Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-11 / 266. szám

NÓGRÁDI TÁJAKgti fj^g-^=ggEEXEN ÉRKEZETT... A balassagyarmati áfész 6. számú vasboltjában 6 millió forint értékű az árukészlet. Legkeresettebb cikkek a für­dőszobai berendezési tárgyak, fűtésfelszerelési kellékek. fotó—TN— Mintás szőrmebundák új eljárással A szőrmebundák színes mintázására új eljárást fej­lesztettek ki a Budapesti Műszaki Egyetem szerves­kémiai technológiai tanszé­kének kutatói, együttmű­ködve a Pannónia Szőrme­készítő, Konfekció és Ke­reskedelmi Vállalat szakem­bereivel. Vegyszeres keze­léssel megváltoztatták a szőrmékben lévő fehérjék szerkezetét, s ennek ered­ményeként a bőr maradan­dóan megköti a színező fes­téket. Az eljárást hazánk­ban és több külföldi or­szágban szabadalmaztatták. A szakemberek a kutató­munkát tovább folytatják. ei a számlái" ' ' ' : " ■ ' ' Méterenként az ezres megmaradt Kedves ajándékot kapott Salgótarjánban a Lovász Jó­zsef úti óvoda. Még a hi­deg napok érkezte előtt korszerű gázkazánokkal sze­relte fel az épületeket tár­sadalmi munkában a TI- GÁZ megyei kirendeltségé­nek Konyev Szocialista Brigádja. Az intézményt csupán az anyagköltség ter­helte. Hat foglalkoztatóterem, az irodák és a szociális he­lyiségek részesülnek így a vezetékes gáz melegéből, százhatvan óvodás élvezi a korszerű fűtés biztonságát. No, persze, nemcsak a gáz­szerelők, hanem a tűzoltók jóvoltából is, akik a segéd­munkát végezték. Árkot ás­tak, festettek, megcsinálták az elektromos bekötést, majd betemették a gödröt. Mind­ezt ötszázötven óra alatt, nyolcvanezer forint érték­ben. — Nyolcvanan vettünk részt a munkában — tájé­koztatott Herczeg Dezső tűzoltó százados — a me­gyei és várooí parancsnok­ság részéről. Jó három hé­tig húzódott a munka, amit egy váratlan csőtörés is megnehezített, de szívesen csináltuk. Az óvoda patro- nálását szerződésben vál­laltuk négy éve, máskor is „dolgoztunk” már nekik, pél­dául játszótér rendbetevé- sekor, játékok festésében. A szerződés értelmében az óvoda helyet biztosít a tűz­oltók gyermekeinek. Akkor is, ha esetleg lakóhely sze­rint másik intézménybe kel­lene íratni a pici embere­ket. — Hasonlóképpen szer­ződést kötöttünk a II. Rá­kóczi Ferenc Általános Is­kolával is — folytatta Her­czeg Dezső — és nemegy­szer tevékenyen részt ve­szünk a népfront akcióiban is. Ennek a munkának pe­dig azért is örültünk, mert más az, ha kézzel fogható, forintban mérhető értéke van annak, amit csináltunk. A 15-ös számú óvoda két kazánját hatvanméternyi belső és száznegyven méter­nyi külső vezeték egészíti ki. A környéken már szinte min­den épületbe bevezették a gázt. A Konyev Szocialista Brigád ezzel a munkával százhúszezer forintot takarí­tott meg az intézménynek. — Ennek kapcsán szeret­nénk az óvodával szerző­dést kötni — ismertette ter­veiket Szirácsik Béla, a bri­gád vezetője. — Lényege: a gázkészülékek díjmentes karbantartása és javítása lesz. A tizennyolc tagot szám­láló kollektíva csaknem a kirendeltség felét teszi ki. Valamennyien részt vettek az óvodai vezeték beszere­lésében, délutánonként és hétvégeken dolgoztak a Lo­vász József utcai árkokban. Sokuknak lassan már meg­szokott dolog az effajta munka, hiszen tizenhét év alatt bőven volt rá alkal­muk. Mégis részt vesznek ezekben az akciókban... — Annak idején mi csi­náltuk a Csizmadia úti és a Somoskőújfalui óvodák belső fűtését is. Természe­tesen ide sem küldtük el a számlát. Míg a Lovász Jó­zsef utcában a tűzoltók a gödröt temették, mi már a somosi óvoda kazánját „bütyköltük”. Igaz, ez még a hagyományos központi fűtés — mondotta végeze­tül Szirácsik Béla. (rt) Nők az iskolában V ilágjelenség, hogy a pe­dagógusi pályákon túl­súlyban vannak a nők a fér­fiakkal szemben, a nevelői munkakör mindinkább elnő­iesedik. Az okokat keresve, Ph. H. Coombs nevezetes könyvében, Az oktatás világ­válságában már húsz évvel ezelőtt arra a következtetés­re jutott, hogy az oktatás je­lentős hátrányban van a gaz­daság egyéb ágazataival szemben, amikor szeretné visszanyerni „saját legjobb minőségű termékeit”, mert nem tud olyan béreket fizet­ni, amelyek vonzó hatást gyakorolnának a fiatalokra. Vagyis a nevelői pálya foko­zatos elnőiesedése félreérthe­tetlenül a nem kielégítő anyagi és erkölcsi megbe­csülés következménye. Üjabb szociológiai és sta­tisztikai vizsgálatok adatai szerint persze nemcsak a pe­dagógusi állásokban vannak nagy többségben a nők, ha­nem más értelmiségi foglal­kozási ágakban is erőteljes a térhódításuk. Igen lendülete­sen növekszik az arányuk a kereskedelmi, az orvosi, a jogi, a közgazdasági és a művészeti diplomások köré­ben. Ez derül ki a követke­ző adatpárból is: 1938-ban a magyar felsőoktatási intéz­mények hallgatóinak csupán 14 százaléka volt nő, mára ez az arány 53 százalék fölé szökött fel. Ügy látszik, hogy a mosta­nában elmélyülő értékválság, az eltorzult bér- és státusvi­szonyok következtében társa­dalmunkban leginkább az értelmiségi munka tekintélye csappant meg, olyannyira, hogy a férfiak számára ke­vésbé vonzó értelmiségi fog­lalkozást választani, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Pedagógusok mondják, hogy már 14—15 éves korban, vagyis az első pályaválasztá­si döntéshozatalnál megtörté­nik az elfordulás: a fiúk vá­lasztása zömmel a szakkö­zépiskolákra esik, és az első­sorban egyetemi-főiskolai ta­nulmányokra fölkészítő gim­náziumokba jóval több lány jelentkezik, mint fiú. Ebből aztán logikusan következik, hogy a felső fokú tanulmá­nyokra — egy-két egyetem kivételével — megint csak leánytanulók jelentkeznek többen; a végzett diplomáso­kat tekintve ezért változnak meg javukra a statisztikai mutatók. Lássuk csak, mit jelent az elnőiesedés a számok tükré­ben! Iskolatípusok szerint a következő adatok érdekesek: A női oktatók aránya a tu­dományegyetemeken 32 szá­zalék, a tanárképző főiskolá­kon 43, a tanítóképzőkben 50 százalék. A gimnáziumi ta­nárok 64 százaléka nő, a szakközépiskolaiaknak 68, az általános iskolában pedig már 83 százalék fölött áll a mutató. l/özhely már, hogy neve- lési szempontból sok­féle hátránnyal jár a nők aránytalan térnyerése az is­kolákban, időnként mégis fölbukkan az az érvelés, hogy aggodalomra nincsen ok, mert az elnőiesedés — és nemcsak az iskolákban, ha­nem más foglalkozási ágak­ban is — a diplomások szá­mának növekedésével, illetve a női egyenjogúság fokozatos érvényesülésével függ össze- A szociológusok azonban óva intenek attól, hogy ennek a látszatra tetszetős magyará­zatnak helyt adjunk. Íme, ellenérvként itt a következő adatsor az általános iskolák­ból: A pedagógusnők aránya ugyan túljutott a 83 száza­lékon, de az igazgatóhelyet­teseknek már csak 69, az igazgatóknak pedig 36 száza­léka kerül ki a nők közül. Vagyis, ha egy iskolai mun­kakör minél nagyobb kép­zettséget, felelősséget igényel, és minél jobb keresetet kí­nál, akkor annál inkább ta­lálunk ott férfiakat. Vajon miért ez a megkü­lönböztetés? Miért kap oly kevés pedagógusnő vezetői megbízatást? Csupán szemlé­leti okai volnának az egyen­jogúság sérelmének? Koránt sincs így, mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a pedagógusnők zöme a legke­vésbé sem töri magát, hogy vezető lehessen a munkahe­lyén. Ugyanis oly mértékben köti le őket a család, az ott­honi elfoglaltság, hogy a ve­zetői ambíció talán még ál­mukban sem jelentkezik. Egy kiterjedt társadalmi vizsgálat tanúsága szerint a pedagógusnők 54 százaléka mindig egymaga mos, segít­ség nélkül, 47 százaléka egyedül főz, 40 százaléka maga vásárol be, 37 százalé­ka egyedül takarít, ráadásul minden második megkérde­zettnek ellátatlan gyermeke volt az adatgyűjtés idején. Nem csoda, ha kevésbé ér­deklődnek a szűkebb és tá- gabb közéleti érvényesülés iránt. Bármennyire furcsán hang­zik is, a nők teljes iskolai — általában munkahelyi — egyenjogúságának megterem­tése a családban kezdődik, például a mostaninál igazsá­gosabb háztartásimunka­megosztással. Persze az egyenjogúság még ebben az esetben sem lehet teljes, a hátrány bizonyos mértékig továbbra is megmarad, mert a szülést, a csecsemő táplá­lását a nők nem tudják meg­osztani a férfiakkal. Természetesen a felsorol­1 takon kívül sok más tényezője is van a pedagó­guspálya elnőiesedésének, például a települések nagy­sága szerint, vagy a házas­ságkötési lehetőségek szem­pontjából. Aztán arról is ér­demes volna szólni, hogy az elnőiesedés folyamata az idevágó magas szintű hatá­rozatok és fontos szociálpoli­tikai intézkedések ellenére napjainkban is szélesedik. Hogy mikor tudjuk megállí­tani, megfordítani ezt a ten­denciát? Majd csak akkor, ha sikerül, fölszámolnunk a kiváltó és erősítő okokat mind a gazdaságban, mind az emberek szemléletében. P. Kovács Imre Életük ma sem merengés Még kint az előtérben, a fellépés előtti percekben nem látszik semmi izgatott­ság az úttörők arcán. Az az élénk, sokhangú csivitelés tölti be most is a folyosót, ami az iskolai órák szüne­teiben megszokott. Csak most halkabban, zümmögőbben. Aztán, amikor az ötven-hat- van fehér inges, piros nyak- kendős úttörő felsorakozik a teremben, ahol sorba állí­tott, fehér abrosszal terített asztalnál az 1945 előtti párt­tagok meg az elhunytak öz­vegyei ülnek, kisebb izgalom már kiül az arcokra. A múlt, a tíz-tizenöt éves tanulóknak már igencsak történelem. Könyvekből, fil­mekből szerzett kisebb-na- gyobb, tizenévesen még ha­tározatlan, váltakozó élmény. Most mégis... Ahogy ajkuk­ról elhangzanak a szavak: háború, barikádok, ostrom, ágyúlövések, hősök, béke. . • S ahogy szemben állnak a sors­fordító történelmi idők tanú­ival, részeseivel és harcosai­val, úgy nő az izgatottság, a meghatódás arcukon. S ha emiatt hiba csúszik az elő­adásba, nem baj, így lesz emberközelibb. A műsorban is erről van szó: a T7-es for­radalom vezéréről úgy fogal­maz a költemény — a legem­beribb ember. Tetszést arat a Rákóczi úti iskolások előadása a salgó­tarjáni II. számú pártkörizet termében, ahol több év óta, így a november hetediki ün­nep táján találkoznak a még illegális párttagként kezdő régi kommunisták. Az el­hunytak helyett özvegyeik jönnek el a találkozóra. Töb- büket a betegség tart otthon- Alig vannak negyvenen. Szá­molgatja is egyikük, húsz év­vel ezelőtt még hetvenhár- man voltak. Közelebb hajol szomszédjához: — Itt szokott ülni mellet­tem Pista, s most hallom, hogy őt is a halottak között említették. Tekintetével lassan végig­pásztázza, kik vannak még, aztán az úttörőket nézi, ahogy dolguk végeztével — immár felszabadult könnyed­séggel — vonulnak ki a te­remből. A két generáció ta­lálkozásánál önmagától adó­dik a gondolat: — Sok szép fiatal! Amikor még én is ilyen voltam, Jé­zus „járt” a földön. . • Ezt már Oroszi Károly mondja, aki nyolcvankét éve­sen is irigylésre méltó len­dülettel beszél. Az asztal vé­gén ülve mindegyiküket be­fogja a pillantása. Beszélge­tünk. Mintha archívumok anyagai elevenednének meg: történetek, anekdoták a mun­kásmozgalomból. Kitörölhe­tetlen emberi parancs itatja át. hitüket, amikor most így együtt vannak. Negyven-öt- ven évről ezelőtt él bennük: — Ügy vigyázz, a munkás­káderekre, mint a szemed fényére! — az illegális idők fegyelmét a mozdulatok még ma is őrzik. Életük ma sem merengés. Beszédtéma lesz a Kremlben tartott ünnepi ülés, Gorba­csov beszéde. Közben a vendéglátó fia­tal párttagok járják körbe a terített asztalt- Kínálják az elődöket, s közibük ülnek néhány baráti szóra. Itt van Sándor László is, a salgótar­jáni városi pártbizottság első titkára. Nemcsak a tisztes kötelesség ülteti le a fiata­lokat a veteránok közé, de az is, amit Kassainé Karácsony Éva rövid, közvetlen hangú méltatásában róluk úgy fo­galmazott: Nemcsak nagy ta­pasztalatokra tettek szert, hanem széles emberi kapcso­latokra is. Vilma néni, Kosztelnik Ká- rolyné élete kész regény. Csak hallgatom a Madridnál harcoló férj s a fiatalság tör­ténetét, és a szabatosan fo­galmazott mondatok után nem hiszem el, amikor azt mondja: — December huszonnegye­dikén felírom a kilencvene­diket- .. Kérdezem, hová. — Ide a homlokomra — mutatja. — Ennyi éves le­szek. A beszélgetés közben gyor­san szalad az idő, s Kosztel­nik néni máris szabadkozik, hogy ő jött legelsőnek, s mégis ő megy el a találkozó­ról legutolsónak. De hát olyan jó együtt, közösségben lenni. Régi fényképek kerülnek elő s járnak kézről kézre. Ám egyikük arról beszél, milyen vitát hallott két ember kö­zött a napokban a buszon. Az egyik a kétkedő, másik a meggyőző szerepet testesítet­te meg. Az érvek egy dara­big bírták, aztán kifogyni látszottak­— Rosszul esett nekem, hogy a meggyőző szerepet vállaló kommunista nem tu­dott tovább érvelni — mond­ja, majd a városi első tit­kárhoz fordul, s kérdezi, mi­vel lehetett volna még érvel­ni. Ezzel a veterántalálkozón újabb beszélgetés kezdő­dik. . Érvekre tettet, ellen­érvekre választ keresve. Reá­lisat, szocialistát. Zsély András Befejezéséhez közeledik Bátonyterenyén a Népköztársaság útján 31 lakás külső és belső felújítási munkálata. A kivi­telező a Bátonyterenyei Városgazdálkodási Vállalat. — bp —

Next

/
Oldalképek
Tartalom