Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
Mérkőzések előtt Tenisz Elnöki tippek a zárófordulóra Az NB II. és az NB III. őszi zárófordulója előtt Mészáros Gábor, a Romhányi Kerámia SE ügyvezető elnöke volt a vendégünk. A negyvenéves sportvezető hat éve tölti be ezt a posztot a Börzsöny alatti nagyközség sportegyesületénél, .társadalmi munkában. Főfoglalkozásban a gyár pénzügyi osztályának csoportvezetője. Ifjabb korában aktív versenyzőként szerettették meg írele a sportmozgalmat. A natvanas évek elején a Vá- ;i VSE atlétájaként a szö- j>escipő mindennapos használati eszközének számított- Ám az aktív sporttal fiatalon szakított makacs betegsége miatt. Jelenlegi munkahelyén 1982 óta dolgozik. Előtte tizenhat évig az OTP rétsági fiókjának munkatársa volt. Még most is szívesen em- ékszik azokra az évekre, nindig szeretettel gondol a mit munkatársakra. Alighogy a kerámiagyár- íoz került, mindjárt meg- jízást kapott az egyesület /ezetésére. Ez irányú tevé- cenységét lelkiismeretesen, iozzáértéssel végzi. Röp- abdázóik évek óta meg- latározó szerepet játsza- íak a második vonalban. Nemegyszer csak gazdasági ényezők akadályozták meg íz egyesületet az első osz- ályba jutásban. Labdarúgó- k stabil NB III-as csapatlak számítanak. Ezen a hét végén a rom- íányi sportvezető tippelt la- junknak. SBTC—Szeged SC: most a vendégek egységesebb csapat benyomását keltik,, bár a „Stécé” is jobb csapat annál, amit a helyezése mutat. A két nagy múltú együttes rangadója döntetlen körüli eredményt hoz. Nagybátony—Romhány: hivatalból is bízom csapatunkban, bár az előjelek nem a legkedvezőbbek. Három játékosunk sérült, így Majnák János edző még csapatot sem tudott hirdetni, ennek ellenére remélem, hogy pontosan térünk haza BátonyterenyérőlBgy. HVSE—Síküveggyár Röviden: meglepetésre számítok! Győz a Gyarmat! Megyei elsőosztályú bajnokság : Örhalom—Mátrano- vák 2, ÖMTE—Palotás -1, Karancslapujtő—Pásztó X, Kisterénye—Bércéi X, Sző- nyi SE—Balassi SE 1, Né- zsa—SKSE 1 (!), Nógrád Volán—Szécsény 1, Érsekvad - kert—Salgó Öblös 1. (P. I.) ☆ A vidéki labdarúgás két patinás együttese csap ösz- sze az NB II. őszi idényzáróján. Az SBTC 1935 és 1980 között 37 idényt küzdött végig az élvonalban, négyszer volt a vidék legjobbja és 1972-ben bronzérmet szerzett. Hét év óta viszont csak a másodosztály jut a fekete- fehéreknek, így a szegediek mellett a nógrádi szurkolók is elmerenghetnek a dicsőség múlandóságán... Szombaton már a 64. SBTC—Szeged SC "bajnoki mérkőzésre kerül sor, az első 57-et az NB I-ben, míg az utolsó hatot a második Vonalban játszották az alábbi mérleggel: 25 tarjáni győzelem, 22 döntetlen és mindössze 16 szegedi siker. Ami tarjáni ösz- szecsapásaikat illeti, szegedi szemszögből nézve még si- várabb a kép. A Tisza-par- tiak az eltelt 52 esztendő alatt mindössze háromszor győztek a bányászvárosban, s az utolsó sikerig 34 (!) évet kellett visszalapozni- 1953. október 26-án nyertek Csáki és Machos góljaival 2—0-ra Tarjánban, s azóta egyszer sem sikerült hasonló bravúr... A mai találkozó 13 órakor kezdődik a Kohász-stadionban. A játékvezetői hármas: Karsai (Kurmai, Lója). (vitos) >akk Ritmikus Hengerelt a bajnokjelölt Borsodi Távhő—Nógrád Volán T1—3 Két számjegyű vereséget zenvedett a Nógrád Volán akkcsapata az OB II. 12. utolsó előtti) fordulójában Miskolcon, a feljutásra kasingató, kitűnő erőkből ál- ó Borsodi Távhő csapatá* ól. A tarjáni együttest in- luenza „tizedelte”, erősen artalékosan állt ki és mind- zek mellett csak döntetlen- e futotta a nagy ambícióval játszó hazaiak ellen. A ereség ellenére — miután óbb érdekes és váratlan redmény született — a lógrád Volán .tartja helye- ését a középmezőnyben, s lég az 5. helyet is vissza- zerezheti, mert a sereghaj- 5, az OB II-től már bú- súzó Ganz-Villany csapa- át fogadja az utolsó fordu- >ban. Részletes eredmények: 1. >r. Perecz—Tóth L. döntetni, 2. Bokor—Frink 1—0, Kovács—Istvanovszki 1—0,1 Král—Klepej 1—0, 5. Izina—Gál döntetlen,' 6. Isé- >y—Szokáes döntetlen, 7. lavasi—Szabó döntetlen, 8. lObermayer— Gallai döntetlen, 9. Jánoska—Ponyi 1—0, 10. Márton—Szarvas döntetlen, 11. Dr. Gergely—Kol- tányi 1—0, 12. Szálló J.