt a napokban műszakilag átadott me- ei könyvtár épülete. Ügy hírlik, itt sem voit minden ndben a kréta, akarom mondani a műszaki előírások be- ntása körül. Már fogni sem tudom mire. kire a hiányos­gokat. Mert a konkrét felelős a bevált gyakorlat szerint is személytelen. Látom magam előtt az évszázadokkal ezelőtt épült szá­ll,vos elrendezésű városokat. Vaskos falú katedrálisok. mplomok. várak, kastélyok, római kori vízvezetékek és ak dacolnak az idővel, kiállják a próbát. S megfelelnek modern kor elvárásainak, a mai követelményeknek is. álunk, napjainkban még fel sem épült a létesítmény — igaz, hogy az viszont nagyon hosszú ideig tud készül" —. máris idejétmúlttá válik. Gyorsan változó világunk bája ez: az értékek és a mértékek számára nem jut éle­ndő idő a stabilizálódáshoz. Cgy városháza, egv iskola, egy könyvtár kis ügy. De “ ezek az ügyek sémák. Ma itt. holnap ott bukkan fel jelenség. Ügy látom, valahol ..mértéket" vesztettünk. Buzafalvi Győző (VICC) M1AISC Politikai foglalkozáson kér• di a tiszt: — Tizedes elvtárs, vart magánál egy mai NÓC- RÁD? — Jelentem, van. — Remek. És mi van benne? — Jelentem, szalonna. O O O A fiatalasszony pirulva és szemlesütve rebegi a férjé­nek: — Drágám, nemsokára hárman le'étünk. — Igazán, kedvesem? — kérdi megindultan a férj. — És biztos vagy benne, drágám? — Egészen biztos. Most írta a mama, hogy elsején hozzánk költözik. O O O A kiküldetésen lévő fér­fi este bizalmasan megkérdi a szállodai portást: — Nem vagyok ismerős ebben a városban. Mondja, van itt valami éjszakai élet? — Szokott lenni, de teg­nap este fölutazott a fővá­rosba... O O O A hosszú hajóúton a fér) tengéribeteg lett. A feleség próbálja vigasztalni, ked­veskedik neki, szórakoztat­ja: — Odanézz, drágaságom! — mondja a férjének. — Milyen szép tengerjáró úszik el itt mellettünk! — Nem érdekel. Akkor szólj legközelebb, ha autó­buszt látsz! PERTEREMBEN Vélemény Az éjjeli örvend Nógrád megyei, törzsökös szívem: író szüle­tett! A televízió hajnali főmű­sorában mutatta be a Zagy­va-parti Puli Lászlót remek­beszabott termelési regényé­nek tévéfilmváltozatát. Az Írót és a művet nem szüksé­ges bemutatni a honi olva­sónak. Puli generációk eré­nyeit egyesíti magában; jel­lemzője a fiatalos lendület, az öreges nehézkesség, a min­den korban képes megújulá­si készség, az optimizmus és a pesszimizmus, az ékesszó­lás és a parlagiság. Igazi ko­runk gyermeke ő. Mindig van önálló véleménye, fő­ként akkor, ha már előtte többen elmondták. Az éjjeli című műve az idei esztendő meglepetése volt. Zseniális többszólamú- ság jellemzi a művet, és sze­rencsére ezt a tulajdonságot a tévés adaptáció is megőriz­te. A gyanútlan olvasó­néző első pillanatban egy bizonyos edényszerű, ágy melletti alkalmatosságra gon­dol, amit tele kell csinálni. Hamarosan kiderül azonban, hogy ez tévedés, ezt az éjje­lit már teleizélték. A törté­net főhőse, az anyagilag agyonbecsült művezető kis­sé drasztikusan, de találóan és kifejezően adja tudtunk­ra: „Ebben az éjjeliben ne­künk már nem terem ba­bér. Csináljunk mást!” A tapasztalt szaki felhívá­sa még időben érkezik — mellesleg ez a konfliktus ve­leje —, és a gyáriak váltani tudnak. Az éjjeliedény he­lyett éjjeli pillangót kezde­nek gyártani, mert a piacku­tatók felmérései szerint eb­ből még nincs elég sem a hazai, sem a külföldi piaco­kon. Dacára a széles körű választéknak, a jövedelmező, furtonfurt emelkedő árak­nak. A Puli által álmodott gyár olyan éjjeli pillanigókat gyárt — s ezzel verhetetle­nek a világpiacon —, ame­lyek nem szállnak le minden virágra, válogatnak maguk is. így aztán beszélhetünk, forintos, rubeles, koronás, dolláros, zlotys stb. pillan­gókról, attól függően, hogy mire programozzák be a ter­méket. Bizonyára nem vagyok egyedül: nekem nagyon tet­szett Az éjjeli című izgal­makban és gondolatokban bővelkedő produkció. Fényes bizonyítéka, hogy vannak még tartalékaink, és ha rá­kényszerülünk, mozgásba is tudjuk hozni azokat. A rendező, Puli Lajos — az író unokabátyja — érti s dolgát. Hasonlóképpen a szí­nészek, akik között Puli ugyan elvétve akad, de va­lamennyien Zagyva-partiak. S talán nem árulok el tit­kot, ha bevallom: magam is Zagyva-parti vagyok. Sulyok László Álmodtam A víz is kiver, ha rágon­dolok: azt álmodtam, hogy a tisztára suvickolt regge­li gyors