Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
IRODALOM CSANADY JAKOS: SZÓBESZÉD Csak kedvet adjatok, ti hervadt ligetek, parkok, elszáradt jüvek. csak adj, csak adj, te magas égbolt, és fent lakozó pogány istenek — száguldani a végtelen terek minden horizont-vonalán át, ti mind, ti mind, ti kedvet adjatok bibelődni magammal s a szavakkal, A szó, a szó lángoló csipkebokra, minden szavam legyen, mi volt, legenda, története a mélybe-siippedt ezrek dobbantásának. kik tovább ereznek e mondatokban, tiszta szó-beszéd, mely év-ezrek füvéből máig-ért, (csak kedvet adjatok, csak adjatok) szavam jajául kitépett nyelvemért. Künn tapossák a verset autók, más dallam ez, nem áram-zizegés, motort pörgetnek gyermek-gázolók, valahova rohannak, valahova kiürült aggyal, rángatódzó szívvel száguldanak a hidakon keresztül, nem mint a dalban kancsú hangszerek a végtelen sztyeppék igézetében, amelyek íve torkomban remeg. Bibelődni magammal s a szavakkal sorsom csomózta Gordius-kötés, míg nem röppen kard felhasítani torkom, a viharmadár dalát is kimondom s a mezők hervadását. sarjadását, s a fent lakozó pogány istenek ideje-tűnt, elégikus haragját, s gyermek-korom elkopott nagyharangját. Yetélytórsak gyűrűjében A nemzeti televíziózás védelmében A kíváncsiság élteti ezt az üzemet. Kijössz újra meg újra. mert kíváncsi vagy miféle trükkel csapnak be megint? Eljövök, fizetek, leégek, és túl a katasztrófaérzés pillanatain okoskodok. Hazafelé menet már teljesen világos. mit hogyan kellett volna csinálni, ne üres zsebbel, éhesen cap- lassak az, anyám házába kilenc felé. Szóval, a mindig utólag nagyokosok széles táborába tartozom. Leroskadok a televízió elé. Megeszem a vacsorát, megiszom az üveg sört, már ég a szemem. Ájulásig fáradt vagyok. Kizárt, hogy fél tízkor friss legyek, amikor elkezdődik a kupameccs. Bóbiskolva, felriadva nem lehet focit nézni. Elgondolni is rossz: négy órakor- holnap is ki kell mászni az ágyból. Szerelem? Ugyan! Egyszer már voltam családalapító. Két évig gvű- rődtem. aztán elváltam. Egy áprilisi esős délután ránéztem az asszony gyűlölettől görcsös arcára: lapátra vele. mondtam. A feleségem csak arra ügyelt a közös életünkben, mindig neki legyen igaza, és befogja a számat, elhallgattasson. ha ezt mégse sikerülne tökéletesen bebizonyítani. Ezt még kibírtam volna. Nem olyan fontos nekem, hogy győztes legyek. Különösen nem perpatvarokban. semmi kis vitákban. Legyen neki igaza! Elégedett vagy, motyogtam a visszavonulások után? Gyere bújjunk ágyba! Eleinte az ágymeleg lett volna, ami betölti a köztünk lévő tapintható hézagokat. Üresség, szárazon kopogó szavak. Néhány hónap után alig érdekelt már a teste, és őt se igazán az enyém. Eljött, az éjszaka: r u t i n szerűen szeret k ezt ü n k. Ennyi. Szunya. Reggel négykor kelni kell. . Amilyen béketűrő barom vagyok, akár az aranylakodalomig is maga mellett tarthatott volna ilyen műsorral is. Vele maradtam volna, mert tuti, hogy mással se jobb, és másoknak se jobb, azok hazudnak, csalnak a látszat kedvéért. Egyforma minden, ha az ember túl lesz az első felfedezéseken, a fényes egybeolvadásokon. És milyen észrevétlen elszállnak azok a hetek, hónapok, amikor a szerelem még megtart mindent. Nálam a muladozó nagy érzés helyére