Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-16 / 296. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... ( Tőkésexportra válogatják a málnát Nézsán, a Május 1. Termelőszövetkezet új hűtőházá­ban. — bp — gyógyulás harmóniában TELEXEN ÉRKEZETT... Turistaparadicsom lehet Göcsej Betegek és gyógyítók Gyorsabb a Életünk éveinek múlásá- vel egyre gyakrabban ta­lálkozunk orvosokkal és ápolónőikkel, s mind sűrűb­ben vetődik fel a gyógyí­tók és a betegek kapcso­lata. A vélemények és a nézetek természetszerűleg különbözőek. Orvosnak, ápolónőnek lenni, több mint foglalko­zás. Hivatás, amely ember- szeretetet, türelmet, fegyel­mezettséget, pontosságot, megértést és felelősségtu­datot követel. Régi mon­dás. hogy gyorsabban gyó­gyul a beteg, ha bízik az orvosában, a nővérekben, a gyógymódban. Rengeteg múlik tehát a gyógyító kol­lektíván. A balassagyarmati kór­házban és rendelőintézeté­ben járatos vagyok. A fo­lyosók, kórtermek tiszták, s A maga nemében egye­dülálló és máshol is köve­tésre méltó óvodai csoportot hoztak létre Szegeden. A Mozgáskorlátozottak Csong- rád Megyei Egyesületének szegedi csoportja még ta­vasszal kezdeményezte, hogy legalább a megyeszékhelyen teremtsék meg az óvodás­korban lévő korlátozott mozgásképességű gyerme­kek elhelyezését. Az elhatározást tettek követték: széles körű társadalmi összefogással 13 mozgássé- rüf gyermekkel óvodai cso­portot szerveztek a Hattyas- telepi óvodában, ahol a kor­szerű körülmények, például a tornaterem, s nem kevés­bé a korábbról ismert ma­gas színvonalú pedagógiai munka biztosított. A foglalkozásokon a moz­gássérült gyerekek együtt vesznek részt a csoport töb­bi — nem mozgássérült — tagjával. Külön figyelemre méltó, hogy a csoportban helyet kaptak nehezen moz­gó, különleges gondoskodás­ra szoruló gyerekek is. Olyanok is, akik gyógyászati segédeszközzel — bottal, mankóval, kerekes székkel — 'képesek csak közlekedni. Mindez számukra nem okoz különösebb nehézséget, jól beilleszkednek a csoport napi tevékenységébe. Ugyan­akkor legalább annyira fontos, hogy a nem mozgás- sérült társaik is elfogadják őket. Természetesnek veszik mindenütt nyugodt, bizako­dó légkör uralkodik. Itt a vezetők megkövetelik a ren­det, a fegyelmet. E kórház­ban érzik a betegek, hogy itt minden őértük történik, mindenki azon fáradozik, hogy a beteg mielőbb meg­gyógyuljon. Hallottam viszont már olyan intézetről is, ahol a legkorszerűbb felszerelés mellett csak tessék-lássék végezték a gyógyító mun­kát. Természetesen a tech­nikai fejlődés folyamatosan megváltoztatja az egész­ségügyi intézmények arcula­tát. A kórházak szinte nagy­üzemmé válnak, de ez bem zavarhatja meg a beteg és a gyógyítók kapcsolatát. A csillogó készülékek, a kép­ernyős műszerek nem nyug­tatják meg a betegeket, akik sokkal hálásabbak egy az ő „másságukat”, hogy nehezebben járnak, s netán játék közben segíteni kell nekik, vagy óvni kell őket attól, hogy fellökjék őket. Magyarországon a ma élő korlátozott mozgásképessé­gű egyének pontos számát nem ismerjük. Számukat ma a legkülönbözőbb becslések az összlakosság 4—10 százaléká­ra — vagyis 400 ezer és egy­millió közötti főre — teszik, Nem tudjuk, az óvodás és iskolás korú mozgássérültek — szellemileg nem fogya­tékos — gyermekek pontos számát sem: országosan mintegy 70—100 ezerre be­csülik. Számuk Nógrád megyében hozzávetőlegesen 800—900 főre tehető. Mindenképpen az lenne az ideális, ha ezek a gyerekek — és minden gyengébben és erősebben korlátozott mozgásképességű gyerek — mielőbb „normál” közösségbe kerülnének, s a cs. ’ádi háttér mellett „egész­sége,, gyerekekkel együtt járha. 