— Sirnkó 1—0, 13. Petykó— Pataki M. 1—0, 14. Gulyán —ifj. Sirnkó 1—0. A 12. forduló eredményei: Kecskeméti TE—Vízügy SC 5,5—8,5, Kecskeméti Sz.— Pénzverő 6—8, Eger—Utasellátó 8—6, Hajdúszoboszló —Makó 5—9. Ganz-Villany —Szeged 2—11 (1), MAFC— Nyíregyháza 3,5—9,5 (1). A bajnokság állása 1. Borsodi T. 12 9 2 1 104,5. 2. Pénzverő SE 12 10 1 1 100,5 3. Utasellátó 12 8 3 1 96 4. MAFC 12 7 1 4 91,5 (1) 5. Makói SVSE 12 5 1 6 84,5 6. Nógrád V. 12 6 1 5 82 7. Vízügy SC 12 6 1 5 81 8. Szegedi D. 12 4 - 8 81 (1) 9. Nyíregyh. 12 4 2 6 79.5 (1) 10. Eger SE 12 6 - 6 79,5 11. Hajdúszob. 12 3 - 9 76,5 12. Kecsk. Sz. 12 5 1 6 76 13. Kecsk. TE 12 2 2 8 72,5 14. Ganz-Vil. 12 2 - 9 66 (1) A Nógrád Volán csapata, a 13. fordulóban, november 29-én Salgótarjánban fogadja a Ganz- Villany csapatát. (sz. 1.) Labdázunk, labdázunk... sportgimnasztika Országos bajnokság A csapatbajnokság után az országos egyéni bajnokságon lépnek szőnyegre szombaton és vasárnap a ritmikus sportgimnasztika képviselői. A felnőttek között a CSB-n mutatott teljesítmények alapján nagy harc várható Sinkó Andrea, Mu- szil Zsuzsa, Bencsina Ágnes, Túrák Zsuzsa és Érfalvi Nóra között. A legnagyobb esélyes az idei várnai világbajnokságon is kitűnően szerepelt Sinkó Andrea. \/an mire emlékezniük. ” megyénk labdarúgószurkolóinak: a régi idők focijára, a Stécé nagy sikereire, NB I-es múltjára, a Kohász-stadionban vívott nagy csatákra. A jövő, a legfanatikusabbak álamai- ban kerül csak elő, egy esetleges újabb nógrádi elsőosztályú együttesről. Megvallom őszintén, nemigen látom realitását az álmok valóra válásának. Ahogy távolodik az SBTC — mindmáig — utolsó NB I-es bajnoki mérkőzésének időpontja — 1980. június 14. —, a jelenlegi helyzeti figyelve úgy válik egyre reménytelenebbé az újabb NB I-es gárda öss^kovácsolásá- nak lehetősége is... Maradjunk a valóság talaján! Míg évekkel, évtizedekkel ezelőtt természetes volt az SBTC elsőosztályú „kerettagsága”, mostanság ugyancsak szenzációnak számítana, ha a maiak bejutnának nemzeti bajnokságunk legfelső vonalába. Mielőtt bárki félreértené: nem a bányászklub másodosztályban szereplő együttesét, mégcsak nem is megyénk labdarúgásának színvonalát kívánom értékelni. Más gondolatok jutottak eszembe akkor, amikor — csupán kíváncsiságból — átböngésztem a mai NB I., a közvetEgy kis egyesület csendben révbe jutott... Megbeszélt időpontra mentem, s bár korábban érkeztem, már vártak. A Pécskő kávéházban hamar észrevettem beszélgetőpartnereimet. Ezen a délelőttön kevesebb volt a vendég, mint csúcsidőiben. Az asztalnál ketten ültek: dr. Gótai László fogorvos, a Salgótarjáni Lendület SE ügyvezető elnöke és Juhász György, az OBV nyugdíjasa, a szakosztály intézője, a csapat mindenese. A régmúlt... A korelnök Juhász György kezdte a beszélgetést. — Én alapító tagja vagyok a város tini széleiének. Harmincöt évvel ezelőtt, 1952-ben hoztuk létre a szakosztályt. Akkor az SBTC égisze alatt versenyeztünk. Sportpályánk a Pénzügyőrséggel szemben volt, ma a Mártírok úti iskola játék- udvara áll a helyén, öt évvel később az oktatási intézmény építése miatt elvették tőlünk a területet. Bár