szenvedélyes játékok álltak, nála a gyűlölködés. Nekem két hobbim Is volt. neki egy se. Beleéltem magam a repülőmodellezésbe. meg a lóversenyzésbe. Nem mondom: mind a kettő igen költséges pasz- szió, de azért az indulatai túlméretezettek voltak a hobbijaim iránt. A lóversenyért lelkesedett, a repülőgépektől u tálkozott. Még fordítva el tudtam volna képzelni! Szép, napsütéses ünnepnapokon ki vittem magammal a pályára. Tetszett neki a színes nyüzsgés. Együtt izgultuk végig a tíz futamot, amíg csak üres nem lett a zsebem. Mintha talán még szerette volna is a lovakat? Sírva fakadt, mikor a győzelemre hajszolt fiatal fekete kancát a finisben keményen ostorozta a hajtó. Ilyenkor úgy tűnhetett, talán lelke is van az én választottamnak, de hamar, kiderült, látszat az egész. Csak előítéletei vannak. Azon a tavaszon, mikor aztán elváltunk, egy délután dühében léköpte a legszebb IL-tizennyolcasomat. Ö moziba akart menni, én pin- gáltam a gépeket. Itt a lóvé, mondtam. mozijegy, taxi, eredj egyedül! Nem ment, azt duruzsolta, hogy most egy olyan filmről van szó, amit együtt kell megnézzen férj és feleség. Szerelem első vérig. Noiszen! Akkor se megyek, mondtam. erre ő leköpte a száradó repülőmet. Nesze, te pilóta, sikította, és elrohant. Pilóta a gúnynevem, ö még sohase mondta ki, sőt utálta, ha a barátaim előtte így neveztek, mert tudta, a gúnynév nem onnan származik, hogy teherautó- sofőr vagyok, hanem onnan, hogy amióta az eszemet tudom, mindig igazi pilóta akartam lenni. A repülés szédüléses vágya ott volt egész gyermekkoromban, iskoláskoromban. Az volt a legszebb szó számomra: pilóta. Ahogy megtanultam olvasni, írni, mindent telefirkáltam a zengzetes névvel. Pilóta. Az első osztályban tanév vége felé kijelentettem: tanító néni, én pilóta leszek. A jócskán öregedő. képesítés nélküli tanerő felkacagott, pilóta, te? Azon se csodálkoznék jobban, ha azt mondanád, pilótakeksz akarsz lenni, hogy a gyerekek szeressenek! Majd pont te leszel pilóta! Te vagy az egyetlen az osztályban, aki úszni se tudsz, meg biciklizni se. Még csoda, hogy járni, szaladni tudsz, itt a földön, te szerencsétlen... Ilyen tündérien kedves volt velem! Máig se tudom, miért utált annyira, hogy ilyen korán belém égesse emlékeztetőnek:' ez az álom aligha fog valóra válni. Egy Pest környéki faluban éltünk: két utcabeli asztalossegéd elhitette velem, megérkezett a vasútállomásra a vitorlázó repülőgép, amit ők rendeltek nekem, szerezzek gyorsan stráíkocsis fuvarost, pénzt, lehet indulni a gépért. Anyám súva bizonygatta, nem a pénzt sajnálja a fuvarosra, de becsapás, tréfa az egész. Ahogy lakatostanuló koromban elértem a korhatárt, jelentkeztem vitorlázórepülőnek, örültek nekem, felvettek, ősztől tavaszig úgy jártam a tanfolyamra, mint egy megszállott. Pilóta leszek, csakazért- is! Mindent kitanulok. Először vitorlázok, aztán a katonaságnál vadászrepülő leszek. végül irány a MALÉV, irány az ég, az egész világ. Be lehet húzni a magassági kormányt! Májusban nem feleltem meg az orvosi vizsgálaton. A fülemben levő egyensúlyi rendszer gyalogolni elég jó, repülni vele nem! Kibírtam valahogy; de a szakmát, csapot-papot otthagytam. beálltam lovásznak a lóversenvpályára, hogy ne kelljen tanulnom. Lehúztam ott hűséges hét esztendőt, de tanulás nélkül csak nem maradtam, beiratkoztam a levelező gimnáziumba és jelesen leérettségiztem. Gyűjteni kezdtem a repü- lőmodel leket, alkatrészeket, és magam is építettem, szerkesztettem gépeket. Soha nem játszottam akkor a pályán, mégis meggyűlöltem a versenyüzletet, miközben a lovakat, a csendes hűséges társakat nagyon megszerettem. Mikor otthagytam a pályát mint a legalsó sorban dolgozó, lenézett lovász én igen büszke voltam a megszerzett szakismereteimre. Teherautó-sofőr lettem. Sokat kerestem, s úgy látszik a- könnyen szerzett pénz utat keresett magának, s legjobb lyukas vödörnek a lóversenypálya látszott. Játékosként tértem vissza a pályára. aki azt hiszi itt mindent tud, amit tudni lehet, és a szakértelem a fogadásban sem mondhat csődöt. A feleségemet már régóta ismertem, gépírónő volt a lóversenyvállalatnál, de csak akkor melegedtünk össze. mikor játékosként kezdtem kijárni. Úgy tűnt, szeretjük egymást, egymáshoz valók vagyunk, összeházasodtunk. Amikor együtt éltünk, kiderült, ö is mást várt, én is mást vártam, ö is úgy érzi, csak lepleztem a bunkóságomat, és megjátszottam az intelligens fiút, hogy hozzám jöjjön, én is úgy érzem, direkt visszatartotta, visszafolytotta előttem az igazi természetét, hogy elvegyem, feleségül. Az az egy szerencse, hogy gyerek nem lett ezalatt a rossz két év alatt, amíg mi daráltuk egymást lefelé. Felmondtak az albérletet, ő is visszament az anyjához, én is kiköltöztem újra falura az anyámhoz. Nincs ugyan messze a falu, de mégis csak hajnalban kell kelni, hogyha hat órakor a volán mellett akarok ülni. A lóversenyen örök vesztő vagyok. Értek a lovakhoz, ismerem a hajtókát, a kocsik márkáját, a szénanátha természetét. De mindez semmit nem ér mert valami mindig rosszul sikerül. Akármilyen okosságot fejtek meg vagy találok ki, a részletekben valami nem stimmel. Annyira tuti balszerencsés vagyok, hogy az már sorsszerű istencsapás. A haverok, akikkel a pálya kantinjában megiszom egy-egy sört, konyakot, ismernek. Nemcsak kinevetik a szakmai érveimet, a játékrendszeremet. de néha sunyin utánam lopakodnak a kasz- szához, kilesik, megnézik mit játszom, és azt a kombinációt nyugodtan kihúzzák a számításból. Mivel én ezt vagy azt játszom, az. úgyse lehet jó! Rendszerint igazuk van. Estére nem marad egy százasom se taxira. Anyám ugyanolyan türelmes velem, mint hatéves koromban, amikor odakor-, mányoztam a stráfkocsit a házunk elé, hogy itt az idő, gyerünk a repülőgépért. Leteszi elém a vacsorát szótlanul. Nem kérdi mennyit vesztettem, mikor adok haza valami pénzt. Szeret engem. Meglehet sose fog szeretni más, csak ő. Leragad a szemem. Második kiadásban bömbcJl a tévéhíradó. Anyám lehalkítja a hangosságot; mehetnél aludni, kisfiam. Meccs lesz, anya, motyogom, meg kéne próbálni ébren maradni... A napokban fellőtték azt a televíziós műholdat, amelynek közvetítésével Európában, így '. Magyarországon is számos távoli ország tévéműsora vehető. Igaz, már évek óta enélkül is voltak vetélvtársai a hazai adásoknak. Hiszen az ország felében, harmadában nézték a szomszédos országok tévéműsorait, nálunk is elterjedt a videózás divatja, becslés szerint 3—40(1 ezer készülék van a video- tulajdonosok birtokában. Ebben a kínálatban, ahol már az á kérdés, hogy tizenhat vagy huszonnégy adás közül választ-e a néző, a Magyar Televízió monopolhelyzete igencsak megszűnt. Mégis, mint Bereczky Gyulafa Magyar Televízió elnöke egy sajtótájékoztatón megjegyezte, ha későn is, de tenni kell valamit a nemzeti kultúra és a nemzeti televízió védelme érdekében. Méghozzá nem elsősorban a műsoridő növelésével, hiszen ennek anyagi akadályok is határt szabnak, (csak érzékeltetésül: 1 percnyi tévéműsor önköltsége 7600 forint). Hetente 92—100 órányi a Magyar Televízió műsorideje. Ezen belül 52—53 százaléknyi a saját gyártású műsor, 30 százalék a vásárolt és cserélt produkció, a fennmaradó időt ismétlésekkel töltjük ki. A tévé elnöke szerint olyan szemléletváltozásra van szükség, amely tudatosítja az alkotókban, műsorszerkesztőkben, hogy minden fontos, ami képernyőre kerül. Azt a bizonyos 2—3 órás műsoridőt (20 és 22.30 között) a televízió nemzeti jellegének erősítésére kívánják a következtőkben felhasználni. Elsőbbséget biztosítva, a magyar, különösen az értéket hordozó magyar produkcióknak. Mi erősítheti a televíziózás nemzeti jellegét? Minden, ami rólunk és nekünk szól, amit csak mi, magyarok tudunk elmondani egymásnak. Azt is Bereczky Gyula mondta el, hogy a jövőben nem több, sőt jóval kevesebb politikai műsort terveznek. mint ez ideig. De jobbakat, nyitottabbakat, bátrabbakat. Azt akarják, hogy a televízió stúdiói igazi viták színhelyei legyenek. Amelyekben a közönséget érdeklő, a közvéleményt foglalkoztató témákat fűznek napirendre. Azzal a felelősséggel, amelyet a nagy nézettség és a tévé „hatalma" ró az alkatokra. Hiszen ha a tévé hozzányúl egy témához, abból nálunk belpolitikai esemény lesz. A mai magyar társadalom életének megörökítését jelölte meg céljául a most alakuló dokumentációs szerkesztőség. Vezetőjének, Baló Györgynek a szeméivé is garancia, hogy ebben a műhelyben sokoldalúan és nézőcentrikusan dolgozzák föl majd napjaink történetét. Saját történelmünk feldolgozásának nagy feladata ugyancsak a televízióra hárul. A honalapítástól, Árpád-házi királyaink cselekedeteitől a, történelmi regényekig gazdag forrásanyag áll rendelkezésre. De ugyanilyen gazdag a magyar művészetek, az irodalom- és művelődéstörténetünk kincstára is. Fontos éve lesz az 1988- as év a televíziónak. Néhány konkrét változást rövidesen a nézők is észlelhetnek: fokozatosan és folyamatosan teljessé teszik a második műsort. Szombaton és vasárnap egésznap lesz adás a 2-es csatornán, így megszűnik a másfél csatornás szerkezet, s a 2-es műsor heti adásideje eléri a 30 órát. Az 1-es és a 2-es adás élére egy-egy felelős beosztású, intendáns kerül, aki önálló tervezéssel alakítja ki az egyes csatornák programját. Természetesen a gyártás továbbra is egységes marad, és mint „műsorbankból” lehet a produkciókból válogatni. Márciusban rendszeresül a délutáni 17.00 órás híradó. A vasárnap délelőttöt hírműsor tölti majd ki. Kedd délután életmód-életvitel tanácsadó műsor szerepel a képernyőn. Csütörtökön kéthetente jelentkezik a honismerettel, természeti szépségekkel foglalkozó Hazai tükör. Pénteken este, havonta egyszer kulturális, művészeti blokkot láthatnak a nézők, képzőművészeti. zenei produkciókkal, rendezői sorozatokkal. K. M Erdős István: \ KVm^ra