'nak óvod ' közös­ségben végezhetnék álta­lános isi: -mulmányai­kat. Sokszor beigazolódott tapasztalat hogy azok a rokkantak — mozgássérültek, siketek, vagy nagyothallók, vakok, vagy csökkentlátók —, akik gyermekkorukban a rende­zett családi körülmények biztató szóért, mosolyért, egy simogatásért, a megér­tésért. Az tegészségügyi dolgozók nagy többsége odaadással, lelkiismeretesen végzi nem könnyű munkáját. De, ha mi betegek vagyunk, ér­zékenyebben reagálunk. Rosszulesik, ha az egész­ségügyi intézményben túl sokat küldözgetnek egyik helyről a másikra. Ahhoz, hogy minden in­tézményben olyan légkör alakuljon ki, amely a gyó­gyulást segíti elő, amely hozzájárul a betegek be­illeszkedéséhez, a jó közér­zethez, a gyógyító kollektí­vák és a betegek közti kap­csolatokat kell még\ jobbá, harmonikusabbá tenni. mellett, közösségben nőttek fel, sokkal hamarabb, sok­kal szerencsésebben tudnak beilleszkedni az „épek” tár­sadalmába. mint azok a tár­saik, akik csak tizenéves korukban — esetleg még később — kerültek be kö­zösségbe. Társadalmi szinten sem közömbös, hogy a kez­dettől, kisgyerekkortól kö­zösségben élők későbbi re­habilitációja sokkal kevesebb pénzt és jelentősen kisebb energiát emészt fel. Mindenképpen kívánatos lenne, ha a szegedi példa minél szélesebb körben, or­szágosan is követőkre talál­na. Hasonló összefogással Nógrád megye városaiban, Salgótarjánban, Balassa­gyarmaton, illetve a nagyobb községekben is szervezhetné­nek speciális óvodai csopor­tokat, megteremthetnék azo­kat a feltételeket, hogy a mozgássérült gyerekek álta­lános iskolai tanulmányaikat is közösségekben végezzék el. Szinte bizonyos, hogy a Szegeden megvalósult el­képzelésnek — sajnos —, van jövője az ország más településein is, hiszen a gyermekgyógyászok, a szü­lészorvosok az efféle be­tegségek „újratermelődésé­vel” számolnak, melynek egészségügyi és szociális in­dítékai egyaránt vannak. Kósik Lajos Zala megyének még alig fél évszázada is elzárt, sze­gény vidéke volt Göcsej; a tájegység idegenforgalmi hasznosítására az utóbbi időkben már jelentős erő­feszítéseket tettek, s most újabb fejlesztéseket tervez­nek. A csaknem 650 négy­zetkilométernyi, festői szépségű országrész ugyanis, természeti adott­ságai révén a csendre, pi­henésre vágyó turisták pa­radicsoma lehetne. A ven­dégek fogadásához szüksé­ges feltételek azonban még mindig hiányosak. Igaz, az úthálózat sokat ja­vult, ám a kellő színvonalú szálláshelyek, éttermek és üzletek száma még mindig kevés. Emiatt azután egye­lőre csupán az úgynevezett átmenő turizmus alakult ki. A Balaton partján, Za- lakaroson vagy a közeli vá­rosokban üdülő külföldi és hazai látogatók általában A salgótarjáni Centrum Áruházban már a múlt hó­nap elejétől tart a hagyomá­nyos karácsonyi játékvásár. — A Triáltól, a Skálától, árucsere formájában közvet­lenül a szomszédos Csehszlo­vákiából beszerezve és ter­mészetesen saját áruházi lán­cunk segítségével mintegy 2 millió forint értékű játékot forgalmazunk karácsony előtt — mondja Seprényi Attiláné, az áruház igazga­tója, majd hozzáteszi; — A kínálat talán egy kicsit el­marad a tavalyitól, de érték­ben megközelíti azt. Ez azt jelenti, hogy sajnos a játé­kok ára sem maradt válto­zatlan az elmúlt év alatt. Regős Ferencnét, a játék- osztály vezetőjét arra kérem, hogy részletezze a kínálatot. December az ajándékozás hónapja, a Télapó után jön a karácsony, a szeretet ün­nepe. Az emberek ilyenkor ajándékokkal kedveskednek egymásnak, szeretteiknek, s az ünnepek előtti napokban az átlagosnál több pénzt tartanak maguknál: várva az alkalmat, hogy mikor si­kerül megvenni a már elő­re megígért, vagy meglepem tésnek szánt ajándékot. Egyre zsúfoltabbak az autóbuszok, az átlagosnál nagyobb tömeg mozog az áruházakban, üzletekben. Sajnos, nem mindenki aján­dékvásárlás céljából utazik a tömegközlekedési eszközö­kön. vagy furakodik a tö­megben. Ezeket az embere­ket nem az örömszerzés ve­zérli, hanem embertársaik elővigyázatlanságában, fi­egynapos kirándülásokat tesznek Göcsejben, holott már csak a „magyar ten­ger” tehermentesítése szem­pontjából is igen fontos lenne, ha tovább maradná­nak. A falusi turizmus elter­jesztésével a Zalatour pró­bálkozik, s például Nova községben nem is eredmény­telenül. Nemrég pedig hoz­záláttak a kisközségekben elhagyott porták felméré­séhez, s a még felújítható- kat megfelelő átalakítás után kiadják. Az érdeklő­dést jelzi, hogy Kökényes- mindszenten egy rendbe hozott házuk május óta fo­lyamatosan foglalt. A me­gye idegenforgalmi tervei közül még jó néhány akad, melynek megvalósításához már hozzákezdtek, így Rádi- házán bővítik, komforto­sabbá