Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-27 / 304. szám
1987. december 27., VASÁRNAP NOGRAD Csendes es fontos... Éjszakai műszakon a tűzhelygyárban Este tíz után Sagótarján utcái kihalnak. Az éttermek, a szórakozóhelyek többsége bezár, a délutános műszak dolgozói is lassan hazaérnek. Különösen ilyenkor, télen húzódik mindenki a meleg otthonba, miközben odakint szitál az ón os eső. Ám nem mindenki teheti ezt meg, mert a város néhány üzemében éjszaka is termelnek. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban ottjár- tamkor mintegy nyolcvanon dolgoztak az éjszakai műszakban. Bocsó Sándor fődiszpécserrel, az „éjjeles igazgatóval” beszélgetek. — Néhány embert foglalkoztatunk a megmunkálóban. az öntödében és a tisztítóüzemben. Termel mindkét zománcozóü zeniünk. Az éjszakai műszak mindig az előkészítés jegyében telik el. Ilyenkor gyártjuk le a másnapi program szerinti szereléshez szükséges alkatrészeket. Nyugodtan * állíthatom: a gyár holnapi munkáját nagyban meghatározza, hogy mennyi és milyen minőségű alkatrész készül el az éjszaka. — Mi a fődiszpécser feladatta az éjjeles műszakban? — Meg kell vizsgálnom, hogy a holnapi termeléshez mennyi és milyen alkatrész szükséges. A hiányzókat a raktárból pótoljuk. Reggel hat órára a délelőtti műszak alkatrészigényeinek kilencven százalékát biztosítanunk kell. Az éjszakai műszak ügyeleti jellegű is. A munkánk nem látványos. Sikere csak akkor érzékelhető, ha az utána következő nap termelése zavartalan. A rövid tájékoztató után elindulunk a zománcozóüzembe. Furcsa a sötét, szinte kihalt gyárudvar, ahol napközben nyüzsgést tapasztalt a látogató. Csend honol, csak a zománcozó monoton dohogása hallatszik, s néha felsdvít egy- egy köszörű. Nyerges József, az Ady Endre autonóm szocialista brigád vezetője. Most ő irányítja a zománcozó munkáját. — Ezen az éjszakán harmincötünknek mintegy 2200 alkatrészt keli legyártanunk. Éjszakára 40 százalékos pótlékot kapunk. Ez nem kis pénz, de úgy vélem, nem vagyunk túlfizetve. Bizony, gyötrő az álmosság. . . — Nagyobb selejttel dolgoznak, mint napközben ? — Ezt nem tehetjük! Áprilisban alakultunk autonóm brigáddá,, s a vállalkozással sokat nyerhetünk, de sokat is veszíthetünk anyagiakban. Mindent összevetve: örülünk, hogy így döntöttünk. A brigád- tagok havi keresete átlagosan 5—600 forinttal növekedett a korábbihoz képest. Hatékonyabban, termelékenyebben dolgozunk, mivel érezhetően javult a munkaszervezés. összeko- vácsolódcttabb lett a csapatunk is. Saját Ferencné éppen oldallapok fedőszórását végzi, amikor megszólítom. Kérdezem tőle: mi a véleménye az éjszakai műszakról? — Én szeretem. Nagy a család, így jobban elvégezhetem az otthoni munkát. A műszak is nyugodtabb, mint napközben. A műszakvezető megmondja, mit kell csinálni reggelig, s mi tesszük a dolgunkat. Nem jönnek innen-onnan, hogy ez kellene, az kellene... — Napközben aztán jut idő a pihenésre... — Immár huszonhárom éve dogozom három műszakiban, megszoktam. Délelőtt az unokámmal játszom. délután együtt alszunk néhány órát. Botos Ignác 28 éves fiatalember a tűzhelyek kamráját és sütőrészét csiszolja, majd az egészet megmártja a festékben. Amikor odalépek hozzá, leveszi védőszemüvegét és szóba elegyedünk. — Ha otthon kipiheni magát az ember, akkor nincs gond az éjszakai műszakkal. Én délig szoktam aludni, ami nekem elég. Persze, jobb lenne este a barátnőmmel szórakozni, de az éjszakai műszak is hozzátartozik az élethez. Dolgozni kell, mert éneikül nincs semmi!' Már a kijárat felé tartok, amikor egy járó motorú teherautóra leszek figyelmes. Az autóban Lantos Zsolt gépkocsivezető ül. Nem szokta, azért nehezen viseli az éjszakai munkát. — Fagyszolgálatot látok el. Időnként beindítom és járatom a Diesel-kocsikat és a mozdonyt. Különben reggelre megdermedne benne az üzemanyag, lefagynának. Sajnos, napköziben két óránál nem tudok többet aludni, így hét végére alaposán elfáradok. Elköszönök még a portásoktól, akik éjszakánként a gyár rendjére, biztonságára ügyelnek. Kilépek a