Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-10 / 265. szám

1987. november 10., KEDD NOGRAD 3 Országos akció az építkezések rendjének ellenőrzésére A megoldás a vállalatok feladata Kulcsemberek-e a művezetők? Az év utolsó hónapjai­ban sok építkezésen hajrá­munkába fognak, hogy az év végi határidőre teljesít­sék átadási kötelezettségei­ket. Ám a sietség és főleg a kapkodás miatt gyakran háttérbe szorul a munka­helyi rend és minőség. Ezért ennek részletes vizsgálatára most egy hónapos összehan­golt akciót indított az Épí­tésügyi Minőségellenőrző Intézet. Novemberben áz intézet hét területi állomásának szakemberei az egész or­szágra kiterjedően ellenőr­zik a nagyobb vállalati és szövetkezeti építkezések rendjét. Elsősorban azt vizs­gálják, hogy szabályszerű­en tárolják-e az építési anyagokat és szerkezeteket. Figyelmük kiterjed a hely­telen tárolás miatt meg­rongálódott és minőséghibás termékek felhasználására, a technológiai fegyelem be­tartására is. Tetemes kár származik ugyanis abból, ha a hidegre, esőre, fagyra ér­zékeny termékek — festék, mész. stb. — a szabadtéri tárolás miatt tönkremen­nek. Hasonlóképpen sok kárt okoz, ha tetőszigetelést vagy betonozást végeznek a meg­engedettnél hidegebb idő­ben. A tetőt szigetelő bitu­menlemez ugyanis a hideg­ben megdermed, lerakás közben megrepedezik, és később átengedi a vizet. A hidegben megfagyott be­ton pedig nem szilárdul meg, elporlik. Az ilyen szélsőséges időjárás-válto­zások is indokolják, hogy november legyen az ellen­őrzési akció időszaka, s a vizsgálatok hozzájáruljanak a hibák megelőzéséhez. A Senior Váci Kötöttárugyár pásztói gyárában november közepéig készülnek el egy 30 ezer darabos exportszállít­mánnyal az Adidas cégnek. Várhatóan még ez évben lehe­tőség nyílik egy új piacra — Finnországba — is bejutni. Felkészítik a kisiparosokat November 10-től az új adózási rendszerrel kapcso­latos teendőkre készíti fel a megye mintegy 2800 kis­iparosát, vállalkozóit és gmk-it a KIOSZ megyei szervezete. A kisiparosokat iparosgyűlések keretében tá­jékoztatják a szükséges tud­nivalókról" az illetékes taná­csok székhelyén a délutáni órákban ti# órás előadás, kon­zultáció keretében. A me­gyében működő 130 gmk képviselői számára Salgó­tarjánban szerveznek egy­napos továbbképzést. A vál­lalkozókat az adófelügyelő­ség segítségével szintén a megyeszékhelyen készítik fel. Az előadásokat (az erre a feladatra Budapesten felké­szített) KlOSZ-munkatár- sak, illetve a Nógrád Me­gyei Tanács adófelügyelősé­gének dolgozói segítségével december 20-ig fejezik be. Minőség — „Cippan”-módra A Cippan gyár városunk nagy múltú üzeme. Az első cip- panok egyáltalán nem hasonlítottak a ma gyártott, korszerű típusokhoz, de hisz az élet velejárója, hogy minden, ami kö­röttünk van megújhodjon egyszer. Termékük mindig kere­sett volt a bel- és külföldi piacon, s ami a minőséget illeti, talán elegendő megemlítenem, hogy jelentős számú cippan került a háztartásokba, kiiktatva az egyik „árfelhajtó” intéz­ményt. az üzletet. Ma sem szűnt meg az ehhez hasonló, egy­szerűsített „értékesítés”, s ez valószínűleg annak tudható be. hogy a „vevők” elégedettek a kapott áruval. Göröngyös úton jutott el a gyár e jelentős hírnévig- A ter­mékszerkezet-váltás éveiben levéltárnyi anyagot gyűjtöttek reklamációkból, lett légyen az kész-, vagy félkész termék. Utóbbinál érdemes megemlítenünk egy kis történetet, amely fényesen jelzi a végigjárt út göröngyösségét. A bűnös a bik- hangli nevű cippantartozék volt, amit rendre visszaszállított a megrendelő, mondván, hogy rendkívül sok a törött darab. Nosza, vizsgálni kezdték az okokat, s hamarosan rádöb­bentek. hogy a meó a bűnös. Akkoriban a gyárban száznál is több minőségellenőr tevékenykedett, becsületesen ledol­gozva a nyolc órát. A gyárvezetés alaposan a körmükre né­zett, a gyártás elejétől a kiszállításig. Nem találtak hibát. Elmentek a partnervállalathoz is, ahol a rakomány fele hevert törött állapotban. Kiderült, hogy valamennyi meós vizsla szemekkel, darabról darabra vizsgálta át a tételt, mi­közben egyik ládából a másikba dobálta a bikhanglit- A jó bikhangli is csak addig maradt jó, amíg röptéje tartott, mert az efféle „gyűrődésre” nem terjedt ki a tervezők figyelme. Egyszerűsítették a folyamatot, s a meózást ezután már csak a másik gyárban végezték el, mindössze egyszer, s a végeredmény: elsöprő siker! Miután megünnepelték a mi­nőségjavítás forradalmi lépését, az igazgató rögvest elhatá­rozta, hogy felére csökkenti meósai számát, hiszen ennyi is elegendő most már. Ez sem növelte azonban a cippankiho- zatalt, mert a „lelketlen” munkáskezek továbbra sem érez­ték a megbecsülés súlyát, ami a mennyiségi szemlélet el­burjánzásához vezetett. Szegény meósok gyártás közben nem győzték újraszerelni a kész cippanokat. s mar-már az igazgató fontolgatni kezd­te, hogy talán elhibázott lépés volt a létszámracionalizálás — meós-ügyben. Hírnökei azonban kivizsgálták az eseteket, s rájöttek, hogy a jelenleginél is kevesebb meós kell a gyárban, ha a dolgo­zóknak minden kiszállított cippan után jutalékot adnak. S lön csoda: elegendő lett! A cippanok hamarosan betörtek a világpiacra, a kemény valutával fizetők legnagyobb megelé­gedettségére. A folyamat azonban tovább gyűrűzött, hiszen a világpiac megköveteli a lépéstartást­Kidolgozták a cippangyártás minőségbiztosítási rendszerét, ily módon téve egyaránt érdekeltté dolgozót, vezetőt a se­lejt csökkentésében, a termékcsere gyorsításában, a takaré­kos termelésben és a fajlagos anyagköltség leszorításában. Mert rájöttek, hogy a minőség — az eladhatóság — nemcsak a meón múlik, hanem a portástól az igazgatóig valamennyi­ükön. Ügy hallottam, hogy a feketepiacon a korábbi fél liter pá­linka' helyett kettőt is fizetnek egy-egy, a szemétgyűjtőben kicsempészett bikhangliért. . . T. Németh László Kelendő kötvények A? OTP Nógrád Megyei Igazgatóságának fiókjai és totó-lottó kirendeltségei megkezdték a takarékpénz­tári kötvény árusítását. Még októberben 14 millió forint értékűt lekötöttek és az áru­sítás november 2-i kezde­tét követő első három nap­ban több mint 6 millió, fo­rint értékű kötvényt megvá­sároltak. A megyében eddig 30 millió forint értékben adtak el tanácsi és egyéb kötvé­nyeket. Nagy érdeklődés tapasztalható a takarék- pénztári kötvény iránt. En­nek oka a magas, 12 száza­lékos kamat (bizonyos felté­telekkel kamatos kamat), sokakat a lakásnyerési le­hetőség csábít vásárlásra. Az eddig megvásárolt taka­rékpénztári kötvények fede­zetéül a régebben vásárolt kötvények eladása, az ala­csonyabb kamatozású ha­gyományos betétek meg­szüntetése és a lakosság ko­rábban otthon tartott meg­takarítása szolgált. Cigaretta és kávé árából szociális alap A városi Vöröskereszt ve­zetősége Salgótarjánban a városi és városkörnyéki alapszervezetek támogatá­sát kéri szociális alap lét­rehozásához, melynek célja a rendkívül hátrányos hely­zetbe kerülő egyének és csa­ládok esetenkénti megsegí­tése. Az alapszervezetek az őszi egészségnevelési hó­nap keretében szervezzenek szolidaritási akciókat, te­gyenek közzé felhívásokat napi cigarettaadag és egy kávé árának felajánlására. Az akció során begvűlt ösz- szeget a szociális alap lét­rehozásához használják fel. — Kulcsemberek-e a művezetők? — kérdez vissza Karcagi László, a Glóbus Nyomda rétsági gyáregysé­gének igazgatója. — Évtizedekkel ezelőtt a legjobb szakmunkások versengtek a művezetői beosztásért, hiszen a biztonságos megélhetés mellett karriernek is számított. Napjainkban már nem ilyen egyértelmű a termelés közvetlen parancsnokainak megítélése. A jobban kereső szakmunkások többsége már csak azért sem akar hallani a művezetői munkakörről, mert egyes vállalatoknál szakmunkásként is annyi, vagy még magasabb jövedelemhez juthat. A felelősségről már nem is beszélve. Ilyen körülmények között so­kat lehetne vitatkozni a művezetők tekintélyéről. Hat évvel ezelőtt nem vé­letlenül született határozat az országos művezetői kon­ferencia után, hogy növel­ni kell e réteg anyagi és er­kölcsi megbecsülését. Nyit­va maradt azonban egy fon­tos kérdés, hogy a megfogal­mazott elhatározásnak ki szerezzen érvényt. Az ak­kori nekibuzdulás rövid éle­tűnek bizonyult. A tanács­kozás befejezését követő­en — néhány helyi kezde­ményezés után — minden maradt a régiben. — A művezetők társadal­mi presztízsét évtizedek­kel ezelőtt két dolog is meg­határozta — kapcsolódik a beszélgetésbe Balogh Attila igazgatóhelyettes. — Egy­részt magas fizetése más­részt szinte korlátlan „ha­talma” volt egy-egy üzem­ben. Ha kellett, a rosszul dolgozót el is bocsáthatta, büntethetett, akár egyhavi fizetést is megvonhatott, ám jutalmazhatott is. Az iparágon belül magam is ismerek olyan középve­zetőket, akik gyakran anyag­rakodással vannak elfoglal­va. Rengeteg az adminiszt­ratív teendőjük és alig jut idő az irányításra. Ma a ter­melés vezetése a hajdani­hoz viszonyítva demokrati­kusabb lett. Ám a műveze­tők többségét ez gyakran kiszolgáltatott helyzetbe is hozza, mert esetenként előre eldöntött kérdéseken kell vitatkozniuk, s emiatt oly­kor a tekintélyükön is csor­ba esik. Nem azt hiányolom, hogy a művezetők tejhatal­mú urak legyenek az üze­mekben. Azonban fontos lenne, hogy elsősorban azo­kat a feladatokat lássák el, amelyekre munkakörüknél fogva hivatottak; szervez­zék, irányítsák a termelést. Általános tapasztalat, hogy a vállalatok saját lehetősé­geik szerint igyekeznek eny­híteni a középvezetők gond­jain. A rétsági gyáregység­ben összesen hat művezető irányítja a termelést. Fizeté­sük évek óta átlagosan öt százalékkal emelkedett. Árn az országos helyzethez ha­sonlóan itt is várat magára a megoldás. — Tizenhat éve, a gyár­egység beindításakor kerül­tem Rétságra — mondja Kurucz József, az ofszet­gépterem évtizedes tapasz­talatokkal rendelkező veze­tője. — Kezdetben sok mun­kát adott a megfelelő szak­emberek szervezése, beta­nítása. Szívesen tettem, és teszem most is, mert életem ez a szakma. Bár nem kö­telező, de nem szégyellem, ha a fizikai munkába is be kell szállni. Természetes, hogy egy-egy új dolgozó munkába állásakor meg kell mutatni a szakmai fogáso­kat, s amíg nem lesz teljes értékű munkás, addig segí­teni kell a termelési terv teljesítése érdekében. Be­vallom őszintén, hogy az irányítás mellett néha sok­kal nagyobb feladatot ad a termelés kiszolgálása. Ne­künk minden körülmények között gondoskodni kell a folyamatos munka feltéte­leiről. Az üzemnek hozni kell a tervet, a kalkulált költségvetésen belül kell ma­radni. Ezek némelyike alól még akkor sem mentesül az ember, ha éppen nem dol­gozik. Velem épp a közel­múltban történt meg az a furcsa eset, hogy az egyik beosztottam helyett én fi­zettem 1200 forint büntetést. Ugyanis a dolgozó nem tar­totta be a tűzvédelmi elő­írást, tilos helyen dohány­zott, és ezért engem vontak felelősségre, pedig akkor ép­pen szabadságon voltam. — A gyáregységben éplje- sítménybérezés van. Nem kell az embereket noszo­gatni, hiszen mindenki ke­resni akar. Ha nem megy a gép, vagy nincs anyag, vagy éppen elromlik egy masi­na, nyomasztó helyzetbe ke­rülök. Fentről azért nehez­telnek, mert elmaradunk a tervtől, a dolgozók meg a kevesebb fizetést teszik szó­vá, jogosan. Nehéz lenne azt bárkinek is megmagyarázni, hogy most azért lesz keve­sebb a borítékban, mert az importgépekhez nincs al­katrész. Ez sok esetben ideg- feszültséget okoz, mert olyan dolgok ezek. amelyekről én sem tehetek. Bulejsza János, a doboz­üzem vezetője hatvan ember munkájáért felelős. Havi fi­zetése a nyolcezer forintot sem éri el. Ha az üzemrész teljesíti az árbevételi t&vét, akkor negyedévenként há­romezer forint prémiumot kaphat. — Az utóbbi esztendőkben bármennyit változott is a bérünk, nincs megfelelő arányban a szakmunkásoké­val. A prémiumként kapott kiegészítést egy jó szakmun­kás két műszak alatt meg­keresi. A művezető — mi­vel már nem fizikai kategó­riába tartozik — többféle kiegészítő jövedelemtől el­esik, például nem túlóráz­hat, nem lehet tagja gmk- nak. Véleményem szerint a művezetők tekintélyének erősítése, hasonlóan a mű­szaki értelmiség megbecsü­léséhez a vállalatok felada­tai közé tartozik. A helyze­tünk megoldása mindenkép­pen csak a gazdasági egysé­gek szintjén képzelhető el. Surányi János Magyar gazdasági napok Hétfőn kezdődnek meg az Egyesült Államokban a ma­gyar gazdasági napok. Há­rom nagyvárosban: Boston­ban, Üj-Anglia legjelentő­sebb ipari és pénzügyi köz­pontjában, Atlantában, a délnyugat gyorsan fejlődő gazdasági centrumában és Denverben, a közép-nyugat egyik gazdasági fővárosá­ban a Magyar Kereskedel­mi Kamara rendezésében az amerikai gazdasági, pénz­ügyi, ipari kereskedelmi kö­rök képviselői számára elő­adásokon ismertetik a ma­gyar gazdaság lehetőségeit, az együttműködés főbb es­hetőségeit, a vegyes vállala­tok alapítására, fenntartá­sára és fejlesztésére vonat­kozó legfontosabb lehető­ségeket, a kereskedelem bő­vítésének módjára vonatkozó elképzeléseket. A magyar gazdasági na­pok megnyitására Boston­ba érkezett Marjai József, a minisztertanács elnökhe­lyettese. Amerikai tartóz­kodása során tárgyalásokat folytat az Egyesült Államok kormányának képviselőivel, a gazdasági és a pénzügyi élet, valamint a Világ­bank és a Nemzetközi Va­lutaalap vezetőivel. Ugyancsak Bostonba ér­kezett Beck Tamás, a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara elnöke. Az ünnepélyes megnyitót a világkereskedelmi köz­pontban tartják. A Ganz-MAVAG mátraterenyei gyárából az idén 30 motorvonat 180 forgóvázát expor­tálják a Szovjetunióba. A gyártók legkésőbb december 10'ig elkészülnek a munkával. Fotó: Bencze Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom