Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-21 / 275. szám

Mérkőzések előtt Tenisz Elnöki tippek a zárófordulóra Az NB II. és az NB III. őszi zárófordulója előtt Mé­száros Gábor, a Romhányi Kerámia SE ügyvezető el­nöke volt a vendégünk. A negyvenéves sportvezető hat éve tölti be ezt a posztot a Börzsöny alatti nagyközség sportegyesületénél, .társadal­mi munkában. Főfoglalko­zásban a gyár pénzügyi osz­tályának csoportvezetője. Ifjabb korában aktív ver­senyzőként szerettették meg írele a sportmozgalmat. A natvanas évek elején a Vá- ;i VSE atlétájaként a szö- j>escipő mindennapos hasz­nálati eszközének számított- Ám az aktív sporttal fiata­lon szakított makacs beteg­sége miatt. Jelenlegi munkahelyén 1982 óta dolgozik. Előtte ti­zenhat évig az OTP rétsági fiókjának munkatársa volt. Még most is szívesen em- ékszik azokra az évekre, nindig szeretettel gondol a mit munkatársakra. Alighogy a kerámiagyár- íoz került, mindjárt meg- jízást kapott az egyesület /ezetésére. Ez irányú tevé- cenységét lelkiismeretesen, iozzáértéssel végzi. Röp- abdázóik évek óta meg- latározó szerepet játsza- íak a második vonalban. Nemegyszer csak gazdasági ényezők akadályozták meg íz egyesületet az első osz- ályba jutásban. Labdarúgó- k stabil NB III-as csapat­lak számítanak. Ezen a hét végén a rom- íányi sportvezető tippelt la- junknak. SBTC—Szeged SC: most a vendégek egységesebb csa­pat benyomását keltik,, bár a „Stécé” is jobb csapat an­nál, amit a helyezése mu­tat. A két nagy múltú együt­tes rangadója döntetlen kö­rüli eredményt hoz. Nagybátony—Romhány: hivatalból is bízom csapa­tunkban, bár az előjelek nem a legkedvezőbbek. Há­rom játékosunk sérült, így Majnák János edző még csa­patot sem tudott hirdetni, ennek ellenére remélem, hogy pontosan térünk haza Bátonyterenyéről­Bgy. HVSE—Síküveggyár Röviden: meglepetésre szá­mítok! Győz a Gyarmat! Megyei elsőosztályú baj­nokság : Örhalom—Mátrano- vák 2, ÖMTE—Palotás -1, Karancslapujtő—Pásztó X, Kisterénye—Bércéi X, Sző- nyi SE—Balassi SE 1, Né- zsa—SKSE 1 (!), Nógrád Vo­lán—Szécsény 1, Érsekvad - kert—Salgó Öblös 1. (P. I.) ☆ A vidéki labdarúgás két patinás együttese csap ösz- sze az NB II. őszi idényzá­róján. Az SBTC 1935 és 1980 között 37 idényt küzdött vé­gig az élvonalban, négyszer volt a vidék legjobbja és 1972-ben bronzérmet szer­zett. Hét év óta viszont csak a másodosztály jut a fekete- fehéreknek, így a szegediek mellett a nógrádi szurkolók is elmerenghetnek a dicső­ség múlandóságán... Szom­baton már a 64. SBTC—Sze­ged SC "bajnoki mérkőzésre kerül sor, az első 57-et az NB I-ben, míg az utolsó ha­tot a második Vonalban ját­szották az alábbi mérleggel: 25 tarjáni győzelem, 22 dön­tetlen és mindössze 16 sze­gedi siker. Ami tarjáni ösz- szecsapásaikat illeti, szegedi szemszögből nézve még si- várabb a kép. A Tisza-par- tiak az eltelt 52 esztendő alatt mindössze háromszor győztek a bányászvárosban, s az utolsó sikerig 34 (!) évet kellett visszalapozni- 