Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
NÖGRÁD Szécsényben Arany Csillag-díját, melynek átvételére Madridba kellett volna utaznunk, még a novemberben. A részvételhez -kétezer dollárra lett volna szükségünk, de sajnos, a pénzt a SZÖVOSZ segítségével sem tudtuk előteremteni. A nyugati kereskedelmi színvonal ismeretében labdába rúgni — azt hiszem — nem kis dolog... Tudom, most azt mondja: hiszi, ha iátja. Nézzük meg! Az áfész két csehszlovák, egy lengyel és egy bolgár áruházzal alakított ki együttműködést, a választék bővítése érdekében. — Mondják, hogy városunknak az lenne jó, ha legalább öt cég versenyezne -egymással a vásárlók kegyeiért. örökké piszkálhatnának, melyikünk képes jobban úszni. Én úgy gondolom, nem élünk vissza a helyzetünkkel. Ha így lenne, nem járnának ide a megyeszékhelyről, meg Balassagyarmatról. Való igaz, hogy bezártuk az egyetlen dohányboltot. de hiszen komoly veszteséget termelt. A 2. számú élelmiszerbolt pedig túl közel volt a Skálához, hát nem volt értelme fenntartani. Felugrottunk Baranyi Andráshoz, aki igazgató- helyettesként vezeti az áruházát. Itt észrevehető, miiként érvényesül az elnök búcsúmondata: ..A jövőt szemlélve nem kifogásolni kell a változásokat, hanem alkalmazkodni hozzá!'’ Kis készlet, de nagy figyelmesség a tejboltban. Ügy gondoltam, két hétig kinyitok és megnézem, megy-e az árusítás. Palacsintánk is most van először. Ez finom volt! S milyen jól néz ki ez a kirakat itt nem messze! — Mi jót vásárol Juli néni? — kérdezi Csatlósné, ahogy a zöldségeshez benyitunk. — Tojást nem kapok! Egyébként van itt minden, mint a jó módban. No isten áldjon édesanyám! — Reggel még az is volt — veszi észre az érdeklődőket Fekete György, Éjszaka indulok áruért. Holnapra lesz minden! Menjünk tovább. Ügy látom, a tej bolt kinyitott egy pillanatra. — Fél óra szünetet kaptunk — magyarázza Király Boldizsárné. — Most okítanak ki bennünket az új árakról, meg a nyitva tartásról. Sajnos, elsején leltároznom kell. Olyan sok minden nincs, de a választék jó. Van például csehszlovák ruszlink is, amit az szerint. Téglagyárunk a harmadik negyedévi szállításokat pótolja a főváros környéki telepekre. Egyedül cement és mész van pillanatnyilag. Tüzelőből jobb a helyzet, bár érthetetlen, hogy miért nem kellett a lakosságnak nyáron az akciós szén, most meg veszik ugyanazt drágábban. Importféleségeket kivéve jó a kínálatunk. A tűzifa ugyan elfogyott, de holnap jön a következő szállítmány. ☆ Itt hát elválnak útjaink. Talán még eléri a karácsonyfapiacot a Sörkertben, de, ha nem kap — bár, ezt kötve hiszem — van maszek is a parkolóban. A lényeg az, hogy a tetején szépen ragyogjon a csillag. Azt hiszem, gazdag ajándékskála lesz alatta. T. Németh László Képek: Bábel László Üj csillag kerestetik? A Palóc-Skála élelmiszerosztályáról nem fogyhat ki a friss kenyér és a tej. Jó munkájuk ékes bizonyítéka az Arany Csillag-díj. Minden beszélgetés hordoz valamiféle tanulságot, ez véletlenül érdekes is volt. Partnerem megállapítása szerint a néhány száz év után újjászületett város ellátása kielégítő, neuralgikus pontot aligha találnánk, persze leszámítva a manapság tapasztalható felvásárlási láz okozta hiányokat. Mindenekelőtt a helyi áfészé az érdem, s ha a kákán is csomót akarunk keresni, ők jelentik ezt is. Sétálván a főutcán, a promenádtöl a Varga-part irányába, szinte csak a szövetkezet címereit látom, ami sejteti, hogy alaposan megvetették a lábukat a lassan ur- banizálódó helységben. Beszélgetőtársam vélt, vagy jogos aggodalma is emiatt éledt fel, arra gondolván, hogy a monopolhelyzet visszafogja a szükségszerű fejlődést. Például az ellátásban. Vajon törvényszerűen várható mindaz, amit e fogalom: monopólium takar, vagy csak túlzott pesszimizmus hozta felszínre Balta. Lászlónak, a városi pártbizottság eiső titkárának következtetését? Keresve sem találhattunk volna jobb időpontot a decemberi pénzköltésnél arra, hogy a dilemma nyomába eredjünk. . . áfész a losonciaktól szerez be. Időnként előfordul szavatossági probléma, a tejiparral meg a Fűszérttel, egyébként elégedett vagyok az ellátással. Ott jön egy nénike. Ügy tűnik a Skálából lépett ki. — Két betegem van a kórházban, nekik viszek édességet — áll meg egy szóra Jakab Gáborné. — Itt szoktam vásárolni, mert megkapok mindent egy helyen. Azt vettem észre, hogy sok az idegen. Lehet, hogy szlovákok! De megyek, mert el kell hoznom az ebédet is. Ott bent valaki egy csomó piros holmit csomagol. Segítünk neki? Augusztusig sül a finom pecsenye, utána.;. (Állítása való igaz: egy betű nem sok, annyit sem lehet kiolvasni a bejegyzésből. Annál inkább a másikból, miszerint egy borsodi vadásztársaság tagjai köszö- netüket fejezik ki a kitűnő ételekért és az udvarias felszolgálásért. A bélyegzőn az áfész neve is szerepel.) No, megjöttek? Kedves hely ez a presszó, csak a rendezvényeik nem úgy sikerednek. ahogy eltervezték. S. ezzel arra céloz, hogy az Észak-magvarországi RU- TEX képviselőjével napi kapcsolatban állnak. Nincs nagy vész. Az igazgatóhelyettes a konkurenciáról így szól: — Van itt mellettünk egy vegyeskereskedés, amit a környékbeliek csak „kis Skálának " becéznek. Kiváló üzleti érzékkel akkor nyit ki, amikor mi bezártunk. Jól kiegészítjük egymást. Versenytárs az olcsó áruk boltja is —, bár az áfész üzemelteti —. hiszen jobban igazodik a pénztárcákhoz. rag'' az Omniában? Bár, én inkább beülök addig az étterembe Sári Andrásáé, üzletvezető-helyetteshez. A presszóban találkozunk! — Jókor jött. mert még nem indult be a nagyüzem. Sokan ebédelnek nálunk és a bejegyzések szerint elégedettek a koszttal. Egyvalaki kifogásolt valamit, de nem tudtuk megfejteni, hogy mit. mert szerintem a tollat sem látta az alkoholgőztől. Megtudtam például, hogy már a nótaest sem csábító az ittenieknek, a diszkó meg befulladt. Sebaj, talán a farsangi jobban sikerül. — Amint látja, ennek a részlegnek lehetne emelni a színvonalán — söpri le a morzsákat Csatlósné a székről. — Általában persze elégedett vagyok. Mi az, ami hiányzik? Talán egv ajándékbolt, amit egykoron a dohánybolt jelentett a váEg.yértelmű vesztesek vagyunk az üvegvisszaváltásban, mivel nincs megfelelő tárolóhelyünk. A büfét sem bővíthetjük egyelőre, ezért nincs szeszes ital, szendvics, azaz nem gyorsbüfé. Eggyel nőtt viszont az élelmiszerosztály pénztárainak a száma. gondolván az ünnepi csúcsra és. hogy jövőre legalább itt ne kelljen tülekedniük a fél háromkor érkező BRG-seknek. Végül: van egy Zsuk kis teherautónk. ami arra szolgál, hogy ha kifogy valamilyen árucikk. de a hálózat boltjában akad felesleg belőle, rögtön mozgósítjuk. . . A Skáia mögött egy pecsenyesütödében Szeles Gusztáváé ínycsiklandó ételekkel várja a vendégeket. — Ügy tervezem, hogy jövő év augusztusáig csinálom, s ha a fiam másként nem dönt. bezárjuk a sütödét. Pedig szeretik az emberek. mert ide bejöhetnek munkásgúnyában is: az étteremben így mégsem ildomos. Most térjünk be a tanácsra és kérjük meg Csatlós Lászlóné igazgatási főelőadót, tartson velünk. Kíváncsi vagyok. lesz-e „munkásnadA sörkerti fák —, egyelőre csillag nélkül. Szécscnyi sláger a Juhász-féle meleg fagyi. rosnak. Az áfész bezárta, bár kivárták a jogszabályban előírt fél évet. Aztán szeretném, ha lenne óra-ékszer üzletünk, és egy, a prome- nádéhoz hasonló egykori cukrászdánk. Szépen gyarapodnak a kisiparosok is, így javult meg a zöldség- és gyümölcskínálat. Lángossü- tőnket kedveii a város, különösen a diákok, hiszen 10-re az iskola előtt várja őket. Fagylaltozónk is van, sőt most is kinyitott. Kóstoljuk meg, milyen a Juhászék meleg fagylaltja. Takaros üzlet, meg kell hagyni! Életemben sem ettem még télen fagyit, hát üsse kő.. . — Ez a specialitásunk — töltögeti a tölcséreket Juhász Ferenc üzletvezető. — — Disznóölés lesz nálunk, Varsányban — veti fel a tekintetét Jusztin Jánosné. — Náiunk rossz az ellátás, ezért, ha jön a fizetés, felülünk a buszra és irány a Skála. Csak hát most baj van, mert a férjem nyugdíjba ment az oroszi szövetkezettől és a munkakönyvét egy hónapja nem küldték utána. Pénz meg csak azután van. . . Jól elbeszélgettük az időt, de a Tüzépre még nézzünk be. Megkérdeztük Kovács József telepvezetőt, mitől ilyen kihatalt a hatalmas udvar? — A vásárlási láz már csillapodott egy kicsit, de építőanyag most sincs igény Gonda Pál: „Nem kifogásolni kell a változásokat, hanem alkalmazkodni hozzá!" Baranyi András: ,, Minden 100 forintból visszakap egyet a vásárló, engedmény formájában.” — Ha azt mondom, kézzel fogható bizonyítékom van arra, hogy a megyéből, távolabbi helyekről is felkeresik a Paióc Skálát, bizonyára hitetlenkedik. Pedig a nyeremén.vgála-akci- ónk során figyeljük ám a sorsjegyre írt címeket is. De nézzük csak sorrá, miként keressük a vásárlók kegyeit. Minden száz forint forgalomból egy forintot visszatérítünk engedmények formájában. Fontosnak tartom az igények pontos,, napra kész ismeretét is. Jöjjön, nézzük meg. hogy megy ez a gyakorlatban! Kaszás Józsefné a konfekcióosztályon nyitja ki a ..hiányfüzetet": — A lista most hosszabb a megszokottnál, de azt hiszem érthető. Hiába keresték ma például a férfimellényeket, irhát, szőrmét, .vagy a kis kamaszfarmert, a férfi- munkanadrágot. Margó megígérte. hogy hamarosan pótolják a hiányzó készletet. Ha úgy gondolja, tartson velem! Először is nézzünk szét az áfész háza táján. A titkárnő szerint Gonda Pál, a Szécsényi Egyesült Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet elnöke éppen az irodájában tartózkodik. Tőle kérdezem: vajon adásnak tartják-e magukat a városi színvonalban ? — Nézze! A megyében nevet szereztünk magunknak, eredményeink is a jók közé sorolnak bennünket. Nyereségtervünket idén 22,5 millió forintban határoztuk meg. s szeptember végén már 20.8 milliót értünk el. A puszta szamok keveset mondanak, ezért más bizonyítékot is kérek az elnöktől. — A szövetkezetét ugyancsak a megyén belül isme- " rik el, a Palóc-Skála Áruházát viszont külföldi mezőnyben is kipróbáltuk. Szigorú mutatók alapján áruházunk elnyerte egy nemzetközi bíró lobi zott síig