ígéretet kaptunk egy új létesítmény építésére, abból nem lett semmi. így új „gazdát” kerestünk. Az SKSE felkarolta szakosztályunkat, s az idők folyamán az „acélgyári olvasó” mögötti két pálya lett második otthonunk. — Tekintettel arra, hogy az „acélgyári teniszpálya” hegyoldalban épült, csak lépcsőzetes megoldással, sok földmunkával bővíthettük — kapcsolódott a beszélgetésbe a fogorvos-elnök. — Most öt jó minőségű pályával rendelkezünk. — A körülményekhez képest az SKSE igyekezett részünkre a maximumot nyújtani — folytatta az intéző. — Egészen a fúzióig énnél az egyesületnél sportoltunk. Aztán 1977-ben mi is társultunk a városi egyesülethez, de négy év múlva, gazdasági nehézségekre hivatkozva, „leadott” “ bennünket az STC. Azóta a Lendület SE néven, kórházi támogatással működünk. Amikor ezt a nevet felvettük, kilátástalan volt a helyzetünk. Az első évben annyi pénz állt rendelkezésünkre, mint az ötvenes években. S közben eltelt harminc év! Nem volt rózsás a helyzetünk... A közelmúlt... Ezután dr. Gótai László vette át a szót, s folytatta a tenisztegyesület bemutatását. — Bár valóban kilátástalannak látszott sorsunk, nekiálltunk és dolgoztunk. A szakosztályi munkában az egyesület valamennyi tagja a maximumot nyújtotta, a szakmai munkában pedig Szalai Pál edző vállalt oroszlánrészt. Ünnep és vasárnapot nem ismerve, szabad időt nem kímélve nevelte a fiatalokat. Az ő érdeme, hogy nyolc-tíz ifjú titánból négy olyan játékost nevelt ki, akik az idén az OB II- be jutott csapatunk meghatározó emberei voltak. — Közben érzékeny veszteségeink is akadtak — egészítette ki az elnököt Juhász György. — Elhunyt a tenisz nagy öregje, Hercsik István, s egészen fiatalon Sipka Róbert éljátékosunk. Angyal József is idő előtt abbahagyta az aktív játékot, s hátat fordított a sportnak Pécskői József is. — Maradtak tehát a Szálai edző által nevelt fiatalok, Básti, Trizna, Kertai, Szaniszló, s a tömegsportból kiemelt játékosok, mint Roz- gondi és Zsíros — folytatta az elnök. Azután teljesen véletlenül került Salgótarjánba a főiskolára Csomós László és Kalmár Sándor. így hát rendelkezésünkre állt egy fiatal csapat. A jelen... Ismét Juhász György vette át a szót. — Közben erősödött csapatunk. A meglévő fiatalok keményen dolgoztak a sikerért, s Gyöngyösről hozzánk került Urbán Attila, aki jelenleg is játékosedzőként tevékenyk ídik nálunk. Időközben Selypről leigazoltuk Kocza Alfrédot és Ba- csa Zsoltot. — ök új színt vittek a csapatba, s a fiatalok is egyre inkább beértek — mondta dr. Gótai László. — Erre az évre kitűnően összeállt a gárda, s magabiztosan nyertük az OB III. osztályának bajnokságát. Évről évre, lépésről lépésre haladtunk előre. Ennek a csapatnak azonban ez a teljesítmény a maximumot jelenti. Mi nem úgy gondoltuk a másodosztályt, hogy átszállójegyet váltunk. Ehhez további erősítésekre van szükség. Sajnos az OB III- as bajnokcsapatból eltávozott Trizna, aki Miskolcon folytatja tanulmányait, így a jövőben nem számíthatunk rá. Básti és Kertai sorkatonai szolgálat előtt áll. A jövőt?)... A fogorvos-elnök arról is vallott, hogy a további előrelépéshez milyen feladatokat kellene megoldani. — Állandó gond a téli felkészülés. Megoldást csak egy külön teniszterem jelentene, bár ez ma csak álom. De távlati terveink között szerepel, hogy a jelenlegi kórházi kispálya helyén felépítsünk egy munkacsarnokot, amely egyrészt az egészségügyi szakközépiskola tornatermi gondjait is megoldaná, másrészt helyet adna a kórházi dolgozók tömegsportjának, s nem utolsósorban igazi otthona lehetne t sniszszakosztály unknak. ☆ A tenisz ma már olimpiai sportág. Tudjuk, hogy a nemzetközi mezőny kicsit előbbre tart a honi teniszéletnél. Ezért országos szinten is sokat áldoznak a sportág felvirágoztatására, fejlődésére. A technikai feltételek biztosítása mellett komoly pénzdíjas versenyek rendezésével kísérlik meg a betörést a nemzetközi élvonalba. Ezeken a versenyeken sok fiatal tehetség feltűnik, de közülük — épp a feltételek hiányában — kevés tud gyökeret verni a nemzetközi mezőnyben. Salgótarjánban a hazai élmezőny utolérése vágynak tűnik. Tehetségeink pedig vannak. Bizonyíték erre, hogy — a mostoha körülmények ellenére — nyolc versenyző verekedte fel magát a magyar ranglistára. Ez pedig önmagáért beszél 1 Pilinyi László Ha p>edig nincsenek cé- lók, már érthetőbb, miért igazolnak más — megyénkén kívüli csapatokhoz — legtehetségesebbnek tartott labdarúgóink. Többségük — nézzük csak meg — olyan, gárdákban szerepel, ahol a szürke középszerűség ismeretlen fogalom! Lapunknak adott nyilatkozatában Bálint László, az MLSZ technikai igazgatója dicsérte a megyénkben folyó kiváló nevelőmunkát. Jó érzés, hogy a „vezérkar” első számú szakmai embere elismeréssel beszélt erről. Az igazi viszont az lenne, ha a legjobbakat, a legtehetségesebbeket megyénk labdarúgó-szakemberei szűkebb hazánkon belül kalauzolnák más egyesületbe, lehetőleg olyanba, ahol magasabb célok eléréséért dolgoznak. . . Ügy vélem, csak így láthatunk a jövőben új Básti- kat, Szojkákat, Szálaikat — és hadd ne soroljam tovább —, s így látogathatunk el egyszer — remélem nem is oly soká — olyan bajnoki meccsekre, ahol tíz-tizenöt- ezren is szoronganak a lelátókon és — mondjuk — neves fővárosi csapatok ellen buzdítják kedvenc együttesüket, a nógrádi foci jövendőbeli — NB I-es — reprezentánsát. .. Vaskor István Eltékozolt tehetségeink len utánpótlásukat (tartalék- rozatban — újabb kérdések soraikat) jelentő juniorok és az NB II-es csapatok ösz- szeállításait. Szorgosan jegyzeteltem, s összeírtam mindazokat, akik — szerény ismereteim szerint — tősgyökeres nógrádiak, s szűkebb hazánkból kerültek el mai ke- nyéradóikhoz. íme a névsor: Balázs (ZTE), Tarlósi (Tatabánya), Balogh (Siófok) (kapusok), Kozma, Szlezák (Ü. Dózsa), Kardos, Kovács, Kecskés (Vasas), Urbányi, Bartus (Honvéd), Pintér (FTC), Jónás (Videoton), Králdk (Ózd), Juhász (Eger), Tóth E. (Nyíregyháza), Tóth G. (Veszprém), Vágó (Metripond). Meglehet a felsorolás közel sem teljes, szemléltetésnek mindenképpen megfelel. Nevezetesen annak bemutatására, mennyi tehetséges labdarúgó fordított hátat megyei csapatainknak. .. Aggódva tettem fel magamnak a kérdést: vajon miért távoztak? Tudom, sokan kapják fel most a fejüket, mondván: miért, miért? Hát pénzért, érvényesülésért, és sok egyéb másért. Jómagam is így érveltem, ezután viszont — soizgatták fantáziámat. .. Megtesznek-e megyénk labdarúgó-szakosztályai mindent azért, hogy a legtehetségesebbeket felfelé, jelen esetben a legjobb pozícióban lévő SBTC-be irányítsák? Milyen az együttműködés a nemzeti bajnokságban szereplő csapataink —, de a többi megyei együttest se felejtsük ki — között? Megfelelő figyelmet fordítanak-e a szakosztályok a legtehetségesebb gyerekek felfedezésére, „megóvására”, fejlődésük biztosítására? Milyen helyet foglalnak el ebben áz utánpótlás-nevelési rendszerben a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskola labdarúgó-osztályai, vagy a balassagyarmati sportiskola futballista-palántái? Egyáltalán: melyik klubunk dolgozik távlati, egy esetleges elsőosztályú szereplés lehetőségét is magában foglaló céllal? Mondhatnám azt, kérdéseim kulcsa ez utóbbi. Célok, távlati elképzelések nélkül ugyanis elképzelhetetlen eredményesen ténykedni, a minőségben is előrelépni.