1953. október 26-án nyertek Csáki és Machos góljaival 2—0-ra Tarjánban, s azóta egyszer sem sikerült hason­ló bravúr... A mai találkozó 13 órakor kezdődik a Kohász-stadion­ban. A játékvezetői hármas: Karsai (Kurmai, Lója). (vitos) >akk Ritmikus Hengerelt a bajnokjelölt Borsodi Távhő—Nógrád Volán T1—3 Két számjegyű vereséget zenvedett a Nógrád Volán akkcsapata az OB II. 12. utolsó előtti) fordulójában Miskolcon, a feljutásra ka­singató, kitűnő erőkből ál- ó Borsodi Távhő csapatá* ól. A tarjáni együttest in- luenza „tizedelte”, erősen artalékosan állt ki és mind- zek mellett csak döntetlen- e futotta a nagy ambíció­val játszó hazaiak ellen. A ereség ellenére — miután óbb érdekes és váratlan redmény született — a lógrád Volán .tartja helye- ését a középmezőnyben, s lég az 5. helyet is vissza- zerezheti, mert a sereghaj- 5, az OB II-től már bú- súzó Ganz-Villany csapa- át fogadja az utolsó fordu- >ban. Részletes eredmények: 1. >r. Perecz—Tóth L. döntet­ni, 2. Bokor—Frink 1—0, Kovács—Istvanovszki 1—0,1 Král—Klepej 1—0, 5. Izina—Gál döntetlen,' 6. Isé- >y—Szokáes döntetlen, 7. lavasi—Szabó döntetlen, 8. lObermayer— Gallai döntet­len, 9. Jánoska—Ponyi 1—0, 10. Márton—Szarvas dön­tetlen, 11. Dr. Gergely—Kol- tányi 1—0, 12. Szálló J.— Sirnkó 1—0, 13. Petykó— Pataki M. 1—0, 14. Gulyán —ifj. Sirnkó 1—0. A 12. forduló eredményei: Kecskeméti TE—Vízügy SC 5,5—8,5, Kecskeméti Sz.— Pénzverő 6—8, Eger—Utas­ellátó 8—6, Hajdúszoboszló —Makó 5—9. Ganz-Villany —Szeged 2—11 (1), MAFC— Nyíregyháza 3,5—9,5 (1). A bajnokság állása 1. Borsodi T. 12 9 2 1 104,5. 2. Pénzverő SE 12 10 1 1 100,5 3. Utasellátó 12 8 3 1 96 4. MAFC 12 7 1 4 91,5 (1) 5. Makói SVSE 12 5 1 6 84,5 6. Nógrád V. 12 6 1 5 82 7. Vízügy SC 12 6 1 5 81 8. Szegedi D. 12 4 - 8 81 (1) 9. Nyíregyh. 12 4 2 6 79.5 (1) 10. Eger SE 12 6 - 6 79,5 11. Hajdúszob. 12 3 - 9 76,5 12. Kecsk. Sz. 12 5 1 6 76 13. Kecsk. TE 12 2 2 8 72,5 14. Ganz-Vil. 12 2 - 9 66 (1) A Nógrád Volán csapata, a 13. fordulóban, november 29-én Salgótarjánban fogadja a Ganz- Villany csapatát. (sz. 1.) Labdázunk, labdázunk... sportgimnasztika Országos bajnokság A csapatbajnokság után az országos egyéni bajnoksá­gon lépnek szőnyegre szom­baton és vasárnap a ritmi­kus sportgimnasztika kép­viselői. A felnőttek között a CSB-n mutatott teljesítmé­nyek alapján nagy harc várható Sinkó Andrea, Mu- szil Zsuzsa, Bencsina Ág­nes, Túrák Zsuzsa és Érfal­vi Nóra között. A legna­gyobb esélyes az idei várnai világbajnokságon is kitűnő­en szerepelt Sinkó Andrea. \/an mire emlékezniük. ” megyénk labdarúgó­szurkolóinak: a régi idők focijára, a Stécé nagy si­kereire, NB I-es múltjára, a Kohász-stadionban vívott nagy csatákra. A jövő, a legfanatikusabbak álamai- ban kerül csak elő, egy esetleges újabb nógrádi első­osztályú együttesről. Megval­lom őszintén, nemigen lá­tom realitását az álmok va­lóra válásának. Ahogy tá­volodik az SBTC — mind­máig — utolsó NB I-es baj­noki mérkőzésének időpontja — 1980. június 14. —, a