most már végképp elnéptelenedett téli utcára. Hajnali két óra van. Alszik a város. Az SVT-ben azonban most is dolgoznak... Mészáros Zsolt Cél a stabilizáció, kibontakozás megalapozása Irta: Ozsuárt József Nagy jelentőségű, mozgalmas évet hagyunk nemsokára magunk mögött Széles körű társadalmi együttgondolkodás jelllemzete a politikai, gazdasági és ideológiai életünk valamennyi területét, melynek középpontjában a jobbítás, a megújítás szándéka, a kedvezőtlen folyamatok megállítása állott. Gazdasági építőmunkánkat bét, szervesen egymásra épülő központi bizottsági határozat — az 1986. november 20-i és az 1987. július 2-j befolyásolta meghatározóan. Megkezdődött a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának végrehajtása, amely 1988-ban, a gazdaságirányítás és az adóreform új körülményei között megkülönböztetett jelentőségű szakaszához érkezik. Mindezekre figyelemmel a megyei pártbizottság december 21-én a szokásos éves számvetésnél többre vállalkozott. Elsősorban annak megítélésére, hogy milyen a megye gazdaságának starthelyzete a stabilizációs időszak kezdetén, illetve milyen politikai követelmények serkenthetik leginkább gazdaságunk megszilárdítását. A fő kérdés természetesen az 1987. évi kiemelt gazdaságpolitikai feladatok teljesítése volt. Ezek a célkitűzések a többi között a gazdasági teljesítmények — hatékonyság javulásán és a termelési szerkezet korszerűsítésén alapuló — növelését, a külgazdasági és pénzügyi egyensúly javításához váló fokozottabb hozzájárulást, a műszaki fejlesztés gyorsítását fogalmazták meg. Kezdeti eredmények A megye gazdaságának fejlődésében — a prioritások tükrében— egyaránt jelen vauinak a jó irányú és a kedvezőtlen tolyamatoK. Elismerést érdemel, hogy maradéktalanul sikerült teljesíteni az exportfeladatokat. Változatlanul jó ■ üte- műek, népgazdasági szempontból is értékesek a konvertibilis kivitel bővítésére irányuló erőifeszítések. Az ipari üzemek 17—18 százalékkal növelték értékesítésüket,' s a mezőgazdasági nagyüzemek is mind nagyobb figyelmet tanúsítanak a lehetőségek iránt. Az exporttevékenységben több éve tartó jó irányú folyamat alapján nem túlzás kijelenteni, hogy a megye gazdasági egységei felismerték: a táiponma- r adáshoz szükség van a külföldi piacra és arra a reális értékítéletre, amelyet a nemzetközi kereskedelem közvetit. A gazdálkodás jövedelmezősége is javult, de mértékével már kevésbé volt elégedett a megyei pártbizottság. Az ipari üzemek többségének nyeresége meghaladja a múlt évit és a mezőgazdaság pozíciói is jobbak, mint egy évvel ezelőtt. Az eredmények ugyanakkor inkább csak a pénzügyi helyzet stabil! záiáshoz voltak elegendőek, a fejlesztési források érdemleges bővítéséhez már nem. Kedvező, hogy konkrét — bár a politikai szándékok szerint csupán kezdeti — lépések történtek az iparszerkezet átalakítására. Megkezdte üzemszerű működését a Salgótarjáni Ruhagyár korszerű technikával felszerelt bátony- terenyei gyáregysége. Tervszerűen megvalósult a híradástechnikai profilra való átállás a BRG sz^csényi gyáregységében. Megyénkben újdonságnak számít, hogy japán tőke- részesedéssel megalakult a Salgótarjáni Üveggyapot Részvénytársaság. Nem teljesültek ugyanakkor az egyes ágazatok fejlődésének élénkítésére vonatkozó Célkitűzések. Megyénk iparának termelése az 1986-os szint körül alakul és immár második éve elmarad az országos átlagtól. A tavalyihoz hasonlóan most is — néhány kivételitől eltekintve — elsősorban nagyüzemeink termelése stagnál. Természetesen körültekintően kell ezt minősíteni, hiszen el kell ismerni: sokuknál — például az SKÜ-ben, a kábelgyárban, a vasszerkezeti üzemeinkben — az elért termelési szint tartása is nagy energiát követel. Reálértékben a mezőgazdasági nagyüzemek 5—6 százalékos folyó áras növekedése nagyjából a tavalyi év megismétlését jelenti. Ezen belül kedvező, hogy a növénytermesztés pozíciói az elgondolásoknak megfelelően javultak. Pozitív irányú folyamatok eredménye a kiegészítő tevékenység tervezettet meghaladó teljesítménye. Változatlanul