teszik a Ménes pan­zióját, és folytatják a fa­— Gyengébb idén az ellá­tás plüssárukból és az ol­csóbb babákból. Van viszont kisgyermekeknek való építő­játék, amit egy éve hiába ke­restek a szülők. Nagy a vá­laszték a technikai, a mecha­nikai összerakó és társas­játékokból. Igen széles ská­lán mozognak az árak: 9-től 3500 forintig kínálunk játé­kokat a fakockától a rnatc" boxon, Legón keresztül a mindenttudó gépcsodákig. — Melyek a legkedveltebb ajándékok? — A drágák! Nagyon so­kan nem úgy és nem azt vá­sárolják, ami a gyereknek jó és hasznos. Nem a játé­kot tartják szem előtt, ha­nem annak árát. Talán a szomszédtól, ismerőstől nem akarnak lemaradni, vagy azt gyelmetlenségében és gon­datlanságában bíznak. A kellő pillanatra várnak és fürkészik, mikor tudják ész­revétlenül kiemelni az el­álló zsebből, a nyitott tás­kából, vagy a vásárlás után a csomagok tetejéről a pénz­tárcát. Alkalom szüli a tolvajt, így a közmondás. És ők mindig ezeket az alkalma­kat igyekeznek kihasználni. Soha nem okoz számukra lelkiismeret-furdalást, hogy az ellopott tárca tartalma milyen módon gyűlt össze, becsületes munkával, eset­leg a konyhapénz gondo­sabb beosztásával, vagy hosszú időn keresztül meg­spórolva. Őket egy dolog vezérli, munka nélkül, becstelen módon, akár bűncselekmény lovas-vadászati turizmus fellendítésére vadgazdál­kodási társaság alakult, amely vadaskerteket létesít. Szerepel az elképzelések között felvonós sí- és szán­kópályák építése és az évente általában csupán 1,5—2 hónapig kihasznált, jól felszerelt vadászházak egész éves idegenforgalmi hasznosítása is. Az anyagiak egy részé­nek fedezéséhez hozzájárul­hatnának a már eddig is gyakori — főleg a községi szabadidő-központok létre­hozásakor tapasztalt — he­lyi kezdeményezések, erő­feszítések, és az úgyneve­zett elmaradott térségek fejlesztésére szolgáló pénz­ből is juttatni kívánnak erre a célra, hiszen a tu­rizmus fejlesztése, bizonyí­tottan. a gazdasági elmara­dottság felszámolásának egyik igen hatékony mód­ja. hiszik, hogy az egész évi tar­tozásukat pótolhatják egy drága ajándékkal. Sokan felkeresik a salgó­tarjáni szabádidő-boltot is. — Szerintem a tavalyihoz hasonlóan az utóbbi hét év egyik legjobb árukínálata fogadja a hozzánk betérő­ket — mondja Kalocsai Já­nosáé boltvezető. — Hiány­cikkek idén is vannak, de ha valaki valóban vásárolni akar, ha nem is éppen a ke­resett cikket, de egy azt he­lyettesítőt biztosan vihet. Később pultok között mu­tatja meg, hogy mely kor­osztálynak milyen játékok kaphatók. — Kicsiknek műanyag épí- tőjátókot, fából készült esz­közöket, csörgőt, csipogót kí­nálunk. Nagyobbacska lá­nyoknak babák és a hozzá kapcsolódó babakozmetika, fodrászszalon, babakonyha. Edénykészlet, takarítóeszkö­zök, cukrászeszközök is kaphatók, amik segítenek az életszerű felnőttes cselekvé­sek rögzülésében. A fiúk ré­szére autók, sokféle összera­kó. konstrukciós játékok mellett elemes, távirányítású csodamasinák is kaphatók. Az árakról beszélgetve, a boltvezető így sommázza vé­leményét : — Áz lenne a jó, ha a lé­nyeg nem az áron, hanem, a gyermek és a játéka közöt­ti érzelmi kapcsolaton lenne. Ne eg.v drága játék megvá­sárlásával próbáljuk bepótol­ni az év közben elmaradt törődést, gondoskodást! —mészáros— elkövetése útján is, pénz­hez jutni. Külön vigyázni kell az autós kézitáskákra, amik­ben az értéktárgyakon kí­vül személyi iratok, okmá­nyok, sőt lakás- és gépko­csikulcsok is megtalálhatók. Ezek ellopása esetén nem­csak a pénz vagy a benne levő értéktárgy, hanem a gépkocsi és a lakás is ve­szélybe kerülhet! Nem beszélve arról, hogy lopott személyi igazolvány­nyal is követtek el már visszaélést. A kellő figye­lem és óvatosság, s az ér­téktárgyak biztonságos he­lyen tartása a tolvajok leg­nagyobb ellensége. Ne adjunk alkalmat a tolvajoknak! — radna — m Hemerka Gyula Követendő példa Szegeden Óvoda mozgássérült gyerekeknek lusi boltok felújítását. Játékokról Mindegy, hogy mi, csak drága legyen?! A salgótarjáni szabadidő-boltban hosszú évek óta a legjobb játékválasztékkal várják a vevőket. — kép: kulcsár — Vigyázzunk értékeinkre!

Next

/
Oldalképek
Tartalom