másodperc ponto­san indult. Még előbb a pénztáros megkérdezte, hogy dohányzófülkében kívá­nok-e utazni, mert kezem­ben meglátta a füstölgő bűzrudacskát. Konyakkal ugyan nem kínált, de elme­sélte. hogy melyik állomá­son szerezhetem be a reg­gelimet, — ha megéhezem —, az itóká’mat —ha meg­szondázom —, s a cigaret­támat — ha pöfékelhetné- kem támad. Mondom, a víz is kivert... A vonat — ezek után ter­mészetesen — egy atomóra pontosságával csusszant be a célállomásra, ahol előzé­keny kezek segítették le csomagomat. A peron szé­lén taxisofőrök, Volán­irodák ügynökei lesték a pillantásomat: vajon melyik közlekedési eszközzel kívá- nak eljutni úticélomhoz. Végül is eg.y magánfuvaro­zó mellett döntöttem, aki mosolyogva cipelte vagy száz méteren keresztül a motyómat, mígnem a ké­nyelmes gépkocsihoz értünk. Bent lágy zene andalított,* ő pedig arról mesélt, hogy a tiszta jövedelme megha­ladja a havi húszezret, s ezért — méltányosságból — két év múlva alapítványt kíván tenni az árván ma­radt gyermekek zenekultú­rájának fejlesztése érdeké­ben. Neki legfeljebb havi ötezerre van szüksége a megélhetéshez, a többit erre szánja. Üjabb vonatom indulásá­ig még két óra szabad időm maradt, mire ő fel­ajánlotta, hogy megismer­tet városa nevezetességei­vel. Benyomott egy kazet­tát, s tetszés szerint választ­hattam, hogy angol, orosz, vagy német nyelven kivá- nom-e hallgatni az ismer­tetőt. Végezetül bekanya­rodott a pályaudvarra, ahol segített a jegyváltásban is, majd kellemes ünnepeket kívánva, nem fogadta el a borravalót, „önnek az ÁFA után is ennyiért!” — tette még hozzá, majd könnyes szemmel intett búcsút. A jegykezelő ezen a vo­nalon is előzékeny és udva­rias volt, s megkérdezte, hogy meg akarom-e tartani a lyukasztás során kihulló pöttyöt, mert az jogos tu­lajdonom. „Vigye csak haza a gyereknek, hadd játsszon vele!” — jegyeztem meg, mire ő felírta a címemet és megígérte, hogy cserébe a jóságomért három kívánsá­gomat teljesíti. „Beérem én eggyel is” — szabadkoztam, és megkértem, hogy mesél­jen egy történetet, amitől álomra szenderülhetek. „Volt egyszer egy pontat­lanul induló vonat, melynek piszkos ablakaiból a pero­nig sem lehetett kilátni...” — Ébredjen már, az' Iste­nit magának! Hát meddig rugdossam még? Vagy azt hiszi, hogy felteszem magát a vonatra... Azt úgysem éri el — nálam: most nem két órát késett, csak más­felet. (—th) Keveri Elek eseie egy ke revei id Nem eleget szerelmeske- det fekve kereveten Kevert Elek, Etesen, Remetehegy negyvenegy, erre fel bement egy berendezett terembe s elcsent egy kerevetet. Ked­den nem lehetett ez eset, mert mentek Debrecenbe, de elege lehetett, ezzel, nem tetszhetett esetleg e menet­rend, mert leteremtett egyet egy fejesnek, s ez feljelen­tette. Rendezte egy ezressel e tettet Kevert Elek, s mert elseje eltelt egy hete, elke­seredett, s bevett egy feles kevertet. De ezzel nem lelkesedett fel, s benyelt hetet egyszer­re. Mellette delejes lehele­tet rebegett szerelme, s nem tehette meg, feine rez­zenjen erre, remegve tett eleget keze e cselekedetnek, melyet fentebb emlegettem. Emelkedett kedvvel eleredt egyenest — mellette kedve­se —, egy berendezett ter­met meglesett, s reteszt le­verve besettenkedett de­cember este, cserepek felett leereszkedve. Nem lelt kerevetet, mert egy emelettel feljebb ke­reste, s meglepte egy szen- deregve fegyelmezett fegy­veres „teremfelettes”, de ezt Kevert Elek sebesen ie- fegyverezte, s egy emelettel ■ lejjebb ereszkedve meglelt egy kerevetet. Belefeledke­zett, teljes ereje bevetve, felvette, s mert kedvese szeme lebegett benne, el­csente. Szerelme epeked­ve leste, Elek nem teker­geti, kerevettei elejbe esett. — Gyere be! — rebegte Eleknek, s kerevetre lehe- veredett. De ez e percben nem le­hetett meg, mert megjelenít egy „rendes” fegyveres, s ezzel Kevert Eleknek befel­legzett. Perterembe vezetve elme­rengve szemezett, s eme el­csent kereveten feszengett, melybe belefeledkezett, de bele nem temetkezhetett, s le nem heveredhetett. Hetven hetet nem fek- het kereveten szerelme mel­lett Kevert Elek — rendel­keztek e perben. Helyette hetven hetet fegyenctele- pen kesereghet. ZSELY ENDRES Optimista Z’Z’... „Ne féltsetek: féllábon megélek jövőre!” „Lesz mit felvennem...” „S ha megkívánom, nőm is!” Képek: B b:

Next

/
Oldalképek
Tartalom