nem sikerült azonban megtalálni az állattenyésztés visszafejlődésének hatékony ellenszerét. Lassú a szerkezeti változás A megyei pártbizottság vitájában nagy hangsúlyt kapott hogy van néhány olyan jellemzője is az idei gazdasági fejlődésnek, amely kevésbé magyarázható objektív körülményekkel. Továbbra is lassú egyebek között a gazdálkodóegységek tevékenységén belüli szerkezeti változás. Van néhány jó eredmény (például az NSZV racionalizálási intézkedésed, a szénmosó üzembe helyezése, az SKÜ hideghen- gerművd rekonstrukciója, vagy néhány mezőgazdasági nagyüzem éleim iszerfeldolgozó-kapacitás bővítése), amely a hatékonyság tartós javításának irányába mutat. Near hagyható azonban szó nélkül, hogy korábban mindig meg lehetett nevezni néhány olyan üzemet, amelyik átfogó váltás nélkül is új, vagy jelentősen korszerűsített termékkel jelent meg a piacon. Az idén nehezebb ilyet találni. Egyoldalú lenne a megközelítés, ha lebecsülnénk a divat- irányzatokhoz, a magasabb követelményekhez, a választéki igényekhez való alkalmazkodiás kevésbé látványos, de kétségtelen eredményeit. De egyoldalú lenne akkor is, ha elkerülné ' a figyelmet, hogy a tartós siker külcsa szinte mindenütt, a termelési illetve termékszerkezet megújításában keresendő. A másik, ami figyelmet érdemel, hogy mind a jövedelmezőség javításának, mind az exporteredményeknek elsősorban az egyszeri tartalékok kiaknázása a fő forrása. Elismerést érdemelnek természetesen az anyaggal, energiával élőmunkával való pazarlás megszüntetésére irányuló erőfeszítések, illetve, ahogyan exportőreink élni tudnak a pályázatok előnyeivel. Rá kell azonban mutatni: ezek korlátozott lehetőségek, azért több energiát kell fordítani az eredmények műszaki-technikai fejlődéssel történő megalapozására. Ma különösen nem közömbös, hogyan változtak megyénkben az életszínvonalat és az életkörülményeket alakító tényezők. Az idei eredmények alapjában véve megfelelnek a célkitűzéseknek. A foglalkoztatottságot kismértékű, de érzékelhető feszültség jellemzi. Ez elsősorban a szakképzet- lenek iránti keresletcsökkenésből és az alacsony munkamorálúak alkalmazásával szembeni tartózkodásból fakad. A lakossági jövedelmek a tavalyához hasonló mértékben, várhatóan mintegy 9 százalékkal emelkednek. Az életkörülmények javítását szolgáló tanácsi célkitűzések zöme is megvalósul. Alapvetően biztosított volt az intézményhálózat zavartalan működése. Az év mérlegét megvonva a pártbizottság úgy foglalt állást, hogy az eredmények elfogadható pozíciót biztosítanak a stabilizáció számára, a perspektivikus áttörés azonban várat magára. Ennek megfelelően határozta meg a testület a gazdasági építőmunka elsőrendű követelményeit. Megkülönböztetett jelentőségű, hogy a gazdálkodószervek a külgazdasági egyensúly javításában való részvétel fokozására és a hatékonyság növelésére koncentrálják erőfeszítéseiket. Határozottabb irányvétel és lendületesebb tevékenység indokolt a gazdaság szerkezetének megújításában. Mindezeket a korábbinál jobban kell szolgálnia a dü- namükuisabfo műszaki fejlesztési tevékenységnek, a szervezeti és érdekeltségi viszonyok alakításának. Az ipari üzemekre a tartós exportképesség megalapozásában, a műszaki fejlődés és a szerkezeti átalakítás gyorsításában hárul meghatározó szerep. Az exportstruktúra fokozatos korszerűsítése révén egyidejűleg kell eleget tenniük a konvertibilis áruallap-növelés és a jövedelmezőségi szempontok előtérbe áiilítósa — nemegyszer ellentmondó — követelményeinek. Emellett — kihasználva a várható ösztönzőket — fel keli értékelődnie a tőkésimport kiváltására irányuló törekvéseknek is. A szerkezetváltás érdekében egyrészt élenjáró technológiák meghonosítására, másrészt kiegészítő korszerűsítésekre van fokozottabban szükség. Ennek egyik — megyénk vállalatai számára is járható — útja a hazai és külföldi partnerekkel való együttműködés elmélyítése, közös vállalkozások létrehozása. Az agrárágazatban megyénkben is legfontosabb feladat a kiegyensúlyozott lakossági ellátáshoz és az exportképes árualapok bővítéséhez való hozzájárulás. Ezért egyrészt változatlanul alapvető az élelmi szer-gazdasági programokban váló eredményes részvétel, másrészt azonban szükség van a termelési szerkezet finomítására is. Az állattenyésztésben — a gazdaságosság szem előtt tartásával — erőfeszítéseket kell tenni az áliományalakulás kedvezőtlen tendenciáinak megállítására. A kiegészítő tevékenységben a hagyományos, stabilizáló szerep mellett két új elemnek: a helyi foglalkoztatás feltételei javításának és ez exportbővítő, illetve importkiváltó ipari és élelmiszer-ipari termelés fokozásának is markánsabban meg kell jelenni. Az 1988-as esztendő nagy próbatételt jelent a lakosság számára. Gazdasági gondjaink megoldása és az egyensúlyi követelmények miatt kénytelenek vagyunk a reáljövedelmek, ezen belül a reálbérek széles körű csökkentésével kalkulálni. Az összességében mérséklődő anyagi lehetőségek mellett is kielégítő megoldást kell ugyanakkor találni a teljesítmények ösztönzésére, és az életkörülményeket javító legfontosabb feladatok megoldására. Minden korábbinál fontosabb a teljesítmények arányos elismerése. A kollektívák mozgósításával Fél kell készülni új foglalkoztatáspolitikai feszültségekre is, hiszen leépítésre ösztönöz a jövő évi keresetszabályozás, illetve néhány helyen, például a szénbányáiknál a termelés erőteljesebb racionalizálására is sor kerülhet A vállalatokat mégis a hatékony foglalkoztatásra hívta fél a megyei pártbizottság. Nyomatékosan ráirányította azonban a figyelmet, hogy valamennyi munkáltató erkölcsi-politikai kötelessége a korrekt és idejében való tájékoztatás, az aktív segítség az újraelhelyezésben, valamint a pillanatnyi bérgazdiálkodási előnyök stratégiai célokat szem előtt tartó és humánus mérlegelése. A figyelmes olvasó a feladatok között feltehetőleg több, korábban megfogalmazottat is felismer. Valóban: a stabilizáció útja nem új abban az értelemben, hogy egyes teendőit már régebbről ismerjük. Üj közelítésmód szükséges azonban az eddig elkülönülten, egymás mellett létező részfeladatok szerves és hatékony összekapcsolásához. Ez az új közelítésmód egyrészt az innovációs készségből és a kockázatvállalásból keil, hogy táplálkozzék. Másrészt azonban valamennyi — posztján felelősen tevékenykedő — ember át kell érezze: megyénkben nagyobb a feladat attól, hogy a gondjaira bízott területet, vagy kollektívát pusztán a szabályozás által ösztönzött irányba vezesse. Fokozott szükség van a gazdaságpolitikai célokkal való teljesebb azonosulásra és ezek meggyőződésből is fakadó követésére. A megyei pártbizottság vitájában nyomatékot kapott, hogy az ilyen természetű hozzáállás és vezetői gyakorlat számíthat arra, hogy találkozzon a kollektívák jobbító szándékával és kezdeményezéseivel. Mindez olyan kihívás, amely a vezetőktől az itt-ott eluralkodó pesszimizmus és a szélesebb körben fellelhető, várakozó magatartás helyett pozitív választ sürget az emberi erőforrások hasznosítására. A kedvező közfelfogás, az általános cselekvő tenniaka- rás kialakításában a pártszerveknek és -szervezeteknek kell meghatározó szerepet vállalniuk. Elsősorban arra van szükség, hogy támasszák politikai követelményként: a gazdasági vezetés rendelkezzen megfelelő programmal a stabilizáció és a kibontakozás helyi feladatainak megvalósítására. Tovább kell folytatni a Központi Bizottság július 2-i határozatának elmélyült tanulmányozását, szervesen összekapcsolva a munkahelyi tennivalók folyamatos megismertetésével, a végrehajtásra történő mozgósításisal. A pártszervezeteké a kezdeményezés felelőssége abban is, hogy minden területen a kibontakozási programért kötelezettséget érző és abban tevőlegesen részt vállaló vezetők dolgozzanak. Ha ezeken a területeken sikerül előrelépni, okkal várható, hogy tovább erősödik a céljaink megvalósításába vetett hit és bizalom. Mindez jó alapul szolgálhat az 1988. évben előttünk álló feladatok megoldásához. Csehszlovák exportra kerülő szál! «tószalag vázát ellenőrzik az ORV salgótarjáni gyárában.