je­lenlegi helyzeti figyelve úgy válik egyre reményte­lenebbé az újabb NB I-es gárda öss^kovácsolásá- nak lehetősége is... Maradjunk a valóság ta­laján! Míg évekkel, évtize­dekkel ezelőtt természetes volt az SBTC elsőosztályú „kerettagsága”, mostanság ugyancsak szenzációnak szá­mítana, ha a maiak bejut­nának nemzeti bajnoksá­gunk legfelső vonalába. Mi­előtt bárki félreértené: nem a bányászklub másodosz­tályban szereplő együttesét, mégcsak nem is megyénk labdarúgásának színvonalát kívánom értékelni. Más gon­dolatok jutottak eszembe akkor, amikor — csupán kíváncsiságból — átböngész­tem a mai NB I., a közvet­Egy kis egyesület csendben révbe jutott... Megbeszélt időpontra men­tem, s bár korábban érkez­tem, már vártak. A Pécskő kávéházban hamar észre­vettem beszélgetőpartnere­imet. Ezen a délelőttön ke­vesebb volt a vendég, mint csúcsidőiben. Az asztalnál ketten ültek: dr. Gótai László fogorvos, a Salgótarjáni Lendület SE ügyvezető el­nöke és Juhász György, az OBV nyugdíjasa, a szakosz­tály intézője, a csapat min­denese. A régmúlt... A korelnök Juhász György kezdte a beszélgetést. — Én alapító tagja va­gyok a város tini széleiének. Harmincöt évvel ezelőtt, 1952-ben hoztuk létre a szakosztályt. Akkor az SBTC égisze alatt versenyeztünk. Sportpályánk a Pénzügyőr­séggel szemben volt, ma a Mártírok úti iskola játék- udvara áll a helyén, öt év­vel később az oktatási in­tézmény építése miatt el­vették tőlünk a területet. Bár ígéretet kaptunk egy új létesítmény építésére, abból nem lett semmi. így új „gazdát” kerestünk. Az SKSE felkarolta szakosz­tályunkat, s az idők folya­mán az „acélgyári olvasó” mögötti két pálya lett má­sodik otthonunk. — Tekintettel arra, hogy az „acélgyári teniszpálya” hegyoldalban épült, csak lépcsőzetes megoldással, sok földmunkával bővíthettük — kapcsolódott a beszélge­tésbe a fogorvos-elnök. — Most öt jó minőségű pályá­val rendelkezünk. — A körülményekhez ké­pest az SKSE igyekezett ré­szünkre a maximumot nyúj­tani — folytatta az intéző. — Egészen a fúzióig énnél az egyesületnél sportoltunk. Aztán 1977-ben mi is tár­sultunk a városi egyesület­hez, de négy év múlva, gaz­dasági nehézségekre hivat­kozva, „leadott” “ bennünket az STC. Azóta a Lendület SE néven, kórházi támoga­tással működünk. Amikor ezt a nevet felvettük, kilá­tástalan volt a helyzetünk. Az első évben annyi pénz állt rendelkezésünkre, mint az ötvenes években. S köz­ben eltelt harminc év! Nem volt rózsás a helyzetünk... A közelmúlt... Ezután dr. Gótai László vette át a szót, s folytatta a tenisztegyesület bemuta­tását. — Bár valóban kilátásta­lannak látszott sorsunk, ne­kiálltunk és dolgoztunk. A szakosztályi munkában az egyesület valamennyi tagja a maximumot nyújtotta, a szakmai munkában pedig Szalai Pál edző vállalt orosz­lánrészt. Ünnep és vasár­napot nem ismerve, szabad időt nem kímélve nevelte a fiatalokat. Az ő érdeme, hogy nyolc-tíz ifjú titánból négy olyan játékost nevelt ki, akik az idén az OB II- be jutott csapatunk megha­tározó emberei voltak. — Közben érzékeny vesz­teségeink is akadtak — egé­szítette ki az elnököt Juhász György. — Elhunyt a tenisz nagy öregje, Hercsik István, s egészen fiatalon Sipka Ró­bert éljátékosunk. Angyal József is idő előtt abba­hagyta az aktív játékot, s hátat fordított a sportnak Pécskői József is. — Maradtak tehát a Szá­lai edző által nevelt fiata­lok, Básti, Trizna, Kertai, Szaniszló, s a tömegsportból kiemelt játékosok, mint Roz- gondi és Zsíros — folytatta az elnök. Azután teljesen véletlenül került Salgótar­jánba a főiskolára Csomós László és Kalmár Sándor. így hát rendelkezésünkre állt egy fiatal csapat. A jelen... Ismét Juhász György vet­te át a szót. — Közben erősödött csa­patunk. A meglévő fiatalok keményen dolgoztak a sike­rért, s Gyöngyösről hoz­zánk került Urbán Attila, aki jelenleg is játékosedző­ként tevékenyk ídik nálunk. Időközben Selypről leigazol­tuk Kocza Alfrédot és Ba- csa Zsoltot. — ök új színt vittek a csapatba, s a fiatalok is egy­re inkább beértek — mond­ta dr. Gótai László. — Er­re az évre kitűnően össze­állt a gárda, s magabizto­san nyertük az OB III. osz­tályának bajnokságát. Év­ről évre, lépésről lépésre haladtunk előre. Ennek a csapatnak azonban ez a tel­jesítmény a maximumot je­lenti. Mi nem úgy gondol­tuk a másodosztályt, hogy átszállójegyet váltunk. Eh­hez további erősítésekre van szükség. Sajnos az OB III- as bajnokcsapatból eltávo­zott Trizna, aki Miskolcon folytatja tanulmányait, így a jövőben nem számíthatunk rá. Básti és Kertai sorka­tonai szolgálat előtt áll. A jövőt?)... A fogorvos-elnök arról is vallott, hogy a további elő­relépéshez milyen feladato­kat kellene megoldani. — Állandó gond a téli felkészülés. Megoldást csak egy külön teniszterem jelen­tene, bár ez ma csak álom. De távlati terveink között szerepel, hogy a jelenlegi kórházi kispálya helyén fel­építsünk egy munkacsarno­kot, amely egyrészt az egész­ségügyi szakközépiskola tor­natermi gondjait is megol­daná, másrészt helyet adna a kórházi dolgozók tömeg­sportjának, s nem utolsó­sorban igazi otthona lehetne t sniszszakosztály unknak. ☆ A tenisz ma már olimpiai sportág. Tudjuk, hogy a nemzetközi mezőny kicsit előbbre tart a honi tenisz­életnél. Ezért országos szin­ten is sokat áldoznak a sport­ág felvirágoztatására, fejlő­désére. A technikai felté­telek biztosítása mellett ko­moly pénzdíjas versenyek rendezésével kísérlik meg a betörést a nemzetközi élvo­nalba. Ezeken a versenye­ken sok fiatal tehetség fel­tűnik, de közülük — épp a feltételek hiányában — ke­vés tud gyökeret verni a nemzetközi mezőnyben. Salgótarjánban a hazai élmezőny utolérése vágynak tűnik. Tehetségeink pedig vannak. Bizonyíték erre, hogy — a mostoha körül­mények ellenére — nyolc versenyző verekedte fel ma­gát a magyar ranglistára. Ez pedig önmagáért beszél 1 Pilinyi László Ha p>edig nincsenek cé- lók, már érthetőbb, miért igazolnak más — megyén­kén kívüli csapatokhoz — legtehetségesebbnek tartott labdarúgóink. Többségük — nézzük csak meg — olyan, gárdákban szerepel, ahol a szürke középszerűség isme­retlen fogalom! Lapunknak adott nyilatko­zatában Bálint László, az MLSZ technikai igazgatója dicsérte a megyénkben fo­lyó kiváló nevelőmunkát. Jó érzés, hogy a „vezérkar” első számú szakmai embere elismeréssel beszélt erről. Az igazi viszont az lenne, ha a legjobbakat, a legtehet­ségesebbeket megyénk lab­darúgó-szakemberei szűkebb hazánkon belül kalauzolnák más egyesületbe, lehetőleg olyanba, ahol magasabb cé­lok eléréséért dolgoznak. . . Ügy vélem, csak így lát­hatunk a jövőben új Básti- kat, Szojkákat, Szálaikat — és hadd ne soroljam tovább —, s így látogathatunk el egyszer — remélem nem is oly soká — olyan bajnoki meccsekre, ahol tíz-tizenöt- ezren is szoronganak a lelá­tókon és — mondjuk — ne­ves fővárosi csapatok ellen buzdítják kedvenc együtte­süket, a nógrádi foci jöven­dőbeli — NB I-es — repre­zentánsát. .. Vaskor István Eltékozolt tehetségeink len utánpótlásukat (tartalék- rozatban — újabb kérdések soraikat) jelentő juniorok és az NB II-es csapatok ösz- szeállításait. Szorgosan jegyzeteltem, s összeírtam mindazokat, akik — szerény ismerete­im szerint — tősgyökeres nógrádiak, s szűkebb ha­zánkból kerültek el mai ke- nyéradóikhoz. íme a név­sor: Balázs (ZTE), Tarlósi (Tatabánya), Balogh (Sió­fok) (kapusok), Kozma, Szlezák (Ü. Dózsa), Kardos, Kovács, Kecskés (Vasas), Urbányi, Bartus (Honvéd), Pintér (FTC), Jónás (Video­ton), Králdk (Ózd), Juhász (Eger), Tóth E. (Nyíregyhá­za), Tóth G. (Veszprém), Vágó (Metripond). Meglehet a felsorolás közel sem tel­jes, szemléltetésnek minden­képpen megfelel. Nevezete­sen annak bemutatására, mennyi tehetséges labdarúgó fordított hátat megyei csa­patainknak. .. Aggódva tettem fel ma­gamnak a kérdést: vajon miért távoztak? Tudom, so­kan kapják fel most a fe­jüket, mondván: miért, mi­ért? Hát pénzért, érvénye­sülésért, és sok egyéb más­ért. Jómagam is így érvel­tem, ezután viszont — so­izgatták fantáziámat. .. Megtesznek-e megyénk labdarúgó-szakosztályai min­dent azért, hogy a legtehet­ségesebbeket felfelé, jelen esetben a legjobb pozícióban lévő SBTC-be irányítsák? Milyen az együttműködés a nemzeti bajnokságban sze­replő csapataink —, de a többi megyei együttest se felejtsük ki — között? Megfelelő figyelmet fordí­tanak-e a szakosztályok a legtehetségesebb gyerekek felfedezésére, „megóvására”, fejlődésük biztosítására? Milyen helyet foglalnak el ebben áz utánpótlás-nevelési rendszerben a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Is­kola labdarúgó-osztályai, vagy a balassagyarmati sportiskola futballista-palán­tái? Egyáltalán: melyik klu­bunk dolgozik távlati, egy esetleges elsőosztályú szerep­lés lehetőségét is magában foglaló céllal? Mondhatnám azt, kérdéseim kulcsa ez utóbbi. Célok, távlati elkép­zelések nélkül ugyanis el­képzelhetetlen eredményesen ténykedni, a minőségben is előrelépni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom