Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-07 / 263. szám

i 1987. november 7., SZOMBAT NOGRÄD 5 Múzeumi hónap után Tovább gazdagodott a társadalom és az egyén önismerete A múzeumi és műemléki hónap idei Nógrád megyei eseményei is igazolták, ok­tóberben a közönség figyel­me fokozott mértékben for­dul ezen intézményeink és a műemlékvédelem felé. s ebben a figyelmességben a többi között a társadalom gondoskodása is kifejezésre jut. továbbá megmutatko­zik a hagyományok ápolá­sának politikai felelőssé­ge. Mert változatlanul fel­adat, hogy a tárgyakban, épületekben, az emberi al­kotásokban megőrzött tör­ténelmi ismeretet, tapaszta­latot. szépséget és haladó eszmeiséget nemzedékeken át tovább hagyományozzuk. A megyei múzeumügy kezdetei csaknem száz évre nyúlnak vissza. 1891-ben alakult meg a balassagyar­mati Palóc Múzeum elődje. Jelentős gyűjteményt alakí­tottak ki. amely a II. világ­háború során pótolhatatlan veszteséget szenvedett. Újabb évtizedek teltek el. amíg a következő múzeum létrejött Nógrádban: 1959-ben Sal­gótarjánban szervezték meg a Munkásmozgalmi Múze- mot. a mai Nógrádi Sándor Múzeum elődjét. A múzeu­mok tanácsi kezelésbe való adása döntő változást jelen­tett. amelynek következté­ben a hatvanas évék elejé­től fokozatosan alakult ki a megyei múzeumi szervezet jelen felépítése. Múzeumaink, az eltelt év­tizedek során, a politikai el­vekkel , összhangban, a tu­datformálás változatos mód­szereit kísérletezték ki és valósították meg. Hazánk múzeumi hálózata — a lé­tező gondok ellenére — nem­zetközi" színvonalú. Ezen in­tézményeink1 látogatottsága folyamatosan nagy. a láto­gatók száma évi Ifi—17 mil- _ lió körül van. Nógrádban mintegy 250 ezer. A múze­umok jelentős társadalmi háttérrel js rendelkeznek ipari és mezőgazdasági üze­mek. vállalatok. intézmé­nyek. baráti körök léptek a támogatók sorába. A múze­um az iskolai nevelés szer­ves részévé válik, központja a honismereti mozgalom­nak, és így tovább. Az idei múzeumi és mű­emléki hónap rendezvényei arról tanúskodtak, hogy nap­jainkban már túljutottuk e területen is az alapvetően eksztenzív fejlesztés fel­adatain. s az utóbbi időben egyre erőteljesebben bonta­kozik ki a hosszabb távra szóló elképzeléseknek is megfelelően a belső szak­mai. tudományos munka intenzitásának folyamatos erősítése, a tudományosság további fokozása a legkü­lönbözőbb szakterületeken, a régészetben, a történeti ku­tatásban. a néprajzban és így tovább. Erről győződ­hettünk meg az elmúlt he­tekben. Nógrádban a múzeumi hó­nap eseményeinek közép­pontjában idén Mikszáth Kálmán került. születésé­nek 140. évfordulója alkal­mából. Ennek jegyében a megyei megnyitót a ba­lassagyarmati Palóc Mú­zeumban rendezték. Itt nyi­tották meg A jó palócok és Tót atyafiak címmel azt a Mikszáth Kálmán-emlékki- állítást. amely — újabb szemlélet alapján — az író műveinek megidézésével nyújt betekintést a kórba. Ekkor adták át az általános- és középiskoláknak meghir­detett Mikszáth-alkotópár lyázat díjait is. Csak az ál­talános iskolákból minlegv 80 pályamű érkezett beT El­ső helyre a salgótarjáni Pe­tőfi és a Bem Úti Általános Iskola, illetve a balassagyar­mati Balassi gimnázium valamint a salgótarjáni Ma­dách Általános Iskola és Gimnázium került Kiemelkedő .jelentőségű­nek bizonyult mind szakmai, mind pedig a közönség ér­deklődése. szempontjából a Mikszáth és a századvég— századelő prózája címmel a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és Nógrád megyei tagozata, a megyei múzeu­mok igazgatósága, vala­mint a Balassagyarmat Vá­ros Tanácsa áital Balassa­gyarmaton szervezett tudo­mányos ülésszak, továbbá a hagyományos csesztvei Ma­dách irodalmi nap. A ba­lassagyarmati ülésszakon a kutatók legújabb eredmé­nyeikről számoltak be, ezek nemcsak szakmai érdeklő­dést váltottak ki, de a je­lenlévő pedagógusok szá­mára is további ösztönzést jelentettek a magyar iroda­lom oktatásában. Csesztvén a Mikszáth-örökség idő­szerű kérdéseinek elemzé­sén kívül rangos megemlé­kezés történt a Nemzeti Színház fenállásának 150. évfordulójáról is. Az intézményekben folyó tudományos munka szem­pontjából érdemeltek meg­különböztetett figyelmet azok a szakmai találkozók, amelyeken Észak-Magyaror- szág muzeológusai cserél­ték ki tapasztalataikat, fo­galmazták meg a további tennivalókat. Borsod-Abaúj- Zemplén, Heves, és Nóg­rád megye muzeológusai találkoztak egymással, a ré­gészek Szécsényben, a nép­rajzosok Miskolcon, a tör­ténészek Egerben beszélték meg munkaprogramjaikat. jTermészetesen. a megyei múzeumi és műemléki hó­nap gazdag eseménysoroza­tából ezúttal csupán né­hány fontosabb rendez­vényt említettünk jelzésként- Hiszen például értékelték az idén szintén sikeres Nagy Iván honismereti pályáza­tot. Sor került a múzeumba­ráti körök Mikszáth-vetél- kedőjére, ahol első lett a szécsényi múzeumbaráti- kör. második a salgótarjáni Madách Általános Iskola és Gimnázium. Filmvetí­tések. múzeumi órák. szak­tárlatvezetések voltak, szá­mos előadás hangzott el kü­lönböző témákban, kiadvá­nyok láttak napvilágot. s még hosszan sorolhatánk a rendezvényeket. Ügy vél­jük. a múzeumi és műemlé­ki hónap ebben az évben is tovább gazdagította a társa­dalom és az egyén önismere­tét. ebben jelölhető meg legnagyobb eredménye. T. E. A. Monaszelidze: Szamáron J. Grisko: Önarckép a fiával Kujundzic: Porcelánbaba Városkép kottafejekből A zongoránál tanár és tanítvány Somogyvári Ildikó és Aradi Nóra. ötven évvel ezelőtt Irta Szabó Zoltán Cifra nyo­morúság című szociográfi­áját. ...De egy szót nem ejtett arról, hogy például éppen akkor, amikor ő ott járt — Balassagyarmaton megkezdő­dött az államilag engedélye­zett zeneoktatás (1937)- A városról festett szürke és kultúrálatlanságot „sugárzó” képből teljességgel hiányzik (sok minden mellett) a zenei élet hagyománya; az idén 125 éves(!) dalárda egykor) városi, a későbbi és mai szövetkezeti vegyes kar példát adó ténye. Éppen e nagy múltú karnak történetét ku­tatja és dolgozza fel Réti Zoltán, aki maga is harminc évig vezette a dalosokat vele, a város zenei és képzőművé­szeti, társadalmi életének ki­emelkedő személyiségével, a Rózsavölgyi Márk zeneiskola nyugdíjas igazgatójával, és mai irányítójával, Ember Csa­bával beszélgetve alakul ki egy oly mértékben gazdag kulturális kép. amelynek it­teni visszaadása mindenkép­pen lehetetlen. Csak a főbb Réti Zoltán összegezésekre jut lehetőség ezúttal. Balassagyarmat levegőjében mindig is benne volt a zene t-s valóban rossz hallás kel­lett hozzá, ho$y valaki ezt még csak meg se „sejtse". A mindenkor szinte minden vá­rosi réteget (tehát nem csak hivatalnokokat, értelmiségie­ket) reprezentáló dalárdának akkor is hagyományalkotó szerepe lett volna, ha amúgy meg semmi zenei-kulturális örökség nem létezik Gyarma­ton több mint száz évvel ez­előtt. Azt a régi kart (féfi- kórus volt eredendően) éppen ötven éven át irányította Er­délyi József, gimnáziumi ta­nár, karnagy, vezette egy időben a Balassi gimnázium igazgatója, Szerdahelyi János, még később Straub Alajos kántortanító. De például Réti Zoltán is harminc évet ál­dozott erre a később vegyes karrá alakult és szövetkezeti égisz alatt virágzó együttes­re! Ötvenben, amikor a vá­ros megyeszékhelyi léte meg­szűnt — hirtelen szakadt vol­na meg minden értékes régi szál. ha akkor nem sikerül szinte mindennel és minden­kivel szemben (főként a „hi­vatalos” megítéléssel) Réti Zoltánnak vagy tíz-tizenöt taggal továbbmenteni a kó­rust. Végül a Szabók szövet­kezete pártolni fel és így együtt menekült meg e nagy múltú, máig élő (Ember Csa­ba vezeti) gyarmati zenei ha­gyomány folytonossága. Az évfordulók önmaguk vallanak a Szabó Zóltán-i kép ellen- Száznegyven éve lesz jövőre annak,, hogy a névadó és ebből a városi-kul- túrkörnvezetből (nem vélet­len ez sem) induló Rózsavöl­gyi Márk, a zeneiskola név­adója elhúnyt. A régi gyar­mati zenei életre jellemző, hogy a felekezetek kórusai nem csupán léteztek (lega­lább négy volt belőlük), de egymás jelesebb ünnepein egymás templomaiban együtt is énekeltek. Balassagyarma­ton nem csak létezett egy erős zsidó kereskedői közös­ség, hanem mint Nagyvára­don is, még jelentősebb mé­retekben kulturális kö­zeget is létrehozott igényt keltett és ezt ki kellett elégí­teni. Amiként más felekeze­tekről is ugyanez elmondható, lehetetlen ugyanis a hagyo­mányokat vizsgálva mindezt elhallgatni, de szükséges a maga helyén reálisan érté­kelni. Hát, éppenhogy ez ma­radt el az ötven évvel ezelőtt festett képről.-. S mi min­den még, amit majd Réti Zol­tán, érdeklődéssel várt, zene- történeti tanulmányából tud- tudhatunk meg; Them Ká­rolyról például, aki az 1830-as években a ba­lassagyarmati nőneveidében tanított zongorát és később a Pesti Magyar Színházban Erkel Ferenc helyetteseként működött közre a zenekar­ban. A mai városi létben, a vá­ros levegőjében ugyan úgy meghallható a zene, a dal, amiként a régiben is jelen volt. A zeneiskola tanáraiból álló kamaraegyüttes éppen öt éve működik, s mellette állandó a zeneiskolai taná­roknak egészen a kisegyüt­tesig szerveződő közös mu­zsikálása- Az iskola harminc­négy tanórával majdnem a fele harminc éven alu­li, s a fele előadó- művészi működési engedély- lyel rendelkezik, öten közöt­tük Ember Csaba és Réti Zoltán természetesen, a ze­neművészek szövetségének is tagjai. A város mai történé­sei, az ünnepi események, kiállításmegnyitók, könyvpre­mierek (ami valóban új ha­gyománya Gyarmatnak!), társadalmi rendezvények minden alkalommal maguk­ba ötvözik a zenét és a ze­nélni képes szépre formált emberi hangot. Ma, Balassa­gyarmat eseményeire gon­dolva, mindig ott a zene is az emlékekben. Miközben a sorokat rovom — hozza a postás az új meghívót a no­vember kilencedikéi újabb könyvpremierre és ott sze­repelnek a közreműködők között a zeneiskola tanárai; eseményeiben, o zeneiskola Fogarasi Béla, Lados Miklós és Méhes Imre... A zeneiskolai élet kialakí­tásában, mai létének, kiemel­kedő színvonalának, hatókö­rének, városi kultúrfeladatá- nak emelésében már a hat­vanas években Réti Zoltán tett a legtöbbet; ma négyen tanítanak, Ember Csabát is számítva, azok közül a ze­neiskolai tanárok közül, akik maguk is itt kezdték igazá­ból a zenetanulást, a hang­szeres muzsikálást- Vala­mennyien arra a derűs lég­körre emlékeznek a legszíve­sebben, ami akkor őket itt arra biztatta minden pilla­natban, hogy „érdemes és szép dolog zenélni”. Szövetkezeti vegyes kar, kamaraegyüttes, fúvószene­kar a városi kulturélet formái továbbélnek, ha néha nagyon nehéz körülmények között is. A zeneiskola legújabb tervé­ben egy felsorolás az alfabe­tikus sorrendet tartva a ha­gyományok ápolásában eljut egészen az s-betűig! Közöt­tük ilyenek olvashatók: nö­vendék és tanári hagverse- nyek. Rózsavölgy bérlet a művelődési központban a ta­nárok közreműködésével előtti! kis ismertetőkkel, ame­lyeket Ember Csaba tart, mindenkor az éppen ott ülő közönség igénye szerint; mesterbérlet, meghívott ze­nei hírességekkel, az élő zene folyamatos bemutatása a kisiskolák tanulóinak, a hangszeres jelenlét a város képzőművészeti galériájának fenntartása-segítése... A régi megyeházában ava­tott katonai kollégium ün­nepi eseményén adott hang­versenyük több mint ötszáz, nagyobbrészt régi koncertlá­togatót vonzott október ele­jén- Húsz percet késett a gyarmati koncert kezdete, mert a kollégiumi tanulószo­bákból kellett pótszékeket hordani — annyian voltak az érdeklődők. Jó, lehetett ebben nosztalgia is a város, a megye létéhez kiemelkedő jelentőségével erősen és örök­re kötődő újjáépített nagyte­rem, es lehetett benne érthető lokális szeretet a helyi zené­szek, tanárok koncertje iránt." De éppen a zene a legal­kalmasabb arra, hogy egy egész városhoz szóljon min­den időben. T. P. L. Bencze Péter felvételei Földvári Szonja két éve csellózik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom